Dunántúli Napló, 1957. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1957-03-24 / 71. szám

NAPtö 1957. MÄRCITTS Mi Kossuth Lajos levele [Gondolatok egy plakát előtt baro Wcssclcnyi ]Vllk IŐshöz 5 Jp z a plakáton lévő, menetöltözetben állá katona mln^ 1 —" 1 ' 1 »i——denkire rámutat, aki előtte elhalad az utcán és azt ..4*Ü0 *■* f.-*4 —>! / • * $.y l!l| Jjl: 4* ' lilÄ? |IÄ . ■ ■ ■1 •• n„,, no*** „o7* 5 mondja: „Te sötétben bujkáló, rémhírterjesztő ellenforrodat* Deák Irta, pedig nem volt » ” .... , , , , T, , , T, t lflL i a^uat 'már, reszkess! „Milyen érdekes, hogy sokkal, de sokkal töb-» semmi befolyással reá, ámbár : * . .. , .„ , , , helveslé s helyesli sőt kevesell. iben vannak’ akik megnyugvással, jóleső érzessél olvassák a , . . . n ,7 , [nem éppen barátságos szavakat, mint azok, akiknek ez az- Széchényi is Deákot gyaní- _.^XJ .,,.uu ...... li lllli ÍÉÉl .'»f# i (*■/«< !■** . f * * ^ iiiiiiii N X\t, \ *■* < - V* *. ►v ' '' '*■ X'N;,' r ' ' ■ MHifl g3|^KP%a6 Í.O <4Í> 4 —/ « «'S t.< ^■'Ä- : ■■*■■';. S -i "•% • y ’• ) * v, ■>•«•.. * 7 *•«**>'« «nOsr«.^' /*4y^ i V,. 1, ií;A 1 _ «»*«• W~"' >1^.' i."' 1>S~ M ■» ysfe I ****** , . , , . , l utcai figyelmeztetés újabb adalék nyugtalanságuk ébrentar­ta az 0 jegy aíoít s irt egy le- :íás(£ra ueiat: „Há ismertem önnek tol- \ , , .. .. .. . , .. , ... , . ... \ Tizenkilences plakat ez, amit a fiatalabb korosztály csak Iára, on engem megrovott, én: _ , . ... , . . . , .. , , .. íreprodukciókból ismert es el sem tudta képzelni azt a szi­onnek harczot üzenek eleire ha ■ *: . ~ ... . .. „„ ... ,, . . . ltuációt, amiben ez a plakat-mestermu megszületett. Ma mar latra, átviszem a harczot ■ ... ... ,■..... Európa (!!!) terére (satb -.nemcsak képzelni, érezni is tudjuk. satb brrr!). — Deák hidegen : Azoknak szól ez a plakát, akik az októberi ellenforrada­feleit. A czikket nem írtam s t lomban „mindent vissza” — reménnyel tülekedtek, követel- általában... az időszaki sojíó ;íefc( uszítottak, raboltak, gyilkollak. Azoknak, akikről az bizonyossá °teszem ön^hogy \utóbbi fél évtizedben leginkább csak úgy esett szó, hogy „ne nevem alatt teszem, s azt Ön [feledjük egy pillanatra sem, hogy közöttünk él a megveri, ellen írván ép oily kevéssé fo- [de meg nem semmisített uralkodó osztály maradványa, ezek gom elrejteni, mint ha a leg- [uszályhordozóik, akik halálos ellenségei a dolgozó nép ha­tz°enéslTnIvllTgemek totó- lkának". Ilyesféleképpen hangzott a kinyilatkoztatás. S ezt lom harczát sem keresem, som '.ezrek, milliók tudomásul vették. Eredetileg osztályharcrói félem, hapoliticai életünk me- ilett volna sz6> de vé0ül majdnem csak statisztika lett belőle, zején találkozunk s ön ollyat [Lakóhelyén nagyjából mindenki tudta, hogy ki ki-fia-bor a. mond vagy teend, mit én nem [ho0V ez kommunista, ez egy rendes melös, vagy tisztviselő, helyeslek. meg fogom támadni \az me0 valamikor jobb napolhat látott, amaz meg egy reakciós mint eddig is tevém; ha ollyat. j ff l°yJ°?ább' S a/»eí5/f». b°0V ebből a nagyon eleven sía­mit jónak találandok helyese- [^ztikából nőtt volna ki az együvé tartozó többség acélke- lendem, — közdolgoknál sze-\m?nv összefogása, amely bármikor kész a tettre, az odacsa- _jti.. %________j. „x__a ■ pásra, — lassan a lakószobák, családi osrmccscrák támAianá hu taiások alapján a ========== történészek egyöntetű véleménye, hogy Kossuth és Wesselényi viszo­nyában elsősorban Wesselényi volt az, akinek szívügye volt a Kossuth Lajossal való barát­ság fenntartása. Az ismeret­séget is Wesselényi kezdte. Rögtön az 1832—36-i ország- gyűlés elején, amikor Kossuth megindította az Országgyűlési Tudósításokat, amellyel — mint köztudomású — először mély elleni harcüzenet névet- \VasTa> — lassan a lakószobák, családi eszmecserék témájává Akarja Isten, hogy ez újév- Furcsa aprólékos anohistézise- sgff> satb. _ Azóta Széchenyi ‘vdlt> s mindjobban liberalizálódott az egész közéletben. be n testi szenvedéstől mente- két jegyzek fel mulatságodra. vo{t Ferinél s ebédre is hívd. ! s ötvenháromban elhangzott a kilencmillió magyar szív — Széchenyi az académia el- Deák visszalökő hideg volt [együttdobogásának nemzeti színbe öltöztetett álnok meséje, hozzá.” Samí alaposan megtette a magáét. Mint a dudva nőtt, tere­Ezután végezetül még 3—4 ! bélyesedett ez a szemlélet, míg októberre kinőtte magát a bekezdésen keresztül a pesti :»magyarok vagyunk”, egymás keblére borulás fájává. De so- újságok egy-két érdekességé-:kan eltévedtek a fa lombjai között és árnyékában! Ezrek és röl, a „vén Helmeczy”-röl, a t ezrek nem jöttek rá hosszú ideig és sokezren még most sem, „Világ’’’’-ban Wesselényinek !b°üV attól, mert magyar ez is, az is, amaz is, nem biztos, sen élhess a honnak, mellyért szenvedések közt is dobog keb- nöki székéből tudod milly vada lédben minden érverés: akarja kát beszélteit, — s hiúban Isten, hogy a honban férfi mondják, hogy az nem Acadé- jobbodat szoríthassuk. miai beszéd, hanem privát Széchenyi beteg. — Mond- Széchenyiana volt, ott nem a ják azonban, hogy első czikke Gróf, ott az elnök szollott s e *c azonban, hogy eiso cziKtce ^ & „viiag -oan wesseienyincK vo» *** a Jelenkor holnapi számában Qualifikaciót escamotirozni le- nyilatkozatára megjelent két :h°9V barátok, egyet akarók, hanem akad közöttük jócs­jelenend meg azon színházi hetetlen. — No, az iparmüki- cikkről: Andrássy és Kállay jMn önön fajtájának halálos ellensége is. botrányról mellyet meg nem óí“tósi jutalomosztás ünnepé- Ferenc írásáról tesz említést, j Mé0 ég, sajog a bőrünk, amin megtanultuk a kellő kü­rónom lehetetlen volt...” — lyét Batthyányinak kellett majd befejezi: „A magyarok [lönbséget megtenni a magyar és a magát magyarnak kiabáló A továbbiakban arról ír, hogy mint elnöknek megnyitni s ő Istene áldjon. — Ki vagyok j között és ennek oka van. Ki ne emlékezne rá, hogy a népi ......... * “ * - - . :demokratikus rendszer elleni támadás lehetőségének tárgya­tű nt fel a magyar közvélemény Igen sajnálja a dolgok történ- önként magától megnyitó be- hálidatos szívű barátod Kos- tocmokratikus rendszer elleni támadás lehetosegenek tárgya- előtt, Wesselényi sietett a szer- tét, mert oly nevek elegyedtek szédjét az igazgatóválasztmány suth”, pasánál a fő veszély mindig a kívülről jövő támadás volt. kesztőt meleg kézszorításokkal ' !C hn '''"'rU "UmA" “u‘ —------—................ üdv özölni. Wesselényit nem­csak a politikai elvek rokon­sága vitte Kossuthoz, hanem a személyi rokonszenv is. Wesselényit elbűvölte Kos­suth kiváló értelme, munka- és akaratereje. Varázsába esett. Gyakran és szívesen írt, illetve diktált levelet Kossuth­nak, s volt úgy, hogy négy-öt levelet is küldött, míg egyre választ kapott. Kosuth nem került úgy nehezebb viszonyok közé, hogy ne termett volna mellette segítő kézzel, így volt ez egészen 1848-ig. Wesselényi ekkor az alkotmá­nyos párthoz csatlakozott, s így Kosuthtól és a forradalmi gondolattól nemcsak eltávolo­dott, de a szeptemberi napok­ban ellene is fordult, bár nem nyíltan, de terveit, ahogy te­hette, akadályozta. Kossuth azonban már előbb elvált örök­ké fékező, intő barátjától: a márciusi napok elkövetkezté- vel egyre biztosabban haladt a maga útján. A két férfiú vi­szonyát Kossuth kormányzó­sága és az ebből kifejlett ellen­tétek végképp megszüntették. j- ... , '»■>>■ T* W! ■ ■< II; i Ay *• v mm» a/, .f <*"■ *> * n v tA* 4Í *i f Jh A. -ri, - * ■■ é* -•& # n H SS. *: <%. VA/ ‘ ■&****-£.1 az ügybe, melyekről mindig bírálata alá terjesztette, mond- csak magasztalást szeretett ván: hogy érzi a kötelességet, volna írni. Majd néhány„plety ÍSShHrfíS“1 Mié e levél fölé hajolva Eszterházy Károlyról, Károlyi Györgyről, s a következő be­kezdésben újra visszatér Szé­chenyire: „Ezen színházi bot­rányról lesz tehát Széchenyi első czíkke, mint mondják go- Az itt először nyilvánosságra rombán megtámadó ’s azzal hozott levelet Kossuth 1843. gyanúsító, hogy csak azért január 4-én írta. (Az eddigi ku- támadám meg azon botrányt tatások eme levél előtt az 1842 mivel Arisztokraták ellen ír­december 26—it, s utána az 1843 haték, s azokat gyűlöletesekké február 20-it ismerik.) E levél tenni szeretem...” S a követ- fő mondanivalója: Széchenyi. bekezdésben újra csak Kossuth bejelenti barátjának Széchenyi: „Ami Széchenyit Széchenyi ellen indítandó írói ílíetí) _ bőr Te ki szíve redőit harcát. Wesselényi e harcban feltárhatád ha akarod — min- már nagyon vonakodva, nem dig Mméiiettel halgatál felőle, jószántából vesz részt. A harc- _ £n mégis őt eléggé ismerem ba inkább csak belekénysze- — de a nyomorult szegény rül. Kossuth állítja Széchenyi vei szembe „A kelet népé”-re írt „Felelet” című művében. Kossuth a levélben mesterien szövi Wesselényire hálóját: minden kis alkalmat, még az iparegyesületi ingyen ebédet is megragadja, hogy óvatosan, de biztosan elhangolja Széche­nyitől. Alig, hogy elkezdi hosz- szú levelét, mindjárt Széche­nyire tereli a szót: „Mélyen tisztelt bará­===== tóm!” — hangzik a megszólítás. — „Karácson előtt s alatt sokat írtam. Az iparegyesület s megyei kikül- déseéjeimet magoknak igény­lék, miként napjaimat a Hír­lap igényli s a folytonos rez­gő kézmozgás, melly az írással jár, a válperecz közelében egy- kis mellhártya gyulladást oko­zott (gyakori szokott bajom) mit a Karácson másod napján 11/2 óra hosszan tartott ipar­mű jutalmazási felolvasás jól megnövelt. Néhány napig nem volt írnom szabad, csak halk hangon diktáltam mit halasz­ta nőm nem lehetett. — Hoz­zád intézett soraimba pedig gyakran vegy- ’ ollyas mit — míg lehet — örömestebb írok, miiratoké semmit sem _____________ ká t « eml(t Zichy Ödönről, áfának nem fog adna.S—8A ztán ^eífSvS?1^Sségje? rrA.„i..; a2 ünnepéiy után egy pompás meStelt szivem keserűséggel. ebédet adott a választmány­nak, s jól esett látni Kune- weldert a zsidó kereskedőt, Jakobsohnt az ácsmestert, Kaj- dánt, Szilágyit, a gombkötőket, sib. Batthyányi asztalánál. — Midőn az Académia múltkor nagygyűlést tartott Széchenyi excusálva magát, hogy 6 ebé­det nem adhat a társaságnak, és ettek ugyan együtt de min­denki fizetett három pfrot a casinoban. — Midőn Batthyá­nyi ebédjéről felkelőnk, Eötvös azt mondd neki „Te így mindí megszökteted az Académiát ide! mihozzánk, ott három pfrot fi-[ zetnek egy ebédért, nálunk ha: ki három frot tesz le egyesüle-[ ti taggá lesz, még azon felül! ha választmányi tag, egy pom-5 pás ebédet is kap. Jót nevet-l tünk”. A továbibakban az[ ______________ ip aregyesület terveiről szól oS . szl'nVűnalas levél. — Megfigyelhetjük, mi-: “fan «“»vonalas lyen ügyesen állítja szembe: te^> mint Komló. Ennek híre ran hiúságának hízelegve, min- Széchenyivel Batthyányi ma-■ eljutott nemcsak szerkesztőse­dig kiméivé szóllani, — mert gaxartását még az elnöki be-: gürkhöz, hanem Tatabányára, szádéi kapcsolatban is De aj D Budapestre, sőt még sorokból Wesselényi azt is csak] B . , , ’ b kiszűrhette, hogy akinek jól! a távoli Miskolcra is. A heten eső látvány, hogy az egyszerű: egy öttagú, kultúrmunkával emberek egy gróf asztalánál: foglalkozó delegáció látogatott esznek, akinek szíve a köznép-• . hez húz, annál valószínű, sőli el Komlóra.a B?rsodi Szenba' bizonyos, hogy örömmel ra-i nyászati Tröszttől, hogy tanul- gadja meg az alkalmat, hogy! mányozza a komlóiak kultúr- az arisztokraták ellen írhas-S tevékenységét és az itt szerzett son. SS ha akadt (mert akadt) aki gondolatában megfogalmazta e 5jelenségek és a dolgozó népet keserítő hibák láttán, hogy [nemcsak kívülről, de belülről is előfordulhat a népi demokra- !tikus rend elleni támadás — nyíltan megmondani a már sza- ibadabbá vált politikai légkörben sem merte. Megmosolyogták [volna, ráfogták volna, hogy rémképeket lát és elvi síkon mag- lmagyarázták volna neki, hogy a magyar dolgozó nép több­sége szocializmust akar és a néhány tízezer főt kitevő osz- [tályellenség nem képes szembeszállni a népi hatalommal. Leg­feljebb — tették volna hozzá — akkor, ha külső támadás \érné az országot, ezek tartoznának az ötödik hadoszlopba. Ez !okozta, hogy két szemünket a külső ellenségen tartottuk és (néha vetettünk egy pillantást a belsőre. Hát tényleg elhittük !a kilencmillió magyar szív együtt dobogását? j Elhittük, magabiztosak lettünk, de annyira hogy legyint [tettünk: ugyan már, ki mer itt valamit csinálni, hiszen örül* \nek, hogy élni tudnak és a legtöbbjük elhelyezkedett, dolga* [zik, megél. Es megéltek közülük szép számmal nem is rósz* [szül, nem 600 forintos havi fizetésből. A 600—800 forint fize- Síésből élők sokezres tömegéből csak néhány akadt, aki be* [mocskolta kezét az ellenforradalomban. Az a néhány is csak ■ azért sodródott amazok közé. mert eltévedt a „magyarok va* igyunk" kábító jelszó árnyékában és jobbat vélt tőlük. Azt ’.hitte, hogy nagyobb darab kenyér jut az asztalra, könnyebben KV.™„th wén 'kerül a családnak egy-egy ruhadarab, terítő az asztalra, füg* 1 göny az ablakra. A becsületese ezt hitte és ha tudta volna —* igen, ha tudta volna, amit azok sem hittek komolyan, akinek ezt egy pillanatra sem lett. volna szabad szem elől tévesz­teniük — hogy ezek még a kevésből is kevesebbet akarnak csinálni a maguk hasznára, akkor magukra maradtak volna. Sokszor beszélgettünk baráta­immal 48-as szabadságharcunk _ __ fájdalmas bukásáról. Nem :üej~cte eltévedtünk! harc mert a gróTszéchenyi is \ De fel a le^el! A sokezer eltévedt, aki még — bár nap- hárr.’Eötvös is háró Wesselé-’ r61 nay.ra fogyatkozva számuk — ennek, meg annak a sutto- nvi Is me« a többiek is min- Sásnak’hisz — előbb-utóbb rájön, hogy azoktól, akikre ez a uainHAu ..„itat ami vöröskatona mutat, semmi jót, csak rosszabbat kapott volna. nem érintette esrvéni érdekei- az elhibázottnál. S azok, akikre nem mutat, tudják, mind job- mfndent martak körtefa. : ban tudják’ hogy soha többet nsm szabad kitinünk a bá- tntAt rsnb. o aoist hi»te« t«ve- ránybőrnek bármilyen simára is van fésülve, ha alatta nem J , bárány, hanem olyan valaki van, akinek kellemetlen ennek birtokukat nem ’ J plakátkatonának ellentmondást nem tűrő mutatása. Dr. Harcos Ottó ■ KASZON JÓZSEF L honnak ollyigen nagy szüksége van emberekre kik valamit te­gyenek, ha bár mi czélból te­szik is azt, hogy miután Szé­chenyit végtelenül hiúnak tu­dom, jónak látnám ő róla gyak Hogyan szórakozik Komló ? Kulturális tapasztalatcsere a bányászvárosban Nem minden város di­csekedhet kultúrélet­fáj ember lelkének ha egy nyilvános charaktert a másik után* magát nyomorultam el­használni látja. — De ő a düh­ig szenvedélyes ember, nem fogta fel a kímélést, vette mint köteles tömjént, s nincs esz­köz mellyet megnem kisértett ellenem — fent és alant — azt tartom határa van a türelem­nek is, ’s én az ő maniacus megtámadásai ellenében türel­mes bárány többé nem leszek, — hanem felelendek úgy a miként kérdeztem. Gr. Batthyányi Lajos ---------­----------'■= elnöke „B enne vagyok a j gftsa munkáját, tapasztalatokkal otthon gazda­A delegáció másik tagja Hor­ny ák József, így nyilatkozott: — Jártam már Dorogon, Ta­tabányán, Várpalotán, de amit itt láttam, aZ meglepett. Ezek után nézzük már még mi is, hogyan művelődik, szó­rakozik Komló! A közelmúltban nyílt meg a bányászklub. E házban a fia­talok éppúgy, mint az öregek megtalálják az érdeklődésük­nek megfelelő szakcsoportot, szórakozási, művelődési lehető­séget. Nehéz, nagyon nehéz le­írni azt a lüktető életet, amely itt hétfőtől vasárnapig lezaj­lik. Ha benézel a nagyterembe, A másik legkedveltebb kul . 1 =s turális központ a tehát még egyet” — folytató-J Elöljáróban szeretném el- dik a következő bekezdésben: mondani a delegáció két tag- , ...... — „Az 0 jegy alatti cikket ai| jának véleményét az Itt látót- 1Vtw! Academia üléséről en magam: takról, tapasztaltakról, * J»toi írtam, ezt csak Neked mon-: ..... szenvedelyes sakkozói yerej- ------- _ ------------­, _ _ ...._. . , — Szerdán este több mint tékeznek a győzelemért. A har­dó m, s orokos titkot kérek: órát jegyzeteltem — mond- madik kisebb teremben a va- .mukodo csoportok anyagi tá iránta, sót senki de senki: ja Rusznyák Ernő, a Borsodi dászok szövögetik történetei- mogatására van lehetőség. sem tudja. Okom volt rá, miért\ Szénbányászati Tröszt szak- két, terveiket. A negyedik he- — Mindezek szükségessé te , . , ... . , en magam, takról, tapasztaltakról^ leven az ipar egyesületnek, ' *— —- —--------- ’ fo lytatódik új bekezdéssel a le­vél — hol én választmányi al­igazgató vagyok, kissé gyak­Május 1. művelődési ház. Itt a filmszínház naponta három előadást tart, zsúfolt nézőtér­rel, sőt március 7-e óta a va­sárnap délelőtti matinét is be­vezették. Hasonló a helyzet a kökönyösi művelődési otthon­ban is. — Honnan veszik a pénzt e kultúrlétesítmények fenntar­tásához? Pénz nélkül nem le­het a kultúrát fejleszteni. Ez így is van! Csak az sehol sincs előírva, hogy várni kell az ál­lami támogatásra, hogy csak az állam pénzén lehet színját­szócsoportot, tánccsoportot stb. fenntartani. Az 1957. évi kul­turális alapból a legfontosabb kulturális intézmények: könyv­tárak, a legeredményesebben rabban jövünk személyes ... RPfl (RP MRI érintkezésbe, s benne szép tettem így és szándékosan te-* szervezeti bizottságának tagja, lyiségben fiatalok és öregek szik — mondotta a kultúrigaz- charaktert tapasztalok. -0 a vék M ollyast beU nm{ - s ha az itt látottaknak csak rexeznék. S ha ----------x’’ “ “*x me gunták a gató, Lichter Jenő elvtárs színházi botrány megrovásáért ve* “‘Ja huszonöt százalékát sikerül táncot, beszélgetést, lemennek hogy a kulturális munkát fo­is nemcsak nem neheztel, sőt ,ról masquirozzc Minden em- j otthon megvalósítanunk, igen az alagsorba egy jó fröccsöt kozottabban az ontevékenység- heiyeslette amint mondják. — bér azt vélte s véli itt, hogy! boldogok leszünk. «»ni. re építsük, a kulturális intéz­& I: 4 I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents