Dunántúli Napló, 1957. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-16 / 40. szám

2 NAPLÓ 1957 FEBRUÄR It ' ÍGY NEM LEHET TOVÁBB ÉLNI! 1957. február 16. Délelőtt féltizenegy van. Ve­rőfényes tavaszi nap. A határ- . ban dolgoznak az emberek. A beremendi határban is, a petárdái határban is szánta­nak. A határsorompóknál fe­hér zászló, magyar részen is, jugoszláv részen is. Ünnepé­lyes a hangulat: a mi részün­kön autóbuszok sorakoznak és közeledik a nagy pillanat;, mert Petárda felől már látni a közeledő tömeget. — Sok munka van nálunk — mondja egy jugoszláv tiszt —< miután kezet szorít a magyar­ral. — Nálunk is! — felel a ma­gyar és mint régi ismerősök, bő beszélgetésbe kezdenek. Hát nem megható, nem szép ez? Dehogynem! így van ez rendjén. Közben megérkezik a haza­térők csoportja. Es most nem kell semmiféle papíros, átme­hetünk a határon, Jugoszláv részre. — Nézd, ott van a beremen­di cementgyár kéménye! — kiáltja valaki a hazatérők kö­zül. Ismerős arcok után kuta­tok: borban volt rádió is. Ha vélet­lenül Szabad Európa jött be rajta, akkor nem lehetett az emberekkel bírni. Szét akar­ták verni a rádiókészüléket. Érdekes dolog ez, akik Ma­gyarországon Szabad Európát hallgatták, külföldön a magyar rádió hangja után sóvárogtak! Tekintetem egy idősebb, té- pettruháju bácsikára téved. Egy kis vörös kutyával ját­szik. — A magáé? — Az enyém, — felel. “ Milyen jó, hogy. nem Ausztráliába ment, mert oda nem vihette volna be a kutyá­ját! — mondom neki, mire el­neveti magát. — Hát bizony Jó! — és egy kavicsot dob a kutyának. A nevét sajnos nem jegyez­tem fel. Azért sajnos, mert később halldtam a hazatérők­től, hogy a táborban a filme­sek — véleményük szerint nyugatiak — mindig ezt a rongyos idős embert, meg azt a nem teljesen épeszűt filmez­ték. „ — Hál Ilyenek vagyunk ml magyarok merőse is akad Beremendenj és így nem csoda, hogy ki-ki ( kiabálnak az autóbuszból: — Ha minden jólmcgy, estére Itthon leszek. Pécsre hozzák őket, ahol mindenki megkapja az igazo­lást és haza mehet. Haza, aho­va már hetek óta vágyott, a gyerekéhez, a feleségéhez, az anyjához... És, akinek a ke­zében már ott a papír, elosz­lott minden kételye és annak már beszélhet akárki a bör­tönről, a lágerről, az már ma­ga is meggyőződött az igazság­ról, a magyar haza, a magyar nép megbocsát minden becsü­letes — nem, a bűnözőiknek nek — megtévedt fiának. S zalai János Gondolatok a bizalmatlanságról-* 5bb mint egy éve ismerem P. J.-t, a d-i községi pártbizottság volt titkárát. So­kat vitatkoztunk a politikai fejleményekről és emlékszem, egyszer még a nősülésről és az aszonyoknak való lányokról is elcsevegtünk, mivel mind a ketten „agglegények” vol­tunk. Az egyik nap délutánján kíváncsian kérdezgettem, hogy hogy van, ml történt okt. 23-a után a faluban. Félbeharapott nyúlfarknyi mondatokban vá­laszolt. Hiába faggattam, os­tromoltam, kértem és mérge­lődtem: alig beszélt, s amit mondott, abból nem tudtam kihámozni egy Összefüggő tör­ténetet. Elnéztem erős termetét, ma­gas, boltozatos homlokát, V- alakban benyúló haját és tű­nődő — örökké gondolkodó — csendes mosolyú arcát. Ugyan ml lett vele? Külsejét tekint­vanholdas kulákcsemetéről, aki sok kárt okozott különbö­ző üzelmeivel... És mi törté­nik a huszonharmadikát kö­vető napon? Beront Deli a ta­nácsba néhány más vidékről ve a régi P. J. ült élőt- való marcona fegyveressel (a — Frédi, hát te is milliomos akartál lenni? — kérdem egy Vannak köziünk rongyosak is, 18 éves, nagyharsányí fiútól, de kevesen! Marócsai Alfrédtől; Persze, mint Ilyenkor lenni Lesüti a szemét és csak eny- szokott, azután is sokan ér­nyit mond: — Nincs egy Kossuthod? ■— De van! — és odaadom neki az egész dobozzal, ö szét­osztja. Tíz, meg tíz kéz kap a Kossuth után. Hiába, ha büdös is egy kicsit, ők csak a magyar cigarettát, a Kossuthot szere­tik. Azt mondják, hogy előfor­dult: 300 forintot is adtak egy doboz Kossuthért deklődnek: megbüntetik-e őket, mi lesz velük, hazaenge­dik-e azonnal, vagy csak pár hét múlva. Megmondom nekik^%- az igazat; Még most is kétel­kednek. — Mondja csak meg őszin­tén — mondja egy so ff őr — mert mi elszántuk magunkat arra is, hogy inkább itt le­ülünk hat hónapot, minthogy a „szabad világot" válasszuk. Végétért a bíróságok vesetőinek orsságos tanácskosása Szombaton as újvárosháza közgyűlési termében folytat­ták a bíróságok vezetőinek országos tanácskozását. Az érte­kezleten megjelent Pongrácz Kálmán, az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának elnöke, a fővárosi ta­nács végrehajtó bizottságának elnöke is. Felszólalt az értekezleten dr. Szénási Géza, a népköztár­saság legfőbb ügyésze is. És most már pöfékelnek, fúj­ják a füstöt, a hazai föld ter­otthon működik: Ez az, ez az átkozott kétely Ja Xavér, a Tímár — ez tartja vissza az embere-,, , __ , , . kct 1 C és a Tüzér utcai. _ .. , „ . , Ezekben összesen Ez bizony! Nem akarnak é háromszázhúsz el­merte dohány füstjét. Mennyi- hinni — mondja Poják Zsivaj a„„oW f6rfirö, vei más is ez, ha büdös is. a magyar haza telepítési bízott- (l _ond(>skod. Jobb, mint a külföldi szagos, ság tagja. — Pedig még sokan „a1r Mindhárom Jól van, szívjátok csak és ők vannak kint.' |! helyiség most eregetik is a füstöt rendűiét- —Hányán körülbelül? már olyan Idcslny­— Tizenötezren itt Jugoszlá-(| nck bizonyult, viában. De talán majd a most(( hogy kénytelenek hazatértek is írnak ki isme-^ voltak pőtágya- rőseiknek. Tudja, a hazulról1, kát is elhelyezni, jött levélnek jobban hisznek,? A négy-öt pót- mint neküník. ágy elhelyezése És már indul is az első i azonban csak fo­lenül, miközben arra figyelnek, mikor olvassa a jugoszláv tiszt az ő nevüket. Mert megkezdő­dött a névolvasás. Elsőnek Pál Lajos lépi át a magyar határt, majd utána Csömör Erzsébet következik. Ne csodálkozzanak könny csillan Kevés a férőhely Pécsett Jelenleg három szociális autóbusz, utána 464 hazatért} kozta a szociális vTn^Ka mS megtévedt magyarral megin-j otthonok zsúfolt­vannaa újra, azon a romon, í1ii1 ma&B, „„du.,**, Vm.i és koráni­amelv szülte őket amolvct dul az autóbusz kara-,i ságit ^ »uiauv könnyen itthSrtafc ván. Beremenden is, másutt i sem oldotta meg Könnyen mnagytaK. ls Mjönnek az utcára az em-\ véglegesen a szo­Filmfelvevők berregnek, berek. Integetnek és a buszban. i ciális gondozásra kattognak^ a fotóriporterek ülők közül soknak a szemében,i szorulók problé- fenykepezogépei. Mindenki könny csillog. Van, akinek is-J máját, azon dolgozik, hogy megörö­kítse ezt a nagy pillanatot. És lassan gyűlik a csoport ma-11 gyár részen és fogy jugoszláv'1 részen,. Naponta négy-öt elaggott is for­dult a városi ta­nács egészségügyi osztályához azzal a kéréssel, hogy helyezzék el szo­ciális otthonban, mert nincsen hoz­zátartozójuk, sen­kijük sincsen, aki gondozná, ápol­ná, ellátná őket. A tanács egészség- ügyi osztálya pe­dig kénytelen a kérelmeket eluta­sítani a szociális otthonok zsúfolt­sága, a férőhelyek hiánya miatt. A múltban az volt a helyzet, hogy ami­kor a pécsi szo­ciális otthonok megteltek, a me­gye segített és a további jelentke­tem. Belsőleg viszont... Igen, valami bántotta őt. A íélbeha- rapott mondatokkal mintha rejteni akarta volna igazi ér­zéseit ... Félt talán? Október 23-a után hajnali öttől késő éjfélig rostokolt a tanácson, de nem adta ki ke­zéből a telefonkészüléket. A pártbizottságot már régen szétverte az ellenforradalom, a párttagság kisebb része kö­zömbössé vált, másik része megfutott, harmadik része el­csüggedt — és 6, még a párt- bizottság nevében tárgyalt a tanácson a „nemzeti” bizott­sággal, olyan szuggesztív erő­vel, hogy elismerték a párt irányítását. Csak november 2- án tudták elmozdítani helyé­ről, de akkor se a saját ere­jükkel! Szekszárdról, Báta- székről és Mohácsról hoztak „szabadságharcosokénak ne­vezett fasisztákat s több mint húsz főből álló névsort nyom­tak a kezükbe az „elintézen- dőkről..természetesen ő is közöttük volt; Nem! — hessentettem el a gondolatot — P. J. nem fél! A legnehezebb időkben mu­tatta meg, hogy legény a tal­pán .;; Dehát akkor mi lehet a félbeharapott mondatok és a hallgatagság oka? Ahá! Nem bízik bennem! Olyan volt ez a felismerés, mint egy vödör jeges Dunavíz. De miért? Hiszen ismerjük f egymást!? ..; megye- Sokáig kerestem a súlyos lelki betegség kórokozóját és többórás olyan „beszélgetés” után, ahol valóban szinte ha­faluban nem talált vállalko­zót) és ordít, hogy tud ő min­dent, az újságíró Jóbarátja, de. most baj lesz, itt a bosszú, a véres bosszú Ideje... Íme, ez a beteges bizalmat­lanság kórokozója. P. J. csa­lódott az emberekben. Helye­sebben: egyes emberekben. E, rapófogóval kell kihúzni min- , _ . Kádár-kormánv den egyes szót, végre megta- vel ha a Kaöar Kormany láltam, az alábbi két rövid zőket a ben lévő szociális otthonokban he­lyezte el. Most vi­szont a vidéki szó ciális otthonok is zsúfoltak, úgy- . hogy újabb je- < történetben: lentkezőket nem f Huszonharmadika után a fogadhatnak be. < községi pártbizottság több tag- Az elaggottak, a ja (tisztelet a kivételnek!), kü- szociális gondozol- ' lönösen Heréb János így vár tak, a gyógyítha- * laszolt, amikor az ellenforra- tatlan öregek prob V dalmárok felelősségre vonták lémájának meg- \ ..Kérem, én nem tehetek sem- oldása nem lehet Jmiről! Én csak azt csináltam, közömbös zért hallgat hát előt­tem. Rosszul esik, lázong a vérem, tiltakozni és ismét tiltakozni szeretnék, aztán ab­bahagyom. Űgyis felesleges; „Messziről jött ember azt mond amit akar“ — tartja a •közmondás, — nem tudja, hogy mit tettem a huszonhar- madíkát követő Idők acélt és salakot elválasztó tűzkohójá- ban... De minek is bízzon bennem? Én úgyis visszame­gyek ..; Míg így gondolkozunk és vitatkozgatunk, bejön a szo­bába B. L. iskolaigazgató, a járási és községi tanács tag­ja, a Hazafias Népfront elnö­ke és még egy sereg tisztség birtokosa. Szemtanúja vol­tam tavaly; hogy szeretik és megsüvegelik az emberek. Mégis felkerült a kivégzendők listájára. És képzeljük el, B. L. rövid beszélgetés után kijelenti: — Én nem bízom P. J. elv­társban és tudom, hogy ő sem bízik bennem. Hiába, ilyen az élet manapság... P. J. elvtárs bólogat és hely­benhagyja! Tehát nemcsak bennem nem bízik, hanem bi­zalmatlan sokéves harcostár­sával szemben is, azzal, aki­é3 a szovjet csapatok nem se­gítenek — talán együtt halt volna meg! Azt hittem rámszakad a mennyezet! De végre megértettem: ront, rombol a bizalmatlanság. Mint a bürök mérges leve fel­szívódik a testbe, megbénítja a végtagokat, á szívet és a áro han^PC^lT'P:mr0f;r;Magr ÄÄ^oKÄ varos tamusa ré- \ rul ez annyit jelent, hogy He- jának harcostársának> elv. szere. Éppen ezért ?réb cserbenhagyta _ és a gyá- {ár^ak se hisz, hitet_ helyes lenne, halvák módján belerúgott, csak­most, amikor he- \ hogy megmenthesse a bőrét. lyiségek szabadul- } A másik történet: nak fel, újabb, j| Még huszonharmadika előtt ötven-hatvan sze- 6 felkereste a Szabad Nép egyik „ .... a újságírója. P. elvtárs alaposan mélycs szociális ? kltört„ eWUe és magyarosan otthon létesítése- \ megmondta a véleményét. If­ről gondoskodna. (i jabb Deli János több mint hat Miért sok közül egy elszólja magát. 11 Azt meséli, hogy az eszéki tá-| mentek el? \ \ Most szombat reggel van. — kérdek meg egy eoffőrt.f piacnap. A pécsi Közegészség- csakúgy találomra. \ügyi és Járványügyi Állomás — Mit tudom én! — felel —1 helyiségéből orvosokkal, minő­Olyan zűrzavar volt itt, hogy ’ égvizsgálókkal, egészségügy- senki sem tudta mi lesz! — \ őrökkel, tanácsi dolgozókkal, és elmeséli a határátlépését | rendőrökkel, egészségügyi el- Különben öt Horváth János- len-)rzésTe indulunk a piacié­nak hívják és a mohácsi Tetu-trekre Líssuk csak< ^ eldrusí- nál dolgozott. Nagyon érdekes fogyasztásra alkalmas, vagy dolgot tudok meg tőle, mint- I egészségre ártalmatlan élelmi- egy bizonyításul annak, hogyi szereket hoznak-e forgalomba 6 valóban a nagy zűrzavartól s betartják-e az egészségügyi ijedt meg és úgy gondolta, ha(i bírásokat? Nem fordul-e elő elül egy kicsit a vihar haza-i múu étihez hasonló eset, }OJl ,<LUgya^ 3Ut^ meat amikor a pécsi kispiacon olyan a határig, ott leengedte a *-<<kolhászt vhoztak forgalomba, zet, hogy a fagytól szét amelyben a diSznóhús kecske­1TÄ- von mondja — Csak nem tudom, (i 0 Az Irányi Dániel téri klspia­Egyébként ezt többen ls kér-, ^ a pUzkos /öldön> nagy TÓ h Jfe f (30) darab, gusztustalan szalonna. — V^zavesznek a szénbá-j!^- Wta újságpaplrcafa­nyába? >tofc . .. .. — Mi volt ott? —• Aranyoskám, kérem a __ Csillés! I» személyazonossági igazolvá­— N em tudom, de armyiti nyát — szólal meg dr. Lux mondhatok, elkel ott most is (i Ottó orvos. a jó csillés — és látom, hogy|i Felírja az árusító nevét: megnyugszik. <» Krönung Bálintné, hosszúhe­Most már több embert is < i tényf lakós. megkérdezek, hogy miért (i _ Vigyele a vágóhídra, ott hagyták el az országot. A fe-J megviZSgdl)ák, hogy fogyasz- lelet majdnem mindenütt ez: <>tásro alkalmas-e. — Nem tudom, csak azt tu-il . . dóm, hogy elég nagy szamár-cI'J^e*2Í /ényfcépezd­ságot csináltam. 10*** i “ F Va Az igazság az, hogy nem me-, l szalonnát. Ebből és hasonló rik bevallani, szégyelik meg- (i ‘Jván fényképekből egészség­mondani az igazat. De azért az 5 UOlA kiállítást rendeznek majd igazság csak kiderül, mert £g,ivz,$,£Q£ígtyi áazeda pécsi pictc&kún Estebéd volt A Hegyalja utca 86. szám alatti lakásban hatan ültek az asztalnál. A családapa: Bcnczc János 37 éves bányász, Széchenyi-aknai dolgozó, 33 éves felesége és a gyermekek, A 15 éves Éva. a 12 éves Jánoska, az Ágoston téri általános iskola növendéke, az 5 éves Teréz s a 3 éves Gyurika. A lábosban friss burgonyaleves gőzölgőit, benne Szászvárról küldött szalonna. S vala­mennyien jóízűen falatoztak belőle. AHg telt el fél óra. amikor Gyurika, Jánoska, Tériké, az anya és az apa rosszul lettek. Rövid idő múlva a család tagjainál látási zavarok je­lentkeztek, szemhéjukat nem tudták kinyitni. A gyermekeket beszállították a pécsi gyermek­klinikára, ahonnan Jánoskát és Terikét fe­nyegető légzésbénuiással Budapestre vitték a László kórházba. A 3 éves Gyurika pedig január 28-án a pécsi gyermekklinika fehér ágyacskáján meghalt. Ml okozta ennek az ártatlan gyermeknek a halálát? Mitől lett rosszul a népes bányász család? Ételmérgezéstől. Romlott árutól, amit a piacokon is forgalomba szoktak hozni. Tovább baktatunk a sorok között. Savanyúkáposztás hor­dó előtt állunk meg. Udvarácz Márkné, átal lakós, kézzel ko­torász benne. Pedig favillája is van, amivel kiszedhetné. — Ez fertőzésre ad lehetősé­get nénikém — hangzik az or­vos hangja. Megbírságoljuk ért«. 0 Néhány perc múlva már mintát veszünk a piros papri­kából, a tejből, tejfelből, az- , , után a vágott baromfi „stand" Pécsett a harmadik negyedév- következik. asszonytól dr. Nyaka Géza fő- állatorvos. — A vevők nem szeretik a lebélyegzett baromfit, azt mondják: biztosan az üzletből vettem és itt a piacon akarom lenkedőbb a pártonkívüliekkel szemben. Mint a sün, bezárkó­zik a maga tüskés várába és úgy képzeli: ellenséges tömeg „tengere” veszi körül, s ő „egyedül” van ..; Eljutottunk tehát oda, hogy a bizalmatlanság megbénítja a pártszervezetet, indokolat­lan sötét pesszimizmusba ker­geti tagjait, elszakítja tőlük a pártonkívüli embereket és ('odadobja az elleníorradalom- I1 nak. Ne is folytassuk tovább! Al- gyelmeztetést és örül, ho^ylepődjünk meg abban: így nem büntetik meg. ( nem lehet élni! g. é Nem mondok nagy szava­™ é kát, nem hangoztatom, hogy Ez az első ilyen nagyobb() a „...párt a mi eszünk, be- szabású „piaci egészségügyi, i „(Hetünk, lelkiismeretűik, razzia". Nem kobozzák el az(*világos Jelenünk és ragyogó árut, csak összegyűjtik. S azé jövőnk!” Nem! Legyünk in- asztalon ott sorakoznak azi'kább bárdolatlanabbak, de egészségügyi szempontból gya-yl egyszerűbbek, és őszintébbek: nusnak ígérkező cikkek: Simoné P' j elvtárs nincs egyedül. Gyuláné (Szőke) szalonnája,0 Csak a megyében sokezer Schmidt Bálintné (Szentlő-é kommunista tette oda életéta rinc) újságpapírba csomagolt é proletárhatalom egyre súiyo- zsírja, Daksai Antalné (Pécs)^ sodó serpenyőjébe! Ez a sok- füstölt oldalasa, Tóth József-# ezer ember minden lényege- né (Kövágószollős) piros papri-é sebb kérdésben ugyanúgy kaja, Pap Gyuláné (Palóc*)!1 (tél mint ő. kolbásza, Koncz Jánosné (Bir-i | Ami pedig az „ellenséges” ján) disznósajtja..* ^ < tömeg „tengerét” illeti: más — Az árukat leviszik a uá-l'a képzelet és más a valóság. góbidra, ahol megvizsgáljákŐ^ Nincs ellenséges tömeg eilen- ártalnuis-e az egészségre —' séges tengere! Ez csak az el­mondja dr. Lux Ottó, a meg-i lenforradalom hazug propa- szeppent asszonyoknak. Ha a1 gandafogása. De még az se vizsgálat eredménye nepatíu,(| tudja tagadni, hogy a munká­akkor _ _______ lé nyegesebbet: nem adjuk vissza a gyárat és -á földet, nak. Megértik, hogy a pécsi i^TT1 jreh Mindszenty, ^ nincs Közegészségügyi és Járvány-!i szükségünk főszolgabíró, ^ zu- ügyi Állomásnak mi a célja; (i tőkés és földesúri dikta- megakadályozni azt, hogy a(iturara,tii Az asszonyok megnyugsza-} eladni w- városban még egy ételmérge-i w nénikém — mondja a főállat- ^ a bizalmatlanság orvos — hogy csak lobéiyeg- fg é megelőzi a°jári>á-!ia^a/’’ ha ellenségeinkkel és zeit vágott baromfit lehet for­galomba hozni. A piacon min- n"os megbetegedeseket. árut tilos ... .£?.n HAuänii'^nan mű h-aSnem akkor, amikor a párt­árusltani, amit állatorvos elő- /„r.Jról és a népről van szó. Hln­.nünk kell bennük, hiszen t— Miért nincsen pecsét ezen a csirkéül n kérdezi egy idős nem vizsgált meg és fmrihí ^^al }ndnk kell bennük, hiszen ha nem adott hozzá szállítási LJi™ b^?ll.l.í?A™lV k ‘Jnem hiszünk, akkor a jövőben zöleg jegyzéket. Az asszony megköszöni a fi­kalmas a fogyasztásra. PUSZTAI JÓZSEFI se hiszünk! MAGYAR LÁSZLÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents