Dunántúli Napló, 1957. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-13 / 11. szám

2 NÄ'PCÖ 1951 JANUAR IS 1 Lukács Antal elvtárs nyilatkozik A termelés biztonságáról, a műtrágya­ellátásról és a szerződéskötésekről Az elmúlt napokban országos értekezleten vettek részt a megyei tanácsok mezőgazdasági igazgatóságának vezetői. Az alábbiakban Lukács Antal elvtárs beszámol az értekez­letről: két vetési célokra zároltuk. Itt-ott a megyében, de az or­szág más területein is foglal­koztatja mind a termelőszövet­kezeti, mind az egyéni parasz­tokat a mezőgazdasági termé­kek árkérdése, ami összefügg a szerződéses termeléssel is. A szerződéses akciót a jövő­termeloszo-2 __ A* értekezlet elősor- ban a termelés biz­tonságával foglalkozott — mon dotta Lukács elvtárs. — Bár a megyei tanács végrehajtóbi­zottságiának határozatai és ed­digi intézkedése is a termelő­szövetkezeteket támogatták, meg kell mondani hogy, e körül még mindig sok baj van a me­gyében. Különböző elemek még mindig több vetkezetünket akarják szétrob-: bántani. Ez történt Rózsafán- és Babarcon. Azóta azonban- a szövetkezeti gazdálkodás hí-: vei újból alakítottak szövetke-: —.. , zetet. Mi nem akarunk többé- SOIOt 02 UtCO • • > erőszakosan fermelőszövetke-j zetet fejleszteni, de határozot-í tan fellépünk azokkal szemben: akik a szövetkezni akaró pa-- rasztokat a szövetkezésben gá-j tolják. ' Egyik igen fontos feladatunk: naik látjuk még a földkérdés" mególdását. Ezzel egyidöben a tavaszi munkákat is sökolda-i luan kívánjuk előkészíteni Ismeretes, hogy az elmúlt! őszön üzemanyaghiány és azj októberi események következ­tében kevés mélyszántást tűd­ben még tovább szélesítjük, [.ehetőséget adunk arra, hogy a termelő több növénytéleség­re, főleg ipari növényekre köthessen szerződést. A jövő­ben a termelési feltételek mel­lett — mint eddig is — meg­határozzuk az átvételi árat is. — Ezek azok a tapasztala­tok és legfontosabb tennivalók, amelyek a budapesti értekezlet gerincét képezték és felada­tainkat a mi megyénkre vonat­kozólag is megszabták. Csepelen helyreállt a rend A péntek délelőtti zavargás után helyreállt a rend a cse­peli gyáregységekben. A leg­több üzemben csak rövid Idő­re szakadt meg a munka, a kohászat egész nap dolgo­zott. Zavartalanul dolgoztak az éjszakai műszakok is. péntek dél- sem került TOLLHEQYEN... tunk elvégezni. A szigetvári gépállomás például csak négy ven százalékra végezte el a mélyszántást, de hasonló aj helyzet a megye többi gépállo­másánál is. Gondot okoz a műtrágya is. Foszfor és káli­műtrágyában már elegendő áll rendelkezésre, a nitrogén mű­trágya igényeket előrelátható-j lag nem tudjuk teljes egészé­ben kielégíteni. De tudomá­sunk szerint kormányzatunk ebben a kérdésben is tárgyaié-; sokat folytat külföldi' államok­kal. A vetőmagakció körülbelül olyan mértékű lesz, amilyen az elmúlt esztendőben volt. Ez az akció kiterjed a kukoricára! tavaszi árpára, zabra is. A mi-í nőségi vetőmagvak mellett az előrelátható tavaszi búza vető-' mag igényeket is biztosítani kívánjuk. Ezért a megyében meglévő tavaszi búza készlete-'-.-«————— .......... Jól betörölközött atyafi énekelte a minap úgy esti tíz óra körül a Búza-téren: „Sötét az utca, sötét a város, nem lesz...!" Szóval vala­hogy így. De meg kell hagy­ni, jobb helyen nem is jut­hatott volna eszébe ez az „aktuális“ nóta, mint a Búza téren. Mert ott valóban olyan sötétség honol, hogy az ember majd hogy orra nem bukik. Nem kell szépíteni a dol­got, nem egyetlen estéről van szó, amikor is azt hin­nénk, hogy talán a villany­körte mondta fel a szolgá­latot és esetleg másnap lecse­rélik. Hetek — sőt — hóna­pok óta csetlik-botlik a ké­sői járókelő, aki éppen át­halad a téren vagy a vizle- folyó fölötti „Erzsébet-hídon". Sok káromkodásnak, méltat­lan kifakadásnak voltak ta­núi a környék ósdi házainak falai, de hát... sajnos a fa­lak nem beszélnek, a szavak nem jutnak el az illetékesek íróasztaláig. Pedig a napokban már- már úgy látszott, hogy vilá­gosság „lészen“ a Kossuth utca végén is. Tíz-tizenöt új utcai lámpát raktak le a Büfével szemben lévő oldal­ra, nyilván azért, hogy a köz­világítást megjavítsák. Köz­Rendzavarásra előtt óta sehol sor. Tasnádi István, a csőgyár lemondott munkástanácsa a bérekkel az elbocsátásokkal és bizonyos személyi ügyekkel kapcsolatos kérdések miatt mondott le. Véleménye szerint a béralap tíz százalékos növe­lése a csőgyárban kevés, a munkástanács javaslata hu- • szonot-huszonnyolc százalékos béremelés. Ezenkívül felsőbb szervekkel nem tudtak meg­egyezni különböző személyek elbocsátásáról. Híre jött annak is, hogy rövidesen ismét Zso- finyecz Mihály, a régi vezér- igazgató veszi át a Csepel Mü­vek irányítását, amivel a mun­kástanács szintén nem ért egyet. Mint mondotta, a mun- "kástanács nem kapott elég ön­állóságot az ügyek intézéséhez, s nézeteltérések támadtak fel­világitás nem lett, hanem csak, — közsötétség... Ha most „hangosújság" lennénk, a Búza téri lakók nevében „Szív küldi“ kereté­ben eljuttatnánk egy dalt, az Áramszolgáltató Vállalat ve­zetőjének. Mondjuk azt, hogy „Sötét az utca, sötét a vá­ros..." Botcsinálta ..találóskérdés" ső irányító szervekkel az ad­minisztráció leépítése miatt is. Munkástanácsuk hajlandó ismét dolgozni abban az eset­ben, ha a gyáregységnek gaz­dája lehet és a kormány hatá­rozatait szem előtt tartva leg­jobb belátása szerint irányít­hatja a munkát. Bár a Csőgyár munkástanár csa jelenleg nem működik, mégis mindent elkövetett, hogy a pénteki események ne okozzanak zavart a termelés­ben. Ennek is köszönhető, hogy munkabeszüntetésre a Cső­gyárban nem került sor és a Csőgyár dolgozói közül legjobb tudomásom szerint, senki sem vett részt a pénteki rendzava­rásban. Tasnádi István volt mun­kástanács-elnök nyilatkozatá­val kapcsolatban a Magyar Távirati Iroda munkatársa kérdést intézett Csergő János­hoz, kohó és gépipari minisz­térium vezetőjéhez, aki a kö­vetkező választ adta: Mind a Csepel Művek Cső­gyára, mind más üzemek meg­kapták azt a béremelést, amit a kormány korábban megígért. Huszonöt-huszonnyolc százalé­kos béralap kiegészítést ter­mészetesen a Csepeli Csőgyár sem kaphatott, mert az ily je’entős arányú béremelést az ország jelenlegi gazdasági helyzete nem birja ki, infláció­hoz vezetne, aminek a dolgo­zók látnák kárát. Ami a sze­mélyi ügyeket illeti — a mi- n'sztérium semmiféle kötelező létszámot nem adott sem a Csepeli Csőgyárnak, sem más üzemnek. Az ottani munkásta­nács dolga, hogy a gyár mun­kájának megfelelően mennyi dolgozót tudnak foglalkoztatni, s hányat nélkülözhetnek. Tény azonban, hogy a központi szer­vek hét dolgozót elbocsátottak a Csepeli Vas és Fémmű vek­től, olyanokat, akik zavarták, akadályozták a termelő mun­kát. A ZsofinyecZ Mihállyal kapcsolatos híresztelések alap­talanok. Annál inkább sem ve­heti át a Csepeli Vas- és Fém­művek vezetését, mert már korábban más beosztásba ke­rült. Azzal egyetértek — hang­zik a minisztérium vezetőjé­nek tájékoztatása, — hogy a munkástanácsoknak nagyobb önállóságot kell adni és segít­séget kell . nyújtani ahhoz, hogy a gyárak Igazi gazdáivá váljanak. ■ ­I Félmillió telefonbeszélgetés Javul a csomagforgalom Tízezer levél Találd ki kedves olvasó, mi az: „Délelőtt, — amikor nem g _. , ., ... kel l, — van, délután — I " pécsi 1. ez. postára láto- amikor kell, - nincs! Jattunk el. Először a kéii Egyébként szűk kis szobák- ; '-apcsolásu te.efonkozpontot ban'árulják, — amikor — tűztük meg. A több mint 10 v a n t« ■ méter hosszú teleionközpont No,’ törjed csak a fejed! ? -ap«olótáblá: mellett fülhall­Riport a postáról Gondolkozz csak: dólutánon­:gatóval a fejükön hosszú sor­ként hol veri fel zajos ká- Van ülnek az asszonyok, romkodás, ez istenáldotta ■ — Ez az interurbán köz­hétköznapok csendjét?! :pontúk, a Hát a trafikokban! Mert a ■ __ régvárt Kossuth cigaretta : 01 árusítását délelőtt szorgal- ; mázzák derék dohányáru- \~ mondja kísérőnk Hargitai saink, s délután már csak az ; A.dám osztályvezető, üres polcok fogadnak, ha ■ A kapcsolótáblákon sok-sok munka után betévedsz a tra- jpiros és zöld lámpa gyűl és fikba. Ez az! Miért nem a : alszik ki gyors egymásután- délutáni órákban, — mond- -ban. A piros hívást, a zöld juk négy órától kezdve — jfoglaltat jelez. Nagy figyelmet árusítják a cigarettát, amikor jigényel a telefonközpontosok az üzemekből és a hivatalok- :>nunkája. Jóformán pillanat­ból jönnek a dolgozók? Első- -nyi szabad idejük sincsen. sorban őket illetné meg a ci- : c. _, ga retta, nem igaz?! •“ Blzony **“" idegszimató­’ 6 * jnum ez a munkakor — mond­ja mosolyogva Lévai József­Naponta jönnek asszonyok, férfiak, fiatalok és idősek Be- remendre, akik Jugoszláviá­ba igyekeznek. A határ köze­lében már csoportokba ve­rődve teszik meg az utolsó ki­lométereket. Nem ritka eset, hogy teljesen ismeretlen sze­mélyek indulnak el, hogy meglátogassanak: távoli ro­kont. Mire a határhoz érnek, már jó ismerősök és közösen vállalják a kockázatot, hogy átjussanak egy idegen ország­ba. Különös „eljegyzés“ Kis csoport igyekszik Ká­sádnál a határ felé. Lehetnek vagy tizen. Sietve eltűnnek a falu szélén egy házban. Reménykednek, talán nem vették észre őket és este, a sötétség leple alatt majd sikerül. Tévedtek. Határőr tiszt lép a szobába és igazoltatásra szólítja fel a jövevényeket. Egy fiatal lány elébe ugrik és fennhangon magyarázza: — Itt ma az én eljegyzé­sem lesz. Ez a fiú a vőlegé­nyem, — és egy ballonkabá­tos, csinos magas fiúra mu- tßt. — A többiek a vendége­im. Itt nem kell senkit iga­zoltatni. Hiába minden taktika és önfeláldozás, az „eljegyzési” vendégkoszorút bekísérik az őrsre. Mire beérnek, kiderül, hogy nem is menyasszony a „menyasszony", s a „vőle­génynek" sem kell vele ma gyűrűt váltania. Családi tragédia Nehezen lehet szólásra bír­ni. Egyre csak a földet nézi, mintha keresne valamit. Ta­lán azt az elvesztett nyolc évet keresi s kereste volna „odaát" is, amiről halkan, szégyenkezve beszél. ^úalái'LÍi'tfrk e-t Nyolc éve elhagyott az uram. Kőműves volt. Eltűnt. Nem tudom hová. Azóta sem­mi hír róla. Magamra marad­tam a két gyerekkel..: A lányka ott áll mellette. Tizennégyéves, a fiúcska fia­talabb. Gondosan, szépen, tisztán öltözöttek mind a hárman. Ha rájuk néz az em­ber, a jó gyerekszoba jut az eszébe. Az asszony tovább beszél: — Kevés a fizetésem. Még nyolcszáz forintot sem kere­sek. Többet akarok juttatni a gyerekeimnek. Azért mentem volna át. — Es most7 — Engedjenek át, ez a kí- vánságom. Mikor közük vele, hogy trtmaviszik Pécsre és mehet dolgozni, már követelődzik. Már sürgős számára a mun­ka és az otthon, amit olyan könnyen otthagyott volna, ha a határőrök meg nem állít­ják. — Reggel hétre megyek dolgozni. Engedjenek el. — S ha sikerül a határátlé­pést — Az más! Igen! Az valóban más. Most néhány nap múlva munkába állhat s a legújabb rendelkezések szerint nyolc­száz forintot biztosan meg­keres. De ha átmegy, ki tud­ja mikor kap munkát, mikor jut el a férje öcc séhez Buenos Airesbe. S ha eljut, lesz-e munka számára. A mindenki „rokonai“ Bizony hamarosan elfogy nának a beremendi hízók, a sonkák és kolbászok, ha va­lóban rokoni vendéglátásban kellene részesíteni mindazo­kat, akik magukról azt tart­ják, hogy Beremenden roko­nuk van. — Hová igyekeznek ily nagy csomaggal? — Beremendre. — Átutazóban? — Rokonokhoz. — Hogy hívják « kedves rokonokat? Osszenéznek. Aztán a lele­ményesebb mond egy nevet. Ilyen nevű lakosa fennállása óta nincs a falunak. De a „vendégek” erősködnek. Igenis a rokonukhoz men- nk, csak már elfelejtették a nevét, lehet, hogy azóta már magyarosította, megváltoztat­ta, vagy férjhez ment Enged­jék őket tovább. Előkerülnek az igazolvá­nyok. Kiderül, hogy a férfi se nem férje, se nem rokona annak a nőnek, akibe éppen karol, ügy ismerkedtek meg az úton, s mivel „egy” a cél­juk, hát összebarátkoztak. Kalandvágyó fiatalok Ilyenek is akadnak szép számmal. Alig tizenhat-tizen­hét évesek és búcsú nélkül váltak meg a szülőktől. Erről így panaszkodott egy apa. — Milyen jó dolga volt ide­haza. Éppen aznap vette meg a feleségem a vadászbakan­csot, amire régen vágyott. Feltette a fiam a lábút a székre s még be is fűzte neki. Aztán elment hazulról és az­óta sem láttuk. Kényeztetés, túlzott ked- veskedés — nem utolsó oka annak, hogy sok fiatal elindul világot látni. Hárman vannak. Mind fia­talok, egyik sem töltötte be a IS évet. Tagadnak. Vendéges­kedésről, baráti látogatásról beszélnek, de a levéltárcákból hamarosan előkerülnek a külföldi címek: Henry Leo- bolt, 4910 Metzel, Öve Clev- land 9 Ohió. Egy borítékszé­len nyomtatva ez áll: Kari Hangovszki Schumacher meister Schulzlager Eber­stadt (Baden). Térképük is van. Rajta a pontos útvonal és idő. MB (Magyarbóly) mint kiindulási pont. Innen Ivándárda és túl már várja őket Baranyavár. Mellette az idő — fél tíz óra — ekkor érkezik meg a vonat. Csakhogy elszámították magukat, mert a határőrség is tudja, mikor és melyik hely a legalkalmasabb „átke­lésre”. így a három kaland­vágyó fiú rajtavesztett. Meddig még? Egy hete, hogy megkezdő­dött a nagy vándorlás a déli határ felé. Ennek egyik oka, hogy lezárták a nyugati ha­tárt, a másik pedig: lelketlen emberek pénzért, egyéb hol­miért rászedik embertársai­kat, hogy hagyják el az orszá­got. S a megtévesztett embe­rek hajlanak a ragyogó ígé­retekre, csupán azt nem lát­ják meg mögötte, hogy a csá­bítók maguk maradnak és vígan élnek a kizsarolt áldo­zatok pénzén. Eddig már négy ember- csempész került a hatóság ke­zére s a többi után is nyo­mozás folyik. Itt az ideje már, hogy megakadályozzuk jóhiszemű embertársaink fél­revezetését, egész családok szomorú tragédiáját. GALDONYIBÉLA né. — Sok a hívás és sok a türelmetlen telefonáló is. Pe­dig nem tétlenkedünk. Csak egy példa erre: volt már eset, hogy 1 óra alatt 56 percnyi beszélgetést bonyolított le az egyik munkatársnőnk. A kap­csolásokra tehát mindössze 4 perc jutott. Igaz, méltányol­ták munkáját, két éve már, hogy nem 8, hanem csak 7 órát dolgozunk naponta. — Fizetése? — 920 forint. Serény munkájukra még egy adat: decemberben csaknem 100 ezer interurbán telefon­hívást bonyolítottak le. Külön asztalnál „trónol“ a tudakozó, a 08 Éppen egy telefonszám után érdeklődik valaki. Kérdésére azonnal választ kap. Vajon mennyi telefonszámot ismer­het ez az asszony?! Háromezernél is többet — fejből. A szomszéd teremben van az automata központ. Németh Antal vezetőtől megkérdezzük: miért fordul elő a „téves kap­csolás”? — Régi már a berendezés, most éppen negyedévszázados — mondja. — Sok a kopott al­katrész, nagy a terhelés. Uj központ kellene, hiszen fejlő­dik a város, meg sok az új telefonigénylő is. — Még egy kérdés: mennyi átlagban a havi telefonhívás? — Jóval több mint félmillió. A csomagrakiár Következő állomásunk a csomagraktár. — Itt a munka dandárját már reggel öt órakor elvégez­zük — mondja Deményi Ká­roly — Most már alig egy-két csomag árválkodik. — Sok a munka? — Szerencsére most már Igen. Naponta több mint fél­ezer csomag érkezik s mind több jön külföldről is. A vám- mentesség növelte a külföldi csomagok számát.:; — Kézbesíthetetlen csoma­gok akadnak? — Pár darab, de ezeket is igyekszünk kinyomozni. Igaz, egyszer akadt egy .kézbesít­hetetlen csomag“ — mosol yo- dik el — máig sem találtunk rá.;s — Az úgy volt, hogy élő galambot küldtek az egyik cso­magban. Amikor a postás a csomagot felvette, lejött a cso­mag teteje s a galamb e’re- pült. Azóta a csomagok gon­dos kezelésére szállóige lett „Vigyázz a galambra!1’ A levél osztályon Csaknem 10 ezer levél ér­kezik naponta. A leveleket gyorsan szortírozzák. Minden kézbesítőnek van egy kis fi­ókja, reggelenkint innen ki­veszi napi „adagját“ s viszi szerte a városba. Szil agyi Sándor csoportve­zető kis kötetre való levelet mutat. — Nézze — mondja, — egy nap alatt hiányos, vagy rossz címzés miatt ennyi a kézbe,ít- hetetlen levél. Ezt a mai pos­tából szedtük ki. Van vagy 150 darab. — S mi ezeknek a sorsuk? — Amelyiket tudjuk, kinyo­mozzuk, amelyiket nem, azt visszaküldjük a feladónak, ha ráírta a címét. A pénzfelvevő ablaknál A legnehezebb munkakörök egyike a postán. Állandó fi­gyelmet ,gyons és pontos mun­kát kíván. Néha hosszú sor áll az ablaknál. Ugyanis nagyon sok esetben a vállalatok nem teljesítik az előírást. Többszáz­ezer forintot hoznak egyszerre s ennek a megszámlálása időbe kerül. A 6or addig gyűl és vár. Néha türelmetlenül. Te­hát vállalatok figyelem! Ne egyszerre, hanem napjában többször adják postára a pénzt! S a riport vége egy Jókíván­ság: minél többször kopogtas­son be a házakba és sok pénzt vigyen a postái:», Garay Ferenc Hentesek, mészárosok is kaphatnak iparengedélyt A megyei tanács élelmiszer­ipari osztálya tizenkét hentes és mészáros ipar gyakorlásá­ra ad engedélyt február 15- én. Az lparjogosítványok ki­adása a községi tanács és a megyei tanács élelmiszeripari osztályának szakmai javaslata alapján történik. Eszerint a nagyobb községekbe két en­gedélyt is kiadnak. A kérel­mezők között szerepel hentes és mészáros Szigetváron, Szentlőrincen, Bolyban és más községekben is, A továbbiak­ban olyan községekből fogad­nak el kérelmet, ahol a húsel­látás nincs biztosítva. A kérel­mezőknek lgazolniok kell szak­mai gyakorlatukat A tanács ipari osztálya ok­tóber 1-től, 168 iparengedélyt adott ki. Harmincnyolc kőmű­ves, 13 kovács, 8 cipész, 5 la­katos és számos más szakma­beli kezdte meg a munkát. — Pécsett a II. kerületi tanács januárban hét kisiparosnak engedélyezte ipara gyakorlá­sát.

Next

/
Thumbnails
Contents