Dunántúli Napló, 1957. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1957-03-15 / 63. szám

NAPE <5

3

»CT. MÁRCIUS IS.

1848zászlaját többé nem adjuk ki q kezünkből!

Ünnepség a Pécsi Nemzeti Színházban

Pálmák és virágok díszítették csütörtökön este a Pécsi Nemzeti Színház színpadán a diszelnökség vörös térítővel borított asztalát. A háttérben piros-feliér-zöld drapériával és vörös zászlóval övezett hatalmas felirat, rajta a magyar történelem nagyjelentőségű dátuma: „1848. III. 15.”

Az elnökség soraiban ott volt: Laky István, az MSZMP intézőbizottság megyei elnöke, Ambrus Jenő, az MSZMP városi intézőbizottság képviseletében, Katona Lajos, a megyei tanács vb-elnöke, Cyörkő Antal, a városi tanács vb-elnöke, Nemes Alajos őrnagy, a rendőrfőkapitányság vezetője. Lovas Károly őrnagy, a városparancsnoksáp képviseletében, Achátz Imre országgyűlési képviselő, a Hazafias Népfront megyei elnöke, Bogár József, az SZMT elnöke, Sztergár János, a Hazafias Népfront megyei titkára, Bódis István, ‘a Hazafias Népfront városi titkára. Helyet foglaltak az elnökségben még az üzemi munkások,

az értelmiségiek, a művészeti világ, az ifjúmunkások, a MAFISZ, a MEFESZ, valamint a középiskolai tanulók képviselői. S a nézőtéren helyet foglaltak mindazok — munkások, parasztok, értelmiségiek — akik azért jöttek el, hogy a magyar szabadságharc 109. évfordulója alkalmából résztvegyenek a Hazafias Népfront Baranya megyei és Pécs városi Bizottsága, az MSZMP Baranya megyei és Pécs városi intézőbizottsága, a Baranya megyei és Pécs városi tanács végrehajtóbizottsága által rendezett díszünnepségen.

Este 7 óra után néhány perccel, felcsendült a magyar Himnusz, majd Somló Ferenc, a Pécsi Nemzeti Színház tagja mély átérzéssel elszavalta Petőfi Sándor „Nemzeti dalu című költeményét. Achátz Imre országgyűlési képviselő, a Hazafias Népfront elnöke megnyitotta a díszünnepséget. Méltatta az 1848-as márciusi események jelentőségét, majd Katona Lajos, a megyei tanács vb-elnöke mondott ünnepi megemlékezést:

Katona Lagos elvtárs beszéde

Az elnöki megnyitó után Katona Lajos elvtárs, a Baranya megyei tanács vb-elnöke mondott ünnepi beszédet. Beszéde bevezető részében visszapillan- . tott az 1848-as forradalom társadalmi okaira, politikád, nemzetközi körülményeire, majd hatásait elemezte. Rámutatott, hogy az 1848-as forradalom" számos vívmánya mellett megoldatlanok maradtak a legfontosabb feladatok: 1. A nemzeti függetlenség kivívása; 2. A feudális nagybirtokrendszer és . a momarchista önkényuralom megsemmisítése; 3. A demokratikus köztársaság megteremtése. • J

Az 1848—49. után lezajlott

kapitalista fejlődés rövid vázolása során kifejtette, hogy a XX. század elejére az a forradalom, amely 48 forradalmi örökségét végrehajtja, az imperialista renddel találja immár szembe magát Ezért ebben az évszázadban a forradalmak vezető ereje csak a munkásosztály lehet, amelynek érdeke mindenfajta kizsákmányolás megszüntetése, a kapitalista rend felszámolása és a szocializmus megteremtése.

A magyar munkásosztály, a magyar dolgozó nép — mondotta a továbbiakban *— a

kommunisták magyarországi pártjának vezetésével 1919-ben vívta ki első nagy győzelmét A Magyar Tanácsköztársaság talált elsőnek megoldást az 1848 óta megoldatlan társadalmi kérdésekre. A Magyar Tanácsköztársaság talált elsőnek megoldást a nemzeti kérdésre, az egyenlőség és önrendelkezés alapján. A Tanácsköztársaság talált elsőnek megoldást az állampolgárt jogok kiterjesztésére. A Tanácsköztársaság hívta zászlaja alá 1849 óta az első hadsereget amely az ország függetlenségéért vívott dicső harcot az antant imperialista hódítói ellen.

A magyar kommunisták vállalták

Kifejtette azután, hogy a Tanácsköztársaság leverése, a

• Horthy-fasizmus uralma idején á 48-as szabadságharcosok példája és öröksége azt jelentette: harcolni a nemzetközi reakció főereje, a hitleri fasizmus és annak hazai szövetségesed ellen, szövetségben az összes antifasiszta erőkkel, mindenekelőtt a demokratikus koalíció

, vezető erejével, a szocialista

* Szovjetunióval.

1945-ben — mondotta —■ a Szovjetunió felszabadító harca meghozta nekünk a várva-várt függetlenséget. Attól a néptől kaptuk a szabadságot, amely ellen bűnös háborúba vitték hazánkat. 1945-től, a Szovjetuniónak a német fasizmus feletti katonai győzelmétől kezdve és arra támaszkodva vált lehetővé a magyar nép számára 1848 örökségének betel jesí1 lése.

A magyar dolgozó nép, élén a kommunisták-vezette munkásosztállyal megvalósította 1848 örökségének beteljesítését. Amire a régi magyar uralkodó osztályok egy korszakon keresztül nem voltait képesek, azt a népi demokrácia úgyszólván születése pillanatában megtette.

Az évszázadokon át elodázott földreformot a népi demokrácia hajtotta végre a munkásosztály és pártja vezetésével. A népi demokrácia váltotta valóvá azt a programot, amelyet Táncsics Mihály így fogalmazott meg: „A föld azé, aki megműveli.“

A népi demokrácia teremtette meg a nép demokratikus államát. Eltávolította az állam- hatalomból a nagybirtokos és nagytőkés osztály képviselőit. A magyar közélet, államapparátus, katonai és polgári, ipari

1848 örökségét

és mezőgazdasági vezetés poszt jaira a dolgozó nép fiainak olyan tömegét emelte fel, amelyet csakis egy szocialista demokrácia tehetett meg.

Az ipar fejlesztésének országos jelentőségét — amely nélkül Kossuth az országot „félkarú óriásnak" nevezte, szintén a szocializmust építő magyar népi demokrácia értette meg és tette magáévá.

A szocialista átalakulás során néhány év alatt nagy eredményeket értünk el, az iparban, a mezőgazdaságban és a kulturális életben egyaránt. Ezt a történelmi tényt és igazságot nem szabad elhal’gátni vagy alábecsülni. A reviziondz- mus egyik fő eszköze Magyar- országon éppen az, hogy ócsárolja és elhallgatja ezeket a történelmi vívmányokat. Ezen az úton idomul és hasonul az ellenforradalomhoz,

Az ellenforradalom az imperialisták régi terve volt

A szocialista építésben elért nagy eredményeink büszke vállalása mellett nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy az elmúlt évek bizonyos súlyos hibát következtében a szocializmus építése törést szenvedett és felütötték a fejüket olyan jelenségek, amelyek a szocializmus útjának megsértését, a szocializmus építésének -eltorzítását jelentették. A bürokratizmus eltorzította a viszonylag békés körülmények között létrejött proletárdiktatúrát és a magyar proletárdiktatúra, mint diktatúra nem ' it elég hatékony az osztály- ( enséagel szemben, mint de- • »krácia pedig nem volt elégdemokrácia a dolgozók számára.

Bár a kommunista párt a II. világháború előtt, alatt és a felszabadulás után is valóban nemzeti politikát folytatott, ezt bizonyos mértékben beárnyékolták olyan hibák, amelyek megbántották a magyar nép nemzeti érzéseit és ezzel ártottak a proletár nemzetköziség eszméjének is.

Az elmúlt években nem min dig vigyáztunk arra, sem hogy a szocializmus építése eredrné- , nyeképpen arányosan és állandóan növekedjék a dolgozók anyagi és kulturális ellátottsása. így történt ez annak ellenére. hogy a magyar kommunisták célja mindig az volt, és marad, hogy évről-évre minél nagyobb darab kenyér jusson a dolgozók asztalára, hogy évről-évre szélesebben terjedjen a műveltség, hogy a dolgozó nép demokratikus szervei révén egyre inkább valóban maga igazgassa önmagát.

Ezek a hibák elégedetlenséget váltottak ki a nép körében. Ezt az elégedetlenséget szította a felelőtlen demagógia, a hibák elttBzása, a párt hátbatámadása, amelyet Nagy Imre és a Losonczy-féle csoport folytatott, nyílt ellenforradalmi erőkkel szövetségben.

Ezt a helyzetet használta fel

ellenforradalmi céljaira a

belső oszt ál yell enség és a

nyugati imperializmus.

A szocializmus ellenségei október 23-tól kezdve fegyveres támadást indítottak a Magyar Népköztársaság rendje ellen. Céljuk a népi hatalom megdöntése, a kapitalizmus visz- szaállítása volt. Ma már világos és nyilvánvaló tény, hogy október 23. után ellenforradalom volt, amely Magyarországon a szocializmus megdöntését célozta és nemzetközi méretekben hatalmas támadás elindítását jelentette a szocializmus ellen. Ebben a kérdésben nem lehet kompromisszum, vagy eszmei alku, ebben a kérdésben nincs és nem lehet semmiféle engedményt tenni az ellenforradalom eszméinek, még akkor sem, ha még ma is vannak, akik az októberi eseményekben nem ismerik fel a

szocializmus vívmányai ellen vak dühvei támadó ellenforradalmat. Bízunk abban, hogy ebben a sorsdöntő kérdésben minél hamarabb, minden becsületes ember felismeri a való helyzetet és belátja, hogy ekkor valóban Magyarországon a szocializmus volt végveszedelemben.

Egy tömegakció, amely a népi demokrácia fegyveres megdöntésére irányul, nem lehet más, mint ellenforradalom, függetlenül attól, hogy az akcióban résztvevő tömegek egy része tisztában volt-c ezzel vagy sem.

Bár a fegyveres felkelést nem lehet azonosítani az azt megelőző tüntetéssel, azonban elválasztani sem lehet attól. A tüntetés előkészítő akciója volt a fegyveres felkelésnek, mint- ahogy előkészítő akciója volt ennek az az ideológiai támadás is, amely hónapokkal előtte revízió alá vette a marxiz- mus-leninizmust és amely megzavarta a párton belül is a tisztánlátást. Mindezeket nem lehet másképpen felfogni, mint egy egységes folyamatot, amely végül is az ellenforradalomba torkolt. A helyzetet még csak súlyosbította, hogy az ellenforradalomnak magában a kommunisták pártjában voltak szövetségesei, hogy a párton belül szervezett csoport vállalta a proletárdiktatúra megdöntése ideológiai és politikai előkészítésének dicstelen szerepét,

„Nemzeti" és

Arról is beszélnünk kell, hogy a népi demokrácia ellenségei, a reakció régi fegyvertárából jól ismert módon demokratikus és nemzeti szólamokat használtak fel valóságos céljuk leplezésére és a dolgozók megtévesztésére. Különösen fontos ezt elmondani most, március 15. ünnepén, mert — mint ismeretes — éppen 1848. március 15 antifeudális forradalmi jelszavaival zavarták és zavarják a dolgozók tisztánlátását. Az ellenforradalmárok olyan „új forradalmat” hirdettek meg, amelyet arcátlanul párhuzamba állítottak 1848 március 15. szent forradalmi hagyományai vaL

Olyan „forradalom” volt ez, amely a vörös zászló leszagga- tásával kezdődött. Nem újkeletű próbálkozás ez sem. 1945 után is megpróbálkozott a reakció azzal, hogy a nemzeti zászlót kijátssza a vörös zászló ellen. Akkor a párt éppen Petőfire és Táncsicsra hivatkozva bizonyította — és ezt tesszük ma is — hogy a nemzeti zászló is a vörös zászló alatt menetelő kommunista párt, a magyar munkásosztály kezében van biztos, erős kézben.

Utalt ezután Katona elvtárs a vörös zászlóhoz fűződő forradalmi hagyományokra, s tényeket sorolt fel, amelyek bizonyították, hogy az álcázásul használt 48-as jelszavak mi. „forradalmi" álcá

lyen gyökeréig ellenforradalmi törekvéseket lepleztek.

Azt a közkedvelt ellenforradalmi érvelést elemezve, amely az ellenforadaimat a diktatúrával szembeni szabadságharcnak tünteti fel, elmondotta:

A 48-as örökség vállalása éppen azt jelenti, hogy a nép- szabadság szélesítésével egy- időben kemény kézzel le kell sújtani az ellenforradalom erőire.

Ha ezt tesszük, akkor a 48-as szabadsághősök szellemében járunk el. Kossuth vésztörvényszéket állított fel, amikor a belső ellenség a fogát csattogtatta.

Elmondotta, hogy Széchenyi ezidőben általános amnesztiát követelt, Nyári Pál azonban a forradalmi baloldal helyes dll'spontját követve válaszolt: „Azt hiszi a közlekedési miniszter úr, hogy jobbak lesznek ezek, ha símogattatnak?” A szabadság és emberség ügye követelte meg, hogy ne ismerjenek irgalmat az árulókkal szemben. Petőfi pusztulást kiáltott a belső bitangokra és szoros nyakravalót ajánlott a dicsőséges nagyuraknak.

A 48-as jelmezekbe, a nemzeti ruhába öltözködött ellen- forradalom legfontosabb „nemzeti követelése” — mondotta Katona Lajos elvtárs — a szov- jetellenességben, a szovjet— magyar barátság ócsárlásában,

zó jelszavak

a Horthy-uralom reakciós savi-* nizmusának és irredentizmusának felélesztésében nyilvánult meg. A dolog lényege tehát az volt, hogy a magyar népet szembeállítsák a román, a csehszlovák, a jugoszláv népi demokráciákkal, s mindenekelőtt a Szovjetunióval. Idézte ezzel kapcsolatban Bem apónak, a magyar szabadságharc legendás alakjának felhívását: „Minden lakos nemzetiség, vallás és rangkülönbség nélkül egyenlő... magyarok, szászok és románok nyújtsatok egymásnak testvérlleg kezet, tá- voztassatok minden nemzeti gyűlölséget és boldogok lesztek”.

Az ellenforradalom — mondotta a továbbiakban — félre- redobta 1848 eme nagy tanulságát és kiszakította az országot a nemzetközi haladás nagy testvéri táborából. A kormány felmondta a varsói szerződést és kinyilvánította az ország „semlegességét”. A varsói szerződés felmondása nem az államközi érintkezésben előfordult hibák kijavítását segítette elő, hanem nyílt szakítás volt a szocialista táborral, a semlegesség pedig ebben a helyzetben átállást jelentett a tőkéstáborhoz. Ezzel elhárult az ellenforradalmi restauráció útjában álló utolsó akadály is. Nyitva állt a kapu teljesen a kapitalizmus visszaállításához.

Az igazi nemzeti érdekeket a kommunisták képviselik

Miféle „nemzeti érdekeket” szolgált hát ezzel az ellenforradalom? Ez nem volt más, mint a magyar nemzeti érdekek elárulása és a szocializmus feladása. A szocializmus útja pedig a legnemzetibb út, mert a nemzet túlnyomó többségét kitevő dolgozó tömegek útja.

1848-ban, a Szent Szövetségben szövetkezett akkori nemzetközi reakció gálád tevékenysége megtanít bennünket arra is, hogy a haladás mindenkori ellenségei is ugyancsak nemzetközi összefogással igyekeztek és igyekeznek elnyomni minden haladó társadalmi mozgalmat és nemzeti szabadságharcot. Ezért nyújtott oly készséggel segítséget a nyugati imperializmus a belső ellen forradalmi erőknek. Ezért szer vezték közösen, már 12 év óta c magyar ellenforradalmárokkal együtt^ évről évre, suttogva, ígérgetve a felkelés időpontját, a szocializmus megdöntését célzó ellenforradalmat. Ettől az akciótól remélték, hogy a többi népi demokráciákban is támadásba lendülhetnek az ellenforradalmi erők és kibontakozhat a szocializmus erői elleni általános támadás.

Ezért örült és ujjongott a Szabad Európa Rádió, ezért nyilatkozott nagy elismeréssel és boldogsággal Dulles és F ran- co és a nemzetközi reakció más kiemelkedő alakjai a budapesti eseményekről, nem pedig azért, mintha nagyon lei- kükön viselnék a magyar nép, a magyar munkásság és parasztság, a magyar értelmiség sorsát és nemzetünk érdekeit.

Ebben a helyzetben- a párt egészséges erői a magyar forradalmárok és hazafiak szószólói új kormányt, forradalmi munkás-paraszt kormányt alakítottak és a Szovjetunióhoz fordultak segítségért. Ezt a lépést az ellenforradalmárok úgy igyekeztek és igyekeznek feltüntetni népünk szemében, mint nemzeti szuverénitá- sunk megsértését. Bátran ki kell mondani, hogy *

a magyar kommunisták jártak el 1848 szellemében akkor, amikor az átmeneti ellenforradalmi túlerő visz- szoszorítására és a nyugati beavatkozás megakadályozására szovjet csapatokat hívtak segítségüL

A forradalmi nemzetek egymásnak nyújtott fegyveres segítsége megfelel 1848-as forradalmi hagyományainknak is. 1848-ban is kaptunk fegyveres külország! segítséget, lengyel, olasz és bécsi önkéntes alakulatok harcoltak a magyar szabadságharc seregében, De a

Szovjetunió segítségül hívását

kívánta meg a magyar nemzeti érdekeken túl a haladó világ, a szocializmus nemzetközi érdeke is. Ez a segítségnyújtás akadályozta meg, hogy Magyarország esetleg egy általános felvonulási területe lehessen az imperialista reakciónak a szocialista országok ellen vagy egy esetleges harmadik világháború tűzfészkévé váljék.

1848 igazi tanúságaként azt kell, hogy bevéssük a magyar haza minden becsületes dolgozójának szívébe, hogy a szabadság, a szocializmus ügye nemzetközi ügy.

1848.—49-ben elbuktunk <—•> mondotta beszéde befejező részében Katona elvtárs — mert a nemzetközi reakció a forradalmi mozgalmakkal szemben túlerőben volt. A mi időnk különbözik 1848—49-től abban,

hogy a nemzetközi reakció töb bé nem buktathatja meg a haladás erőit. Ma egy frontban vagyunk a szocializmust építő országok egész sorával, s olyan országokkal, amelyek modem viszonyok között lényegében a mi 48—49-es forradalmunk útját járják és kiszakadtak, vagy kiszakadnak a kapitalista demokráciák gyarmattartó rabságából .szentszövetségi’* bilincseiből.

Ma győzni fogunk, mert a Csendes-óceánig terjedő hatalmas szocialista tábor és az egész haladó emberiséga mi igaz ügyünk, a béke, a szabadság, a szocializmus ügye mögött álL Mi büszkék vagyunk márA magyar szabadságharc 109-ik évfordulója alkalmából Pécsett és a megyében tanuló- ifjúságunk méltóképpen emlékezett meg március 15-éről, annak történelmi hőseiről: Petőfi Sándorról, Kossuth Lajosról, Táncsics Mihályról. A pécsi tudományegyetemen a professzorok, a közép- és általános iskolákban pedig az iskolaigazgatók ünnepi beszédben emlékeztek meg március idusáról, a diákok pedig szavalatokkal tették színesebbé az ünnepséget

A jogi egyetemen házi ünnepséget rendeztek, az orvosi karon pedig évfolyamonként emlékeztek meg nemzeti ünnepünkről. Beidet intéztek az orvostanhallgatókhoz a MEFESZ képviselői, az MSZMP egyetemi szervezete pedig ez alkalomra külön ünnepi faliújságot készített.

A Pedagógiai Főiskolán a hallgatók három szakcsoportéit» 15-re, történelmünk e dicsőséges dátumára. Büszkén valljuk, hogy március 15. kiapadhatatlan forrása a nemzeti öntudatnak. Büszkék vagyunk Kossuth Lajosra, Táncsics Mi- hályra, Petőfi Sándorra. Valljuk és hirdetjük, hogy 1848 igazi örökösei a kommunisták és a szocializmust építő dolgozó nép.

Akkor ünnepeljük méltón 1848 március 13-ét — mondotta befejezésül Katona elvtárs —, ha megszívleljük ezeket a tanulságokat, amelyeket 109 esztendő távlatából a ma számára nyújt nekünk. Akkor ünnepeljük méltón 1848 március 15-ét, ha dolgozó népünkkel egységben minél többet teszünk annak érdekében, hogy valóra váltsuk és tovább fejlesszük 1848 örökségét és megfogadjuk, hogy 1848 forradalmi zászlaját soha nem engedjük át a nép ellenségeinek.

A díszünnepség első része Achátz Imre, a Hazafias Népfront megyei elnökének záró- szavával ért véget. A szünet után, színvonalas kultúrműsor következett- Közreműködött Szabó Gyula, a Pécsi Nemzeti Színház tagja, Borsay Pál zongoraművész, a zeneművésze ti szakiskola tanára, Gazsó János, a Pécsi Nemzeti Színház tagja, a Pécsi Szimfonikus Zenekar és a Liszt Ferenc Kórus, Antal György és Paulusz Elemér vezényletével.

A Pécsi Nemzeti Színház falai között 1957 március 15-ét valóban mi ünnepeltük, az 1848-as eszmék örökösei és megvalósítóig ,

ban hallgatták végig a tanszékvezetők megemlékezését 1848-ról. A biológiai szakon virágokkal díszítették fel az asztalt, amely mellől dr. Wéber Mihály, a Pedagógiád Főiskola igazgatója mondott ünnepi beszédetA Nagy Lajos Gimnázium diákjainak hangszórón közvetítették Szilágyi Béla tanár beszédét. Beszéde közben időnként Petőfi Sándor verseiből szavaltak részleteketA délszláv iskolában is csütörtökön délután tartották meg a március 15-i ünnepséget- Neducsics Dragutin iskolaigazgató beszédében hangsúlyozta: „Mi vagyunk megvalósítói az 1848-as korszak eszméinek*’. Az ünnepi megemlékezés után, az iskola növendékei verseket szavaltak, majd magyar és délszláv dalokat énekeltek. Utána a diákotthonban közös ünnepi ebéden vettek résztMárcius 15-i ünnepségek az iskolákban