Dunántúli Napló, 1956. december (13. évfolyam, 287-311. szám)
1956-12-14 / 298. szám
1958 DECEMBER 14 NAPLÓ 3 #4 Őszintén, nyílt szívvel A póri, a megyei irrfézőbizotfság bízik a munkástanácsokban TOLL NEC/YEN ... j Hiányzik ? [Sem h;ányzik ?. .. Ez fogas kérdés. Mert egyesek szerint, — nem hiányzik. Mégis csak jobb csetleni-botlani a száguldó autók között, eltűrni a, kocsisok kiáltozásait, rettegni, hogy egy teherautó mikor vasalja ki a nadrágot az emberen, s nem rossz éppen az sem, hogy átlós irányban is átsétálhatunk az útkereszteződésnél... Mások szerint igenis — hiányzik. Érthetetlen emberek. Hát miért kell ragaszkodni annyira a rendhez?! Kinek van szüksége arra, hogy egy fél percet ücsörögjön a Rákóczi út és a Bajcsy Zsilinszky át sarkán, amíg zöldet nem mutat a lámpa? Hogyan? Hogy biztonságosabb úgy a közlekedés? Ki mondja ezt?: Hát nincs szíve az embernek elnézni, hogy a gépkocsi- vezetők türelmetlenül álljanak addig, amíg a két járdaszélről megindul a tömeg. Már semmire nem vagyunk tekintettel? Ugyan! Különben is: ha szükség lenne a villanyrendőrre, a közlekedési rendőrség már rég üzembe helyezte volna. De nem hiányzik ...! Tehát, — nem kell. Igaz? Vagy talán, — ne adj isten, erre még gondolni is rossz — megfeledkeztek volna a város egyetlen utcai vitrinjéről...?! Ez eqy kicsit, — sok ... / Simcsák bátyánk kora reggel megtölti a két demi- zsont s a korai busszal beutazik Kozármislenyből Pécsre s beáll az Irányi Dániel téri piac egyik standjára. No, nem kell félreérteni, nem szeszt árul, úgy hogy a szesz- tilalom áthágásáért felelősség őt nem is terheli. Simcsák bátyánk, — tejet árul. Mert ugye, a városi lakosságot is el kell látni valamivel, — többek között tejjel is, — s e fenenagy segítő készség bizisten tombol is Simcsák Kálmánban. Ezt bizonyítja a korai felkelés, az utazás átvészelése, no és a hidegbe., való ácsorgás sem gyerekjáték a piacon. Mondom, az önzetlenség jeles tulajdonsága e derék férfiúnak. Csakhogy, ezek a fránya városi asszonyok nem méltányolják Simcsák bátyánk önzetlenségét. Az isten tudja miért, az asszonyoknak valami nem tetszik. Azt mondják, drága a tej, mert a tejboltokban 3 forintot kérnek literjéért, Simcsák meg négyért adja, de van aki négy ötvenért is! Hát most azt kellene eldönteni, hogy a tejboltok követtek-e el, jogtalan árcsökkentést, vagy Simcsák mester veri fel az árakat? Az asszonyok már ajánlkoztak délelőtt a piacon, hogy ők majd eldöntik a vitát: vagy adja olcsóbban a tejet Simcsák Kálmán, vagy az utcára öntik a két demi- zson tartalmát. Kérdés most, hogy Simcsák Kálmán és a többi árdrágító hogyan jár jobban...? Folyik a téli gépjavítás Ülünk a hideg teremben. Az asztalok körül munkástanácselnökök, szakszervezeti vezetők, igazgatók, a megyei párt intéző-bizottság' képviselői. Ceruzám sebesen szántja a papírt, gyorsan telnek a lapok. Vélemények, nézetek hangzanak el, jószándékú megjegyzések a kibontakozásról, az életről, a jövőről. Egy dolog már az első húrom felszólalás után a napnál • ví ■ ?bb volt: a kölcsönös bizalom eltéphetetlen szálainak kell összefonni a pártot és a munkástanácsot. Ezt kérték a munkástanácsok is. Sima ■“Andor így fogalmazta meg: „Abba, hogy kiket vesznek fel a karhatalomhoz, necsak az MSZMP, hanem a munkástanács is szólhasson bele. Mi becsületes, köztisztel then álló bányászokat küldtünk s mégis harminc százalékát nem fogadták el.” Tóth elvtárs, a bőrgyári munkástanár i elnöke arról beszélt, hogy most legfontosabb a munkások kedvét megteremteni, s ezt a kormány, a párt és a munkástanácsok közötti őszinte együttműködés teremti meg. Az • ilyen bizalom úgy kell, mint egy falat kenyér. Mit mond a párt? Ezt különösképpen hangsúlyozni kell, mert a bizalmatlanságot sokan a párttól látják elindulni. Ezen az értekezleten sok példát is elmondtak erről, közben azonban valamiről megfeledkeztek. Bizonyosan előfordulnak olyan esetek, mint amilyenről Vereckei elvtárs beszélt; egy alkalommal egy elvtársnő, a megyei intéző bizottság munkatársa érdeklődött tőle a bányák helyzetéről s e közben megengedhetetlen hangon beszélt vele. Az is megtörténhet, amit Németh elvtárs mondott el; „A vállalatnál szükség volt az átszer- I vetésre;, s amikor egy kommunistát helyeztünk más munkakörbe, akkor emiatt a munkástanácsot kommunista üldözéssel gyanúsították ..öntsünk tiszta vizet a pohárba: egyes elvtársak követhetnek el hibákat — jóindulatúan is — de ezt a párt nyakába varrni, azt mondani, hogy a párt bizalmatlan, a párt nem az együttműködés, hanem a torzsalkodás hive — mélységes hiba. Egy-két ember miatt, akik talán ma még nem látják világosan a munkástanácsok szerepét, jelentőségét a demokratizálódásban, az egész pártot, a megyei intézőbizottságot vagy éppen az egész alapszervezetet elmarasztalni, nem a megegyezést, hanem a széthúzást segíti. A párt egyébként nem ért egyet ezekkel a jelenségekkel s minden erejével küzd ellenük. A párt, a megyei intézőbizottság bízik a munkástanácsokban. Ez a munkástanácsok jellegéből következik. Ezek a szervek a forradalom első napjaiban alakultak, a munkásoknak azon óhajából, hogy igazi gazdái legyenek üzemüknek, hogy ők irányítsák saját sorsukat. A munkástanács: a munkásosztály demokratikus szervezete a gazdasági életben. A párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt a munkásosztály legóntudatosabb tagjainak politikai szövetsége, a munkásosztály élenjáró osztaga, amely a marxizmus-leninizmus eszméje alapján széles dolgozó tömegek politikai és gazdasági érdekeiért száll síkra. Balgaság egy pillanatra is azt gondolni, hogy e két szerv kü- lün-külön egymás nélkül, egymás ellen munkálkodjék. Lehet és kell is eq} ültmíUiödni Michelutti elvtárs, Béke- akna üzemi bizottságának elnöke azt mondotta: „Mi, amikor innét hazamegyünk, ösz- sze ülünk, megbeszéljük feladatainkat. Együtt fogunk dolgozni s akkor nagyon gyorsan kilábalunk a bajokból . S ezzel egy másik sokoldalúan vitatott kérdéshez értünk el: az üzemekben dolgozo part- szervezetek, kommunisták személyes tevékenységükkel is támogassák a munkástanácsot. Ébert elvtávs, a vasast munkástanács elnöke így beszélt rrről: „Nagyon nehéz a mi helyzetünk. A pártszervezet — tudjuk — meg van, miért nem hallatja hangját, miért nem segít nekünk?!” Ezt hangoztatta Vereckei, Békési, Kusz és Tóth elvtárs is. Mi ennek az oka? A jelenlegi helyzetben — a bizalmatlanság eloszlatásán kívül — két nagyon fontos átmeneti nehézséggel kell megküzdeni. Az egyik: legyen-e párt- szervezet az üzemekben? Az elmúlt hetekben ugyanis sok helyütt hangoztatták: nincs erre semmi szükség, néhol a munkástanácsok i§ akadékoskodtak a párt szervezésében. Ez a kommunistákat nem a po litikai munkára, hanem a passzivitásra, a félreállásra kényszerítette. A munkásosztály pártjának mindenkor volt és kell is üzemi szervezetekkel rendelkeznie. Az illegalitás nehéz körülményei között is fennálltak az üzemi pártszervezetek, s ha a rendőrterror szétverte azokat, napokon belül újjáalakultak. Franciaország, Olaszország nagy gyáraiban is működnek kommunista pártszervezetek, amelyek a munkásosztály érdekeiért, a demokráciáért, a szabadságért, a szocializmusért a legelső sorokban, állnak. ..De milyenek lesznek a párt szervezetek, a régi módon működnek-e és mindenbe beleszólnak, parancsolgatnak? — tette fel a kérdést Kovács István munkástanácstag. „Békeaknán is elzárkóznak a kommunisták — mondotta Kusz Dezső vájár — pedig a párt- szervezet és a munkástanács kapcsolata mindkettőnk szívügyének kell lenni”. A kérdés is, a követelés is teljesein jogos. A parancsolgatásnak, a minden lében kamálságnak lejárt az ideje, ez a múlté, többé vissza nem térhet. A pártszervezet politikai szerv lesz, a gazdaság irányítása viszont a munkástanács elidegeníthetetlen joga. A kommunistáik eszméket képviselnek, az "ország politikai és gazdasági berendezéséről vallanak nézeteket. Mint munkástanács tagok, vájárok, esztergályosok, bőripari munkások igyekezni fognak ezeknek érvényt szerezni.' A meggyőzés eszközével .ismertetni fogják pártjuk nézeteit, álláspontját. Erről — az új helyzetnek megfelelő, pártmunka új módA Dunántúli Napló december 2-i számában fenti cím alatt megjelent cikket és annak eddigi hozzászólásait figyelemmel követem és bevallom, hogy örömmel. Ez új hang. új szellem, amely reményt nyújt egy új. boldogabb jövő megteremtésére, ügy látom, hogy az „öngyilkos letargia“-! ennek az országnak a népe nem kívánja programul kitűzni és töretlen hittel iigyek szik a boldogabb szocialista Magyarország megteremtése felé. Igaz — ezt felesleges lenne tagadni —, hogy az elmúlt 8— 10 év alatt sokszor elvesztettük a munkába vetett hitünket és lelkesedésünket és nem egy szer váltunk a nagy bürokrá- clás moloch-nak rabszolgáivá. Sokszor éreztem magam is, hogy munkáim ■ a rettenetes adatszolgáltatási zuhatagban öncélúvá vált és nem az. aminek lennie kell, a termelés és az üzem munkájának a rögzítője. Sok vüa fo'yt arról — e’éf ^rmékte’eti vita. — hogy a bürokrácia velejárója n szoc1«- 1 izmusnak vagy sem. Én a fe- 'e'etet va'ahogy úpv fogalmaz '»m meg m^^mnek, hogy annak a ..szociatizmusnak". amit frtpíHiirk ve’ejaroja de á szocializmusnak nem kelszereiről — nia nagyon sok helyen és sokan vitatkoznak. S ez a másik oka annak, hogy a pártszervezetek elzárkóznak, mert nem tudják, hogyan lássanak dologhoz. Érthető is, hisz nyolc éven át másként dolgoztunk, ahogyan ma — ezt a kommunisták többsége tudja — nem lehet. S ebben az írásban azt is el kell mondani — bár erről nem az értekezleten, hanem utána esett szó, a megyei intézőbizottságon —, hogy a párt megyei vezetői elhatározták: sürgősen megbeszélik a pártszervezetekkel az új helyzetnek megfelelő pártmunka módszereit. De a kommunisták addig sem tétlenkedhetnek: keressék meg a munkástanácsok elnökségét, beszéljék meg közösen a tennivalókat. Támogassák mindenütt a munkástanácsok helyes, a munkások érdekének, a törvényeknek megfelelő határozatait. Sok hozzászóló foglalkozott az üzemek önállóságával. Szavukból jogos türelmetlenség csendült ki, az a rég óhajtott vágyuk, hogy a munkás- tanácsok gazdálkodhassanak, önálló szervként irányíthassák üzemüket. S mi történik? „Nemrégiben Budapestre, a minisztériumba hivattak bennünket — mondotta Békési László elvtárs, a sörgyár igazgatója. — A vállalat munkástanácsa és vezetősége már korábban elkészítette terveit. A minisztériumban azzal fogadtak bennünket, hogy ennyi sört' kell gyártanotok. Szerencsére a mi tervünk és a minisztériumé egyforma volt..." Mások is panaszkodtak, hogy csak léteznek, de nincs joguk, kezüket megkötik, ugyanúgy, mint az elmúlt éveikben az igazgatókét. A bőrgyárban viszont a munkástanács ezekben a napokban foglalkozik a jövő esztendei terv összeállításával. „Olyan tervet akarunk készíteni — hangoztatta Tóth elvtárs —, amely teljesítésével 1957 végén nyereségrészesedést fizethetünk a dolgozóknak”. Okos, megszívlelendő elképzelések születnek a munkástanácsokban a jövőt illetően, a minisztériumoknak sürgősen, intézkedniük kell, hogy ne verjék ezeket bilincsbe, ellenkezően: adjanak tág teret a további kibontakozásra. Ugyanez vonatkozik a helyi, megyei szervekre is. Többen elmondották, hogy a munkástanács jóváhagyásával ellette, mint ahogy nem tartozéka az a rengeteg ember a felsőbb apparátusokban, akik, hogy íróasztalukat és az ezzel járó jó fizetést maguknak biztosítsák, egyéb munka hiányában állandóan átszerveztek, vigyázva arra, hogy lehetőleg a jót rcsszabbal cseréljék fel, létszámot és költséget nem kímélve. Magam is részese voltam esy ilyen játéknak, amikor 22 éves állásomból „kiemeltek” mondván, hogy a me gyében egy beruházási vállalatot kell szervezni, ami rendkívül fontos dolog és jó embereket kíván. Meg 1"'" gyeznem, hogy a beruh ' hoz semmivel sem értette ■ bet, mint akármelyik hasonló állásban lévő kolléga. Amikor már kezdtünk a munkába jól belejönni és a feladatokat mér a kívánságoknak megfelelően meg tudtuk oldani, • a rendkívül fontos beruházási vállalatot átszervezték beruházási igazgatósággá, hogy a kötetlenebb vállalati formát egy jó■'?.! kötöttebb közigazgatási formára cseréljék át. Ez az állapot sem tertott fél évnél tovább és akkor a beruházási igazgatóság nehezen összeszedett és közben betanított szakembereit szétszórtait a tanárnők egyes osztályaihoz és a vállalatokhoz, a nem kevés készítették a múlt havi bér- kifizetés jegyzékét. Amikor a bankba mentek, különböző feltételekhez kötötték az összeg kifizetését. A tanácsi és pénzügyi szervek őrködjenek a kor mány re ide letelnek betartásán, de a jogos béreket fenntartás nélkül fizessék ki. A megbeszélésen szó esett még a karhatalomról is. Milyen kérések hangzottak el? „Előfordul, hogy valakit — mint ez a nyomozásnál kiderül — alaptalan, rágalmazó feljelentés alapján tartóztatnak le — mondta Németh elvtárs. — A rendőrség vonja ezeket is felelősségreKovács István szerint helyes lenne, ha a karhatalom a munkástanácsot is értesítené, kit, miért tartóztatnak le. A munkás- tanács ezek alapján elmondhatná a dolgozóknak, s ezzel elejét vennék minden találgatásnak. S végezetül hadd szóljunk arról, amiről ezen a tanácskozáson a legkevesebbet beszéltek: a munkáról, a munkás- tanácsok mai. sürgős tennivalóiról. „Az ország a csőd felé rohan..." — hangoztatták többen. Érezzük, látjuk ezt Baranyában is. „Október 23-a előtt 50—60 megawatt áramot kaptunk, ma mintegy 20—22-őt — mondotta Kö- vesdi elvtárs, az Áramszolgáltató Vállalat igazgatója. Ez nagyon kevés". ,,Sürgősen szükségünk lenne 1000 tonna szénre“ — szólt a résztvevők- höz Tóth elvtárs, a vasút igazgatója. Szén, szén és mégegy- szer szén — erre vár a megye, az ország népe, az üzemek. Ha nem lesz szén, nem lesz energia, az üzemek teljesen leállnak, munkások kerülnek az utcára, megáll, a közlekedés ... A szén ma százszorosán az ipar kenyere, élete! Bizonyosak vagyunk abban, hogy a bányaüzemek munkás- tanácsai megértik az ország, a megye kérését és teljes erővel, teljes szívvel a munka megindításán fáradoznak. Ez ma a munkásosztály legközvetlenebb érdeke. Őszinte, nyílt szívű beszélgetés volt. Egy lépéssel közelebb kerültek egymáshoz a kommunisták és a munkástanácsok. Ennek csak egy féle eredménye lehet: gyorsabban haladunk előre a kibontakozás útján. BOCZ JÓZSEF jólétért ? pénzbe kerülő felszereléssel együtt. ' szakértelemnek káderpolitikai okokból háttérbe szorítása és a bürokrácia állandó nyüzsgése vitte többek között az országot abba a kátyúba, amelyből most oly nehéz kihúzni. Távol áll tőlem azt állítani, hogy minden, amit az elmúlt 10 év alatt csináltunk, rossz. Nem. Voltak igen komoly, elismerést érdemlő tetteink, de ezt lehetett volna sokkal jobban, sakkal egyszeriébe- ás főleg jelentősen ol- "-á' '■ - :s csinálni. El tudtam tini életünket a bu- Vdalatti vasút xniUiár fos kiadásai nélkül, a mohácsi beruházások, költségeivel is lehetett volna életszínvonalat emelni és a komlói feleslegesen kiszórt milliók is csökkentették volna a dolgozó nép elégedetlenségeit és igy tudnám sorolni oldalakon keresztül. Szép dolog a Rákosiék által sokszor emlegetett bátor kezdeményezés, de ez sajnos nagyon sok pénzébe került az országnak. És közben folyt a szó az emelkedő életszínvonalról, a boldog és megelégedett életről. csak nem volt mögötte tényleges tartalom. Az emberek elvesztették a bizalmuka’ és a bizalmat elv eszteni sokkal! könnyebben és sakkal A harkányi gépállomáson már javában folyik a gépek téli nagyjavítása. Eddig ösz- szesen 3 erőgépet és 6 cséplőgépet javítottak ki, melyek teljesen üzemkész állapotban várják a tavaszi mezőgazda- sági munkák kezdetét. A szereidében és a javítóműhelyben 3 traktoron dolgoznak. Csupán az a baj, hogy a nap legnagyobb részében áramhiánnyal küzdenek a gyorsabban lehet, mint ismét visszaállítani. A cikkben is és a hozzászólásokban is sok szó esett azokról a helytelen megkülönböztetésekről, amelyeknek a jövőben meg kell szűnniök, amelyek az egyes tárcáiknak több togot adtak, mint a másikaknak és amelyek a tárca közti sovinizmusra és ebből eredően az emberek közötti ellenszenvre vezettek. Például az Építésügyi Minisztériuminak van Pécsett egy építőgépkölcsönző vállalata, amely a gépeket még akkor sem bocsáthatta rendelkezésére a nem ÉM. alá tartozó vállalatoknak, ha azok azalatt a telepen rozsdásodtak és kihasználatlanul hevertek. Szíjjártó miniszter fegyelmilee vonta felelősségre azokat a vállalatokat, amelyek a természetes szocialista segíteniaka- rással átjátszottak ezt a rendeletet. Hasonló érthetetlen rendelkezés volt az építőiparban az is, hogy ha egy építőmunkás tanácsi vállalatnál dolgozott, 10 százalékkal kevesebb bért kapott, mint a minisztériumi vállalatnál és ugyanakkor alkotmányunk azt hirdette; „egyenlő munkáért, egyenlő bér jár.1’De nemcsak az emberek. még a lovak is kevesebbet ehettek a tanácsi vállalatiknál, mint a minisztériumi vái'alatnál, mert az itt megállapított fejadagjuk is ala- ' sí nyabb volt. Sohase volt jó véleményem a prémiumról, mely a termeiéinek sok furcsaságát, a mi- tőségnek leromlását okozta, e v állalatoknál dolgozói dolgozóval szembe állított, de azt már harkányi gépállomáson. Ezt azonban házi újításokkal igyekeznek kiküszöbölni. így a kovácsműhelyben benzinmotor hajtja a rugóskalapácsot. Az eszterga műhelyben MIA motort állítottak be, ami a villanyhegesztőt traktorral működteti. Jelenleg is dolgoznak a Gépállomás körzetében. Siklóson, a harkányi földművesszövetkezetnek és az egyéni parasztoknak . szállítanak. I végképp nem értettem meg, hogy miért lehetett á minisztériumi vállalatoknál a kifizetett prémiumok 15 százalékát ese ti prémiumként ki fizetn i, viszont a tanács alá tartozó vc illatoknál erre nem volt ’ehetőség. A forgalmi adó kérdése is soka. emlegetett téma és néni vitatható, hogy a forgalmi adó túlnőtt azokon a kereteken, amelyre hivatott. Részben rendkívül bürokratikussá vált, ’észben igazságtalan volt és nem azt a célt szolgálta, hogy az életfenntartáshoz és kultúrához szükséges cikkeket a luxuscikkekkel szemben elérhetőbbé tegye. Ha a forgalmi adó rendeletet nézegetjük, megállapíthatjuk, hogy egyes gyógyszereknek 70—80 százalék-« forgalmi adó kulcsa van, úgyhogv a betegek a kötelező 15 százalékos költségtérítéssel egyes gyógyszereknek csaknem a teljes önköltségét térítették meg. Ha igyekszünk a múlt hibáin okulni és mindazokat a visz- szasságokat, — amelyek az eredeti cikkből és a hozzászólásokból napvilágot láttak megszüntetni, akkor meg vagyok győződve airról, hogy egy boldogabb jövőnek -az alapjait teremtjük meg. Remélem, hogy azok akinek hivatása ennek a mindenki által hőn óhajtott szebb jövőnek a kialakítsa. fontolóra veszik és meg- -óvieük hozzájuk intézett szavainkat. Kallós György. .. Pécsi Épi' ’’anya-zipari ES íökdinyvelője, FO R UH * 10 Mii tehetünk ma a Hozzászólás
