Dunántúli Napló, 1956. november (13. évfolyam, 259-286. szám)

1956-11-28 / 284. szám

DUNÁNTÚLI , NAPLÓ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Xni. ÉVFOLYAM, 285. SZÁM Szervezzük a pártot ARA 50 FILLCR CSÜTÖRTÖK. 1956 NOV. 39 A forradalmi munkás-paraszt kormány rendelete a november havi bérek kifizetéséről A forradalmi munkás-pa­raszt kormány 1956 november hónapra folyósítandó munka­béreket az alábbiakban szabá­lyozza: I A forradalmi esemé- A* nyekre való tekintettel a kormány engedélyezi, hogy mindazon dolgozók részére, akik 1956 november 20-ig be­zárólag a munkát felvették, vagy munkakészségüket iga­zolták, a november 1-től no­vember 20-ig terjedő időre az alábbiak szerinti bér kerüljön kifizetésre: A kormány egyidejűleg el­rendeli, hogy azoknak, akik november 20-a után a mun­kát akár egyénileg, akár közös határozat alapján beszüntet­ték vagy esetleg a jövőben be­szüntetik, a sztrájk időtarta­mára munkabér nem fizet­hető. O a) Az élelmiszeripart “* és sütőipart kivéve a villany, gáz és vízszolgáltató illetve termelő vállalatok, a posta, a hírközlés, és rádió, valamint a nevelőintézetek és a nyugdíjintézetek dolgozói ré­szére, akik Budapesten novem­ber 4 és 10-e között a harcok idején munkát végeztek, a vál­lalati munkástanácsok illetve az intézmények vezetői a mun­ka alapján törvényes rendel­kezések szerint fizetendő béren és pótlékon felül a kérdéses napokra eső túlóramentes ke­resetnek megfelelő jutalmat folyósítsanak. A jutalom költ­ségként számolandó el. b) A munkástanácsok jogo­sultak az a) pont szerinti ju­talmat folyósítani azoknak a dolgozóknak is, akik a harcok alatt nem az a) pont alá tar­tozó üzemekben munkát vé­gezték, pl. kazánfűtők stb. é) A sütőipari, budapesti ke­reskedelmi és egészségügyi dolgozók jutalmazásáról a kor­mány korábban intézkedett. 3. 4. a) A november 1-től 20- ig bezárólag a tényleges munkát végző dolgozóknak ki­fizetendő a törvényes rendel­kezések szerint számfejthető munkabér, amennyiben az biz­tosítja a b) pont szerinti kere­setet. b) Mindazoknak, akik a munkát november 20-ig bezá­rólag felvették, vagy munka­készségüket igazolták, de mun­kát nem végeztek, november 1-től 20-ig terjedő időre kifi­zethető az előző átlagkereset — lásd 5. pont szerinti — egy napra eső részének és a no­vember 1-e és 20-a közötti munkanapok szorzata. Ameny- nyiben az aj pont szerinti bé­rek számfejtése akadályba üt­közik, a munkát végző dolgo­zók bére is elszámolható jelen b) pont szerint. a) November 21-től 30- ig bezárólag tekintettel arra, hogy a dolgozók egy ré­sze önhibáján kívül nem dol­gozhatta le a munkarend sze­rinti munkaidőt, a kormány hozzájárul ahhoz, hogy a bé­rek a következőképpen kerül­jenek kifizetésre: A ledolgozott óráikra a tény­leges teljesítmény szerinti bér vagy az 5. pont szerinti átlag­órabér fizetendő. A ledolgozott órák és az eddigi munkarend­szerinti napi órák közötti kü­lönbözeire elszámolható az 5. pont szerinti átlagórabér 80 százaléka. Azoknak, akiknél a 80 százalék alkalmazása a havi összkeresetet 800 forint alá csökkentené, a 800 forint havi összkeresetet kell a havi végelszámolásnál biztosítani. Azoknak, akiknek keresete az 5. pont szerinti átlagbér alap­ján 800 forint alatt van az át­lagbér csökkentés nélkül fize­tendő ki. b) Az a) pont szerinti rendel­kezés alkalmazható azokra is, akik közlekedési akadályok. Kétharmadban dolgoznak a vasasiak A pécsvidéki bányaüzemek közül elsőnek Petőfi-aknán in­dult meg a rendes termelő munka. A vasasi bányászok ismerték fel elsőnek, hogy a sztrájk jelenleg a saját érde­keik ellen folyik, hogy a ki­bontakozás, követeléseik telje­sítése csak a normális élet, a rend. a rendszeres termelő rnunka helyreállításával lehet­séges. Szerdán délelőtt többek kö­zött beszélgettünk Hudacsek Károly vájárral, a munkásta­nács helyettes elnökével. Elmondotta — és ezt a mun­kástanács többi tagjai s a bá­nyaüzem egyik mérnöke is megerősítette —, hogy szerdán délelőtt 416 bányász jelentke­zett munkára. Ezek a bányá­szok már nemcsak fenntartó és előkészítő, hanem többsé­gükben termelő munkát végez­tek. Kedden 430 csille szenet küldtek a felszínre és Rücker- aknai készletükkel együtt 600 csille szenet szállítottak át Szabolcsra. Hudacsek Károly örömmel újságolta, hogy Petőfi-aknán kedden már áttértek a kéthar­mados termelésre. Ezen a na­pon a délutáni műszakban 60 leszálló volt, de mivel egyre több vidéki bányász is jelent­kezik munkára, ennek a szám­nak a növekedése várható. A vidéki munkásokkal kap­csolatban a munkástanács tag­jai elmondották, hogy közülük Szerdán már 127-en bejöttek fiolgozni. Hudacsek Károly, mint a munkástanács elnöké­nek helyettese, kedden sorra- járta azokat a községeket (Hi- (mesháza, Fazekasboda stb.), f*jiol bányászok laknak és megkérte őket, jelentkezzenek munkára. A szerdai 127 vidé­ki leszálló már részben ennek az eredménye. — Hétfőtől — véleményem szerint — a vidéken lakó bá­nyászoknak nemcsak a zöme, hanem valamennyi jelentke­zik munkára — mondotta Hu­dacsek Károly. Majd így foly­tatta: ■— A vidéki munkások egy része még azért nem jelentke­zett, mert nagyon sok mosta­nában a lakodalom és a disz­nóölés. — Milyen a bánya állapota? — kérdeztem. — Ilyen szépen a vasási bá­nya még nem nézett ki. Volt időnk bőven a karbantartásra s ezt ki is használtuk. A ter­melés minden feltétele bizto­sítva van. — Mi a véleményük a pécs- bányai bányászok álláspontjá­ról? — Mi helytelenítjük, hogy Pécsbányán még nem dolgoz­nak — közli Hudacsek Károly. — Semmi értelme a további sztrájknak, mert romlásba dönt bennünket, de nemcsak bennünket, hanem még a töb­bi iparág dolgozóit s végső so­ron az országot is. — Mi vasasiak is a sztrájk­jog fenntartásával kezdtük meg a munkát, miután a 48 órás sztrájkunk végétért. De látjuk, hogy követelni csak ak­kor lehet, ha mi is adunk, ha szenet termelünk, ha támogat­juk a kormányt. Ha terme­lünk, ha a kormány határoza­tait végrehajtjuk, akkor joggal el is várhatjuk, hogy a kor­mány is támogassa, lehetővé tegye követeléseink megvaló­sítását. Ezért nem értünk egyet a pécsbányaiakkah 5. anyag-, energiahiány stb. miatt a munkástanács döntése alapján nem dolgozhatnak. a) A 3. és 4. pont al­kalmazásánál előző át­lagkeresetnek az 1956 szeptem­ber havi, az 1956 harmadik negyedévi kereset vagy idény­jellegű vállalatoknál a novem­berihez hasonló természeti Idő­szak keresete alapján kiszá­mított túlóra- illetve prémium- mentes napi illetve órakereset tekintendő. A szakminiszté­rium határozza meg, hogy az említett lehetőségek közül me­lyiket melyik vállalatnál kell alkalmaznia. b) A havi 350 óra munkára kötelezett gépjárművezetőknél és a vasúti utazóforgalmi sze­mélyzetnél az a) pont szerinti átlagkereset kiszámításánál a túlóradíj és a kilométerpénz is figyelembe veendő. c) Az alkalmazottak átlag napi keresetének kiszámításá­nál a havi keresetet a munka­napok számával kell elosztani. Mindazok a vállalatok. amelyeknél október 24 és november 20-a között folya­matos termelés volt, azonban a havi, illetve negyedévi pré­miumfeltételeket mégsem tel­jesítik, jogosultak a 100 szá­zalékos tervteljesítésre beter­vezett prémium keresetet igény bevenni és abból rendszere­sen prémiumban részesített dolgozók részére prémiumot fi­zetni. <7 Fenti 5., 6. pontban * • foglaltak értelemsze­rűen vonatkoznak a vállala­6. 8. 9. 10. tok, hivatalok, intézmények al­kalmazottaira és a havidíjas munkásokra is. A 3„ 7. pont szerint ki­számított november havi összkeresetből levonandó a pénzügyminiszter további rendeletéi szerint a november hónapban kifizetett előleg és végre kell hajtani az egyéb­ként szokásos levonásokat is. (Adó, stb.) A novemberi végelszá­molás alapján fentiek szerint folyósítandó feszég csak az előírt bérfizetési napo­kon kerülhet kifizetésre. A kormány felhatal­mazza a vállalati munkástanácsokat, intézmé­nyek, hivatalok vezetőit, hogy a forradalmi illetve harci ese­mények idején őrség szolgála­tot teljesítő dolgozók járandó­ságát a helyi körülmények fi­gyelembevételével méltányos alapon rendezzék. A kormány utasítja a minisztériumok veze­tőit; gondoskodjanak sürgősen jelen rendelet végrehajtásáról, és utasítja a pénzügyminisz­tert, bogy a rendelet betartását a Magyar Nemzeti Bank út­ján ellenőriztesse. A rendelet helyi végrehajtásáról, a válla­lati munkástanácsok illetve hivatalok, intézmények veze­tői gondoskodjanak. Budapest, 1956 november 27. K/iDAR JÁNOS s. k. a forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke 11. Előkészületben: Általános amnesxtiar endetet a határátlépőknek A Magyar Távirati Iroda munkatársának értesülése sze­rint, rövidesen rendelet jele­nik meg, amely amnesztiát biztosít mindazoknak a ma­gyar állampolgároknak, akik 1956. október 23-a után — til­tott határátlépéssel — hagy­ták el az országot. A rendelkezés mindazokra vonatkozik, akik ez év végéig önként visszatérnek Magyar- országra. Hasonló rendelet készül többfajta más cselekményre is. (MTI). Megszűnik a szesztilalom! szesztilal­Nyers Rezső közellátási kor­mánybiztos, november 30-tól kezdve, az egész ország terüle­tén megszüntette mat. yóből érkez­nek a hírek: szervezik az új pártot, a Magyar Szocialista Munkáspártot A aellyei já­rásban mór több mint húsz pártszervezet van, számos községben szervező bizottság alakult. Komlón közel nyolc­száz volt párttag és párton- kivüli kérte felvételét, a mo­hácsi járási intézőbizottság tagjai idejük nagy részét a községekben töltik, beszél­getnek a pártról, a pártszer­vezetek létrehozásáról. Nincs könnyű dolguk. Az elmúlt években sokat veszí­tett hiteléből a marxizmus- leninizmus eszméje, a szo­cializmusról szóló tanítás Az MDP gyakorlata számos kérdésben lábbal tiport;- Marx—Engels—Lenin hal­hatatlan tanításait, beszeny- nyezte azt az eszmét, ame­lyért a munkásmozgalom sokezer kiváló harcosa ál­dozta életét. A pártban dü- börgött a taps, hangzott az éljen, előre elkészített cir- kalmas beszédeket szajkóz­ok, s közben a kommunis­ták tízezrei fojtották ma­gukba véleményüket, néze­teiket. Demokrácia? Szavak­ban hirdették, de a vezető­ket nem lehetett bírálni. Né­hány vezető döntötte el az ország sorsát, váltott le, he­lyezett funkcióba embereket, szavuk. kinyilatkoztatásuk megmásíthatatlan érvényű volt, s közben a kommunis­ták nagyrésze is hallgatásra, némaságra volt ítélve. Mostanában sokan hajla­mosak olyan következtetés­re, hogy a párt egész tagsá­ga a bűnös politika szolgá­latában állott. Ez nem igaz! Az MDP-ben ezer számra voltak becsületes kommu­nisták, kiváló, közmegbecsü­lésnek örvendő elvtársak, akik felemelteik szavukat az önkény ellen, akik elviselhe­tetlennek tartották a helyze­tet. Különösen a XX. kong­resszus után nagyon sokan felléptek a marxizmus-le- ninizmus tisztaságáért, köve­telték a törvénysértései; megszüntetését, a bűnösök megbüntetését, a szocialista demokrácia érvényesítését. A népért, az igazi szocializ­musért küzdöttek. A Magyar Szocialista Munkáspárt is a marxizmus- leninizmus eszméit tűzi zász- . lajára. De ez a párt nem­csak szavakban hirdeti, hogy Marx és Lenin tanítá­sai vezérlik, hanem tettei­ben akarja azokat az ország sajátosságainak megfelelően érvényre juttatni. Az MSZ­MP a nép érdekeiért küzdő párt, amelyet áthat a mély­séges emberszeretet, az őszinte igazmondás, a szocia­lizmus ügye iránti hűség. A párt tagjai bátran és határo­zottan képviseljék ezeket az elveket. Meggyőződéssel valljuk, hogy ha becsülete­sen dolgoznak, valóságos bi­zalmat szereznek a nép kö­rében, mert igaz ügyet kép­viselnek. A párt szervező munkáját is új alapokra kell helyezni; Az MDP súlyos hibája volt, hogy mindenkit bevett tag­jai közé. Az önéletrajzok, a kérdőívek, a különféle jel­lemzések, a pártbürokrácia más fajtái csak arra voltak jók, hogy felesleges munkát adjanak és elfeledtessék, hogy az emberekkel kell fog­lalkoznunk. A lélektelenség, az emberek papírokból való megítélése — amelyet köte­lező éberségként könyveltek el — odavezetett, hogy kar­rieristák kerültek a pártba. Furakodók. talpnyalók ne­vezhették magukat kommu­nistáknak, akiknek csak ad­dig volt jó a piros könyv, amíg elérték egyéni céljai­kat. Se sz.eri, se száma az olyan „kommunistáknak”, akik a nehéz időben eldob­va, eltépve tagsági könyvei­ket, megtagadták az eszmét. S akadtak olyanok is, akiit a fegyveres felkelés idején raboltak, fosztogattak, gyil­koltak. A megújhodott párt politi­káját, eszméjét tiszta, becsü­letes emberek képviselhetik, azok a munkások, parasztok és értelmiségiek, akik az el­múlt években és ma is meg­győződésből vállalták a párt­tagságot. Azok a pártonkí- vüliek — s az MSZMP-nck már sok ilyen tagja van —, akik demokráciát és szocia­lizmust akarnak, akik a füg­getlen, demokratikus és szo­cialista Magyarországért küzdenek. Ez nem taktikai lépése a pártnak — mint ahogy sokan vélik és mond­ják is. A párt határozottan elhatárolja magát a karrie­ristáktól, rablóktól, opportu­nistáktól és ingadozóktól, nem tartja méltónak őket a párttagságra, mert sosem voltak őszintén és hittel a szocializmus, a nép ügye mellett. A párt azt a törté­nelmi hivatását, hogy a mun­kásosztályt, a dolgozókat a szocializmus építésére vezes­se, csak akkor teljesítheti, ha szervezett, erős és egysé­ges a jövőbe vezető utat il­letően, ha tagjaiban bíznak az emberek, tisztelik őket és elfogadják vezetésüket. A párt tagjai most, a kezdet kezdetén sokat tehetnek ez­ért. Azt írtuk: nincs könnyű dolguk azoknak az elvtár­saknak, akik önként vállal­va szervezik az új pártot. Akkor mi ad erőt és lelke­sedést ahhoz, hogy időt és fáradságot nqpn nézve jár­ják a falvakat, agitáljanak az üzemekben? Az a tudat, hogy sosem volt ilyen szük­ség pártra, mint ma. A mun­kásosztály, a dolgozók leg­jobbjai követelik, várják a párt megalakulását. Azt mondják: a párt segítségével meggyorsíthatjuk a rend, a fegyelem megszilárdítását. Ezért gyűjtik egybe a dolgo­zók legjobbjait, ezért rende­zik a párt sorait; £(/(/ eiéi nap. 'HudapeMeti Szürke és piszkos Budapest ezen a későőszi napon. A házakról tehullott vakolat, mésztörmelékek — a tragikus napok sajnálatos emlékei tarkítják asz­faltját. A hangulat is megfelel a külsőnek. Nyomott és nehéz. Sohasem láttam ke­vesebb mosolyt egyetlen nagyvárosban sem. Az emberek az utcán mindig siet­nek, mintha hideg lakásuk négy fala között el akarnák felejteni a város gyá­szos képét, amely ott hagyta nyomát minden járókelő arcán. — A legnagyobb irónia abban van — mondta egyik magyar barátom — hogy az élet tovább folyik és áradatával meg­töri azokat, akik elvesznek a csalódás­ban és pesszimizmusban. A Lenin körúton vagyok. Mindenütt borzalmas pusztítás, romok. A Hungá­ria, a Royal és más nagy épületek ba­rokk homlokzatából csak összetört vako­lat, tégla és vastörmelékek maradtak. Mindennap újabb számadatokat hallok az ideérkezett építőanyag mennyiségé­ről. arról, hogy nagy erőfeszítéseket tesznek a károk kijavítására, de ezt itt alig lehet látni A hivatalos statisztika szerint mintegy 40 000 lakás ment tönk­re. Megnyílnak az üzletek is, mindennap 1öbb. Amikor tizenkét nappal ezelőtt másodszor érkeztem Budapestre, csal kevés élelmiszeripari üzlet volt nyitva Mo-f már más ’ kedéseket is kinyi­tottak. ügy tűnik azonban, hogy inkább csak szimbólumok, mert polcaik majd­nem üresek. Az Oktogon-on találkozom egy régi ismerősömmel, egy csepeli munkással. Beszélgetésünk kérdés nélkül kezdődik. Dolgoznak — mondja — de mindez még messze van az igazi munkától. Nines elegendő szén, nincs nyersanyag, amikor Leáll az egyik üzemrész, a többi is kény­telen leállni. Előveszem a Népszabadság-ot, amely­ben ez áll: „A helyzet a bányákban ja­vul.“ Sok számadat van az újságban. A mátrai medencében 1 500 tonnát termel­tek, Nógrádban több mint 1 800-at, az egyváltásban dolgozó komlói bányászok hatszázat, a tatabányaiak 1 300 tonnát és így tovább. Ennél azonban jóval ke­vesebb jutott el a gyárakba. A közle­kedés nagyon lassú és emiatt nem ta­pasztalható jelentős javulás a gyárak­ban. Eltűntek a szubjektív problémák. A kormány és a munkástanácsok is a leg­nagyobb erőfeszítéseket teszik a munka teljes elindítására és a dolgozók ebben támogatják őket. Most olyan problémák merőinek fel, amelyeket nem tehet öez- szejöveteleMeel vagy felhívásokkal etm- tézni. Elbúcsúzom barátomtól és folytatom utamat a csúszós járdán. A pártakti­visták ülésére gondolok, amelyen részt- vett Kádár is. Igazat adok egy pesti ak­tivistának, aki véleményem szerint az zúg egyik legidőszerűbb kérdéseivel is foglalkozott: az ellenforradalom elleni harc nemcsak katonai feladói, — mon­dotta. — Többet kell foglalkozni az or­szág felépítésével, ez a legnehezebb probléma. A Magyar Távirati Iroda közölte, hogy törvény készül, amelynek alapján amnesztiát kapnak mindazok a szemé­lyek, akik október 23-a után illegálisan elhagyták az ország területét és az év végéig önszántukból visszatérnek. Egyes adatok szerint ilyenek több mint hetven ezren vannak. A Nyugati pályaudvarnál találkozom egy régi ismerősömmel. Azt mondja, arról gondolkodik, hogy kijusson ebből a sárból. Tudom, nem arra a sárra gon­dolt, amelyben mindketten állunk. Ál­talában sokan vannak, akik így gondol­kodnak, akik ilyen lehangoltak. Haszta­lan ákarnék meggyőzni bárkit is ezek közül, hogy mérlegelje ezt a szándékát. Megállapítom, hogy sok idő kell még. sok erőfeszítés, hogy az emberek bizal­ma visszatérjen. Hiszem, hogy ezt a kormány is tudja. Az utcákon nagy sebességgel rohan­nak a Pobedák. A legtöbb közülük — színe alapján — a belgrádi taxikra ha­sonlít. Különböző jelzéseket viselnek. Valamikor — mondják — meg lehetett ismerni, hogy a társadalmi hierarchia melyik lépcsőfokán van az, akinek a kocsit rendelkezésére bocsátották. Ma már állítólag nincs így. A régi jelzése­ket azonban még nem távolították el. oedimiptk •meg kellene tenni.- B RÓNI SZLÁV TADICS

Next

/
Thumbnails
Contents