Dunántúli Napló, 1956. december (13. évfolyam, 287-311. szám)
1956-12-24 / 307. szám
M56 DECEMBER 24 N * p r ó 3 A Magyar Hők Országos Tanácsának karácsony! felhívása Magyar asszonyok, lányok, édesanyák! Karácsony finnepén a szere tet, a béke, a gyermek ünnepén hívé szóval fordulunk hozzatok. Otthonok százezreiben lobognak fel az apró gyertyalángok, szikrázik a csillag •zéró, s ragyog mindennél fé Byesebben au ajándékot váró kicsinyek szeme. De hány család fii ezen az estén is a bánat es a reménytelenség sö tétjében. Azok, akiknek már nincs kit megajándékozni, meri » legkedvesebb elesett a pusztító harcok tüzében. Azok, nkik hajléktalanokká lettek, s most idegen fedél alatt meghúzódva emlékeznek a maguk otthonában töltött karácsony tstékre. Azok, akik öregen itt niaradván messzi idegenből 'esik szeretteiktől a híreket. Kettészakadt családok, ahonnan elröppent az ifjúság a határon túlra. Azok, akiket már »íegkömyékezefct az ínség. Akiket nem vár sehol fizetési Kövessetek azoknak az nő- tanácsoknak és asszonyoknak a példáját, akik már elkezdték ezt a munkát, kinyújtották segítő kezüket a rászorulók felé. Kezdődjék a munka. Az a munka, amit csak mi tudunk elvégezni. Sok napközi otthonban hideg van, szűkös az ellátás. Legyetek háziasszonyai mindegyiknek, gondoskodjatok a kicsinyekről, keressétek fel a magukra maradt öregeket. Legyetek támaszuk, ügyes-bajos dolgaik intézésében. Enyhítsétek magányukat kedves szóval, emberi törődéssel. Legyen gondotok az árvákra, az elhagyott gyerekekre. Az előbbieket segítsétek hozzá, hogy új családhoz, vagy gyermek- otthonba kerüljenek. Ne engedjétek, hogy utolérje őket az éhség, a züllés, a nyomor. Segítsetek a hajléktalanoknak, hogy az üresen maradt lakásokat ők kapják, hogy a hiányzó bútort, ruhafélét ne nélkülözzék sokáig. Legyen ez a karácsony a magyar asszonyok, a magyar lányok összefogásának ünnepe. A szeretet jegyében azért, hogy már ez évben is kevesebb legyen a könny és több mosoly ragyogjon a gyermekek arcán. A MAGYAR NŐK ORSZÁGOS TANACSA. Százévesek a pesti gáziámpák... Ezelőtt száz esztendővel, 1856. december 24-én karácsony este gyűlt ki először Pesten, a később fogalommá vált, sok irodalmi remekműben megörökített, s romantikus hangulatot teremtő — gázlámpa. Az ember csak ilyenkor látja, milyen lázas iramban rohan előre az élet, a technika, a modernizálás. Ezek a gázlámpák, amelyek valamikor haladást, modernizálást jelentettek, ma már muzeális értékkel bírnak, s ha itt-ott egy rövid szakaszon láthatjuk is őket, csak csodálkozni tudunk, hogy még ilyen is van. s hogy milyen sokáig kibírta az idők, s a történelem viharait. Helyes kezdeményezés! A pécsi járási tanács a feloszlott terme' őszöve tke ze tek műtrágyakészletét a földművesszövetkezeteken keresztül és a MÜNÖSZER vállalatai egyetértésben felvásárolja és tovább adja az egyéni gazdáknak, vaay más tsz-eknek. Csak üdvözölni lehet ezt a helyes elgondolást, hiszen országunk még nagy műtrágya hiánnyal küzd. így nem vész kárba a feloszló termelőszövetkezetek készlete és könnyen műtrágyához jutnak a falubeli parasztok. Másutt is helyes lenne ezt a kezdeményezést megvalósítani! Mit tesznek a szülők? Wíték, sem hasznos munka. ASSZONYOK, LÁNYOK, ÉDESANYÁK! Ki törődjön velük, ha mi "em törődünk. A nagy családot, nemzet családját ki ápolja szeretettel, ha mi tétlenül »ézzük a rászorulók gondját, 8 gyászolók könnyét, az árvák Panaszát. Nem szervezkedésre szólítunk benneteket, hanem éltető tettekre. Ahol működik » nőtanács, legyen az a kezdeményező. Ahol nincs keresetek meg egymást egyszerűen. **iwel, önkéntesen, házanként vagy utcánként fogjatok ®ssze egy-egy faluban, keresetek meg azokat a környékbeli nőket, akik maguk is ké- ®*ek cselekedni. A siklósi járásban is sok fiatal fejében fordult meg a gondolat az elmúlt hetekben, hogy itt az alkalom, el lehet lógni, mehetnek világot látni. És ezt a gondolatot egyesek még igyekeztek megtoldani azzal is, hogy..« — Jönnek az oroszok, elviszik a fiatalokat! Voltak, akik bedőltek ennek, mint például a siklósi Szekeres József két ikerfia, akik az elhurcolástól való félelmükben se szó, se beszéd, átlógtak Jugoszláviába. Ilyen csak kettő van, az között a 16 Jugoszláviába szökött között, akik útilaput kötöttek a talpuk alá. Lássunk csak egy-kettőt a 16 közül. Kuzsilovics Lászlót a forradalom szabadította ki a börtönből. Betöréses lopásért ült addig. A börtönből hazament Nagyharsányba, de amikor megtudta, hogy vissza kell menni a börtönbe, akkor jobbnak látta, ha átlóg a határon. Póhl Teréz 15 éves siklósi lány. Anyja már többször gyermekvédő intézetbe akarta adni, de nem fogadták el. mert az anyja munkaképes. A lány érezte, hogy teher az anyja nyakán és ezért nekivágott a nagyvilágnak. Végh Klára siklósi lány is hasonló okok miatt hagyta el az országot. A napokban újabb két disz- szidenst fogott el a rendőrség, Mindkettő siklósi volt: az egyik 14, a másik 15 éves. Amikor megkérdezték az egyik elíogoUat, Szuhány Máriát hogy mit is akart külföldön, ezt mondta: — Nem tudom. Ezt felelte a 15 éves társa is. A rendőrség természetesen mindkettőjüket szabadon engedte és ez megnyugtatta a siklósiakat, hisz a saját szemükkel látták, nem visznek el senkit, még azt sem, aki esetleg ki akart szökni, vagy kiszökött és hazajött külföldről. Ezt tette és ezt teszi a rendőrség. De vajon mit tesznek a szti’ök, hogy ilyen dolgok a jövőben ne fordulhassanak elő? Erre a legjobb felelet az lenne, ha minden szülő úgy foglalkozna gyermekével, hogy annak még olyan gondolat se forduljon meg a fejében, hogy engedély nélkül átlépi az ország határát. Ormánsági karácsonyi szokások A mindennapi élet számtalan babonás szokást szült mindenütt, ahol csak ember él a földön. Az Ormányság sem kivétel alóla s talán sehol az országban másutt nem született annyi s olyan csavaros észjárással kigondolt babona, mint ezen a vidéken. íratlan törvények voltak ezek. Száj- ról-szájra, apáról fiúra szálltak s fennmaradtak napjainkig. Hitték, nem-hitték, ki tudja azt megmondani, de egy igaz, hogy megtartották, mert — „Iá — úgy tartik!” Minden ünnep külön babona-bokrétát jelentett Ormánság földjén. Szentgyörgynapra kenyérsütést nem javasoltak, Szentiván napig pedig nem szabad „meghuppóni” az almát, Halottak hetébe nem jó „páróni, meszeni, mer vajá- nyos, bergyegös lösző” ... Karácsony sem kivétel a népi szokások alól. íme egy csokorra való a babonákból. „Karácsony éccakáján se húszén, se sohun ne hangyátok ruhát száranni, nehogy mög- hájjon valaki a jő esztendőbe”. Le is szedték a ruhát, mert a haláltól Ormánság népe is csak úgy félt, mint bárhol másutt. Ha netalán valaki mégis meghalt a „jő esztendőbe’’, más okot kerestek a halált bizonyítandó. Hasznos jótanácsokkal is ellátták az ormánságiak a betegeket. „Karácsony estéjén fülfájásru eggy-eggy szöm fokhajmát ke tönni az abrosz négy sarkára”. Aligha használt valamit, hacsak az nem, hogy bebűdösítette a szobát. Az is karácsonyi szokás volt az Ormánságban, hogy „imöggaUért” kötöttek a szomszéd mezsgyekarójára,. aztán a következő esztendőben kicserélték. Szerintük az ilyen gazdának a tyúkja nem ment át tojni a szomszédba. „Karácsonykor nem szabad I sömmiféle bőrnek lógni a falon. Tégy mindön bőrt az asz* tál alá, hogy a jószág e ne dögöjjön”. Mit jelképezett, honnan maradt rájuk ez a szokás? Vidékenként másként magyarázzák, de leginkább azzal, hogy Karácsony a béke és az élet jelképe, s amit ilyenkor cselekednek, bizonyára meghosz- szabbítja az életet és békét szolgáltat mindenben és mindenkinek. „Karácsonykor lögyön sar- gyú, zsurma, mög só az abroszod alatt. Sargyut jószágodnak, zsurmalékot tikodnak add. Szöröncse jár vele. Sőt kezdetien vízbe töd:.. evve tócsád mög belil a méhkast, hogy a méhek e ne mönjenek belülié. A karácsonyi abroszt tödd e. Ha rugós lössz a marhád, vagy tőgye betegszik, jó lössz ráburétani. Karácsonyi abroszba vesd e mindönféie magodat”. így mondták és így is cselekedtek s rosszat véltek benne, ha valami nem úgy sikerült ahogyan a babona előre megmondta. Mert a babona, nem tévedhet, az jól van megírva, csak sok a megrontó ebben a világban s azokon mée a babona sem segít, csak a javos tudomány. leiét fsszM, pb'rml tartják a mániái és szökédi parasztok * Régi közmondás ez, mégis időszerű manapság is. A mániái és szökédi parasztok — fiatalok és öregek — egyformán alkalmazzák. Mégpedig olyanformán, hogy nemcsak igával meg lóval művelik a földet, de tanulnak is, hogy szakszerűbb legyen a munka és főleg könnyebb. Ezért szép számmal jelentkeztek az ezüstkalászos tanfolyamra, melyet már meg is kezdtek a faluban. A járási tanács még egy ezüstkalászos tanfolyamot tervez. MÓRA FERENC: Szép karácsony szép zöld fája — Elbeszélés — yolcéves voltam, a harmadik elemibe jártam és először léptem a közszereplés terére. A közszereplés tere az öreg templomunk volt. Űri divatot kezdtek a városunkban, karácsonyfát állítottak föl a szentélyben, áz oltár mellett s kerestek valami alkalmi kis Tongyost, aki a mennyei fenyőt felköszönt ötté. ffo, szegény gyereket akkor se kellett Fél* eOyházának Szegedtől kölcsönkérni. Futotta * kiskunoknak a maguk emberségéből is. De « bibliai példázat szerint sokan voltak a hivatalosak, kevesen a kiválaszthatók. Az egyik Selypített, a másikat nagyon kamaszolták, a harmadikat csak segédlettel lehetett volna a karácsonyfa elé állítani, tudniillik olyan körültekintő személlyel, aki orrocskáját rendben tartsa, ami azonban mégsem szokásos HVen ünnepi alkalommal. A legtöbbnél meg az volt a baj, hogy az ijedtségtől elállt a szavuk, ami ugyan bajuszosabb ünnepi szónokokkal is megesik, de a*ofc nem fakadnak sírva, hanem köhögéssel Segítenek magukon. Utoljára bennem összpontosult a közbizalom. Elég rongyosnak találtak, Sápadt kis arcom volt és fésűt nem álló vad, fekete hajam s csengett a hangom, mint valaki úri kisasszonyé. •— Aztán nem félsz majd, kisfiú? — emelte fel az állam valamelyik tanító úr. — Nem félek én, csak a kutyáktól — mond- fern önérzetesen s kicsit halkabbra vettem a szót — meg a bákteroktól. Megnyugtattak, hogy ezeket nem eresztik « templomba, s kezembe adták a köszöntő- terset, amit Fehér tanító írt, isten nyugtassa feiló porában. Szép hosszú vers volt, a két *feő sorát még akkor is el tudom mondani, ka majd odafönt a nagy vizsgán találkozom i tanító úrral. Szép karácsony, szép zöld tája, Mondsza csak, honnan jövel? Sok ilyen, sose hallott furcsa szó volt benne, feint a mondsza, meg a jövel s ezekkel rikat- fem meg legjobban a Daru utcai nemzetet a tróbaszavalásokon. Akkor tapasztaltam előtör, hogy a szónok mindig akkor éri el a fegnagyobb hatást, ha olyant mond, amit maga fern ért meg. Minden program szerint ment, még az idő h előírásosan viselte magát. Karácsony ^Öjtje reggelén akkora jégcsapok lógtak a fetökön, hogy a feldobott sapkámmal le bir- fe-m tömi a hegyüket. Azóta se szopogattam főcsapban olyan jóízűt. Olyan rothadt zsirv- ’felyzamatú volt, amilyent semmiféle cukrász "fern tud produkálni. Amellett a torkot is gd- **tte és nagy önbizalmat csepegtetett belém, kezelő szónoknak nagyon ajánlhatom, a jég- feapszopogatástól elmúlik a lámpaláz. Azt nem vettem észre az úton, hogy fáz- kéfc, mert szegény édesanyám rám adta a fetgykendőjét, csomóra kötve hátul a derekamon. Csak azért hullott a könnyem, mert ** orromat meg az államat mar dós ta a hideg. De hát nem szúrt szemet senkinek, télen minden rendes orr cinegét fog. A tanítóké, a tanítónőké is azt fogott, akik az iskola sarkán toporogva váraikoztaik rám. Egészen másért akadt meg rajtam a Honthy Berta kisasszony áldott szeme. — Attól félek — mosolyodott ei, mikor meglátott — hogy ez a kisgyerek egy kicsit túlozza a rongyosságot. Mégiscsak kellene rá valami kabátot adni. Mindenki igazat adott neki, de hát hol vegyenek most egy gazdátlan kabátot? Az voU a terv, hogy az ünnep után majd Szente tanító úr elvisz a Stross szomszéd boltjába és ott fölruháznak, a Jézus nevében, de azt előbb meg kell szolgálni. Szerencsére az iskola- szolga ott ment el mellettünk, sietett a templomba, perzsagalléros ünneplőben. Nagyon mogorva, öreg férfiú volt, de azért most be- harmatozták az égi magasok a lelkét. — Én odaadhatnám a gyerkőcnek addig a bekecsemet — mondta egy kicsit vontatva, mintha csudálná önmagát. — No, azt megfizeti az isten, Károly bácsi — repkedett Berta kisasszony s mindjárt nekifogott a jóembert kihámozni a bekecséből — Jaj, kérem, én nem ezt gondoltam — hőkölt vissza ijedten az öregember — hanem a hétköznaplót. Már hozom is kérem. Hát nem lehet mondani, hogy nem hozta volna, mert csakugyan kihozta a hétköznaplót. Azt, amiben söpreni, fűteni, lámpát pucolni szokott. Rám is adták és bizonyosan nagyon jól állhatott, mert mindenki mosolygott rám, aki meglátott benne. Csakugyan egészen eltakarta a rongyosságomat, alul csak a csüz- mácskám hegye látszott ki belőle, a kezem pedig egyáltalán ki sem látszott, a kezem- feje a könyökéig érhetett. Arra is emlékszem, hogy nagyon finom petróleumszaga volt az első úri kabátnak, amit viseltem, egészen más, mint az otthoni petróleumé — ma is mindig érzem ezt a finom szagot, valahányszor díszmagyart látók. A zsúfolt templomot sem felejtem el soha, ahova alig tudtunk utat tömi, elül az úri rendek, aztán a subáé, ködmönös kiskunok, gyertyák szaga összekeveredve a karácsonyi füstökével, a mézesfokhagymáéval — olyan nagy volt minden és én olyan kicsike! Igen, ez Osza tanító úrnak is szöget ütött a fejébe, mikorra beviaskodtuk magunkat a szentélybe és közötte aggodalmát Agócs főtisztelendő úrraí — Székre kell állítani ezt a Hüvelyk Matyit, hiszen így egészen elvesz! Szólították is a harangozót, de az vállvono- gatással felelt a sekrestyeajtóból. Emberhalál lesz abból, ha ő megpróbálja székkel tömi át ezt a tömeget! — Föl kell tenni a kőpadkára a gyereket! — mondta valaki s már akkor föl is nyalábon valaki s ráállított már amár- ványkorlátra, ami a szentélyt elválasztja a hajótól. Egyszerre mindenkinél magasabb lettem egy fejjel — óh nem leszek én soha többet olyan nagy, mint akkor voltam a félegyházi öregtemplomban. Sokáig, nagyon sokáig álltam ott, mert meg kellett várni, amíg a polgármester úr megjön, a karácsonyi gyertyácskák meggyújtása is nehezen ment, mert Fekete harangozó sohasem próbált még ilyent életében és olyan fohászokat mór got t közben, amiket talán nem is találtak illendőnek a ke rubinok és én már kezdtem álomba zsibbadni a márványpadkán. De végre minden gyertyán kinyílt a lángvirág és Szente tanító úr megrántotta rajtam az úri kabátot. — Csak bátran, Fericském! Hát miért ne lettem volna bátor. Cserepe - tyűzött a szavam az emberfejek felett, mint az angyaloké a betlehemi mezőkön: Szép karácsony, szép zöld fája, Mondsza csak, honnan jövel? Itt az instrukció szerint szétvetettem a két karomat és a hosszú lelógó Icabátujják akkorát lebbentek, mintha a valóságos szárnyaim nőttek volna. Ez olyan öröm volt nekem, hogy ha kellett, ha nem, minden strófa után röppentem egyet. Ki is gesztikuláltam magam egy egész életre, de szereztem is olyan sikert a Fehér tanító úr költészetének, hogy még Mihály arkangyal is abbahagyta a szószék oldalán a sátántaposást, és szalutált a láng kardjával. — Ember vagy, Fericske — jelezte Szente tanító úr annak a pillanatnak az elérkeztél, amikor a szónokot minden elfogadható oldalról üdvözlik. Most már lejöhetsz, add ide a kezed! Persze csók a kábítujját adhattam oda, amelynek felsőbb régióiban a kéz tartózkodott, de azért nem a kézzel volt a baj, hanem a lábbal A lábak nem akarták mozdulni, mintha györeket vertek volna, a köbe. t— Gyere hát, nem hallod — rántotta ma§ a tanító 1 mosolyogva kab&tujjat —* A nagyságos úr akar megsimogatni. Egy nagyságos úr vólt akkor az egész városban, a kövei, az pedig akkor Holló Lajos vólt. Felejthetetlen szép férfiar :a már akkor ott mosolygott alattam. Átölelte a térdemet és a hangja már simogatott: — Gyere kis pajtás, majd leveszlek. — Nem... nem ereszt a lábam — motyogtam pityergőre görbült szájjal. Megijedtem, mert csakugyan úgy éreztem, mintha a lábam hozzánőtt volna a kőhöz. — Mi a macska, nem ereszt a lábad? — nevetett Holló s erősen magához rántott. Az egyik lábam elszabadult, de abban a percben el is jajdítottam magamat éspedig jó kiadósán. — Jaj, jaj, jaj, ne bántson! A mosolygó arc lehajolt a lábam fejéhez és — és Berta kisasszonytól hallottam később — vérehagyottan emelkedett föl. — Szent Isten, ennek a kisgyereknek odafagyott a lába a kőhöz. — Sebaj, kikerül a maga foltjából — nyomogatta a lábam Sor doktor úr, hogy ott feküdtem össze szorított szájjal a követünk ölében. Tudta a doktor úr, hogy a kenyér- sütögető asszony fia vagyok, hiszen én vittem hozzájuk minden pénteken a kenyeret, azon melegen, ahogy a kemencéből kiszedtük és különben is ismerte a fajtámat, hiszen a szegények doktora volt a kis kopasz ember. Hanem azért azt mondta, hogy jó lenne el- szalajtani Deskóért, a városi előfogatosért. És így üttem először úri. hintán, ami csak lépésben haladhatott a bőrruhás kiskunok és berlinerkendős asszonyok sokadalmában, akik eltűnődtek a templomtéren, meg a világi dolgok változandóságán. Sokan még aikkor is törülgertték a szemüket a meghatottságtól és dicsérték a szép úri kitalálást. Különösen a női nemen levők, egy-két szüle azonban elégedetlen reszkette a fejét, hogy az urak már a templomból is panorámát csinálnak és szavalatot tartanak az oltár előtt. — A mi kisfiúnk volt az, sőgorasszony — próbálta mentegetni az urakat Márton sógor és a felesége, ha ismerőst láttak egy-egy tanakodó csoportban. De aztán felhagytak a népek fölvilágosításával, mert a népek hol' kinevették őket, hol zavartan hümmögtek. hogy mi érhette Márton sógorékat ezen a szent napon? Majd éppen az 6 gyereküket karolják fel az urak Krisztus urunknak áldott születésén. Nagyon fehérképű vólt a fiatal, aki papolt, a szaván is érzett, hogy mandulával etetik otthon, bizonyosan valami nagy nembül való úrifiú volt, ugyan úrikisasszony is lehetett, nagyon serqeite-pergette magát. Én pedig nem éreztem semmit a királyi dicsőségből, amellyel bevonultam a Daru utcába, csak azt éreztem, hogy parázs sütögeti a lehúzott talpamat és akkor támadt először világtalan kis agyamban az a gondolat, hogy van qy téli isten is. aki nuL - jrt az az isten, aki a nyarat mosolyogja.
