Dunántúli Napló, 1956. december (13. évfolyam, 287-311. szám)

1956-12-04 / 289. szám

HUNÁNIULI r NAPLÓ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIII. ÉVFOLYAM, 289. SZÁM ARA 50 FILLÉR KEDD, 1956 DECEMBER 4. Űjra jelentősen a bányászok emelték bérét A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány rendelete 1. A szén-, érc- és ásványbányászati dolgozókat az ország gazdasági életében elfog­lalt különösen fontos gazdasági szerepüknek megfelelően kié melt bérezés illeti meg. Ezért a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány 1956 december 1-ével elrendeli a bányászok kiemelt bérezésének bevezető sét. Ennek pénzügyi fedezeté ről, 415 millió forintról á pénz­ügyminiszter gondoskodjék. 2. A bánya- és energiaügyi minisztérium vezetője a felügyelete alá tartozó a bányá­szati iparágakra ennek megfelelően végrehajtási utasítást adjon ki. KADAR JANOS sk. a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. Hit je!@nt a kormány rendelete a gyakorlatban ? 20 százalékos földalatti pótlé­kot kell elszámolni. A kormány eddigi és továb­bi intézkedései lehetővé teszik, hogy bányászaink anyagi és erkölcsi megbecsülését a lehe­tőségeken belül a legnagyobb mértékben biztosítsák, Bányá­szaink is tudják, hogy a tra­gikus napokat átélt ország ipa­rának, lakosságának több és több szénre van szüksége. Bá­nyászainktól ezt a több és több szenet kéri az ország és. cse­rébe az eddiginél lényegesebb jobb életet és nagyobb megbe­csülést biztosit részükre. A szén-, érc- és ásványbá­nyászati dolgozók bérezéséről szóló minisztertanácsi határo­zat végrehajtási utasítása arról intézkedik, hogy a feltárást munkáknál 72, az elővájásnál 68, a fejtésnél 64 és végül a fenntartásnál 60 forintot kell fizetni műszakonként. A vájárok és csapatcsillések nem szakmunkán végzett mun­kájáról is intézkedik a végre­hajtási utasítás. Ezeket a nem szakmunkát végzett műszak- béreket — vagy ahogy bá­nyásznyelven mondják: ura­sági béreket — a következők­ben állapították meg: a vájá­rok műszakonként 62 forintot, a csapatcsillések pedig 49 fo­rint 60 fillért kapnak. Ha az onilasztási és faráblási munká­kat darabbérben végzik, akkor a darabbéreket az említett 72 forintos műszakból kell képez­ni, A szakmánybán nem végez­hető különleges bányászati munkák bérét 60 forinttól 112 forintban állapították meg. A kiszolgáló szakmák — az iparosok, szállítók és egyéb munkások — műszakbérét is rendezték. A szakmunkások műszakonként 44—72 forintot, a szállítók és anyagmozgatók 40—56 forintot, betanított és segédmunkások 32—48 forintot kapnak. Természetesen a nagy szaktudású és képzettségű ipa­rosok és egyéb — ebbe a ka­tegóriába tartozó dolgozók — műszakonként a 104 forintig terjedő kiemelt bért is elér­hetik. A forradalmi munkás-pa­raszt kormány figyelme a ren­delet hozatalakor kiterjed a munkát végző rokkant bányá­szokra is. Ezek a bányászok általában 56 forintot kapnak. Amennyiben munkakörük sze­rint magasabb fizetés jár ne­kik, úgy ezt a bért részükre ki kell fizetni. A bányászok munkájának további megbe­csülését jelenti az is, hogy a felsorolt bérekre a darabbére­zéseknél 30, az időbéreseknél a földalatt töltött műszakokra Takarékoskodjunk az áramma!! Szénellátási nehézségek miatt erőműveink csak egy hánya­dát tudják biztosítani annak a viUamosencrgiamennyiségnek, amelyet az üzemek folyamatos termelése megkíván. Az üzemek termelőtevékeny­ségének biztosítása a legszi­gorúbb áramtakarékosságot kö­veteli meg. Felhívjuk ezért a vállalatok vezetőit és munkástanácsait, hogy a lehetőséghez mérten éjszakai műszakokat szervez­zenek, mert az éjszakai órák­ban az üzemek villamosenergia- ssükséglete könnyebben bizto­sítható. A villamosenergia elosztás egyenletesebbé tétele érdeké­ben a vállalatok admisilsztra­tív munkát végző részletei, a hivatalok és intézmények a. munkát — az adott lehetősé­gek figyelembevételével — reggel 8,30 h-kor kezdjék meg. A kereskedelmi vállalatok csökkentsék a kirakatok meg­világítását és átmenetileg ne használják az áramot fogyasztó jelzőtábláikat (reklám), A magánháztartások az esti órákban csökkentett mérték­ben vegyék igénybe a jelentő­sebb áramot fogyasztó háztar­tási eszközöket, KATONA LAJOS, Baranya megy ei tanács vh. elnöke. GYÖEKÖ ANTAL, Pécs városi tanács vb. elnöke. Borhála napra Magyar jegyzék flag ImiirlsjöÉiiz A magyar kormány tegnap jegyzéket intézett Hammarks- jöldhöz, az ENSZ főtitkárához. A jegyzék elveti azt a javasla­tot, hogy a világszervezet meg­figyelői Magyarországra men­jenek. A jegyzék hangoztatja, hogy a kormány továbbra is a régi álláspontja mellett marad, hogy az október 23-a óta Ma­gyarországon lejátszódó ese' ntények kizárólag Magyaror­szág belügyit képezik és nem tartoznak egyetlen nemzetközi szervezet, még az ENSZ illeté­kességébe sem. A jegyzék vé­gül hangoztatja, hogy lehetővé akarja tenni a főtitkárnak, hogy megbeszélést folytasson a magyar kormánnyal. Ezért kész üdvözölni Hammarksjöl- döt Budapesten, de később, olyan időpontban, amelyet a főtitkár és a magyar kormány megegyezése alapján állapíta­nának meg. Újjáválasztották a szakszervezetek titkárságát A Magyar Szabad Szakszer­vezetek Országos Szövetségé­nek Elnöksége demokratiku­san újjáválasztotta a titkársá­got. Az elnöki teendők ellátá­sával Somogyi Miklóst bízta meg, alelnök Lippe Győző, főtitkár Gáspár Sándor lett. A főtitkár első helyettesei: Kisházi Ödön és Fock Jenő. Titkárok: Zentani Ernő és Búvár Jánosné. Tagjai még a takársSgsíak Intő József és Hári Béla. Ma ünnepelnek bányászaink. Eddig is megtették minden év­ben, december 4-én, most mégis külön megemlékezést érdemel ez a tény. Borbála napja ugyanis, a bányászat tör­ténetének kezdetétől mindig a bányászok ünnepe volt, csupán az utóbbi néhány évben nem ismerte el az állam hivatalos ünnepként. Az ősi szokás, a Borbála-napi ünneplés hagyo­mánya nem ment feledésbe ez- idő alatt sem. Bányászaink ün­nepeltek, összegyűltek baráti társaságban, szórakoztak, ví­gan voltak. S ezen a napon legtöbb bányaüzemben némi fejcsóválással, de belenyugvó- an vették tudomásul a veze­tők, hogy ugrásszerűen meg­nőtt a hiányzók száma. Akad­tak bányászok, alak minden teketória nélkül kimaradtak a munkából, hogy megünnepel­hessék hagyományos ünnepü­ket, mások hirtelen „megbete­gedtek" vagy halaszthatatlan családi ügyük volt az ürügy az elmaradásra, legtöbben pedig ledolgozták ugyan a műszakot, de utána nem mondtak le az ünnepi szórakozásról. Ma is megünneplik, de ehhez semmi szükségük nincs már ürügyek keresésére, a napi munka fára­dalmai sem csökkentik az ün­nep örömeit, mert mától kezd­ve Borbála napja hivatalosan is a bányászok ünnepe. Talán nem is olyan nagy dolog az egész. Talán akad, aki egy kézlegyintéssel elintéz­né, főként ha nem bányász és nem ismeri a bányászok nagy hagyománytiszteletét. De aki ismeri a bányászok lelkivilá­gát, s tudja, hogyan gondolkoz­nak azok az emberek, akik éle tűk egyharmad részét a hegy sötét gyomrában töltik, akik a legmodernebb bányatechnika mellett is nagyon sokszor pusz­tán a jó szerencse kezében ér­tik magukat — az megértheti, mát jelent számukra évszáza­dok óta hagyományos ünnepük újbóli elismerése. Nem valami „klerikális beütés“ ez, ahogyan dogmatikusaink nevezték gyak ran a vallási eredetű hagyo­mányokat, hanem olyan ősi szokás, melynek tiszteletben- tartása egyúttal kifejezője a bányászok iránti tiszteletnek is. Érdemes foglalkozni azzal a gondolattal is, hogy Borbála napja' a továbbiakban is min­den évben a bányászok ünnepe legyen, pontosabban, hogy ez & nap legyen a bányásznap és ne szeptember első vasárnapja. A szeptemberben idén is megtar­tott bányásznap a tatabányai bányászok nagy sztrájkjáról emlékezik meg, annak évfor­dulója. A harcos múltnak ez a nagy eseménye persze méltó arra, hogy évfordulójáról min­den évben megemlékezzünk; De kérdéses, hogy ez az évfor­duló helyettesítheti-e a bányá­szok hagyományos ünnepét, méghozzá úgy, hogy nem is ön­álló ünnepnap, hanem szep­tember első vasárnapja. Ma­gyarán szólva, kell a szén az országnak, égetően nagy szük­ségünk van minden tonnára, de csak a széntermelésre gon­dolni, csak a termelés fokozá­sát hajszolni, még azon az áron is, hogy a bányászoktól elve­szik ünnepüket — arra vall, hogy a közelmúlt években az ország vezetői nem annyira az emberekkel törődtek, inkább a termelés számadataival. Másrészről nemcsak Tata­bányának, hanem az ország va lamennyi bányavidékének vol­tak a múltban nagy, hősiesen végigharcolt sztrájkjai, például a pécsi bányászok mindig busz kén gondolnak az 1937. évi nagy sztrájkra. Viszont helye­sebb, ha nem minden bánya­üzem a saját hagyományai alapján tart külön bányászna­pot, hanem az ország minden bányásza egy napon ünnepel, ha másért nem, hát azért, hogy az országos ünnepségeknek, s az ezzel járó eseményeknek egy időpontja legyen az ország egész területén. Végül elmond­hatjuk azt is, hogy a Borbála­napi ünnep elismeréséért már a múltban harcoltak, sőt sztrájkoltak is a bányászok, mint ahogyan sztrájkoltak má­jus 1. elismeréséért is. Érde­mes ezen gondolkodni. Ha idén még nem. is, jövőre legyen ez a nap a bányászok ünnep­napja az egész országban. Tegnap folyt a munka a pécsi és komlói bányákban. Ma nem dolgoznak bányászaink. De nem is sztrájkolnak. Ünne­pelnek. Csak örülhet ennek minden becsületes ember. Ma a megye egész népe nevében kellemes ünneplést és jó sze­rencsét kívánunk a bányászok­nak, a jövő évi, igazán vidám és gondtalan ünneplést ígérő Borbála-nap reményében. Melinda!! a iengiimuÉa az üzemekben Nagy gondot okos az energmhiány Több, mint egy hónapos ter­meléskiesés után lassan-lassan megindul a. normális élet az ' üzemekben, a. bányákban is. Hétfőn reggel a pécsi üzemek többségében a dolgozóknak, mintegy 90 százaléka megje­lent s ahol a feltételek meg­Sűrű pelyhekben esik a hó s amint földet ér, elolvad. Latyak lesz belőle csakúgy cuppog a cipő alatt. Még a tég­lajárdát is bokáig érő sár borítja, mert Itt járnák ki az állatok. A kövesút is a túlsó sort kíséri végig a falun. In­nen — tsz felől — csak a tengelyig érő sár maradt, azon kell átverekednie ma­sát annak, aki a csoportba vette útját. Az udvaron nyurga gerendákra púpos tetőt raktak a kátolyi szövetkezetiek. • Íz oldalai nyitottak és kocsiszínnek használják. Sorjában és tisztán állnak alatta a szekerek. Jobbról is, bálról is két jókora kukorica góré. Tele aranylo csövekkel. Úgy megrakták, hogy egy cső nem sok, annyi sem férne mar bele. S mondják még hat ilyen goreja van a kátolyi termelőszövetkezetnek szerte a faluban. S a góréban kukorica ■— a híres kátolyi fajta. Ahogy beljebb érek, eszembe jut az elmúlt évek minden mozzanata. A tsz fejlesztés, a tagtoborzás meg a zár­számadások körüli csalafinta, nem, nt- itán csalással határos manipulációk. Ke­rekítettek, szépítettek a járásnál, megyé­nél s mire nyilvánosságra került a tsz eredménye, a kozmetika mögött meg­bújt a gyenge jövedelem, a tagság sze­génysége és elégedetlensége. Vajon itt mi van? A kátolyi tsz sohasem volt „passzív“, óz állami hiteleket is mellőzte, ha egy módja volt rá. Egy munkaegység értéke ls tavaly 52 forint volt s aki háromszáz­nál több munkaegységet szerzett, többet keresett, mint akármelyik átlag gyári­munkás. itt is éreztette hatását a múlt hely­telen parasztpolitikája és e lélektelen t**~szervezés. Megtörtént a nagy jelfej­lesztés — mór 147 tagot számláltak — de nem volt, s nincs most sem benne köszönet. Mert akit úgy vettek rá a belépési nyilatkozat aláírására, hogy fe­je felett meglengették a rekvirálás Dá- moklesz-kardját és fülébe súgták: vagy a tsz, vagy a pusztulás, bizony nem so­kat gondolkodott — élni oltárt. Aztán olyan sem ritka volt, akit az évek során felgyülemlett nagy adóteher kényszerí- tett a közösbe. S akinek, egyszer elveszik a szájaizét, annak hiába kínálnak utána akármi­lyen jó falatot, a rosszat mindig érezni fogja, vagy legalább is sokáig. Most éppen azok mennek a csoport­ból, azok kívánják a feloszlatását, aki­ket az idei nagy „felfejlesztés“ vitt a közösbe. Ez nem is lenne egymagában elkeserítő. Csakhogy a kilépők fenyege­tőznek. Erőszakkal igyekeznek befolyá­solni azokat, akik még mindig és to­vábbra is kitartanak a közös mellett. Pedig őket senki sem igyekszik erőnek erejével a csoportban tartani. Ha menni akarnak, hát menjenek, de ne félemlít­sék meg azokat a tagokat, akik boldo­gulásukat a tsz-ben látják. Mert vannak ilyenek. Ma még csak 18 család jelentette ki határozottan: Ha fel is oszlik a kátolyi termelőszövetkezet, ők újat alakítanak és tovább haladnák a megkezdett úton. Már egy új alapszabálytervezetet is készítettek. Egyelőre ceruzával írták és az elgondolások nincsenek hivatalos for­mába szedve, de minden pont arról ta­núskodik, hogy jobban, jövedelmezőb­ben és okosabban akarnak gazdálkodni mint eddig. A gazdasági évet december 31-ével kí­vánják lezárni* hogy egyetlen munka kifizetése és értékelése se menjen át a következő évre. így pontosabb lesz a 'Könyvelés és hiánytalanabb az elszámo­lás. Nem kell utólagos panaszokkal fog­lalkozni. A zárszámadó közgyűlésnek egyik fel­adata lesz, hogy meghatározza előre: a megtermett gabonából és takarmányból hány százalékot osztanak ki munlcaegy- ségre. Ez elősegíti az egészséges terve­zést és a. jobb állattenyésztést, mivel már jóelőre tudják mennyit fordítanak a tagság jövedelmére és mennyi marad az állatoknak. A háztájiról is szó van a tervezetben. Azok a szövetkezeti tagok, alak föld­del léptek a közösbe ezer négyszögölet kapnak, a földnélküli tagok pedig nyolc- száz négyszögöl háztájival rendelkeznek majd. így nem lesz szükség az annyi vitára okot szolgáló földjárulék fizeté­sére. Kimondják azt is, hogy a föld meg­műveléséhez — természetesen szükség esetén — napszámosokat is igénybe ve­hetnek. Ezzel elérik, hogy a termelőszö­vetkezet földjei sohasem maradnak ga­zosak és műveletlenek. Egy másik bekezdésben arról van szó. hogy a háztáji után a termelőszövetke­zeti tag köteles adót fizetni. S végül rendezik a munkaegység normát, me­lyet végérvényesen a közgyűlés hagy jóvá. Ennyi a terv s hozzá 18 család közös akarata, hogy minden körülmények kö­zött megmaradnak és folytatják a kö­zös gazdálkodást. Így születik egy új. szervezettebb alapokra épített tsz ma­roknyi mag erejéből a nagy, messze vi­céken hires kátolyi szövetkezetből. G. B. voltak, a termelést is meg­kezdték. Az üzemek dolgozói­ban él a vágy, hogy végre már ismét a megszokott módon, rendes körülmények között dolgozhassanak. Ez azonban nem elegendő. A gépek működtetéséhez ener­gia is kell, s hogy energia le­gyen, ahhoz szén kell. Szenünk pedig nagyon kérdés van. Ör­vendetes, hogy a bányászok többsége megkezdte a munkát és akar termelni. Most minden rajtuk múlik s az üzemek, gyárak dolgozói nap mint nap bizakodva várják, hogy a bá­nyászok munkája nyomán is­mét legyen elegendő energiá­juk, hogy ismét visszaállhas­sanak gépeik mellé. Reméljük, hogy ez a hét meghozza a várt fordulatot a bányaüzemekben is s mindig több, az életet je­lentő tonna szén jut el a fo­gyasztókhoz. A Pécsi Szénbányászati Tröszt jelenti: Hétfőn a pécsi bányaüzemekben 1147 leszálló volt Minit már a vasárnapi szá­miunkban közöltük, a pécsbá- nyai bányászok abbahagyták a sztrájkot és kijöttek a bányá­ból. Ennék következtében hét­főn reggel már Pécsbányán is 359 bányász jelentkezett mun­kára és ha még nem is teljes létszámmal, de hozzáfogtak a széntermelés megkezdéséhez szükséges munkák elvégzésé­hez. Közel ötszáz bányász állt munkába a szabolcsi bánya­üzemekben is: 311 István-ak- nám, 170 pedig Béke-aknán. A vasasa bányászok már a múlt héten is termeltek. Hét­főn 307-en jöttek el, hogy foly­tassák a termelést; Az 1147 pécsi bányász mun- kábaállása megmutatja min­denki számára, hogy a pécsi bányászok többsége dolgozni akar, hogy a többség már meg­értette: nem lehet tovább szü­neteltetem a széntermelést, mert ez katasztrófához vezet; A porcelángyáriak 99 százaléka dolgozik A porcelángyári fizikai mun­kások 99 százaléka hétfőn meg­jelent munkahelyén. A koron­gosműhelyben megindult a munka, de a többi üzemrész­ben még nem tudnak minden­kit foglalkoztatni, mert a vil­lamosenergia- és a gázhiány ezt akadályozza. Azok akik­nek eredeti szakmájukban munkát nem tudnak biztosí­taná, más munkaterületen dol­goznak, s főleg rendcsinálás­sal, takarítással foglalkoznak.­Rajtunk csak a bá­nyászok segíthetnek *— Nincs villamosenergiánk, csak két gépünk működhet — közölte tegnap a Sopiána Gép­gyár igazgatója. — Pedig dol­gozóink 90 százaléka itt van a gyárban s jobb híján karban­tartást végez. Csak a legsürgő­sebb javítási munkáltat vállal­juk addig, amíg nem lesz ele­gendő energiánk. Reméljük, hogy ehhez most már a bányá­szok is adnak szenet. Ä Kesztyűgyárban is dolgoznak Hétfőn reggel a Kesztyű­gyár munkásainak 95 száza­léka munkára jelentkezett. A hiányzók nagy részét a bete­gek teszik ki. A kesztyűkészítéshez szük­séges bőranyag bőven bizto­sítva van. Előreláthatólag az utánpótlással sem lesz problé­ma, mert az alapanyagot gyár. tó budapesti üzemben is dol­goznak; fiátoZuL tudésUás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents