Dunántúli Napló, 1956. december (13. évfolyam, 287-311. szám)

1956-12-08 / 293. szám

DUNÁNTÚLI •fával a bányák állapota Emelkedik a termelés Szenet adnak a rászorulóknak Komlón MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA Xm. ÉVFOLYAM, 293. SZÁM ARA 50 FILLÉR SZOMBAT. 1956 DECEMBER 8 ELÉG! Békés pécsi polgárokat hall­hatunk sóhajtani: „Hát még mindig van akinek nem elég?" Mert a békés életre, jólétre, alkotó munkára vágyó város­lakóknak valóban elegük van már a rendzavarásokból, a sztrájkhangulatból, kedvetle­nül mennek el az egyre job­ban üresedő kirakatok mellett télve engedik gyermekeiket a; iskolába, idegesen rezzennek össze, ha ajtó csapódik vala­hol — nem lövés volt-e. S elegük van már a bányá­szoknak Is. „Nyolc műszakom volt a múlt hónapban és há­rom gyerek sír otthon kenyér­ért“ — panaszolta éppen teg­nap egy egyszerű bányász, hazafelé tartva István-akná- ról, ahol rémhírek hatására határoztak el munkaszünetet. Elegük van a zűrzavarból a parasztoknak, akik már a leg­elemibb cikkek, a só, petró­leum és egyéb ipari termékek hiányát szenvedik, elegük az értelmiségieknek, akik végre nyugodtan szeretnének leülni munkájukhoz, hogy alkothas­sanak. Kik kívánhatják mégis, hogy most újra napról napra idétlen lárma verje fel a város csend­jét, hogy fegyverek ropogja­nak — ha csak az ég felé irá­nyítva is? Kik kívánhatják, hogy a békés pécsi polgárok idegeit félelem és bizonytalan­ság őrölje, hogy a sokgyermekes bányász azért ácsorogjon az aknán, hogy legalább némi fenntartási munkával jusson keresethez, hogy a paraszt ne merjen elindulni a városi piacra, mert a városban zűr­zavar van? Kiknek érdekük a zűrzavar és anarchia? / Tegnap és tegnapelőtt ismét láthattuk, hogy vannak, akik ezt akarják. Módszerük isme­rős. Mindenki tudja már, mi­lyen a „menetrend'*. Előbb megjelennek az asszonyok és gyermekek. Békés szándékkal, tiszta szívvel, fegyelmezetten. Tiszteljük az anyákat, a nőket, szereljük a gyermekeket. Hoz­zájuk a gyanú árnyéka sem férhet. De mögéjük bújnak, ókét tartják pajzsul maguk elé a rosszakaratú, sanda szándékú eleinek, amelyek az alkalmas pillanatot kilesve nyomban előlépnek, hogy felborítsák a rendet, megfélemlítsék az egy­szerit embereket. Gyalázzák, szidják a karhatalmlstákat. Miért? Mit vétett a csak alig megszületett karhatalom? A frissen felfegyverzett rendőrök és azok, akik a rendet védel­mezve már eddig bebizonyí­tották, hogy méltók a nép bi­zalmára, csupán kötelességü­ket teljesítik. Őrzik a rendet, a város békéjét és nyugalmát. Akadhat, aki ezért haragszik rájuk? Ügy látszik, igen. Van­nak, akiknek nem tetszik, hogy mind erősebb karhata­lom őrködik rendünk és nyu­galmunk felett. Akadnak — az előző két nap bizonyítja — akik a karhatalom elleni tett- legességtől sem riadnak vissza, csak azért, hogy legyen ok a rendzavarásra. Mi lehet a céljuk? Jelsza­vaikból nem derül ki. Elfogad­ható politikai követelést már rfem tudnak a becsületes dol­gozók elé vinni. Egyelőre úgy- látszik, semmi más céljuk nincs, csak a rend megzava­rása, a félelem és bizonyta­lanság légkörének fenntartá­sa, olyan anarehia teremtése, amelyben aztán előhozakodná­nak újabb, távolabbi cél iáik­kal is. Egyébként nem nehéz arra sem következtetni, hogy távolabbi céljaik mik lehet­nek. A könyvégetés mindig a barbarizmus, az ember-ellenes- ség, az újabb korban a fasiz­mus jelentkezésének félreis­merhetetlen tünete. S most bi­zonytalan múltú elemek arra biztatják a diákokat: „égessé­tek el tankönyveiteket.“- Hí­rek szerint nem is minden eredmény nélküL „Egyelőre“ az orosz nyelvű tankönyvek el­égetésére bujtogainak. Az­után ... De az „azulán“-ra már nem kerülhet sor. Tömegekre, tömeghangulatra hivatkoznak a rendbontók. De az igazi tömegek még nem szólaltak meg. A munkás, aki félti jövőjét, családját, a pa­raszt, aki nyugodtan akar gazdálkodni, eddig csendben cs türelmesen várt, hogy vége legyen a nép háborgatásának. De fogytán a türelme. Bizto­sak lehetünk abban, hogy nép, a becsületes munkások, parasztok, alkalmazottak és értelmiségiek hatalmas törne ge, amely már megelégelte a bizonytalanságot és rendzava­rást, előbb vagy utóbb színig- lép, hallatja szavát. Ez a hang más lesz, mint az elmúlt na­pokban elhangzott zavaros kiáltozások. Aki megelégelte a rendetlenséget és bizonyta­lanságot, nem akarhat mást, mint rendet és nyugalmat. A nép, a munkások és parasz tok igazi nagy tömegei ezt akarják. És el is érik, mert övék a nagyobb tömeg és na­gyobb erő, Lengyelország eddig 6.500 tonna kokszot és 5.000 tonna szenet küldött Magyarország­ra. Az év végéig még további 40.000 tonna szenet és 10.000 tonna kokszot szállít, a fenn­álló kereskedelmi kötelezett­ség értelmében, valamint a testvéri magyar népnek nyúj­tott segítségként. Sziléziából mindennap indul szén- és koksz-szállítmány Magyaror­szágira, A Map Népköztársaság Halmi munkás­paraszt kormányának nyilatkozata az UNESCO közgyűlésén Az UNESCO ez év novem­ber 5-e ée december 5-e között Uj-Oelhiben tartotta közgyűlé­sének IX. ülésszakát. A köz­gyűlés határozatot hozott, hogy a közelmúlt események követ­keztében megrongálódott ma­gyar Iskolák helyreállításához a világszervezet .segítséget nyújt a magyar népnek. A Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormánya ezzel kapcsolatban nyilatkozatot küldött a? UNESCO közgyűlésének, A rjdlatkomt kifejezi a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormányának háláját a világszervezet segít­ségéért, majd többek között a kővetkezőket hangoztatja: .A magyar kormány nagy súlyt helyez az UNESCO-val ét; annak valamennyi tag* államával való együttműködés fejlesztésére. Nagy jelentőséget tulajdonít az UNESCO kereté­ben az ösztöndíjas cseréknek az UNESCO által kezdemé­nyezett nemzetközi kiadvány cseréknek, kiállítások Megren­dezésének, s ebbe rendszere­sen belekapcsolódunk.'' A nyilatkozat kéri az UNESCO-t, valamint az UNESCO tagállamc/k korma nyalt és nemzeti bizottságait hogy a Magyar Népköztársa­ság kormánya által eddig élvezett és nagyrebfcsült támo­gatást továbbra i$ adják meg részére, majd Kifejezést ad azon véleményének, hogy a Magyar Népköztársaság forra­dalmi munkás-paraszt kormá­nyának tevékeny részvétele ennek a nagyjelentőségű világ- szervezetnek « munkájában a béke, a népek közötti megér­tés és barátság és az egyete mes kultúra nagy ügyét szol «álja, A legutóbbi jelentések és a Komlói Szénbányászati Tröszt vezetőinek tájékoztatásai már arról adnak hírt, hogy a rendszeres termelő munka eredményeként napról-napra javul a komlói bányák álla­pota. Bár a termelés növelé­sének még számos akadálya van, ezeket egymás után győ­zik le s mindig nagyobb meny- nyiségű szén kerül ki a bá­nyákból. Ma, amikor még mindig csak a folyamatos termelés megindításának a kezdeténél vagyunk, a legtöbben a le­szálló bányászok számára ki­váncsiak, ezt kísérik legin­kább figyelemmel. A munká­sok száma Komlón is meg­csappant s az autóbuszközle­kedés zavarai is sok vidéki bányászt akadályoznak a munka felvételében. A mun­kára jelentkezők száma az említett nehézségeket figye- lembevéve, többé-kevésbé ki­elégítő. Kossuth-bányán 6-án reggel például 516 földalatti és 371 külszini, III-as aknán 245 földalatti és 60 külszíni, Anna-aknán 195 földalatti é6 35 külszíni, Béta-aknán pedig >*• Álmodozás, vagy indiszkréció? Lemondott hivataláról Strei­twert, az Egyesült Államok Tá­jékoztató Hivatalának elnöke. Streíbert lemondása egy októ­ber 31-i kijelentésével kapcso­latos. Az Amerikai Tájékoz­tató Hivatal vezetője ugyanás október 31-én újságírók előtt nyilatkozatot tett, amelyben Nagy Imre kormányáról azt mondotta, hogy ezt az ameri­kai külügyminisztérium csak átmeneti kormánynak tekinti. Streíbert kijelentése szerint Amerika vaskezű kormányt vár Magyarországon, emigráns politikusok részvételével, s ez a vaskezű kormány gyökere­sen szakítana a kommunista rendszerrel, megtisztítaná az államapparátust, visszatérhet­ne a nyugati táborba. Strei­twert véleménye szerint egy ilyen kormány élére a meg­felelő ember Mindszenthy bí­boros lenne. — Álmodozás volt-e, vagy pedig indiszkréció? — kérdezi most a lemondással kapcsolat­ban a Liberation című párizsi újság. Ugyanakkor egyúttal megállapítja, hogy Streíbert kijelentése az Egyesült Álla­mok köreiben nagy ingerült­séget keltett. Streíbert nyilat­kozata félreérthetetlenül meg­mutatja, hogy egyes amerikai körök csak ugródeszkának te­kintették a magyar nép na­gyobb, igazabb demokráciát igénylő követeléseit. Ök -ke­ménységet, vaskezű kormányt kívántak, elhatározott szakí­tást a szocialista rendszerrel, s a függetlenség helyett a nyu­gati táborba való beállást. Kit is követelhetett volna az Ame­rikai Tájékoztató Hivatal elnö­ke megfelelőbb embert egy ilyen erőszakos rendszer, vas- kez.ű kormány élére, mint a népi rendszer iránti gyűlölet­től izzó Mindszenty bíborost? Álmodozott-e, vagy csak in­diszkrét volt Streitwert í Majdnem mindegy, a lényeg, hogy a maga módján és meg bízói nevében őszinte volt. 5 a ' párizsi lap helyett hadd idézzünk egy régi francia köz­mondást: „Jó annak, ki ért a szóból." 236 földalatti és 112 külszini munkás jelent meg és kez­dett munkához. Mivel már Komlón is áttértek a kéthar­mados termelésre a délutános műszakban is közel ötszázan dolgoztak. A tröszt termelési osztályán elmondották, hogy ha nem is nagy mértékben, de nap nap után növekszik a termelés is. A legtöbb szenet mint min­dig, most is a Kossuth-bá- nyaiak termelik. Itt a napi termelés már megközelíti az 500 tonnát. Szerdán például 455,4 tonnát termeltek, de csütörtökön délelőtt is közel 200 tonnát adtak. Az Anna-. Béta- és III-as aknai bányá­szok termelése még nagyon csekély, van, hogy még annyit sem termelnek, mint az északi bányaüzemek dolgozói, pec’e tudvalevő, hogy az ottani bányák kapacitása meg serr közelíti a komlói bányaüzeme­két. A nagymányoki, mázai és szászvári bányászok de cember 5-i termelése 196,9 ton­na volt. Remélhetőleg ez a szám is hamarosan növe­kedni fog. Az idén a tél beállta ha zánkban nagyon sok családot felkészületlenül talált. Az or szág azon részeiben és a fő­városban. ahol nincs a közel­ben bányaüzem, sokaknak nincs elegendő tüzelőjük. Komló bányászai tudják ezt, s hogy együtt éreznek, hogy segíteni akarnak a tüzelő nél­kül maradottakon annak több bizonyítéka is van. Hogy csak egyet említsünk: a munkásta­nácsok javaslatára már többen felajánlották a bányászok kö­zül, hogy -a IV. negyedévi il­letményszenük egy részéről le­mondanak s hozzájárulnak ah­hoz, hogy az így összegyűlt szénmennyiséget a Csepeli Vas és Fémművek munkásta­nácsának elküldjék, hogy az a rászorulóknak díjmentesen kiossza. Szép, emberbaráti cseleke­detek ezek. Csak köszönet jár­hat érte s ez a csepeli mun­kások részéről nyilván nem is marad el. Meg kell azon­ban mondani, hogy ma, ami­kor az egész ország, az erő­művek, a gyárak, a kórházak ás nagyon nagyon sok családi otthon, iskola szénhiánnyal küzd, a komlói bányászoktól éppúgy, mint a pécsiektől és az ország többi bányászától más, sokkal hathatósabb segít­séget várnak. Az a szénmeny- nyiség amit a pécsi és a kom­lói bányászok naponta kiter­melnek, nagyon-nagyon ke­vés, a szükségletekhez képest pedig egészen minimális. Ép­pen ezért, ha a komló! bá­nyászok igazán segíteni akar­nak, akkor elsősorban ezen a téren, a széntermelés emelé­sével segítsenek. Ha akarnak, tudnak segíteni. Igaz, nem könnyű az elhanyagolt bá­nyákban újrakezdeni a mun­kát, de egy kis akarással a jelenlegi viszonyok között is, hajsza nélkül, rendes, becsü­letes munkával is lehet több szenet adni. És azok a bányá­szok, akik az illetményszenük egy részét is felajánlották, valószínűleg a fejtésekben sem fognak fukarkodni. Hosszú szünet után tegnap délelőtt ismét összeült az Or­szágos Béketanács elnöksége. Péter János, Horváth Richárd, Szóczei Sándor, Barcs Sándor, Mag Béla, Pesta László, Boldi­zsár Iván, Lőcsei Pál, Bugár Jáhosné és mások vettek részt a tanácskozáson. Déry Tibor író is megjelent, hogy ha! aiszt - hatalan közérdekű elfoglaltsá­gát bejelentse, s még néhé- nyan telefonon mentették ki magukat távolmaradásukat. A Béketanács titkársága meg­hívta a Budapesti Munkásta­nács képviselőjeként Balázs Jánost, a Magyar Acélárugyár dolgozóját. Az ülés résztvevőd egyperces néma felállással adóztak a magyarországi tragikus esemé­nyek áldozatai emlékének, majd dr. Péter János refor­mátus püspök, a Béke Vllág- tanécs tagja beszámolt a Béke Vll ágtanácsnak november 17— 19. között Helsinkiben' tartott konferenc iá járói. 'Az Országos Béketanács el­nökségének tagjai vitát indí­tottak egy a Béke-Világtamács- nak küldendő válaszról, majd szerkesztő bizottságot válasz­tottak a minden tekintetben helyes, az igazságnak megfe­lelő és a béke ügyét erősítő válasz megszövegezésére. A továbbiakban szervezeti kérdésekről esett szó. A részt­vevők elhatározták, hogy An­dies Erzsébetnek, a Rákosi rendszerben való súlyos kom- promittáltsága miatt a Béke­világtanácsban betöltött tag­ságáról és az Országos Béke­tanács elnöki tisztségéről tör­ténő leváltását javasolják. A nagy nemzetközi és országos tekintélynek örvendő Lukács György távollétét azonban át­menetinek tekintik, s szeret­nék mielőbb körükben üdvö­zölni e kiváló tudóst és béke­harcost, Termékeny együttműködés ÖTEN ÜLÜNK az MSZŐJP komlói intéző bizottságának helyiségében. Csa- naki Géza, Homicská Tibor, a bánya­üzemek munkástanácsainak küldöttei, Kelemen László. Wieder Béig, az inté­ző bizottság, tagjai és az újságíró. Be­szélgetünk. — Az elmúlt hetekben igán jó kap­csolat volt kötőtűink — mondja Kele­men László. — a legutóbbi napokban azonban valami történt.., — Igen, félreértés, — vélekedik Csa- nakj Géza. — A trösztben létrejött szerv nem központi munkástanács. Mi ilyent nem akarunk. De vannak olyan ügyek, amelyek valamennyi bányaüzemet egy­formán érintenek, ezeket kapósén kell megbeszélni, ilyenkor összeülnek a kü­lönböző munleástanácsok küldöttei. — Ez helyes — jegyzi meg Wieder Béla. Dehogy is akarnak központi munkás­tanácsot, Sőt, olyan tervek kezdenek kibontakozni, hogy az üzemeket önálló­sítják, megszűnik a tröszt. Nyűg, feles­leges parancsnokló szerv von ez a nya­kukon. Ugyanígy a munkástanácsok feje fölé sem kel' különböző központi irá­nyító, önállóan akarnak ilolgozni. Eb­ben <a párt és a munkástanács egyet­értve, közös erővel dolgozik. — Figyeljetek csak ide! — Kelemen László előveszi a vasárnapi pártaktíva beszámolóját és ott előttünk felolvassa a munkástanácsokról szóló részt. Lé­nyege: a párt és a kommunisták támo­gatják a munkástanácsok helyes hatá­rozatait, közösen, a komlói bányászok érdekében tevékenykednek. — Persze biztos lesz vita közöttünk, esetleg nem egyformán éltelmezünk valamit... — Nem haj, akkor vitatkozunk. Csak így lehet helyes úton járni, — állapítja meg Csarnoki Gézáé Itt mindjárt meg is állnak. A kül­döttek neheztelik, lwgy a pártalttíván elhangzott néhány — szerintük — nem odavaló bírálat. Az egyik munkástanács vezetőt gyanúsították, s nekik erről nem szóltak. ,.Pedig mi kivizsgáltuk volna a panaszt — mondják —, mintahogy most is tesszük." — Azután nem tartjuk helyesnek Szirmai Jenő viselkedését — mondja Homicskó Tibor. — ŐSZINTÉN SZÓLVA, felháborod­tunk —■ folytatja Csanaki Gésa. — Egy telefonbeszélgetés alkalmával, amikor Kelemen elvtársat kerestük, durva han­gon kirohant: ne rángassák a pártot, jöj­jenek ide, ha akarnak valamit — és eh­hez hasonlókat mondott. Azt hittük. — mivel Kelemm ej\vtártat nem találtuk itt —, hogy mindén magváltozott. it — Szó sincs erről — mi őszintén, ba­rátion szeretnénk együtt dolgozni ve­letek ... Ha valami probléma akad, jöjjetek bizalommal, mi is felkeresünk benneteket. Egyébként Szirmai elvtár* nem tagja az intéző bizottságnak.. » Kelemen elvtárs az intéző bizottság véleményét tolmácsolja ezzel. A mun­kások választottjait, barátot látnak bennük s ez összekovácsolja őket. A cél is közös: rend, nyugalom legyen Komlón, termeljenek a bányák. — A teljes munka most már a köz­lekedésen múlik — jegyzi meg Cscma- ki Géza. — A munkástanácsok beszél­tek a bányászokkal, szívesen jönnek dolgozni, unják a tétlenséget. Csak « MÁVAUT nem szállítja el időben őket... Erről már több esetben tanácskoztak a közlekedés vezetőivel. Üzemanyag­hiányra hivatkoztak — a munkástanács érintkezésbe lépett Zalaegerszeggel, ahonnét szén ellenében kaptak olajat. Később azzal mentegetőztek, hogy üre­sen járnak m bmmakt — Egyszer-kétszer előfordulhat, de ha a bányászok látják, hogy az autó­buszok közlekednek, meggondolják ma­gukat. A múlt napok egyikén késő dél­után í* a megállónál ácsorogtak az em­berek, persze, hogy nem tetszett nekik és szidták a soffőröket, kalauzokat. Ha gyorsan nem változik a helyzet, kény­telenek leszünk kötbéreznt a MAVAUT- ot..h Az intéző bizottság egyetért velük. Sőt, arra kéri őket, hogy a határoza­taiknak mindenkor szerezzenek ér­vényt. Legyen az bárki, nem húzhatja keresztül döntéseiket és nem is másít- hatja ni?g azokat. Ez nemcsak tekintély dolga, mert a helyes elképzelések meg­valósulása az üzemi szervezettség, a ter­melőmunka felütnie. A huza-vona a munkások érdeleit sérti. Már búcsúzni készülnek, amikor, ha csak eery pillanatra Is. a komlói újságra terelődik a szó. —* Mi kiadtunk egy tájékoztatót, amelyben határozatainkat Ismertettük a bányászokkal. Még a szerkesttőséggel nincs kapcsolatunk ;., — mondja Csa­naki Géza. — A lap a komlói dolgozóké — vá­laszol Kelemen László. — Küldjétek el közleményeiteket, cikkeiteket — a lap közli. A szerkesztőség munkatársai vi­szont ott lesznek a munkástanácsok ülé­sein. Ebben maradnak. EGY ÓRA rövid idő. S mégis, ez a négy vezető mennyi ügyes-bajos prob­lémát beszélt meg! Ez az egy óra köze­lebb hozta őket. álláspontok, nézetek tisztázódtak: a párt és a munkástanács vezetői között. Ügy éreztem, termékeny lesz ez az egyre bővülő kapcsolat — a komlói munkások hasznára. <a* sj Ülést tarlói az Országos Békétanács

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents