Dunántúli Napló, 1957. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1957-03-12 / 60. szám

1957. MÁRCIUS 12. NAPLÖ s lö TERVEZI Ezt vallják a kacsótai tsz tagjai MÜGDS JÖVEDELEMI | Szaktanácsadó: | Hinkel! Kik csapták be az egyetemi hallgatókat? Kacsóta az alig félezret szám láló kisközség s benne egy ma­roknyi termelőszövetkezet —a Jobb Sors is — készül a ta­vaszra. Tavaly még 21 taggal művelték a közös földjét. Most csak 14 tagja van a csoport­nak. De jöttek is. Jernovics Rezsőné, a könyvelő idén lé­pett be. Visszajött egy lesze­relt katona is, aki korábban már tagja volt a kacsótai ter­melőszövetkezetnek. Módosították az alapszabályt Itt is hozzáláttak az új alap­szabály kidolgozásához. Nagy egészében elfogadták a III. tí­pusú szövetkezés alapszabá­lyát, de kiegészítették, némely helyen pedig módosították. A háztáji föld ezentúl 800 négy­szögöl lesz — tagonként. Ez annyit jelent, hogy ha egy családból hárman dolgoznak a közösben, háromszor nyolcszáz négyszögöl terület jár a csa­ládnak. A háztáji állatállo­mányt nem kívánják korlátoz­ni. Minden tag annyit tarthat amennyit a közös földek jó megmunkálása mellett elbír erővel és főleg takarmánnyal. Azt is határozatba foglalták, hogy a gazdasági év nem ok­tóber végén zárul, hanem de­cember 31-el. így a zárszáma­dás magában foglal minden munkát, amit abban az eszten­dőben a tagság elvégzett. Szép eredmények alapja: a jó tervezés Ahhoz, hogy a maroknyi tér melőszövetkezet megmutathas­sa a még kívülálló egyéniek­nek, mire képes az összefogás és a közös gazdálkodás, jól megszerkesztett úgynevezett távlati tervekre van szükség. El is készítették, méghozzá előre két esztendőre. Mivel a kacsótai termelőszövetkezet fő­leg állattartással és kiváló egyedek kinevelésével foglal­kozik, ehhez igazították a nö­vénytermesztést is. Idén 10 hold lucernájuk és ugyanannyi vörösheréjük lesz új vetésként; Azonkívül tavalyi lucerna még öt holdon terem majd. A ta­karmánynövények vetésterüle­te csaknem 10 holddal növeke­dett, bár az összes szántóterü­let közel 30 holddal csökkent. A jelenlegi közös terület 128 hold, mely így oszlik meg nö­vényenként: 1957-ben 1958-ban Bűz;. 27 h 30 h Árpa 15 h 15 h Zab 4 h 4 h Kukorica 15 h 4­Lucerna 15 h 15 h Zabosbük. 4 h + Cukorrépa 1 h + Napraforgó 3 h + Takarmány­répa 3 h 3 h Burgonya 1 h 1 h Vöröshere 10 h 10 h Szarvas­kerep 10 h 10 h-f- A takarmánynövényekből egyelőre nem terveztek a kö­vetkező évre, mivel ez majd az állatállomány növekedésétő’ és a szükséglettől függ. A legtöbb növényt szerződésre termelik Érdemes felsorolni a nö­vénytermesztés módját is. A legtöbb növényt szerződésre termelik. A 10 hold szarvas- kerep — tavaly is ennyi volt — csaknem 1 000 forint kész­pénz- és 15 mázsa jó takar­mány-hasznot hozott a terme­lőszövetkezetnek holdanként. A 15 hold kukoricát szintén szerződésre művelik. A cukor­répa biztosítja a tagság évi cukorszükségletét, mert meg­terem holdanként a 150 mázsa. Lucemamagot is fognak, idén csak saját vetésük biztosításá­ra fognak magot, de ha bevá­lik. jövőre már eladásra is szállítanak. Elsősorban állattenyésztéssel foglalkoznak Mint már említettük a tsz- ben elsősorban kiváló állatok nevelésével foglalkoznak. Ma­gyar tarka teheneket és berk- shirei fajsertéseket tartanak. része ts Állatállományuk törzskönyvezett egy 1. Fejős tehén s s O 10 2. Növendék-állomány 12 3. Ló 2 4. Anyakoca 11 5. Süldő 34 A £ B c :0O PÜ 10 11 A tehenek mind jó tejelők. A legutóbbi hónap fejési átla­ga 14.6 liter volt. Idén 30 ezer] liter tejet terveznek leszáll í-' tani. Havonta átlagosan 6 ezer forint a hasznuk a csarnokból.' Ezt nem a tehénállomány nó-' velősével, hanem a fejési átla­gok emelésével kívánják fokoz-] ni. Sertéseiket tovább tenyésztés-! re nevelik. A 34 süldőből ha­marosan 9 darabot küldenek, tenyésztésre. A többit felneve-, lik. Hízóba fogják. Tervük 251 hízott sertés leadása szerződés-1 re. Lovuk azért maradt ilyen1 kevés, mert Zetort kívánnak! vásárolni. Beadták az igénylést* s úgy vélték, hamarosan me-* hetnek is a gépért. Ezért meg-* szabadultak a felesleges lóállo­mánytól. Most azonban úgy* áll a helyzet, ha nem kapják1 meg a közeljövőben a Zetort,* bizony hátrányt szenvednek a1 tavaszi munkák, mégha olyan* közel van is a szentlőrinci* gépállomás. A pénzük — 48 0001 forint — a tarsolyukban, csak* a gépre várnak s reményked-' nek. A Zetort is betervezték az] idei meg a jövő évi tervbe. Vele végzik majd a be takar í-1 tást, szállítást és a növényápo-1 lási munkák nagy részét. A, gépállomástól főleg a szántási elvégzését igényelik. Tervükben szerepel még: idén egy 30 férőhelyes, kor­szerű istállót szeretnének fel­húzni állami segítséggel. Hat­van ezer forintot kémek az ál­laimtól hosszúlejáratú hitelre. Az istállót oda építik, ahol már áll a termelőszövetkezet ser­tésólja, a darálója, meg a rak­tár. Ide tervezik a tsz-major- ság kialakítását. Igen alkal­mas terület erre. Végezetül: a hasznukat főleg az állattenyésztésből kívánják növelni s remélik, hogy a tava­lyi 36 forintos munkaegység ré­szesedés helyett, idén már negyven forint felett oszthat­nak a tagságnak. G. B. Több mint 54 ezer hold le­gelő van a megyében a legel­tetési bizottságok és a termelő- szövetkezetek kezén. Nem kis dolog ez, különösen ha fi,gye- . lembe vesszük, hogy becslések? szerint mintegy 15 ezer hold- f nyi területen teljes, míg to­vábbi 10 ezer holdon részle­ges víztelenítést kellene vé­gezni. A vízicár, amely a fenti szómból is kiderül igen nagy, mert az árkok és a » patakok feltöltődtek, de eléggé elha­nyagoltak a vízügyi igazga­tóság által kezelt csatornák is. A vízkár és egyéb gondatlan­ság következtében bizony le­gelőink mintegy fele egyálta­lán, vagy alig segíti az állat- tenyésztés fejlesztését. — Mit kell tenni most a le­gelők megjavításáért? — ez az a kérdés, amellyel felkerestük Karsai Lajost, a megyei ta­nács állattenyésztési osztályá­nak munkatársát — Először is meg kell mon dani, hogy legelőink jó ré­sze tisztátlav. Elszáradt gyo­mok, kövek, tövisek és egyéb idegen anyagok vannak sza­naszét, amelyek egyrészt ve­szélyesek az állatok számá­ra, másrészt akadályozzák a legelőfű fejlődését. Ezeket feltétlenül el kell távolítani. Ma még éjjeli fagyokkal szá­molhatunk, így a felfagyás veszélye is fenyeget. Ez el­len pedig legeredményeseb­ben úgy védekezhetünk, hogy lehengerezzük a lege­lőt. A legeltetési bizottságok­ra vár az ősszel kiszórt trá- gyamaradványok eltávolítá­sa, a kutak, vályúk rendbe­hozása, másszál való fertőtle­nítése, a kutak környékének feltöltése, hogy ne folyhas­son be a fertőzött víz. Már e néhány mondatból is kitűnik mennyi, de meny­nyi feladat vár a legeltetési bizottságokra, termelőszövet­kezetekre, amelyeket a saját érdekükben is el kell végez­niük. E sok feladatból is kü­lönösen kiemelkedik egy. Ez pedig a legelők víztelenítése, különösen a Dráva mentén és a sásdi járásban, ahol a legjobban fenyeget a máj- mételykór. Ez a betegség nemcsak a gazdának, hanem az országnak is kárt okoz. 1955—56-ban 34 914 tehenet vizsgáltak meg a megyében, amelyből 10 595 fertőzött volt. II. Debreczetii László V. évf. o. b. Egyetemünk politikai életé­ben 1956. > októberében kerül*’ felszínre. Előző politikai mun­kájáról nem sokat tudunk, az kétségtelen, hogy 1956. októ­beréig nem sokat tett az egye­temisták érdekeiért. Az a tí­pus volt, aki nem „politizál”. Érdekes, hogy amikor kezdett fújni az ellenforradalom szele, azonnal porondra lépett, azon­nal kezdett „politizálni”. Épp úgy mint néhány demagóg karrierista, elkezdte fújni az is­mert szólamot: harcolni a de­mokráciáért, nemzeti függet­lenséget, én is szocializmust akarok, stb. Mit jelentettek ná­la ezek a jelszavak? Valóban igazat mondott? Mi nem mon­dunk ítéletet. Beszélnek a té­nyek! Az ellenforradalom alatt Pécsett is elfoglalták a párt székházát. Ki volt ott a fegy­veresek élén? Ki motozta meg a kommunista vezetőket? Ki íratta fel címüket? Nem kel! találgatni! Udvariasan bemu­tatkozott annak idején. Debre- czeni László. Kérdezzük, — ta­lán az is hozzátartozik a szo­cializmus építéséhez, hogy szétverik annak vezető erejét, a pártot? Mindenki tudja, hogy nem. íme a tettek és a jelsza­vak. Azt hisszük, némi ellent­mondás van a kettő között. Nézzük tovább. November 4-e után mindezideig bőségesen lett volna alkalma Debreczeni Lászlónak megmutatni, hogy valóban becsületes híve a szo­cializmusnak. Csinált-e azóta valamit? Igen. De ebből a ténykedésből nem az előbbi de­rült ki. Szervezett most is, bár legálisan az utóbbi időben egyre kevesebbett, de egyetlen alkalomról sem tudunk, ahol világosan kifejtette volna a vé­leményét, állást foglalt volna a szocializmus építése mellett. Dolgozott egészen addig, míg a MEFESZ ideiglenes szervező bizottságának nyilatkozata tiszta vizet nem öntött a po­hárba. Most már nem óhajt ügyködni. Neki nem tetszik, hogy a MEFESZ is a szocia­lizmust akarja építeni, mégpe­dig úgy, hogy nem foglalják el a párt székházát, nem motoz­zák meg a kommunistákat Nem tetszik, hogy már a ME­FESZ is dolgozni akat a ki­bontakozásért, a tanév nyugodt befejezéséért, a zavartalan ta­nulásért. Ma már nem akar politizálni. Talán egy újabb ellenforradalomra tartogatja az energiáját? Erre hiába vár! Egyre többen hangoztatják, hogy ebből elég volt. Tessék végre megérteni, hogy nálunk többet nem lesz ellenforrada­lom. Nem engedjük többé fél­revezetni a becsületes hallga­tókat. De nem engedjük meg a nyugodt tanulás veszélyez*eté- tését sem, bárkiről legyen is szó. Götz László V. évf. o. h. Hosszú politikai múltra te­kint vissza. Egészen a legutób­bi időkig az Egyetemi és Fő­iskolai DISZ Bizottság szélső baloldalához tartozott. Erről tanúskodik a DISZ-bizottság több jegyzőkönyve. Még olyan kényes ügyekben is résztvett, mint a hallgatók kizárása az egyetemről. Talán ezeket a „bűneit” akarta jóvátanni okt 23-a után. Ugyanis akkor az ellenforradalom legvéresebb szájú — és mint a későbbiek mutatták — leggyávább szó­szólója lett. Sokan emlékeznek arra, hogy „hol egy piszkos kommunista, hadd lövöm le”* Mi nem akarjuk részletezni di­cső tetteit. Egy példát még a „bátorságáról”. Mikor egyesek felmentek a Mecsekre novem­ber 4-én, ö nem ment, hivat­kozva arra, hogy nincs ba­kancsa. A más élete nem volt neki drága! Biztatta őket, hogy harcoljanak, de ő lapult. Nem­csak a bátorságról, hanem az általa is sokat hangoztatott ha­zaszeretetről is példát muta­tott. Elsők közt hagyta el ha* záját. Nem sajnáljuk! Legye­nek vele boldogok az osztrá­kok. Mi azt akarjuk, hogy hall­gatóink tisztán lássák: milyen jellemtelen emberek lovagolták meg érzelmeiket, kik használ­ták fel a zűrzavart az egyéni érvényesülésre. Reméljük ta­nultak belőle! (Folytatás a III. 19-i számban.) doHáftty&s-ah’ kezdi Ottawa. Tötök Józsefet, fde-síqt vsanefáltála, (elpfifota PÁcUeisy-itték egyik maggat hivatalmUa! Országos botránnyá válik a magyar menekültek ügye. Többségük a nehéz helyzetben és rossz bánásmód miatt kiáb­rándult a hamis ígéretekből, amikkel idecsalták őket. Sokan vissza akarnak menni, de a kormány nem hajlandó őket visszahívni. (Az angol kor­mány. — Szerk. megj.) Török József, aki három szö­vetségi — a külügyi, belügyi és bevándorlásügyi — minisz­tériumhoz intézett levelet a durva bánásmód egyebek közt a POFOZÁS ellen panaszttéve és követelve, hogy feleségével együtt vigyék vissza. Sajnos süket fülekre talált A múlt héten Ottawából hozzánk inté­zett levélben írja: „... Január 8 óta a beván­dorlási hivatal erőszakosko­dásainak és durvaságainak vagyunk kitéve, mely állan­dóan fokozódik. Erőszakos módon igyekeznek Kanadá­ban való maradásra bírni... Angliában becsaptak sok ezer magyar társammal együtt, fondorlatos módon vettek rá a kanadai útra. Magyarországot visszatérési szándékkal hagytam el és nem azért, mert menekül­tem! ... Nem voltam fegy­veresen lázadó fasiszta, hogy szöknöm kellett volna. A Magyar Nénköztársaság otta­wai megbízottja egyelőre nem tud rajtunk segíteni. De végeredményben nem a magyar kormány kötelessé­ge v’sszaszá tiltani, mert az nem hozott ide, hanem a ka­nadai kormány, mely becsa­pott bennünket és ide hur­colt akaratunk ellenére és ráadásul durva módon vi­selkedik velünk szemben. Csak addig vigyen vissza haladéktalanul, ahonnan el­hurcolt — Londonig!" A magyar menekültek ide- hozatalának nem éppen dicsé­retes körülményeiről, elhelyez­kedésük nehézségeiről, a ha­tóságok tehetetlenségéről és nemtörődömségéről, sőt dur­va bánásmódjáról nyilvánosan is egyre több a panasz. Tiltakozunk! Mi a legerélyesebben tilta­kozunk az ellen, hogy a ma­gyar menekültekkel az Egye­sült Nemzeteknek az emberi szabadságról szóló nyilatkoza­tával ellenkező szellemben és módon bánnak európai tábo­rokban és itt Kanadában. Ezek a menekültek nem számíthat­nak kanadai polgárok rovásá­ra kiváltságokra: de ne csal­ják őket ide hamis Ígéretek­kel, a hazatérni óhajtókat szál­lítsák vissza és az itt maradók­kal bánjanak emberségesen: ne kényszerítsék arra, hogy szakszervezeti béren alul mun­kát vállaljanak, ne hajtsák őket kétségbeesésbe! És ne hoz zanak többet ide belőlük, amíg kanadaiak munkába helyezé­se és tisztességes megélhetése nincs biztosítva! A vádlevél A St. Laurent-konmány egész bevándorlási politikájára és bánásmódjára vádlevél az, amit Török József és felesége január 25-ón három miniszté­riumnak külön-külön írt. íme itt az egyik levél szövege, amint azt Török József a múlt héten hozzánk megküldte: *... Külügyminiszter Űrt 1956 december 20-án ér­keztem Kanadába. 1957. január 8-án a beván­dorlási hivatalhoz (71 Bank St.) fordultam és kértem, hogy engedjenek és szállít­sanak vissza hazámba, mert akaratom ellenére vagyok és leszek Kanadában. E hivatal­ban egy magas, őszhajú, ma­gyarul beszélő úr foglalko­zott az ügyünkkel. Durván és erőszakosan viselkedett velünk szemben. A feleségem előtt kétszer pofon ütött. Autójával szállított a szá­munkra kijelölt hotelszobá­ba, melyben ma is lakunk, autójában ismét durva volt és bokámba rúgott. 15-én felajánlották, hogy mind­kettőnket azonnal elhelyez­nek munkába, hogy munka által keressük meg az el­utazáshoz szükséges össze­get és olyan munkát adnak, amellyel rövid idő alatt meg tudjuk keresni a szükséges pénzt. Elfogadtuk. De a mai napig sem adtak ilyen mun­kát, bár kijelentettük, hogy a munka mennyisége és mi­nősége nem számit, csak mi­nél előbb elhagyhassuk Ka­nadát. Ez az úr azt mondta, két ízben is, hogy neki nem sürgős, de majd ha kapunk is munkát, a legolcsóbbat. A mai napon 75 centes órabérrel ajánlottak mun­kát. mely összegből csak szűkösen tudok megélni és belátható időn belül nem tu­dok annyi pénzt összegyűj­teni, hogy kimehessek ebből az országból. Kérem a Miniszter Urat, teljes tekintélyével hasson oda, hogy bennünket soron, kívül és haladéktalanul szál­lítsanak vissza Londonba, ahonnan a kanadaiak elhur­coltak. Érvényes angol útle­Egyre több személyes, levél­ben és telefonérdeklődés ér­kezik szerkesztőségünkbe mos­tanában érkezett magyar me­nekültektől, akik sok egyéb között főleg az iránt érdek­lődnek: hogyan lehetne vissza­térni Magyarországba? Ez a tömeges megnyilvánulás nem­csak azt mutatja, hogy sokan a menekültek közül elhamar­kodva, a zűrzavarban tájéko­zatlanul, rémhírek hatása alatt távoztak Magyarországból, ha­nem azt is, hogy a tájékozó­dásra és meggondolásra időt sem engedve — csábító ígére­tek hatása alatt jöttek sokan ide. A kiábrándulásnak és ha­zavágyásnak jellemző példáját mutatja be az alábbi levél, me­lyet a múlt héten kaptunk Winnipegből. Az intelligens írású és fogaim azású levél szövege a következő: „Tisztelt Szőke úr! Szokatlan, de mégis ak­tuális kérdéssel fordulok önhöz. Először is, szeretnék választ kapni arra, hogyan térhetünk vissza Magyar- országba. Sajnos, eddig igen velünk van. Onnan már a saját erőnkből is el tudunk menni oda, ahol élni aka­runk. Amíg Kanadában le­szek, arcomon égni fog Ka­nada szégyen-pofonja. Ismét kijelentem, hogy nem aka­rok Kanadában élni!” elrémítő híreket kaptunk: lezárnak, agyonlőnek, a Szovjetunióba deportálnak, ha visszatérünk. Erre nem­csak mi, de sok magyar sze­retne választ kapni, sokan térnének vissza, de azt a választ kapják, amit leír­tam. Nem hiszem el. Az elkeseredés vagy. Én és férjem itt vagyunk 3 he­te, nem dolgozunk és már 60 dollár tartozásunk van. Az újságból olvastuk ki, hogy nemcsak mi vagyunk így, de sokan. Sajnos, pl. 2 hete három pár esküdött itt Win­nipegben, kaptak nászaján­dékba mindegyik egy jegy­gyűrűt, munkájuk viszont a 6 közül egynek sincs, de tar­tozás már van. Sajnos, így nagyon sokan vagyunk. Eb­ből elég volt, még odahaza nem szedtük össze a csikke­ket, de itt igen. Nagyon kérem ne nevessen ki, de az egész napomat sí­rással töltöm. És most igazán több magyar közmondásnak adok igazat: Jobb odahaza a fekete, mint máshol a fehér kenyér. Mindenhol jó, de legjobb otthon, összefoglal­va az egészet: Meddig van az amnesztia határideje, hol kezdjük az intézését hazaté­résünknek, és a pontos cí­met. Nagyon kérem a szokatlan össze-vissza írástól térjen e\ és csak a lényeget nézze. Tisztelettel: Aláírás és dm.” Szerkesztőségi megjegyzés: A levélben nem volt felhatalma­zás közlésre, így a nevét és címet nem közöljük. Mivel azonban a kérés sokakat érde­kel, azért ezúton is megadjuk a szükséges minimális felvilá­gosítást. A magyar onszággyű- lés elnöki tanácsának idevonat­kozó amnesztiarendelete úgy szól, hogy azok, akik 1956 ok­tóber 23 és november 29 kö­zött törvénytelenül távoztak külföldre, emiatt semmi bán­tód ásuk nem származik, ha 1957. március 31-ig önkénte­sen visszatérnek. Az ügyben a kanadai magyar külképvise­lethez magvarul Is lehet írni, a kővetkező címre. Polish Le­gation, C/O Hungarian De­partment, 255 Flora St., Otta­wa, Ont. A Ma>gyar Rádió adásában a minap hallottuk, hogy a Ma­gyarok Világszövetsége (Bu­dapest 62. P. O. B. 292. Hun­gary) is segítségére van ott­honiaknak ilyen ügyekkel kap­csolatosan. (Sz. I.) (A fenti cikkeket. Illetve le­veleket változtatás nélkül a Torontóban megjelenő „Kana­dai Magyar Munkás” című lap 1957. február 7. csütörtöki szá­mából vettük át. Dunántúli Napló Szerk.) Hogyan lehetne visszatérni Magyarországba?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents