Dunántúli Napló, 1957. március (14. évfolyam, 51-76. szám)
1957-03-15 / 63. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJÉTEK! DUNÁNTÚLI A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA WIWWmWMMHWHKHBIHUIWr I Március 15: a szabadságért és haladásért vívott forradalmi harcunk ünnepe! 5TTV. ÉVFOLYAM, 63, SZÁM ARA 5« FILLÉR PÉNTEK, 1957. MÁRCIUS 15. • Március. ÍS-®eszméinek örökös® a szociaiista Magyarország Díszünnepség március 15« ünnepe 1849. március 18. emlékére csütörtökön este díszftnnepség volt as ARaml Operaházba«. A díszünnepségct a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetsége, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Magyar Nők Országos Tanácsa, a Magyar Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség, a Magyar Diákok Nemzeti Szövetsége, a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egyesületének Szövetsége, az Egységes Parasztifjúság Országos Szövetsége és a Magyar Szabadságharoos Szövetség rendezte. A díszünnepség elnökségében foglalt helyet Dobi Lstván, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, az MSZMP Központi Bizottságának elnöke, dr. Münnich Ferenc, a kormány első elnökhelyettese, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Kállai Gyula. Kiss Károly, Marosán György, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Intézőbizottságának tagjai, Horváth Imre külügyminiszter. Révész Géza altábornagy, honvédelmi miniszter, Kossá István pénzügyminiszter, Dögéi Imre földművelésügyi miniszter, az MSZMP központi bizottságának több tagja, a társadalmi és tömegszervezetek több vezetője, a politikai, a gazdasági és kulturális élet számos kiválósága, a Kossuth-díj kitüntetettjét A Himnusz hangjai után Dobi István* a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke nyitotta meg az ünnepséget, Dobi István megnyitó beszéde Tisztelt ünneplő közönség! Kedves Elvtársak! Azért gyűltünk itt ma ősz- sze, hogy évfordulóján megemlékezzünk az 1848—49-es fon* radalamról és szabadságharcról, hogy megemlékezzünk 1848 forradalmi örökségének a szabadságeszme, a népek közötti barátság szellemének több, mint egy évszázados történe leinformáló szerepéről és azokról a történelmi fordulópontoktól, amelyek a társadalmi átalakulás útján e forradalmi örökség megvalósulását és kiteljesedését jelzik. Ünnepségünkön meleg szeretettel köszöntöm a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága megjelent tagjait (nagy taps), a Magyar Szabad Szak- szervezetek Országos Szövetsége, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Magyar Nők Országos Tanácsa és az Ifjúsági szervezetek képviselőit, az irodalom és művészet képviselőit, Kossuth-díjas kiváló dolgozóinkat, a termelés élenjáró munkásait, minden kedves vendégünket. Ünnepségünket megnyitom és felkérem Kállaii Gyula elvtársat, művelődésügyi minisztert, tartsa meg ünnepi beszédét. Ezután Kállai Gyula, művelődésügyi miniszter, az MSZMP Központi Bizottságának .titkára, az MSZMP intéző- bizottságának tagja mondott ünnepi beszédet. Kállai Gyula beszéde Százkllencedszer ünnepli a magyar nép március 15. forradalmi emlékét* Ünnepeljük a magyar nép forradalmi lendületét, s vezetőiknek, e lénglelkű férfiaknak a bátorságiát, amellyel új alapokra akarták fektetni a nemzet életét. Velünk együtt ünnepli ezt a napot a szocialista béketábor, az egész haladó emberiség. Különösen velünk van e napon a baráti Szovjetunió, amely másodízben mentette meg e nap forradalmi emlékét a fasizmus szennyétől; Közel egy évszázadon át azonban a hivatalos Magyarország, amikor 1848-ra emlékezett, nem forradalmi demokratikus örökségét, nem a nép forradalmi lendületét és elszántságát, a vezetőinek bátorságát és a néphez való hűségét ünnepelte, A tőkés és földesúri Magyarország, ha szavakban hódolt is negyvennyolc emléke előtt, lényegében meggyalázta negyvennyolc minden forradalmi demokratikus tettét, s vezetőinek tiszteletreméltó emlékét. Március 15. ünnepe — ahogy Babits mondta a fel- szabadulás előtti Magyarország hivatalos ünnepségeiről — vak iirmep, amelyre „csak a vak megszokás, a süket hivatal hoz ta koszorúit“; Ma tizenkettedszer ünnepeljük ezt a napot hivatalosan is történelmi szerepének, s forradalmi jelentőségének megfelelően. Ma az ország vezető és kormányzó tényezőjévé emelkedett' nép bátran és szabadon mondhatja ki 1848 forradalmi gondolatait, igazi célkitűzéseit, vonhatja le s alkalmazhatja az 1848—49-es forradalom és szabadságharc élő tanulságait korunkra, s szembesithetá a több, mint száz esztendővel ezelőtti korszak forradalmi demokratikus törekvéseit korunk haladó szocialista törekvéseivel és célkitűzéseivel; Az a körülmény azonban, hogy még csak alig egy évtizede idézhetjük szabadon március igazi forradalmi szellemét, természetesen nem azt jelenti, hogy 1848 forradalmi eszméi közel száz évig a Csipkerózsika álmát aludták és csak 1945-ben ébredtek új életre hamvaikból. Ez természetesen nem így van. A magyar nép nagyszerű erőfeszítésed, sajnos, 1848—49- ben a külső és belső reakció egyesített csapásai következtében elbuktak. E keserű tényből azonban nem az következik, mintha Világosnál 1848— 49 forradalmi és szabadságharcos eszméi is kapituláltak vagy éppen sírba szántak. Éppen ellenkezőleg; A magyar nép* amelynek égető nemzeti és demokratikus követeléseit fejezték ki, soha sem nyugodott bele a vereségbe, hanem szentül őrizte szívében a nagy forradalmi örökséget, Az elmúlt század fejlődésének egyik legjellemzőbb vonása, hogy a kifejlődő, megizmosodó osztállyá szerveződő munkás- osztály vált a társadalmi haladás vezető osztályává. Saját társadalmi felszabadulásáért és az egész dolgozó nép felszabadításáért küzdve 48 forradalmi örökségének is fő letéteményese lett S a forradalmi munkás- osztály megtanulta, hogy Magyarországon a dolgozó nép hatalmáért, az ország nemzeti függetlenségéért és szabadságáért folyó harcnak egyik fő kiindulópontja: 1848. így vált 1848. forradalmi demokratikus lobogója a tőkés földibirtokos uralom megdöntéséért folyó küzdelem forradalmi zászlajává. A hazánkban nemrég lezajlott ellenforradalmi felkelés 1848 tiszta zászlaját újból sárral mocskolta be. A magyar reakció: a tőkés és a nagybirtokos osztály évtizedeken át a magyar polgári demokratikus forradalom és nemzeti szabadságharc eszméinek meghamisításával, a történelmi tények elferdítésével s a forradalom vezetőinek, Kossuth, Petőfi és Táncsics alakjának megrágalmazásával igyekezett 1848—49 valóban világraszóló történelmi művét szalonképessé tenni, s a maga áruló és népelnyomó politikája szolgálatába állítani. Ez hosszú évtizedeken keresztül sikerült is neki. Az elmúlt év őszén, tizenegy évvel az ország függetlenségének kivívása és a dolgozó nép felszabadulása után a magyar reakció az 1945—48-as években elvesztett osztályuralma visszaállítása érdekében újabb kísérletet tett e forradalmi örökség meghamisítására és felhasználására. Hogy könnyebben célt érhessenek, kölcsön vették 1848—49 hőseinek neveit, harci jelszavait, jelmezeit, hogy ebben a hagyománytól megszentelt ál ruhában s ezen a kölcsönzött nyelven játsszák el a magyar történelem új jelenetét. Az ellenforradalmat elkeresztelték nemzeti forradalomnak, a burzsoá nacionalizmust és a szovjet-ellenességet nemzeti kommunizmusnak. A munkás- osztály érdekvédelmét hangoztatták, de tagadták a munkás- osztály vezetőszerepét, szocialista forradalmároknak is nevezték magukat, de megtagadták a proletárdiktatúrát Az ellenforradalom e tragikomikus szerepe eljátszásához az előretolt osztagokat elsősorban azokból az úgynevezett kommunistákból toborozta, akik a Rákosi-féle vezetési módszerek ellenzékének tüntették fel magukat, a valóságban viszont már hosszú idő óta párt- és Szovjetunió-ellenes frakciót képeztek a párton belül. Rajtuk kívül az ellenforradalom főleg a magyar értelmiség szervezeteiben, az írószövetségben, az Ujságírószövet- ségben, a Kossuth Klubban és Petőfi Körben igyekezett a lábát megvetni. A pártonkívüli ellenzék szellemi vezetői és fő segítőtársai, így elsősorban egyes írók, újságírók, fiatal értelmiségiek, egyetemi hallgatók voltak. Ezek az elemek a hibás pártvezetés elleni támadásukat gyors ütemben kiszélesítették az egész párt, a népi demokráciák, a szocializmus és a Szovjetunió ellen, s bemocskolták a népi demokrácia minden vívmányát. Közülük számosán a szocializmus hívének adták ki magukat, s ugyanakkor az ellenforradalmi erőkkel vagy nyílt szövetségre lépve, vagy az ellenforradalom nyomásának engedve, letértek a munkásosztály, a dolgozó nép álláspontjáról, elárulták a forradalom ügyét s az ellenforradalmi érdekek szolgálatába szegődtek. Sajnálatos dolog, hogy a losoucziak és háy- gvulák pártellenes és államellenes agitációjuk során a „demokratizmus” jelszavával, s a 48-as jelszavakkal rútül visszaélve, sok jószándékú, becsületes, népéhez és nemzetéhez hű embert is megtévesztettek, különösen az értelmiség és az ifjúság körében. A 48-as jelszavak és kosztümök ellenére —> elárulták 1848 forradalmi örökségét is, becsapták a jószándékú emberek nem kis részét. Nem most először vetődik fel a magyar társadalmi és osz- tályhareokban a kérdés: kik március 15. igazi örökösei? • -i ... Szerintünk az igazi örökösök azok, akik március 15. valódi szellemében cselekszenek, akik Kossuthnak, Petőfinek, Táncsicsnak nemcsak a nevét, hanem a szellemét is idézik, akik 1848—49 példáját, útmutatásait és történelmi , tanulságait a változott történelmi viszonyok között továbbfejlesztik, akik a régi forradalmi hagyományt a fejlődés új hagyományaival gazdagítják. A március 15-éhez való viszonyt és ennek jellegét mindenkor az határozza meg, hogy az egyes társadalmi osztályok, rétegek és törekvések képviselői milyen viszonyban állanak a nemzet előtt álló időszerű feladatokkal; Akik a jelenkor haladó, forradalmi mozgalmaival szemben pozitív álláspontot foglalnak el, pozitív álláspontot képviselnek a 48-as forradalmi örökség kérdésében is. És megfordítva: haladásellenes. forradalomellenes, reakciós erők soha, semmilyen körülmények között nem lehetnek forradalmi hagyományok igazi örökösei. Ez az örökség csak a haladó osztályok forradalmi képviselőit illeti meg, A 67-es kiegyezés után, azt követően, hogy a magyar földesurak és tőkés szövetségeseik a nemzeti függetlenség, az állami önállóság követeléséről lemondva kiegyeztek a Habsburg monarchiával, csakhamar új mozgalom indult meg hazánkban: a munkásság szocialista mozgalma. A század- forduló idején szervezetileg is megerősödve jelent meg az új osztály a magyar politikai élet színterén: az ipari munkásság. Ez az osztály a politikai porondra való lépésével új irányt szabott a társadalmi fejlődésnek. A szocializmus eszméi, amelyekről a 48-as átalakulás forradalmi demokratái, a világszabadság énekese: Petőfi és a vörös republikánus Táncsics álmodoztak, testet öltöttek, s az utópiák világából a történelem napirendjére kerültek. Ez azt Jelentette, hogy volt már gazdája, történelmi örököse 1818 forradalmi hagyatékának is* S a porondra lépő ipari munkásságban a falu szegényei is megtalálták az addig hiányzó szövetségest, a vezető erőt a nagybirtokos uralom elleni harcukban. Az ipari munkásság első politikai fellépésétől kezdve újra felharsant 1848 csatakiáltása: le a Habsburg uralommal! Le a nagybirtokkal! E történelmi feladat 1848-as és századvégi megfogalmazása között azonban két lényegbevágó különbség is volt. Az egyik az volt, hogy az ipari munkásság megjelenésével már nem egyszerűen 1848 két fő feladatának — az ország függetlenségének s a jobbágyság felszabadításának — nagy történelmi problémájáról volt szó, hanem azoknak az új feladatoknak megoldásáról, amelyek a kapitalista fejlődés következ- .tében jelentkeztek társadalmi és politikai életünkben. Az új követelések, az új történelmi feladatok jelentkezése természetesen új értelmet adott a régi követeléseknek is: fgy 1848 forradalmi örökségének is. Másik lényegbevágó különbség pedig az volt, hogy az ipari munkássággal nem egyszerűen egy új osztály, hanem olyan osztály jelent n.ég'a színen, amely az eddigi osztályokkal szemben a társadalmi haladás élenjáró osztályát képezte, különösen azután, hogy létrejött ez osztály újtípusú forradalmi élcsapata: a Kommunisták Magyarországi Pártja. Ettől az időtől kezdve: 1. 1848 Igazi forradalmi örököse a munkásosztály és ennek forradalmi pártja lett; 2. 1848 most már társadalmi és politikai fejlődésünknek nemcsak egyik fő kiinduló pontja volt, hanem a munkásosztály vezetésével a társadalmi és politikai megújhodásáért folyó harc egész problémakörének szerves és elidegeníthetetlen része, az új történelmi feladatok megvalósításának feltétele is. A Kommunista Párt megalakulásától kezdve, tehát csaknem negyven esztendeje őrzi a márciusi hagyományokat, s küzd e forradalmi örökség megvalósításáért. A Kommunisták Magyarországi Pártja 1919-ben a Lenin vezette Bolsevik Párt után elsőnek vitte diadalra a szocialista forradalom vörös zászlaját; A magyar ipari munkásság, szövetségben a szegény parasztsággal, az orosz prole táriá tus példáján lelkesedve, lerázta magáról azoknak a „vad úri tatároknak“ jármát, akik már 1848—49-ben is szembefordultak a dolgozó néppel s a Habsburg elnyomók ■ a saját érdekeik védelmében elárullák a demokratikus forradalom és a nemzeti függetlenség ügyét. Az 1919-es munkáshatalom — állapítják meg a március 15-i tézisek — hajtotta végre először a gyárak, a bányák, a bankok Idsajátífását és a nagybirtok kisajátítását is. A Magyar Tanácsköztársaság talált elsőnek megoldást a nemzeti kérdésre, az egyenlőség és az önrendelkezés alapjáa Ez a rend biztosította először a „kunyhók lakóinak” is az állampolgári jogokat, a e jogok gyakorlásának anyagi feltételeit — ahogyan azt Petőfi követelte* Ez a forradalom hívta zászlaja alá 1849 óta az első hadsereget, amely az ország függetlenségéért vívott dicső harcot az antant imperialista hódítók ellen. A magyar Tanácsköztársaság bukása után a magyar történelem egyik legsötétebb korszaka következett. A Horthv-fasiz- mus 25 éves uralmára is áll az, amit Jókai 1873-ban a bukott forradalom utáni helyzetről mondott: „Huszonöt év! Egy század negyedrésze! Kimondani is sok, hát még átélni! Hát még úgy átélni, ahogy mi éltünk! Annyi országos csapás, rémület, iszonyat, küzdelem, hiú remény, kétségbeesés, el- fásulás, újra ébredés, újra lefekvés, veszteség, megpróbáltatás utání" És a hasonló Iszonyattal és kétségbeeséssel teli Horthy- korszakban megint elsősorban a magyar kommunisták voltak azok, akik mélyen a föld alá szorítva huszonöt éven át, legjobb fiaik életét és vérét áldozva élesztették a magyar népben a felszabadulás törhetetlen hitét; A Kommunisták Magyarországi Pártja a második világháború alatt is mindvégig állhatatosan hirdette, szervezte $ építette, 1848 szellemében a nemzeti ellenállás széles, antifasiszta, demokratikus frontját. Kiadta a legszélesebb tömegeket mozgósító stratégiai jelszót: független, szabad, demokratikus Magyarországot! Az antifasiszta harc e hívó szavára a felszabadító nemzeti harc élenjáró osztaga, a magyar munkásosztály köré tömörültek a dolgozó parasztság tömegei s a haladó értelmiség legjobb képviselői. A Kommunista Párt ezt nem utolsó sorban azzal érte el, hogy 1848—49 forradalmi örökségét teljes mértékben vállalta s az új körülményeknek és követelményeknek megfelelően a nemzeti felszabadító harc átfogó programjává szélesítette. Olyan kiemelkedő politikai és közéleti tényezők, mint Szetefű Gyula és Bajcsy Zsilinszky Endre, akik korábban élesen szemben álltak a kommunista mozgalommal, most nem utolsó sorban az uralkodó osztály által megtagadott 48-as forradalmi örökség vállalásáért álltak a munkásosztály mellé, sőt vállalták az egységfrontot magával a kommunista párttal is. Ezeknek a hazafiaknak a Margit körüti katonai vésztörvényszék előtt való találkozása a kommunista mozgalom itthoni vezetőjével, Schönherz Zoltánnal, közvetlen megpecsételése volt annak a már csaknem két éve tartó . együttmőködésnek, amely az illegális kommunista párt s a magyar értelmiség legjobbjai — írók; újságírók, politikusok, színészek és képzőművészek között kialakult. A párt ezekben az években szüntelenül arra hívta fel a figyelmet, hogy az a szilárd politikai alap, amely körül az összes antifasiszta erőknek csoportosulniok kell, az ipán munkásság és a parasztság szövetsége. A párt erre a politikai alapra támaszkodva szüntelenül hangoztatta: az antifasiszta magyar szabadság- harc sikere azon áll vagy bukik, hogy a nemzeti függetlenség nagy átfogó programja hogyan olvad szerves egységbe 1848 meg nem valósított, lényegében polgári demokratikus, s az ipari munkásság forradalmi szocialista célkitűzéseivel.; {Folytatás a 2; oldalon.)
