Dunántúli Napló, 1957. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1957-03-15 / 63. szám

4 NAPLÓ 1957. MÁRCIUS 1& 1 A LÁNYOKNAK Kinek a versei? Mister Fields bostoni könyv­kiadó kivételes emlékezőtehet­séggel rendelkezett. Olyan jól ismerte az angol irodalmat, hogy barátai mindig hozzá­fordultak, ha meg akarták tud­ni, hol találhatják meg egyik vagy másik idézetet, valamely angol író életművében. Fields egyik barátja, aki szerette szellemességét fitog­tatni, elhatározta, hogy meg­tréfálja a könyvkiadót. Egy társasvacsora alkalmával — mielőtt még Mister Fields megérkezett vólna — közölte barátaival, hogy meg akarja tréfálni a kiadót, s azért irt néhány verssort, amelyet , Southey verseiként akar fel­tüntetni, s megkérdezi Fields- től, hogy a költő melyik vers­ciklusában olvasta e sorokat. Vacsora közben aztán egy­szer csak megszólalt: — Mr. Fields, az utóbbi idő­ben Soutney verseit olvastam, köztük ezeket a sorokat — r ezzel felolvasta az általa ír versrészletet. — Nem tudn: megmondani, hogy a költő mi­kor írta e sorokat, s melyik versében kell keresnünk? — Nem emlékszem, hogy valaha is találkoztam volna ezzel a verssel — válaszolta a kiadó. — Southey életében csupán két időszak volt, ami­kor e sorokat írhatta. — Éspedig? — kérdezte a szellem eskcdő. — Életének abban a korai időszakában — válaszolta Mis­ter Fields, — amikor kanyaró­ja volt, vagy amikor az első fogai kibújtak, illetve élete alkonyán, amikor agylágyu­lásban szenvedett. Az idézet1 sorok verstanilag a kanyaró időszakára, a vers gondolatát tekintve pedig az agylágyulás időszakára mutatnak. • (Az ,,Ogonyok’‘-ból) A hadvezér bosszúja Jean Jacques Pélissler (1791 - 1B64), Franciaország marsallja és Szevasztopol meghódítója r krimi háborúban, rendkívü" szigorú volt a katonákkal. Egy­szer az idegenlégió egyik ez­redénél tartott szemlét. Pélis- sier a katonák előtt ellépkedve egész sor apróság miatt szi­gorúan rájuk szólt. A kato­nák, akiknek sora amúgyis elég kemény volt, bosszúsan hal'gattak, majd lassan erős- bödő moraj'ás futatt végig a sorokon. Pélissier ezzel mitserr törődve, ismét rákiabált az egyik katonára, akinek fel­forrt az epéje. Felkapta fegy­verét, Pélissierre célzott és meghúzta a ravaszt. A fegyver nem sült el. Pélissier hátra­lépett, majd így szólt az ez­redparancsnokhoz: — Zárassa ezt az emberi három napra sötétzárkába mert riem tartja rendben a fegyverét! Sóvá nyitó étrend /Voí lábak — mérnökszemmel divatas tavatoá Ua&ál szövetből, barna béléssel. Érdekesség« a bélelt sál­lal meghosszabbított s&lgallér, amelyet egy gombpánt rögzít. Más változatban a bélés lehet kockás, ugyanabból az anyagból divatos kalappal és sállal. Vigyáz­zunk a bélés színének megválasz­tásánál, hogy az tökéletes Össz­hangban legyen a kabát színével. Legdivatosabb Összeállítások: szűr- ke-sOtétkék, vllágoszOld-bama- sárga kockás béléssel. De Ízléses, a kabáttal azonos színű béléssel Is, elQtó színű kalap, kesztyű és nyaksál kollekcióval. TALLÓZÁS «* Gyere szfvecskéml — súgta oda egy fiatalember egy hölgynek Hamburg legforgalmasabb utcáján és átölelte az asszony derekát. A „szivecském” azonban olyan szívtelenül fogta meg „ölelő karjaival” a Don Jüant, hogy a szerencsét­len néhány másodperc után eszméletlenül terült el az aszfal­ton. A szoknyavadász ugyanis éppen egy cirkuszban birkózó artistanőre akadt, akit kollégái és kolléganői párducnak” becéztek, - ‘ Soványltő étrend megkezdése előtt okvetlenül kérjük ki az or­vos tanácsát, hogy a fogyókúra ne ártson. Első szempont az legyen, hogy kisebb kalóriáju élelmisze­reket fogyasszunk, mint amennyi­re szükségünk van. Táplálékunk legyen zsír és cukorszegény. Ke­rüljük a zsíros ételeket, étrendünk . főképp húsból, tojásból, főzelék­ből és gyümölcsből álljon. A fő­zelékek közül legalkalmasabb a gomba, a karalábé, a kelvirág, a kelbimbó, a spárga, a paradi­csom, a tök és a zöldbab. Leg­jobb, ha zsír nélkül vagy igen ke­vés zsírral készítjük el az étele­ket. A salátákat sóval, ecettel és citrommal készítsük. A lisztes fő­zelékek közül csak a burgonya ajánlható. Kerüljük a tésztát, az édességeket, a túlérett gyümöl­csöt, gyümölcsízt, dzsemet, lek­várt és befőttet. Ne igyunk sze­szesitalt, fehérkenyér helyett pe­dig egészen barnát együnk, ebből is csak napi tíz dekát. A párizsi korzók megválasztották királynőjüket 1957-re. Ez itt a boldog választott Evelyne Puccini. Ne haragudjanak rám a nők, ha most az egyszer lábal* kát gépészszemmel négycsuklós járószerkezetnek nézem. Ke* esés járásukat kinematikai szempontból elemezem. Ne hara- gudjanak, mert ha elemzésem eredményeit figyelembe vésziig még hasznukra is válhat. Lucskos időben járok az utcán és nem tudom, jó vagy rossz szokásból nézem a nők gyönyörű lábait. De most az egyszer gépészlelkemben ébred fel a kíváncsiság. Többé nem lábakat látok, hanem négycsuklós járószerkezetet. Hogy lehet az, hogy a nő előre megy és hátulról frecskeli be a lábaib Erdekfeszítő kinematikai probléma. A sárcsepp elszakad <z cipő sarkától, felrepül a levegőbe és találkozik az alsó láb­szárral. De nem mindenkinél! Melyek a járás kinematikájá­nak azok a sajátosságai, amelyek ezt a csudálatos effektust létrehozzák? Belekezdek a mérnöki munkába. Első az effek­tus közvetlen megfigyelése. Nem sokra jutok, csak azt sike­rül megállapítani, hogy férfiaknál a jelenség ritkább, nőknél annál gyakoribb, minél kecsesebben járnak. Hazamegyek, odaállok a rajztábla mellé, rajzolok mozgási, sebességi és gyorsulási görbéket, több-órás munka meghozza az eredményt, a rejtély megfejtését. De a kíváncsiság tovább­ra se hagy nyugodni. Minden mérnök ismeri az érzést, ami­kor az elméleti eredményt kísérletekkel kívánja ellenőrizni. Nehezen, de sikerül feleségemet és kislányomat — akik mind a ketten nagy művészek a sárhányásban — befogni e kísérletbe. Feltárom előttük az elméleti elemzés eredményét és majdnem erőszakkal kikísérem őket a lucskos utcára kí­sérletezni. Az elmélet helyessége bebizonyosodik. Mindketten tiszta harisnyával térnek vissza. Nem akarok „maszek” tanácsadó irodát nyitni, elárulom itt a titkomat. A láb mozgásának elemzése azt mutatja, hogy a cipő­sarok csak abban az esetben éri el a sárcsepp felrepítéséhez szükséges sebességét és gyorsulását, ha az ember a lábait fő­leg térdcsuklóból mozgatja és nem csípőből. Ez tényleg a lé­nyeges különbség a férfi és a női járás között. A férfi járá­sára jellemző, hogy térdeiben alig hajlitgatja lábait, dobálja őket, mint merev pálcikákat. A nő ellenkezőleg — valószínű­leg a szűk szoknyák idejéből származó szokás szerint — főleg a térdcsuklóból lépeget. Kecses ez a lépés, mikor a nő úgy lebeg, mintha lábai térdeinél össze volnának kötve. Szép, de fröcsköl. Aki nem hiszi el, próbálja ki, vagy ellenőrizze számítá­saimat, JÁNOSSY FERENC Angliában Tim Ashley volt tengerész kijelentette, hogy az élet 93 éves korban kezdődik. A 93 éves Tim ugyanis sze­relmes lett. A volt tengerész megismerkedett egy Marie Wright nevű 70 éves özvegyasszonnyal. Levelezni kezdtek. A férfi meg­kérte a nő kezét és az igent mondott. Már megtörtént a háza­sulandók kihirdetése és néhány napon belül megállapítják az esküvő napját is. Tim kijelentette, hogy egy kívánsága van: szeretne állást kapni. „De ha megmondom a koromat, a munkavállalók el­utasítanak” r— mondotta elkeseredetten, m Egy amerikai műanyaggyár bejelentette, hogy rövidesen olyan gépeket hoz forgalomba, amelyek másodpercek alatt ké­szítenek mindenféle edényt: csészét, tányért, tálat, stb. A gé­peket a konyhában szerelik fel s a háziasszony aszerint, hogy mit főzött s hányán ülnek az asztalnál, pillanatok alatt elké­szítteti a géppel a szükséges edényeket. Ebéd után az egészet bedobja a szemétládába, mert a felhasznált nyersanyag fillé­rekbe, illetve centekbe kerül. Az asszonyok így megszabadul­nak a legkellemetlenebb házimunkától, a mosogatástól. Egye­lőre azonban még nem tudjuk — mibe kerül maga a gép. O Egyes régi népek életét tanulmányozva a néprajztudósok megállapították, hogy a csók a harapásból származik. Köz­ismert dolog, hogy sok nép ma sem csókolózik, hanem gyön­géd érzelmeit másféleképpen nyilvánítja. Ezzel kapcsolatban megemlítik Landen, a híres kutató, történetét, aki a Szahalin- szigeti álon törzset tanulmányozva beleszeretett egy fiatal leányba. A kutató gyengéd érzelmei azonban hamarosan le­hűltek, mert kedvese csók helyett harapdálta. Érdekes, hogy az óegyiptomi megcsóliolni szó tulajdonképpen megevést je­lent. A magyar és szerb nyelvben is gyakran mondják vala­kiről, hogy ennivaló. Valószínűleg ez is azt bizonyítja, hogy a csók a harapásból ered. Öltözködjünk célszerűen, csinálni — Pizsama, haloing — Nők egymás között gyakran be­szélgetnek arról, hogy melyik a célszerűbb viselet éjszakára: a pi­zsama vagy a halóing. Lássuk először a pizsamát. Nagy előnye, hogy jobban öltöztet, mint a hálóing, tehát elsősorban uta­záshoz, üdüléskor, szállodában és hasonló alkalmakkor viseljük. Té­len, ha nem elég fűtött a lakás, szintén előnyös a meleg pizsama. Hátránya, hogy túlságosan zárt, nem nyújt teljes pihenést a test­nek. Több anyagot Igényel, így költségesebb. Az itt bemutatott pi­zsama csíkos halványrózsaszín ze- flrből készült, legömbölyített ki­hajtóval. Derekán megkötött öv. Legízlésesebb a halványszlnü, csí­kozott anyag. A hálóing kimondottan nőies öl­tözék. Szigorúan csak alváshoz vi­selhető, nem szép tehát, ha vala­ki reggel, öltözködés előtt, háló­ingben Járkál a lakásban. A báló Ingnek nagy előnye, hogy tökéle­tesen kényelmes, szcllős és egész­séges. A vékony anyagból készült, ki­vágott hálólnget ízléses hálókabá' tál egészíthetjük ki. Nagyon al­kalmas viselet fekvőbeteg részére !s. A rajzon látható hálóing sima vagy aprómintás lavable anyag­ból készült, rózsaszín, világoskék vagy fehér szalagbefűzéssel, dórral díszítve. A hálókabát szin­tén pasztellszínekben, flanell- ból, matlasszéból vagy más puha vastagabb kelméből készült, japán- ■ii|ú, a felső ujjavarrást rácsozV dfszfti. Saját anyagából megköt­hető övét készíttessünk hozzá. * i Fordította: BABITS MIHÁLY VIII, , — És a kezelésre vonatkozólag mi volt az a speciális szisztéma, amit a lázadás vezetője kitalált és alkalma­zásba hozott? — Nos, ami azt Illeti, mondtam már, az őrült nem okvetlen bolond; s az én őszinte véleményem az, hogy az ő kezelésmódja csakugyan sokkal különb volt a ré­ginél. Mindenesetre pompás szisztéma volt ... egy­szerű, elegáns, semmiféle zavart nem -okozó; tényleg csupa öröm ... valóságos ... Itt a házigazdám előadását egy új visításkoncert sza­kította félbe, éppen -olyan, mint ami az imént oly ré­mületet okozott. Ezúttal azonban úgy tetszett, mintha gyorsan közeledő emberek szájából jönne'a hang. — Nagy Isten! — kiáltottam. — Nyilván kiszabadul­tak az őrültek. — Nagyon félek, hogy úgy van, — felelte Monsieur Maillard, most már rendkívül sápadtra válva. Alig vé­gezte be a mondatot, mikor hangos ordításokat és szit- kozódásoknt hallottunk az ablak alatt; közvetlen az­után nyilvánvaló lett, hogy bizonyos személyek kívül­ről erőszakkal be akarnak tömi a terembe. Az ajtón rést ütöttek valami kovácspörölyhöz hasonló szerszám­mal, s a deszkákat bámulatos erővel rázták és csavar­ták. Rettentő zavar jelenete következett, Monsieur Mail­lard, legnagyobb meglepetésemre elbújt a tálaló asztal EDGAR POE - DR. TOLL ES FROr. KÁTRÁNY ZS alá. Részéről több bátorságot vártam volna. A zenekar tagjai, akik az utolsó tizenöt perc alatt már sokkal részegebbek voltak, hogy sem dolgukat végezhették volna, most mind egyszerre talpra ugrottak és fölkap­ták hangszereiket, aztán fölmászva az asztalukra, rá­zendítettek a Yankee Doodle ütemeire, amit, ha nem is tökéletes harmonikusan, de legalább emberfölötti ener­giával csattogtattak az egész komédia lefolyása alatt. 'Közben a főebédlő asztalra, a palackok és poharak közé is felugrott egy ember: ug yanaz, aki már az előbb is megkísérelte ennek a műveletnek a végrehajtását. Ugyanabban a pillanatban az, aki olyan előszeretettel viseltetett a pergetőkocka iránt, elkezdett körbeforogni a szobában, iszonyú erőkifejtéssel és két karját a teste két oldalán derékszögben kinyújtva: úgy hogy igazán egész olyan volt, mint egy pergetőkocka és mindenkit leütött, aki véletlen útjába került Eközben hihetetlen pezsgődurrogást és füttyentő hangokat hallottam s odanézve rájöttem, hogy attól a személytől származ­nak, aki e kitűnő ital zenélőpalackjainak szerepét ját­szotta el ebédközben. Aztán meg a békaember kezdett el kuruttyolni, mintha minden hangtól, amit kiadott, lelkének üdvössége függött volna. És mind e lárma közepeit a szamár szakadatlan üvöltése túlharsogott mindent. Ami öreg barátnőmet, Madame Joyeuse-t illeti, szinte megsirattam szegény asszonyt, oly rettene­tesen lesújtottnak látszott. Tenni azonban nem tett mást, mint hogy beállt egy sarokba, a kályha mellé és végérhetetlenül kiáltozta, ahogy csak kifért a tor­kán: — Ku-ku-ri-kuuuu! És most jött a dráma klimaxa, a katasztrófa. Mint­hogy üvöltésen és visításon és kukorékoláson kívül semmiféle ellenállást nem fejtettek ki a betörőkkel szemben, a tíz ablakot nagyon hamar és majdnem egy­idejűleg bezúzták. De sohsem felejtem el a bámulat és borzndály érzéseit, amikkel remláüem a j?lenc‘et. mi­kor ezeken az ablakokon át beugoiva, póle-méle s U EDGAR POE: DR. TOLL ES PROF. KÁTRÁNY viaskodva, toporzékolva, körmölve, üvöltve egy egész hadsereg termett közöttünk, akiket az első pillanatban csimpánzoknak, orángutánoknak és nagy fekete pá­viánoknak néztem, amilyenek a Jóremény-foka körül vannak. •• Iszonyú -ütést kaptam — aztán divány alá gurultam és mozdulatlanul maradtam. De miután vagy egy ne­gyedóráig így hevertem, amely idő alatt teljes igyeke­zettel füleltem arra, ami a teremben történt — nem­sokára birtokomban volt a tragédia kielégítő megol­dása. a dénooiement. Kitűnt, hogy Monsieur Maillard. mikor elbeszélte annak az őrültnek történetét, aki tár­sait lázadásra biztatta fel, csak a saját hőstetteit ecse­telte. Ez az úriember két vagy három évvel ezelőtt valóban az intézet felügyelője volt: de maga Is meg­őrült és így páciens lett. Ezt a körülményt az én uti- társam, aki bemutatott neki, még nem tudta. Az őrö­ket, akik számszerint — tizen voltak, hirtelen lefegy­verezték, először jól bekenték szurokkal, aztán tollak közé hengergették, s végre elzárták földalatti cellák­ban. Egy hónapnál jóval tovább voltak igy bebörtö­nözve, s ez idő alatt Monsieur Maillard kegyesen enge­délyezett nekik nemcsak szurkot és tollat, — ami rend­szeréhez tartozott —, hanem némi kenyeret és bőséges vizet is. Az utóbbit naponta szivattyúkkal nyomták a cellákba. Végre egyikük, egy földalatti csatornán át megmenekülve, valamennyit kiszabadította. A kedélycsillapító szisztémát fontos módosításokkal ismét bevezették a cháteau orvosai, de igazat kell ad­nom Monsieur Maillardnak abban, hogy az ő saját ke­zelése csakugyan a maga nemében páratlan volt. Mint ahogy ő maga helyesen megjegyezte: egyszerű, elegáns a legcsekélyebb zavart sem okozó. Még csak azt kell hozzátennem, hogy ámbár Európa összes könyvtáraiban kerestem Toll doktor és Kátrány professzor műveit, a mai napig minden törekvésem, hogy egy példányt szere 1 elemik, sikertelen maradt. (Vége)

Next

/
Thumbnails
Contents