Dunántúli Napló, 1957. március (14. évfolyam, 51-76. szám)
1957-03-10 / 59. szám
4 M A I* I f> 1957 MARCTTTS t§. Mile késeid ap&si •zenei étel Már túlvagyunk a hangverseny-évad közepén s örömmel állapíthattuk meg, hogy a pécsi zenei élét intenzitása semmit sem veszített, hanem ha az elmúlt hangversenyek forró sikerére gondolunk, egyre erősödik. Igaz. hogy némi késéssel, de mn'dnem változatlan műsorral megtartották a szimfonikusok négyes bérletének minden hangversenyét s megindult egy kamarasorozat is, s közben a sz'mfónikus zenekar egy nagy-^ sikerű opera s egy Gershwin estet is tartott. A közönség <> nem tudja s nem is sejthette, f hogy a nagysikerű koncert és a zenekar lelkes munkája mögött néhány hétig ott húzódott a félelem, hogy az alig meg-'1 születet félfílggetlenített szim-11 fónikus zenekarunk átmeneti- '1 leg elveszti anyagi támogató- f sát. De éppen a hangverse- nyelt sikere esett döntőien latba, amikor az Országos Filharmónia még a jelentősen csökkentett állami szubvenciója ellenére is biztosította a félfüggetlenített jelleg megőrzéséhez szükséges nem is csekély összeget. M:, pécsiek úgy érezzük, hogy ezt a támogatóst mind a közönség, mind a zenekar megérdemli. Szóljunk ezek után néhány szót a tervekről: A szlmíónikus zenekar márciusban még egy nagyszabású műsort játszik „Tavaszi hangok” címen. Nem nehéz kitalálni, hogy ennek a műsornak közreműködője Gvurkovics Mária lesz Szabó Miklóssal együtt s a zenekart valamint a közreműködő Lisztkórust — amely Pécsett elősző” énekli Brahms „Szerelmi dal- keringő" című sorozatát — Forral Miklós vezényli. Április elején új szímfőníkus bérleti sorozatot indít a Filharmónia, amelynek négy hangversenyén a zeneirodalom nagyszerű alkotásai szerepelitek. így az első kettőn Liszt Haláltánca, valamint Mendelssohn hegedűversenye kerül előadásra valószínűleg Varsányi László, illetve Garay György érdemes művész előadásában. A négyes bérlet 3. és 4. hangversenye már része lesz az idei esztendőben is megrendezésre kerülő Immár IV. Pécsi Zenei Heteknek, A júniusi zenei ünnepségek műsorainak központját az idén 75 éves Kodály Zoltán, a legnagyobb élő magyar zeneszerző műveinek szenteljük Egy hangverseny keretében Bzimfónikus alkotásai, valamint a Pécsett először felhangzó Budavári Te Deum szerepelnek a műsoron. A sorozat 4., egyben évadzáró hangversenyén — mint már tavaly is — Beethoven IX. Szimfóniája szerepel, ezúttal a Budapesti MÁV Szimfómkusdk előadásában. Remélhető, hogy az idei második bérlet-sorozat sikere felülmúlja még az első sikerét is Bérleten kívül még három esetben lép pódiumra a szim- fónlkus zenekar. Sándor Frigyes kiváló budapesti karnagy kamarazenekari hangversenyt dirigál Tiszai Magda közreműködésével. Én április végéin Bach-estet vezényelek, május közepén pedig Horváth Mihály nagyszabású opera-hangversenyt dirigál maid. A júniusi ünnepi hetek külön eseménye lesz az állami Operaház hónapvégi vendégjátéka, amelynek keretében egy teljes magyar opera mellett ünnepi Kodály-esten kerül bemutatásra a Székelyfonó s ez alkalommal fog először szabadtéren felhangzani a Psalmus Hungaricus budapesti zenekar és a pécsi Lisz Ferenc-kórus előadásában. E terveken belül még a tavalyinál is nagyobb részt vállal a Liszt-kórus Szerelmi dalke- rtngők, operarészletek, Bach- művek, felújított Psalmus és IX. Szimfónia mellett készül a Budavári Te Deum bemutatójára, valamint több a capella Kodály kórusmű előadására. Ezek között szerepel Kodály egyik legnagyobb kórusműve, a Jézus és kufárck. Természetesen egy ilyen nagyarányú hangverseny-terv keretében jelentős szerephez jutnak a pécsi szólisták is. A pécsi muzsikusok örömmel készülnek az elkövetkező gazdag műsor minden hangversenyére, mert tudják, hogy a lelkes pécsi közönség örömmel fogadja munkájuk minden szép eredményét. Antal György E) O iNI JUáN — is hiUánty szó ifwtahddiM Az eís-'á pUuettevívó lovagok jól rajzolt alak- ^ jaiból kicsendül a.finom irónia,? a mulatságos jelenetekből pe-'( dig harsány derű sugárzik. Hz utóbbinál csak azt sajnáljuk,? hogy a helyzetkomikum olcsó? hatását is alkalmazza néha. p* emandel egy külön feje-|l -*■ zetet érdemel. Az utóbbi # években több filmjét mutat-<1 ták be hazánkban: Ali baba,* Első számú közellenség, Ti!-# tott szerelem... és Femandel játéka mindegyikből emlékeze-# tes marad. Ki ne emlékezne az # Apa lett a fiam egyik jele.ie- # téré, ami úgy él bennünk, (• mir.tha most látnánk: Fernan-l1 del filmbeli fiával elmegy a# lányos házhoz, ahol rumos <> „ meggyel kínálják és ő a hat # szem elfogyasztása közben meg ,1 kéri fia számára a leány ke-# izét. Ebbe az egyetlen jelenet-<* be annyi humort sürít a nagyi' (i komikus, amit filmakadémián# (i lehetne tanítani, <* i1 Tie ne menjünk vissza aj> 1 múltba, maradjunk a]> i Don Juan-nál. A film egyik ,| ' legnagyobb jelenete, amikor aj ' szolga elmondja Don Juan-nak, j ''hogy az ő egyszerű, de igazj ' ( szerelme mennyivel több, mint j ', urának csélcsap kalandvágya, Don Juan azonban nem értij meg szolgájának bölcselkedé-j sét és a szolga felindulásában# leüti őt. A következő pillanatban a szolga — Femandel — aggódva hajol Don Juan fölé,# hisz voltaképpen szereti és nem a szolgai alázat, inkább a baráti szeretet érzésével mondja oly felejthetetlenül szépen: Pardonnez moi, mon maitre... — bocsásson meg nekem, gazdám ... Annyi mély emberi # jóságot visz ebbe a pár szóba,# amire csak a kivételes nagy# művészek képesek és ezekben ö i jelenetekben ez a csúnya em <i bér valóban megszépül. Mert)» ■remandel nemcsak nevettet; <1 művészetének oly széles a ská- úja, hogy a vidám kacagástól a drámai izzás mélységéig nindent meg tud játszani, -nélkül, hogy alakítása tragi- ■omikumba hajlana. Az akimben néhány szót1! értünk Femandelről; dehát? ehet-e őt csak néhány szóval? megrajzolni? Nem. Meg kellji 'rázni! — Mondhatunk róla 11 'nnél nagyobb dicséretet? f (m —■ z) S'<*n n v'llánvf kultúrotit- ■ ................... hon. A társa lgóban csehszlovák bútorok, — világosra politúrozott fájuk, a fotelek meleg, bordó huzata, a hatalmas ablakokat díszítő csipkefüggönyök, az asztalokat borító szőttes térítők kellemes hatást keltettek első pillanatra. Ilyent még egyetlen vidéki kultúrotthonban sem láttam. Ennyire barátságos, meghitt egy sem volt. A könyvtárban katonás rendben állnak a könyvek s még az irodahelyiség padlóját is virágos mintájú szőnyeg borítja. A régi kultúrotthon-igar.gató szavai nyomán benépesedett a helyiség. Emberekkel telt meg a társalgó, a moziterem, a könyvtár, a zeneterem. Isme- rette-iesztő e’őadásokat hallgat tak, beszélgették, olvastak, bi- li'-rW'rk, próbált a színjátszó csoport, az énekkar, a zenekar. A fotószakkör tagjai filmeket másoltak, hívtak elő a kiállítási tabló díszítésére... Mert így volt október 23-a előtt. November 7-e megünneplésére készültek. Volt o’vrn rum. »m'ko A viil&iiyi ladtúwttUo-Hd-aH gó, annyian jöttek a kultúrott- honba, öregek, fiatalok, magyarok, németek. Nem is csoda. Azokkal a kultúrmunkásokkal, akik ide járták, foglalkoztak. Nem voltak egyedül. A zenekarban olyanok is játszottak, akik nem ismerik a kottát Magnetofonra vették kottáról Játszók muzsikálását s a szalagról nagyszerűen megtanulhatta a darabot az is, aki nem ismeri a kottát. Foglalkoztak a német nemzetiségűekkel is. Részükre Goethe, Schiller megzenésített műveit hozatták meg s felvették a kapcsolatot a Magyarországi Német Dolgozók Kulturális Szövetségével, ahonnan támogatást kértek. Motorkerékpár vásárlása is szerepelt a tervek között. Könnyebben megközelíthették volna a községtől távol eső brigádszállásojoat, s gyakrabban, gyorsabban cserélhettél! volna a könyveket, vetíthették voTnn p A- • " ' "clitC vásznat is csináltattak a jobb vetítés érdekében. Ezt a pezsgő és helyes irányban haladó kultúrmunkát zavar ták meg az ellenforradalmi események. Mi a helyzet ma? A kultúrotthon berendezése szerencsére sértetlen. Uj igazgató, Kovács István került a kultúrház élére. Teendője: folytatni az abbamaradt munkát. Gazdasági téren nehezebb a dolga, mert a MEDOSZ-nak ma nincs lehetősége az anyagi támogatásra. Úgy kell megszervezni a szakköröket, színjátszócsoportot stb. — hogy a munkához legyen anyagi alap, de ne ennek megszerzése legyen a munka vezérfonala. Megkönnyíti Kovács István munkáját az, hogy villányi. Ismeri a falu lakóit, akik közül igen sokan, szíwel-lélekkel vettek részt a kul túrmunkában. — Szeretnénk megalakítani n szírjátszórsoporío: — n-.on- '.1 Kovács Is Iván a szalonzenekar és a gyermeke1!! fúvószenekara már működik, próbál, filmvetítés is van, a könyvtárat is megnyitottuk. Lesz-e ismét pezsgő élet a villányi kultúrotthonban? Kell, hogy legyein. Azok az# emberek, értelmiségiek és dől-# gozó parasztok, akik megszerették a kulturális munkát, nem élhetnek nélküle. Szülők, akiiének gyermekei a zenekarban Játszanak, nem lehetnek közömbösek a kultúrház munkája iránt. Búc'ú-’ás e}6tt *nég—----------- — egyszer so rraj ártuk a termeket. A félbemaradt tabló, az egyelőre falra erősített nagyméretű vetítővászon elhelyezése ügyes, dolgos kezekre vár. S az íróasztal fiókjában pihenő műsorfüzetek, a „Csalódások” című zenés darab előadásra vár. A # tiszta, ízlésesen berendezett # társalgó hívja a régi előadókat, # sakkozókat, a könyvtárból is kikívánkoznak a könyvek. A holt anyagba csak emberek vihetnek életet, — alkotó, lelkes kul’Ú’ mnnV ' •’•' V » Tapp Eta Melegen süt a déli nap. A mohácsi hajóállomás előtt gyerkőcök hancuroznak, emberek sétálnak, a betonjaira támaszkodva elmerengve nézik a zavaros vizet. Fiatal lányok kendőt lobogtatva integetnek a lomhán úszó hajók után. Emlékszem, mennyien álltak errefelé a tavaszon... A megvadult folyó szobanagyságú jégtömböket dobált hátán, verte, csapdosta a gátnak. Túl• a sziget-tenger, a villanypóznák mint megannyi világítótorony meredtek az ég felé, sejtetni engedvén, hogy ott valamikor út volt. Síró, zokogó emberek, szoknyákba kapaszkodó apróságok mentették cókmókjaikat a pusztító ár elől... S most emlékeztetnek... Áradatra ...Ez nem döntött össze házakat, nem vitt hátán dunnákat, bútorokat, állatokat. Az emberi lelkekben, szívekben, az értelemben pusztított. Erősnek hitt és tartott gerinceket tört ketté, hajlított hétrét, gyenge jellemeket mosott el az ár. — Néhány kommunista is martaléka lett — mondják régi ismerőseim. Meghasonlottak önmagukkal, két kézzel kapaszkodtak az ágakba, menteni akartak mindent. Magukat, állásukat, régi helyüket.. •, V. P. az egyik kisebb vállalat vezetője volt. Valamikor körzetben is dolgozott, párttitkári tisztséget viseU. Innét választották be a városi pártbizottságba. A legutóbbi esztendőben propagandista lett, húsz egynéhány ember nevelését, marxista képzését bízták rá. Október 26-án este a szürkület leple alatt nyolcadmagával döntögette a szovjet katonák hősi emlékművét. Ott állt a létra tetején s mint egy hadvezér irányított... Talán egyes eset — gondoltam,. De amint másutt is jártam, sok hasonló példát hallottam. # S. I. is vezető beosztásban volt. Közismert párttag. # A munkástanács választásakor bűnbánóan, reszkető hangon mondotta: — Engem úgy kényszeríteltek a pártba 1948-ban. Sosem akartam párttag lenni. S amikor azt kérdezték tőle: a nyolc év alatt miért nem lépett ki? — javulást ígérve, szánta-bánta vétkét és a nyilvánosság előtt jelentette ki: — Az első nap elégettem tagsági könyvemet s ezzel # mindent megszakítottam régi életemmel. # Fuldokolva kapaszkodott, csakhogy tisztségében f maradhasson. S ezek után még volt képe jelentkezni, hogy vegyék fel az új pártba. Persze, hogy szépszerével eltanácsolták. Semmit sem vesztettek vele, nem lettek szegényebbek és gyengébbek. Igaz, hogy az ár megtizedelte őket, de a szigeten is álltak a masszív alapzatú épületek és a kommunisták közül is talpon maradtak a szilárdak, az erősek. A szigeten is új épületek sokasága magasodik a régiek helyén, a városban is új elvtársak állnak csatasorba a régiek mellett Igen, tisztul a víz! M. J.-t 1950 körül zárták ki a pártból. Vád: jobboldali magatartás. Akkor mindenkire rásütötték ezt a bélyeget, nála azonban könnyen ment, mert 1948-ig a szociáldemokrata párt tagja volt. Persze, ez még nem elég indok. Akkoriban egy cikk jelent meg az újságban, ami szerint az üzemben 40 000 forintos kárt okoztak. Az író eltitulálta mindenféle jobboldalinak, mert M. elvtárs védte a főmérnököt: „Nem tehetett róla. Jóindulatúan kísérletezett s hogy az eredmény elmaradt, erről nem tehet”! A cikk alapján már ki lehetett zárni. Az elsők között lépett a pártba. A körzetben Intéző bizottsági tag. Nyolcvan kommunista' és nagyon sok pár- tonkívüli között népszerű ember. <— Nem a párt vétett ellenem — mondta. — Egyes rossz vezetők követtek el súlyos hibákat..» Cs. Gy. elvtárs is felül tudott emelkedni egyéni sérelmein. Pedig a szó legszorosabb értelmében kirúgták a pártból. Az akkori városi titkár az alapszervezet tudta, tárgyalása nélkül elvette tagsági könyvét. Nem hányta fel sorsát, azokban a napokban nem állt be az uszítok közé, mert „őt a Rákosi-vezetés háttérbe szorította”. A párt sorába lépett és ma is szerényen, de lelkesen dolgozik. V. A. elvtárs a munkásmozgalom régi harcosa, emigráns. 1945-ben tért haza Jugoszláviából és ott állt a születő párt bölcsőjénél. Tisztelték, becsülték szókimondó jelleméért s mert mindig a munkások érdekében dolgozott. 1947-ben a szakmaközi bizottság elnökévé választották. S évek múltán jött a szégyenteljes Rajk-per, kisugárzásaként V. elvtársat is Jugoszláviából jött megbízhatatlan embernek tartották és internálták. November 4-e után hallottam róla először, amikor a járási intéző bizottság megalakult. Adták a hírt: V. A. elvtárs is az intéző bizottság tagja lett. A nehéz napokban ment a pártbizottságra s ne.m kért, hanem követelt munkát. Fülig merült a pártmunkába. Az üzemekben szervezte a pártszervezeteket, délután, esténként a pártházban vitatkozott az emberekkel. Mindig azt mondta: — Beszéljünk sokat az emberekkel, de a legfontosabb a hasznos tettelc. Az első hetekben a piaci árusok kezdtek „csillagászati” számokban beszélni, a városiak pedig zúgolódtak. V. elvtárs javaslatára összehívták az állami gazdaságok vezetőit és kérték őket, hogy vigyenek árut a piacra. Ok 5—6 forint helyett S forintért árusították a tejet és lassan alábbszálltak az árak. A Jugoszláviából szerzett élesztőt is az ő kezdeményezésére adták át a munkás- tanácsok elnökeinek s azok osztották szét az üzemekben. Higgadt, megfontolt ember, szereti a rendet. Az első hetekben amolyan „fogd ahol éred" munkastílus alakult ki. „Nem jó — mondta — készítsünk tervet”. Az intézd bizottság épületében a városból és a falvakból sok érdeklődő fordult meg, néha nem is győzték őket. Nem tetszett neki, hogy nem fogadtak mindenkit barátságosan és a nagy felfordulásban az illető nem kapott választ. „Innét senki ne menjen el válasz nélkül", — han- \ goztatta szüntelenül. * Sok más hasonló esettel is találkoztam. Szereplői ) egyenes tartású, gerincű embeiek, nem szédültek meg ) és nem ábrándultak ki az igazságból, a munkásosztály t ügyéből. A párt szerény, dolgos katonái maradtak. # KommunUtO, cocz gyakoroltak az órán. Vannak köztük igen ügyesek. A művészi színvonal emelésére van lehetőség? — kérdeztük. — Pécsett öt balett-tanámc dolgozik — válaszolt Simon Antalné. — Az Operaház balettintézetébe is vettek már fe’ növendékünket Még szebb eredményeket érhetnénk el ha nem öntevékeny, hanem állandó balettiskola működhetne. A pécsi színházat ellát, hatnánk táncosokkal, s a szülők is jobban megkövetelhetnék a gyerekektől a rendszeres óralátogatást. Bahcsiszeráji szökőkút, Párizs lángjai, Hattyúk tava, Diótörő, mindmegannyi világhírű balett. Művészei talán így gye koroltak, mint ezek a gyerekek. Innen is kerülhetnek ki híres táncosok? Miért ne? Simon Antalné három év« i tanítja balettra a gyerekekei | a Doktor Sándor Művelődési 1 Házban. Három éve végzett a 1 Színház- és Filmművészeti Fő- 1 iskola tánc-szakán. Merényi 1 Zsuzsa, a Szovjetunióban ta- I nult tanárnő volt a mestere, • Az ő módszerei szerint dolgo- | zik. > — Célom — mondotta Simor I Antalné — a testkultúra fej- I lesztése. Talán nem minder I szülőnek tetszik az, hogy s I vizsgaelőadásokon nem látnak I mesebeli jeleneteket, hanem I csak szigorúan reális prcduk- ( dókat. A pipiske dós nem ve- I zeti el a gyerekeket a balett- I művészet helyes szemléleté- ) re. I A kislányoknak — mint a ) képen is látható — a fal mel- , letti korlátnál (szorgalmasan
