Dunántúli Napló, 1956. december (13. évfolyam, 287-311. szám)

1956-12-16 / 300. szám

195«. DECEMBER 16. 5 NAPLÓ Igyekszik mindenkinek munkát biztosítani Egyszerűsíti az adminisztrációt Kidolgozta az 1957. évi tervet Nem elég csak munkára (jelentkezni — dolgozni is kell A Pécsi Bőrgyár munkásta­nácsa mind elevenebb tevé­kenységet folytát az üzem gaz­daságának megszervezésében. Mimikájuk bőven van, ezért a munkástanács — mint Antal László, a munkástanács egyik tagja mondotta — azt az alap­elvet rögzítette le, hogy ne kelljen senkit sem elbocsátani. Mint más üzemben, természe­tesen itt is számos munkakör megszűnik. A megszűnő mun­kakörökben foglalkoztatotta­kat igyekeznek más feladattal megbízni. A bérrendszer egy­szerűsítése és a norma meg­szüntetése folytán munkakör nélkül maradt dolgozókat át­csoportosítják, és a művezetők mellé mint műheíyadmtoiszt- rátorokat alkalmazzák. Ez az elgondolás igen he­lyes. Az ilyen szervezés lehe­tővé teszi,' hogy levegyék a művezetők válláról az admi­nisztrációs munkát és a műve­zetők valóban művezetői fel­adatokat tudják ellátni. a fő munkaszervezést és ellenőrzést. Az átszervezés során nagy gondot fordítanak a kereske­delmi osztály megerősítésére. A kereskedelmi osztály élén­ke bb és rugalmasabb működé- fidér* az osztály élére Bíró Ká­rolyt állították, aki — Antal László véleménye szerint — csaknem minden munikakör- ben nagy tapasztalattal rendel­kezik s így alkalmasnak talál­ják az üzem egyik legfonto­sabb osztályának vezetésére. A munkástanácsnak az az ál iá «oomitja, hogy mind na­gyobb teret kell engedni a vál­lalótok, üzemek önállóságának. Szakítani kell az igazgatósá­gok útján történt bürokratikus vezetési módszerekkel. Helyes elgondolás ez. Arra valóban nincsen szükség, — mint a múltban történt, — hogy a Bőripari Igazgatóság még abba is beleszólt, alkalmazhatnak-e egy embert az üzem területé­nek söprésére, tisztántartásá­ra, vagy hogy fölemelhetik-e egyes, arra érdemes dolgozók­nak a fizetését. A régi bürok­ratikus megkötöttség csorbí­totta és szinte teljesen útját állotta a vállalati önállóság­nak, csökkentette kezdemé­nyezési lehetőségeit. Elgondolásuk és javaslatuk szerint egy szakmai érdekkép­viseleti szervet, szövetséget kell létrehozná, amelyben az összes bőrgyárak képviseltetik magukat. Ez a szövetség dön­tené el a különböző gazdasági kérdéseket, határozna az anyagellátásról, exportproblé­mákat oldana meg és képvisel­né a bőripart a Könnyűipari Minisztérium felé. Ez a szö­vetség életképesebb és hasz­nosabb lenne, mint a Bőr­ipari Igazgatóság volt. A munkástanács, a szakszer­vezet és az igazgató a meg­adott kereteken belül igyekez­nek munkájukat összehangol­ni Már kidolgoztál!: az 1057 évi tervet, a várható nyereséget. A munkástanács elnöksége most ennek a megtárgyalásá­val foglalkozik s a lehető leg­rövidebb időn belül eljuttat­ják a minisztériumba. A ter­vek elkészítésénél mint egyik legfontosabb szempontot vet­ték figyelembe, hogy az álta­luk előirányzott nyereséget mind jobban növelhessék majd s az önköltséget minél jobban leszorítsák. Ez ugyanis nagy­ban befolyásolja — az általuk tervezett — nyereségrészese­dést, amelyből a dolgozókat részesíteni akarják. Az elké­szített 1957 évi terv szerint — amint az a tájékoztatásból kitűnik — jövő év áprilisában már olyan magas kapacitással akármik dolgozni, amely meg- j felel az október 23-a előtti át-' lagszintnek. A számos perspektivikus fel­adat mellett a munkástanács a termelés napi problémáival is foglakozik, igyekszik a lehe­tőség szerint a legjobban meg­oldani. Nehezíti a folyamatos munkát az energiahiány. Je­lenleg a szükséges áramnak még a felét sem kapják. Ezért a termelést pillanatnyilag hatórás műszakokra szervezték: az egyik gyárrész­legben 8-tól 2-dg, a másikban 10 órától délután 4-ig. A mű­szakokon belül az energiát igénylő gépi munkával 4 órát dolgoznak, két órát pedig olyan munkákkal foglalkoz­nak, amelyhez áramot igénylő gépi berendezés nem szüksé­ges. Gondoskodnak a termelés­hez szükséges nyersanyagról is. Megbeszélték vevőikkel, hogyan tudnak egymáson segí­teni. Például a Rákospalotai Boa-konfekció vesz tőlük bőrt. de ugyanakkor hoz a számuk­ra szükséges kénsavat, fiagy- gyut, halzsírt Stb. Nyersbőr lenne elegendő. hiszen a belföldi vágás megnő- j vekedése biztosít nyersanya- got. A közlekedési nehézségek azonban hátráltatják, hogy a 1 nyersbőrt a vágóhídról Pécsre szállítsák. Az egymáson segí-1 tend akarás azonban lényege­sen könnyíti a munkát. Jártak j náluk például a Szegedi Bőr- 1 konfekcióból és bőrkabát ké­szítésére alkalmas bőrt kértek tőlük. A Pécsi Bőrgyárban vl- ] szont úgy tudják, hogy a sze- : gedi vágóhídon sok nyersbőr ' van. Megbeszélték tehát a Sze­gedi Bőrkonfekció képviselői­vel, hogy igyekezzenek a vá­góhídon fekvő bőrt vagonba rakni és Pécsire Indítani s ak­kor kérésüket ki tudják elégí­teni. A jó tájékozódásért a gyár munkástanácsának elnöke, az igazgató és a szakszervezet képviselője rövidesen Pestre utazik, hogy még nem tisztá­zott kérdéseikre választ kap­janak. A Pécsi Bőrgyár munkásta­nácsa tehát nem tétlenkedik! Mie’őbb igyekszenek betölte­ni igazi feladatukat: az ü2em gazdaságának jó, a dolgozók érdekében történő megszerve­zését. Garay Ferenc. Valamennyi pécsi általános és közepisko’a igazgatóságának! A Városi Oktatási Osztály magáévá tette a Hazafias Népfront Városi Bizottságá­nak felhívásét, melyben moz­galmat indított gyermekeink megsegítésére. Kérem az Igazgató kartár­sakat, kövessenek el mindent, hogy a mozgalom minél ered­ményesebb legyen. Mondják el a szülői munka- közösségeknek és a tanulók­nak, hogy azokon á budapesti családokon kívánunk segíteni, akiknek ezekben a súlyos na­pokban nehézséget okoz gyer­mekeik részére karácsonyi Örömöket szerezni. Az összegyűjtött játékokat, ruhaneműket, ajándékokat kérem, juttassa el a Hazafias Népfront Városi Irodájához. (Pécs, Széchenyi tér 6.) Dr. MOLNÁR PÉTER, oktatási osztályvezető. Két héttel ezelőtt még az i volt a vélemény a komlói 49. sz. Építőipari Vállalatáról, hogy a munkástanács irányításával a leghelyesebb úton indultak el a vállalati Önállóság, a gaz­daságos és jövedelmező terme­lés megvalósítása felé. Akkor még meglehetősen jó körülmé­nyek között dolgozhattak. Biz­tosítani tudták az építőmun­kások foglalkozását, mert kö­zel három hónapra elegendő építőanyag állt rendelkezésük­re. Eltörölték az építőipari nor mákat is s gondoskodtak az építőknek járó felemelt mun­kabérek kifizetéséről. A mun­kástanács tervet készített, melyben a legsürgősebb fel­adatnak a még befejezésre vá­ró épületek elkészítését s a la­kásátalakítások elvégzését tar­tották. Tervbe vették azt is, hogy a tiszta nyereségből ré­szesedésit fizetnek. A maguk elé tűzött felada­tok megoldásához azonban már nem úgy kezdtek hozzá, ahogy valóban kellett votna. Nézzük a tényeket. Tény, nagyon súlyos és nagyon szo­morú tény az. hogy december 13-án a komlói 49. sz. Építő­ipari Vállalatnak 800 ezer fo­rint tartozása volt, s a Beru­házási Bank bejelentette: nem ad tovább egy fillér előleget sem. Hogy jutottak el idáig alig két hét alatt. A kérdésre egy­szerű a válasz: a munkafegye­lem hiányának következménye mindez. Sajmo* az építőipari Vállalatnál is, mint rajtuk kí­vül több üzemben, egyes dől gozók elfeledkeztek arról. hogy már nem a tőkéseknek dplgoznaík. hogy ha nem ter- me'nek, nincs pénz sem. Már­pedig a komlói építők elég nagy része nem termelt. Nem Is sztrájkolt. Nap-nap után megjelentek munkahelyeiken s beszélgetve, vitatkozva kivár­ták a műszak végét, hogy a fizetés azért meg legyen. így történhetett meg, hogy a zo- báki aknánál dolgozó építőit december 1-től 10-lÉ tartó idő­szakban mindössze 0,210 forint 63 fillér értékű munkát végez* tek. Ezért a munkáért azon­ban 12 eze- 594 forint nyers kért kel! a számukra kifizetni. Lehetséges ez? Sajnos igen. Vállalati viszonylatban az építők 10 nap alatt az összes elvégzett munkákat betoszá- mit ve 163 ezer 42 forint érté­ket tenne tek s ezért 147 ezer 658 forint munkabért kel! ki­fizetni. Mivel ehhez még hoz­zá kell számítani 80 ézir 338 forint szociális kft1'*.*. -- a termelési érték 43 ezer 154 fo­rinttal kevesebb, mint amennyi kellene. Az anyagszállíto.. az anyagkál’ó költségét is hozzá­számítva a munkafegyelem hiánya, magyarul mondva a lógás, a csellengés 10 nap a'att körülbelül 100 ezer forint vesz­teséget okozott a vállalat rak. Amint a tények mutatják, a vállalat nagyon súlyos hely­zetbe került. A bank előleget mér nem folyósít. Hitelből még esetleg 1—2 hétig létezhetne :, pontosan addig, míg uz a v;V- lalat vagyonát meghaladja, s akkor következik a kulcsú;- adás, a munkanélküliség. Ezt akarják vajon a koruk4 építők? Nem valószínű. Ha pe­dig nem ezt akarják, akkor dolgozni, termelni kell. Ma ez az egyetlen kiút még ne wen. Hogy ho’nap. ho'r-- •' s meg lesz-é, az egyedül a vál­lalat mun/kasaitól függ. A Vál­lalat vezetői és a munkásta­nács tagjai Igyekeznek min­dent elkövetni, hogy éhből a nehéz helyzetből kilábo'jan'pk, de mindez csak akkor jár eredménnyel, ha hallgatnak is a szavukra, ha nem tűrik meg tovább a lazaságokat, a fegyel­mezetlenséget. Meatezfalvi Gyula. FÓRUM Mit tehetünk ma a Hozzászólás Bár támadjuk, mégis üdvö­zöljük Abay Gyula doktor hozzászólását a Dunántúli Napló minapi fórumán. Miután nézeteltéréseinket úgy Is nap­világra hozza ennek a hosz- szúra nyúlt cikknek tárgyalása és befejezése, úgy illik, hogy most mindjárt megmondjuk, miért rázzuk meg kezét a be­vezetőben. Azért, mert ő volt Baranyában az első férfi, aki arra a kérdésre, hogy „Mit tehetünk ma a jólétért?“ nem egy-két klsebb-nagyobb válla­lathoz, hanem a faluhoz, a magyar dolgozó parasztsághoz fordult feleletért. Mert — bér ezen hajbakaphatnak a köz­gazdászok — állítjuk; Magyar- országon, Európa jelenleg üre­sen kongó éléskamrájában csak akkor lesz jólét, ha jómódban élhet a falu és virágozhat a mezőgazdaság. Hol vannak a hivatásos és botcsinálta „pa­rasztpolitikusok'’? Akik eddig abból éltek, hogy a parasztság­nak csináltak politikát? Miért egy egyetemi tanárnak kell a falu ügyeiben elsőnek letenni a garast?! Köszöntjük kezde­ményezéséért Abay professzor urat, de mindjárt kijelentjük, hogy a mezőgazdaság újjászer­vezésének alapjául nem az 1945-ös, hanem csak a jelen­legi állapotokat fogadhatjuk el egyes-egyedül. Lehet-e ma a mezőgazdaság újjászervezésének kiinduló­pontja az a földbirtok törvény, amely szétparcellázza ugyan a grófi szérűt, de érintetlensé­get biztosít a 100—300 holdas birtoktesteknek, melyeket csak cselédtartással, állandó nap­számosmunkával, tehát vég­eredményben csak kizsákmá­nyolással tarthatnak fenn?! A földbirtokreform, bármilyen nagy vívmánya is a magyar népnek, végeredményben mé­gis csak elkésett intézkedés, hisz a földet Magyarországon már Kossuth idejében, vagy legkésőbb 1919-ben fel kellett volna osztani. És most, majd tizenkét esztendővel 1945 után menjünk vissza arra az állo­másra, amelyről már nagy­apáink is lekéstek? L Miután az 1956-os bajokat lehetetlen 1945-ös orvossággal meggyógyítani és annak az időnek vége, hogy a népakarat ellen tartós politikát lehessen csinálni — az új parasztpoli­tikának tekintetbe kell vennie mindazokat az áramlatokat, amelyek kifejezik a mezőgaz­daság átformálására irányuló törekvéseket. A legelső áram­lat, — áramlatocska — amelyet a földesúri emigráció képvisel körömszakadtáig, az úrivilág, a régi bérlemények, hitblzomá- nyok visszaállítására törekszik. Ha mégannyira sincs a falu­nak ezekkel az urakkal tár- gyalnivalója, bizonyos tekintet­ben mégis jó, ha számontart- juk őket. Jó, mert bármilyen zászló alatt jelentkezzenek is, a parasztság mindjárt tudhat­ja, hogy ezalatt a zászló alatt a kisparaszti gazdaságok bő­rére megy az alku. Örülünk, hogy Abay professzor úr is egyetért velünk, de az úribir­tok és a kisparaszti gazdaság viszonyára nagyon rossz ha­sonlatot keresett „Egykor a kisbirtokok úgy csoportosultak az uradalmi majorság körül, mint a kiscsibék a kottásuk szárnyai alatt." Nem — ilyen nem volt! A hasonlatnál ma­radva: úgy csoportosultak, mint a kiscsibék a héja szár­nyai alatt. Manapság az a falunak a legfőbb törekvése, hogy helyre­állítsa tönkrement, vagy szét­zilált gazdaságát. Ebben egyek azok is, akik egy évtizeden keresztül hitelektől, kedvez­ményektől elzárva egyénileg állták a sarat, azok is, akiket elűztek a határsávból, azok is, akiknek földjeit eltagosítot- ták, vagy bevetetlenül hever­jólétért ? nek az OEA területekben. Állítjuk, hogy ma ott tehetjük a legtöbbet a jólétért, ha az állam fenntartás nélkül támo­gatja a rendelkezésére álló anyagi és erkölcsi eszközökkel a kisparaszti gazdaságok újjá­építését. Csak a legsötétebb szektásság állíthatja, hogy ez­zel feladjuk a falu szocialista átépítésének elvét. Mert az még ma ugyan vita tárgya, hogy egészséges kisparaszti gazdaságokból felépíthető-e falun a szocializmus, de az senki előtt sem kétséges, hogy azokkal a tönkrement paraszt- gazdaságokkal, ahol a szegény­ség uralkodik, nem lehet a jólétet jelentő szocializmust megteremteni. Életerős, gazdag szövetkezetek is előbb lesz­nek életerős, gazdag kispa­raszti birtokokból, mint elsze­gényedettekből. A kisparaszti gazdaság újjá­építése legelőször is azt köve­teli meg, hogy lehetőséget nyújtsunk termékei jó és biz­tos értékesítéshez, másrészt a legsürgősebben lássuk el kisgéppel, műtrágyával s mind­azzal, aminek révén már a kö­vetkező Péter-Pálkor többet arathat, többet nyújthat a mun­kásosztálynak. Nem kétséges, hogy ez az egész ország és a dol­gozó parasztság érdeke is. Nem kétséges, hogy saját érdekeit viszont a dolgozó parasztság tudja legjobban. Ezért a föld­művesszövetkezetek neve alatt működő állami boltokat tény­legesen a földművesek szövet­kezetévé kell tenni. A föld­művesek szövetkezete nyújtson a saját erejéből is, állami hi­telből is a régi egyéni gazdák­nak a tsz-ből most kilépettek­nek s azoknak a dolgozó pa­rasztoknak, akik csak most térhetnek vissza otthonaikba azoknak is, akik most az ipar­ból visszatérnének a mezőgaz daságba — támogatást:. Felmerül a kérdés, hogy ha a földművesszövetkezétek majd riiégtéstesítik az egyéni parasztság gazdasági érdekelt, — milyen szerv védi meg a gazdákat az állami bürokratiz­mus helyi jelenségeivel és az esetleges törvénytelenségekkel szemben? Ha van — és helyes hogy van! — a jogászoknak, a házfelügyelőknek — akik csak egy parányát teszik ki az ország összlakosságának — érdekképviseleti szervük, ak­kor szükségszerű, hogy a dol­gozó parasztságnak is legyen érdekképviseleti szerve! II. Tanúi vagyunk a parasztság körében egy harmadik, egész­séges áramlatnak is, amely, ha még bátortalanul is, de egyre jobban hallatja szavát. A feloszlott termelőszövetke­zetek tagságának egyrésze minden szervezés, minden fül- besúgás nélkül arra törekszik, hogy ha kisebb létszámmal is, de újjáalakítsa szövetkeze­tét. Ez azt mutatja, hogy a „falu ősi szervezete“, melyet Abay professzor úr szerint vissza kell állítani — a legtel­jesebb felbomlás állapotában van. Kitűnik, hogy a szövet­kezés annyira jó, hogy még az sem tudja elrettenteni a dol­gozó parasztság e részét a nagyüzemi gazdálkodástól, amit ennek orvén itt öt-hat éven keresztül elkövettek vele szemben. A parasztságnak ez a része, amely belekóstolt már az újba, nem kér a „falu ősi formájából". S ha kijelentjük, hogy minden embernek joga van úgy keresni a boldogulá­sát, ahogy tudja, akkor a parasztember is ott keresheti, ahol akarja, jelen esetben ők a termelőszövetkezetben. Itt mutassunk rá mindjárt arra, hogy ezek az új termelő- szövetkezetek nem szerveződ­hetnek a kisparaszti magán- tulajdont és az önkéntességet megsértve az egyéniek kárára, viszont az egyéni gazdaságok újjászervezése sem mehet a termelőszövetkezetek kárára. A jólét elérésének alfája falun, hogy ott, ahol újjászerveződik a termelőszövetkezet, ne en­gedjük széthurcolni a nagy­üzemi istállókat felszerelése­ket, hanem egyben hagyva bocsássuk az új tsz rendelke­zésére — ha életképes — és a kilépettet: kielégítésére ke­ressünk más módozatokat. Ennyit a jelen helyzetre. Ami a jövőt illeti, abban sem tudjuk úgy elképzelni a szö­vetkezést, amely mintabirtokká konzerválná őket, „anélkül, hogy a klsbirtokokat magába olvasztaná". Véleményünk sze­rint az önkéntesség szigorú megvédésével és minden kény­szer elítélésével a leendő szö­vetkezetek és a környező kis­paraszti gazdaságok beolvad- rá kell bízni az életre. Ha a szövetkezet tényleg sokkal jobb módot teremt, akkor elkerülhe­tetlen, hogy a környező kis­paraszti gazdaságok bealvad­janak — természetesen ön­szántukból, saját érdekeikből kiindulva. De csakis így! Mint ahogy igaz az is, hogy meg­fordított esetben, t. 1. ha az egyéni gazdaságban jobban megy — akkor ennek ellen­kezője következik be. Ha el­maradnak — és a jólét érde­kében feltétlenül maradjanak is el a haladó szövetkezeteket életben tartó hitelinjekciók, akkor az élet rostáján csakis az önkéntesen szerveződött, életképes, jól gazdálkodó szö­vetkezetek maradnak fent. Az egyéni parasztságok útja, bár­milyen fülsértőén hangozzék is ez most. a szocializmus kere­tei között törvényszerűen a szövetkezés felé irányul és ezen szövetkezetek belső életé­nek mechanizmusát nem vala­miféle mintaalapszabály, ha­nem a józan paraszti ész fogja kialakítani és szabályozni. Egy­általán: helytelennek tartjuk három, vagy akár harminchá­rom féle szövetkezeti forma állam által történő meghatá­rozását. Szerintünk az állam­nak minden olyan szövetkezés működését engedélyeznie és tá­mogatnia kell, amelyben nem folyik kizsákmányolás, amely nem sérti a szocializmus érde­keit. Támogatni kell e szövet­kezeti parasztokat tekintet nélkül arra, hogy teljes vagyo­nukkal, vagy annak egy részé­vel, véglegesen, vagy csak idő­szakosan fognak össze a terme­lés növelése érdekében. Jelen­legi kö -ülményeink között azt a gazdaságot kell jobban tá­mogatni — legyen az magán-, szövetkezeti- vagy állami gaz­daság, amely folytatólagosan képes nagyobb mériéökben bővíteni termelését. IIL Egyetértünk Abay profesz- szor úrral abban, hogy az ál­lami gazdaságokat felül kell vizsgálni, de ez a vizsgálódás semmi esetre sem dönthet az állami gazdaságok léte, vagy nemléte fölött. Ha azt mérle­geljük ugyanis, hogy „Mit tehetünk ma a jólétért?", ak­kor az elbíráláskor az nyom legtöbbet a latban, hogy ki segít több búzával, több ter­mékkel a jólét megteremtésé­hez. Elvitathatatlan, hogy ä nagyüzemileg művelhető kul­túrákban, például a gabona­félékben az állami gazdasági nagyüzemek mind több és több árut adnak ugyanakkora terü­letről, mint a kisüzemek. Ez feltétlenül fenntartásuk mel­lett szól. A felülvizsgálatot mi azért tartjuk szükségesnek, mert egyes gazdaságok területi és üzemi szétszórtságuk révén valójában nem nagyüzemek. Ezekből szerencsére kevés van. Irányuljon másrészt a felülvizsgálás annak megálla­pítására, hogy a mezőgazda- sági technika jelenlegi színvo­nalán milyen termékek elő­állítása gazdaságos nagyüzem­ben, és melyikeket kellene a kisüzemek részére átadni. (El­sősorban a kevésbé vagy egy­általán nem gépesíthető kézi­munkaigényes kultúrákat.) E vizsgálódás gyakorlati követ­kezményeinek levonása és ezek alkalmazása már az 1957- es évben lehetővé tenné az állami gazdaságok teljes nagy­üzemmé válását. * A munkás-paraszt kormány most munkálja ki mezőgazda- sági programját. Helyes lenne, ha az a rengeteg vélemény, amely a mezőgazdaság további útjával kapcsolatban kialakult, Abay profeszor úr cikke nyo­mán szélesebbkörűen nyilvá­nosságra jöhetne. Javasoljuk, hogy a Dunántúli Napló szer­kesztősége egy megfelelő an ke­ton tegye lehetővé a vélemé­nyek kicserélését. Burgert Róbert, Királyi Ernő, Oroszlán Imre, a Pécsi Állami Gazdaság vezetőségéből V a Pécsi Bersyar mmuasianáesa

Next

/
Thumbnails
Contents