Dunántúli Napló, 1956. december (13. évfolyam, 287-311. szám)

1956-12-11 / 295. szám

2

N A P T: rt

1956 DECEMBER 11

Látogatás két pécsi üzem munkástanácsánál

Nagyobb, teljesebb önállóságot!

— Milyen gazdasági intézkedéseket foganatosított ez- ideig a munkástanács?

A kérdésre dr. Tóth Géza, m bőrgyári munkástanács elnöke felel:

— Eddig még semmilyet Ennek egyik oka az, hogy a végleges munkástanácsot még csak egy-két napja választót tűk meg. Még fiatal munkás- tanács vagyunk. Egy hét múlva már többet tudnánk mon dani.

— De terveik csak vannak?

— Sajnos tervezni sem igen tudunk. A gyár még nem egészen a miénk. Még nem vagyunk önállóak. Köt még mindig bennünket a minisztérium 72 tervmutatója. Hogy meddig? Ez is eldől hamarosan és akkor már, többet mondhatunk a magunk terveiről,

Ugyanezekkel a kérdésekkel kopogtatunk a szomszédos üzemben, a Húsipari Vállalatnál is.

Itt már kedvezőbb a helyzet. A munkástanács — mivel az üzem állandóan dolgozott eddig is — az első választás óta különösebb személyi változások nélkül működik. Már eddig is több jelentős határozatot hoztak. A régi munkarendet megfelelőnek találták, azt nem bolygatták meg. A bérrendszert azonban megváltoztatták. A normát megszüntették. Novem berben már az előző negyedévi keresetek havi átlagát fizették ki a dolgozóknak. Bevezették a dolgozók számára a heti egy-egy kiló térítés- mentes hús és zsírszalonna- juttatást. Megegyeztek az Élelmiszeripari Minisztériummal, hogy ezután önállóan döntenek afelől, milyen áruféleségeket gyártsanak. E megegyezés eredményeképpen már hozzá is kezdtek a gyulai-kolbász gyártásához. Legutóbb pedig egy ideiglenes húsfüstölő építését határozták el. Ezzel a kolbászgyártás lesz olcsóbb.

Távolabbi terveket azonban mindezideig — noha már több

hete dolgozik eredményesen a

munkástanács — nem tudtak kialakítani. Még elképzeléseik sincsenek;

— Miért?

— Azért, — mondja Gáli Sándor, a munkástanács elnöke, — mert még nem vagyunk egészen önállóak. Még mindig kötnek bennünket az Élelmiszeripari Minisztérium tervszámai. Jó lenne, ha hamarosan tájékoztatnának bennünket arról is. hogy mekkora lesz a jövőben a vállalat „érdekterülete”. Ma csaknem egész Baranyát mi látjuk el. De lehet, hogy két-há- rom helyen kisiparosoknak is adnak ki iparengedélyt, szóba- jöhet esetleg a komlói vágóhíd üzembehelyezése is, akkor pedig lényegesen csökkenteni kellene kapacitásunkat. Ha ellenben nem adnak ki iparengedélyeket és nem nyitnak új vágóhidat, akkor új beruházásokra lenne szükségünk. Egyelőre tehát várunk.

— Milyen rendszer szerint

fizetik ki a decemberi béreket?

— Ha nem kapunk más intézkedést, ismét a negyedévi átlagbér egyharmadát fizetjük

— válaszolja Gáli Sándor. — Nem tehetünk mást. Béralapunk nem változott. Azt túl nem léphetjük. Egyelőre ezt a megoldást tartjuk a legigazságosabbnak.

Több önállóságra van szükségük a munkástanácsoknak

— ez a kérdések és feleletek tanulsága. Ezt az önállóságot pedig nem szerezhetik meg másképp, mint csak az üzemek vezető gazdasági szerveinek és a minisztériumoknak segítségével. Most tehát a minisztériumokon a sor. A vállalatok ügyeiben való döntések jogát minél előbb adják át a munkástanácsoknak, mert azok csak így lehetnek igazi gazdái az üzemeknek. E nélkül csak „eszmei” az önállóságuk;

Orsós Ferencet 1954. szeptemberében három és fél évre ítélték csalás és lopás miatt A forradalom napjaiban „kiszabadult” az oroszláni büntetőtáborból, még vissza van neki tehát egy év négy hónap, November 5-én szabadult és hazajött Szigetvárra. Azóta amint kiderült a jegyzőkönyvéből, összevissza két napot dolgozott. Hogy mit csinált a többi napon? Hát tessék: „Amióta hazajöttem, az egyik alkalommal körülbelül egy hete lehet, amikor a rózsaréten egy idős asszonytól kétszáz forintot kértem, hogy legyen becsületem a feleségem előtt..; Az asszony nak azt mondtam, hogy fát fogok neki adni.”

Ezenkívül még 370 forintot kunyerált ki Orsós Ferenc különböző személyektől. És mi lett a fával?

„Én azt ígértem, hogy áfát a lakásukra fogom szállítani, az elmúlt kedden és pénteken. De nincs is egyáltalán fám. Csak félrevezettem őket, hogy pénzhez jussak.”

Hogyan születik a rémhír?

Bevallom őszintén, vasárnap délután megijedtem. Azt hiszem, más is megijedt volna helyemben, ugyanis azt hallottam megbízható helyről, hogy keres a rendőrség. Melegen ajánlották, lépjek meg, de csendesen, nyomom se maradjon;

Mit tehet ilyenkor az ember? Marad a helyén, s várja, mikor áll meg a jeep az ablaka alatt. Hova is lehetne menekülni? S minek? Ha be is következik a letartóztatás, majd .csak kiderül, hogy tévedés az egész, hiszen nincs miért letartóztatni. S ha egyesek túlbuzgal- mából mégis belecsöppen az ember a pácba? Hát nem

mindegy? Ha egyszer

így van megírva a nagykönyvben, ám legyen. Az ember soha nem tudja, mit hoz a holnap, ezért aztán kár is a holnapot, vagy akár a következő órát is firtatni, s lesni az eseményeket. Megnyugtató ugyan ez az álláspont, de este, mikor lefekszik az ember, és sötétség borul a szobára, csak-csak összerezzen a legbátrabb férfiú is, ha ilyen vészjósló hírek után gépkocsi zúgást hall az ablaka alatt. Sok gépkocsi jár éjszakánként mifelénk, mert mellettünk van egy garázs. Azért megvirradt, ha nehezen is.

Hétfőn álmatlanságtól gyűrött arccal indultam a szerkesztőségbe. Már elkészültem rá, várnak, akik kiváncsiak rám. Kollégáim közül azonban senki nem tudott semmit. Más ismerősök viszont annál többet. Néhányan már azt is tudni vélték, hogy melyik cikkemért csuknak le, s hány évre számíthatok. Mások csodálkozva üdvözöltek, mert már úgy értesültek, le is fogtak engem az éjjel. Kezdtem komolyan rosz- szul érezni magam.

Végre aztán kiderült, honnan ered az egész. Szombaton este két rendőr egy újságírót keresett. — Mindegy kit, csak újságíró legyen. Egyik

kihallgatáson kellett volna résztvenni, s megírni a látottakat. Mindenütt megfordultak a karhatalom tagjai, ahol újságírók szoktak lenni. Nyomdában, szerkesztőségben, s más helyeken. Sőt, lakáscímeket is kértek, hátha így hamarabb célt érnek. így írták fel az én címemet is — ahogy utólag mesélik azok, akik tudják, honnan indult el a hír. Az egészben az az érdekes, hogy azért keresték az újságírókat, mert a „Rémhír születik“ című, vasárnap megjelent cikkhez akartak adatokat szolgáltatni. — Hát ez valóban aktuális volt!...

T. M.

A volt budapesti munkástanács több volt tagja ellenzi a sztrájkot

A tegnapi nap folyamán Kádár János a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke fogadta Kalocsai Györgyöt, a csepeli növényolajgyár mérnökét, Varga Lajost, a volt XIV. kerületi munkástanács tagját, Babai Istvánt, a Fővárosi Villamosvasút dolgozóját és a volt csepeli munkástanács egyik tagját, a feloszlott budapesti munkástanács volt tagjait.

Kalocsai György, Varga Lajos, Babai István és Klóger István közölték, hogy a megszűnt budapesti központi munkástanács további nyolc tagjának véleményét is kikérték és a lefolyt közvetlen beszélgetés során elítélően nyilatkoztak a feloszlott budapesti munkástanács sztrájkfelhívásáról. Kijelentették, világosan látják, hogy a sztrájk jelentős károkat okozna a munkásoknak, nem egyengetné, hanem akadályozná a kibontakozás útját.

Éppen ezért elhatározták, hogy személyesen is megkeresik a nagyobb üzemek munkásait és élőszóval is elmondják véleményüket a feloszlott budapesti munkástanács

sztrájkfelhívásáról.

Kevés a benzin Franciaországban

A Newsweek című ameri kai lap áttekintést ad a nyugateurópai országok helyzetér ől. Ebben arról tanúskodik, hogy az angol-francia beavatko zás Egyiptomban súlyos következményekkel járt ez országok gazdaságára. „A gazdasági nehézségek egész Nyugat-Euró pában fokozódtak, — írja a lap — a folyékony üzemai.yag használata 10—30 százalékig

csökkent. Az árak emelkednek, a benzintartalékok fogynak*’.

Mendes France, Franciaország volt miniszterelnöke az elmúlt héten a nemzetgyűlés folyosóján mindenütt kereste- kutatta a haditengerészet államtitkárát. Mindenki azt hitte, hogy Mendes France azért keresi ily lélekszakadva a találkozást, hogy kifejtse véleményét az algériai, egyiptomi helyzetről, vagy ellenkezőleg:

bizalmas-értesüléseket szerezzen.

Az első mondatnál azonban kiderült, hogy a volt miniszterelnök egészen más célból kereste a találkozást. Mendes France első mondata ugyanis így hangzott:

— Kedves államtitkár úr. nagyon kérem, utalványozzon számomra húsz liter benzint — különben leáll a gépkocsim.

A külföld — rólunk

A Francia Távirati Iroda

tegnap délután 4 órakor azt jelentette Budapestről, hogy a fővárosban rend uralkodik. Az utcák a szokásos látványt nyújtják. Budapesten normális menetben folyik a villamos és gépkocsiforgalom. Nem volt észlelhető semmi különleges rendőri intézkedés.

A noviszádi rádió ismerteti a magyar forradalmi munkásparaszt kormány statáriáüs rendelkezését, a szakszervezetek felhívását és közli, hogy a vöröskereszt képviselője kijelentette: a legújabb események nem hatottak ki a Nemzetközi Vröskereszt magyarországi tevékenységére. A Nemzetközi Vöröskereszt gépkocsikaravánjai továbbra is rendszeresen közlekednek Magyarország és Ausztria között.

A Jugopress értesülése szerint december 9-től Jugoszlávia és Budapest között szünetel a telefonösszeköttetés. A távbeszélőkapcsolat a sztrájk*- mozgalmak miatt szűnt meg.

India moszkvai nagykövetsége kijelentette, hogy Krisna Menőn, India moszkvai nagykövete visszautazik Budapestre. India moszkvai nagykövete ugyanis Magyarországon is kénviseli hazáiét.

SZIGETVÁRI GONDOLATOK

— Lem már kedve a parasztnak és nagyobb lesz a termésátlag! — Szántson-vessen a paraszt a földmű vessző veik ezet gépeivel! — Nagykeres kedelmi árn elosztót minden

járásba!

A szigetvári járási földművesszövetkezeti központban minden a régi helyén található. Az irodák, a tervosztály és kereskedelmi csoport, az asztalok és telefonok. Az emberek is ugyanazok, az adminisztrátor is. Csak a légkör változott meg, a gondolatok. Már nem tervek hosszú lajstroma felett vitatkoznak félnapokat, már nem a forgalom és előirányzat a legfőbb probléma, hanem az ésszerűbb és jobb szervezés, a felvásárlás egyszerűsítése, az ellátás meggyorsítása és az, hogyan lehetne minél jobb életet biztosítani a parasztoknak.

Erre csak azt mondja Bemkő elvtárs, a földművesszövetke- xetek járási központjának vezetője :

— Megjött a termelési kedvük a parasztoknak, itt a szd- r .tvári járásban is. Bármerre járok, csak azt bizonygatják, hogy most majd megmutatják, hogy nem hat, meg nyolc mázsás terméseket takarítanak be a földekről, nem lesz ritka a 12 mázsás búzatermés sem.

Nincs begyűjtés, de van értelme termelni többet, jobban. FrH^mes gondolkodni a vetésforgón s lehet is alkalmazni szabadon, mert nem akadályozzák íróasztal mellett szerkesztett utasítások és vetési tervek. A paraszt maga határozza meg ezentúl, hova milyen növényt vet és mennyit. Az is csak a vetés meg a termés javát szolgálja, ha nem „bíztatják“, nem látják el felülről „tanácsokkal” a parasztot, hanem rábízzák, mikor akassza neki az ekét a táb’á- nak. mikor vigye magával a vetőpépet és mikor vágja le a gabonát, ha beérett.

A paraszt ezután sem eszik többet mint eddig — folytatja Benkő elvtárs — ezután is csak eladja a fölöst az államnak, vagy Irjsiszi a piacra.

Annak adja, aW többet kánál érte, aki megfizeti egész évi fáradságát, végződését és nem kilencven forintot ígér egy mázsa búzáért. A szigetvári járásban jártában-kelté- ben arról is meggyőződhet az ember, hogy ha fokozódik a paraszt mad kedve, jövőre még több lesz a szabadon értékesített búza, mint volt az idén, vagy az elmúlt évek bármelyikében.

Somogyhatvanban különösen bizakodnak a parasztok. Maguk elmondják, hogy az állam csinálta saját magával a legnagyobb konkurrenciát. Hiába vásárolta fel a paraszttól olcsón a terményt, jószágot, mire raktárba került vagy a városiak asztalára, többe volt, mint az áru szabadpiaci ára, mert a begyűjtést óriási apparátus végezte. Tehát minden községnek tíznél is több begyűjtési dolgozót kellett eltartania, ennyit tett ki a járási, megyei és minisztérium’i hatalmas bürokratikus szervezet. S a hasznuk csak annyi volt, hogy az átvett termények, állatok árát nem egyszer száz százalékkal növelték. Most megszűnt az apparátus de csak a járásokban, községekben és nem véletlen, hogy a megyében tovább beszélnek róla. Hiszen lényegében megmaradt csak más nevet vett fel. Szabadfelvásárlási Vállalat a neve s dolgoznak tovább. Mintha a felvásárlást nem tudná elvégezni a földművesszövetke- zet, meg az egyéb már eddig is működő felvásárlási szerv és vállalat. A parasztok szemét többé nem lehet bekötni. Csak azt fogadják el jónak és helyesnek, amiről maguk meggyőződtek. A földművesszövetkezetben már régóta bíznak s a fö’dmfivesszövptkezet rászolgált és rászolgál ezután is

erre a bizalomra. Felesleges hát szembekötősdit játszani a

parasztokkal;

S ahogy tovább beszélgetünk a szigetvári FJK irodájában sorra előkerülnek az évek hosszó során át belénk- fojtott gondolatok és érvek.

Itt van mindjárt a

FÖLDMÜVESZÖVE TKEZEtek gépesítése

Nem első eset, hogy beszélgetnek róla, hogy tervezgetik, hogyan is lehetne minél előbb megvalósítani

Dibusz Sándor:

— Nekem az a véleményem, hogy helyes lenne,' ha a gépállomások a traktorokat, kombájnokat és cséplőgépeket átadnák a földmüvesszövetkezeteknek. A gépállomások ezentúl csak a javításokkal és egyéb szolgáltatásokkal foglalkoznának, de jól.

Ben/cő elvtárs:

— Ez az én véleményem is. Aztán ki lehetne bővíteni a gépállomások hatáskörét. Nem csak mezőgazdasági gépek javításával foglalkoznának, de megjavítanák a földművesszövetkezetek és termelőszövetkezetek gépkocsiját is. Akkor nem kerülnénk olyan helyzetbe, mint voltunk a közelmúltban, hogy a Blitz teherautónkat Sárvárra — ide csaknem 200 kilométerre — kellett elküldeni javításra.

1946-ban is a földművesszövetkezetek csépeltek a parasztoknak. PediR nehéz Idők jártak. Nem alakult még ki a ha- ta’om kérdése és nagy volt a bizalmat'ansáp. Ilyen légkörben is jól megállták a helyüket a földművesszövetkezetek és bíztak bennük a parasztok. De bízhattak is. Olyan munkát végeztek, hogy most is emlegetik, ha egy-egy traktoros megfeledkezik macáról s nem olyan munkát végez, mint

amilyent a paraszt kívánt volna.

Aztán egy másik nyomós ok, mely ugyancsak a parasztnak segít: Ha a íöldművesszövet- kezet szánt, akkor egyszerűen kidobolják, hogy ma ebben és ebben a dűlőben jár a gép és aki ott szántatni akar, jelentkezzék a föidművesszövet- kezeti irodában. A gépállomás is megtehette volna ezt, mégsem tette meg mindenütt és sok volt az üres járat, nagy volt a szántási díj. Helyes gépjáratással még a díjat is tudják mérsékelni, hiszen minden az üzemanyag felhasználáson múlik.

És sorakoznak az érvek amellett, hogy jobb ha a földműves« zö ve'kezet rendelkezik a gépekkel és köti a szerződéseket a parasztokkal.

Benkő elvtárs véleménye:

— Ha nálunk lesznek a gépek, jobban el tudjuk azokat helyezni, mint a gépállomás. Nem állnak majd hónapokon át az ekék, boronák és cséplőgépek a szabad ég alatt, nem rozsdásodnak esőverten, sárosán, mert minden községnek van kocsiszíne, ahol tárolhatjuk a gépeket. Egy cséplőgép élettartama például húsz-harminc év, ha gondosan kezelik s érdemes megnézni, milyen gyorsan tönkremennek ma. Ennek egyik oka a helytelen tárolás. Ha ml gondozzuk, akkor kiadjuk községeknek és ott vigyáznak rá, hiszen minden esztendőben nekik kell majd használni, dolgozni _ vele s a paraszt szeret jó géppel dolgozni, amely meggyorsítja a munkáját.

Dibusz Sándor:

— Most lenne a legalkalmasabb idő az átállásra és átadásra. Tél eleje van és valamennyi gépet bevitték a gépállomások központjába, nagy javításra. Ml átvennénk, minden nagyobb állományváltoztatás nélkül.

S Itt egy újabb gondolat

kerül elő: Miért nem tudta mindezt maga a gépállomás megvalósítani? Hiszen ugyanazok a gépek lesznek a földművesszövetkezetnél is. Egyszerű a válasz: A gépállomás szervezése és egész munka- módszere nem biztosította ezt. A gépállomásnak körzete volt, a brigádok ismét körzetekre osztották a területet s így ap- rózódott el a felelősség is, az ellenőrzés is. Földművesszövetkezet csaknem minden községben működik és így közvetlen irányítása alatt dolgozhat- mk a traktorok és munkagépek. Ha kell, akár naponta is ellenőrizhetik azok állapotát. A parasztnak sem kell messzire utaznia, ha egy szerződést akar kötni, vagy egyéb dolga akad a gépekkel. A boltba mindennap megy, s mellette megtalálja a földművesszövetkezeti Irodát is.

Ilyen egyszerűen menne, ha a gépeket átadnák a földművesszövetkezeteknek.

Másik hasznos gondolat az

ÁRUELLÁTÁS KÉRDÉSE

Benkő elvtárs magyarázza:

— A jelenlegi nagykereskedelmi rendszer nem helyes. Felépítése bonyolult és mégsem biztosítja a zavartalan és bőséges ellátást még akkor sem, ha nincs áruhiány. Csak megyei nagykereskedelmi vállalatok vannak.

Mindjárt példát Is mond. Csaknem négyszáz vidéki bolt van a megyében, mely textilárut Is árusít. S ennek a négyszáz boltnak egy nagykereskedelmi szerv végzi az ellátását. Így megesik, hogy egy rendelt hat-nyolc hét alatt kapnak meg a boltok. Vagy vegvflnk egy egyszerűbb esetet. Bejön a paraszt a boltba és olyan árut kér. amely éppen nincs raktáron. Azt mondja neki a boltvezető:

— Azonnal megrendelem — de már hozzáteszi: — Wem tudom, mtknr á-'roTjk meg, mert nem tőlem függ,

S igaza van. Nem tudhatja, mikor keHil sor a megrendelés leszállítására, mikor küldenek túrakocsit a faluba és így tovább.

A másik: a túrakocsik nem éppen gyorsak és sok a jegyzőkönyvezés. Mert a nagyke- resk'delmi vállalat azt mondja: Én hiánytalanul átadtam a túrának. Viszont a túrakocsi vezetője hivatkozik arra, hogy tételenként nem vette át az árut, csak csomagonként. Végül Is valakinek meg kell fizetnie a hiányt s ez legtöbbször a földművesszövetkezet.

Ezért helyesebb lenne, ha minden járásban felállítanának egy járási áruelosztó központot. Itt minden árut megtalálhatnának a boltok vezetői. Nem sokba kerülne beutazni a járási székhelyre, kiválasztani a szükséges árut és még aznap kielégítheti a keresletet. Gyors, pontos és megbízható lenne ezzel az áruellátás.

A járási áruelosztó központok közvetlenül a gvárral és a termelőhelyekkel tartanák a kapcsolatot. A földművesszövetkezetek gépkocsijai mindenkor biztosítanák a gyors áruszállítást.

Ilyen nagykereskedelmi központok már vannak kialakulóban. így a mohácsi járásban fűszerna'-nUi-orosk-e/ípimi központot hoztak létre a járás jobb ellátása érdekében. Miért ne lehetne ezt szélesebb alapokon az egész megvében megvalósítani, úgy. hogy az a parasztoknak Is az államnak is javára válna?

Amit a szigetvári látási földművesszövetkezeti központban elmondtak. -"m

„házi” probléma hanem igenis AZ EGÉSZ MEGYF ÉRDEKE, hogy mielőbb megválásul* on vagy úgy ahogy itt elmondták, vagy módosításokkal. l'T,”'i'>gy. Gondolkodni kell rajta; ■ >