Dunántúli Napló, 1956. december (13. évfolyam, 287-311. szám)
1956-12-11 / 295. szám
4 NAPLÓ 1956 DECEMBER If FALURÓL-FALURA Gépeket1 kölcsönöz a földművesszövetkezet A Szentlőrinc és Vidéke Körzeti Földmű vesszővé tkezet- ben igen hasznos kezdeményezés indult meg az idén. A földművesszövetkezet gépeket kölcsönöz a körzetéhez tartozó községekben a gazdáknak és mindezért csekély használati díjat szed tőlük. Bükkösd község gazdái csi- gatriőrt, szelektort, vetőgépet és kultivátort kaptak, míg a dinnyeberkiek a földművesszö- vet kezet vetőgépét vehetik bérbe. Előnye a kölcsönzésnek hogy bármikor hozzájutnak a szükséges mezőgazdasági géphez a gazdák, a használati díj nem sok és a megóvásáról közösen gondoskodnak. A vetőgép használatáért 8 forintot fizetnek a parasztok. A szelektor és csigatráőr haszná1 ati díját még nem állapították meg. A földművesszövetkezet úgy határozott, hogy a parasztokra, földművesszö- vetkezeti tagokra bízza ennek kivetését. Dolgozzanak előbb a gépekkel. Számítsák ki menynyi munkát képesek vele naponta elvégezni és ennek alapján döntsenek a használat! díjról. Természetesen úgy, hogy a földművesszövetkezet se károsodjon, de a gazdáknak se kelljen magas árat fizetni érte. Ugyancsak ők határozzák meg, hogy mázsa teljesítmény vagy napi használat után szednek-e bért. Az elszámolás is egyszerű. A községekben három tagú földművesszövetkezeti bizottság összeírja kinek mikor van szüksége a gépre s eszerint igazítják annak mozgatását. A használati díjat utólag szedik össze a parasztoktól s minden hónapban egy földművesszövetkezeti igazgatósági tag elszámol vele a központban. Nagyon helyes a szentlőrinci fö’.dművesszövetkezet kezdeményezése. Csupán az még a baj, hogy kevés a gép a földművesszövetkezet tulajdonéban és így nem tud minden igényt valamennyi, hozzátartozó községben kielégíteni. Hat hoboli fiú Szállítják a sertéseket — Szállítják a sertéseket Kacsótáról is — újságolja a tanácselnök asszony. — Csaknem minden nap visznek néhányat a faluból. Nem újdonság, nem is egyedülálló eset. Hiszen most, hogy megszabadult a paraszt a legnagyobb kötöttségtől, a beadástól, minden feleslegét a piacra viszi. Neki is pénzre van szüksége. Különösen ilyenkor. Tél idején. Hanem Kacsótán valami más van a dologban. Szinte egyszerre mozdult meg az egész falu, hogy segítsen a városon, hogy ne legyen üres a piac, ha egyszer vásárt dobol a kisbíró Szentlőrincre. Legutóbb is negyven szerződött sertést szállított el az Állatforgalmi Vállalat. S ez még nem mind. Még várják a teherautóját. Amit pedig nem köt se szerződés, se adott szó, azt szabadon értékesítik Szentlőríncen, Pécsett vagy Szigetváron. Kinek, hol kínálnak érte jobb árat. — Her ke Nándor bácsi is már két sertést adott el — mondja az elnökasszony. S azt magyarázza, hogy érdemes most eladni, mert olyan árat kérhet érte, amilyent a sertés is megér, de a paraszt sem elégedetlenkedhet utána. Hiszen 16-tól 20 forintig megy most az élő sertés kilója s amelyiken jobban fogott a tavalyi kukorica, az nagyobb hasznot hoz a gazdájának. Más is van itt a haszon meg a szállítás mögött. Herke Nándor bácsi példáján is érdemes bemutatni. Az öregnek 17 hold körül van a birtoka és két hónapja még azt mutatták a begyűjtési kartonok, hogy közel 170 kiló sertést kell az átvevő helyre beszállítania. Ennyi az évi beadása. Fizettek érte kilójáért 4 forint 50 fillért. Alig egynegyedét a szabad árnak. Kapott érte summa surnmá- rum hét és félszáz forintot. Most meghízik a sertés 170 kilóra. Befog Nándor bácsi a kocsiba. Fel a hízót, s már megy is a vásárra. Alkusznak érte. Kérik 17-ért, 18-ért, de még mindig háromszorosáért, mint a beadási ár volt. Hát ez van a sok elszállított hízó mögött. Üj gazdát kaptak a mozsgói tsz juhai Mozsgóról az a hir járja, hogy feloszlott a termelőszövetkezet. A Földművesszövetkezetek Járási Központjában mondták el. Kiváló birka és anyakoca állománya volt a termelőszövetkezetnek. Á szövetkezet feloszlott s most az a veszély fenyegetett, hogy elvész, szétmegy a sok drága jószág, hoszszú évek áldozatos munkájának eredménye. Meg kell menteni, együtt kell tartani az állatállományt — vélekedtek az aggódó emberek, hiszen számos kiállításon nyertek már dijat és szereztek hírnevet megyének, járásnak, szövetkezetnek. Meg ke ti hát menteni, de hogyan? A földművesszövetkezet meg találta a kiutat. Átveszik a birkaállományt és az anyakocákat és tovább gondozzák, gyarapítják. Nem engedik, hogy elhordják a kiváló állományt egyenként, de arról is gondoskodnak, hogy a feloszló termelő- szövetkezet tagsága se károsodjon. A könyvszerinti árat fizetik az állományért, mely ezután a földművesszövetkezet tulajdonát képezi. „Értelmesebben és jobban .." «- Milyen legyen ezután a tanács meg a végrehajtó bizottság munkája? — erről beszedetünk a rózsafai tanácsházán. illetékesek vitatkoznak. Varga István a tanácstitkár, meg Kaszás András, aki a begyűjtéssel foglalkozott a faluban. S néha néha közbeszól a kisbíró is, mert ő csak tudja, mit mondtak eddig a tanács munkájáról a faluban» — Nem volt jó, ahogy eddig csináltuk. — mondja a titkár s Így folytatja. — Egymást ér- i ték a végrehajtó bizottsági ülé- i sek. Napirendi pont egyetlen i volt mindig: a begyűjtésé gyorsítása, adó behajlása és a é szántás-vetési terv túlteljesí- 4 tése. 4 így volt Beszéltek lemara- J dá«ró\ Hibáztatták a gyengén J te’jesítő gazdákat, szidták a \ kulákokat és elhatározták \ hoev ha kell, kényszer mód- , szerekkel is behajtják a ki- , vetést, csakhogy jelenthessék hogy a tervet te’jesítette a község. Mert jelenteni kellett | és teljesitenl. Erre csak egy példát említ i> Kasza« András. (1 — Nem egyszer kellett je- 4 len‘eni mennyi anyakoca van 4 a kézségben Mmnyit malacoz- 4 r ’• -' Vy'l .m?nTivi lesz majd < kan és mennyi göbe? — maga is nevet rajta, mert nevetsé-.* gcs mégis meg kellett adni 1 ( a ,has“-számekat. (, — Másként kell dolgozni ez- (| után — magyarázza a titkár ^ — Érte'mesebben és jobban. 4 — Hogyan hát? 4 — Először is a végrehajtó ^ bizottság) tagoknak kell irá- ^ rví*ani a község é'etéí. Az e’ ' ni k csak eey ember. A ta- 4 k ezután is lesz 4 ép >rn ég adminisn rációja É buV'd.io a sok p"pírra1, öt 4 tasjn vr n ,■> vb-nek Fddig csak 4 b fog1 a1 kéziek SÜT* f jök. Pedig nagy feladat hárul rájuk.;. És sorolja: A falu életében bármilyen probléma adódik, azt a vb-tagokmak kell elintézni emberi módon és úgy, hogy a paraszt is javát lássa, de az állom se károsodjon. Aztán ott van a vetésforgó. Azelőtt az á'.landóbizottsági tagok mondották ki. hogy a falu határának melyik résziben mit vessenek, hol termeljenek az idén búzát, hol kukoricát és hol más terményt. így a helyes vetésforgó kialakításával nem hogy rontanék, de majd idővel megjavítják a földeket. A iárdák rendbehozása, ároktisztítás és egyéb szociá’is és gazdasági dolgok tartoznak a vb hatáskörébe, amit sajnos eddig nem igen végzett. — így képzelem én el a vb meg a községi tanács új munkáját. Kevesebb ülésezés, kevesebb terv és több kézzelfogható haszon. Sír a csertői gyermeknevelő igazgatónője. — Azokat sajnálom, akik meghaltak ezekben a hetekben. A fiatalokat.. Maga távol a harcoktól, távol tüntetésektől élte át ezeket a napokat. Amiket tud, csak hallásból tudja, csak másoktól hallotta, mégis megrázták az események. Sír. Más is bántja. — Sokan kiszöktek nyugatra! — Ezt honnan tudja? A rádióból? — Nem. Személyesen győződtem meg róla. Ezekben a napokban olyan volt a csertői kastély, mint. az átjáróház. Főleg fiatalok jöttek. Megszálltak, környékezték az óvónőket. S egy szép napon odébb álltak. Mire észbe kaptunk, mire hír érkezett felőlük, már túl voltak a határon. Hat fiúról beszél. Valameny- nyien hobo'iak voltak. Sokáig itt ólálkodtak a kastély körül. Tanácskoztak, terveket szőttek, de senki sem tudott bizonyosat szándékukról. Végül aztán egy napon teherautó jött Szigetvárra s ezen a reggelen eltűntek a fiúk is a csertői kastély közeléből. Nem telt el egy hét és már „túlról" üzentek, hogy .szerencsésen megérkeztünk.” — Azt is mondják, hogy Ho- bolban már alig van fiatal meg Szigetvárró' negyvenen mentek ki Nyugatra teherautón. Szomorú eset Nyílik az ajtó s élénk szemű kisfiú lép a szobába. Négy éves lehet. Nem több. Egyszerre melegebb lesz ® korábbi rideg hangulat s 3 könnyek is eltűnnek az ig32" vat.ónő arcáról. Megsímogatja 3 fiúcska fejét s csak ennyit mond: — Mi nem olyan fiatalok3* akarunk nevelni ezekből, akik. ha baj van. ha nehéz időket élünk, elhagyják az országot Újra kincs a föld A beadó« eltörlésével, az I erőszakos tsz-esítés megszűntével egyszeriben magasra csapott a gazdik termelési ked ve. Már nem igyekeznek szabadulni a földtől, ellenkezőleg, ismét annak tudják a földet, ami az valójában: kincsnek, amely dúsan megfizeti a gon dozást, a vele való törődést. A csonkamindszenti Horváth Ferenc annakidején kuláklis- tára került. Mentett tehát, amit menthetett. Leadta ösz- szes földjét az államnak, hogy megszabaduljon a kulákosi- tással járó terhektől. Ha nem adja le, előbb utóbb csődbe jut. Megvált a java állatállományától is, és „új módon” kezdett gazdálkodni. Kivett 11 holdat kishaszon- bérbe. Erre alig volt beadás igy csak kihúzták valahogy. De kinek volt mindebből haszna? Senkinek. Se Horváth Ferencnek, de az államnak, a fogyasztóknak sem sok. Szerencsére ennek a „gazdaságpolitikai’' gyakorlatnak, amely ezer holdjával szülte megyeszerte a parlagot, vége. Horváth Ferenc is új módon, jobban és a köz javárai is eredményesebben szeretne gazdálkodni, és remélhetőleg hamarosan módja is lesz rá. Szeretné vissza a földjét, és amennyit 6 és családja meg tud művelni, annyit vissza is kell neki adni. A kishaszon- bérleti földjén az idei munkával minden megerőltetés nélkül végzett már. Hárman felnőttek és a két gyerekkel, akik közül az egyik már a legény- sorba lép, húsz holdat minden bizonnyal becsülettel meg tudnának művelni. És akkor több jószág is kerülne az istállóba, I a megujhodott gazdaságba pedig komolyabb mezőgazdasági gépek — fűkasza és egyéb —. és még cselédre sem lenne szüksége Horváth Ferencnek, mint régen volt. S mégis egy virágzó parasztgazdasággal tenne több, amelyből sokasért lesz majd elegendő az orszád' ban. De előbb meg kell teremtenünk őket. A parlagon hagyott OFA földek lehetőséget adnak rá... Két termelőszövetkezet Faluhelyen is érződött a forradalom vihara. Sőt egyes helyeken még tombolt is. Most nem azokra a brutális esetekre gondolunk, amikor fegyverrel, bicskával és fur- kósbottal támadtak emberekre, tamácsvezetókre, párttitkárokra, vélt vagy való sérelmek „jogcímén”, nem is arra, hogy sorjában váltottak le falusi vezetőembereket az úgynevezett forradalmi nemzeti bizottságok, — mint például Szerat- lőrincen. A forradalmi események, de inkább az ellenforradalmiak a falvakban inkább a termelő- szövetkezetek körül okoztak viharokat. És nem titok, hogy ezek a viharok a megyében is igen sok tsz-t elsöpörtek. Általában — nem minden esetben — a gyengébb, az okkal- móddal összetákolt tsz-eket. Szenitlőrincen például a vi- tRr első szele megbolygatta az Uj Tavasz tsz-t. Több tsz-tag- nak elég volt csak annyit meghallani, hogy nincs többé beadás, máris hátat fordított 3 közösnek. Aztán fel is oszlott az Uj Tavasz. De a falun kívül, Keresztes- pusztán lévő Úttörő tsz-neK még a legerősebb viharok sem ártottak. Mindössze annyi történt, hogy egy tag kilépett, d« nyomban helyébe jött egy egész család. Az Úttörő tt® 1949-ben alakult, az évek során megerősödött szellembe3 és anyagiakban egyaránt, tó- állta tehát a tűzpróbát, olyannyira, hogy meg sem regiül t belé. Úgy tudja a tanácselnök, hogy idén ötven forinton is túl lesz egy munkaegy' ségük értéke. Az Uj Tavasznak egy-két volt tagja pedig beszél arról, hogy alkalomadtán új tsz-* alakítanak. De csak olyan gazdákkal, akik önkéntesen, va- ’óban meggyőződésből, szívvel- lélekkel akarják a közös utat- Mert vannak ilyen gazdák 's Szentlőrincen. Elindultak ... Annak az öt főből álló csoportnak, amely december 6-án délután Szigetváron vonatra ült. hoay kiszökjenek nyugatra, a 17 éves szigetvári Pókus János volt a „vezére”. A többiek: Balogh Erzsi, Nagy Anna, József Mária és Orsós Katalin szigetvári lányok. Szüleik nem tudtak arról, hogy mit terveznek, „ElőSzép kis rendszer lett volna . • . terv t, a begyűjtési tervet s \ egyébre nem jgea maradt ide- f fsak úgy véletlenül kerültem a ter- meló szövetkezet kertészetébe. Nem gondoltam én politikára, csak meg akartam nézni a pompázó virágokat, a zöldéi ő paprikapalántákat, amelyekről a kertész csak ennyit mondott: — Tavasszal jó primőráru lesz ezek- ből. Mondom, én csak erre voltam kíváncsi. A kertész különben is haragszik az újságírókra, mert egyik kollégám egyszer öregnek titulálta, ö nem öreg, nem érzi magát annak. Különben is ő soha sem szokott politizálni, ő a termelőszövetkezetben is csak a megélhetési lehetőséget látta és hogy jobban éljenek mindannyian, ezért meg is tett mindent. .4 múltban sem politizált, csak annyit mondott azoknak, akik azt állították, hogy Hitler győz: „Az nem lehet". És megkérdezte: — Miért győz? — Mert győzni kell nekil — volt a válasz. Az idő őt igazolta, neki volt igaza. Nézzük a kék és rózsaszín virágokat es ő kérdez. — Mi újság Pécsen? Felelek. — Nálunk rendesen megy a munka de itt is vannak olyanok, akik azt kiabálják: „Az oroszok menjenek azonnal haza!" Én már megkérdeztem jónéhány- tól: „Hát miért menjenek azonnal haza?" És erre csak annyit válaszoltak: „Csak!" Igen... hát ez a csak sokat jelenthet. És a legnagyobb csodálatomra tovább fűzi a szót. — Itt nálunk is választottak nemzeti tanácsot. Tudja, azt gondoltam először, hogy ez jó dolog lesz. Vühüm! — és a fejét csóválja. — Én örök életemben templomba jártam, mindig becsületes ember voltam és a magunkfajta közül egyet sem választottak a tanácsba. Mind csak gazdagok voltak ott. U1 Igondolkodik és letép egy levelet az egyik virágról majd így folytatja: — Szép kis rendszer lett volna az, ahol a Bráda az államtitkár. Mert az volt az. Kimondta, hogy ő az államtitkár, az engedélyeket, a menetleveleket is így írta alá: „Bráda államtitkár". Tudja, hogy mit akartak ezek? Szétosztani újból a földet, — persze maguk között. Azt akarták, hogy ötven, hatvan holdjuk legyen és a magamfajták nekik dolgozzanak. A mi termelőszövetkezetünket is szét akarták ugrasztani, a sellyei Békét. Igaz, ez részben sikerült is nekik. De mi, amikor meghallottuk, hogy el akarják foglalni a kertészetet, azonnal kitettük a táblát: „Béke termelőszövetkezet kertészete" és megfogadtuk, aki beteszi a lábát, az a halál fia. A ISO tagból csak negyvenhetén maradtunk meg, de mi meg is tartjuk azt, amiért annyit kellett küzködnl. Mondják nekünk is: „Még mindig a termelőszövetkezetben vagytok? Miért nem hagy- ■átok ott?" Mi erre csak azt válaszöl- iuk: „Hova menjünk? Újból cselédek legyünk?" Erre a kérdésre már nem adja meg a választ. Nem is kell, hisz szúrós tekintete azt mondja: „Nem, soha!” Es most megint egy másik témába kezd. Azt mondja: • **» Én nagyon sajnáltam Mindszentyt. főnben és megmondom őszintén nagyon örültem, amikor kiszabadították. Csak ne beszélt volna, mert akkor még most is sajnálnám, akkor még most is őt tartanám a legnagyobb magyarnak. Az a beszéd, az mindent elrontott. Azt mondta, hogy ott kezdi, ahol abbahagyta, meg hogy vissza a papi birtokokat. Ez nem jó kérem. A fejét csóválja, el-elhúzza rosszalóan a szája szélét. Mi történt? Ez az ember politizál! — fut át az agyamon a gondolat és megmondom neki, hogy mit gondoltam. — Én csak az igazat mondom. „Az igazat mondom!" Mintha csak ezzel is meg akarná mutatni, hogy az igazság és a múltban folytatott politika között különbség volt. Igaza van ebben is. Mindenki a maga igazát fújta. Legyen ezentúl egy igazság, a nép igazsága, amely szebb és boldogabb holnapot jelent. Legyen ebben az országban végre a politika és igazság egy testvér. Ezt kéri ől És, amikor megkérdem: — Megírhatom-e a véleményét? így felel: — Ez nem az én véleményem, ez mindannyiunké, akik ebben a kertészetben, akik ebben a szövetkezetben dolgozunkl fgy van ez. Sok embernek kinyílott •* a szeme ezekben a napokban, méghozzá annyira, hogy semmilyen ködösítéssel sem lehet eltörölni szemük elől a célt: a néphatalmat, a szocializmust, a szebb és boldogabb életet. Így van ez rendjén emberek! a-i’xrt vigyázatosságból” nem szólta* nekik. Elindult tehát öt gyerek minden nélkül, neki a nagV' világnak. Négyüknek — köztük Pókus Jánosnak még pénze sem volt. Balogh Erzsi adod nekik kölcsön a fizetéséből vonatköltségre. Nagykanizsáid váltották a jegyet, Barcsot nem volt csatlakozásuk, és váróteremben rájuk bukkant a rendőr így aztán itthon is ,maradtak. i Miért akartak kimenni? 1 Balogh Erzsi azt mondja hogy részben kalandvágyból 1 ie azért is „mert a Fűztermelő 'Vállalatnál, ahol dolgoztam, “oak 600 forintot kerestem, és kint kellett lennem esőben, sárban és ezt már nem akar- tam..." Nagy Anna jegyzőkönyvében ezt olvasom: „Édesanyám naivon szigorú volt hozzám. — Gondoltam külföldön üzembe megyek dolgozni, tekintettel arra, hogy itt a szüleim nem engedtek, csak odahaza dolgozhattam.” Orsós Katalin azért csatlakozott hozzájuk, mert „sokan üzentek már külföldről haza, is azt mondották, hogy milyen jól megy a soruk." Ami a „vezér” Pókus Jánost illeti — ez ugyan nem derül ki szűkszavú jegyzőkönyvéből, — ez az ugyancsak kalandvágyé fiatalember ezideig úgy cserélgette a munkahelyeit, ,mint más az ingét. Nem akarunk jósolgatni, de ilyen menlevéllel nem nagy jövőt ígérünk neki, még külföldön sem. Próbáljon inkább becsülettel dolgozni, helytállni, — itthon. Visszatérve Szigetvárra a lehetőség is meg van rá. Weldingcr—Gáldonyi
