Dunántúli Napló, 1957. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-06 / 4. szám

\

2

NÄPCö

1957 JANÜÄ* 0 1

A forradalmi munkás-paraszt kormány nyilatkozata

ffoíytatáa az 1-es oldalról)

1A A kormány; a törvé- m-'-'* nyes rend, a békés alkotó munka feltételeinek meg teremtésében, a gazdasági és politikai feladataink megoldására éppúgy, mint a szocialista társadalom felépítése történelmi feladatának megvalósításában elsősorban a munkásosztályra, a dolgozó parasztságra, a néphez hű értelmiségre, a szakszervezetekre, a munkástanácsokra, az ifjúság demokratikus szervezeteire és mindazokra a becsületes hazafiakra támaszkodik, akik hajlandók a magyar nép boldogulásáért, a munkás-paraszt hatalom felvirágoztatásáért, a szocialista Magyarország felépítéséért sziwel-lélekkel harcolni. Vezető erőnek a munkásosztály pártját: a Magyar Szocialista Munkáspártot, mint a kommunisták szervezett erejét, az összes demokratikus erőt egyesítő szervnek pedig a munkásosztály politikai, forradalmi pártja által irányított Hazafias Népfrontot tekinti;

II.

Napirenden lévő átmeneti gazdasági intézkedések

Az ellenforradalmi eseményekkel kapcsolatban elpusztult másfélmllliárd forint értékű árukészlet. A magán- és középületekben esett kár további több mint egymilliárd forint. Még ennél Is nagyobb anyagi kárt okozott az ország népgazdaságának, maguknak a dolgozóknak az a hosszú heteken át tartó sztrájk, amelyet az ellenforradalom kezdetben sokakat megtévesztő szociális és politikai demagógiával szított, azután pedig fegyveres provokációkkal, a dolgozni akaró munkásokkal, bányászokkal és alkalmazottakkal szemben alkalmazott terrorral hosszabbított meg. A sztrájk miatt a bányászatban és az Iparban bekövetkezett termeléskiesés mintegy kilenc- ipilllárd forinttal csökkenti Magyarország 1956-os nemzeti jövedelmét.

De bármilyen nagyok is az ország Jelenlegi gazdasági nehézségéi, ezek leküzdhető nehézségek és le is fogjuk küzdeni őket. Az imperialisták áltál támogatott ellenforradalmárok a fegyveres felkelés kudarca után a sztrájkkal nyomorba és gazdasági anarchiába akarták dönteni országunkat és népünket, hogy ebből ismét politikai fegyvert kovácsoljanak a népi hatalom ellen. Az ellenforradalmi erők azonban itt is elszámítják magukat. Ha dolgozó népünk félresöpri az útból a gáncsvetőket, s közös akarattal halad a szocializmus építésének útján, minden gazdasági nehézséget le fogunk küzdeni s az átmeneti nehézségek . leküzdése ptén a gazdasági építés és a dolgozók életszínvonalának emelése terén is a fellendülés és az előrehaladás útjára fogunk lépni.

A nyugati kapitalista országokban most ismét az 1945— 1946-os években egyszer már hallott módon érvelnek. Azt mondják, hogy nyugati kölcsön nélkül Magyarország nem boldogulhat. Természetesen mi minden kölcsönt igénybeveszünk — még kapitalista államtól is — amely nincs politikai feltételhez kötve, de semmiféle politikai feltételhez kötött kölcsönt nem kérünk és nem is fogadunk el. Mi jól emlékszünk arra, hogy a kölcsönök körül csapott nagy lárma mögött a valóság az volt a felszabadulás után is, hogy a magyar nép egyetlen dollár kölcsönt sem kapott nyugat- mégis a magyar munkások, parasztok és értelmiségiek a saját erejükből, és a testvéri szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió segítségével helyrehozták a háborús károkat és az ország népgazdaságát az 1938-as színvonalnál sokkal magasabbra emelték.

Ma is erről van szó, azzal a különbséggel, hogy most sokkal jobbak gazdasági lehetőségeink, mint 1945-ben voltak. A magyar népnek ma saját, komoly gazdasági erői vannak: van fejlett iparunk, van mezőgazdaságunk és vannak önzetlen barátaink is. A nyugati doliárimperialisták szívesen pénzelték a magyar ellenforradalmat, de nem nagyon törik magukat akkor, ha munkásparaszt állam gazdasági támogatásáról van szó. Ezzel szemben igen jelentős gazdasági segítséget kaptunk már eddig is á Szovjetuniótól, Kínától és a szocialista tábor valameny- nyi testvéri országának kormagunk is megteszünk mindent, ami rajtunk múlik, gazdasági nehézségeink leküzdésére, a jövőben is számíthatunk a testvéri országok kormányai és népei támogatására.

Most az a feladat áll előttünk, hogy kidolgozzuk azokat a gazdasági tennivalókat, amelyekkel leküzdhetjük az átmeneti nehézségeket és ráléphetünk a fejlődés egyenes útjára. Hogy az átmeneti nehézségek leküzdése mennyi ideig tart, az elsősorban saját magunkon múlik.

Milyen feladatok állnak előttünk ezen a téren?

1 Gazdaságunk kulcskér* dése ma a széntermelés növelése. A kormány segítsége mellett e feladat elvégzése, s az ezzel kapcsolatos felelősség is elsősorban a bányászokra háruL Addig is, amíg a széntermelés jelentős mértékben nem emelkedik, kénytelenek leszünk az energiahiány következtében egyes üzemek termelését korlátozni, másokét átmenetileg leállítani. Ezenkívül szigorú takarékossági intézkedéseket kell életbeléptetnünk a szén- és energiafogyasztás terén.

2 A kormány mindent

* megtesz az inflációs veszély elhárítására. Maximális takarékosságot kíván érvényesíteni az államháztartásban. Komoly mértékben csökkenteni fogja az államapparátust. Ezzel az intézkedéssel, mely nem sorolható az átmeneti szükségrendszabályok közé, egyrészt eleget tesz a legszé- 'esebb dolgozó rétegek régi követelésének, másrészt levonja a következtetéseket a gazdasági szervezetben és vezetésben bekövetkezett változásokból

Egyedül a kormány erőfeszítései azonban nem elegendők az infláció elhárítására. Két hónapon keresztül — jól lehet alig volt termelés — az állami üzemek az átlagosnál jóval magasabb összegű munkabért fizettek ki. A termelés kiesés igen nagymértékben csökkentette az állami bevételeket. Ha az állami kiadásokat és bevételeket nem tudnánk egymással összhangba hozni, az infláció elkerülhetetlenné válna.

Az infláció elhárításához .szükség van valamennyiünk erőfeszítésére és fegyelmezett magatartására, s emellett sokféle egyéb intézkedésre is. így, bár a kormány politikájának alapvető célja a dolgozók élet- színvonalának emelése és számos ilyen irányú intézkedést már el is határozott, vagy kidolgozott, további béremelésekre, vagy juttatások kiterjesztésére nem kerülhet sor mindaddig, amíg a termelés ’ényeges emelésével ehhez megfelelő feltételeket nem teremtünk. Csak így érvényesülhet az eddig megtett intézkedések kedvező hatása is. Lehetetlen eltűrni, hogy egyes vállalatok az egész nép vagyonát felelőtlenül kezeljék. Mindent meg kell tennünk a terhelés gazdaságosságának és az V’ami kiadások és bevételek ° eyensúl yáne k biztosítására. A legszigorúbb takarékosságot kell érvényesíteni minden nem létfontosságú kiadásnál. Átmenetileg csak igen csekély összegeket fordíthatunk beruházásra. Biztosítanunk kell,

hogy mind a vállalatok, mind az egyének eleget tegyenek adófizetési kötelezettségeiknek. Meg kell akadályozni, hogy bárhol további béreket fizessenek ki, anélkül, hogy ezért megfelelő munkát teljesítenének és mielőbb el kell érni, hogy az üzemek valóban önállóan gazdálkodjanak, tehát kiadásaikat bevételeikből fedezzék.

Az átmeneti nehézségek leküzdésének döntő kérdése, hogy a dolgozók világosan lássák és tudják: az élet alapja az az érték, melyet megtermelünk. Jobb minőségű árut gyorsabban és olcsóbban, mint eddig. Fejleszteni kell a termelési színvonalat és a technikát. Ennek fontos feltétele, hogy minden dolgozó személyileg is érdekelt legyen a termelés fejlesztésében. Olyan a dolgozók által könnyen érthető és áttekinthető bérezést kell a termelésben meghonosítani — például a darab- és minőségi bért — mely biztosítja, hogy aki többet és jobbat termel, az töb-, bet is keressen és jobban is | éljen. Ezért meg kell szüntetni, hogy teljesítmény nélkül időbért fizessenek ki.

Q Az államapparátusban

‘-'•bekövetkező létszámcsök kenés és a termelés átmeneti csökkenése következtében egy ideig bizonyos munkanélküliséggel kell számolni. A kormány tőle telhető’eg igyekszik új munkaalkalmakat teremteni és számít a magánkezdeményezés segítésére is. amellett azonban legutóbbi intézkedéseivel: a munkanélküli segély bevezetésével, a felmondási illetmény felemelésével stb. az átmenetileg munkanélkülivé vált dolgozók helyzetét köny- nyíti.

Az öntudatos magyar dolgozók tudják, hogy a munkanélküliséget — a kapitalizmussal szemben, ahol az a rendszer állandó kísérője — nálunk már a 49—50-es években felszámoltuk. Az átmeneti és részleges munkanélküliség is, amely az ellenforradalmi támadás, valamint az azt kísérő sztrájk következtében előállott szén-, energia-, részben nyersanyag- és félkész-gyártmány hiánya miatt keletkezett, s amellyel a kormánynak most szembe kell nézni, a termelés rendbehozatalától függően, munkánk és erőfeszítéseink arányában csökkenni fog, majd pedig meg fog szűnni.

kításával el kell érnünk, hogy a termelési eszközök és fogyasztási cikkek minőségét egyaránt megjavítsuk, hogy azt gyártsuk, amire a belföldön vagy a kivitel céljaira valóban szükség van, s hogy a fogyasztóknál" megfelelő választék álljon rendelkezésére. A gazdaságosság elvének és az anyagi ösztönzésnek megfelelő alkalmazásával el kell érni a munka termelékenységének következetes emelését és az önköltség következetes csökkentését,

• O A lakosság szükséglete!^ *-'• nek az eddiginél jobb és sokoldalúbb kielégítésére a kormány indokoltnak tartja a magánkisipar és a kisipari szövetkezetek tevékenységének kiszélesítését. A kisipari árak'* nak a tényleges költségek ft* gyelembevétele alapján törté* nő megállapításával a kisipar rost anyagilag érdekeltté kell tenni a többtermelésben. Lehe* tővé kell tenni, hogy a közi»* letek szükség esetén a kisipar rosokat az eddiginél nagyobb mértékben vehessék igénybe,

IV.

Feladatok a mező- gazdaságban

in.

Feladatok az ipar terén

A kormány közvetlen intézkedései elsősorban arra irányulnak, hogy az ország előtt tornyosuló nehézségeket legyőzze, hathatós rendszabályokat foganatosítson az infláció és a munkanélküliség fenyegető veszélye ellen. Arra törekszik, hogy a normális helyzetre való átmenet idejét minél rövidebbé tegye a távolabbi céljában pedig a szocialista Magyarország teljes felépítésének megfelelő iparfejlesztési politikát folytasson.

1 A forradalmi munkás-*-• paraszt ' kormány újból leszögezi, hogy egész gazdaságpolitikájában a szocialista társadalom felépítésére törekszik. Ennek megfelelően minden rendelkezésére álló eszközzel és teljes erejével őrködik az állami tulajdont képező vállalatok, bányák, üzemek, gazdaságok, természeti kincsek stb. továbbá az önkéntes társuláson alapuló különböző szövetkezetek birtokában levő termelési eszközök épségén és gyarapításán.

A kormány felfogása szerint a termelőerők legésszerűbb, az egész társadalmat leginkább szolgáló felhasználására, átfogó népgazdasági tervet kell készíteni. A gazdasági szakembereknek, a tudósoknak és a termelőknek a tervezésbe való széleskörű bevonásával kell biztosítani, hogy ez a terv, a korábban készített

ország adottságainak legjobb kihasználását biztosítsa.

A kormány szükségesnek tartja, hogy a korábban elkészült második ötéves terv helyett most mindenekelőtt a legközelebbi hónapokra és az 1957-es évre készüljön terv az átmeneti nehézségek leküzdésére. Az azután következő időszakra, esetleg három évre, új tervet kell készíteni. Ennek fő feladata a dolgozók élet- színvonalának emelése legyen. Egyelőre a beruházás alacsony színvonalából kell kiindulni, de ezt népgazdaságunk fokozatos erősödésének megfelelően emelnünk kell. Az eddiginél többet kell fordítani a zavartalan termelést és ellátást biztosító anyagi tartalékok képzésére. Népgazdaságunk fejlesztésénél minden tekintetben hazai adottságainkra kell építeni. Ennek az a'apelvnek gyakorlati megvalósulását az szolgálja ha a termelőerők elosztásánál, az üzemek termelésének megállapításánál, valamint beruházásainknál, továbbá külkereskedelmünkben maximált san érvényesítjük a gazdaságosság szempontjait.

O Hazai adottságainknak Uymódon való figye 'embevétele ezúttal hozzá fog járulni ahhoz, hogy egész iparunk szerkezete megjavuljon. Nagyobbarányú áltozás csak hosszabb idő a1 ”>het létre,

annak a folyamatnak, melynek eredményeképpen Magyar országon az iparban, mint minden téren elsősorban azt fogjuk termelni, amit nálunk olcsóbban, jobban, előnyösebben lehet termelni más országokhoz képest. Az elmúlt évek gyakorlatával szemben so!: felesleges beruházást elkerülhetünk, s ipari termelésünk fejlődését nagyban elősegíthetjük, ha saját adottságaink alapján fejlesztett iparral és népgazdasággal veszünk részt a szocialista államok kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködésében. A tartalékok növelésével és a sokszor helytelen irányban ösztönző prémiumrendszer megváltoztatásával meg kell szüntetnünk iparunk lázgörbéjét, biztosítanunk kell a termelés egyenletes, normális menetét, melyet nem zavar lépten-myo- mon anyaghiány. A szakemberek, tudósak és a műszaki értelmiség tudásának és képességének igénybevételével, aminek együtt kell járnia fokozott erkölcsi és anyagi megbecsülésükkel, jelentős mértékben emelni kell termelésünk műszaki színvonalát, illetve el kell érnünk, hogy ne csak néhány kivételes területen, hanem lehetőleg mindenütt elérjük vagy megközelítsük a nemzetközileg legjobb műsza- ; teljesít* t. Bér- és árA mezőgazdasági termelés színvonalának emelése a munkásosztály politikai támogatása és az ipar segítsége nélkül nem volna lehetséges. Ugyanakkor a munkásság és az egész dolgozó nép életszínvonalának emelése döntő részben a két osztály közötti viszonytól s a mezőgazdaság fejlődésétől függ. Sok jel azt mutatja, hogy maga a dolgozó parasztság nagyra becsüli a munkásparaszt szövetséget és helyesen értékeli a szövetségen belül a munkásosztály vezető szerepét.

Az ellenforradalom támadásának napjaiban az egész dolgozó parasztság, mind a termelőszövetkezeti, mind pedig az egyénileg dolgozó láthatta, hogv Mindszenty, Eszterházy, Takács-Tolvay és a többi gróf és kapitalista ismét ki akarta ragadni a földet azoknak a kezéből, akik azt megművelik. A munkás-paraszt szövetség azonban újból kiállta a történelmi próbát. Amint 1945-ben a falu dolgozó népe a munkás- osztály és a kommunisták vezetésével harcolta ki magának a földet, úgy most is a munkásosztály és a kommunisták szálltait szembe elsősorban az ellenforradalommal és segítették ismét megvédeni a földet. Kiküszöböltük azokat^ a hibákat, amelyek az elmúlt években zavarták a két alapvető dolgozó osztály barátságát és az ellenforradalom ellen folytatott harcban a közös érdekek védelmében ismét megszilár- dítotuk a’ munkás-paraszt szövetséget. Ez a biztosítéka annak, hogy a munkások és a dolgozó parasztok eredményes közös munkát végezhetnek a mezőgazdaság szocialista építése és a mezőgazdasági termelés emelése terén.

1

A kormány a mezőgaz- • dasági termelés minél teljesebb összhangjának megterem tésére törekszik. A tudomány messzemenő felhasználásával mezőgazdaságunkat a belterjesség irányában kívánja fejleszteni. Ennek megfelelően — a mezőgazdasági gépgyártás fokozásával és gépimport növelésével — az eddiginél sokkal több gépet kell biztosítani a mezőgazdaságnak. Elő akarja mozdítani az állattenyésztés fejlesztését, különösen az állat állomány és az állati termékek minőségének javítását s az ehhez szükséges megfelelő takarmánytermesztést. Támogatja a hazánkban nagy hagyományokkal rendelkező minőségi vetőmag, zöldség, gyümölcs, csemegeszőlő, minőségi borok, a leginkább bevált ipari növények termesztését.

2 A kormány a szocialista *“'* társadalmi rend megteremtése érdekében egyik fő feladatának tartja a mezőgazdaság szocialista átalakítását. Minden támogatást megad a dolgozó parasztoknak ahhoz hogy saját elhatározásuk, a teljes önkéntesség alapján jól gazdálkodó, virágzó szövetkezeteket hozzanak létre. Biztosítja a szövetkezetek önállósá g *.t és megakadályozza a sző vetkezetek ügyeibe történő erőszakos, külső beavatkozást. Helyesli a hazánkban már korábban elterjedt társulási és szövetkezeti formát, — pl. rizs termelő, géphaszr/ víz' i'U v ; . ; tár

tenyésztők szövetsége, tejszövetkezetek, stb. — felelevenedését.

O A kormány a jövőben is fontos szerepet szán az állami gazdaságoknak, a paraszti gazdaságok jóminőségű vetőmagvakkal és tenyészállatokkal való ellátásában, valamint a városi lakosság élelmiszerellátásában.

Al A kormány továbbra is J * fenntartja a gépállomások rendszerét, mert a gépállomások jelentős technikai ereje nagy segítséget nyújt a termelőszövetkezeteknek és az egyénileg gazdálkodó parasztoknak. Lehetővé teszi, hogy az elegendő gépi és fogaterővel nem rendelkező szövetkezetek és egyéni termelők igény- bevehessék — akár kikölcsönzés, akár bérlet útján is — a gépállomások technikai felszerelését.

5.A kormány a proletár- diktatúra teljes szigorával lép fel a dolgozó parasztok földjének, a termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok és a gépállomások vagyonának megsértése ellen. Az állami gazdaságok és meglevő termelőszövetkezetek tagosított földterületéhez senki büntetlenül hozzá nem nyúlhat.

f) A bürokratikus vezetés

megszüntetésével egysze rűsítend kell a gazdálkodás irányítását. Az állami gazdaság vezetőinek nagy önállóságot kell biztosítani a gazdál- kedás minden kérdésében. A mezőgazdaság tervszerű irányi tását (a mezőgazdaság számára szükséges mezőgazdasági termékek megtermelését) a kormány a jövőben elsősorban a termelők anyagi érdekeltségén alapuló gazdaságpolitikai intézkedésekkel a helyes árpolitikával, a szükséges anyagok és eszközök biztosításával szaktanácsadással és oktatásai kívánja elérni;

H A kormány azok szamá- * • ra. akik a földműveléssel élethivatásszerűen foglalkoznak, lehetővé kívánja tenni a korlátozott ingatlan for- ga’mat. A földbirtok* zerzés fel ső határát aként kívánja meg- állapitani, hogy az a*családi munkaerő felhasználása mellett kizárja a rendszeres ki- . zsákmányolás lehetőségét. A családi birtok a vásárolt földdel együtt tehát nem lehet nagyobb 20—25 holdnál. A kormány ezenkívül mindenki száméra biztosítja, hogy földjét akár haszonbérbe, akár részes- művelés útján kölcsönösen meg állapított feltételek mellett szabadon hasznosíthassa;

O A kormány a begyűjtési U* rendszer megszüntetésén túlmenően lehetővé kívánja ten ni, hogy a termelők az általuk termelt mezőgazdasági termékeket — az állami monopóliumot képező termékek kivételével — akár egyénileg, akár szövetkezeteik útján szabadon r'.ékesít hessék. Az értékesítés biztonsága szempontjából szűk ségesnek tartja a termelési és ’-zállitási szerződések rehdsze* ének kiterjesztését olyan fél* ■'^"k alapján, amelyek éws* -zerű, gazdaságos termelés ése* én biztosítják a jövedelmező* séget.