Dunántúli Napló, 1956. december (13. évfolyam, 287-311. szám)
1956-12-06 / 291. szám
CSÜTÖRTÖK, 1956 DEC. 6. N A P L ö 3 FÓRUM Mit tehetünk ma a jólétért? Hozzászólás Figyelemreméltó cikk jelent meg a Dunántúli Napló december 2-i számában: „Mit tehetünk ma a jólétért?" címmel. A vitaindítóinak szánt cikk megállapításain érdemes elgondolkodni és érdemes vitatkozni. A különböző állásfog- lalású, más-más nézetű emberek hozzászólása — véleményem szerint — tisztázni fogja napjaink legégetőbb kérdését: hogyan lábalhatunk ki leggyorsabban a jelen!1 égi gazdasági válságból, hogyan teremthetünk igazi jólétet országunkban? A cikk szerzője Mfejezte, hogy egyszerű újságíró, 24 éves és tele van lelkesedéssel. Én pedig egyszerű gazdasági ember vagyok és a 40—50 évesek közé tartozom. Életemben, s különösen az elmúlt 12 év alatt sokszor vesztettem el lelkesedésemet és hitemet, sokszor csúfolták meg álmaimat, de minden esetben új erőt adott és ad is a magyar nép, a magyar haza iránti szeretet. Ügy vélem, hogy a vitaindító cikk is azért született meg és keltet általános érdeklődést, mert a magyar haza iránti szeretet, a fiatalos élnáakarás és szabadság iránti vágy sugallta. A jő életnek, a normális életnek első és tálán legfontosabb feltétele az, hogy az emberek félelem nélkül éljenek és dolgozzanak. Éppen a közelmúlt idők bizonyítják azt, hogy az állandó rettegés, a mesterségesen megteremtett félelem elsorvasztja az alkotó készséget és gúzsba köti a munkakedvet; A második — és az előbbinél nem kevésbé fontos — feltétele a kibontakozni akaró életnek az, hogy a vezetők — a miniszterektől a falusi tanácselnökökig — bízzanak a népben. A múltban gyakran hangoztatták: a magyar nép — felnőtt nép. Valóban az. De ha ezt elismerik, akkor bánjanak- is úgy vele, mint felnőtt •- néphez illik. Bízzanak abban, hogy a nép jót akar. A maga földjén dolgozó paraszt nem akarja visszaadni a földet a volt nagybirtokosnak és a társadalmi tulajdoniba vett gyár munkása nem akar az igazgatói székben újra kapitalistát látni. Az viszont az egész magyar nép óhaja, hogy az új szocialista életet a magyar sajátosságoknak megfelelően építse fel. A harmadik fontos lépés: azonnal hozzáfogni a bürokratikus államgépezet leépítéséhez. Hiszen nagyrészben éppen az egészségtelenül felduzzasztott államapparátus volt az oka annak, hogy az elmúlt 12 év alatt a hibák, a súlyos tévedések egymásra halmozódtak és ugyanakkor a jó javaslatok, az egészséges bírálatok soha. vagy csak megcsonkítva láttak napvilágot. Ennek az egészséges irányú racionalizálásnak felülről kell kezdődnie. A „fejtől büdösödik a hal” — közmondás talán sohasem volt olyan időszerű, mint a közelmúlt éveiben. Meggyőződésem, hogy a minisztériumok, a különböző állami szervek, a megyei, a városi és a járási tanácsok fele létszámmal éppen úgy ellátnák feladatukat, mint eddig, ha nem jobban. Hozzászólásom bevezetőjében hangsúlyoztam már, hogy gazdasági ember vagyok. Az általános nemzeti problémák mellett nyilvánvalóan a gazdasági — és ezen belül is a vállalati — kérdések érintenek leginkább. A vállalati munka megjavítása érdekében — véleményem szerint — elengedhetetlenül fontos a kötöttségek csökkentése. Természetesen itt csakis azokra a vállalatokra gondolok, amelyek nem termelnek exportra és nem tartoznak a kulcsfontosságú üzemek közé. A kötöttségek csökkentésé ről írtam és nem megszűnteié sükről. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az államnak el kell látnia a lakosságot árucikkekkel, tartalékokat kell létesítenie és élese! kell tennie a különféle expo’*’ megrendeléseknek is. Ezé’" ,’gves vállalatok — főkén l ipari vállalatok — terme- lcßvl, oi-ggágw safl'1»'lyozm, profilírozni kell: a szükségletnek és a keresletnek megfelelően, A vállalatoknál mindössze két mutatót kellene meghatározni: 1. a legyártandó árumennyiséget természetes mértékszámban, 2. az állami költségvetésbe befizetendő összeg (adónyereség). A helyiipari vállalatoknak, mivel ezek a helyi szükségletek kielégítésére termelnek — véleményem szerint — nem lenne szüksége mennyiségi tervszámra. Terriieléstíket nyilvánvalóan a kereslet szabná meg. Kivételt abban az esetben kellene tenniük, ha bizonyos árumennyiséget vagy árufajtát országos szükségletre is termelnek. Ezek a vállalatok a forgalomnak meghatározott százalékát fizetnék be az állami költségvetésibe. Az ezen felül megmaradó nyereség 50 százalékát a dolgozók kapnák meg fizetésük arányában nyereségrészesedésként, 50 százalékát pedig a vállalat fejlesztésére fordítanák. Fontos kérdésnek tartom a vállalatok irányításának jobb megszervezését. Megfontolandó: helyes-e, hogy a termelő vállalatoknál a vezető szakember (főmérnök) és a pénzügyi irányító (főkönyvelő) mellett még egy igazgató is van. Az ilyen luxus — másnak alig lehet nevezni — sok különkiadással jár, növeli a bürokráciát és mivel az igazgató általában nem szakember, csak megnehezíti a vállalat vezetését, irányítását. Nem volna-e jobb, ha a főmérnök egyúttal igazgatója is lenne a vállalatnak, helyettese pedig a főkönyvelő. Ügy hiszem, hogy sok igazgató, akit úgy „emeltek ki” korábbi munkaköréből, szívesebben visszatérne tanult mesterségéhez, mintsem, hogy azzal vesződjön, amihez nem ért. Persze ez fordítva is áll. Ahol szakember az igazgató, ott sze’intem nincs szükség főmérnökre, illetve műszaki vezetőre. Ez annál is inkább így van, mert a munkástanácsok egyre tevékenyebben résztvesznek majd az üzemek irányításában. Ez egyúttal az első lépés is lehetne afelé, hogy minden munkaterületen a tehetség, a szaktudás érvényesüljön és csakis a hozzáértő, becsületes iwumka legyen a döntő; További feladat volna több helyiipari vállalatnak egy vállalatba való összevonása. Ebben az esetben — mint ahogyan már számításokat is végeztünk — négy pécsi helyiipari vállalat összevonásával az eddigi hetven alkalmazott helyett harmincöt is kielégítően el tudná látni az egyesített vállalatok irányítását, ü- letve adminisztrációját. Felvetődik a kérdés: mi legyen a felszabadult munkaerővel? Mi legyen azokkal a családokkal, amelyeknek egy kenyérkereső kiesése is súlyos anyagi gondokat jelentene? A válasz egyben megoldása lehetne egy másik régóta vajúdó problémának. Tegyük lehetővé, hogy az asszonyok ismét elfoglalhassák helyüket a háztartásban és az anyák ismét gyermekeik nevelésével törődhessenek. Ehhez persze az kell, hogy a családfenntartó, a férj, az apa olyan fizetést kapjon, amelyből különösebb gond nélkül megélhet az egész család. Még egy kérdés: az orvosi ellátás. Tűrhetetlen állapot, hogy a rendelő intézetekben a munkába járó dolgozók tömege órák hosszat, sőt félnapokat várakozik arra, hogy kezelésre kerüljön. Szerintem nem lehet akadálya annak, hogy minden vállalatnál egy szobát rendelő helyiséggé alakítsanak át. Ar ról persze szó sem lehet, hogy a kis üzemeknek is saját orvosuk legyen. Azt azonban meg lehetne oldani — és meg is kell oldani — hogy egy-egy üzemorvos négy-öt, vagy még több kis vállalatnál végezzen rendelést a hét meghatározott időszakában, amikor az illető üzem dolgozói várakozás nélkül kezeléshez jutnának; Végül egyetértek azzal, hogy programunk nem lehet az öngyilkos letargia, a bágyasztó csalódás. Talpra kell állnunk és újra keli élnünk, mégpedig jobban, mint eddig. A nép ragaszkodik az október 23-i forradalom vívmányaihoz és senki nem akar a régi módon élni. Azzal azonban nem értek egyet, hogy nincs olyan ember, aki ebből a nehéz helyzetből az ország számára kiutat talál. Igenis vannak. Vannak az árulás és a hitszegés sötét évei után is olyanok, akik a munkásság, a parasztság és az értelmiség bizalmát élvezik. Csak meg kell őket keresni és oda állítani őket a megfelelő posztra, legyen ez politikai, gazdasági vagy kulturális poszt. Kereszti József, a Hangszer- és Asztalosárugyár főkönyvelője. Munkásgondok Bakonyán Az Urániumbánya Vállalat bakonyai telepén is megválasztották a végleges munkás- tanácsot. A munkástanácsnak még nincs elnöke — ahogy erről Kőszegi Károly aknász, a munkástanács tagja tájékoztat. Mint mondja — elnököt választani még nem értek rá... Kőszegi Károllyal a bakonyai telepen beszélgetünk. Az irodaépületet, ahol vagyunk erdő veszi körül, az épülettől nem messze van a bánya, pontosabban meghatározva a táró. Ezen a telepen alig dolgoznak pár százan, s mégis sok a megoldatlan problémájuk, sok a nem tisztázott kérdés. Amint a beszélgetésünkből kitűnt, a bakonyai munkásságnak. egyik kívánsága: önálló munkástanácsot akarnak. Lényegében az az álláspontjuk, hogy a vállalatnak központi munkástanácsa legyen, ahova ők is delegálnak tagokat, de ragaszkodnak az üzemi munkástanácshoz is. Ezzel kapcsolatban meg kell mondani, hogy a bakonyai dolgozóknak ez az álláspontjuk ellenkezik a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának a munkástanácsokról kiadott törvényerejű rendeletével. Ennek a rendeletnek ugyanis 1. §-a így hangzik: „Munkástanácsot kell választani minden ipari üzemben, ipari vállalatnál... stbAz Urániumbánya Vállalatra tehát az vonatkozik, hogy központi munkástanácsa legyen. A vállalat üzemei, — így a bakonyai is — küldöttek útján képviselteti magát a központi munkástanácsban. A bányában már dolgoznak, sőt szerdától kezdve már kétharmadban termelnek. Azazhogy termelésről még kevésbé lehet beszélni. • Áram- hiány akadályoza a munkát, ezért lényegében csak fenntartást végeznek. Pedig már nagyon szeretnének dolgozni... De nemcsak külső okok hátráltatják a termelést, hanem a belső szervezetlenség is hozzájárul a folyamatos munka akadozásához. Mint többen elmondják, nem egyszer előfordult, hogy szállítóeszköz hiányában vagy nem tudtak rendes időben beérkezni a dolgozók, vagy bizonytalanok hazautazásukban. A szervezetlenségről mindjárt ott helyben győződünk meg. Az első műszak munkaidejének 13 órakor van vége, ds negyed 1 órakor már sűrű sorokban hagyták el a bányát a munkások. Senki nem, szól nekik ... Igaz, hogy kiderül: azért jönnek ki hamarább a bányából, mert biztosítani akarják helyüket az autóbuszon ... A munkások pontos ki- és beszállítását az üzemvezetőségnek s nem utolsósorban a vállalat központjának most már sürgősen meg kellene oldani. • Amit szintén többen hangoztatnak és kifogásolnak, joggal: a munkásfürdő állapota. A fürdőben nincsen víz, a munkások műszak végén nem tudnak tisztálkodni. Ezen kívül a fürdő rosszul fűtött. Ezen a hibán is sürgősen javítani kell, hiszen áU datlan helyzet az, hogy a mun kavédelem legelemibb feltételei is csak nagyon hiányosan adottak. • A sok megoldatlan kérdés közül talán a legtöbbet a munkásőrség foglalkoztatja a dolgozókat. Lágyon sok a panasz a munkásőrség egyes tagjai ellen. Nem egyszer előfordul, hogy lerészegednek s részeg fejjel bekalandoznak a közeli községbe is. Erről beszélgetünk Kőszegi Károllyal, amikor mintegy igazolásul, egy részeg ember közeledik felénk. Ketten is vezetik, mert saját lábán megállni nem tud. Kiabál, duhajkodik, A részeg ember neve — mint mondták — Huszics János, a munkásőrség tagja. Az ott levők megbotránkozva beszéltek róla s javasolták, hogy a munkásőrséget újra kell választani. Ez a mi véleményünk is. összefoglalva a látottakat és hallottakat: helyesen tennék a bakonyai telep munkásai, ha összejönnének és a törvényes rendelkezéseknek megfelelően tisztáznák a mun kástanácsra vonatkozó problémájúkat. Szükségszerű, hogy az üzem és a központ közös erővel minél rövidebb időn belül megoldja a munkásszállítás és a munkavédelem hiányosságait. A bakonyai munkások dolgozni akarnak. Ehhez azonban az üzemvezetőségtől és a vállalat központjától több támogatást kérnek... (GARAY) Nyiltan, őszintén beszéljünk a doliozókkal! Az MSZMP sellyei járási aktívaértekezlete Az MSZMP sellyei járási aktivistái december elsején aktívaértekezletet tartottak. A napirenden a járási intéző bizottság megválasztása és a járás politikai helyzetének megtárgyalása volt. Az értekezleten három beszámoló hangzott el. A járási rendőrkapitányság vezetője a karhatalom munkájáról, a járási tanács vezetője a gazdasági helyzetről, Lendvai elvtárs, az ideiglenes intéző bizottság elnöke a politikai helyzetről tett jelentést. Mindhárom referátum központi gondolata: milyen tennivalók állnak a járás kommunistái előtt a rend, a nyugalom helyreállításában, a termelőmunka megindításában. A beszámolók elhangzása utáni vitában sokan felszólallak. Sebők Lajos elmondotta, hogy a gazdaságban 18 tagja van a pártszervezetnek. Ez a korábbinak csak a fele, de bennük lehet bízni, meggyőződéssel szolgálják a pártot. Ilyen elvtársakra van most szükség, mert erős párt nélkül nem tudunk megbirkózni a feladatokkal. Kovácsevics elvtárs a pártszervezés egyik akadályaiként a meglévő bizalmatlanságot említette meg. Mi ennek az orvossága? „Ne titkoljunk semmit a dolgozók előtt — mondotta, — nyiltan, őszintén beszéljünk velük. Csák így szerezhetjük vissza bizalmukat, támogatásukat, s ez a feltétele annak, hogy pártunk az ország vezetőjévé váljon“. Varga elvtárs, a helyi tsz elnöke ugyanerről beszélt. A párt szervei nem bíztak a tanács dolgoAz ellenforradalom rémtettei Budakeszin Banditatámadással gyilkolták meg Sziklai Sándor és Kiss Lajos elvtársat, a munkásmozgalom két régi harcosát A tüntető ifjúság október 23- án a hibák kijavításáért, az ország szabad, demokratikus fejlődéséért, a független szocialista Magyarországért vonult az utcán. A lesben álló fenevad, az ellenforradalom azonban mást akart. Nem szocializmust, szabad demokratikus fejlődést, nemzeti függetlenséget. — ezeket a követeléseket álcázásul használta csak — hanem a népi hatalom megdöntését, a régi kapitalista uralom visszaállítását. Első áldozatai között volt Sziklai Sándor ezredes és Kiss Lajos elvtárs. Budakeszin laktak. Mint telepesek megkapták egy kitelepített SS- katona, Eszterle József házát. Sziklai elvtárs, a Hadtörténeti Intézet igazgatója részt vett a spanyol nép szabadság- harcában, s a második világháborúban a partizánok soraiban harcolt a német fasiszta megszállók ellen. Apósa, Kiss Lajos elvtárs, a munkás- mozgalom öreg harcosa, a Hazafias Népfront helyi szervezetének elnöke volt. Rájuk lestek a helybeli ellenforradal márok. Már október első napjaiban kézzel írt cédulái dobtak be Sziklaiék kapuján ..Vérfürdőt a telvökre. b<- tófát a kommunistákra, a spáo vagyon elkobzásra1 «— mt • vad, úszító fenyegetés állt a cédulán. A cédula és a később bekövetkezett események eredetéről sok mindent megmagyaráz, hogy Eszterig időközben illegálisan hazatért Nyu- gat-Németországból és csak november 4-e utáni napokban szökött ismét vissza. Október 24-én, reggel Kiss Lajos elvtárs elindult az autóbuszhoz, hogy dolgozni menjen a gyárba. Az egyik reakciós ekkor már nyiltan is megfenyegette. „öreg, te is megkapod a magadét!” — kiáltotta felé. Másnap már fegyveres su- hancok járkáltak a faluban — közismert munkakerülők, akik közül nem egynek dolga volt a rendőrséggel. Sziklai és Kiss elvtárs elküldték a faluból családjukat, hogy biztonságban tudják a gyermekeket, maguk azonban otthon maradtak. A következő éjszakán váltott őrszemek figyelték házukat. Reggel a suhancok — Márics, Lendvai, Gárdonyi, Dobos és még jónéhányan. akik az erdőbe húzódtak — a falu felé mentek. Néhány perc múlva lövések és robbanások hallatszottak, a banda megtámadta a házat. Sziklai elvtárs egyetlen r <•1 vérré! védekezett n '••'7 '■•‘"iátokká'. nus-’át’1 a! ti fegyverzett banda eben. Kiss dytáM pedig ítészét » kezébe, úgy várta a támadókat. A két asszony, Sziklainé és Kissné ekkor jöttek éppen haza a gyerekekkel. A lövések zajára Sziklainé a férjéhez akart rohanni, azonban visz- szatartották. „A két gyereket mentsétek, — mondották neki — mert a csőcselék, ha rájuk akad, nemcsak velük, de a gyermekekkel szemben is irgalmatlan lesz.” Ekkor felkapták a gyerekeket és az erdőn keresztül a Korányiszanatóriumba menekültek. A felfegyverzett banditák mintegy 40—50 ember kíséretében körülfogták Sziklaiék lakását. Sziklai elvtárs kikiáltott, hogy ne közelítsenek a házhoz. Ekkor egy kézigránátot dobtak be. Sziklai erre lövéssel válaszolt és megsebesítette Máricsot. A banditák egy második kézigránáttal felszakították a szoba ajtaját. Ez a kézigránát halálosan megsebesítette Szik Iáit. Még élt, amikor a támadók betörték a hátsó ajtót is, az ott álló Kiss elvtárs kezéből kicsavarták a fejszét. Az öreg kommunistát agyónver- ték. Utána kicipelték Sziklai Sándor holttestét az utcára, tetemét a csőcselék rugdosta, gyalázta. Ordítoztak. keresték Szik'ai elvtárs fateségét. Azt kiáltották: neki is ott a helye a férje holtteste mellett. A lakást Kttitán feldúlták, kirabolták. Vandál pusztítás, vérrel befröcskölt falak mutatják az ellenforradalmár gonosztevők kezenyomát. A következő napok bizonyították, hogy a gonosztevők nemcsak gyávák, akik két férfi ellen, akiknek mindössze egy revolverük és egy fejszé' jük volt, kézigránátokkal és sok puskával támadtak, de al jasak is. Mikor Kádár János elvtárs beszédében leleplezte az ellenforradalom rémtetteit, köztük Sziklai Sándor meg gyilkolását, azt hiresztelték, hogy Sziklai és Kiss elvtársak között nézeteltérés támadt, s Sziklai megölte apósát, majd öngyilkos lett. Az ellenforradalom álhírterjesztői ezt szélesebb körben is igyekeztek elterjeszteni. Budakeszi becsületes dolgozóit nem tévesztik meg az ilyen hazugságok, hiszen élő tanúi a szomorú eseményeknek. Ismerték Sziklai elvtársat, ismerték Kiss elvtársat és megbecsülték őket. Sziklai elvtárs és Kiss elvtárs népünk mártírjai, akik egész életüket ■a munkásosztály szolgálatába állították. Haláluk az ellen- forradalmi banditizmus műve, de egyúttal intő jeladás is arra. hogy védjük meg forradalmi vívmányainkat, ne en- e/’djük drága szabadságunkat az ellenforradalom véres tragédiájába fullasztani. (A Népszabadság tiyomanj zóiban, szinte minden lépésüket lesték, gyakran gyámkodtak felettük. Az emberek ezután dolgozzanak önállóan, bízzanak rájuk munkát és főként bízzanak bennük. Sok szó esett a járás termelőszövetkezeteiről. Kovácsevics elv társ elmondotta, hogy izgága emberek szét akarták oszlatni a felsőszentmártoni termelőszövetkezetet. Az egész tagság egységesen utasította vissza ezt a kísérletet. „Bennünket még szét zavarni sem tudnak“ — mondták a szövetkezet tagjai. Kérték a karhatalmat, hogy a szövetkezetekből jogtalanul elhordott vagyontárgyakat segítse visszaszerezni, különben miaguk a tsz-tagok mennek értük. ‘Vida Sándor elvtárs arra figyelmeztetett, hogy a régi nemzeti bizottságok tagjai gyakran találkoznak és a meginduló normalizálást igyekeznek akadályozni. A megválasztott intéző bizottságba olyan elvtársak kerültek, akiket becsülnek, tisztelnek a járásiban. Bizonyos, hogy irányításukkal gyorsan újjászerveződnek az alapszervezetek, a sellyei járásban is teljesen helyreáll a rend, a nyugalom. Az afctívaértekeriet lelkes hangulata, a kommunisták tett- rekészsége megerősítette a résztvevőket: él, dolgozik a párt. A pártaktíva egységesen helyeselte a munkás-paraszt forradalmi kormány programját és azt a határozott szándékát fejezte ki, hogy munkájukkal támogatják minden célkitűzését, amely a szocializmus építésére vonatkozik. 1 fizet a doliány A drávaföki termelőszövetkezet eddig tizenhárom mázsa dohányt szállított le a pécsi dohányváltónak. S ezért húszezer forint készpénzt és tizenháromezer Kossuth cigarettát kapott. Ez tér* mészetesen csak egy része még a drávafoki termelő- szövetkezet földjén termett dohánynak és ha valameny- nyit leszállítják, az érte járó prémium jelentősen növelni fogja bevételüket. Tóth József kozármíslenyi gazda négyszáznyolcvannyolc kiló dohányt szállított be és latazernégyszáz forint készpénzt, valamint négyezernyolcszáz cigarettát kapott
