Dunántúli Napló, 1957. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-14 / 38. szám

4 N A P í rt 1957 FEBRUÁR II ' Nyugati $uusasác><>k ' Bathanasiadcs, Görögország leggazdagabb embereinek egyi­ke, eredeti elgondolásra ju­tott, hogy tetemes vagyonát gyarapítsa. Azt gondolta ki. hogy Irodájában liftet szereltet fel. Ezáltal könnyebben me­het emeletről-emeletre ellen­őrizni tisztviselői munkáját. Kijelentette, hogy amióta így ellenőrzi alkalmazottait, sok­kal jobban megy a munka, mert váratlan jelenlétével meglepi őket... Brazíliából a napokban tért vissza hazájába egy olasz kép­viselő. Az újságírók megkér­ték, meséljen valamit brazíliai benyomásairól, különösen azokról, amelyeket alkalmazni lehetne az olasz parlamentben is. A képviselő kijelentette: „Jártam Mato Grosso Indián­jai között. Az indián törzsfő­nök ott azzal a joggal rendel­kezik, hogy a nagyon beszédes képviselőket a törzs gyűlései alkalmával megbüntetheti. Büntetésük az, hogy egy lábon keli állniok. Ezt be lehetne ve­zetni a mi parlamentünkben is. Nálunk is akadnak ilyen szónokok...“ Middlesbrough angol város­kában nemrégiben egy tör­vény jelent meg, amellyel a szamarak munkaidejét napi nyolc órában állapították meg. Tekintettel arra, hogy az an- go’ok nagyon szeretik az álla­tokat, ehhez a törvényhez nem kell külön kommentár..» Coloradó erdeiben egy na­gyobb csoport vadász vadá­szott. Egy vadász eltévedt mi­közben vadat kergetett. Attól va'ó félelmében, hogy az erdő szürkületében társainak pus­kává gérc kerülhet felmászott egy fára. S Itt történt meg ve­le az, amitől a legjobban félt. Ugyanis arra járt egy másik vadászcsoport, óvatosan, lopa­kodva, s amikor észrevették, hogy valami mozog a tán, sor- tüzet adtak le azt gondolva, hogy a medve mászott fel a fára. A fára mászott vadász­nak azonban szerencséje volt. Csak könnyebb sérülést szen­vedett • Pietro Raseello földműves Trevisa faluból (Olaszország) a napokban a falu mellett el­terülő mezőségen ment át. Szeme elé került egy sárga pléhdoboz s unalmában fotbal- lozni kezdett vele. Amikor ezt megunta, kavicsokkal kezdte dobálni. Néhány sikertelen do­bás után telibe találta. Örö­me, hogy jó célbadobó, csak kevés ideig tartott. Ugyanis egy szempillantásra rá nagy robbanás terítette a földre. A kézigránát azonban nem ölte me". Amikor a szomszédok rá­találtak eszméletén kivül volt és te'Jesen meztelenül feküdt— Tudomány az Megoldódott a „fogas” kérdés | GyigyítSS uÜrahsngQSl || Az új orvosi Nobel-díjasok. Már évezredekkel ezelőtt is iparkodtak az emberek elvesz­tett fogaikat pótolni. Erről ta­núskodnak a római kori ásatá­sok során napvilágra került, elefántcsontból faragott műfo­gak. Ezeket selyemszállal vagy dróttal rögzítették a megma­radt fogakhoz. Két évszázaddal ezelőtt sike­rült először olyan műfogsort feszíteni, amely már teljesen fogatlan szájban is vls.lhető v lt. Csakhogy e kezdetleges póti .sok inkább szépészeti, koz­metikázó célt szolgáltak, sem­mint a rágás helyreállítását. A múlt század közepén a fog­orvoslás tudománya annyira" kifejlődött, hogy a kész: Lett műfogsorokkal részben már a rágóképesség helyreállítását el­érték. A meglévő fogakhoz rögzí­tett műfogak, az úgynevezett rögzített hidak birtokában a oeteg szinte elfeledi foghíjjas- ságát, annyira tökéletesen mű­ködnek. Fölöttébb hiányos, meglazult fogak esetében, vagy eljesen fogatlan egyéneknél a fivehető, úgynevezett lemezes fogpótlásokkal értek el kiváló eredményeket A sebészet egyik modern ágazatának, az ortopéd-sebé­szetnek fejlődése során arra is dterjedt az orvosok figyelme, logy miként lehetne a fogakat fülönböző anyagokból készült (arany, elefántcsont, egyéb fé­mek) műfogak beültetésével pótolni. Olyan műfoggal, amely szilárd, szoros összeköttetésben marad az állcsonttal. A közel évszázados fáradha-, tatlan munka, tömérdek kisér-( et sikertelen maradt. Az em-( béri állcsont ugyanis a szerve­zet összes többi csontjainál —i amelyekbe fómanyagok pótlási céljából évekre beültethetők - sokkal érzékenyebb idegen anyagok beültetésével szem-1 ben. Az összes beültetett anya-1 gok (saját és idegen emberi és állati fogak, a legkülönbözőbb anyagokból készült műfogak) néhány hónap múltán a csont-1 ban gennyedést okoznak és a' csontból valósággal kilökőd­nek. Figyelemre méltó változást dézett elő az első világháború utón az úgynevezett szöve;ba- rát fémek felfedezése. Ilyen két fém a tantal és a krómkobalt — wolfram ötvö­zet. Európában vitallium né­ven ismeretes. Ezek a fémek a szervezetbe beültetve az embe­ri szövetek között nem okoz­ok gyulladást. A második vi­lágháborúban eredményes ta­pasztalatok alapján a sebészet minden ágában elterjedt az ol­talmazásuk, kivált a csontse­bészetben. Gustav Dahl svéd fogorvos 941-ben végzett vitalli'immnl 'émfogbeültetést, amelyet az állcsontba süllyesztett s ugyan­ezen anyagból készült fémcsa­varokkal rögzített. Az ered­mény meglepő és szinte hihe­tetlen volt. Ezek után minden országban hatalmas lendülettel megindult a kutató munka, s ez igazolta a svéd fogorvos hihetetlennek látszó eredményeit. Bebizonyo­sodott, hogy igenis lehetséges vitallium fémből fogakat beül­tetni és immár több mint ezer sikeres fogbeültetésről számol­nak be a földkerekség külön­böző országaiból, melyek 6—8 éve zavartalanul helyükön van­nak. A Szovjetunióban elkészítet­ték az UZTJ-1 típusú univerzá­lis ultrahanggal gyógyító gép mintapéldányát. A gép egyes külső felületi és belső szervi megbetegedéseket ultrahang­rezgésekkel gyógyít. Az UZU-1 már kiállta az el­ső próbát. A periférikus ideg- rendszer megbetegedéseinek gyógyítására már felhasznál­ják. Az első kezeléseknél a be­teg fájdalmai csökkennek, még azoké is, akiket már hosszú időn keresztül más módszerek­kel teljesen eredménytelenül kezeltek. Az 1956-ban kiosztott tudo­mányos Nobel-díjak élénken szemléltetik a jelenkori tudo­mányos kutatómunka nemzet­közi és kollektív jellegét. A Nobel-díj elnyerése kö­vetkeztében a közfigyelem homlokterébe kerültek olyan — nálunk mindeddig kevéssé ismert — tudósok, mint Wer­ner Forssmann, André Cour- nand és Dickinson Richard or­vostudósok, az általuk válasz­tott kutatási terület vitathatat­lan úttörői, a szovjet Nyikoláj Szemenov, az angol Sir Cyril Norman Hin és az angol Sir ‘(újyyó.-jta.hM Jii^jS/zílávLáJ&ajn Körülbelül húsz kilométer távol­ságra van Brezje Zágrábtól. Ebben a kis progorjel faluban épült fel az a különös farm, amelyben mér- gesklgyók tanyáznak. Itt készítik a kígyómarás elleni szérumot Is. „Vigyázat! Mérgesklgyók vannak az épületben!” — figyelmeztet egy tábla nagyobbfajta ház ajtaján. A falakba magas, rácsos ablakokat építettek. Habár mindenki Igyek­szik messzire elkerülni ezt az épü­letet, mégis, az ajtón erős zár díszeleg és nagy lakat csüng alá... A vezetőség ugyanis szigorú: sok­fajta ember van a világon, még eszébe juthatna valakinek szaba­don ereszteni a mérgeskigyókat. Az óvatosság sohasem árt! A „szörnyűségek házában” — így nevezte el a kígyók épületrészét egy brezjal lakos — harmincnégy hatalmas fedett ládában nyolc- százhatvannégy mérgeskígyó ta­nyázik. Néha azonban sokkal több a számuk, de Muhamed Karies — 6 az egyedüli ember, aki ezekkel a veszedelmes hüllőkkel dolgozik — azt mondja, hogy a „mostani létszám” pontosan ennyi. Sem­mit sem mond jegyzék nélkül. Nagyon hivatalos ... — No gyere, te hercegovinál szépség, hadd lássanak a vendé­gek! — dugja be bőrkesztyüs ke­zét az égjük ládába és kihúz be­lőle egy kígyót. Clkk-cakk vona­las a háta ... A kígyó: fogoly az ember ke­zében. Dühösen tátog, a homloko­mat nézi apró, zavaros szemével, és alig hallhatóan sziszeg. S Mu­hamed? A gerincét fogja a feje alatt, és azt mondja: „most egy kicsit haragos”. Szintetikus penicillin A DPA jelentése szerint Chain Nobel-díjas profesz- szor, aki még 1933-ban emigrált Németországból és jelenleg Rómában a nemzet­közi kémiai mikrobiológiai kutatóközpont vezetője, Saar- brückenben a Természettu­dományi Társaság ülésén kö­zölte, hogy körülbelül 3—4 hónap múlva sikerülni fog a penicillin teljes szintetikus előállítása. A kutatások any- nyira előrehaladtak, hogy a közeljövőben minden antibio­tikumot szintetikusan tud­nak majd előállítani. Megzavartuk békés fogságában. Testét dobálja a levegőben, majd Muhamed karja köré fonódik ... De nincs baj, mert méregfogát nem használhatja... Egy gramm klgyómérget kettő­ezerötszáz dinárért árusítanak Ju­goszláviában. Külföldön azonban sokkal drágább, körülbelül tízezer dinárba (ezer forintba) kerül. Ezek a kígyók tehát a jugoszláv gazdaság szolgálatában álla­nak, — de nagy hasznára vannak az orvostudománj’nak is. Minden tizenöt-harminc nap el­teltével „fejik” a kígyókat. így nevezi a vállalat egy hivatalnoka azt a munkát, amikor a mérget kiszedik a kígyók fogaiból. A mérget aztán lóba fecskende­zik, s a ló vérében ekkor ellen­méreg keletkezik. Meghatározott időközökben az állat szervezetébe egyre több mérget fecskendeznek be. így szoktatják a szervezetet fo­kozatosan a méreghez. Az itt dol­gozók említették, hogy az utolsó adag méreg olyan erős, hogy az egynek beadott adag húsz lovat ölne meg, ha előzőleg nem szok­tatták volna hozzá őket.,. Egy lóból évente nyolcszor-tlz- szer vesznek vért, amelyből körül­belül nyolcvan liter kígyómarás el­leni szérumot állítanak elő. A szérumot tisztítják és kon­centrálják, s hogy gyógyhatásúnak erősségét megállapíthassák. — fe­hér egereken kísérleteznek vele. na jó a szérum, ampullákba ke­rül, s elszállítják a gyógyszertá­rakba. A kígyóméreg tehát ilyen „körutazás” végeztével, — kígyó­mérgezés ellen szolgál! S ez á szé­rum már számtalan embernek és állatnak mentette meg az életét. Ágyban olvasók figyelmébe! Csehszlovákiában ma már speciális szemüvegeket ké­szítenek az ágyban olvasók számára. Ezt a szemüveget Emil Raim csehszlovák opti­kus találta föl és keretének olyan a szerkezete, hogy a fekvő ember, vagy a beteg — bármilyen helyzetben is van a feje — nyugodtan használhatja anélkül, hogy a szemét rontaná vele. A talál­mány igen egyszerű: a szö­veget két tükröcske vetíti az üvegen át az olvasó szemébe. Muhamed. vagy ahogyan a töb­biek tréfából nevezik, „a kígyó- orvos” szedi a mérget a kígyók fogából. Nézem őt, amint dolgozik és csodálom ügyességét. A kígyó nyitott szájába lapos üvegedényt tart, a hüllő kimerevíti az addig fekvő helyzetben tartott méregfo- gát, és beleharap az edénybe. Ez a „fejés”. A csúszómászó fogából ekkor körülbelül huszonöt mil­ligramm méreg kerül az edénybe. A sárgás, olajos folyadék ártat­lanul néz ki, pedig bárom ember megöléséhez .s elegendő lernte . •. — Megmarta-e már kígyó? — kérdezem Muhamedtől. — Négyszer. A kezemet. De szé­rumot tartunk raktáron, s vala­hogy mindig kilábaltam belőle ... Az állomás Igazgatójának iroda- helyiségében levedlett kígyóbőrt tűztek a falra, a képek is kígyó­kat ábrázolnak, a grafikonok be­jegyzései kígyóméregről beszél­nek, mindenhol kígyókról szóló könjrvek ... Dr. Bránko Jakslcs állatorvost, a farm Igazgatóját kérdezem meg: — Hogyan szerzik be a kígyó-f kát? — Három-négyszáz dinárért vesz- szük darabját. Déli vidékünkön klgyóvadászok élnek. — Van még olyan Intézmény Ju­goszláviában, ahol kígyómérget dolgoznak fel? — Nincs. Ml vagyunk az egyedü- llek. Más vállalatok kiszállítják az élő kígyókat... Gazdasági szem­pontból azonban, a ml munkánk kifizetődőbb. Es Itt legalább bárki végignézheti, hogyan fordítja a tudomány a kígyómérget — a kí­gyóméreg ellen. „Halló“- szem üveg Erismann innsbrucki tanár a vakok számára olyan akusztiktis szemüveget szer­kesztett, amely szünet nél­kül búgó hangot ad. Ha azon­ban a vak valamilyen aka­dályhoz, például falhoz ér, a „halló" szemüveg búgása megváltozik s így tájékoztat­ja a világtalant az előtte ál­ló tárgyról. Ez a búgó szem­üveg nagyon hasonlít a de­nevér tájékoztató szervéhez, amely ugyancsak (ember ál­tal nem hallható) hangot bo­csát ki, és a hang visszave­rődéséről állapítja meg, hogy útjába került-e valamilyen Cyril Norman Hinshelwood ve­gyészek, valamint a fizika« kutatóknak az a munkaközös­sége, amelynek élén William Shockley, John Bardeen és Walter Brattain állnak. Hogyan születel meg a szivkaé er? Az 1956. évi orvostudományi Nobel-díjjal kitüntetett kuta­tások már több éves múltra tekinthetnek vissza. Werner Forssmann, André Coumand és Dickinson Richard egész so- fiziológussal, röntgen-szak­orvossal, vegyésszel, fizikussal és műszerésszel együttműköd­ve, első ízben alkalmazták az úgynevezett szívkatétert, vagy­is olyan szondát, amelyet ma­gába a szívbe vezetnek be. Werner Forssmann amerikai szívspecialista volt az első, aki a szívkatétert megvalósította: Hajlékony, puha szondát veze­tett be a páciens karjának egyik vivőerébe, s azt fokoza­tosan egészen a szívig betaszf- totta. Forssmann kísérlete nagy port vert fel, dg követő nélkül maradt mindaddig, amíg egy másik, ugyancsak Amerikában működő, de francia származá­sú és képzettségű szívgyógyász, Andié Coumand meg nem kezdte a szívszonda rendszeres alkalmazását, bizonyos vele­született szívhibák megállapí­tására. Coumand Dickinson Richard- dal közösen dolgozott. Együtt tanulmányozták a gyermekek szívbetegségeit, amelyekről mindaddig csak azt tudták, hogy feltétlenül halálosak. vizsgálják a szivet A nylonból készült szondát röntgenemyő alatt vezetik be a könyökhajlat egyik vivőerébe; A szonda fokozatosan eljut a szívüregbe és itt lehetővé teszi olyan vizsgálatok elvégzését, amelyeket mindeddig megva­lósítható tlanoknak tartottak; Az orvos a szondán keresztül sósvíz-cseppeket juttathat a szívüregbe, különböző szinte­ken vért vonhat ki a szívből, hogy megállapítsa a vér oxi­géntartalmát stb. Már maga az a tény is, hogy a szonda be- hatolt-e vagy sem a szívüreg­be, következtetni enged a szív esetleges elváltozásaira. Fordította: BABITS MIHÁLY IV. Mély álom hullott rám, mély mint a halálé. Mennyi ideig tartott, természetesen nem tudom; de mikor még egyszer kinyitottam a szememet, a körülöttem lévő tárgyak láthatók voltak. Valami vad, kénes fény, melynek eredetét az első pillanatban nem tudtam meg­állapítani, megengedte, hogy szemügyre vegyem bör­tönöm egész kiterjedését és berendezését. Nagyságára nézve nagyon elszámltottam magam. j A falak összes hosszúsága nem haladta túl a huszonöt yardot. Ez a tény néhány percre teljesen megzavart s a fölösleges tűnődések egész özönébe merített; igazán fölöslegesen — mert mi lehetett lényegtelenebb szá­momra a környező rettenetes körülmények között, mint tcjmlöcöm puszta térfogata? De szellemem betegesen érdeklődött minden jelentéktelen részlet iránt, s fölte­vést föltevésre halmoztam, hogy számot adjak magam­nak a tévedésről, amit a számításban elkövettem Végre fölvillant előttem az igazság. Első mérési kísér­letemben ötvenkét lépést olvastam esésem időpontjáig; akkor már alig egy-két lépésre kellett lennem a daróc- rongytól; igazában majdnem befejeztem körutamat a fal mentén. — Aztán nludtam — és mire fölébredtem, valószínűleg megfordultam helyemben — így gondol­hattam a fal kerületét kétszer akkotának. min* amek­kora tényleg volt. Zavart szellemein elmulasztotta EDGAR POE: 11 megfigyelni, hogy mikor körutamat megkezdtem, a fal balkezem felé volt, s mikor folytattam, jobbra. A helyiség alakjára nézve is tévedtem. A tapoga- tódzás közben számos szögletre, akadtam, s ebből kü­lönleges szabálytalanságra következtettem; ily hatal­mas a teljes sötétség hatása arra, aki álomból vagy ájulásból ébred. A szögletek néhány jelentéktelen be­mélyedés, vagy különböző távolságokban vájt fülkék szögletei voltak. Nagyjában a cella négyzetes formát mutatott. Amit kőfalnak gondoltam, az most vasnak vagy- más valami fémnek látszott, nagy táblákban, amelyeknek határai és eresztékei tették a szögletszerű behajlásokat. Az ércfal egész felületét durván bepacs- magolták mindazon utálatos és visszataszító festészeti motívumokkal, melyek a szerzetesek síri babonáinak köszönik létüket. Fenyegető arcú ördögök alakjai, csontváz-figurákkal és más, még komolyabban félel­mes képek borították és éktelenítették el a helyiséget. Megfigyeltem, hogy e fantom-szörnyek körvonalai eléggé élesek voltak, de a színek halványaknak és el- mosódottnak tűntek föl, mintegy valami gőzös légkör befolyása alatt. Most észrevettem a padlót is, amely köböl volt. Közepén ásított a köralakú mélység, amely­nek torkából megmenekültem, de több ilyen nem volt a helyiségben. Mindezt csak határozatlanul és nagy erőfeszítéssel tudtam meglátni, mert személyi állapotom nagyot vál­tozott alvásom alatt. Most hátamon feküdtem, teljes hosszúságomban, valami alacsony faállványon. Ehhez erősen le voltam kötözve egy hosszú lóistránghoz ha­sonló szíjjal. A szíj számos csavarodásban övezte tag­jaimat és törzsemet, nem hagyva szabadon mást. csak fejem és bal karom, éppen csak annyira, hogy nagy nehézséggel tudhattam valamit enni egy cseréptálból, ami mellettem állt a kövezeten. Nagy rémületemre láttam, hogy a vizes-csöb’üt elvitték Rémületemre mondom, mert' tűrhetetlen emésztett Úgy látszik, ezt a szomjúságot gyotrőim szántszándékkal 1J A KTJT ES AZ INGA éleszteni akarták, mert a tálban lévő étel borsosán fű­szerezett hús volt. Most fölfelé tekintve, börtönöm mennyezetét vizs­gáltam. Valami harminc vagy negyven láb magas volt. nagyjában éppen úgy alkotva, mint az oldalfalak. Az i<yik érctáblán egy igazán különös ábrázolás kö­tötte le teljes figyelmemet. A vén Idő festett alakja volt, ahogy rendesen rajzolják, kivéve, hogy kasza he­lyett a kezében valami mást tartott, amit egy hatal­mas inga festett képének gondoltam, amilyeneket an­tik órákon láthatunk. De volt valami ezen az ingán, ami arra bírt, hogy figyelmesebben vegyem szemügyre. Míg bámultam rá, föl — egyenest magam fölé, mert pontosan a fejem fölött volt — úgy képzeltem, hogy mozogni látom. Egy pillanat múlva ez a képzelet — valónak bizonyult. Lengése rövid volt, és természete­sen lassú. Pár percig figyeltem, kissé megijedve de még inkább csodálkozva. Végre fáradtan e csigatem­pójú mozgás követésétől, szemem a cella egyéb tár­gyaira irányítottam. Valami gyönge nesz vonta magára figyelmemet é? a padlóra pillantva több óriási patkányt láttam átsza­ladni. A kút felől jöttek, amely, jobbról éppen látó­körömbe esett. Még mialatt néztem ts, csapatostul másztak elő, rohanva, éhes szemekkel, a hús szagától csábítva. Nagy erőlködés és éberség kellett, hogy el tudjam őket hessegetni. Vagy félóra telhetett el. talán egy egész óra is, — mert az idő folyásáról csak tökéletlen fogalmat tudtam alkotni — mielőtt ismét a mennyezetre vetettem tekin­tetem. Amit akkor láttam, megzavart As meghökken­tett. Az inga kilengésének hossza majdnem egy yard­nyit növekedett. Természetes következmény gyanánt nagyobb lett a lengés gyorsasága is. De ami leginkább zavarba ejtett, az a megfigyelés volt, hogy az inga szemmel láthatólag i^oehb "voszkedett. (Folytatás a szombati számban)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents