Dunántúli Napló, 1957. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-13 / 37. szám

VTLÄG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! DUNÁNTÚLI , NAPLÓ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 37. SZÁM ARA 50 FILLÉR SZERDA, 1957 FEBRUÁR 13 Mai számunkban: NEM LESZ HÁRMAS TALÁLKOZÓ Aláírták a francia—szovjet kereskedelmi egyezményt Szervezzenek lakásépítő akciót! A világ, te,gx&e,wátU<M, UéyvUamisUája Éljünk a lehetőségekkel! Hazánkban az elmúlt évek során a népművelési munka kedvező feltételeit teremtettük meg. Gondoljunk művelő­dési otthonaink gyarapodására, mozihálózatunk szélesítésé­re, az ismeretterjesztő munkára, az öntevékeny művészeti csoportok hatékony eszmei és anyagi támogatására, könyv­kiadásunk és könyvtáraink fejlődésére, vagy a Pécsi Nem­zeti Színház tájelőadásaira. Nem túlzunk, ha azt mondjuk: a magyar népművelés lelkes munkásainak rendelkezésére soha annyi lehetőség nem állt, mint az elmúlt években. S legyük mindjárt hozzá: gazdasági nehézségeink miatt ma ugyan korlátozottabb, de a színvonalas munka végzéséhez elegendő lehetőségünk van. Bár azt sem tagadhatjuk, hogy a művelődési célokra fordított összegek még így is viszony­lag csekélyek voltak. A népművelési munka nagyszerű lehetőségeivel alap­jában helyesen éltünk. A magyar művészek s az egyetemes művészet legnagyobb alkotásai, népi művészeti értékeink, a tudományok legkorszerűbb ismeretei, különböző formák­ban és mértékben, szinte minden eldugott faluba eljutot­tak. Ebből azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy az elmúlt évek színvonalas, érdeklődéstkeltő, dolgozó népünk igé­nyeire támaszkodó népművelési munkát folytatnunk kell. Azt is látnunk kell azonban, hogy helyenként érdek­telenség, részvétlenség kísérte erőfeszítéseinket. Művelő­dési politikánknak voltak olyan fogyatékosságai, melyek miatt helyenként és időnként megtorpant a munka, elked­vetlenedtek a művelődés munkásai. Melyek voltak ezek a fogyatékosságok? Mindenekelőtt az általános politikai légkörből fakadó helytelen szemlélet érvényesülése, mely nem épített elég­gé az egészséges nemzeti érzésre. A túlzott és indokolatlan óvatosság, mely a politikai szempontból káros és művészi szempontból értéktelen alkotások mellett kiszorított műve­lődési munkánkból néhány komoly értéket, s több kevésbé értékes, de nem ártalmas művet. Az sem volt helyes, hogy nem kaphattak megfelelő helyet munkánkban azok a ha­ladó irányzatok, melyek nem voltak ugyan marxisták, de egészséges fejlődésünket elősegíthették volna. A népművelési munka túlzott központosítása, agyon- >ényítása az alsóbb szervek önállóságának csökkenéséhez, a helyi igények és érdeklődés veszélyes figyelmen kívül fiagyásához vezetett. Igen elterjedt volt az a nézet, hogy a népművelési munka csak akkor eredményes, ha közvet­len és azonnal szemmellátható eredményt Köz, például az adófizetésben, a mezőgazdaság szocialista átszervezésében, stb. A sok hajánál fogva előráncigált műsor, erőltetve szer­vezett előadás rontotta a népművelési munka színvonalát, elidegenítette a rendezvényektől dolgozóinkat, elkedvetle­nítette ügyvezetőinket, előadóinkat, szereplőinket. A hibákból is nyilván le kell vonnunk a megfelelő kö- vetkeztetéseket. Mit tegyenek hát a művelődésügy lelkes, áldozatkész munkásai? Mindenekelőtt nézzenek bátran szembe az elmúlt évek munkájával. Ne higyjenek azoknak, akik a „közelmúltban minden rossz volt” jeligével tétlenségre akarják kárhoz­tatni a népművelés szorgos munkásait. Tartottunk jólsike­rült előadásokat, műsorokat, irodalmi esteket, voltak nagy­szerű teljesítményt nyújtó művészeti együtteseink, jól dol­gozó szakköreink. Folytassuk ezt a munkát megszüntetve a hibákat, lerázva magunkról az előrehaladást gátló kölön­cöket! Segítsük feltámasztani a jól bevált, de időközben elsorvadt formákat, módszereket, s törjünk új járható uta­ltat népművelési munkánkban. Vegyük figyelembe bátran a helyi igényeket! T,ehet-e szebb feladatuk a népművelés dolgozóinak, mint kielégíteni a helyes érdeklődést és szembeszállni a téves, káros néze­tekkel, egyengetni az igazi művészet és tudomány élvezé­sének és elsajátításának útját. Népünk szeretné megismerni mindazt, ami szép és igaz. Ha széleskörű érdeklődését jó módszerekkel elégítjük ki, — inkább kevesebbet, de jól! — akkor felvirágzók falvaink kulturális élete, mint ahogy eddig is sok községben ered­ményes jó munka folyt, és folyik ma is. Napjainkban nem ritka azonban, az olyan eset, hogy padlásról, szekrények mélyéből a „művelődési szabadság” jegyében előkerültek ízléstelen, selejtes anyagok. Vannak könyvtárlátogatók, akik egyenesen a régebben tiltott köny­vek után érdeklődnek csupán, mintha ezek jelentenék a művelődés igazi forrását. Mások úgy gondolják, hogy ak­kor igazi hazafiak, ha véletlenül se vesznek kezükbe hala­dó művet. Mondjuk meg kereken: a „Tépett rózsa”, és a hozzá hasonló fércművek, vagy az egyesek által kedvelt limoná­dé-regények éppúgy nem képviselik igazi, nagy nemzeti értékeinket, mint ahogy nem lehet az egyetemes művelődés ügyéről beszélni Gorkij, II. Fast, A. France és Solohov nélkül. Ha nem vesszük kezünkbe az igazi nemzeti és egyete­mes emberi értékek szolgálatának ügyét, súlyosan vétke­zünk népünkkel szemben. Folytassuk hát a munkát, használjuk fel az elmúlt 'ivekben teremtett gazdag lehetőségeket és értékes tapasz­talatokat, hárítsuk el az akadályokat, száműzzük a múlt hibáit munkánkból' Teremtsük meg az alapjait a vitatko­zó, eleven, színvonalas, művelődési munkának! Építsük ki kapcsolatainkat azokkal a szervezetekkel, melyeknek te­vékenysége elválaszthatatlan a népművelési munkától: el­sősorban az ifjúsági szövetségekkel! Tegyük kultúrottho- nainkat az ifjúság második otthonává. Segítsük falvaink népét a helyes világnézethez, a műveltebb gazdálkodáshoz "s élethez vezető úton! Van tehát feladat bőven. Csak meg kell találni! Biztos vagyok abban; népművelési munkásaink, akiknek élete egybeforr a falu életével, megtalálják a feladatokat, és él­nek azokkal a lehetőségekkel, melyeket kormányunk biz­tosít számunkra a művelődési munka területén. LEM LE GÉZA Eredményes kísérletek Üj robbantási eljárás a pécsi bányákban a sújtólégveszélyes bányászatban tották a késleltetések időtar­Új korszak Uj, sofcatígérő robbantási kí­sérletek folynak a pécsbánya- telepi salaktáróban. Az új „mikroretard“ módszerrel már­is jobb eredményeket értek el, mint a Kóta-féle millszekun- dumos robbantási eljárással. Érdekes története van az új eljárásnak. Egyszer régebben Pécsett járt a Gyutacsgyár mérnöke, Pohl Jeromos, hogy kivizsgálja, miért nem hasz­nálható a gyutacsok nagy szá­zaléka. Aikkor beszélgetett a pécsi bányák mérnökeivel, szakembereivel, akik elmond­ták, hogy nincsenek megelé­gedve a Kóta-féle' millszekun- dumos gyutacsokkal, mivel azok viszonylag hosszú késlel- tetésűek, nem pontosak és ezért nemegyszer gyengítik a robbanások hatásfokát. Rövi- debb késleltetésű gyújtóra len­ne szükség, amelynél a robba­nási sorozatok ezredmásodperc pontossággal következnének be, a robbanás rezgéseinek a kőzetben való terjedésének megfelelően. Pohl Jeromos vállalta, hogy elkészíti a rövidebb késlelteté­sű gyújtót, olyat, amilyent a pécsiek kértek. Masszi Dénes, a széntröszt fiatal mérnöke el­végezte a szükséges szeizmikus méréseket, megállapította a kő­zetben haladó robbanási rezgé­sek sebességét. Ebből kiszámí­tamát, Pohl Jeromos pedig el­készítette az új gyújtót Ilyen rövid késleltetésű gyúj­tót eddig még nem készítettek sehol a világon. Az egész rob­bantási sorozat száz millsze- kundum alatt játszódik le. Ezért izgalommal vegyes vára­kozással néztek a gyakorlat kipróbálás elé. Vajon igazol­ja-e a gyakorlat az elméletben kiszámított és elméletileg ala­posan megalapozott tételek igazát? Igazolta. Az első kísérleti robbantások sikerültek. A 'Kó­ta-féle millszekundumos eljá­rással egy robbantással kilenc­ven centiméteres előrehaladást értek el általában, az új mi­kroretard módszerrel pedig ugyanannyi robbanóanyag fel- használással általában száz­harminc centimétert haladtak előre. Az új robbantási módszernek szinte beláthatatlan jövője van a bányaiparban. Nem pusztán robbanóanyag-megtakarítást jelent! Mivel a robbantási so­rozatok száz millszekundumon belül játszódnak le, biztonság­gal lehet használni majd sújtó­légveszélyes bányákban is. A pécsi bányákban például rend­kívüli módon meggyorsíthatják e módszer bevezetésével a meddővágathajtásofcat, a feltá­rási munkát. Az eddigi pilla- natgyújtásos robbantások he­lyett az új módszer bevezetése munkáidő megtakar!tást is je­lentene. Mintegy felére csök­kenne a füstre várások, stb. ideje. A kísérleti robbantásokat még körülbelül két hónapig folytatják. Pohl Jeromos most a késleltetések pontosságát ja­vítja a gyutacson. A cél: elérni, hogy 1—3 millszekundum pon­tossággal következzenek be a robbanások. Ha a kísérletek befejeződnek és a mikroretard eljárás elter­jed a bányászatban, nemcsak a magyar bányászat, hanem az egész világ bányászata előbb­rejut megint egy lépéssel. Ratifikálták az atom' erő ügynökség mű k ödési szabály zatáf Moszkva (MTI). A TASZSZ jelenti: A Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége 1957, február 9-i törvényerejű ren< deleiével ratifikálta a nemzet« közi atomerő ügynökség mű« ködési szabályzatát, amelyet a Szovjetunió 1956. október 26-áo írt alá és amelyet a Szovjet-* unió Minisztertanácsa már jó­váhagyott. Egyiptom hivatalos nyelve — az arab Kairó (MTI): A TASZSZ je­lenti: Az A1 Ahram közli, hogy Gamal Abdel Nasszer, Egyip­tom Köztársasági elnöke ren­deletet adott ki, amely szerint az Egyiptomban működő tár­sas- és magánvállalatok csakis arab nyelven levelezhetnek az állami intézményekkel. A rendelet magyarázata az Egyiptomi Köztársaság alkot­mányának arra a cikkelyére vonatkozik, amely kimondja, hogy az arab nyelv Egyiptom hivatalos nyelve. Zöldségtermelő szakcsopor alakult Mohácson t A mohácsi járási földmű­vesszövetkezetek kirendeltsége figyelembe véve a helyi lehe­tőségeket egyre nagyobb gond­dal fáradozik azon, hogy biz­tosítsa a járás gyümölcs- és zöldségszükségletét. Az elmúlt akarnak nyitni Budapesten. Ha elegendő árujuk van, a szállításnak nincs különösebb nehézsége, mert a Dunán, köz­vetlenül szállíthatnak hajóval Budapestre. (Kurucz) Az MSZMP üdvözlő távirata • 1 '■ az Amerikai Kommunista Párt Ilii. kongresszusánál Az Amerikai Kommunista Párt XVI, kongresszusának New York Drága Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és párttagsága nevében harcos testvéri üdvözletünket küldjük a kongresszus minden részvevőjének. önök olyan időben ültek össze, amikor a nemzetközi im­perialista körök általános támadást indítottak a munkásosztály és a kommunista pártok egysége ellen. Amerikai testvérpár­tunk múltja biztosíték arra, hogy célkitűzései elválaszthatat­lanul összefonódnak az amerikai dolgozó nép érdekeivel és minden eszközzel leleplezi, visszaveri az osztályellenség ag­resszív támadását. Kívánjuk kedves elvtársak, hogy a marxizmus—feminizmus elvei alapján pártjuk győzelmesen kerüljön ki abból a küzde­lemből, amelyet az amerikai nép létérdekeiért, a párt eszmei és szervezeti egységének további megerősödéséért folytat. Forró kommunista üdvözlettel: a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága hetekben 12 taggal megalakí­tották a zöldségtermelő szak­csoportot, amelynek fő terme­lési ága a kelkáposzta, papri­ka és saláta termesztése lesz. Ebben az ügyben már tárgyal­tak a bári állami gazdaság ve­zetőivel, akik ígérték, hogy nagyobb mennyiségű üvegtáb­lát bocsátanak a szakcsopor) rendelkezésére. így lehetővé válik, hogy már a koratavasz: napokban elegendő zöldségfé- lével lássák el a járás dolgo­zóit. A kertészetet olyan nagy arányban akarják kifejleszte­ni, hogy Pestnek is szállíthas­sanak. Másszóval standot Csak mondat Hásságyon minden paraszt kifizette az OFA-földek 1956. évi bérleti díját. * Három éve még csak 464 'házszámot tartottak nyilván Hosszúhetényben, jelenleg 700 házszámná! is. több van a faluban. * A vékényi és kárász! pa­rasztok a múlt év végén meg tartott búzakötvény sorso’ás összegét adóba számoltatták el, ami összesen II ezer fo­rint. * Várszegi Alajos baráturi igazgató-tanító — aki koráb­ban Szászváron élt, — már huzamosabb ideje dolgozik Szászvár történetének fel­dolgozásán; Jtt Cl ßüHJtfeMett S&tóíS&CÍh! Az igazgató — Bérei Pál — divatos, palackzöld táskát há­moz ki egy nagy ív csomagolópapírból, s büszkén nézegeti. A krómos gyárrészleg osztályvezetője, Előd Béla — vitrinben so­rakozó újfazonu ci­pőkre mutat: Kék, zöld, piros, sárga, barna — 11 fazon és 11 szín. De vajon mi ez? Bőrdíszmű és ci­pő is készül már a gyárban? Nem. Azon­ban itt készül hazai anyagok felhasználá­sával az a box-hatá- su újfajta sertésbőr, amely a maga nemé­ben eddig egyedülálló a világon, s amelyet mutatós táskákká, cipőkké és szandá­lokká dolgoznak fel más gyárakban és a szövetkeze tekben. A krómos műhely emeleti része tiszta. világos csarnok, A földszinten hasítják, itt pedig már festik a bőröket. A csarnoktól elválasztott egyik he­lyiségben már színek szerint szétválogatva sorakoznak a kész bőrök. Miközben Előd Béla megmutatja a szebbnél-szebb dara­bokat, elmondja azt is, kik és hogy ju­tottak az új sertés- bőrkikészítési eljárás birtokába. Hat elismert „bő­rös“, Hamik István főmérnök, Vajda Jó­zsef gyárrészleg-veze- tő, Előd Béla osztály­vezető, Czigler János főművezető, Kovács Gyula főművezető és Takács Károly azzal a céllal alakítottak munkaközösséget, — hogy jobb, nemesebb anyagot állítsanak elő a sertések bőré­ből. Hosszas tanul­mányozás és kísérle­tezés során jutottak arra a gondolatra, hogy — talán az 6 nyelvükön szólva is — egy sertésről két bőrt húznak le. Még­pedig úgy, hogy ha­sítógépbe tesznek minden sertésbőr da­rabot és leszedik_ a . színét". A „szine“ lesz az úgynevezett színhasíték amelyet különböző színekre festve bőrdíszműtár­gyak készítéséhez használnak fel. A másik részt hasítás után csiszolják és festékréteggel vonják be. A hasítással és ■ csiszolással majdnem '■l.je sen eltűnnek a szőrtüszők és a bőr a festés után igen szé­pen mutat. így elmondva egy­szerűnek tűnik ai. egész, pedig a fárad­hatatlan munkakö­zösség tagjai nagyon sokat küzdöttek ad­dig, amíg elgondolá­sukat valóraválthat- ták, s amíg a tervből „üzlet" lett. Mert az állam részére valóban üzlet, méghozzá két­szeresen is. Elsősor­ban azért, mért az új bőr helyettesíti a marhaboxot, tehát kevesebb nyersbőrt kell importálnunk. Másodszor azért, mert az újfajta bőr iránt már nemcsak a cipő­gyárak, hanem a kül- kereskedelmi szerv is melegen érdeklő­dik — ugyanis igen alkalmas lenne ex­portra. A külkeres­kedelem még nem rendelt, de a pécsi Kossuth Ktsz már tíz ezer pár cipőre való bőrt kötött le a gyár­nál, kért belőle a Ti­sza Cipőgyár is és most tárgyalnak a szombathelyi cipő­gyár vezetőivel. Amit a szombathelyiek kémek — lehetetlen­ség teljesíteni, de a bőr kapősságát mu­tatja — az egész ter­melést szeretnék le­kötni a maguk szár mára. Havi 2000 négyzet- méter újfajta, kiváló minőségű sertésbőr készülhetne a Pécsi Bőrgyárban, ha — támogatnák őket az illetékesek. Csak egy új, olyan hasitógépre lenne szükségük, amely a meglévőktől eltérően, finom, pon­tos munkát végez- Igaz, hogy nyugatról kell behozni, s hogy valutát kell adni ér­te — de az árát — ugyancsak valutában, legfeljebb negyedév alatt visszatérítenék. A gépen kívül még valamire lenne szük­ségük. Egész kis ap­róságra — csiszoló­papírra. Azért, hogy simábbak, szebbek legyenek a bőrök. Két kívánság tel­jesíthető — elsősor­ban az export mi­előbbi megindítása érdekében. Es az sem, utolsó „szempont“, hogy mi, „belföldi’* asszonyok nocsak vitrinben szemlélhes­sük, hanem minél előbb viselhessük is a pécsi bőrből ké­szült divatos cipőket és táskákat.

Next

/
Thumbnails
Contents