Dunántúli Napló, 1956. december (13. évfolyam, 287-311. szám)

1956-12-24 / 307. szám

1956 DECEMBER 24 NAPLÓ s Mi lesz az erdőkkel? Bevettem a kacsát Falun járva mindenütt ebbe a kérdésbe ütközik az ember: teMi lesz az erdőkkel? Vissza­kapják-e az erdőbirtokosságok Vagy sem?” Ez a kérdés fog­lalkoztatja az embereket. Nem csoda, hisz ebben a megyében 20.000 hold volt erdőbirtokos­sági erdőt vettek állami keze­lésbe 1951—52-ben. Es ebből az erdőből mindössze 10.009 köbméter fát kaptak évenként a/, erdőbirtökosságok bérlet cí­mén. Ez kevés volt, hisz a számítások szerint is mintegy 25.000 köbméter fát lehet évenként ezekből az erdőkből kitermelni. így hát nem csoda, ha egymásután jönnek az er­dőbirtokossági elnökök a me­gyei tanácsra; aláírni a jegy­zőkönyveket. melyben kijelen­tik, hogy újból saját kezelésbe akarják venni az erdőket. — Eddig a 225 erdőbirtokos­sá g többségét mgekérdeztük, de a válasz két helyet kivéve 4— Máriagyűdöt és Patacsot — úgy döntött, hogy az erdőket vissza kívánják venni. Mi már elkészítettük a terveze­tet. Véleményünk szerint a kormány jóváhagyja és így — ez nem biztos — 1957. decem­ber elsejétől újból a gazdáké lesz az erdő — mondja Farkas Gyula megyei erdészeti és va­dászati felügyelő. — Minde­nütt úgy nyilatkoznak a pa­rasztok, hogy a parasztságnak a begyűjtés eltörlése után az a leghőbb vágya, hogy vissza kánja az erdői , Ennyit mondtak a megyei tanácson. De lássuk csak a vé- jr -yt- *7. e-d'^k vv~zaadásá- ról a Mecseki Erdőgazdaság igazgatóságán? Itt a feltett 1 T-r « 7 n T7‘er*?'nc, a Me-seki Erdőgazdaság igazga­tója válaszol. — Az 1945-ben, a földre­formmal birtokba vett erdőket fez állam nem adja vissza tu­lajdonosainak. — Ez érthető — jegyzem meg — hisz ezek az erdők gró­fok, földesurak birtokában voltak. De mi történik az 1951 —52-ben államosított erdők­kel? — Azokat az erdőket, ame­lyeket 1951—52-ben az erdő- birtokosságoktói vettünk át ál­lami kezelésbe, minden való­színűség szerint visszakerül­nek. Nekünk legalábbis ez az álláspontunk és tudomásunk van arról is, hogy a más me­gyékben működő erdőgazdasá­gok nagy többsége is ezt az álláspontot képviseli. Ezt az elgondolást valamennyi erdő- gazdaság, így mi is tudattuk a főigazgatóságunkkal. — És mi a véleményük: ezeikután, ha visszakapják az erdőbirtokosságok az erdőket teljesen szabadon gazdálkodhatnak? — Igen, természetesein, per­sze a gazdálkodásukat, mint az állami kezelésbe vétel előtt is a megyei tanács erdészeti szakszervei fogják irányítani. Temészetesen a jövőben is csak megfelelő erdészeti ütem­tervek alapján dolgozhatnak, mert az erdőt nem csak irtani kell, hanem meg kell szervez­ni az erdőápolást, a telepítést és szabályozni kell a fa kiter­melésének mennyiségét is. Te­hát helyesen így lehetne meg­fogalmazni ezt a szabad gaz­dálkodást. Szabadon rendel­keznek az erdőbirtokosságok az ütemtervben előírt és a me­gyei tanács által engedélyezett fával. — Es ez nem jelenti azt, hogy a gazdák ezentúl sem juthatnak több fához mint eddig? — Nem. A gazdák ezentúl mindazzal a kitermelt fameny- nyiséggel rendelkeznek, amit eddig az erdőgazdaság termel­tetett ld. — Tudomásom szerint az or­szág építkezéseihez és a bá­nyászathoz szükséges ipari fa egy részét hazai anyagból fe­deztük. Nem jelenti-e az er­dők visszaadása azt is, hogy ezentúl még ez a kis mennyi­ségű hazai iparifa pótlás még minimálisabbra csökken pon­tosan azáltal, hogy az erdőbir­tokosságok inkább tűzifát akarnak nyerni? — Ez a veszély fennáll. Ép­pen ezért már most szeret­ném felhívni az erdőbirtokos­ságok figyelmét arra, hogy igyekezzenek minél nagyobb mennyiségű ipari fát kitermel­ni. Ez hasznos nekik is, az ál­lamnak is, mert az állam az ipari fa köbméteréért 7—800 forintot fizet, míg a tűzifa köb­méteréért csak 150 forintot ad. Ezzelt kapcsolatban még azt is el kell mondani: az erdőbir- tckosságok a kitermelt iparifa mennyiségének megfelelően az erdőgazdaságoktól igen jutá­nyos áron kiváló minőségű tű­zifát kapnak, tehát lesz elég tűzifájuk — Az előbb azt mondta, hogy lesznek bizonyos erdőré­szeK, ameiyeKet nem Kapna« vissza az erdőbirtokosságok. Milyen erdőrészekre értette ezt? — Vannak olyan erdőbirto­kosságok, ahol egy-egy tag er­dőjoga tíz holdon felül van. A tíz holdon felüli erdőt viszont államosították. Tehát, amelyik erdőbirtokosságnál ilyen van, ezt a tíz holdas részt nem kap­ja vissza, talán helyesebb így: azok a gazdák, akiknek az er­dőjoguk elérte a tíz holdat, azok nem kapják vissza az er­dővel együtt az erdőjogukat. * z .ő továbbra is álla­mi kezelésben marad. — Még egy utolsó kérdés. Falun manapság gyakran hall­ja ezt a kérdést az ember: „Mi lesz. lehet-e résziben fát kiter­melni?” Szeretném, ha erre a kérdésre is válaszolna. — Részes termelés mint ilyen van, de ez csak az öt centinél vékonyabb anyagra és a tuskóra vonatkozik — fejez­te be nyilatkozatát Kasza Fe­renc, a Mecseki Erdőgazdaság igazgatója. Szaki .fanoKi III -as aknai gondok Előrebocsátom, hogy csak néhány percet sikerült beszél­getnem a III-as akna munkás- tanácsának elnökével, Váradi, és a munkástanács egyik tag­jával, Szécsi munkatársakkal. Így nem is tudok átfogó ké­pet adni azokról a problémák- Tól, amelyek ma a III-as aknai bányászokat foglalkoztatják, néhányról azonban érdemes beszámolni. Érdemes, mert ezekből is kitűnik, mennyi gondja, problémája van ma egy bányaüzem munkástaná­csának, ha azt akarja, hogy helyre álljon a rend a bányák­ban, hogy minél előbb elérjék vagy legalább is megközelítsék az október eleji termelési szin­tet A III-«s aknai bányászok október elején napi 60—70 va­gon szenet termeltek. Jelenleg a napi termelésük 25—30 va­gon. Természetesen október elején a III-as aknai bányá­szok száma is sokkal magasabb volt, mint a jelenlegi, de ez­zel a létszámmal is lehetne többet termelni. Legalább is a munkástanács fent említett két tagjának véleményéből ez tűnik ki Elmondották például, hogy nagyon sok gondot okoztak ed­dig” a közlekedés zavarai. Bár a munkaidő jelenleg hét órás, vaeyis a délelőttös műszak reg­gel 7-től délután 2-ig tart. A munkával ténylegesen eltöltött irlő ennél sokkal rövidebb. Csupán a le- és kiszállással nv óra telik el. A termelésre f£bát csak hat óra marad, de sajnos sokszor ennyi sem. Elő- . fordult például, hogy a mun­kásszállítás zavarai miatt 30— 40, de volt, hogy 100 bányász is.' csak háromnegyed nyolckor érkezett az aknához. Előfordult hasonló eset a délutános mű­szaknál is. Bár néhány nap óta jobb a közlekedés, a bányászok egy része már bizalmatlanná vált. Ezek egy órával a műszak be­fejezése előtt elhagyják^ a munkahelyüket s fél kettőkor az aknánál várják, hogy ki- jfthessenek a bányából. A rossz közlekedés következménye volt ez is, hogy sokkal többen jön­nek be délelőtt munkára, mint amennyit foglalkoztatni tudná­nak a széntermelésnél. így kénytelenek őket mellék- vagy előkészítő munkára osztani. Délután viszont senki sem akar műszakra jönni. E tart­hatatlan helyzet megváltozta­tása döntően a közlekedési vállalaton múlik. De van a III-as aknaiaknak más gondja is. Bár a jövőre nézve még nincsenek kész ter­veik, annyit elárulnak, hogy napi 50 vagon szenet szeretné­nek termelni. Ehhez viszont mintegy 170—180 munkásra lenne szükség. Mondani sem kell, hogy en­nek biztosítása nagyon nehéz probléma, hisz a többi bánya­üzem is hasonló gondokkal küzd. A III-as aknai munkásta­nács azonban nem várja tét­lenül, hogy majd csak megol­dódik ez a probléma is, Meg­kérték például azokat, a kül­színi fizikai, adminisztratív és műszaki dolgozókat, akiknek fizikai adottsága alkalmas a bányamunkára, s munkaköre feleslegessé vált — jöjjenek és segítsenek szenet termelni, legalább addig, amíg lesz ele­gendő földalatti létszám s ak­kor visszatérhetnek eredeti foglalkozásukhoz. Mert szénre van szükség — tették még hozzá. Igen. Szénre, nagyon sok szénre. És, hogy a III-as aknán is minél több szenet és minél gazdaságosabban termeljenek, azt kívánja elősegíteni az a ja­vaslat, amit a munkástanács az üzem átszervezésére készí­tett. De Váradi és Szécsi mun­katársak elmondották, hogy a munkástanács sokkal többet szeretne tenni az üzem helyze­tének megszilárdítása, a ter­melés növelése és a többi fel­adatok megoldása érdekében, mint eddig tett. Sajnos, ennek sok feltétele hiányzik. — Csak tapogatózunk — mondották, — mert nem tudjuk, mennyi ön­állóságot kapunk, mi lesz a sorsunk a jövőben, hogy ennek alapján termelni, dolgozni tud­junk. — Minden tekintetben a munkástanácsokról szóló rendelethez igazodunk s azt akarjuk, hogy a rendeletben előírt jogokat gyakorolhassuk. Ezt csak helyeselni lehet. Az említett problémák megoldá­sával pedig nem szabad to­vább várni , — m— i t Napról napra szabadabban \ lélegzik Budapest, de a kósza f hírek, a hajmeresztő mende­mondák megtalálják a maguk talaját, s ha nem is vernek gyökeret, néhány lélekzetvé- (’ telnyire visszavetik a várost f a fejlődésben. „Megölték Ká- ? dár Jánost” — kiáltotta a í munkás a tetőn, suttogta a J kalauz a végállomáson, fecseg­jék a gyerekek két óra között. \ Csupán néhány nappal ezelőt* J történt ez, s mégis mennyi \ változata terjedt el azóta a J hírnek. \ öngyilkos lett Kádár Já- \ nos ... agyvérzést kapott... i satöbbi, satöbbi, minden nap­inak megvolt a maga Kádár- i híre. Az újságok és a rádió 1 persze gyorsan kivégzik ezeket la kacsákat, de amíg élnek las- i sítják a kanalat a kőműves i kezében, az asztaloséban a ka- > lapácsot, a mérnökében a ce- t ruzát. |i Én is találkoztam eggyel. ii Odafarol mellém egy motor 4 a Nagytemplom utcában, üd- i vözöl az ismerős és fogadkozik, 4 hogy elvisz akár a világ végére dis, csak üljek a háta mögé. # — Ám legyen, ide megyek a Kilián laktanyához — mon­dom és már berreg is a motor. — A Kilián laktanyához? No szép világ van arrafelé. Melyik házba? (1 — A gyermekklinikára... Hátrafordul, rámmereszti a szemét, megbillen a motor, Ó veszedelmesen megközelítjük a téglarakást. — A gyermekklinikára? Be se tudsz menni komám. Rom- málŐtték azt! Háromszáz gye­rek halt meg ott, mert onnan *ámadták az oroszok a Kiliánt! Kilián laktanya! Háromszáz gyerek! Felrémlik előttem a Kilián ostroma, amikor aknák röpködtek a kerületen, ropo­gott a fegyver és holttestek hevertek a sarkokon. S a gyer­mekklinika ott van a Kilián * i mögött. Az utca is olyan ke*» kény, hogy fent szinté össze- érnek a falak. És a gyerekek csakugyan ott tartózkodtak az épületben. Kovács néni mond­ta, ő pedig szavahihető asz- szony. Háromszáz apró gye­rek! ... Fékez a motor, nézem a fa­lakat, nyomát sem látom az aknáknak, üresek ugyan az ablakrámák, a vakolatot itt is ott is szét spriccel* ék a repe- szek, de a vöröskeresztes le­pedő még csak meg se szaka­dozott. Kérdően nézek a moto­rosra. — A belső oldala ... biztosan a belső oldala kapta az akná- ' zi. No r~~ :'—z komám... remélem még találkozunk. — Aztán már veri is a kerék a port. Néhánynapos késéssel mon­dom, hogy ne kívánj talál­kozni vcla.i édes egy komám' De ne kívánj találkozni <r épületben dolgozó munkások kai sem! Mert mit mondtak: AZ ASZTALOS: Kitől hal­lotta ezt?... (káromkodás) ki volt az a csibész... (káromko­dás), de ha elhitte, akkor ma­ga is elég nagy marha. . (újabb káromkodás, de a tiái­i r-)- n-t ‘-\o£nlq 1* ^Iliért G ilZGTX­tettem el motoros barátoma*) A TAKARÍTÓNŐ: Hát tudja édesem, potyogtak az aknák, o Cl senkinek se történt baja. De a Práter utcában édesem, ott volt ám nőm/ cili-buli ... A VILLANYSZERELŐ: (nem lehet leírni). AZ ORVOS: Kérem én nem nyilatkozom. Talán a főorvos úr... Kérem? hogy három­száz? L. Ne tessék kérem vic­celni. Igaz, hogy eltemettünk eg1/ pi/ereket, de az beteg volt, sajnos nem tudtunk rajta segí­teni. ; Hát igy volt. Ott a klinika a Kilián mögött, bárki meg­győződhet róla. Kiss Sándor Nem vagyunk mi irigyek..« Mikor kezdhetik? A *7 cflópA^Arpiiv' kástanácsa és vezetői a gépál­lomás önállóságának bevezeté­sére egy változatos tervet dol­goztak ki. A terv tartalmazza mindazokat az előfeltételeket, melyek szükségesek ahhoz, bogy a gépállomás haszonnal zárja az évet. Ezért a föld­faCS-UuM »00 V/ asárnap dél- ” előtt. Sűrűn nyűik most a vá­rosi tanács anya­könyvi hivatalá­nak ajtaja. Tíz órakor fiatal je­gyespár lép be: Horváth Béla se­gédmunkás, a Pé­csi Bádogos Kis­ipari Szövetkezet dolgozója. Kabát­ján Kossuth-cí- mer. Mellette menyasszonya: Schwindlá Paula pénztáros, a TÜ- ZÉP Vállalat dol­gozója. Mögöt­tük ott a két ta­nú. Schwimdli Gyula és Lengyel László. Kabátjuk­ról leverik a friss hópelyheket, majd bevonulnak az es­ketési terembe. •-— Szabad a sze­mélyi igazolvá­nyokat — szólal meg Lemthy Lászlóné amya- kömywezető. A jegyesek előveszik a kis barna köny­vet s az anya- könyvvezető a tl- zennyo1cadik ol­dalra bevezeti az esküvő dátumát. Azután a piros takaróval borított, zöld növényekkel díszített asztal elé áünak. Lenthy i .ászióné. a nya- könywezető ma­gára teszi a piroe­féhér-zö’.d szala­got és megkezdi az esketésá szer­tartást. — Tisztelt há- zasulók! — hang­zik megszólítása, önök megjelentek előttem, mint a Pécs város II. ke­rületi tanács anya könyvvezetője előtt, azzal a • szándékkal, hogy * a törvény értel­mében házasságot kössenek egymás­sal. A bemutatott iratokból megálla­pítottam, hogy a közasságkötés tör­vényben előírt fel­tételeit igazolták. A házasságuk meg kötéséhez most már nem szüksé­ges más, csupán az, hogy előttem és két tanú előtt egyöntetűen, —de külön-fcülön —ki­jelentsék, hogy egymással házas­ságot kötnek. Ezt a kijelentésüket sem Időhöz, sem­miféle feltételhez nem köthetik, tel­jes, szabad elha­tározásból tegyék. Külön-TriPön kér­dést fövök intézni Önökhöz és ké­rem majd sírra röviden válaszol­ni. K11elenti-e ön Horváth Béla. hogy az itt jelen­lévő Schwimdli Paulával házassá­got köt? A feltett kérdés­re halk „igen“ a válasz. És miköz­ben Schwimdli Paula elmondja a boldogító „igen”-t, Hollodi Elemér fényképész meg­örökíti azt az örökké emlékeze­tes pillanatot. — Én tehát Önö­ket ezen egybe­hangzó kdje’entés alapján a törvény értelmében házas- tánsakmak nyilvá­nítom — folytatja az anyakönyvve­zető. S ő a leg­első, aki a fiatal házaspárt őszinte szívből köszönti: — Engedjék meg, hogy elsőnek én üdvözöljem Önö­ket és a házassá­gukhoz nagyon sok szerencsét és boldogságot kí­vánjak. A házas­sá«, az két em­bernek egy egész életre szóló igen komoly megálla­podása. És ez a meffál’apodás mindvégig is ér­vényes marad, ha az a kölcsönös szemeteten, a köl­csönös megbecsü­lésen és az egy­máson segíteni­akarásom alarvszik. Én kívánom Önök nék, hogy ez a kis családi fészek, amelynek alapját most lerakták, mindvégig öröm­mel és boldogség- gai legyen tele. Mégegyszer min­den jót kívánok! A hivatalos es­i V küvői szer­tartás ezzel véget ér. Az egyperces férj és feleség, a két tanú aláírá­sával igazolja, hogy a házasság- kötés megtörtént. Kézhez veszik a házasságlevelet, egymásba karol­nak és boldogan hagyják el az anyaikönyvi hiva­talt. Azt a helyi­séget, ahol 1956 december 23-án, délelőtt tíz órakor örök hűséget es­küdtek egymás­nak. Ez a nap mindig emlékeze­tes marad szá­mukra. És decem­ber 24-én, amikor családi otthonuk­ban az örökzöld fenyőfán M gyul­ladnak a gyertyák szebb karácsonyi ajándékot nem is adhatnak egymás­nak, mint amit de­cember 23-án ad­tak; hűséget és szere tetet:; Pusztai József munkák mellett számos mel­léküzemágat létesítenek. így a műhelyben a 9aját gépek ja­vítása mellett vállalják a falu kovács munkáinak elvégzését, szekerek vasalását, s ehhez még csak anyagra 9em le=z szükségük, mert a gépállomá­son akad elég hulladékanyag az ilyen munkák elvégzésére. Azon kívül azt is eltervez­ték, hogy motorkerékpárok ja­vításával és autóvillamossági munkákkal is foe1plkp',“0k. annál is inkább, mert ilyen szakemberek most is vannak a gépállomáson. Természetesen az önállóság An n t^airmmka 1 esy n állomás fő munkája. Elhatá­rozták már azt is, hogy egy munkagéppel egy évben átla­gosan 700 normálholdat kell elvégezni ahhoz, hogy rentábi­lis legyen a gépállomás. A munkadíj — s elsősorban ez érdekli a parasztokat — átla­gosan 130 forint lesz egy hold ^ 0 orv'n v e’l' A-c 4<3 r*t. Az év végi tiszta jövedelmet is kiszámították már. Terveik alapján 254 40Q forint lesz a jövedelmük. Ugyanakkor egy traktoros átlagosan 1 600 fo­rintot keres majd az őcsárdi gépállomáson. A tiszta jövedelemből fizetik majd az államnak járó adót, és a megmaradó összeget ré­szesedésként szétosztják a gép­állomás dolgozói között. A tiszta jövedelemhez tarto­zik az is, hogy ennek kiszá­mításánál nem vették figye­lembe a következőket: A műhely melléküzemágai annyi hasznot hoznak a gépál­lomásnak, hogy teljesen fedezi annak minden kiadási költsé­gét. így tehát ténylegesen a műhely havonta 12 600 forintot takarít meg munkabér formá­jában a gépállomáson. Ez az összeg ismét csak az évi tiszta jövedelmet növeli még pedig 151 200 forinttal. Mikor kezdődik az önálló­ság? A gépállomásiak már legszí­vesebben január elsején megkezdenék, és ehhez min­den feltétel meg van, csupán az a baj, hogy a Földművelés- ügyi Minisztériumból még nem érkezett meg a végleges utasí­tás. Olyan értesüléseket kap­tak, hogy előreláthatólag már­cius 1-én valamennyi gépáll©» más önállóan dolgozik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents