Dunántúli Napló, 1956. december (13. évfolyam, 287-311. szám)

1956-12-11 / 295. szám

DUNÁNTÚLI „ NAPLÓ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1494-re emelkedett hétfőn a leszálló pécsi bányászok száma A pécsbányaí munkásta náes felhívására hétfőn reggel 1494 pécsikörnyéki bányász je­lentkezett munkahelyén. A legtöbben, összesen 476-an István-aknán álltak munkába. Pécs- bányán 452-en, Béke-aknán 22 8-an, Vasason pedig 338-an szálltak le a bányába, hogy a lehetőségekhez képest minél több szenet termeljenek. Szolnok, Békéscsaba, Szeged és a többi alföldi város számára még nem jut a pécsi szénből XIII. ÉVFOLYAM, 295. SZÁM ARA 59 FILLÉR Zászlóbontás Másfél hónap véres, zivata­ros forrongása után vasárnap délelőtt zászlót bontott Bara­nyában a párt. Közel ezer kommunista aktíva gyűlt ösz- sze a megyei pártházban, hogy a Központi Bizottság határoza­tának szellemében megvitassa a párt előtt álló feladatokat. Ezer ember ajkán zengett fel ezen a délelöttön hosszai hetek után a proletárok közel egyévszázado6 harci indulója: „Fel, fel ti rabjai a földnek,..“ Ezer ajakról áradt a dal, ezer szív kovácsolódott itt egybe, hogy soha semmiféle akna­munka többé szét ne ziilleszt- hesse. Azok is daloltak most, akiket aljas és tehetségtelen vezetők a börtönbe vetettek, mert nem nézhették tétlenül a magyarság pusztulását, azok ajkán zengett fel újra az ősi dal, akiket halálra keresett az ellenforradalom, de akik túl minden üldöztetésen, ezernyi csapáson is töretlenek marad­tak. Töretlenül és megingat­hatatlanul őrizték meg hitüket a szocializmusban és most hat­ványozott erővel, újjászületve megkezdték ennek az új, zsar­nokoktól és félelemtől mentes életnek a megvalósítását. Amikor Marosán elvtárs a szónoki emelvényre lépett és végigtekintett a több száz fő­nyi hallgatóságon, meghatott hangon mondotta: „Tudtam, hogy itt Pécsett és Baranyá­ban él a párt, de hogy eny- nyien vagyunk, nem hittem volna!“ Az elmúlt évek és fő­leg az utolsó hetek csapásai alatt ki is hihette volna, hogy a már-már földrekényszerített párt első hívószavára száz és száz, küzdelemben és szenve­désben megedzett kommunista siet zászlaja alá. De nemcsak sokan voltak. Űj emberként jöttek most el ide a régiek is. Tisztultabb szemszögből, acélosabb akarat­tal vették vizsgálat alá az el­múlt hetek eseményeit. Talleyrand mondotta a fran­cia forradalom után visszatérő Bourbonokról, hogy nem ta­nultak semmit, és nem felej­tettek semmit. Sokan novem­ber 4-e után — valljuk be őszintén — attól tartottak, ha újra a kommunisták kezébe kerül a hatalom, élőiről kez­dődik a régi. Nos, a vasárnapi, zászlóbontónak tekinthető nagyaktíva egyik legfőbb ta­nulsága: a párt mindent meg­tesz, hogy a régi meg ne is­métlődhessék. A kommunisták leszűrték a tanulságot, az ok­tóberi eseményekből. Rákosi bürokratikus, embertelen és diktatórikus vezetési módsze­reit egyszer ■ mindenkorra száműzték a magyar életből. De ugyanakkor száműzték a felelőtlen, destruktív kritizál­gatást is. Az aktíva-ülés egy­formán bélyegezte meg mind­kettőti S elvetette, megvetette a de­magógiát és az imperialisták manővereit is. A kommunisták számára az utolsó hetek ese­ményei: a sztrájkok és tünte­tések nem lehetnek egyszerűen érdekességek, könnyelmű játé­kok és hencegések. Ami «itt történik — a párt álláspontja szerint — halálosan komoly és ezért ennek megfelelően a nagyaktíva minden résztvevő­je annak a megingathatatlan elhatározásának adott kifeje­zést: a provokációnak, a kihí­vásoknak véget kell vetni! A kommunisták tudják, hogy nem a munkástanács, nem a jószándékú, hazafias elgondo­lásokkal felvonuló munkás­asszonyok az ellenforradalmá­rok. Nem, ők csupán eszközei lehetnek néhány megrögzött gazembernek, akik így akar­ják tovább szítani a nyugta­lanságot és teljessé tenni az anarchiát. A magyar nők ne­mes érzelmeit, a munkástaná­csok nagyszerű rendeltetését mindig tiszteletben tartják, de nem tűrik, mert felelősségük tudatában nem tűrhetik, hogy visszaéljenek ezzel a tisztelet­tel. Ezért határozta a megyei nagyaktíva: a munkásosztály legjobbjai vegyék birtokukba újra az életet: az üzemeket és az utcát, és ne tűrjék tovább a rendbontást E határozat nyomán bonta­kozott 3d az utóbbi napok leg­szervezettebb, legegységesebb és legfegyelmezettebb tünte­tése. Ezer kommunista vonult fel vasárnap délben piros és nemzetiszínű zászlókkal Pécs főterére és hitet tett a párt, a kormány, a szocialista, függet­len, demokratikus Magyaror­szág mellett; Váratlan volt a felvonulás. Az első házakból megdöbben- ten nézték a hosszan kígyózó menetet, aztán a Bem utca sarkán feldübörgött a taps. S mikor a Széchenyi téren ezer ajakról felcsendült a Himnusz — kalaplevéve velük énekelte az összesereglett tömeg. Nem, nem a felvonulás fe­gyelmezettsége a lényeg. A biztató az, hogy a párt ismét megjelent teljes erejével, nagyszerű feladata és felelős­sége tudatában az utcán, el­foglalta a nyilvánosságot és többé ki nem engedi a kezé­ből. Minőségi változás, gyökeres változás következett be Pé­csett vasárnap délelőtt. A földre kényszerített, lábbal tip- rott, ezernyi sebből vérző párt újra talpraállt, zászlót bontott és egyre növekvő tömegeivel feltartóztathatatlanul elindult a szocializmus magyar útján! Magyarországgal foglalkozott az ENSZ közgyűlése Az ENSZ közgyűlése tegnap délután folytatta a vitát a ma­gyarországi helyzetről. Tizen­hat állam határozati javaslatot terjesztett be, amelyben a Szovjetunió közbelépése ellen foglalnak állást. A vita kezdetén Franc Matsch osztrák delegátus ki­jelentette: kormánya hajlandó befogadni a világszervezet meg figyelőit. A továbbiakban le­szögezte, hogy a magyarorszá­gi menekültek — ha akarnak — szabadon visszatérhetnek hazájuk!». Az olasz delegátus követel­te, hogy az ENSZ megfigyelői azonnal kezdjék meg a mene­kültek kihallgatását, hogy megtudják, mi történik Ma­gyarországon. Az olasz delegá­tus kijelentette — senunibevé. ve a magyar kormány nemré­giben megjelent nyilatkozatát — hogy Magyarország nem en­gedi be az ENSZ megfigyelőit Magyarországra. Az amerikai delegátus a ti­zenhat állam határozati javas­latának megszavazását kérte a közgyűléstől. Kívüle támogatta még a tizenhat állam javasla­tát Írország, Peru, Ausztrália és Thaiföld delegátusa is. Az ülésezést a délutáni órák­ban megszakították és azt a késő esti órákban folytatták. A világszervezet közgyűlése tegnap Auguszt Lind svájci diplomatát választotta meg az ENSZ menekültügyi főbiztosá­vá. Lind eddig Svájc megfi- gyelőjeként tartózkodott a vi­lágszervezetben.. A menekült- ügyi bizottság székhelye: Genf, KEDD, 1956 DECEMBER 11 Nincs még egy olyan kere­sett iparcikk, vagy alapanyag, amely olyan kapós lenne, mint napjainkban a pécsvidéki kő­Megyei akiívaérteiezletet tartott az Vasárnap délelőtt az MSZMP megyei intéző bizottságának székhazában megyei pártaktí- va-értekezletet tartottak. Mint egy ezer kommunista párttag gyűlt össze a megye minden részéből, hogy meghallgassa Marosán György edvtárs, ál­lamminiszter, az MSZMP ideiglenes központi intéző bi­zottsága tagjának beszédét az elmúlt hetek eseményeiről és a jelenlegi feladatokról. Marosán elvtárs részletesen ismertette az október 23-a előt­ti és utáni eseményeket, azok okait és következményeit. Ez­zel kapcsolatban hosszasan foglalkozott a magyar esemé­nyek külföldi vonatkozásaival, a nemzetközi imperializmus céljaival. „A kommunisták mindenütt bátran és határo­zottan álljanak az emberek elé — mondotta — magyarázzák meg mindenkinek a történte­ket és a mostani helyzetből való kiút egyetlen feltételét: a termelőmunka mielőbbi tel­jes megindulását". Marosán elvtárs tájékozta­tója után a pártaktiva egyön­tetű, nagy lelkesedéssel elfoga­dott határozata alapján zárt, rendezett sorokban felvonultak a Széchenyi térre. A felvonu­lók nemzeti színű és vörös zászlót vittek, a menet élén Marosán György elvtárs és a megyei intéző bizottság tagjai, régi munkásmozgalmi harco­sok haladtak. A Széchenyi téren, a városi tanács épülete előtt elénekel­ték a Himnuszt, majd Maro­sán elvtárs mondott beszédet. Röviden a kormány és az or­szág népének ama kívánságát hangsúlyozta, hogy a pécsvidé­ki bányászok termeljenek mi­nél több szenet^ mert ez a leg­fontosabb ahhoz, hogy minde­nütt, más üzemekben is meg­indulhasson az élet. A forradalmi munkás- paraszt kormány határozata A magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány a szak- szervezetek javaslatára szük­ségesnek tartja az iparvezetés felsőbb szerveinek a demokra­tizálását., továbbá annak le­hetővé tételét, hogy a terme­lő munkában résztvevők köz­vetlenül bekapcsolódjanak a gazdasági intézkedések, térvé­nyek előkészítésébe a népgaz­dasági tervek megtárgyalásá­ba. Ezért a magyar viszonyok­nak legjobban megfelelő olyan törvényes szerveket kíván lét­rehozni ^melyek a dolgozók­nak ezeket a jogokat bizto­sítják. A magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány elhatá­rozta, hogy a fenti feladatok elvégzésére, javaslatok, törvé­nyek előkészítésére egy széles körű bizottságot küld ki. Az előkészítő bizottság tagjai között legyenek szakszerveze­ti funkcionáriusok, munkásta­nácstagok, és a megszűnt nagy­budapesti munkástanács de­mokráciához hű tagjai. A bi­zottság össztétele későbbi idő­pontban kerül nyilvánosságra. Á Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetségének felhívása Az utolsó napokban számos helyről kaptunk értesítést, hogy felelőtlen elemek sztrájk­ra, rendzavarásra izgatnak. Nem egyszer úgy, hogy a szakszervezetek nevét is fel­használják céljaik elérésére. Az ellenforradalmi elemek romboló tevékenységükhöz segítséget kapnak egyes nyu­gati rádiók zavartkeltő híradá­saiból is. A Magyar Szabad Szakszer­vezetek Országos Szövetségé­nek titkársága szükségesnek tartja felhívni az ország vala­mennyi dolgozójának figyel­mét arra, hogy a sztrájk ma csak az ellenforradalmat segí­tené, és megakadályozná, hogy jogos követeléseik telje­sítésének alapfeltételei, a rend és a nyugalom megszilárdul­jon. Vajon érdeke-e ma a mun­kásosztálynak, hogy az amúgy is meglévő nehézségek, ame­lyek a termelést akadályoz­zák, újabb sztrájkok követ­keztében növekedjenek? Erre minden becsületes, hazáját szerető és féltő munkás csak azzal válaszolhat, hogy nem. A sztrájkjog a munkásosz­tály elidegeníthetetlen joga, de nem a sztrájkra, hanem a fokozott erőfeszítésekre, mun kára van ma szükség, hogy minden nehézséget leküzdve biztosítsuk az ország téli ellá­tását, az üzemek zavartalan munkáját, a rendet és a nyu galmat; A szakszervezetek és üzemi munkástanácsok harcoljanak vállvetve minden provokáció és zavartkeltő kísérlet ellen. A sztrájk a munkásosztály erős fegyvere, ne engedje, hogy ezt a fegyvert az ellen­ség a munkásosztály létérde­kei ellen használja fel! szé.i. Pécsi szénből azelőtt sem voltak nagy készletek, de ahol voltak, azok is elfogytak már az utóbbi időben. Mivel a pé­csi bányákban heteken keresz­tül nem volt termelés, az üze­mek, a gyárak, az utánpótlás­ról sem tudtak gondoskodni De most, hogy a rendes ter­melés lassan-lassan kezd meg­indulni, a gyárak, az üzemek és egyéb intézmények részé­ről egyre több igénylés jut el a pécsi bányákhoz. Sokan, na­gyon sokan kérnek szenet s a legtöbben még minőségi köve­telményeket sem támasztanak, mert nem kevesebbről, mint a termelés, a normális élet meg­indításáról van szó. Tudjuk, hogy az összes igé­nyeket a pécsi bányászok ma még s még egy darabig nem tudják kielégíteni. Éppen ez­ért azt kérdeztük meg Maros Edétől, mint a legilletékesebb­től, ho"” kik számára tudnak ma pécsi szenet biztosítani. — A szénértékesítő elsősor­ban a kórházakat látja el a szükséges szénnel. Ezenkívül minden körülmények között biztosítják az erőmű é6 a Kokszművek számára a szük­séges szenet, hogy ne legyen hiány villamos energiából és gázból Adunk még szenet a Déldu­nántúli Üzemélelmezési Válla­lat, a vágóhíd és a többi élel­miszeripari vállalat számára. A múlt héten küldtünk szenet a kaposvári baromfifeldolgozó vállalatnak is. Jelenleg már ki tudjuk elégíteni a bőrgyár és a sörgyár szükségleteit is. De nemcsak a pécsiekre gon­dolunk. Küldtünk már szenet a szegedi és a siklósi kórházak számára is. Bár az elmúlt időkben nehézséget okozott a brikettgyárban a szurokhiány, a megye sütőipari üzemeihez a szükséges brikettet mindig biz­tosítottuk. A múlt hét végén a brikettgyárba érkezett 7 vagon szurok. Amennyiben lesz ele­gendő szén is. akkor már a héten nagyobb mennyiségű brikettet a TÜZÉP rendelke­zésére is tudunk bocsátani. Iszapszén eddig is volt ele­gendő. — A múlt héten a Kapos­vári Cukorgyár részére is küld­tünk 138 tonna SSK szenet. Ezért a cukorgyárból cukrot küldenek. A cukorgyárnak a jövőben is szándékozunk sze­net küldeni. — Sajnos csak nagyon kevés szenet tudunk a MÁV rendelkezésére bocsátani. Nem tudunk szállítani a Dunapen- telei Vasműnek, az Óbudai Gázgyárnak, a MAHART-nak, a mezöhegyesi, a Szolnoki Cu­korgyárnak és egy sor olyan megrendelőnknek — köztük Békéscsaba, Orosháza, Szeged és más alföldi városoknak — akik azelőtt pécsi szénnel vol­tak ellátva. Ezeknek az igé­nyeknek a kielégítése csak ak­kor válik lehetővé, ha a pécsi bányaüzemek termelése a je­lenleginek a többszörösére emelkedik. Felhívás a posta dolgozóihoz Szaktártak! A Népköztársaság Elnöki Tanácsának a rögtönbírásko- dás kihirdetéséről tzóló tör­vényerejű rendelete a köz­érdekű berendezések meg­rongálását, vagy az erre való szövetkezést is statárium alá vonja. Miután értelemszerűen a hírközlési eszközök közér­dekű berendezésnek tekinthe­tők, jóindulatúan felhívom a posta dolgozóinak figyelmét, hogy a rendeletben említett cselekmények elkövetésétől tartózkodjanak, mert nem szeretném, ha bármelyik szak­társunkat is, rögtönítélö bíró­ság elé állítanák. Egyébként a posta működésének akadá­lyozása a legkevésbé sem ér­deke az ország népének, mely nehezen várja szeretteiről a híreket és nem érdekük a pos­tásoknak sem, mert a munka­bérveszteségeken kittül, jogos követeléseink megvalósítását a sztrájk most csak hátráltatja. Kérem tehát a posta egész személyzetét, hogy munkáját sokat szenvedett népünk szol­gálatában végezze továbbra is fegyelmezetten. A jelen hely­zetben így segíthetjük legjob­ban nagy nemzeti céljaink megvalósítását és a postások közös kívánságainak mielőbbi kielégítését. DE DICS IMRE, « posta vezérigazgatója. Huszonöt százalékkal csökkentik az iparosok és kereskedők jövedelemadóját Az elmúlt héten, december 7-én, Budapesten, a pénzügy­minisztériumban értekezletet tartottak. Az értekezleten részt vettek az ország összes megyei tanácsainak pénzügyi osztály- vezetői, a megyei jogú városi tanácsok pénzügyi osztályveze­tői, a Magyar Nemzeti Bank területi irodáinak, a Beruhá­zási Bank, az OTP fiókjainak vezetői. Ezenkívül megjelentek még az értekezleten az Állami Biztosító kiküldöttei és a pénz­ügyőri parancsnokok. Ez alka­lommal Kossá István elvtárs pénzügyminiszter ismertette azokat a szempontokat, ame­lyeket az ország pénzügyi szak embereinek szem előtt kell tartamok. Legfőbb szempont­ként a messzemenő takarékos­ságot jelölte meg. Munkatársunk felkeresi* dr. Lajos Józsefet, a városi ta­nács pénzügyi osztályának ve­zetőjét, aki az értekezletről és az ott felvetődött kérdésekről a következő tájékoztatást adta: — A pénzügyminiszter az értekezleten hangsúlyozta, hogy a kormány már többféle adókedvezményt biztosított az ország dolgozóinak. Például: a parasztságnál megszüntette a beszolgáltatási kötelezettséget Bár a beszolgáltatás nem ki­mondottan adó, mégis az adó­zás egyik formájának lehet azt tekinteni. Megszüntette a gyermekte­len ségi adót is. At iparosok és kereskedők résaere pedig aa 1956-as « tend őre most átlagosan 25 százalékos jövedelemadó- mérséklést biztosít a kor­mány. A városi tanács pénzügyi osz­tálya még e héten megkezdi az ezzel kapcsolatos munkát. December 11-én, kedden pedig a megyei tanács épületében Baranya megye és Pécs város iparosainak, valamint kereske­dőinek érdekképviseletével megtárgyalják a jövedelemadó mérséklés végrehajtásával kapcsolatos részletkérdéseket. — Kossá István elvtárs pénz­ügyminiszter felhívta a figyel­met: a kereskedők és iparo­sok tegyenek eleget állampol­gári kötelezettségüknek és adójukat pontosan fizessék be. Kijelentette továbbá azt is. hogy minden hátralékos adózó, aki tartozását (jövedelem- adó, házadó stb.) 1956 de­cember 31-ig befizeti, annak a pénzügyi osztályok nem számíthatnak fel kamatot. Ezenkívül, aki összes adó­tartozását ez év végéig ren­dezi, még 2 százalékos ka­mattérítést is kap. — Ami a tanácsi költségve­tés végrehajtását illeti, a pénz­ügyminiszter a tanácsok pénz­ügyi osztályaipak azt a felada­tot adta, hogy a legszigorúbb takarékosságot érvényesítsék Csupán olyan kiadásokra ke­rülhet sor, amelyek az élet to­vábbvitelét szolgálják. Eddig as noát a szokás, hogy a ne osztályok és intézmények a rendelkezésükre álló költség- vetési hitelüket igyekeztek el­költeni. Most a hitelek felhasználását a pénzügyi osztályok felül­bírálják és csak a legszük­ségesebb kiadásokat engedé­lyezik. A tanácsok pénzügyi osztályai­nak december 15-ig tervezetet kell készíteniük a költségve­tési gazdálkodás alakulásáról, az év végéig várható bevéte­lekről és kiadásokról. Ugyan­így az 1957-es év első negye-. déré is ilyen tervezetet kell készíteniük és azt el kell jut- tatniok a pénzügyminiszter­hez. — Az értekezleten szó volt a beruházási'és felújítási mun­kálatokról is. Ezek egyelőre, átmenetileg szünetelnek. Az 1957-es évre korábban beter­vezett fejlesztések átmenetileg ugyancsak szünetelnek és azo­kat majd csak későbbi idő­pontban engedélyezik. — A legszigorúbb pénzügyi fegyelmet kell betartani a ta­nácsi vállalatoknál — mondot­ta Kossá István elvtárs pénz­ügyminiszter. Meg kell szüntetni a sza­bálytalan kifizetéseket és az egymás közötti kifizetéseket is nsak a Magyar Nemzeti Bank utján szabad eszközöl­ni,- fejezte be nyilatkozatát, dr. Le.’"* József, a városi tanacs per*’igyi oofctályának veaeíoj^

Next

/
Thumbnails
Contents