Dunántúli Napló, 1956. december (13. évfolyam, 287-311. szám)
1956-12-21 / 304. szám
2 NAPLÓ 1956 DECEMBER *1 Kádár János válássá as NDK rádiójának kérdéseire > (Folytatás az l. oldalról) I nak, hogy az ellenforradalom I Kádár János miniszterelnök I ne tudja becsapni a tömege-1 -zután az ország súlyos gazszerepe van az ideológiai harc- I két álforradalmi jelszavakkal. | dasági helyzetéről beszélt. Gazdasági nehézségeinket le tudjuk küzdeni — Jelenlegi között varrnak régebbi keletűek is, függetlenek az október 23-i eseményektől. Az ipar fejlesztése tervezése, a tervek megvalósítása során nem vették kellően figyelembe az ország gazdasági lehetőségeit, s emiatt népgazdaságunk már az év elején súlyos nyersanyag- és energlahiány- nyal küzdött Egy sor elemi csapás is hozzájárult ehez: a januári földrengés, a tavaszi árvíz és a nyári szárazság. Az október 23-án kezdődött, eseményeket pedig nemzeti tragédiának nevezik a történteket a legkülönbözőbb módon értékelő emberek is. Rendkívül súlyos a gazdasági kihatásuk. Az ország öt-hat heti termelése teljesen kiesett, ami meghatványozta a korábbi bajokat, különösen a szén, energia és nyersanyagellátásban. A kormány meggyőződése, hogy az említett körülmények ellenére a nehézségeket le lehet küzdeni. A termelés általános megindítása mellett a kormány gazdasági erőfeszítéseinek középpontjában az infláció elkerülése áll. Ez is megoldható. Hinnék azonban az a feltétele, hogy a termelés megfelelően folyjék. A legutóbbi egy-két hét alatt már mutatkoztak biztató jelenségek hogy a dolgozó tömegek kér szék erőfeszítéseket tenni a normális helyzet megteremtésére, az infláció elkerülésére. Ezután a miniszterelnök újból hangsúlyozta, hogy a széles tömegek támogatása nélkül nem lett volna lehetséges az ellenforradalom leverése erőinek szétverése, a Magyar Nép- köztársaság törvényes államrendjének helyreállítása. — Most a kormánynak az a törekvése, folytatta a miniszterelnök, — hogy az összes időszerű, politikai és gazdasági kérdéseket a demokratizálódás továbbfejlesztésével, a tömegek aktivitásával oldja meg. A kormány elsősorban a miunnehézségeink kásosztály tömegeire kíván támaszkodni, továbbá a munkásosztály szövetségesére a paraszt ságra és magától értetődően azokra az értelmiségi tömegekre, amelyek őszintén támogatni kívánják a munkásosztály és a parasztság hatalmát, a Magyar Népköztársaságot. Végül köszönetét mondott azért a segítségért, amelyet Berlintől Moszkván át Pekingi? a testvéri országok nyújtottak és nyújtanak, A nemzetközi munkásmozgalom segítsége a legkritikusabb időben létkérdés volt a Magyar Népköztársaság számára. Mi, — mondotta Kádár János — továbbra is kérjük a testvéri országok segítségét, de problémáink megoldását elsősorban saját népünk erőinek mozgósításával kívánjuk elérni. Az újságírók — fejezte be nyilatkozatát a miniszterelnök — azzal segíthetnek, hogy megmutatják és védelmezik a magyar nép forradalmi igazságát a világ közvéleménye előtt. Angol lapok a magyar kérdésről A Sunday Express hírmagyarázója írja: „A magyar tragédiának az a lényege, hogy kezdettől fogva mindannyian tudtuk: atomháború kockázata következtében senki sem hajlandó Magyarországon segíteni. Undorító képmutatás az a beszéd, hogy Anglia magához ragadhatta volna az erkölcsi vezetést, és hogy ez az ún. erkölcsi vezetés segítséget, támogatást, vagy könnyebbséget hozott volna a magyaroknak.” A hírmagyarázó befejezésül hangoztatja: „Bármit mondjunk is a keleteurópaiaknak, ezentúl nem fognak hallgatni ránk." A Dayli Worker írja cikkében: „Mit fog a munkáspárt az alsóház magyar vitájában mondani? Vajon a megszokott módon tagadni fogja, hogy Magyarországon fehérterror dühöngött? Vajon bu jtogatni fogja-e a magyar népet, hogy tagadja meg együttműködését a magyar kormánnyal? Itt arra van szükség, hogy hagyják magára a magyar kormányt és a magyar népet, hogy egymással együttműködve oldják meg a problémákat.” A Szovjetunió megígérte — folytatja a Daily Worker — hogy mihelyt helyreáll a rend, tárgyalásokat kezd csapatai kivonásáról. A felkelőket a zendülés folytatására bírni vagy bu jtogatni a legalkalmasabb módja e tárgyalások meghiúsításának. Bőséges bizonyítékok mutatják, hogy a Kádárkormány elhatározta: szakít a múlt bűnös gyakorlatával és kibővíti a kormány alapjait. Az angol konzervatívok meg akarják hosszabbítani Magyar- ország gyötrelmeit. Azt hiszik, hogy a magyar kormány elleni tüntetések elterelik a figyel met fontosabb kérdésekről. Ha a munkáspártnak jó szándékai vannak, vissza fogja utasítani ezt a politikát, és módot fog adni a magyar kormánynak, hogy megvalósíthassa a sürgősen szükséges változásokat.” Vajda Józsefnek, a mecseki szénbányák kormánybiztosának nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról.) Mi a véleménye a teljesítmények jelenlegi alakulásáról? — A termelés s így a teljesítmények növekedését zavarja, hogy a pécsi bányászok régi munkakedve még nem tért vissza. Ebből ered azután, hogy bár a munkaidő hét órára csökkent, ezt sem használják ki megfelelően. A munka- fegyelem sokhelyütt még laza és sajnos meg kell mondani, hogy az üzemek műszaki vezetői erre elég ritkán hívják fel a bányászok figyelmét. Amennyiben a bányaüzemeidben a munkaszervezés, a fegyelem, a termelés üteme javulni fog, a teljesítmények növekedésére is számítani kell. Hogyan értékeli az üzemi munkástanácsok eddigi tevékenységét? — A munkástanácsok a bányaüzemek gazdáivá váltak. Sajnos jelenleg még csak kis mértékben foglalkoznak a bányaüzemek műszaki és gazdasági problémáinak megoldásával. Tevékenységük még nagyrészt olyan feladatok megölnyilvánul amit egyrészt a kereskedelmi szerveknek, másrészt a szakszervezetnek mint érdekvédelmi szervnek kellene megoldani, — Véleményem szerint ma a munkástanácsok legfontosabb feladata — amint ezt a munkástanácsokról szóló rendelet is előírja — az üzemük gazdasági kérdéseinek megoldása olyan formán, hogy minél előbb rentábilissá váljon üzemük. — Éppen ezért olyan határozatokat kell hozni, hogy azok elősegítsék: a legrövidebb időn beiül, a lerövidített munkaidő dacára is megközelíthessék az október eleji termelési szintet. Az Ifjúsági Szövetség széleskörű vitára bocsátja programját Egymás után alakulnak a Magyar Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség szervezetei. Az Ifjúmunkás Szövetség ideig- enes intézőbizottsága több szervezet kérésére vitaindító levelet küld az üzemek ‘ifjúmunkása ilhoz. Az új szövetség vezetői így köz’ik elgondolásaikat a szövetség céljairól, programjáról. Az érdeklődéssel várt vitaindító levél a közeli napokban *••* - -tervezetekhez. Milyen vélemények alakultak ki a bányászok jelenlegi bérezéséről? — Ami a bányászok bérezését illeti, a forradalmi munkás-paraszt kormány a bányászok bérét az összes iparág közül a legmagasabbnak jelölte meg. Ez a bányászok körében általános megelégedést váltott ki. Meg kell azonban mondani, hogy egyes dolgozóknál egyrészt bizalmatlanság tapasztalható — attól tartanak, hogy ezeket a béreket később csökkenteni fogják —, másrészt — mivel van egy bizonyos biztosított alapbér is — egyes bányászoknál olyan jelenségek tapasztalhatók, hogy nem igyekeznek a szakmány- lapon előírt fejteljesítménye- ket elérni. — Megnyugtathatom a bányászokat, hogy az a bérpolitika, ami az elmúlt időkben volt, soha vissza nem térhet. Mindenkinek a ledolgozott teljesítménye után feltétlenül ki kell és ki is fogják fizetni a megjáró bért. Meg kell azonban azt is mondanom, hogy az üzemek munkástanácsai és műszaki vezetői csak abban az esetben tudják kifizetni a kormány által előírt munkabéreket, ha a bányászok is segítik ezt olyanformán, hogy annyi .-.••'"°t termelnek, ameny nyi szükséges a bérek folyamatos biztosításához. Most, hogy az üzemek fokozatosan megkapják az önállóságukat, egy dolgozó sem számíthat arra, hogy majd az állam minden ellenszolgáltatás nélkül biztosítja a munkabért. Nem tartható tovább, az az állapot, ami október 23-tól december 15-ig volt, amikor is a Pécsi Szénbányászati Tröszt 18 millió forint munkabért fizetett ki s alig néhány vagon szén jött ki a bányából. Mi lesz a sorsa ' a trösztnél és a bányaüzemeknél feleslegessé vált külszíni, adminisztratív és műszaki dolgozóknak’ — Ez a kérdés a Pécsi Szénbányászat! Tröszt számos dolgozóját foglalkoztatja. Rövidesen nyilvánosságra hozzák a minisztériumok megszervezésével kapcsolatos kormányhatározatot. Ez lehetőséget fog nyújtani a bányászatban is a trösztök és az üzemek átszer* vezésére, a felesleges létszám megszüntetésére. — Ami a külszíni fizikai lét« számot illeti: itt különösebb létszámcsökkentésre nem kell számítani, mert az a cél, hogy a földalatti bányászok számát növeljük s ha ez sikerül, a külszíni létszámra is szükség lesz. Ami a műszaki dolgozókat illeti: mindenki a képességének legmegfelelőbb beosztást fog kapni. Sokkal nehezebb a feleslegessé vált adminisztratív dolgozók problémájának megoldása. Ugyanis elkerülhetetlen, hogy ennek felduzzasztott létszámnak egy részét vagy fizikai munkára helyezzük át vagy más munkaterületre irányítsuk. Ebben az esetben feltétlenül figyelembe vesszük az érintett dolgozók családi körülményeit, a nyugdíjazási lehetőségét s nem utolsósorban, hogy a fizikai rátermettsége milyen munka elvégzésére teszi képessé. — Az átszervezéssel kapcsolatosan felszabaduló helyiségeket a tröszt lakássá alakítja át és az igényjogosult bányászok rendelkezésére bocsátja. Tudomásom szerint Vajda elvtárs több, mint két évtizedig dolgozott a pécsi bányákban. Mit üzen, mit kér a lap hasábjain keresztül volt munkatársaitól, a pécsi bányászoktól? — A pécsi bányászoktól, akikkel több, mint két évtizeden keresztül együtt harcoltam a bányászok életkörülményeinek megjavításáért, azt kérem, hogy harcos múltjuk- h" : méltóan segítsenek feladatom megoldásában. Mindent kövessünk el, hogy a pécsi bányászok — akik mindig példaképek voltak az ország dolgozói előtt — most is az ország bányászaival közösen segítsék a forradalmi munkás-paraszt kormányt, a magyar dolgozó népet gazdasági helyzetünk megszilárdításához feltét’enül szükséges szén biztosításával A magam részéről megígéred hogy mindent elkövetek a pécsi bányászok jogos igényel teljesítése érdekében — fejezte be nyilatkozatát Vajda József, a mecseki szénbányák kormánybiztosa. Mesterfalvi Gyula Tervezet az iparkamarák felépítésére Jelenlegi nehéz gazdasági helyzetünk megkívánja, hogy fokozott mértékben segítsük és támogassuk az egyéni és szövetkezeti kisipart egyaránt. Ez a segítségnyújtás nem merülhet ki hangzatos szólamok harsogásából, mint ahogy az eddig történt, hanem a megfelelő szervezeti megoldások kivitelezésével konkrét és sürgős segítséget kell nyújtanunk fejlődésre képes kisiparunknak. Az elmúlt napokban több cikk jelent meg napilapjainkban, mellek mind kisiparunk hathatós támogatására ösztönöztek. Ezek a cikkek, mint ismeretes, logikus cáfolatát nyújtották ama nézeteknek, melyek Lenin egy helyes megállapítását félremagyarázva, hevesen ellenezték a kisipar támogatását, mert szerintük ez minden körülmények között a kapitalizmus feléledéséhez vezet. Ez persze felesleges és túlzott aggodalom a mi gazdaság* rendszerünkben, ahol a termelőeszközök döntő többsége köztulajdonban van. Éppen ezért, ha biztosítjuk a megfelelő kö- ríi'ménveket, kisiparunk — (mi nd az egyéni, mind a szövetkezeti alapon működő kisipar) komoly szerepet játszhat az egészséges gazdasági élet ki- b intakozásá’ an. Különös jelentősége van annak az elgon- d'"snBk. hogy nagyobb tere* b osítsunk a kisipari szövet- kszelek önálló kezdeményezésének Gondolunk itt arra pl hogy ne legyen szükséges h'gy az egyes kisipari szövetkezetek központi árualapra termel lenek, amikor termelvé- -i K»'v! *r(VWéyl*»ek kt* n-r'»é'i*k Terrré < >f>n ez egyéita’án nem (árja ki annak a lehetőségét, tégy az egyéni és szövetkezeti kisipar jól jövedelmező exporttevékenységet fejtsen ki, mely- lyel öregbítheti azt a megbecsülést, melyet világhírű termékeivel már eddig is kivívott. Annak érdekében, hogy a kisipar valóban országunk gazdasági fellendülésének komoly tényezőjévé váljék, szükséges egy olyan szerv létrehozása, mely szervezett erővé kovácsolja a kisipar szétszórt gazdasági egységeit. E szervezetnek a feladata lenne, a kisipar érdekképviselete és érdekeinek összeegyeztetése a gazdaság szocialista rendjével, olymódon, hogy eredményeként növekedjék a kisiparosok termelökedve. ennek következtében pedig a saját és az általuk ellátott dolgozók jóléte. A kisiparban eddig alkalmazott összefogó, irányítószervek sem tartalmukban, sem felépítésükben e feladatok megoldására nem alkalmasak. Ezért az öt álló és szövetkezeti kisipar és az egész gazdasági élet fellendítését szolgálná a megyei és országos iparkamarák felállítása. Mi is az az iparkamara? 1599-ben a franciaországi Marseille város kereskedői alapítottak először egy érdek- képviseleti szervet gazdasági ügyeik figyelemmel kísérésére. Később hasonló szervezetek alakultak más városokban ts melyeket a kormány 1700-tó1 kezdve hivatalos Jelleggel ruházott fel. Először tehát Franciaországban alakult ki a köz- ’gazgatásba is bekapcsolódó kereskedelmi és iparkamarák típusa. E kamarák szervezése 'örvény —• illetve korrrány- •znde'et alapján történt, kötc- ékükbe való tartozás kötelező volt és a kereskedelemügyi miniszter felügyelet* alatt állottak. Jövedelmük adó módjára szedett illetékekből származott. Ezgtk az iparkamarák egyben közigazgatási szervek is voltak. Az iparkamarák egy másik tínusa alakult ki Angliában. Ez abban különbözik az előbbitől, hogy tagságuk nem volt kötelező, nem törvény, illetve kormányrendelet alapján jöttek létre, hanem az érdekeltek szabad elhatározása folytán. Magyarországon a francia változat honosodott meg, mely szerint minden ipari vagy kereskedelmi foglalkozást űző egyén vagy vállalat tagja volt az iparkamarának. Szervezeti felépítésükben is igen különbözőek voltak az iparkamarák, abban azonban mind megegyeztek, hogy a kamarákban részvételre kötelezettek meghatározott időre (rendszerint 1—2 évre) bizonyos számú küldöttet választottak. Ezek voltak az úgynevezett kamarai tanácsosok, vagy kamarai tagok, akik a kamarai választmányokat (a tulajdonképpeni kamarát) alkották. A választmány tagjai anyagi ellenszolgáltatás nélkül látták el hivatásukkal járó feladataikat. A választmányi tagság tehát tiszteletbeli volt. Nálunk a kamarai intézmény első nyomai már 1811- ben megjelentek. Az 1808-ban hozott Kamarai törvény 11 kamara létesítését rendelte el az ország területén. A kamarai szervezet ésszerűsítését 1868- ban valósították meg Gorove István ipar- és kereskedelemügyi miniszter elgondolásai szerint. Különös jelentőségük volt a külföldi kereskedelmi kamaráknak, melyeket idegen piacokon valamely állam oda kiküldött kisiparosainak és kereskedőinek képviselői alkottak érdekeik védelmére. Nem célunk e rövid tervezet keretében kitérni a fentemlí- tett kamarák felépítésének és működésének részletes ismertetésére, annál is inkább, mert ez az érdekeltek előtt egyébként is ismeretes. A továbbiakban inkább az iparkamarák felépítésének véleményünk szerint jelenleg lehetséges változatának ismertetésével szeretnénk foglalkozni, miután röviden áttekintjük a kisiparnak azokat az összefogó irányító szerveit, melyek 1948-tol napjainkig voltak működésben. Az OKISZ és ennek megyei szervei, a KISZÖV-ök túlméretezett apparátusukkal túlságosan beleavatkoztak az egyes szövetkezetek ügyeibe és így e szövetkezetek önállóságáról nem igen beszélhetünk. A szövetkezetek még saját tulajdonukkal sem rendelkezhettek önállóan. Jelenleg a szövetkezetek nagyobb önállóságra törekszenek, ami érthető és jogos. A kisiparosak szervezete, a KIOSZ nem azokat a feladatokat látta el, amelyeket a kisiparosság érdekképviseleti szervezetének el kellett volna látnia. Egyszerűen leadminisztrálta az anyagelosztási és adózási ügyeket és nem sokat tett a kisiparosság érdekeinek védelmében. Sokszor csak a felülről jött brossurákat Ismertették a kisiparosokkal éjjelekbe nyúló gyűléseken és így ■»ti l^he'ett c«o',MVr,«nl "zen. hogy ezek a gyűlések elnéptelenedtek. A következőikben bemutatunk egy iparkamara tervezetet. Természetesen csak egy vázlatot adhatunk, - ametv jogilag, sem pedig szempontjából nem lehet tökéletes, azonban véleményünk szerint alkalmas arra, hogy elképzelésünket tisztán bemutathassuk. A tervezett iparkamarák két kamarából állanának, és pedig egy kisipari és egy szövetkezeti kamarából. A két kamara összehangolva működne egy intézőbizottság elvi irányítása alatt. Az apparátus felépítését az alábbiak szerint képzeljük el: Mindkét kamarában lenne: Pénzügyi osztály, Jogügyi csoport, és Anyagellátási csoport. Ez utóbbi anyagellátási csoportot csak addig kellene fenntartani, amíg bizonyos alapanyagok csak kiutalás alapján szerezhetők be, illetve anyag- gazdálkodás alá vannak vonva. Ezeken a csoportokon felül lenne egy közös Áruforgalmi Osztály. Az egyes szakcsoportok feladatait a következőkben ismertetjük: 1. A Pénzügyi Osztály mindkét kamaránál intézné az adóügyi munkákat, a szerveziet pénzügyeit és az egyes ipartestületek illetve szövetkezetek pénzkezelését ellenőrizné. 2. A Jogügyi Csoport feladata lenne a különböző jogi képviseletek és a védelem ellátása szervezeti és gazdasági ügyekben. Határozati javaslatok szerkesztése, ertb. 3. Az Áruforgalmi Osztály feladata lenne a szövetkezetek és kisiparosok felé továbbítani az állami igényeket, felkutatni a hiányzó cikkeket úgy a bel, mint külfö’di piacon és azokra a szövetkezetek illetve kisiparosok nevében termelési és számítási szerződéseket kötni. Ez az osztály végezné a megye szövetkezeti és kisipari exportjának teljes adminisztrációját. Feladata lenne hogy a szüW-ges külföldi modem éld; kapott valutából beszerezze, ezzel lehetővé téve a kisipar technikai fejlődését az állami devizakészletek igénybevétele nélkül. 4. Az Anyagügyi Csoport munkáját csak addig tartjuk szükségesnek, amíg nem szabadítják fel az anyaggazdálkodás és zárolás alól az összes alapanyagokat. Addig azonban feladata lenne a kiutalt anyagok felosztásán kívül elfekvő anyagok és egyéb anyagok beszerzése is. Az apparátus és a kisipari és szövetkezeti mozgalom megyei elvi irányítását az iparkamara intézőbizottsága láriiá el, mely választott szerv a két kamara tagjaiból állana. A kamara élén választott elnök és két ale'nök állana. A közgyű- ’ések idejében a szervezet mun káját a titkár irányítaná. A tervezet megvalósításává: megszűnhetnének a megyei középlrányító szervek, így: a Megyei KIOSZ. és a Megyei KISZÖV. Ezenkívül feleslegessé válna az OKTSZ, a KIOSZ központ és a KETI. A megyei szervek csúcsszervéül egy Országos Iparkamarát lehetne szervezni, mely közvetlenül a Minisztertanács alá tartozna. Mi tervezetünkben felhasználtuk az Iparkamarákról szóló nemzetközi adatokat, valamint ismerjük a magán és szövetkezeti kisipar problémáit. Ennek ellenére tervezetünk a fennálló nyitott kérdések megoldásának csak egyik lehetősége. Ezen kívül több jó mego’dás lehetséges. Várjuk elgondolásunkra az érintettek állásfoglalását. Köve* Attila közgazdász Kemény AaM közgazdáé* ^ sem kidolgozáskisipari gépeket a kivitt áruk-
