Dunántúli Napló, 1956. december (13. évfolyam, 287-311. szám)
1956-12-24 / 307. szám
4 NAPLÓ 1956 DECEMBER 81 3Ca*áei04ty.i | Kicsi voltam nagyon, ölbe kívánkoztam még, mikór egy napon észrevettem, hogy a fenyők megindulnak a hegyekből a város felé. Megindultak és le telepedtek a Tűztorony alatt a piacon, emberek seregiették körül és kézröl-kézre ván doroltak. Aztán onnan is eltűntek. Legfeljebb néhány silányabb dülöngélt még a járda mellett. Hová lettek, visz- szatértek-e a hegyekbe? — arról nem hallottam semmit. Csak a fenyőillat maradt az orromban, az az édeses-ke- sernyés gyantaszag. amivel be- nárália az emberek ruháját:. Otthon nem történt semmi különös, csak a kam- ranüót csukták be előttem. Oda beköltözött a Számi — mondták. A s*ámí volt az a r élelme tes lény, n.H olyankor ke- rnlt elő. ha rossz 'át tettem a tűzre, ttvenkor váttttla- nnl érkezett, de ekkor is láthatatlan maradt. Valószínűleg negy- "viiám háta mi5- eött redőzött, mert míg neki is elválnz arm. a '"’’•rl'tl. Sráml mily nvommhan- 'mn h»s-élt. s moq hrlittf tnér- “‘»Vt neki honv "rovtát lő b> *eek. — őri hn vem. loq- ■őrololyh zsákot '•ev, beletesz és romosat rak a v,vivőmre, mivel '""t'óhhornr azzal vétkeztem. Szóval: Számi most beköltözött a kamrába és ott tanyázott türelmesen, könyörtelenül. Egy másik napon, mintha kicserélték volna az embereket. A szobaajtó is becsukódott előttem, s nekem az isteni Kisdedről meséltek, aki minden évben eljön a gyermekek közé, hogy megjutalmazza a jókat. A felnőttek is halkabban, ünnepélyesebben léptek, s keresztapa, aki mézesbábos volt a városban, s máskor estig is elüldögélt nálunk, most szürkülmtlcor fogta a somtabot- ját és hazakovo- gott. A zsaluoéfer mögött az öreg doktor igyekezett haza, aki negyvennyolcban honvédhadnagy volt, s máskor késő estig az utcát rótta. Odakint puhán hullott a hó, rátelepedett a kalapjára. s belepte az út széli iák és hálzák csipkéit. A szobából időnként durranások, zir zenések haUa*szot- tak, s nagyenám. ha a kulcslyukhoz lopakodtam, szája elé tette dolgos, öreg mitta*óvi*á*. homi nem szabad zavarni a Kisdedet, aki nem szereti, ha megnil- lentiák miiy ő az ajándékait * rendezgeti, Ilyenkor ijedten húzódtam vissza, s Számira ngnrtoi+em, aki n knm-ában rejtőzködik. Egyszerre csöngetés hallatszott. Egy láthatatlan apró kéz rázott meg egy láthatatlan apró csengőt, s feltárta a mesék ajtaját, ahová most már beléphettem. A szobában ugyanaz az illat áradt, ami a piacról hazatérő emberek kabátjából, az édes-keserű gyantaszag, s ott volt a fa is, amely most már semmiképpen nem volt fenyő. Ott állt aranydíszben, aranydióktól, kicsi almáktól terhesen. Egyenesen a mesék birodalmából került ide. s az ágakon apró gyertyalángok égtek. Csak a Kisded nem volt sehol, eltűnt, mielőtt betérhettem. Vagy mégis! A fa alatt, a színes holmik, kihajtós me- sekönyvek között, ott feküdt egy kicsike Betlehemben. apróka jászolban, szegényen, igazi széna közt, s fölötte ragyogott a betlehemi csillag Körülötte, pásztorok között, Mária József és a három napkeleti bölcs, aki vaTa: (tárnár. Menyhért, és Boldizsár. A szobában — a nagyanyám egri lány volt — régi-rém valóddal, lebegett. A (elnőttek szeméből is anrő rnterttmlángok lobogtak. s mind fi’lttn.. felém .,. A?*án múltak c~ évek s egy másik karáetnny következett. Háború volt, érmev az első vijénhébo-ú Az utcán meosra- porod+a.k a rokkantak, az iskolákban az árvák, s a Tűztorony alján kevesebb lett a fenyő. Nem sokat értettem az egészből. A katonásaitól, amit mi játszottunk, nem lett rokkant, nem lett árva senki. Apám egy ebéd után maga mellé ültetett. Komolyan, szomorkásán nézett rám. Éreztem, valami olyan történik most, ami sohasem történt még velem. Nehezen kezdett hozzá. — Fiacskám — köszörülte meg torkát — hiszen úgyis tudod már, hogy nem a Jézuska hozza a karácsonyfát. Most háború van... kevés a pénz, a karácsonyfa is kicsi lesz, s ajándék is alig ... De nem is ez a fontos, hanem a szív, amivei adják... Én nem tudtam minderről még semmit. A Jézuska személyes valóság volt számomra. A fájdalomból, amely most rámsznkadt, ahogy most feltekintettem, apámat láttam, s mögötte anyámat. Szemükben lassan lobogva, szomorkásán most is ott égett a mie-tya- láng, s tMe lassan kigyulladt az én szememben is. Tudtam most már a. láng nevét. SzPmotodl /\ l-trvr n jnfl déknz*nm először. — Persze, boa-' tudtam — feleltem. De valami a torkom összeszori tóttá. Helyes volt? ló van így? Te is így tesz©'? Pista nem kelt íel, amikor édesanyja ébresztette. Fél nyolckor bújt ki az ágyból. Egyik cipőjét nem találta: ruháját is édesanyja kereste elő. Mivel táskájába könyveit, füzeteit kapkodva tömte, számtanfüzete otthon maradt. így is elkésett az iskolából... Helyes volt? „Hogyan védem télen a hasznos madarakat” — ez a házifeladat címe. Péter rágja a tollszárat, de a papírra nem kerül egy sor sem. Édesanyja megsajnálja és lediktálja a feladatot. Jól van így? Amikor Panni édesanyja hazaért az üzemből, a lakásban minden ragyogott. Panni volt a kis háziasszony. Mindig segít édesanyjának. Te is így teszel? fótzsef Attila: ^egalább húsz fok hideg van, szelek és emberek énekelnek, a lombok meghaltak, de született egy embe meleg magvető hitünkről komolyan gondolkodnak a földek, az uccák biztos szerelemmel siető szíveket vezetnek, csak a szomorú szeretet latolgatja, hogy jó most, ahol nem vágtak ablakot, fa nélkül is befűl az emberektől: de hová teszik majd a muskátlikat? Fölöttünk csengőn, tisztán énekel az ég s az újszülött rügyező ágakkal lángot rak a fázó homlokok mögé. A •érhilS ló&faác&frtefyi h'éftS'Z&Uá Kis tudósok kis lexikona A korvinákról A karácsony az emberek legkedvesebb ünnepe. Különösen a gyermekek várják a sok •meglepetést, izgatottan lesik a feléjük áradó szeretet apró megnyilvánulásait. Igen mozgalmas, eseményekben gazdag, érdekes napot jelent ez az ünnep különösen falun, ahol a szokások egész sorával találkozunk. Már hetekkel előbb örömmel készülődnie az iskolások, a legények és a lányok. Előszedik ezekhez a színjátékszerű szokásokhoz szükséges öltözetet, kellékeket. Nem feledkeznek meg a tarisznyáról sem. hisz ebbe gyűjtik a sok adományt (a szegényebb családoknak kenyérkereset volt ez a koledálás). Karácsony előestéjén, alkonyaikor elindulnak a legények, öten, hatan „betlehemet bemutatni”. Elől kivont karddal lépked Heródes, utána két angyal viszi a tornyos, kivilágított betlehemet. Mögöttük lépkednek a nagyszakállas, nagy- bajúszú, bundás pásztorok. Bekopognak házról-házra és ha beengedik őket, a „Mennyből az angyal” és a „Pásztorok, keljünk fel” áhitatos dallama után tréfás párbeszéd következik. Szellemesen kötekednek, élcelődnek, hogy megnevettessék, a háziakat — az adomány reményében. Játék közben célzásokat tesznek a füstölt oldalasra, kolbászra, kalácsra, borra így: nem véletlenül: a tudomány is az igazságot kutatja. . — y — „Esy-két kulacs ürmössel, ürmössel, Beszélgessünk jó szívvel, Szívünk is ujujuj, Ezer víg örömmel. Várjál pajtás, majd adnak Tallérokkal megraknak. Kaláccsal, jó borral Mega j ándókoznak.” A karácsonyest áhitatos csendjét a pásztorok durgatá- sa veri fel. Amerre elhaladnak, a kiskapuba kiszaladó gazdasszony jó meleg perecet húz a pásztor botjára. Sok helyen fellelhető még az az ősrégi szokás is. hogy a juhász kanász. csordás egy-egy csomó vesszővel járja sorra a falu minden házát, ahonnan állatot hajlottak ki a legelőre. Elmondják a jótermésre, állatok szaporodására vonatkozó jókívánságaikat. A gazdasszony a vesszők közül annyi szálat húz ki köténybe csavart kezével, ahány állatát őrizte a pásztor. A kihúzott vesszővei ráver a pásztorra, az meg ugrálni kezd, hogy az állatok a következő esztendőben ilyen virgoncak, egészségesek legyenek. Az ajándék itt sem marad el. Karácsony másodnapján kezdődik a regölés és eltart újévig. A karácsonyi ünnepkör szokásai nemcsak a két ünnepnapra korlátozódnak, hanem kinyúlnak vízkeresztig. 14 —15 éves fiúk, sőt férfiak is, kettesével-hármasával összeállnak és jelmez nélkül, csupán kenderből bajúszt és szakáin ragasztva kezükben csörgés. láncos bottal, vállukon tarisznyával elindulnak estefelé. Különösen lányos házaknál várják őket. Megállnak az abak alatt, beköszönnek s a tornácra kiszaladt háznép előtt elmondják, hogy ők István király szolgái. Beszélnek versükben csodafiú-szarvasró elmondanak egy sor jókíván ;á- got, összepárosítják, összeének- lik a fiatalokat, végül ajándékot kapnak. December 24-e az emberiség legkedvesebb ünnepe volt mindig, mint a fény, a világosság, melegség, a Nap ünnepe és diadala. Azt a természeti tüneméevt, hogy e naptól kezdve a NaP az északi féltekén mind hosszabb ideig lesz látható, hogy sugarai mind merőlegesebben érnek a Földre — ez termékenységet eredményez — aZ emberiség optimizmusa már nagyon régen szimbolikusan erkölcsi jelentéssel is felró' házta. Már az ó-perzsáknál >s találkozunk a jót, a tiszta léé' kört, a világosságot, a fényt’ az igazságot, az örök világrendet védelmező hatalmat: a Napot dicsőítő örömünneppel- Rómában szintén 25-én ti’té'K a Nap diadalát a homály fe' lett. Ennek az ősrégi emberi örömnek nyomait találhatjuk meg a mi karácsonyi népszó* kásáinkban is. S mivel e szó* kásoknak erkölcsi jelentése 's van, ma 1956. december 24-én bennünket Is hasson át 8* öröm és az a tudat, hogy a sötétség felett mindig diadalmas' kodi-k a világosság. — é " régi, kedvei udvarház dologról beszélgetni. Nem, így sose tudná a régi szép időket felidézni magában. Végre azt okoskodta ki, hogy senkinek se szól, késő este érkezik, majd oda, mikor a háziak, meg a cselédek lefeküdtek már. Sose hitte volna, hogy ilyen furcsa legyen a hazaérkezés. Ahogy Morbakkához közeledett, mintha percről percre évek hullottak volna le róla. Nem őszülő öregasszony ült a kocsiban, hanem kurtaszoknyás, hosszú hajfonatos kislány. Ismerős házak suhantak el mellette, az úton ismerősek voltak a fák is, el se tudta képzelni, hogy otthon ne pontosan a régi legyen minden. Persze, hogy ott várják a szillei, testvérei a lépcső fejénél, az öreg házvezetőnő a konyhaablakon lesi, jön-e már és Nero meg Freja farkcsóválva szaladnak elébe. Mennél közelebb ért a kapuhoz, annál vígabb lett. Tavasz van, talán éppen nagy- takarításra érkezik. Nem baj, annál érdekesebb. Közeleg a nagyvásár napja és akkor ragyogni kell a háznak kívül, belül. Az őszi nagyvásár ünnepnapnak számít. Most aztán karácsonyig aránylag csöndes lesz a ház. Csak Lucia napján kezdődik újra a felfordulás Hajnali öt órakor felkelti őket a szobalány, kávézni hívja az egész háznépet, fehér ruhában jön be, égő gyertyával a fején. A renaissance és a humanizmus igazi megteremtője Magyarországon Mátyás király. A, korabeli uralkodók közül Is1 messze kimagaslott a művészet \ iránti szeretetheti és a hunra-, nizmus ápolásában. Ennek leg-« szebb bizonyítéka könyvtára,1 a világhírű Korvina. Művé-( szék, tudósok csodájára jártaki a bőrbe, bársonyba, selyembe« kötött kódexeknek, amelyek( közül nem egyet a kor neves ( művészeinek (Attavante, Fran-, cesco del Chierico) pazar szín-* pompájú díszítményei, iniciáléi J ékesítettek. A korvinák nyelve görög és latin, anyaguk — négy papíron készültet kivéve — fiatal állatok bőréből készült fehér pergamen. A Korvina, Mátyás halála után szomorú sorsra ( jutott. Na,ey híre, roppant ér- ( téke csábítóan hatott tudósok-( ra és kalandorokra, kis és, nagy tolvajokra, vagy jószán-, dókú „megmentőkre”, — en-, nek ellenére jutott még a tö-, röknek is annyi, hogy uszái, lyokkal szállíthatta a Bospo-, rus felé... , Hány kódex volt a Korvi-, nában. ezer? kétezer? — ma már nem tudjuk, a feljegyző sek a kor leggazdagabb könyv-, * táraként emlegetik. Mégis, ma az egész világon mindössze 170 hiteles korvináról tudunk, amelyek két világrész 11 országának 40 városába szóródtak szét. 11. Abdul Hamid török szultán 1877-ben 35 korvinái visszaadott Magyarországnak és így Budapesten van együtt a legtöbb korvina: 42 kódex. Mindmegannyi dicső emléke a humanista müveltséÍgy jelezték, hogy most két hétig senkise számítson alvásra, mert kezdődik a karácsonyi készülődés, sört kell főzni, halat pácolni, nekifogni a sütés- nek-főzésnek, tisztogatásnak. A karácsonyi készülődés kellős közepéből riadt fel, mikor a kocsis megállt a fasor végén. Kábultan nézett szét. Félelmes volt a nagy magányosság, ami így rászakadt hirtelen, hiszen az imént még ott voltak körülötte övéi mind. Kiszállt és elindult a fasorban, észrevétlenül akart érkezni. De most idegen és elszomorító volt minden. Ügy érezte hiába is jött, semmise olyan itt, mint régen. Legszívesebben visszafordult volna, de azt mégis rös- telte most már. Ment hát előre, lépésről-lé- pésre nehezebb szívvel. Egy óriás, öreg juharfa árnyékában megállt és szétnézett elgondolkodva. Akkor furcsa dolog történt, — egy csapat galamb ereszkedett le mellette. Előbb azt hitte, rosszul lát, hisz napnyugta után a galambok sose röpködnek. Vagy talán az erős holdfény tartja ébren őket? Az apja idejében temérdek galambjuk volt mindig és semmivel nem szomoríthatták meg jobban, mintha egy galambot levágtak. Hátha üdvözölni akarják a kedves madarak? Elébe jöttek, hogy otthonosabban érezze itt magát? Vagy talán az apja küldte őket, vigasztalásul? Hirtelen úgy elhatalmasodott rajta a vágyakozása, hogy könnybeborult a szeme. Fájt a szíve gyerekkora után. Szép élet volt az bizony. Dolgozni kellett éppen eleget, de megvoltak az ünnevnapok is, esténként összegyűltek a lámpfL körül, olvastak, beszélgettem Nemcsak magot vetettek, de ültettek rózsát, jázmint is. Nemcsak fonlak-szőttek, de énekeltek is munka közben. A történet, nyelvtan nehezen ment a fejükbe, igaz, de közben színházat játszottak, meg verset írtak. Sütöttek-főztek, segítettek a nagyoknak, de megtanultak zongorázni, hegedülni. És ha háziszőttes ruhában jártak is, gondtalanul, vidáman éltek. Ma már sehol a világon nem élnek olyan szépen, mint ahogy mi éltünk itt valamikor — gondolta tfhajtva. Hej, be jó lenne élőiről kezdeni megint! Most, hogy itt voltam, még keservesebb lesz elbúcsúzni a kedves öreg háztól Lehajolt a galambokhoz és bár tudta, hogy bolondság, amit művel, beszélgetett velük: — Üzenni szeretnék veletek apámnak. Mondjátok meg neki, hogy nagyon-nagyon vágyom haza. Éppen eleget hányódtam idegenek között. Hátim el tudná intézni, hogy vist- szajöhessek ide a gyermeke kori otthonombaI Alighogy kimondta, a űK lambsereg felröppent és éltún a holdfényes csillogásban. Ebben a pillanatban éles & áltást hallott a kertből, odí' sietett és álmélkodva látta & arasznyi emberkét, aki < kuvikbaqollyal harcol. A rMa'. lepetéstől moccani se tud°\ előbb, de a kétségbeesett íaJ. gatás felrázta hamarosan. 0* ugrott és elválasztotta a vere, kedőket. A kuvik felröopert ,, fára. a törpe ott maradt az szélén, nem is próbált -meé1 killiri — Köszönöm a segítség^ — mondta, — csak kár volt ereszteni a baglyot. Most nf-n mozdulhatok, mert itt ül a ^ és leselkedik rám — mondta■ — Ejnye, csakugyan len voltam. De talán baza - , sérhetlek. — Meséket irt ®í”L életében, gondolatban sok pével beszélgetett már és tal, annál inkább csodáikat : most, hogy a mese valóság1, lett. Különben — lehet, 1*09’ nem is csodálkozott olyan % gyón. Hisz titokban egész erre várt, tudta, hogy vale . nek történnie kell, miheW ré''' ház kapuján belép. illönös gondolat át agyán, álig merte 1 gig gondolni. A galamb áyL. san jár, hátha az apja szolt máris? Az imént d2,.. neki, hogy szomorú és egVfféj, van. nagyon vágyik haza. ha így akart segíteni hogy most megírhassa a ko véU reá (Részlet az írónő ,cff/ dálatoe utazás” kömyvéből.) » Zp urcsa véletlenek vannak • x a világon. Élt ebben az I időben valaki, akinek Svéd- l országról kellett volna könyvet (írni gyerekek számára. Kará- l csony óta töprengett már, hogy i is foghatna hozzá, de semmi i se jutott eszébe. Megunta az 1 egészet — Tégy le róla, — • gondolta, — írj inkább mesé- 1 két, mint eddig, azt a tanul- 1 ságos, komoly könyvet pedig • majd megírja más. Vdrmlandi volt 6 maga is, hát úgy gondolta, legjobb lesz | ezzel a vidékkel kezdeni a ! könyvet, Morbakkáról szólt , volna az első fejezet, ami je- ! lentéktelen és félreeső kis hely I ugyan, de sok szép régi szokást I megőrzött és úgy érezte, hogy ! ha ő olyan boldog volt ott i gyermekkorában, más gyere- , két is érdekel bizonyosan a , lokféle házimunka, hétköznapi I és ünnepi foglalkozás. , Le akarta írni apróra, mi- t lyen volt a karácsony, a hús- I vét, a Szent István napja s az l őszi nagyvásár a régi jó világ- > ban, milyen volt a berendezés, \1 könyvespolc, a konyha, pa'd- I lás, istálló, fürdőszoba. De a i ‘olla sehogyse mozdult előre. i Eszébe jutott, hogy sok-sok Í esztendeje járt már otthon a ~zülőházban, talán azért nem *ud írni róla. Mindjárt köny- i uyebben menne, ha előbb ha- i 'alátogatna. Vágyódni eleget l vágyódott haza máskor is, de a i 1olog nem volt egészen egy- i 'zerü. A birtokot azóta elad- i ‘ik, idegenek lakiak a házban, > és bár tudta, hogy szívesen • fogadnák, mégse szánta rá ma- «gát egykönnyen, hogy beállítLagerlöf Zelma: gű uralkodónak, aki tudo- mányszeretetén kívül igazság- szeretetéről is híre® volt, s
