Dunántúli Napló, 1956. december (13. évfolyam, 287-311. szám)
1956-12-22 / 305. szám
2 N A P L ö 1956 DECEMBER Sí Vajda Józsefnek, a mecseki szénbányák kormánybiztosának nyilatkozata * v — Jelenlegi nehézségeink I között varrnak régebbi keletűek is, függetlenek az október 23—i eseményektől. Az ipar fejlesztése tervezése, a tervek megvalósítása során nem vették kellően figyelembe* az ország gazdasági lehetőségeit, s emiatt népgazdaságunk már az év elején súlyos nyersanyag- és energiahiány- nyal küzdött. Egy sor elemi csapás is hozzájárult ehez: a januári földrengés, a tavaszi árvíz és a nyári szárazság. / Az október 23-án kezdődött eseményeket pedig nemzeti tragédiának nevezik a történteket a legkülönbözőbb módon értékelő emberek is. Rendkívül súlyos a gazdasági kihatásuk. Az ország öt-hat heti termelése teljesen kiesett, ami meghatványozta a korábbi bajokat, különösen a szén, energia és nyersanyagellátásban. A kormány meggyőződése, hogy az említett körülmények ellenére a nehézségeket le lehet küzdeni. A termelés általános megindítása mellett a kormány gazdasági erőfeszítéseinek középpontjában az infláció elkerülése áll. Ez is megoldható. Ennek azonban az a feltétele, hogy a termelés megfelelően folyjék. A legutóbbi egy-két hét alatt már mutatkoztak biztató jelenségek hogy a dolgozó tömegek készek erőfeszítéseket tenni a normális helyzet megteremtésére, az infláció elkerülésére. Ezután a miniszterelnök újból hangsúlyozta, hogy a széles tömegek támogatása nélkül nem lett volna lehetséges az ellenforradalom leverése erőinek szétverése, a Magyar Nép- köztársaság törvényes államrendjének helyreállítása. — Most a kormánynak az a törekvése, folytatta a miniszterelnök, — hogy az összes időszerű, politikai és gazdasági kérdéseket a demokratizálódás továbbfejlesztésével, a tömegek aktivitásával oldja meg A kormány elsősorban a munkásosztály tömegeire kíván támaszkodni, továbbá a munkás- osztály szövetségesére a paraszt ságra és magától értetődően azokra az értelmiségi tömegekre, amelyek őszintén támogatni kívánják a munkásosztály és a parasztság hatalmát, a Magyar Népköztársaságot. Vé;ül köszönetét mondott azért a segítségért, amelyet Berlintől Moszkván át Pekingi? a testvéri országok nyújtottál' és nyújtanak. A nemzetközi munkásmozgalom segítsége a A Sunday Express hírmagyarázója írja: „A magyar tragédiának az a lényege, hogy kezdettől fogva mindannyian tudtuk: atomháború kockázata következtében senki sem hajlandó Magyarországon segíteni. Undorító képmutatás az a beszéd, hogy Anglia magához ragadhatta volna az erkölcsi vezetést, és hogy ez az ún. erkölcsi vezetés segítséget, támogatást, vagy könnyebbséget hozott volna a magyaroknak.” A hírmagyarázó befejezésül hangoztatja. „Bármit mondtunk is a keleteurópaiaknak, ezentúl nem fognak hallgatni ránk." A Dayli Worker írja cikkében: „Mit fog a munkáspárt az alsóház magyar vitájában mondani? Vajon a megszokott módon tagadni fogja, hogy Magyarországon fehérterror dühöngött? Vajon bujtogatni fogja-e a magyar népet, hogy tagadja meg együttműködését a magyar kormánnyal? Itt arra van szükség, hogy hagyják magára a magyar kormányt és a magyar népet, hogy egymással együttműködve oldják meg a problémákat.” A Szovjetunió megígérte — folytatja a Daily Worker — hogy mihelyt helyreáll a rend, tárlegkritikusabb időben létkérdés volt a Magyar Népköztársaság számára. Mi, — mondotta Kádár János — továbbra is kérjük a testvéri országok segítségét, de problémáink megoldását elsősorban saját népünk erőinek mozgósításával kívánjuk elérni. Az újságírók — fejezte be nyilatkozatát a miniszterelnök — azzal segíthetnek, hogy megmutatják és védelmezik a magyar nép forradalmi igazságát a világ közvéleménye előtt. gyalusakat kezd csapatai kivonásáról. A felkelőket a zendülés folytatására bírni vagy bujtogatni a legalkalmasabb módja e tárgyalások meghiúsításának. Bőséges bizonyítékok mutatják, hogy a Kádár- kormány elhatározta: szakít a múlt bűnös gyakorlatával és kibővíti a kormány alapjait. Az angol konzervatívok meg akarják hosszabbítani Magyar- ország gyötrelmeit. Azt hiszik, hogy a magyar kormány elleni tüntetések elterelik a figyel met fontosabb kérdésekről. Ha a munkáspártnak jó szándékai vannak, vissza fogja utasítani ezt a politikát, és módot fog adni a magyar kormánynak, hogy megvalósíthassa a sürgősen szükséges változásokat.” Egymás után alakulnak a Magyar Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség szervezetei. Az Ifjúmunkás Szövetség ideig- 'enes intézőbizottsága több szervezet kérésére vitaindító levelet küld az üzemek ifjú(Folytatás az 1. oldalról.) Mi a véleménye a teljesítmények jelenlegi alakulásáról? — A termelés s így a teljesítmények növekedését zavarja, hogy a pécsi bányászok régi munkakedve még nem tért vissza. Ebből ered azután, hogy bár a munkaidő hét ól ára csökkent, ezt sem használják ki megfelelően. A munkaifegyelem sokhelyütt még laza és sajnos meg kell mondani, hogy az üzemek műszaki vezetői erre elég ritkán hívják fel a bányászok figyelmét. Amennyiben a bányaüzemeK- ben a munkaszervezés, a fegyelem, a termelés üteme javulni fog, a teljesítmények növekedésére is számítani kell. Hogyan értékeli az üzemi munkástanácsok eddigi tevékenységét? — A munkástanácsok a bányaüzemek gazdáivá váltak. Sajnos jelenleg még csak kts mértékben foglalkoznak a bányaüzemek műszaki és gazdasági problémáinak megoldásával. Tevékenységük még nagyrészt olyan feladatok megöliá’SnKőp n\n’1 «■‘■nrpt egyrészt a kereskedelmi szerveknek, másrészt a szakszervezetnek mint érdekvédelmi szervnek kellene megoldani. — Véleményem szerint ma a munkástanácsok legfontosabb feladata — amint ezt a munkástanácsokról szóló rendelet is előírja — az üzemük gazdasági kérdéseinek megoldása olyan formán, hogy minél előbb rentábilissá váljon üzemük. — Éppen ezért olyan határozatokat kell hozni, hogy azok elősegítsék: a legrövidebb időn belül, a lerövidített munkaidő dacára is megközelíthessék az október eleii termelési szintet. munkásaihoz. Az új szövetség vezetői így köz’ik el gondo1 fisaikat a szövetség céljából, programjáról. Az érdeklődéssel várt vitaindító levél a közeli napokban 4"' <*' - tervezetekhez. Milyen vélemények alakultak ki a bányászok jelenlegi bérezéséről? — Ami a bányászok bérezését illeti, a forradalmi munkás-paraszt kormány a bányászok bérét az összes iparág közül a legmagasabbnak jelölte meg. Ez a bányászok körében általános megelégedést váltott ki. Meg kell azonban mondani, hogy egyes dolgozóknál egyrészt bizalmatlanság tapasztalható — attól tartanak, hogy ezeket a béreket később csökkenteni fogják —, másrészt — mivel van egy bi- *onvo~ biztosított r’-tO'ér i- — egyes bányászoknál olyan jelenségek tapasztalhatók, hogy nem igyekeznek a szakmánv- lapon előírt fejteljesítménve- ket elérni. — Megnyugtathatom a bányászokat, hogy az a bérpolitika, ami az elmúlt időkben volt, soha vissza nem térher. Mindenkinek a ledolgozott teljesítménye után feltétlenül ki kell és ki is fogják fizetni a megjáró bért. Meg kell azonban azt is mondanom, hogy az üzemek munkástanácsai és műszaki vezetői csak abban az esetben tudják kifizetni a kormány által előírt munkabéreket, ha a bányászok is segítik ezt olyanformán, hogy ^ V " 7,-' ^\rv^rp1n.lv>,olV y* *-vi 0|T"i y nyi szükséges a bérek folyamatos biztosításához. Most, hogy az üzemek fokozatosan me°kanják az önállóságukat, egy dolgozó sem számíthat arra, hogy majd az állam minden ellenszolgáltatás nélkül biztosítja a munkabért. Nem tartható tovább az az állaDot ami október 23-tól december 15-ig volt, amikor is a Pécsi Szénbányászati Tröszt 18 millió forint munkabért fizetett ki s alig néhánv vagon szén jött ki a bányából. Mi lesz a sorsa a trösztnél és a bányaüzemeknél feleslegessé vált külszíni, adminisztratív és műszaki dolgozóknak7 — Ez a kérdés a Pécsi Szén- bányászati Tröszt számos dolgozóját foglalkoztatja. Rövidesen nyilvánosságra hozzák a minisztériumok megszervezésével kapcsolatos kormányhatározatot. Ez lehetőséget fog nyújtani a bányászatban is a trösztök és az üzemek átszervezésére, a felesleges létszám megszüntetésére. — Ami a külszíni fizikai létszámot illeti: itt különösebb létszámcsökkentésre nem kell számítani, mert az a cél, hogy a földalatti bányászok számát növeljük s ha • ez sikerül, 3 külszíni létszámra is szükség lesz. Ami a műszaki dolgozókat illeti: mindenki a képességének legmegfelelőbb beosztás*- fog kapni. Sokka) nehezebb a feleslegessé vált adminisztratív dolgozók problémájának megoldása. Ugyanis elkerülhetetlen. hogy ennek a felduzzasztott létszámnak egy részét vagy fizikai munkára helyezzük át vacy más munkaterületre irányítsuk. Ebben az esetben feltétlenül figyelembe vesszük az érintett dolgozok családi körülményeit. * nvua- díjazási lehetőségét nem utolsósorban, hogy a fiz kai rátermettsége milyen munka elvégzésére teszi képessé. — Az átszervezéssel kapcsolatosan felszabaduló helyiségeket a tröszt lakássá alakija át és az igényjogosult bányászok rendelkezésére bo- "n-'tia. . Tudomásom szerint Vajda elvtárs több, mint két évtizedig dolgozott a pécsi bányákban. Mit üzen, mit kér a lan hasábjain keresztül volt munkatársaitól, a pécsi bányászoktól? — A pécsi bányászoktól, akikkel több. mint két évtizeden keresztül együtt harcoltam a bányászok életkörülményeinek megjavításáért, azt kérem, hogy harcos múltjuk- h" méltóan segítsenek f j'~de- fnrn M * 'vri t kövessünk el. hogy a pécsi bányászok — akik mindig példaképek voltak az ország dolgozói előtt — most is az ország bányászaival közösen segítsék a forradalmi munkás-paraszt kormányt, a magyar dolgozó népet gazdasági helyzetünk ] p (tékához f Ixai-nf íj szükséges szén biztosításával. A magam részéről megígérem, hogy mindent elkövetek a pécsi bányászok logos igényei teljesítése érdekében — fejezte be nyilatkozatát Vajda József, a mecseki szénbányák kormánybiztosa. Mesterfalvl Gyula Angol lapok a magyar kérdésről Az ifjúsági Szövetség széleskörű vitára bocsát »a programját u Tervezet az iparkamarák felépítésére J^lenlégi nehéz gazdasági helyzetünk megkívánja, hogy fokozott mértékben segítsük és támogassuk az egyéni és szövetkezeti kisipart egyaránt. Ez a segítségnyújtás nem merülhet ki hangzatos szólamok harsogásából, mint ahogy az eddig történt, hanem a megfelelő szervezeti megoldások kivitelezésével konkrét és sürgős segítséget kell nyújtanunk fejlődésre képes kisiparunknak. Az elmúlt napokban több cikk jelent meg napilapjainkban, melyek mind kisiparunk hathatós támogatására ösztönöztek. Ezek a cikkek, mint ismeretes, logikus cáfolatát nyújtották ama nézeteknek, melyek Lenin egy helyes megállapítását félremagyarázva, hevesen ellenezték a kisipar támogatását, mert szerintük ez minden körülmények között a kapitalizmus feléledéséhez vezet. . Ez persze felesleges és túlzott aggodalom a mi gazdasági rendszerünkben, ahol a termelőeszközök döntő többsége köztulajdonban van. Éppen ezért, ha biztosítjuk a megfelelő kö- rü'mémreket, kisiparunk — (mind az egyéni, mind a szövetkezeti alapon működő kisipari komoly szerepet játszhat az egészs-ges gazdasági élet ki- bon*akozásá' an. Különös jelentősége van annak az elgondolásnak, hogy nagyobb teret biztosítsunk a kisipari szövetkezetek önálló kezdeményezésének Gondolunk itt arra p' hogy ne legyen szükséges h gy az egyes kisipari szövetkezetek központi árualapra 'lerme1 jenek, amikor termelvé- hyeik helyi szükségletek ki- szo’íó'iák. Terrné- (- -fr. 07 eeyá’*a’án nerr zá.ia ki annak a lehetőségét, nogy az egyéni és szövetkezeti kisipar jól jövedelmező export- tevékenységet fejtsen ki, mely- !yel öregbítheti azt a megbecsülést, melyet világhírű termékeivel már eddig is kivívott. Annak érdekében, hogy a kisipar valóban országunk gazdasági fellendülésének komoly tényezőjévé ‘ váljék, szükséges egy olyan szerv létrehozása, mely szervezett erővé kovácsolja a kisipar szétszórt gazdasági egységeit. E szervezetnek a feladata lenne, a kisipar érdekképviselete és érdekeinek összeegyeztetése a zpzdaság szocialista rendiével, olymódon, hogy eredményeként növekedjék a kisiparosok termelőkedve, ennek következtében pedig a saját és az általuk ellátott dolgozók jóléte. A kisiparban eddig alkalmazott összefogó, irányítószervek sem tartalmukban, sem felépítésükben e feladatok megoldására nem alkalmasak. Ezért az öi álló és szövetkezeti kisipar és az egész gazdasági élet fellendítését szolgálná a megyei és országos iparkamarák felállítása. Ml is az az iparkamara? 1599-ben a franciaországi Marseille város kereskedői alapítottak először egy érdek- képviseleti szervet gazdasági ügyeik figyelemmel kisérésére. Később hasonló szervezetek alakultak más városokban is melyeket a kormány 170O-tó! kezdve hivatalos jelleggel ruházott fel. Először tehát Franciaországban alakult ki a köz- ’gazgatásba is bekapcsolódé kereskedelmi és iparkamarák •ípusa. E kamarák szervezése örvény — illetve kormány- rendelet alapján történt, kőtelkükbe való tartozás kötelező volt és a kereskedelemügyi miniszter felügyelete alatt állottak. Jövedelmük adó módjára szedett illetékekből származott. Ezek az iparkamarák egyben közigazgatási szervek is voltak. Az iparkamarák egy másik tÍDusa alakult ki Angliában. Ez abban különbözik az előbbitől, hogy tagságuk nem volt kötelező, nem törvény, illetve kormányrendelet alapján jöttek létre, hanem az érdekeltek szabad elhatározása folytén. Magyarországon a francia változat honosodott meg, mely szerint minden ipari vagy kereskedelmi foglalkozást űző egyén vagy vállalat tagja volt az iparkamarának. Szervezeti felépítésükben is igen különbözőek voltak az iparkamarák, abban azonban mind megegyeztek, hogy a kamarákban részvételre kötelezettek meghatározott időre (rendszerint 1—2 évre) bizonyos számú küldöttet választottak. Ezek voltak az úgynevezett kamarai tanácsosok, vagy kamarai tagok, akik a kamarai választmányokat (a tulajdonképpeni kamarát) alkották. A választmány tagjai anyagi ellenszolgáltatás nélkül látták el hivatásukkal járó feladatai, kát. A választmányi tagság tehát tiszteletbeli volt. Nálunk a kamarai intézmény első nyomai már 1811- ben megjelentek. Az 1808-ban hozott Kamarai törvény 11 kamara létesítését rendelte el az ország területén. A kamarai szervezet ésszerűsítését 1888- ban valósították meg Gorove István ipar- és kereskedelemügyi miniszter elgondolásai szerint. Különös jelentőségük volt a külföldi kereskedelmi kamaráknak, melyeket idegen piacokon valamely állam oda kiküldött kisiparosainak és kereskedőinek képviselői alkottak érdekeik védelmére. Nem célunk e rövid tervezet keretében kitérni a fentemlí- tett kamarák felépítésének és működésének részletes ismertetésére, annál is inkább, mert ez az érdekeltek előtt egyébként is ismeretes. A továbbiakban inkább az iparkamarák felépítésének véleményünk szerint jelenleg lehetséges változatának ismertetésével szeretnénk foglalkozni, miután röviden áttekintjük a kisiparnak azokat az összefogó irányító szerveit, melyek 1948-tol napjainkig voltak működésben. Az OKISZ és ennek megyei szervei, a KISZÖV-ök túlméretezett apparátusukkal túlságosan beleavatkoztak az egyes szövetkezetek ügyeibe és így e szövetkezetek önállóságáról nem igen beszélhetünk. A szövetkezetek még sa jót tulajdonukkal sem rendel kezhettek önállóan. Jelenleg a szövetkezetek nagyobb önálló ságra törekszenek, ami érthető és jogos. A kisiparosok szervezete, a KIOSZ nem azokat a feladatokat látta el, amelyeket a kisiparosság érdekképviseleti szervezetének el kellett volna látnia Egyszerűen leídmi nlsztrálta az anyagelosztási és adózási ügyeket és nem sokat tett a kisiparosság érdekeinek védelmében. Sokszor csak a felülről jött brossurákat ismertették a kisiparosakkal éjjelekbe nyúló gyűléseiken és így •’em lehetett csodálkozni azon hogy ezek a gyűlések elnéptelenedtek. A következekben bemuta tünk egy iparkamara tervezetet. Természetesen csak egy vázlatot adhatunk, amely sem jogilag, sem pedig kidolgozás szempontjából nem lehet töké- iletes, azonban véleményünk szerint alkalmas arra, hogy elképzelésünket tisztán bemutathassuk. v A tervezett iparkamarák két kamarából állanának, és pedig egy kisipari és egy szövetkezeti kamarából. A két kamara összehangolva működne egy intézőbizottság elvi irányítása alatt. Az apparátus felépítését az alábbiak szerint képzeljük el: Mindkét kamarában lenne: Pénzügyi osztály, Jogügyi csoport, és Anyagellátási csoport. Ez utóbbi anyagellátási csoportot csak addig kellene fenntartani, amíg bizonyos alapanyagok csak kiutalás alapján szerezhetők be, illetve anyag- gazdálkodás alá vannak vonva. Ezeken a csoportokon felül lenne egy közös Áruforgalmi Osztály. Az egyes szakcsoportok feladatait a kővetkezőkben ismertetjük: 1. A Pénzügyi Osztály mindkét kamaránál intézné az adóügyi munkákat, a szervezet pénzügyeit és az egyes ipartestületek illetve szövetkezetek pénzkezelését ellenőrizné. 2. A Jogügyi Csoport feladata lenne a különböző jogi képviseletek és a védelem ellátása szervezeti és gazdasági ügyekben. Határozati javaslatok szerkesztése, stb. 3. Az Áruforgalmi Osztály feladata lenne a szövetkezetek és kisiparosok felé továbbítani az állami igényeket, fel kutatni a hiányzó cikkeket úgy a bel, mint külföldi piacon és azokra a szövetkezetek illetve kisiparosok nevében termelési és szállítási szerződéseket kötni. Ez az osztály végezné a megye szövetkezeti és kisipari exportjának teljes adminisztrációját Feladata lenne hogy a szükséges külföldi modem kisipari gépeket r kivitt árukért kapott valutából beszerezze, ezzel lehetővé téve a kisipar technikái fejlődését az állatni devizakészletek igénybevétele nélkül. 4. Az Anyagügyi Csopóri munkáját csak addig tartjuk szükségesnek, amíg nem szabadítják fel az anyaggazdálkodás és zárolás alól az öS6zet a’apnnyagokat. Addig azonbat feladata lenne a kiutalt anyagok felosztásán kívül elfekvt anyagok és egyéb anyagok beszerzése is. Az apparátus és a kisipar és szövetkezeti mozgalom megyei elvi irányítását az ipar kamara intézőbizottsága látni el, mely választott szerv a ké kamara tagjaiból állana. A kamara élén választott elnöké két a le1 nők állana. A közgyű 'ések idejében a szervezet műi kóját a titkár irányítaná. A tervezet megvalósításává megszűnhetnének a megye középirányító szervek, így: i Megyei KIOSZ, és a Megve KISZÖV. Ezenkívül felesleges sé válna az OKTSZ, a KIOS1 központ és a KETI. A megyei szervek csücszer véül eey Országos Iparkoma rát lehetne szervezni, mel: közvetlenül a Mimisztentamáe alá tartozna. Mi tervezetünkben felhass náltuk az Iparkamarákról sző ló nemzetközi adatokat, va lamint ismerjük a magán é szövetkezeti kisipar problé máit. Ennék ellenére tervezetün! a fennálló nyitott kérdései megoldásának csak egyik le hetősége. Ezen kívül több j megoldás lehetséges. Varjúi elgondolásunkra az érintetté állásfoglalását Köves Attila közgazdász Kemény közgazdász él Kádár János rálássa as NDK rádió iának kérdéseire (Folytatás az 1. oldalról) szerepe van az ideológiai harc-1 nak, hogy az ellenforradalom I ne tudja becsapni a tömege-1 két álforrada’mi jelszavakkal. | Kádár Janoß miniszterelnök ’zután az ország súlyos gazdasági helyzetéről beszélt. Gazdasági nehézségeinket le tudjuk küzdeni
