Dunántúli Napló, 1957. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1957-03-17 / 65. szám

NAPLÓ 1957. MÄRCTTT8 TL A m @ISW@S YUO©IMIÄINIY ÉIROEIKE! 1BÖL A „kísérleti nyúlok" — gyermekek George Dick doktor, a bel­fasti egyetem orvostudományi tanszékének tanára saját gyer­mekein akarta kipróbálni új gyermekbénuláselleni széru­mának hatását, s csak a vélet­lenen múlott, hogy nem ölte meg kisfiát Dick doktor, miután magán és kartársain kipróbálta a bel­ső használatra alkalmas, csök­kentett virulenciájú gyermek - paralízlsbaktériumot tartalma­zó anyagot. A szérum egy adagját tejbe ke­verve, megitatta négyéves kis­lányával. A kísérlet kitűnően sikerült, a leánynak enyhe lá­zon kívül semmi baja se lett. Kétéves kisöccse azonban né­hány nap múlva súlyosan meg­betegedett: gyermekbénulás tü­netei jelentkeztek. Nyilvánva­lóan nővére* fertőzte meg és a szérumban levő gyenge vírus a gyermek testében virulenssé vált. Dick doktor a beteg kisfiú vérét majmokba is befecsken­dezte, ezek néhány napon be­lül szintén megbetegedtek. A gyermek végülis csodálatos­képpen meggyógyult, de Dick doktor nem volt hajlandó szé­rumát forgalomba hozni. (A „Paris Presse”-ből) Csehszlovák Sfyógyf tó­eredmények A csehszlovák kórházakban, gyógyintézetekben évek óta al­kalmazzák már a rádióizotópo­kat különböző rosszindulatú daganatok, főként a rákos da­ganatok kezeléséhez. Az elmúlt évben Prága, Bratislava, Plzen és Brno kórházaiban sok eset­ben alkalmazták a radioaktiv foszforral és jóddal történő ke­zelést, az esetek túlnyomó több­ségében teljes sikerrel. A népi demokratikus Csehszlovákiá­ban a rádióizotópos kezelés, hasonlóan a többi gyógykezelé­sekhez, teljesen díjmentes. A prágai neurológiai kórház egyik osztályán 1948. óta jóné- liányszáz agyműtétet hajtottak végre, köztük számos igen sú­lyos agytumor operációt. Az agydaganatban szenvedők ha­lálozási száma jelentősen csök­kent. A közelmúltban ebben a kórházban sikeres műtétet haj­tollak végre többek között egy 10 éves kislányon, akinek az agyát már kétharmad részben elborította a daganat. A kiope­rált agyközpontok funkcióját a fennmaradó agyközpontok vették át, anélkül, hogy a kis­lány szellemi életében változás történt volna. II lépcsSmászás emészti a légié kalóriát Dortmund munkaegészség­ügyi kutatóintézete érdekes eredményeket közölt az egyes munkafolyamatok kalória-fo­gyasztásáról. Kísérletekké; megállapították, hogy egy ké­nyelmesen sétáló ember per­cenként 2.1 kalóriát fogyaszt, de ha kerékpárra ül, percen- kint már 6.3 kalória szükséges szervezetének. Aki puha föld­ben ás, percenkint 7.5 kalóriát fogyaszt. Az intézet szerint legjobban a lépcsőn járás fá­rasztja ki az embert, mert 15 kalória szükséges percenkint még a lassú lépcsőjáráshoz is. Sajnos, a kutatóintézet nem közölt adatokat a legnehezebb­nek tartott munkák kalória- szükségletéről: a kazánková­csok, olvasztók munkájáról, ara tók- és cséplőmunkásokról, stb. Mindamellett a munkaegész­ségügyi kutatóintézet nagy se­gítséget nyújt a dolgozók egészségvédelméhez, mert a ka- lóriafogyasztásról közölt ada­tok alapján az egészségügyi követelményeknek megfelelően állapítják meg a dolgozók ét­rendjét. Mi idézi elő a közlekedési szerencsétlenségeket? Úgyszólván egyetlen nap sem múlik el anélkül, hogy ne játszód­na le az emberek szeme elótt olyan szerencsétlenség, amelyre magya­rázatot nem találnak... Legalább­is azok nem, akiket «miatt oűnö- söknek neveznek. Igen gyakran megtörténik, hogy a sofőr, aki a szerencsétlenséget előidézte, akt el­gázolt egy járókelőt, a kihallgatás során azt állítja, — szemmel látha- i tólag őszintén mondja r- hogy nem tudja, de valahogyan úgy tűnik, ■’ mintha a járókelő szinte váratlanul került volna a kocsi elé. Ez az ember valóban nem hazu­dik. mert annak a járókelőnek a képe, akii elgázolt, az 0 szemének recehártyáján azon a részen jelent meg, amelyet vakfoltnak neveznek, úgy, hogy mire csakugyan észre­vette a járókelőt, már késő volt. Mi a vakfolt?,.« Jóllehet, az ember szeme valami csodálatos természetű dolog, mégis Utfektekkel teli optikai műszer, olyan optikai m&szer, amelyért — ha valamely vállalat állítaná elő — csak elszégyelhetné magát. Nem- esak azért, mert a szem részben vak — és mi ezt szerencsére nem vesszük észre — hanem e szem se­gítségével az ember néha olyan dolgokat is lát, amelyek nem lé­teznek ... Hogy erről meggyőződ­jünk, rajzolunk egy darabka pa­pírra két keresztet, egymástól 7 centiméter távolságra és helyezzük a papírt vertikálisan a szemünk ele, úgy hogy mindkét kereszt ho­rizontálisan egy színvonalba ke­rüljön. Utána csukjuk be félsze­münket, mondjuk a jobbszemün­ket, s ha most a balszemünket a Jobb keresztre irányítjuk, s a pa­pírlapot lassan az arcunkhoz hoz­zuk, azt vesszük észre, amikor a papír 20 centlmétemyl távolságba kerül a szemünktől, hogy volta­képpen a bal kereszt az, amit ed­dig Jobbnak néztünk, csakhogy a szemünk szögletéből néztük, míg a másik kereszt kiszökött szemünk látószögéből. Az egyik keresztnek ezt a cso­dálatos eltűnését igen egyszerűen meg lehet magyarázni. Ez akkor következik be. amikor a kereszt képe a recehártyának azon a ré­szén jelenik meg, ahová a szem­ideg ér, ez a rész pedig érzéket­len a'fény iránt, ez az úgyneve­zett vakfolt. — Egy kis ügyesség­gel minden ember lerajzolhatja a saját, szemében levő vakfoltnak a körvonalait, amelynek tulajdon­képpen babszem alakja van. A láthatatlan járókelő A mindennapi életben az ember nem is vesz tudomást arról, hogy a szemében vakfolt van. Ha be­csukja egyik szemét és szemlélni kezdi ezt az újságpapírt, amely épp most előtte van, nem vesz ész­re rajta semmiféle lyukat, vagy sötét foltot, amely ennek a vak­foltnak megfelelne. Ebben az eset­ben a tudata egészíti ki azt, amit a valóságban nem lát. Az olyan ember számára, aki békében ék nem jár-kel mindenfelé — a ter­mészetnek ez a különös trükkje semmiféle súlyos következmények­kel nem jár. ne egészen más az eset annál, aki egy repülőgép pír lótakabinjában az Irányító fogan­tyút tartja a kezében, vagy egy autóban a volánt, vagy a kerékpár kormányát... Ha az ember mozog a térben, akkor mindkét oldalán vannak úgynevezett holt területek, amelye­ket csak egy szemmel lát. Még ak­kor ts, ha mindkét szeme nyitva van. mivel egyik szemével nem Idtja art a területet, csak a má­sikkal és a tárgyaknak ebben a térben nincs meg a térbeliségük. Igen sok szerencsétlenséget, amely ar első tekintetre megmagyaráz­hatatlan, igen egyszerűen meg le­het magyarázni a vakfolt váratlan közbelépésével, amikor az ember nem veszi észre az autót, vagy a sofőr nem veszi észre idejekorán a járókelőt. A színek felismerése A fények felismerésének a titkát nem is olyan régen fejtették meg. Ennek a titoknak a megoldása se­gítette a tudósokat sok olyan to­vábbi probléma megoldásában ts, amilyent például a színes fényké­pezés jelentett, és amelyet a ter­mészet már soo ezer évvel ezelőtt megoldott, amikor az első emberek megjelentek a földön. A fények felismerésének a titkát úgy fejtet­ték meg, hogy a biológusok meg­állapították: a recehártya közepén foglalnak helyet az úgynevezett gombocskák, amelyek a nappali látásra szolgálnak, ennek folytán érzékenyek a színekre. Ezekben a gombocskákban a fizlológusok há­rom érzékeny Idegpontot fedeztek fel, amelyeket átlátszó kék-sárga és piros hártya takar. A különböző színű három kép kombinációjának köszönhető, hogy az ember termé­szetes színekben látja azokat a tár­gyakat, amelyeket szemlél. HÁROM LÉLEK EGY TESTBEN — A hármas énhasadás eddig példátlan esete — Két amerikai Idegorvos: dr. Cor­bett H. Thigpen és dr. Hervey M. Cleckley „Éva három arca' című tanulmányukban az énhasadásnak olyan esetéről számolnak be, amely páratlan az orvosi irodalomban. A történet röviden a következő: A FŐSZEREPLŐ Eve White, eleinte csak súlyos fejfájásokról és időleges öntudatlanságról panasz­kodott. A komoly baj ott kezdő­dött. amikor egy szép napon ki­nyitotta ruhásszekrényét és ebben egész sor igen drága, Igen merész szabású ruhát talált. Fogalma sem volt, hogyan kerültek ezek oda. Kezelő orvosai már gyanították a tudathasadást, amikor az egyik ke­zelésnél furcsa változást észleltek. Eve White arckifejezése lassan tel­jesen megváltozott, majd olyan könnyed tartásban helyezkedett el a széken, amit Thigpen dr. eddig még sohasem látott nála. Kék sze­me kitágult és szokatlan fényben csillogott: kihívó mosoly jelent meg ajkán, s teljesen Idegen han­gon szólalt meg: „Halló doktori" Egész magatartása kacérrá vált. Eve eddig se nem dohányzott, se nem ivott. Akkor azonban cigaret­tát és Italt kért az orvostól. Asz­faltnyelven kezdett társalogni, nyegle lekicsinyléssel beszélt Ralph Whtteról — férjéről — és „arról az unalmas nyafogó kis macskáról." — A pokolba vele1 — mondta. A doktor megkérdezte, kiről be­szél. — Nos, hát az Eve Whíteról. Az ön szenvedd, szent pácienséről. — Dehát nem ön Eve White? — Kacagnom kell! Magának csak tudnia kellene doki. Thigpen szeme előtt Eve más sze­méllyé változott. Eve Blacknek ne­vezte magát. (White angolul fehé­ret, Black feketét ielent. A ford.) Eve White erős fejfájásai akkor jelentkeztek, amikor Eve Black „meg akart jelenni." A „Fekete" személyiség birtokába vette „Fe­hér Éva” testét. Fekete Éva min­denről tudott, ami Fehér Éudoal történik, Fehér Éva viszont sem­mi« sem tudott Fekete „testvéré­ről". mig meg nem találta szekré­nyében a számos idegen ruhát. A rendkívül ritka és bonyolult eset arra késztette a két kezelő orvost, hogy bevonja a kezelesbe az ország minden vezető pszlhldte- rét és gondosan tanulmányozza az erre vonatkozó tudományos Irodal­mat is. Sok kísérletet végeztek a beteggel és számtalan pszlhotógiai próba bizonyította be, hogy itt két teljesen különböző személyiség nyilvánul meg, teljesen különböző hanggal, beszédmóddal, taglejté­sekkel, modorral, érzelmekkel, söl különböző kézírással Is. Egyébként a schyzofrénla (öntudathasadás) szokásos jellemzőt nem voltak megállapíthatók. Egyszerűen arról volt szó, hogy két különálló sze­mély lakik ugyanabban a testben és csak a Fekete Évánál volt ész­lelhető az Idegbajnak némi nyoma. A KEZELÉS FOLYAMÁN Eve White állandóan javult. Haza is tért férjéhez, kislányához. De az­után visszaesés következett be. Dr. Thigpen rendelőjében Eua egyízben kétperces transzba esett. Ezután szeme tágranyilt és ide­genül nézett körül a slobdban. Ed­dig ismeretlen, de mély benyo­mást keltő hangon, az eddigiektől eltérő modorban, így szólt az or­voshoz: „Kicsoda On?" Ez volt Eve White harmadik sze­mélyisége, akit hamarosan Jóné­nak kereszteltek el. Mig Eve Black valószínűleg gyer­mekkora óta együtt élt Eve Whlte- tal, ügy látszott, hogy Jane csak most született. Intelligensebb volt és beszédmodora is finomabb, mint a másik két Éváé és mindenkép­pen természetesebb személyiség­nek hatott, csak éppen nem volt múltja, nem emlékezett semmire. Ettől kezdve Jane tudott a két Éva minden cselekedetéről. Ok ketten viszont semmit sem tudtak Jane- ről. Eve White elvált férjétől -> öt éves kislányuk, Bonnié vallási ne­velése körül nem értettek egyet — és egyik állást vállalta a másik után, de rövidesen mindennünnen elbocsátották, mert csakhamar elő­bújt a „Fekete Éva" és botrányo­san viselkedett. A férj megpróbál­ta visszahívni feleségét. Eve White nem volt erre hajlandó, de Eve Blackkel néhány napot együtt töl­töttek Floridában. A férfi számára ez félig-meddig házasságtörő de igen kellemes kirándulás volt. Amikor azonban Eve White vette át ismét a test fölötti uralmat, un­dorodva fordult el mindattól, amit az elmúlt napokban csinált. Lassanként Jane — a harmadik „én" — kerekedett felül és szerel­mes lett egg Earl Lancaster nevű mérnökbe. Időnként azonban még mindig előfordultak változások sze­mélyiségében. Orvosai tehetetlenül álltak, míg egy szép napon páciensük, akt :n- pen akkor a Jane-szakaszban volt. megadta a rejtély kulcsát. Tbfgoen dr. felszólította, hogy baszélien Eve Whíteról. Jane nyaka hirtelen megmerevedett, vad félelem tükrö­ződött szemében. Arckifejezését ré­mület torzította el. Hirtelen meg­gyötört hangon felkiáltott: „Anya, oh anya, ne, ne. ne csináldl Nem tudom megtenni, nem tudom'" S két kezébe fogva fejét, lelsivított. Kiderült, hogy Évát édesanyja ötéves korában arra akarta kény­szeríteni, hogy utolsó búcsúként simogassa meg halott nagyanyja arcát. A két orvos Igen óvatosan magyarázza az énhasadást, de va­lószínűnek tartják, hogy a kis­lányban ez az élmény pokoli félel­met váltott ki minden halott és a halál iránt. A halál valósága elöl menekült más személyiségbe: Eve White a megadó, beletörődő, zár­kózott személyiség volt. míg Eve Black biztosító szelenként szolgait mindazon testi és anyagi törekvé­sek számára, amelyeket Eve White elfojtott. A KÉT ORVOSNAK SIKERÜLT a továbbiakban meggyőznie mind Fekete, mind Fehér Évát hogy „meg kell halmok". Jane szemé­lyisége mind jobban megerősödött. Lassanként „megszerette" is sa<át- jának fogadta el Eve White kis­lányát, — a gyereket, akit testileg 6 maga szült. Most mint Earl Lan­caster felesége, már két éve él boldogan és a múlt két Évája nem kíséri többé. (A „Time" cikke) TUDJA-E! Miért hasznos a A gyümölcsök kisajtolt leve kitűnő üdítő és tápláló ital, fiatalok és öregek, betegek és egészségesek egyaránt szíve­sen isszák. Víztartalma mellett minden gyümölcslében sok cu­kor és vitamin is van. Nagy tápértéke ellenére könnyen emészthető, és ezért különösen ajánlják a gyenge gyomrúak- nak, szív- és vesebajosoknak. Magas vérnyomásúaknak is ki­tűnő hatású, mert csökkenti a szív, az érrendszer és a vesék megterhelését. A gyümölcs­nedvek serkentik a szervezet sókiválasztását, erősítik a hó­lyag és epe működését, szabá­lyozzák a bélműködést. Külö­nösen hasznos a paradicsomlé, mert sok vitamint tartalmaz, és kedvezően hat az idegrend­szer működésére. Meddig veszélyes a radioaktív sugárzás? A hidrogénbomba robbanása után keletkező sugárzás még hosszú ideig veszélyezteti az élőlények egészségét. A szak­értők szerint a közvetlen ve­szély elhárítására elegendő, ha 36 óráig tartózkodunk a föld- alatt megépített óvóhelyen, de a sugárzó anyagoktól fertőzött területen való egyórás tartóz­kodás még ezután is halálos. A sugárzás különösen erős a ma­gasabb légTétegekben, 1300 mé­teres magasságban tízszer na­gyobb, mint a föld közelében. A fehér öltöny vagy fehér le­pedő visszaveri az atomsuga­rak nagy részét és így meg­óvja az ember szervezetét a nagyobb veszélytől. Mi a szomjúság ? A szomjúságérzést szerveze­tünk folyadékszükséglete idézi elő. Két tényezőből áll: a he­lyi szomjúságérzésből, amelyet a száj és a nyelőcső szárazsága mutat, és egy általános szom­júságérzésből. Ez utóbbit nem lehet pontosan leírni. Ismere­tes, hogy a szomjúság legerő­sebben nagy verejtékezés, tar­tós hasmenés vagy erős vérzés után jelentkezik, de fellép zsí­ros, sós, vagy édes ételek fo­gyasztása után is. Szerveze­tünk vízszükségletét az agy­alapi mirigy hormonjai szabá­lyozzák. Ha ez a mirigy kevés hormont termel, vagy megáll a működése, úgynevezett vízi­betegség jelentkezik: a beteg naponta 15-4-20 liter vizet is megiszik éá ugyanannyit vá­laszt is ki. Henry Barbusse: életen tél Fordította: SÁRKÖZI GYÖRGY Az éjben gördülök, a kormányra hajolva, veszett iramban, a fényszórók nagy, légi iránytűinek magvá- ban. Míg a darabokban besugárzott éji út kétoldalt villogó agavékat és pálmafákat sodor elém, s egészen fehér telegráfdrótokat — a Ghest-palota ünnepére gon­dolok. Fényűzés, arany, arany. Az arany bálja volt ez. A nők az ünnepség szabályai szerint, mind aranyban. A csillárok szétfoszlottak a fényben, az óriási csarnok­ban ékszerek és meleg színnel festett arcok, diadémok, kócsagok, aranyszárnyak örvénylenek egy hatalmas tűzvész körül! A fekete autó-tömb, mely egészen fehér a sártól, az éjszakában, a kanyargó meredélyeken, százszor alá­zuhanna velem és százszor megmenekszünk. lm, a mélység fölött ágaskodó útkanyarulat felém rohan a szeletekben megvilágított elefántbőrű para- bükkel. Megragadom a sebességváltót, tíz centiméter­nyire a haláltól, ügyes szemmel és ügyes kézzel. A hir­telen szédületes fényben úszó körpályán két kerekem a levegőben forog. Aztán a heves kanyarulat szemtől- szembe egyenesedik és autóm talpravetödik a hegyi út kátrányos és kaucsokozott kilométerein. S e nagyvilági hölgyek — aranynyakú konteszek, májlédtk, mlUiárdosnők,— akik Ghest báró villájának hatalmas körtermében és a játéktermek nyitott fülkél­2 HENRY BARBUSSE: AZ ELETEN TÜL ben — melyek a templom-hajót koszorúzó kápolnákhoz hasonlatosak — százszámra nyüzsögtek, mind a lesza- kításra Ingereltek: mosolyogva, féllgnyiltan; csupa ér­zéki rajzú nő, a mai divat szerint. (A divat az egyetlen, ami e földön megadja a tökéletesség lehetőségét.) De amott, Vichy reklámtábláján (ha egy éles hajlást rejtene) míg lámpáim tűzcsóvája a tábla sötét négy­szögére hirten fehér leplet vet, Carla pompás képe üti meg.szememet. A tekintetemre hirtelen ráboruló fény- i ben Carla drága, finom, félénk arca formálódik ki. O nem volt jelen az estélyen. Rágondolok. Ghest báró, az arany királya, rámirányozván paran­csoló ujját, így szólt: — A kínai légi kirándulás, hatalmas eset. önre vall! Ennek a nábobnak, az arany-ünnep Buddhájának, arca egy sportemberé: borotvált, kissé gyűrött, és an­golszáz. Nem lehet nagyon közeljutni hozzá. Kortársai j csak futólag látják: a szalonokban, az előkelő éttermek­ben vagy esetleg a felső tízezer sportünnepélyein, vagy amint üzleti tanácskozásokról jön. Dobogó Jókedvvel szállók — minden oldalra dárdá­kat vetve az út viaszos bőrén — s azon kérődzőm, amit a nábob mondott, abban a pillanatban, amikor a har­madik sebesség szörtyögése beleolvadt a másodikéba a kövezett kanyar végén. A kínai kirándulás, az újságok, a dicsőség, a pénz és Carla! Boldog vagyok. Szirénám harsog és jobboldalt he­lyet adok egy családi tragacsnak, döcögő taligának, mely boldogságtól ragyogó gyilkos pofákkal van tele. Növekvő gyorsasággal súrolom az éjszakát. Minden vo­nal összefut szememben és a szilárd síkokat geometri­kusán vágja el csuklóm. A gyorsító megsűríti a szelet. Jobbról és balról fehér házak repülnek tova, mintha papírosból volnának. A város. Mielőtt a lejtőn alá- lohannék, a hintázó magasságban, a komor ég alatt, melyen a hold is eltéved, mint egy szegény mosónő, I észreveszem a tetőzetükkel kezdődő házakat^ HENRY BARBUSSE: AZ ELETEN TOL S A garázs elintézése után, gyalog, megkönnyebbülve fölmegyek az ösvényen. Kezem a zárba holyezl a kul­csot. Kezemre nézek és az ajtóra szegezett névjegyemre: Hubert Allen, repülő. Villanyt gyújtok, megnézem magam a tükörben. Telt alakom van, széles vállaim, Nevetek, örülök, az életnek. A tündér! bál még áll, tűzzenéjére lejtik a tí'mcot. Dia­dalmasan fogok Kínába menni. Nem irígyleral i ravasz milliárdost. Huszonöt évem letiporja négy- n évét. Fiatal és tökéletesen egyensúlyozott embeía vagyok. Tisztaságra és energiára való neveltségem — hogy agyamat és izmaimat egyformán tisztán tartsa; m — be- tetőződik abban a kitűnő és zavar nélkül működő élet­gépben, aki vagyok. Életem diadalát bőrömbe« hordom. Jól épített, tiszta, ragyogó önzés, — és jól megtervezett életideál. Hogy utoljára láttam Carlát, tegnapelőtt (este, az a borzongó gyöngyszürke prém fedte, amely szája körül a leheletét is elárulta. Teste elveszett a kömény se­lyemben, teste, melyet nem ismertem. A kínai körút előtt esküszünk, ha megnyerem a Zenith-serheget, 2. Hajnalban. A repülőtér mellett csoportosuló üze­meknél, a gyári körzetben. ) Holnap: A Zenith-Kupa. A szürkülő pusztaság, mely tele van füstölgő tor­nyokkal, emelődarukkal, vaspor-dombokkal, jiamuval, és a kicsiny műhelyváros: milyen ellentét az önöm part­jának napfényben illatozó vagy éjszakai világosságban fürdő csillogásával! , A négy gyár, amely négy negyedre tagol; ja a vas­színű rozsdás síkot, Ghest báróé, vagy legalábjb !a az 6 vezetése alatt álló társaságoké. Repülőgép- és automo­bil-alkatrészeket gyártanak és az ipari szabadalmak minden fajival kísérleteznek. r (Folytatás a keddi számban) t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents