Dunántúli Napló, 1956. december (13. évfolyam, 287-311. szám)

1956-12-13 / 297. szám

DUNÁNTÚLI

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA

XIII. ÉVFOLYAM, 297. SZÁM ARA 5« FILLÉR CSÜTÖRTÖK, 1956 DEC. 13.

Több bizalmat egymás iránt!

Elviselhetetlenné válik lassan az a szellem, amely egyre inkább áthatja egész társadalmi, politikai és gazdasági életünket. Divattá vált a bizalmatlanság, a gyanakvás, a fe- ketítés és a fékevesztett felelőtlenség szinte megállíthatatlanul sodor már a pusztulás felé.

Járjuk végig az üzemeket! Szinte mindenütt hencegve sorolja néhány hangadó, hogy ezért meg ezért nem bízik á kormányban, hogy rákosista, munkásellenes szerinte minden kommunista. S ha párttagokkal beszélsz? — Ellenforradalmárok, horthysta tisztek, SS-legények gyülekező helyei la munkástanácsok, amelyek egyetlen célja félrelökni, kitúrni a kommunistákat.

Ne hunyjuk be szemünket! Mindkét félnek van igazsága. Igenis vannak rákosisták, vannak, akiknek legfőbb céljuk fékezni a haladást, akiknek minden vörös posztó, ami új. De hogy ezek alkotnák a pártot? Hogy a pártnak ez volna a célja? Szívre a kezet! Ki meri ezt nyugodt lelkiismerettel állítani? S vannak ellenforradalmárok is, akik mindent megtesznek, hogy elmélyítsék az ellentéteket és bizalmatlanságot. Vannak ilyen romboló elemek. De egy kalap alá venni ezeket a munkástanácsokkal, — elképesztő rövidlátás.

Hogy honnét e bizalmat! an- — Kétségtelen, vannak okai. A munkástanács-választásoknál nem egyszer előfordult. például Komlón Bétaaknán, hogy a kommunistákat kitessékelték. Ugyanakkor az is igaz. hogy az újonnan választott alapszervi intézőbizottságok több helyen mereven elzárkóztak a munkástanácsok elől. egyes funkcionáriusok pedig nem éppen udvarias hangnemben beszélnek munkástanács-küldöttekkel.

Meggyőződésünk azonban, hogy ma már mindkét fél előtt nyilvánvaló: azzal, hogy középkori haroldok módjára egymás szemébe vágják, ami a másikban nem tetszik, hogy mindegyik arra törekszik, hogy a másikból tüntesse el a hibákat — nem szűnnek meg a nézeteltérések, nem igen jutunk előbbre. A viszálykodás megbontja a munkásosztály egységét, csökkenti, sőt megbénítja cselekvőképességét akkor, amikor az ország rohanva rohan a szakadék felé.

Ne ámítsuk magunkat! A húsz milliárd forintért — ami kárt a sztrájkok eddig okoztak — fizetnünk kell. Ma még mennek a vonatok, holnapután is lesz még szene a vasútnak, de mi lesz, ha azt a 148 vagon szenet — amit pedig a jelenlegi létszámmal mindennap kiadhat a pécsi tröszt — sem ma, sem holnap nem kapják meg a gyárak? Nem mumust akarunk felidézni, de tudnia kel) mindenkinek, aki most nem akar lemondani az áldatlan torzsalkodásról, hopr hosz- szú évek egyik legsúlyosabb katasztrófája, a munkanélküliség fenyeget Ma huszonkét ^megawatt energiát oszt még szét az erőmű, egyharmadát a normálisnak. Ma még megy egy-két gép minden gyárban. De meddig bírja el azt a luxust a népgazdaság, hogy harminc dolgozó után negyven ember takarítson. Ha nagyon, de nagyon gyorsan nem jön te szén, leállnak a gyárak vagy Kyórrcszlcf.®^* százak és ezrek kerülnek napokon belül az utcára.

Vannak sérelmek; vannak jogos követelések. Ezeket orvosok > kell! Amit lehet — most. amit nem — azokat egv félév múlva, vagy egy év Múlva, Számoiltartjuk az ígéreteket és követelni fogjuk azok megvalósítását. De széthúzni most, tétlenségre kárhoztatva az országot bizalmatlanságot, gyűlölködést és ellenségeskedést szítani a két legnagyobb tömegerő, a párt és a munkástanácsok között — több mint vakság, kész tragédia.

A kommunisták és a munkások nagy többsége nálunk Pécsett már felismerte, hogy elég volt a széthúzásból. Miche- lutti elvtárs Béke-aknai bányász ezt mondotta: „Ilyen lehetetlen helyzet még nem volt. Össze kell fogni, mert ha összefogunk, nem fordulhat ez elő.” S ugyanúgy a bizalom megteremtését, az együttműködés szükségességét hangoztatta — hogy csak néhányat említsünk — Vereckei Lajos trösztigazgató, Kusz, István- aknai vájár, Békési, a sörgyár igazgatója, a MÁV igazgatója, és a vasasi munkástanács elnöke.Szükség van arra, hogy a párt, a kormány és a munkás- tanácsok ebben a rendkívül súlyos helyzetben a legteljesebb mértékben együttműködjenek. Szükség van rá, s a lehetőség is megvan.

Nem igaz, hogy a párt a munkástanácsok ellensége. A párt vezetői félreérthetetlenül kijelentették: támaszkodunk a munkástanácsokra, építünk rájuk, számítunk a munkájukra. A párt azt kéri minden tagjá tól: működjék együtt a munkástanácsokkal mindenben, ami népünk érdekeit szolgálja.

Nincs ok, ami miatt a kommunisták ne bízhatnának a munkástanácsokban. Mindenki előtt ismeretes, hogy munkástanácsokat általában szabályszerűen, demokratikusan választottak. Tehát jogos képviselői az üzemek dolgozóinak. Nem vitás senki előtt az sem, milyen óriási lehetőségek rejlenek a munkástanácsokban. Igen sok helyen már lelkiismeretesen hozzá is fogtak az üzemek vezetéséhez és kezdik betölteni igazi feladatukat: fokozatosan gazdáivá válnak a gyáraknak. A Bőrgyár munkástanácsa például hozzákezdett az 1957. évi terv kidolgozásához. Olyan tervet dolgoznak ki, amely biztosítani fogja a nyereségrészesedést. A sörgyárban ugyancsak a munkás- tanács készített tervet. A munkásfelvételeket, belső átcsoportosításokat a legtöbb helyen szintén már a munkástanács végzi. A bányák bérezésének kidolgozásánál a munkástanácstagok is hallatták hangjukat.

Sajnos, ezeket a vonásokat nem általánosíthatjuk még. Helytelen volna, ha elhallgatnánk azt, amivel a párt nem érthet még egyet. A munkás- tanácsok sok helyen mindenekelőtt a szakszervezet feladatát végzik el. (Élelembeszerzés, szabadságolás stb.) Túl sok idejüket foglalja el egyes híresztelések megvitatása és a sztrájkok. Vannak sajnos olyan munkástanácstagok is. akik nem is igen törekednek, hogy megismerjék igazi feladatukat. Az urániumbánya egyik központi munkástanácstagjától megkérdezték: olvas- ta-e egyáltalán a munkástanácsokról szóló rendeletet. A válasz az volt: nem.

Ennek ellenére az a meggyőződésünk, hogy néhány hónapon belül a munkástanácsom kát egyre inkább elfoglalja majd főfeladatuk, a gazdasági élet Irányítása. (Valószínű, hogy most is ezt tennék a legszívesebben.) Ehhez azonban intézkedésekre van szükség.

Tegnap délelőtt megbeszélést tartott a megyei pártházban az intézőbizottság ét a

munkástanácsok. Majd minden hozzászóló foglalkozott az üzemek önállóságával. A munkás- tanácsok gazdálkodni akarnak, de kezük kötve van. S ami felháborító: a minisztériumok egyáltalán nem is törik magukat, hogy ezen változtassanak. Rendkívüli időket élünk, de mi feltételezzük: már most is lehetett volna annyira megbízni a munkástanácsokban, hogy például rájuk hagyják, melyik negyedévi átlagot veszik alapul a novemberi havi bérek megállapításához. Arra is vannak jelek, hogy a tervek még mindig Budapesten készülnek. Joggal mondják tehát a munkástanácsok: mit ér, ha létrehozták szervezeteiket, de ugyanúgy bilincsbeverik kezüket, mint október előtt az igazgatókét.

Intézkedjenek hát végre a minisztériumok! A munkás- tanácsoknak nincs szükségük bábáskodásra. Ha a minisztériumi szakemberek segíteni akarnak, jöjjenek le, üljenek a munkástanács-tagok mellé és tanítsák őket a leghelyesebb gazdálkodásra. Ezt mindig szívesen fogják venni. S hasznos is volna.

Egyelőre ugyanis a munkástanácsok csak kóstolgatják igazi feladatukat. A komoly munkára azonban már fel kell készülni, mert nem mindegy, hogy milyen hozzáértéssel irányítják több ezer ember sorsát. Megfontolandó: nem volna-e helyes, ha mérnökök, fökönyv«- lők tanfolyamot szerveznének a munkástanácstagoknak, ha a munkástanácsok már most alaposan beszámoltatnák a vezetőket: mi is van a gyárban, mit is kellene és lehetne csinálni.

A munkástanácsok feladata nyilvánvalóan gazdasági jellegű. Érthető az is, hogy nehezen megszerzett hatalmukhoz ragaszkodnak. Most, hogy újra megszervezik az üzemi párt- szervezeteket, attól tartanak, innét fenyegeti őket. veszély. Ezért szükséges leszögezni: a pártszervezetek feladata nem gazdasági, hanem politikai jellegű lesz. A pártszervezetek sohasem fognak többé operatíven beavatkozni az üzem ügyeibe. Nem kell többé párt- jóváhagyás egyes kinevezésekhez, stb. A párttagok természetesen, mint munkástanácstagok, mint mérnökök igyekezni fognak, hogy saját kommunista nézeteiknek, javaslataiknak érvényt szerezzenek. Ismertetni, képviselni fogják pártjuk álláspontját, de ráerőszakolni valakire azt többé soha.

Sokan kifogásolják, jpiért zárkóznak el a pártszervezetek a munkástanácsoktól. Sajnos, jelenleg még csak kevés helyen tudnak jó együttműködést felmutatni pártszervezet és munkástanács között. Reméljük azonban, hogy erre is hamarosan sor kerül. A megyei intézőbizottság elhatározta, megbeszélt a párt alapszervezetekkel azt, hogyan kell az új viszonyoknak megfelelően új módszerekkel a párt álláspontját képviselni. Ennek bizonyára rövidesen meg lesz az eredménye.

Hiba volna azt gondolni,

hogy a pártszervezetek és a munkástanácsok között máról holnapra megszűnnek a nézet- eltérések. De hogy a bizalmatlanságot a megértés szelleme és megbeszélések váltsák fel, az igenis sürgősen megvalósítandó és reális célkitűzés. Erre szólít az ország jelenlegi súlyos helyzete és a közös célkitűzés: a gondtalanabb, szabadabb, félelemmentes élet megteremtései

A forradalmi erők affenzivála jellemzi a mostani helyzetet

A pesterzsébeti munkástanácsok küldöttei Kádár Jánossal, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökével tanácskoztak

Budapest XX. kerületének, I Pesterzsébetnek több üzemé- j bői az Autó- és Traktoralkat- részgyárból. a Hazai Fésűsfonóból, a Soroksári Vasöntődé bői, a Soroksári Text il művek ből, a Pesterzsébeti Kötöttáru- gyárból, a Pesterzsébeti Haris nyagyárból és a Dugattyúgyű- rűgyárból munkások és műszaki dolgozóik keresték fel a parlamentben a kormányt, hogy elmondják észrevételeiket és kívánságaikat a legutóbbi napok eseményeivel kapcsolatban.

Kérték, hogy a kormány feltétlenül szerezzen érvényt kiadott rendelkezéseinek, amelyeket minden becsületes dolgozó örömmel üdvözöl, mert azok a rend és nyugalom helyreállítását biztosítják. Véleményük szerint semmiképpen sem szabad megismétlődnie annak a súlyos hibának, amelyet a Nagy Imre kormány elkövetett. amikor a fegyverek beszolgáltatására megállapított határidőt módosította. Ezért senki nem vette komolyan rendelkezéseit.

A becsületes emberek dolgozni akarnak, mert tudják, hogy a sztrájk felmérhetetlen károkat okoz éppen a dolgozó népnek.

Sürgették, hogy a kormány keményen lépjen fel a rend és a munka megzavarói ellen, az izgató, zavartkeltő személyekkel szemben.

Olyan pénzügyi intézkedésekre van szükség — mondották többen is felszólalásukban —, hogy csak azok kapjanak bért, fizetést, akik valóban dolgoznák.

Felháborítja a becsületes dolgozókat, ha látják, hogy a sztrájkra uszítók bért kapnak, azoknak is fizetnek, akik csak csellengenek az üzemben és akadályozzák a becsületes dolgozók munkáját. Legyem határozott és kemény a kormányzat azokkal szemben, akik a nép érdekei ellen cselekednek. A kormány minden ilyen intézkedésekben számíthat a dolgozók támogatására.

Felvilágosítást kérnek az olyan — nyilvánvalóan ellen- forradalmi elemek által rossz szándékú célzatossággal terjesztett hírekre, amelyek szerint a területi munkástanácsok feloszlatása csak az első lépés volt, amelyet hamarosan követ az üzen» munkástanácsok megszüntetése is. Elmondották, hogy üzemükben szeretnének mór visszatérni a több műszakban folytatott

munkára, s ennek érdekében a kormány tegyen intézkedéseket a közbiztonság további javítására.

Több felszólaló beszélt arról, hogy a dolgozók várják: a kormány minél előbb ismertesse részletes programját.

Elhangzott a megbeszélés során olyan kívánság is, hogy nevezzenek ki kormánybiztost az olyan üzemek vezetésére, ahol meggondolatlan, vagy fejelő tlen személyek tevékenysége folytán elherdálják az üzem tehát az üzemi dolgozók vagyonát s nem fordítana' n- dot arra, hogy mielőbb «

kerékvágásban folyjék . melés.

Az egyik kerületi iskola munkásból lett tanárnője arról beszélt, mennyire fontos, hogy mindenütt megkezdődhessék a tanítás, de ehhez a bányászoknak kell több szenet termelni- öfc, hogy fűteni tudják a tantermeket. Ha erre hamarosan nem kerül sor. az a veszély fenyeget, hogy a diákok elveszítenek egy fél évet. vagy talán egész évet is.

A beszélgetés során Kádár János a többi között ezeket válaszolta az elhangzott kérdésekre, észrevételekre.

Politikailag is legyőzzük az ellenforradalmat

A jelenlegi helyzet értékelésénél abból kell kiindulná, hogy az utóbbi időben az ellenforradalom nagyon erősen tért veszített. — Kétségtelen, hogy az ellenforraőalmátoknak sok jóhiszemű, becsületes embert is sikerül t megtéveszteniük, de most már fokozatosan felbomlott, erősen összeszűkült tömegbázisuk. Ez nemcsak annak tudható be, hogy az emberek egyre nagyobb számban felismerték az ellenforradalom veszélyét és elhatárolják magukat az ellenforradalmi elemektől. Vannak olyanok, akik különösebb po- 'itikai meggondolások nélkül kerültek szembe 3z ellenforradalmi erőkkel azért, mert elítélik a közbiztonság fenyege1. Az ország egész területén 1958 december hó 12-én. 0

órától szesztilalmai rendelek el.

Italboltok, bor, sör és szesz- kimérések a szesztilalom időtartama alatt nyitva nem tarthatnak. Vendéglátóipari üzemek, (éttermek, vendéglők.

tését, a rend megbontását, amivel az ellenforradalom változatlanul kísérletezik.

Az emberekben egyre erősebb az a felismerés, hogy az ellenforradalmi elemek által sugalmazott módszerekkel nem lehet a normális élet felé haladni.

A legegyszerűbb emberek is megértik, hogy ehhez feltétlenül alapot kell teremtenünk. Ez az alap pedig semmiképpen sem lehet a sztrájk, a lövöldözés, a bizonytalanság. Az emberele megértik, hogy a jövő a’apja nem lehet az, hogy nem dolgoznak, de pénzt felveszik és a meglévő készleteket elfogyasztják.

Van mások oka is annak.

cukrászdák) szeszesitalt nem szolgálhatnak ki.

Borforgalmi és Szeszforgalmi Vállalatok, azok összes telepei és raktárai szeszes-italt a szesztilalom időtartama alatt nem adhatnak ki

NYERS REZSŐ s. k. közellátási kormánybiztos.

hogy a visszaszorított ellenforradalom most dühödtébbé vált. Ez az ok a forradalmi erők jelentkezése. Megkezdődött s erőteljesen folyik az MSZMP szervezése. November 4-e után az ellenforradalom egyik követelése az volt. hogy az üzemekben ne legyenek pártszervezetek. Most azonban folyik a párt szervezése az egész országban. Még nem elég aktívak a pártszervezetek és a párttagok, mée nem lépnek, fel bátrán az ellenség félrevezető hazugságaival szemben, de már mai tevékenységük is sok az ellenforradalmi ároknak,

mert érzik, hogy a mégerősödő pártszervezetek jó politikai felvilágosító munkája kihúzza alóluk a talajt és a becsületes dolgozók a jelenleginél is nagyobb számban fordulnak szembe az ekem forradalomma'. Minden tisztességes szándékú embernek pártállásra való tekintet nélkül együttesen kell fellépnie az ellen, hogy az ellenforradalmi elemek úgy tüntessék fel magukat, mintha a munkások nevében beszélnének.

Ez nem a párt kérdése, ez az egész nép jövőjének kérdéKözlemény

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az 1956 28. számú törvényerejű rendeletet a rögtönbíráskodással kapcsolatban, az alábbiakkal egészíti ki: Az alaprendelet 3. paragrafusa a következőkkel bővül: A rögtönítélő bíróság, ha a terheltet a rögtönítélő eljárás alá tartozó valamely bűncselekményben bűnösnek nyilváII röBtönbíráskodási rendelet kiegBSZitése

nítják ítéletében egyúttal halálbüntetést szab ki. A kiegészítés a kihirdetés időpontjában lép hatályba.

Budapest, 1956 december 12.

DOBI ISTVÁN A Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és KRISTÓF ISTVÁN A Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára.

Értekezlet- a párt és munkástanácsok együttműködéséről, a vállalatok önállóságáról, a karhatalom tevékenységéről

Szerdán délelőtt a megyei pártházban a megyei pártintéző bizottság kezdeményezésére megbeszélést tartottak a bányaüzemek és a velük kapcsolatban álló más vállalatok munkástanácsának elnökei, szakszervezeti vezetői, igazgatói. Az értekezleten a vita a

párt és • munkástanácsok kö- löttí együttműködésről, a rr unkástul ácsok szerepéről, a vállalatok önállóságáról, a karhatalom tevékenységéről — a munka teljes beindításáról folyt. A* elhangzottakról lapunk holnapi számában részletesen beszámolunk.

Folyik a széntermelés

A pécsi szénmedence üzemeiben szerdán a délelőttös műszakban a leszállási létszám a következő volt: Pécsbánya 244, István-akna 75, Béke-akna 70, Vasas 328 fő,

Az üzemek — ha még csak vontatottan is — de a fenntartási munkák mellett már mind több szenet termelnek. Kedden például a vasasi bányászok több mint 25 vagon szenet szállítottak külszínre.

Megdöbbenést és félelmet idézett elő az ellenforradalmá- rok között, hogy a munkást ö- megek december 6-én megje- lentek az utcáin nemzeti színű és vörös zászlókkal. Az ellen- forradalmárok megértették, hogy nekik végük van, ha az utcán is a forradalmi tömegek veszik át a vezetést.

Felbőszítette az ellenforradalmárokat a magyar karhatalomban történt változás. A karhatalmat természetesen tovább kell még erősítenünk, de már jelenlegi erejét is sokallják s gyengilenii akarják az ei- lemforradalmárok.

A tömegek bizalommal fordulnak a magyar karhatalom felé, mert látják, hogy határozottan és kellő erővel védi a rendet és a nyugalmat.

Mindez rohamosan leszűkíti az ellenforradalom tömegbázisát. Egyre inkább olyan választás elé kerülnek, hogy most már nekik kellene megjelenniük az utcái». Nem tudnak többé félrevezetett embereket, különösképen fiatal gyerekeket meggondolatlan cselekedetekre rábírná;

Amikor ellenforradalmá- rokról beszélünk, azokra gon dőlünk, akik most meghúzódnak a háttérben s külföldi imperialistáktól kapott megbízás alapján onnan izgatják a félrevezethető embereket.

(Folytató* az 2, oldalon)