Dunántúli Napló, 1957. március (14. évfolyam, 51-76. szám)
1957-03-10 / 59. szám
6 NAPLÓ 1951. MÄRCTTTS 1«, MESÉK A három aranyszobor titka Egy műi három aranys*obrocs(kA t küldött egy ezomezödoa ország Bzultánj Anale ás azt üzente, hogy a három szobor különböző értékű, találják ki, melyik a legértékesebb. így akarta nlegtudni, milyen okosak a szultán alattvalói. A szultán udvaronoal gondosan megvizsgálták a szobrokat de nem találtak köztük semmi különbséget. Hamarosan hire terjedt az egész városban a különös ajándéknak. Egy szegény Ujú rögtön Jelentkezett, hogy ő felderíti a három aranyszobor titkát. A szultán parancsot adott, hogy engedjék be a fiút a palotába. A szegény ifjú gondosan megnézte a szobrokat és a szobrok fülében apró lyukat talált. Kért egy szalmaszálat s bedugta a lyukakba. Az első szobornál a szalma- szál vége kijött a szájnál, a második szobornál a másik fülön, a harmadiknál pedig a testben maradt. A fid Ida Ideig gondolkodott, aztán Így szólt: — Ezek a szobrok ugyanolyan tulajdonsággal bírnék, mint az emberek. Az első olyan embert Jelképez, aki mindem kibeszél, amit hall. Az Ilyen ember megbízhatatlan. A második szobor olyan embert Jelképez, akinél minden, amit hall, az egyik fülén hemegy, a másikon meg kL Ez üres ember, nem sokat ér, A harmadik szobor olyan emberre hasonlít, aOd mindent amit hall, magába zár. Ezért ez a legértékesebb a három közül. Ki az űr a házban ? Egy ó-hindu monda szerint egy ifjú, aki meg akart házasodni, megkérdezte apjától tulajdonképpen ki az úr a házban: a férj vagy az asszony? Az apa mosolygott és Így szólt: — Nézd fiam, itt van száz tyúk és két paripa. Fogd be a lovaikat s rakd a kocsira a tyúkokat. Kopogtass be házaspárokhoz és tudakold meg, ki az úr a házban? Ha az asszony az úr, adj nekik egy tyúkot, ha a férj, adj egy lovat. Miután az ifjú már W tyúkot szétosztott, egy parasztházhoz érkezett. Itt Is feltette a kérdést; ki az úr a házban? — Természetesen ént — válaszolt magabiztosan a férfi, — Mivel tudod ezt bizonyítani? •— kérdezte az ifjú, A paraszt behívta feleségét, aki készségesen megerősítette, hogy valóban a férj az úr a házban, — Nos akkor válassz ki magadnak egyet a két lé közül — mondta elégedetten az ifjú. — A barnát szeretném! — szólt rögtön a paraszt, — Gyere, máris vihetett — mondta előresietve az ifjú. A paraszt azonban hátramaradt, és amikor az ifjú visszanézett, látta hogy az asszony valamit súg a férjnek. Kisvártatva kijött a paraszt és Így szólt: — Meggondoltam magam. Inkább a szürkét választom.; > — Te is csak tyúkot káosz! — mondta az Ifjú, nagyot sóhajtott és hazatért a két paripával, ÁLOMBÓL VALÓSÁG Az óceánok aranya, ezüstje és energiája... A világ tengereinek nagysága 354 062 350 négyzetkilométer. Ez, a még felderítetlen világ nemcsak a föld lakosságának állandó növekedése szempontjából Igen hasznos emlősállatok, bálák, puhatestűek és rákok miatt izgatja az ember fantáziáját, hanem főként azért, mert a „hatodik kontinens területei" igen gazdagok Ipari nyersanyagokban. Az élethez szükséges ásványi anyagokat: a szódlum kloríd- iát, jódot már régóta ki tudják vonni a tengervízből. Ma már az egész világ természettudósainak véleménye megegyezik abban, hogy a tengerek mintegy 8 és fél millió tonna aranyat, két milliárd tonna urániumot és igen jelentős mennyiségű vasat, rezet, magnéziumot, ónt, cinket és ólmot tartalmaznak. Ezeket természetesen a víztömeg parányi részecskéi rejtik. Ipari méretekben történő kivonásuk pillanatnyilag még nem lehetséges. De ez Is rövidesen megtörténhet, ha flgyelembevesz- szük az amerikaiak kísérletét. Nekik elkerült egy tonna vízből egy kilogramm és 25 dekagramm magnéziumot kivonni. Egy amerikai tüdős, akinek megállapítását egy szovjet kollegája is megerősítette — úgy nyilatkozott, hogy a tengerek évente ezerszer több nehéz hidrogént adhatnak, mint amennyi ma rendelkezésünkre áll. Az Ilyen — semmiképpen sem álomszerű perspektívák — nem támaszt Iák alá Piccard professzor múlt évi kijelentését: „Senki nem ismeri még azokat az erőforrásokat, ame- 'yckkel a jövő nemzedék hasznosíthatja majd az óceánok vizét." Számos fauna fajta él a tengerek vízében. Ezek mind megtalálják a létezésükhöz szükséges feltételeket, amelyek ugyancsak érdeklik az embert. Bizonyos fajtájuk sok haemo- ctanlnt köt le. A forrőégövi tengerek koránjai ezüstöt nyelnek el. Kína tengereiben é’ő tengeri ugorkák szeretik a va- nádiumot. A kutatás eszközei — fenger- fenékjárők. fényképezőberen- dezésscl ellátott torpedók, a tengeralatti televízió — tökéletesedésével az ember mindjobr ban hasznosíthatja majd a leggazdagabb, legváltozatosabb érc- és nyersanyagforrást: a tengert. Verne Gyula valamikor megálmodta... ”K“éítórsaiw* Még gyermekkorunkban felgyújtotta fantáziánkat az „Utazás a Holdba, Utazás a Hold körül”, a „Nemo kapitány”, „A vllág ura” és a többi kalandos, fantasztikus regény, amelyben a francia író az emberiség álmait álmodta valóra: repülni a Holdba, szállni a levegőben, utazni a tenger alatt. Nos, vizsgáljuk meg, ml vált valóra Verne Gyula Hold-béli álmaiból. A tudomány vívmányai arra mutatnak, hogy a világűrbe repülés nem lehetetlen. Tíz éven belül repülnek már a rakéták 5—600 kilométer magasságba is, hogy ott a bennük lévő szerkezet feljegyezze a levegő összetételét, a kozmikus sugárzás sűrűségét a Nap által kisugárzott ibolyántúli sugárzást. Hiányzik még a motor A kutatásokkal egyidőben a lökhajtás technikusai azon fáradoznak, hogy olyan motort építsenek, amely képes lenne kevés üzemanyaggal jelentőt energiát termelni. Mégpedig annyit, hogy az hosszú útra is elég legyen. tlyen motort még nem sikerült feltalálni. Ez egyike a világűrbe repülés utolsó nehézségének. Mégis a technika mai színvonalán elképzelhető, hogy a Földről a Holdba- repüljünk. Különösen elképzelhető, ha sikerülne olyan világürrakétát építeni, amely olyan magas lenne, mint az Elffel-torony és olyan súlyos, mint egy páncélos cirkáló. Megépítéséhez megvannak a technikai eszközök. De mi lesz az emberrel, amikor az atmoszféra feleit — amely védelmez az ártalmas sugarak ellen — ott találja Világűrrakéta magát a közvetlenül ható kozmikus sugarak tűiében? A biológus orvosok úgy vilik, hogy az emberi szervezet a világűri repülés alatt alkalmazkodik a nehézkedis hiányához, a körülményekhez. A táplálkozás is 'megoldható még egy, a Földön túli hosszabb tartózkodás alatt is, A Mars a kutatások „földje“ Vajon mi hajtja az embert arra, hogy nem félve a kudarctól vállalja a nehézségeket, esetleg a szenvedést is. Először is: Az ember természettől fogva olyan lény, aki állandóan keres, kutat. Scott- nak sem volt érdeke, hogy feláldozza magát az Antarktiszért I9l2-ben. A világűr repülők és tenger mélységeinek kutatói között fs vannak úttörők és mártírok. Egyiküket sem vezette vagy vezeti egyéni érdek. Számos kihalt égitest gazdag, számunkra égetően szükséges ásványi anyagokban és energiában. Miért ne használnánk fel a Merkul, vagy Vénusz kincseit? Miirt ne kutassuk a Mars növényvilágát? Az is lehetséges, hogy más naprendszerek alatt ts vannak élőlények. Talán nem is képzeletszülte az a gondolat, hogy az elkövetkező S—100 éven belül az emberiség másfajta élőlényekkel él majd együtt megértésben. Elvégre a világúrbe- repülés korszakában élünk! És az atomenergia? Dr. Shepherd angol tudós a nemzetközi astronauta szövetség elnöke kifejtette: elméletileg semmi akadálya annak, hogy rakétákat lőjünk a Holdra. A jelenleg használatos kémiát üzemanyagból azonban óriási mennyiségek kellenének egy ilyen hosszú útra. Az atomenergia előállítására szolgáló anyag mennyisége nem nagy és atomenergiát használni a bolygóközi rakéták üzemanyagául igen csábító gondolat. Itt azonban más a baj. Az atomenergia — a technika mai állása szerint: — túl erős. Míg ugyanis a Hold eléréséhez szükséges sebesség a „Perc/ezer kilométer” nagyságrendbe tartozik, az atomerővel hajtott rakéta másodpercenklnt többezer kilométeres sebességgel száguldana. Amíg tehát nem találják meg annak módját, hogyan adagolják kisebb mennyiségben az atomenergiát, várjunk, és ne váltsunk menettérti jegyet a Holdba. Talán nem is kell túl sokáig várni! A Csehszlovák Köztársaság első ipari célokat szolgáló atomerőmüvének építését ebben az esztendőben kezdik meg. Az erőmű Szlovákiában épül s 100 000—200 000 kW Ieaz a teljesítménye^ A Kfnai Népköztársaságban nemrég kezdte meg működését az ország első elektronosŐ- gyára. * Az Egyesült Államokban hosszabb kísérletezés után nemrég hozták forgalomba az első „napfény-rádiókat". Ezek a tetszetős, könnyű és kisméretű hordozható készü'ékck napfénnyel, teleppel vagy akár megfelelő erősségű Izzólámna- fénnycl működtethetők. A Nap vagy a fényforrás sugárzási energiáját a készülék lerivit- ható oldalfalára szerelt 32 piciny szeldncella alakítja át elektromos energiává. A készüléken hat parányi tranzlstor működik. * Nagy léptekkel fejlődik az elektromos berendezések előrenyomott huzalozási eljárása. A Telcfunken-gyár új csúcs- szuperét Európában először kísérleteimen már nvomtatott áramkörökkel gyártják. Gremmelmaler német professzor nemrég hozta nvílvá* nosságra, hogy hosszabb kutatómunkával sikerült új fénv- elemct szerkesztenie. Az új fényclem galllum-erzenld lapocskákból áll, s a ki-ő-’piok szerint 4 százalékos hatásfokkal alakítja át a fény sugárzási energiákat elektromos írnwmj. Noha ez lényegesen kedvezRt- 'enebb az egy évvel ezo’őtt felfedezett szilícium-fény»’<*m hatásfokánál, azt remé’tk* hogy a gyártási cl tárások ?ej- toeT+Asávpl rövIrlAcivn etVorfl! HZ új fényelem hatásfokát lényegesen megjavítani. * Az angliai Jodrelí B&k-ban új óriás rádióte’esrkópot helyeznek üzembe, amelynek segítségével a Nemzetközi Geofizikai ßv megfigyelés-sorozatának keretében radar-visszaverődéseket akarnak felfogni a Vénuszról. Erről az égitestről: egyébként . egy amerikai m cg fi gyei ő ál 1 om ás nemrégiben deelméteres hu”ámokat fogott fel. * A londoni Fizikai Társaság kiállításán mutattak be egy új Gelger-típusú parányi rádióaktivitás-,jelző készüléket amely állítólag olyan egyszerű, hogy még egy iskolásgyerek Is boldogul a kezelésével. Ha rádió- aktív sugárzást ész'cl. ketyegő hangot hajlat a lüthal?<*ató- ban, s kis fénycsövet villant fel. Es amit nem ilyennek álmodott... Verne Gyula „Nautilus‘’-a *— ahogyan azt Walt Disney elképzeli. Verne „Nemo kapitány"-® tenger alatt Járó hajón, a „Nautdlus‘’-oai fürkészte a mélyvíz csodáit. Azóta megszülettek a tengeralattjárók legkülönbözőbb fajtái, közöttük az amerikai hadsereg első atomhajtású tengeralattjárója, a „Nautilus“ (II.), amely 60 napig volt a tengeren, miközben atomreaktora az urá- Tüummpny'sércnek egyrészét használta csak el. Ha a „Nautilus” az atomreaktor helyett mo- torhajtású lenne, ez idő alatt nem kevesebb, mint 7 120 000 liter nehéz-olajat, kellett volna magával vinnie tartályaiban. Ez szép rekord, csak félő, hogy az amerikaiak nem a tengerfenék titkait kutatják „Nautllus“-ukkal. Ezért nem is tartjuk valószínűnek, hogy Verne Gyula örülne, ha megtudná’, milyen alkalmatosság örökölte Nemo kapitány hajójának nevét. Fordította: BABITS MIHÁLY VL Amint a zaj így elhalni látszott, a társaság jókedve rögtön újra visszatért, s megint csupa élet és anekdota volt, mint előbb. Most bátorságot vettem magamnak kérdést tenni a zavar okáról. — Az egész bagatelle — szólt Monsieur Matllard. — Mi hozzászoktunk az Ilyen dolgokhoz és igazán keveset törődtünk velük. Az elmebajosok olykor-olykor üvöltő koncertet rendeznek, egyik a másiknak felelve, mint a kutyafalkák szoktak néha éjjel. Megtörténik azonban Időnként, hogy ezt a verseny-visítást erőszakos szökési kísérlet követi; amikor persze némi veszélytől is lehet tartani. — És hányán vannak jelenleg őrizet alatt? — Ebben a pillanatban nincs több. mindössze tíznél. — S valószínűleg többnyire asszonyok. — Oh dehogy! Valamennyi férfi, mégpedig jól megtermett legények, mondhatom. — Igazán? Mindig azt hallottam, hogy az elmebetegek többsége a gyöngébb nemből való. — Általában így van, de nem mindig. Nemrégiben körülbelül huszonhét páciens volt Itt; és ebből a számból nem kevesebb, mint tizennyolc asszony; de legújabban a dolgok, mint látja, nagyon megváltoztak. —* Igen::; mint látja, nagyon megváltoztak, — szólt EDGAR POE; DR. TOLL ES PROF. KÁTRÁNY 17 Itt közbe az az úriember, aki majd eltörte a MaTn’selle Laplace lábcsontját. — Igen, amint látja, nagyon megváltoztak! — visszhangzott rá kórusban az egész társaság. — Fogják be a szájukat mindannyian! — kiáltott házigazdám, dühbe jőve. Mire az egész kompánia majd egy percig halotti csöndben maradt. Sőt az egyik hölgy betűszerint engedelmeskedett Monsieur Maillardnak, nagyon rezignáltam befogva a száját, jó erősen, mind a két kezével, s úgy tartotta egészen a mulatság végéig. — És ez az úriasszony — szóltam én Monsieur Mail- iardjioz, feléje hajolva és susogó hangon interpellálva — ez a derék hölgy, aki az előbb beszélt és produkálta nekünk a kukorékolást, teljesen ártalmatlan, ugyebár — csöndes és ártalmatlan? — Ártalmatlan! — kiáltott Malllard Őszinte meglepetéssel. — Hogy .érti? — mire gondol? — Csak egy kicsit .... zavart, — feleltem fejemre mutatva. — Természetesen __ tudom és bizonyosra veszem, ho gy nem különösebben, nem veszedelmesen s::. zavart, ugyebár? — Mon Dieu! mit Is képzeli Ez a hölgy meghitt, régi barátnőm, Madame Joyeuse, éppoly tökéletesen ép* elméjű, mint akár én magom. Bizonnyal neki Is megvannak a maga kis különösségei; dehát ön tudja, hogy minden öreg asszony, pláne ilyen rendkívül öreg asz- szony, többé-kevésbé excentrikus... — Ez igaz — mondtam — ez tagadhatatlan — no és a többi urak és hölgyek? — Mind barátaim és olkalmnzottaim — vágott közbe Monileur Maillard, sértett hauteur Kifejezésével vonva föl szemöldökét. — Igen, kedves barátaim és munkatársaim. — Hogyan? Valamennyi? ■— kérdeztem. — A hölgyek Is, és mind? — Természetesen — felelte — nem tudnánk meglenni hölgyek nélkül; elmebetegek számára ők a legEDGAR POE: DR. TOLL ES PROF. KÁTRÁNY 1________ ________________ jo bb ápolók a világon; tudja, saját külön módszerük van; a szemük fénye csodálatosan jóhatású; tudja, hasonlít ez a kígyóbűvöléshez. — Persze — mondtam — persze. Csak ... egy kicsit furcsán viselkednek, nem gondolja? egy kicsit nagyon különösek — nem gondolja? — Furcsán? Különösek? Csakugyan úgy találja? Bizonnyal mi Itt délvidéken, nem vagyunk valami kényes ízlésüek; jócskán úgy teszünk, ahogy kedvünk tartja, tudja, élvezzük az életet, és minden.., — Persze — mondtam. — Persze. — És aztán meglehet, hogy ez a Clos de Vougeot is egy kicsit nagyon Is vérpezsdítő, egy kicsit erős — ön érti, ugyebár? — Persze — mondtam. — Persze. Mellesleg uram Jól értettem, önt abban, hogy az a szisztéma, amelyet önök a híres kedélycsillapító szisztéma helyett bevezettek, a rideg szigorúság szisztémája? — Egyáltalában nem. Az elzárás természetesen szigorú; de a kezelés — értem az orvosi kezelést — inkább kellemes a pácienseknek, mint az ellenkezője. — Es az új rendszer az ön saját találmánya? — Nem egészen. Némely részét vissza lehet vezetni Toll tanárra, akiről ön bizonnyal hallott már; azonkívül vannak bizonyos módosítások tervemben, amelyekről örömmel elismerem, hogy jog szerint a világhírű Kátrány nevéhez fűződnek, amely nevet, ha néni tévedek, önnek is szerencséje van alaposan Ismerhetni. — Szégyenkezve kell bevallanom, — feleltem —. hogy eddig egyik úrnak a nevét sem hallottam soha. — Nagy Isten! — kiáltott föl házigazdám, hirtelen hátrahúzva székét és fölemelve kezeit. — Bizonnyal nem lói hallottam önt! Csak nem azt akarja mondani, ugyebár? hogy soha nevét sem hallotta sem a tudós Toll doktornak, sem a híres Kátrány professzornak? (Folytatás a keddi száriban)
