Dunántúli Napló, 1956. november (13. évfolyam, 259-286. szám)

1956-11-28 / 284. szám

2 NAP t: ó 1956 NOVEMBER » Vége! kell vetni a bizonytalanságnak, induljon el minden területen a pártmunka Országos aktivaérlekezlef az MSZMP-liözpontbam A Magyar Szocialista Munkáspárt ideig­lenes intézőbizottsága november 27-re orszá­gos aktívaértekezletre hívta össze a párt- és az állami élet vezető posztjain dolgozó kom­munistákat. Az értekezleten friss Károly elv­társ, az MSZMP ideiglenes intézőbizottságá­nak tagja tartott beszámolót a pártszervezés helyzetéről és feladatairól. Kiss Károly referátuma Referátumának bevezető ré­szében elemezte az elmúlt hetek eseményeit s azokat az okokat, amelyek a mai hely­zet kialakuláséra vezettek. Az MSZMP szervezése már megindult, de lassan, nem kellő határozottsággal halad. A kommunista aktíva még gyengén dolgozik. A tapasz­talatok azt mutatják, hogy vidéken jobb a helyzet, mint Pesten. Az üzemi szervezési munka azért halad lassabban, mert sok helyütt nem tudnak vilá­gosan és határozottan választ adni arra a kérdésre, hogy kell-e pártszervezet az üze­mekben. Ez a kérdés a kom­munisták számára nem lehet vitás. Az illegalitás legsöté­tebb éveiben is volt a nagy­üzemekben a pártnak szerve­zete, kivételt csak azok az esetek képeztek, amikor a le­bukások következtében szét­zúzták a pártszervezeteket, de ilyen esetben is újra meg újra kiépítették a párt helyi szerveit. Az a kérdés, hogy kel!-« pártszervezet, elsősor­ban olyan helyekről merül fel, ahol a munkástanácsok­ban nem a munkások igazi vezetői foglalnak helyet. Nyilvánvaló, hogy azok, akik nem akarnak ellenőrzést, akik csáki- szalmájaként kezelik a nép vagyonát, nem szívesen szá­mobiak azzal a kilátással, hogy az MSZMP szerveze­tei megalakulnak és dol­gozni kezdenek. Gátolja a munkát az is, hogy elvtársaimfc sok helyen bi­zonytalanok. Ezt meg lehet érteni. De a helyzetbe semmi­képpen sem lehet belenyu­godni. Világosan k«H látnunk, hogy a szocialista országok részéről nagy nemzetközi se­gítséget kapunk. Jelentős segítséget adnak és adtak az ellenforradalmi erők felszámo­lásához. A gazdasági bajokon ái segítenek s e támogatás alapján talán sikerül az inflá­ciót elkerülnünk. De a belső problémák megol­dásához, az üzemek beindí­tásához, az egészséges párt alapjainak lerakása a mi feladatunk. Ezt helyettünk senki más el nem végzi. A megváltozott viszonyok között más munkastílusra van szükség, mint ami a múlt­ban volt. Nem lehet mindent a pártban eldönteni. Több önállósággal kell, hogy dolgozzanak az alsóbb pártszervek éppúgy, mint az állami hivatalok. Jóval kevesebb lesz a füg­getlenített apparátusban dol­gozók száma is s jórészt a köz­vet’en termelő munkában dol­gozóknak kell a szervezetek vezetését pártmunkában vál- lalniok. Ez . feltétlenül a párt- munka tekintélyének növeke­dését fogja eredményezni A jelenlegi viszonyok kö­zött két területre kell irányí­tanunk: a munkásosztály meg­nyerésére, a zavaros gondola­tok, a még elég erőteljesen jelentkező nacionalizmus le­küzdésére, másrészt a fegyve­res erők megerősítésére. Több megyéből jelezték, hrcy várják a párt program­ját. Gondosan kidolgozott program elkészítésére a párt­nak érthető okokból eddig nem volt ideje. De van a kor­mánynak nyilvánosságra ho­zón programja, a munka el- 4nd'', ssához ez elegendő, s en- n o1 a! farmnak az a'apj&n He" do’vozni. M‘ vkönnyíti a helyzetet a Vidéki munkánál, hogy a pa­rasztság nyugprifc . . . Egyetlen intézkedéssel, a beadási kötelezettség eltör­lésével több, mint 4 és fél- milliárd forintot kapott. Ma tehát a pártszervezési munka nincs összekötve be­adási, meg tsz-szervezési agi- tácdóval és ez nagyon meg­könnyíti falusi pártszerveze­teink dolgát. Ma legfőbb feladatunk az, hogy a bányavidékek és Budapest pártszervezeteit ki­építsük. A bányákban eddig még keveset tettünk. Tegnap mintegy 15 ezer bányász szállt le az aknákba, de bizony meg­lehetősen kevés szenet termel­tek. A bányász-pártszerveze­teknek tehát nagy feladataik vannak. Kiss elviéire ezután kitért a gazdasági helyzet ismerteté­sére. Elmondotta, véleménye szerint átmenetileg lesz mun­kanélküliség is. A termelésben bekövetke­zett négyhetes kiesés óriási károkat okozott, s a szén- termelés akkor sem éri el a régi szintet, ha visszatér a régi munkatempó, mert nagymértékű munkaerő­hiánnyal kell számolnunk. A széntermelésben bekövet­kezett kiesés áramhiámnyal jár, ez ugyancsak nehezíti, hogy az üzemek teljes kapa­citással dolgozhassanak. Hoz­závetőleges számítás szerint az 1950-os évben a nemzeti jövedelem mintegy 10 mil- iárddat lesz kevesebb, tehát több mint 10 százalékkal lesz kisebb annál, amit a terv elő­irányoz. Körülbelül 6 mil­Hogyan lehet pártunk az ország vezető ereje? — tette fel a kérdést Kiss elvtárs. Ügy, hogy az országos célok legkeményebb harcosai a kom­munisták lesznek. így volt ez 1945-ben is, amikor megkezd­tük az ország újjáépítését, azután később, amikor meg­állítottuk az inflációt. Most is jó kommunista harcosokra, jó rádióra van szükség. A meggyőző emberi szóé az elsőség. Olyan elvtársakat kell ki­választani, akikben van meg­győző erő, akikben bíznak az emberek, akik tudnak hatni a munkásokra. Ha így dolgozunk, ha ilyen elvtársak beszélnek a párt ne­vében, akkor vezető párt le­szünk — egyébként nerrt. Pedig a mi pártunknak kell vezetni a dolgozó népet, mert rajtunk kívül a munkásosz­tálynak nincs más pártja. So­kat, nagyon sokat kell még tennünk, hogy idáig elérjünk. Meg kell nyernünk a passzív rétegeket, elsősorban a dol­gozókat, fel kell sorakoztatni őket a párt mögé, úgy, mint ’045-ben. Ha ezt elérjük, ak­kor az értelmiségnek az a része is csatlakozik hozzánk, amely ma még bizalmatlan Kiss Károly elvtárs referá­tuma után Kádár János elv­ers. a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány el­nöke emelkedett szólásra. Be­szédének bevezető részében hangsúlyozta, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom teljesen egyértel­műen támogatja az MS7MP és a kormány eröfes/.ítc ,ei< az ellenforradalom szétzúzá­sáért s egyértelműen helyesli a Szovjetunió fellépéséit Zavarja a párt szervezésé­nek munkáját, hogy sok pártszervezetben arról vitatkoznak, ki mit tett az elmúlt esztendőkben. A Rá­kosi—Gerő-féle vezetés bű­neiért és hibáiért megbélye­gezni tíz- és tízezer becsü­letes elvtársat, akik az el­múlt esztendőkben funkciót viseltek, nagy hiba volna. Természetesen ez nem je­lenti azt, mintha tagadnánk, hogy voltak merevek, voltak bürokraták voltak, akik visz- szaó’tek a hatalmukkal, de nem szabad a vezetés és egyesek hibáiért valamennyi volt funkcionáriust felelőssé tenni. láárddál csökken az iparnak a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása. Ezzé] szemben a napi felvásárlás 50 százalék­kal emelkedett az október 23-a előtti forgalomhoz ké-" pest. Tehát milliárdos ter­melési kiesés az iparban, a dolgozó parasztság kevesebbel járul hozzá a nemzeti jövede­lemhez, külkereskedelmünk elakadt, nemzetközi fizetési kötelezettségeinknek nem tu­dunk eleget tenni — elképzel­hető, hogy mindez milyen ko­moly nehézségeket okoz. S az ellenforradalom, mi­vel fegyverrel nem tudott sikert elérni, most a terme­lés dezorganizálásával akar nehézségeket okozni. A józan emberek belátják, ez az út a tonik szélére juttat bennünket velünk szemben, sőt, helyen­ként még ellenséges befolyás alatt áll; Kiss Károly elvtárs ezután kitért a munkástanácsok és forradalmi bizottságok szere­pének értékelésére. A munkás­tanácsokra a megjelent ren­delet nagy jogokat és köte- ességeket ró. Ha az üzemek­ben jól dolgozó pártszerve­zeteink lesznek, akkor minden bizonnyal nem állhat elő az a helyzet, hogy egyes munkás­tanácsokba volt gyárosok, volt horthysta katonatisztek, lecsu­kott nyilasok kerülnek. Ahol ilyen elemek vannak a mun­kástanácsokban, ott jelentke­zik az a hangulat, hogy a volt funkcionáriusokat nem akar­ják felvenni az üzemekbe. Ez ellen a hangulat ellen fel kell lépni. Beszéde befejező részében hangsúlyozta: a munkásság megérti, hogy nem lehet ját­szani az ország sorsával, Meg­érti ezt a dolgozó parasztság is. — Nem a hosszú előadá­sok idejét éljük — hangsú- ’yozta befejezésül. — Nyilván­való, hogy lesznek kérdésekés ellenvélemények is és ebből kialakul: hogyan fogjunk hoz­zá a munkához. Kínában, Jugoszláviában, a népi demokratikus országok­ban éppúgy, mint a nyugati kommunista pártokban egy­öntetű álláspont alakult ki ezekben, a magyar helyzet ’zom pontjából lega'apvetöbb kérdések értékelésében. Az ENSZ-ben azonban az irnpe- r alisták erős nyomást gyako­rolnak a magyar delegációra ■8 mindazokra, akik hazánk Igyét támogatják. Ismeretes, hogy az ENSZ már a felkelés idejében Qjjvan döntést hozott, hogy nemzetközi megfigyelő­ket kell Magyarországra kül­deni. Mi ellenezzük az ENSZ megfigyelők kiküldését, mert a megvizsgálandó kérdés jogilag is, érdemileg is tisztán ma­gyar belügy. A szovjet csapa­tok sokoldalúan és az ország- gyűlés által jóváhagyott szer­ződés alapján léptek akcióba a törvényes kormány kérésére. Ez a dolog jogi oldala. Érde­mileg a Magyar Népköztársaság létéről vagy az ellenforra­dalom győzelméről volt sző. Da ennél többről te. A Szov­jetunió közbelépése meg­akadályozta, hogy egy ve- szcde’mes háborús tűzfészek keletkezzék. Magyarország minden oldal- ól olyan országokkal van kö­rülvéve, amelyeknek területé­ből a velünk határos részek hosszabb vagy rövidebb ideig magyar fennhatóság alá tar­toztak. Ha győzött volna az ellenforradalom, a maga irre­denta álláspontjával háborús provokációkat, tűzfészkeket hozott volna létre. S ne csak a magyar ellenforradalmi erő­ket vegyük számba, hanem a nyugaton tartózkodó, volt csendőrökből, katonatisztekből álló 15 ezer főnyi kiképzett hadsereget is, amelyek készen állottak már magyarországi bevetésre. Ezután Kádár elvtárs né­hány belpolitikai kérdéssel foglalkozott. — Ezeket az időket jogosan nevezzük forradalmi időknek — mondotta — forradalmi eszközökre, módszerekre van szükség. Bátran merem állí­tani — mondotta —. hogy az írásos és szóbeli agitáció fon­tosabb, mint a hadsereg, a rendőrség. A tömegeket agitá- eíóval kell megnyerni a leg­al apvetőb kérdésekről. Melyek ezek a kérdések? Az első az: hogy objektív, az ellenforradalmat támogatja, aki ma a szovjet csapatok azonnali kivonását állítja a követelések közt az első hely­re. Mi ezt az utat kipróbál­tuk, és a magunk bőrén ta­pasztaltuk, hogy hova vezet ez: ártatlan emberek legyilko- lásához és a régi úri világ képviselőinek feléledéséhez. De ez csak a kezdet volt. Lett vo’na folytatás is. A semle­gesség felcserélése az atlanti szövetségbe való belépéssel, Ezután MOHAROS JÓZSEF elvtárs (MÁVAG) szólalt fel. Beszámolt az üzemekben folyó szervezés tapasztalatairól. El­mondotta, hogy hétfő délig többszáz kommunista állt újra csatasorba. Felléptek az olyan hangulatok ellen, amelyek elvi engedmények tételét is megen­gedhetőnek tartották a népsze­rűség kedvéért. S ennek hatá­sa meg is mutatkozott. Helye­selte, hogy a függetlenített ap­parátus létszámét csökkentik, de helytelenítette azt, hogy olyan nagy üzemben, mint a MÁVAG, ma egyetlen függet­lenített pártmunkás sincs. A következő hozzászóló KOSSÁ ISTVÁN elvtárs, a pénzügyminiszter. Aláhúzta, hogy a pártszerve­zetek megalakításának a hiva­talokban ugyanolyan jelentősé­ge van, mint az üzemekben. Majd Sándor Pál eJvtórs (V. kerület) beszámolt a kerület hangulatáról. Hangsúlyozta a pontos és gyors tájékoztatás jelentőségét, majd a hivatalok­ban levő forradalmi bizottsá­gok tevékenységét bírálta. Hi­baként állapította meg, hogy egyes minisztériumokban a ve­zetők a bizottságoknak kom­munisták ellen hozott szabály­talan intézkedéseit szentesítik VÁRNÁI FERENC elvtárs (Budapest) a fiatalok között végzendő munka jelen­tőségét méltatta, A * fiatalok amerikai támaszpontok és amerikai csapatok Magyar­ország területén s végül a függetlenség teljes megsemmi­sítése. Mi úgy gondoltuk, hogy meg kell fordítani a sorren­det. Először megverni fegy­veresen és politikailag az ellenforradalmat, megszilár­dítani a népi hatalmat, s amikor mindez megvalósult, a magyar és szovjet kor­mány tárgyalásokat kezd a szovjet csapatok kivoná­sáról. Ez az igazi forradalmi út, ez e magyar függetlenség útja. Kádár elviére másodikként a kormány kibővítésének problémájával foglalkozott. Az álláspontunk ebben a kér­désben világos. Mihelyt a rend megszilárdul, szívesen tárgyalunk mindazokkal, akik a népi demokrácia, a szocia­lizmus alapján őszintén együtt akarnak működni velünk. Ezután Kádár elvtárs . a munkástanácsok kérdésérő’ beszélt. A munkástanácsok alapjában véve pozitív szere­pet töltenek be. A munkás- tanácsokban levő . becsületes tagok segítségével — s ezek vannak többségben — egyre inkább Sikerűi a valódi fel­adat, az üzemek gazdasági kérdései felé irányítani tevé­kenységüket. A pártnak fog- ’a’koznia kell a munkástaná­csokban dolgozókkal, jó irány­ba kell fejleszteni munkáju­kat. Kádár elvtárs ezután áz úgynevezett Nagy Imre ügy­ről beszélt. Leszögezte: A je- 'en’egi helyzetben helytelen rune a vezetésbe ingadozást, alkudozást belevenni. — Minden oldalról követe­ik a munkások és sokhelyütt a munkástanácsok is, hogy a párt menjen aktívabban a gyá­rakba, hogy a kommunisták magyarázzák meg nekik a helyzetet, s ha kell vitatkoz­zanak velük. Az ilyen viták rendszerint azzal végződnek, hogy a munkások egyetérte­nek a párt álláspontjával. A párt fellépésére olyan szükség van most, mint az éhes em­bernek egy darab kenyérre. Véget kell vetni a bizonyta­lanságnak és teljes erővel meg kell indítani minden terüle­ten a pártmunkát — mondotta befejezésül Kádár János elv- társ. sorában még igen sok helyen van párt-, szovjet- és kor­mányellenes hangulat. A régi ifjúsági politika nem vezetett eredményre, a DISZ-nek nin­csenek tömegei. Vissza kell térni ahhoz a he­lyes gyakorlathoz, amelyet 1950-ben erőszakosan meg­szüntettek: ifjúsági réteg- szervezeteket kell létrehozni. öt ilyen rétegszervezet mű­ködik már többé-kevésbé. A Magyar Forradalmi Ifjúmun­kás Szövetség az üzemi fiata­lokat tömöríti soraiba, támasz­kodik a szakszervezetek mun­kájára, bár a szakszervezettől fiigeét’en szervezet. Vidé­ken sok helyen létrejött már az EPOSZ. Négy megye kép­viselői már találkoztak Buda­pesten, e halad a központi szerv kialakítása Is- A Magyar Diákok Szövetsége a középis­kolásokat fogja tömöríteni ma­gába a munkát azok végzik, akikét még október 23-a előtt a diákparlamentben megvá­lasztottak. A Magyar őrszem Csapatok Szövetsége el fogja határolni magát az úttörő­mozgalom bürokratizmusától és agyonpolitizáltságától, de hasznosítani fogja a mozgalom helyes képzeléseit és gyakor­latát éppúgy, mint hasznosíta­ni kívánja a cserkészmozga­lom pozitív tapasztalatait. A szervezés itt is folyik. Nem ilyen tiszta a helyzet az egye­temi ifjúság, a MEFESZ szer­vezésével, igen sok irányzat létezik, s minden bizonnyal ezen a területen kell majd a legnagyobb erőfeszítéseket megtenni. t Az ifjúsági mozgalomban semmiképpen sem szabad el­követni a pártnak azokat a hi­bákat, amelyek a DISZ párt­irányítását jellemezték. Attól sem szabad félni, hogy az egyes szervezetekben részlet­kérdésekben a párt és kor­mány álláspontjával ellenté­tes nézetek Is kifejezésre jut­nak. Ezeket a nézeteket hiba lenne elfojtani, vitatkozni kell velük. LOMBOS FERENC (Budapest) elvtárs hangsúlyoz­ta, hogy — bár most háttérbe kell szorítani a pártapparátus egykori munkatársainak elhe­lyezkedési kérdéseit, mégis ezeknek az elvtársaknak a helyzetét minél előbb rendez­ni kell. Lombos elvtárs ismer­tette Győr megyében szerzett tapasztalatait és rámutatott arra, hogy agitációnk :¥sn kezdetleges állapotban van, bár nagy lehetőségek állnak előtte és nagy feladatok vár­nak rá. A következő felszólaló HORVATH ANDRÁS elvtárs (IX. kerület) volt. A többi között hangsúlyozta: tu­domásul kell vennünk, hogy 1949 után a párton belül a ká­derek kiválogatásában kontra­szelekció volt. A becsületes, kipróbált elvtársak közül so­kat eltávolítottak funkcióikból, sőt lecsukták, üldözték őket. Ily módon különböző posztok­ra kerülhettek olyanok is, akik — bár becsületesek, de nem képeseit feladatuk ellátására. Helyes, ha ezek az elvtársak egy ideig régi szakmájukban dolgoznak, de őket a pártból kitenni hiba volna. Elvtár­saink jelentős része még nem mer kiáltani, s ezt a vezető elvtársaknak tudniok kell. Országos kérdések körül folyik a harc, az emberek nagyon figyelnek a vezetők szavára. Ha elhangzik egy-egy kemé­nyebb szó, az elvtársak több­sége bátrabb lesz. PUTNOKI elvtárs (Heves megye) elmondta, hogy a megyei intézőbizottság első­sorban a falvakban, bányák­ban igyekezett megszervezni a pártszervezeteket. Ebben a munkában már elértek bizo­nyos sikereket. Az egercsehi bányászkolóniában rövid más­félnapos munkával százhúsz, százharminc párttagot szer­veztek be. Jól halad a párt­szervező munka Petőfi-bányán is. Itt maga a munkástanács kérte, hogy hozzák létre a párt- szervezetet. A pártba számos olyan egyénileg dolgozó pa­raszt is belép, aki az MDP- nek nem volt tagja. így pél­dául Sarudon 14 pártonk ívüli egyéni gazda csatlakozott az MSZMP-hez. FÖLDES LÁSZLÓ elvtárs (Budapest) rámutatott arra, hogy kezd már eloszlani az a zavar, amely eddig az elvtársak fejében uralkodott. Tisztánlátásukat elősegíti egy­részt az, hogy a párt kielégíti a munkásság jogos követelé­seit, és- kijavítja a régi hibá­kat, másrészt pedig az, hogy a nemzetközi kommunista moz­galom támogat bennünket és egyetért velünk. Tisztáznunk kell azonban még azt, hogy mi­lyen erőkre támaszkodjunk a pártmunkánkban. Különbséget kell tennünk a vezetők és a vezetettek közt, mert nem egyformán terheli őket a felelősség a múlt hibáiért. Természetes, hogy nem maradhatnak to­vábbra is vezetők azok, akik elvesztették a dolgozók bi­zalmát, de az embereket nemcsak aszerint kell meg­ítélni, hogy az elmúlt évek­ben mit tettek. Azt te figyelembe kell ven­nünk, hogy mennyire látják ma régebbi hibáikat, és mi’yen erős bennük az az elhatározásj hogy nem ismétlik ezeket, (Folytatás a 3. oldalon) Minden nap kiesése százmilliós károkat jelent A meggyőző emberi szóé az elsőség Kádár János felszólalása A vita

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents