Dunántúli Napló, 1957. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1957-03-17 / 65. szám

/ W57. MÄRCrüS 17. N A P L Ö Új utakon Korra, vérmérsékletre és fog lalkozásra nézve nagyon kü­lönböznek egymástól a Béta­aknai párt-intéző bizottság tag jai. Az egyik magas, testes elvtárs, a mérnökség vezetője, a másik alacsony nyugodt han­gú, Dragun elvtárs szemüvege möeül két barátságos szem me­reng a világba. Egy valamiben azonban mindnyájan egyfor­mák Régi ismerősöm. Kostyák Mihály elvtárs, a párt-intéző bizottság elnöke mondja: — Beszélj velük, sok haszno­sat hallasz tőlük..-. A beszélgetés érdekessége azonban nem is annyira a hal­lottakban rejlett, mert több­nyire ugyanazt mondták el, mint előttük Kostyák elvtárs. Inkább a tanulságban: ezek az e’v^ársak nem egyszerűen in­téző bizottsági tagok, hanem pártvezetők. Végeszakadt a tit­le.' r . mindenhatósásának’* és „mindenességének“, a pártveze tés munkája a kollektíva vál­lán nyugszik. — Várj egy kicsit, itt lesznek az intéző bizottság tagjai — mondta Kostyák elvtárs. Tíz perc leforgása alatt már öten ültek az íróasztal körül. Hívás nélkül érkeztek. Ugyan­úgy mint máskor. Az lenne a furcsa, ha nem jönnének, s a szobát nem töltené be vita, a napi események értékelése. El­néztem őket. Szóba került min den, az újonnan jelentkezők kérelmétől kezdve egészen a termelésig. Valóságos kis politikai központ alakult ki. S ha hozzátesszük, hogy az intéző bizottság tagjai emellett különböző szervekben tevékenykednek, Dragun elv­társ például a munkástanács elnökhelyetteseként képviseli a pártszervezet álláspontját, ak­kor válik teljessé a kép. Uj vonás ez a pártmunká­ban. Azt mondják, a negyven­ötös időkre emlékeztet, akkor volt ilyen eleven, ilyen vitat­kozó a pártszervezetek élete. A Béta-aknai elvtársak igye­keznek is új utakon járni. Ide sorolom a mindössze néhány he'cs újszülöttet is, a „politi­kai tájékoztatót“. A gyorsan változó élet, a politika forgan- dósága hozta életre. A két tag­gyűlés közötti időben ugyanis gvakran magukra hagyatva áll tak a kommunisták, még az üzemről is keveset tudtak. Az intéző bizottság ezért minden l.it keddjén tájékoztatja őket az eseményekről, értékeli a po­litikai és gazdasági helyzetet. A párttagok kívánságára azon­ban néha a legfontosabb kül- m ’:tikai eseményeket is napi­rendre tűzik, legutóbb például a jugoszláv álláspontot. A véletlen lepett meg egy másik érdekes epizóddal. Ben- cze János fiatal körletvezető szinte berobbant az ajtón. Ar­ca, szeme mosolygása elárulta: öröm érte. — Sikerült... Elvtársak, le­vizsgáztam ..; S lehuppant a székre. Pár perc múlva aztán kiderült a nagy öröm oka: jól felelt a mentővizsgán. Első útja ide, a pártszervezethez vezetett, elv- társainak újságolta el sikerét. Az elvtársak kezét szorítot­ták, s most már együtt örül­tek vele. — Szóra sem érdemes — mondták. — Ez mindennapos. A mi helyiségünk nem hivatal, ide mindenki úgy jön, mint ott­honába. Lassán, lassan már a pártonkívüliek is ... Most mondjam, hogy Béta­aknán minden bányász előtt milyen nagy tekintélye van a pártszervezetnek? Miért áti­tassuk magunkat? A bizalmat elveszteni — sajnos — köny- nyebb volt, mint visszaszerez­ni. De mindennap több embert nyernek meg apró sérelmek, jogos panaszok elintézésével és emberséges szóval. Aki hozzá­juk fordul — saját testvérei­hez fordul. Ez a biztató. Az út, amelyen haladnak persze nem nyílegyenes és nincs sima kövekkel kirakva Annál több a buktató, a ká­tyú és semmi csodálatos nincs abban, ha néha megrekednek mellékösvényre térnek. Nem könnyű elszakadni a régitől. A pártszervezet akkoriban r tömeghangulat tetőfokán, az üzem kapuján kívül, szinte il­legálisan alakult meg. Elősző- létükért, elismerésükért küz­döttek, azután pedig befolyó sukért. Az első munkástanács­választásról még kiküldhettév az intéző bizottság elnökét, de a második alkalommal már kommunistát is választottak r munkástanácsba, mert a pár élt és dolgozott. Érveik élőt akkor is meghajoltak. amikor egy nem oda való embert akar tak vezetőnek megtenni. szavak, csatáztak ekkor s kommunisták mind több nyer ütközetet könyveltek el ma­guknak. Miért pergetem vissza a? eseményeket? Mert mellékösvény felé ha ladnak... A szavak, az érvek csatája kissé elcsendesült. A párt-intéző bizottság ülésén Móka elvtárs beszámolója alapján az egy főre eső terme­lésről, s az ezzel összefüggd munkafegyelemről vitatkoztak Eddig rendben is lenne, s ; két legfontosabb javaslat is jó De vajon megnyerik-e a mun-; kástanács pártonkívüli tagjai-í nak többségét annak a javas latnak, hogy hívja össze csapatvezetőket, ha csak úgy ismerte. az elnökkel? Nyil­vánvalóan nem. Akkor pedig ismét a régi, bürokratikus párt irányítást vettük elő a lom­tárból. A pártszervezetnek minden kérdésben ki kell alakítania a saját véleményét, amelyet a kommunisták kép­viseljenek a különböző helye­ken, győzzék meg a pártonkí- vülieket, hogy ez az ő érdekük, maguk látják hasznát. Enél- kül a leghelyesebb intézkedés is — akarva vagy akaratlanul — utasítgatás, parancsolgatás. És arról sem szabad megfeled­kezni, hogy sokszor magukat a kommunistákat is meg kell győzni valamilyen határozat­ról, az utasítgatás velük szem­ben sem pártszerű eljárás. Semmi sem pótolja és pótol­hatja a szavakat, az érveket, még akkor sem, ha egyenesben is vagyunk. Fiatal ez a pártszervezet. Mégis szép múlt áll mögötte. S olyan embereket ismertem meg, akik még sok elismerést, dicséretet szereznek a pártnak. ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■•a A Útiakat tnäpött Színes, szovjet vígjáték Egy nagy áruház dolgo­zóinak mindennapi életét láthatjuk a kirakat mö­gött. A történet egyszerű és nem is akar többet nyújta­ni, ■mint amennyit egy szó­rakoztató, könnyű vígjáték­tól várhatunk. Ezt a felada­tot jól oldotta meg Szam- szonov rendező. Említsük meg mindjárt az operatőr szép színes képeit és fel­tűnt a premier plan-ban fényképezett arcok jellemző ereje. Az a legnagyobb erénye ennek a filmnek, hogy kö­zel hozza az embereket és bemutatja őket, mondván: lássuk jó és rossz oldalukat egyaránt. Ehhez a sokrétű ember ábrázoláshoz persze kitűnő színészekre van szükség. A színészek munkája pe­dig kifogástalan. A film végig szórakozta­tó, alkotói jó ütemben ada­golják a humort, szerelmet és izgalmat. Igen jól sike­rültek a cirkuszi képek is, és a nézők sokat nevetnek a vidám jelenetek sorozatán. (m—z) ■■■■■■■■■■■••■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■•■■■*■■ Megnyitják a „Susogó“-t A tizenhatodik fiókkönyvtár A Megyei Könyvtár, a kertvárosi iskolában március 20-án, szerdán délután nyitja meg a könyvtárat. A Megyei Könyvtárnak ez lesz a Pécsett működő tizenhatodik fiókkönyvtára. Az új könyvtárban csaknem 1 l'OO kötetet he­lyeznek el. Hetenkint szerdán délután 5-től 7 óráig, pénteken pedig 6-tól 8 óráig lehet könyvet kölcsönözni. Tűz — gondatlanságból Italosa községben március 13-án, szerdán két szalmakazal égett le. A tüzet az okozta, hogy Danvinger Andrásné szalmakazla me’lett gályát égetett. A láng belekapott a tulajdo­nos szalmakazlába és a szomszéd gazda szal­makazla is kigyulladt. A gondatlanság vég­eredményben a két szalmakazal leégését okoz­ta. Ugyancsak március 13-án égett le körül­belül 300 mázsa szalma a szilágypusztai ál­lami gazdasághoz tartozó Csokoládépusztán. A tüzet egy 6—8 éves, gyufával játszadozó gyermek okozta. ■■■■■■■•■■■■•■•■■■»«a ■ Mindennél fontosabb az emberek testi épsége Nagyobb biztonságot bányáinkban Javul a bányák állapota A legutóbbi évtized alatt hatalmasat fejlődött a bara­nyai szénbányászat. A komlói bányák termelése több, mint négyszeresére emelkedett és Pécs környékén is gazdag szén­mezőket tártak fel. De mivel a bányák fejlesztésével egyidő- ben az igények is nőttek, sőt. gyakran nagyobbak voltak, mint a bányák termelése, a fel- fejlesztésnél nem mindig jutott erő a biztonsági követelmé­nyek betartására, a bányák ál­lapotának fokozatos javításá­ra. Az októberi ellen- forradalom, a hetekig tar­tó sztrájkok következtében még sokkal súlyosabbá vált a helyzet, a vágatok állapota 2— 3 százalékkal romlott, sőt egyes bányarészeket teljesen le is kellett zárni. Csak azoknak a bányászoknak köszönhető, hogy ennél nagyobb károk nem keletkeztek, akik az ellenforra­dalmi elemekkel is szembe­szálltak s nap, mint nap le­mentek biztosítani a bányáju­kat, menteni a menthetőt. Nekik köszönhető, hogy ma már a két szénbányászati tröszt napi össztermelése meg­haladja a 600 vagont s fokról foltra javul a bányák állapota. Évek mulásztását, a hetekig tartó sztrájk következmé­nyeit azonban nem lehet né­hány hónap alatt pótolni. Na­gyon sok még a tennivaló. A javulás ellenére a hártyák többsége még rosszabb állapot­ban van, mint október előtt volt, sok még a sáros, vizes, törött ácsolatú, a megengedett­nél kisebb szelvényű vágat, a bányászok testi épségét veszé­lyeztető munkahely. Erről ta­núskodik, erre figyelmeztet a februári baleseti statisztika is. A legtöbb baleset oka Ez a statisztika mindenkor hű tükörképe annak, hogy bá­nyáinkban hogyan törődnek a legdrágábbal, az emberrel. Sajnos a számok azt mutatják, hogy az utóbbi hónapokban a pécsi bányákban is, de különö­sen Anna-aknán és Kossuth- bányán rosszabbul, mint az­előtt. Bár a balesetek számá­nak bizonyos mérvű növekedé­se — az említett okok miatt — várható volt, a jelenlegi hely­zet indokolatlan. A balesetek okainak vizsgálatakor ugyanis világosan kiderül, hogy nem annyira a bányaállapot rom­lása, hanem a fegyelem nagy­mérvű lazulása okozta a bal­eseteket. Jellemző a fegyelem O arkány, Kossuth Lajos ** utca 88. Még az utca­név is arra emlékeztet, amiért már jó ideje várakozók a máladozó falu kis ház gazdá­jára. Az udvaron tyúkok fö- törésznek és néha-néha el-el„ bőgi magát az istállóban a kis- borjú.' Elmerülök a figyelés­be és alig veszem észre, hogy megérkezett a gazda, Csikós Sándor. A gazda délceg, cson­tos ember és. igen kedélyes is. Amikor tjn mondom neki, hogy mire lr~veagyok kiváncsi, betessékel “r fss kenyérillatú konyhán Keresztül a szobába. Leülünk a faragott asztal mel­lé és..i — Ja a nagyapám. Az veit ám derék ember! — sóhajt egyet és mesélni kezd. 1848. március. Talán olyan idő volt mint most: ragyogó napsütéses. Tavasz. És ekkor nemcsak a fák bontották rü­gyeiket, hanem a feudalizmus, a jobbágysors ellen küzdők is kibontották zászlaikat, ame­lyek alá csak úgy özönlött a balsorstépte nép. Petőfi Nem­zeti Dal-ától zengett Budapest és talán már akkor ott volt az ifjú Csikós Lajos utolsó­éves teológus és a néppel együtt kiáltotta: „Eküszünk, Esküszünk, Esküszünk...” Ki tudja, erről nem mesélt-e az unokájának a hosszú téli dél­utánokon a meleg kályha mel­lett, vagy al.kor amikor már teljesen megvakult és a rábí­zott unokára csak úgy tudott vigyázni, hogy madzagot kö­tött a gyerek derekára. — Erős ember volt az én nagyapám! — és milyen meg­kapó, amikor az ötvenhét éves unoka megrajzolja nagyapja vállas, csontos , közepes ter­metét. Mintha csak látná az ember: a legkeményebb hideg­ben is feltűrt ingujjban, be­kecsben, feszülő csizmanadrág­ban. Igen. Az unoka őrzi nagyapja emlékét és minden amit mesélt neki, a leikébe ivódott, pedig amikor meg­halt a szabadságharc ostoros huszárainak parancsnoka, az unoka mindössze nyolc éves volt. — Hét nyelven beszélt az én nagyapám. Papnak készült, de a szabadságharc után buj­dosnia kellett és így paraszt lett belőle. És most megint visszaka­nyarodik a szabadságharcra, arra az időre, amikor nagy­apja Kossuth-tollas kalapban rövidnyelü Kossuth-zászlóval a csizmaszárában járta a fal­vakat. Katonákat toborzott a szabadságharc zászlaja alá. Mentek az emberek, örömmel mentek. — Egy ütközetről nagyon so­kat mesélt nekem a nagy­apám. És ezt az ütközetet győztesen vívták meg Jellasich csapatai ellen. Az lehetett ám a kutyakomédia, amikor a nagyapám, meg a másik csa­pat vezére összecsapott. A nagyapám lett a győztes, Hét ágú, ólmos ostorával úgy el­találta a vezér nyakát, hogy annak a feje mindjárt lere­pült. ll/J-rt a szabadságharc kato­lrj- iiája jól tudott célozni. Azt beszélik róla a régi öre­gek, hogy még idős korában lóhátról a legmagasabb fáról is lelőtte a varjút. — Nagy magyar ember volt az öreg. Mindig azt mondta nekem: „Soha se hallgass az osztrákokra, mert azok becsap­nak bennünket!” Mindig bal­oldali ember volt. Ezt kimu­tatta azzal is, hogy senkivel sem fogott jobb kézzel kezet, csak ballal. Ennyit őrzött meg róla az unoka emlékezete. No meg ar­ra is emlékszik, hogy a nagy­apja házát osztrák ulánusok felgyújtották, akiket a szabad­ságharc leverése után az ő há­zába is beszállásoltak. Igaz, hogy félfertály ráment, de új házat építettek, szebbet, job­bat a réginél. — Nem jó szíjat tenni a ko­porsóba! — mondták a babo­nás emberek De Csikós Lajos nem volt babonás. Neki az volt a kívánsága, hogy osto­rát, pisztolyait is tegyék mellé a koporsóba, mert ő azok nél­kül még a túlvilágon sem érzi jól magát. Teljesítették utol­só kívánságát, amikor 1908- ban 86 éves korában örökre le yta szemét i. leány utol­só szabadságharcos vitéze. Sok év telt el azóta, Sokszor ünnepelték már március 15-ét. Ünnepelték a hősöket és köz­tük Csikós Lajost is. Ej, hány meg hány éven keresztül volt ez az ünnep hamis ünnep, az urak ünnepe és hányszor, de hányszor használták fel ezt az ünnepet uszításra... És most önkéntelenül Petőfi egyik ver­se jut eszembe: „...Ha majd minden rab­szolga-nép Jármát megunva síkra lép Pirosló arccal és piros zász­lókkal És a zászlókon eme szent jelszóval: „Világszabadság.;. Dandukolok az utcán. Egy- mást kergetik az agyam ban a gondolatok. És egyszer- csak megakad a szemem a hő­sök emlékművén, a vörös csil­lagon. Aztán egy vörös és egy piros-fehér-zöld zászlón. Egy­más mellett van mind a ket­tő. így van ez rendjén. Erről álmodott Petőfi is. Csak aztán nagyon vigyázzunk, hogy so­ha többé ne nyúlhassanak hoz­zá ezekhez a zászlókhoz szeny- nyes kezek. Vigyázzunk, mert Csikós Sándor unokája, a sza­badságharcos Csikós Lajos ükunokája, ezt mondta: — Orvos szeretnék lenni! És ebből csak úgy lehet va­lami, ha ez a két zászló min­dig egymás mellett lesz, ha nem alszanak ki a világ — •'«- kásainak .;jváltását jelké­pező vörös csillagok. SZALAl JÁNOS lazulására, hogy október után ismét lehetett a bányában mezítelenül, lábbeli nélkül dol­gozó bányászokat látni, holott a szabályok ezt szigorúan tilt­ják. A legtöbb balesetet, mégpe­dig a pécsi bányáknál 25,4, a komlói bányáknál 22,4 száza- .lékkal többet, mint korábban, a hulló tárgyak okozták. Ilyen baleset pedig ritka kivételtől eltekintve csak ott történik, ahol gondatlanok a bányászok, nem tartják be a biztonsági előírásokat, nem tűznek meg­felelően, nem készítenek védő­padozatot, stb. s ahol rend- szertelen, hiányos a műszaki vezetők, a felügyelet ellenőr­zése. A munkafegyelem hiányá­val, a gondatlansággal s ez esetben a gyakorlat hiányával lehet csak magyarázni, hogy a múlt évhez viszonyítva feb­ruárban a szállításnál Pécsett 25.4, Komlón 32 százalékkal emelkedett a balesetek száma s még halálos baleset Is tör­tént. Jóllehet, a balesetek több­ségét az érintett dolgozók gon­datlansága okozta, ez nem mentesít a felelősség alól. A szállításnak szigorú szabályai vannak, amelyek betartását minden körülmények között meg kell követelni. Feltétlenül meg kell még • említeni, hogy meglepően sok | balesetet okoznak a kéziszer- :számok. Ügyetlenebbek lettek ■volna bányászaink, kevésbé jól •tudnak bánni a fejszével, csá- Skánnyal, mint néhány hónap- Jpal ezelőtt? Ez nem valószínű. ■Inkább hihető, hogy kevésbé •körültekintően, megfontoltan Zhasználják azokat. Pedig erre 5 semmi okuk nincs. A jelenlegi "bérezési rendszer lehetővé te­szi, hogy nyugodt, szakszerű, kapkodás nélküli, de minden­képpen szorgalmas munkával megfelelő keresetet érjenek el. Az új, gyakorlatlan munkások kezébe pedig ne adjanak addig fejszét vagy csákányt, amíg nem tudják azt használni. Tanítani kell a védekezés módját A bányamunka biztonságá­nak megteremtése sürgős, ha­laszthatatlan feladat Köztudo­mású, hogy a bányaüzemek dolgozóinak általában 40—60 százaléka új munkás, akik még csak most ismerkednek ezzel a szakmával. Éppen ezért már a kötelező 6 napos bányajárás alatt igyekezni kell úgy meg­ismertetni a munkavédelmi szabályokat, hogy azokról so­hasem feledkezzenek eh Per­sze, 6 nap alatt bármennyire jó, tapasztalt szakember ok­tatja őket, csak részleges isme­reteket szerezhetnek. Szüksé­ges, hogy utána is rendszere­sen a közvetlen munkatársaik is oktassák őket és nagyon üd­vös lenne, ha minden új mun­kás mielőbb elvégezné a 20 órás tanfolyamot is. A bányamunka veszélyeinek elhárítása azonban nemcsak a sérülések keletkezésének meg­akadályozására szorítkozik. A meddő munkahelyeken, de a fejtéseikben keletkező por is néhány évi bányamunka után káros hatással van a bányá­szok egészségére, ßzilikozisos megbetegedést okoz. A porár­talom eilend védekezésnek ma már több és eléggé hatásos módja van. Ilyen elsősorban a vizesfúrás. Bányaüzemeink ál­táléiban rendelkeznek is a vi­zesfúráshoz szükséges beren­dezésekkel, mégis vajmi kevés helyen használják azt Béta- aknán, III-as aknán, Anna-ak­nán például egyetlen munka­helyen sem használják a be­rendezéseket, mondván: nincs hozzá vizűik. A pécsi bányák­ban sem sokkal jobb a hely­zet, mert nem sikerült még el­érni, hogy a szén mögött vég­re meglássák az embert is. Szükség van a szénre Mindezzel nem akarjuk azt mondani, hogy ezután bányá­szaink úgy növeljék a bizton­ságot, hogy csökkentik a ter­melést Szükség van a szóm-e, nagyon nagy szükség. Gazda­sági életünk helyreállításának, további fejlődésünknek ez az egyik záloga. De olyan szénre van szükségünk, amelyet nem a biztonság rovására fejtenek ld, hanem az előírások betar­tásával. Megvan ehhez is a lehetőség, de most már élni is kell vele. A biztonsági sza­bályok betartását a Bányamű- szaki Felügyelőség a jövőben még jobban meg fogja köve­telni, mint eddig. Azokat, akik a figyelmeztetésekből eddig nem okultak, megbüntetik. De erre nem szabad, hogy sor kerüljön. A bányaüzemek mű­szaki vezetői és szakszerveze­tei közösen összefogva teremt­senek nagyobb biztonságot bán nyáinkbam Önállósított villamoskalauzok Athénben három villamos- kalauz önállósította magát. Megvettek egy kiselejtezett villamoskocsit, kijavították és bekapcsolódtak a rendes villamosforgalomba, A viteU díjat megosztották egymás között. A hatóságok csak több hónap múlva, véletle­nül jöttek rá a turpiságrai (Vdksstimme.l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents