Dunántúli Napló, 1956. november (13. évfolyam, 259-286. szám)

1956-11-30 / 286. szám

N A P L ó 1956 NOVEMBER R .............. ii—« bá nyászoki Nézzétek meg a Dobrovics-félék múltját és söpörjétek el őket az útból! Nyílt levél Kedves Bányász Elvtársiak! Nagyapám) 33 évig, apám 30 évig, az 1935-ös éhségsztrájkban szerzett haláláig dolgozott veletek együtt. Magam 5 évig ettem a DGT urainak keserű kenyerét. Ma is csak azért vagyok távol, merít az urak jóvoltából 17 éves koromban, 1987-ben Ferenc aknán üzemi bal­eset miatt bányamunkáira alkalmatlanná vál­tam. Azt hiszem mindezek feljogosítanak arra, hogy levélben forduljak hozzátok, külö­nösen akkor, a makor rólatok, közös múltúnk­ról és jövőnkrőt akarok írni. Levelem tárgya két találkozás története. Az első találkozás: 1941 őszén, az akkori DGT Ferenc József aknáján dolgoztam külszíni munkásként. Va­sas I.-en (akkor Somogybányatelep) laktam. Mint ilyen, az István, aknai fürdőben öltöz­ködtem, többszázad magammal. Egy reggel az öltöző egyik padján felállt egy azelőtt szinte ismeretlen, sárgabőrkabátos „bányász” és rá­kezdett: „Testvérek! Éljen Hitler! Éljen Szá­las:! Le a bolsevizmiussal! Sztrájkoljunk!1’ És mi sztrájkoltunk: Már nem emlék­szem rá pontosan, három vagy négy hétig. Sztrájkoltunk, — annak ellenére, hogy a sárgabőrkabátos és testvérei, igen kevesen, egy-két százaléknyian voltak, — de hangjuk annál nagyobb volt. ígértek fűt, fát, de mit kaptunk? Még nagyobb éhséget, nyomort, háborút, romokat, pusztulást. De ez a sztrájk mást is hozott. — Szégyent, Szégyent. 1919 bány ász-vöi'öskatoná ina, az éhségsztrájkok hőseinek, a Pernecker Istvánok, a csertetői vértanuk, Fertig Imrék emlékére. Még ma is szégyelem magam, hogy a sztrájkban, hacsak passzívan m, de magam is elősegítettem a mai napokban oly divatosam hangoztatott „egységet*» Azóta lő ér teff eí. ?945~beo kommunista lettem, s mint ilyen igyekeztem méltóvá válni példa képei mhez, szüléi mhez, szomszédaimhoz, gyermekkori barátaimhoz, a bányászokhoz. Láttam a párt és az állam vezetésében fel­merült országos és helyi hibákat, fel is emel­tem szavam ellenük, munkámban megtettem, ami tőlem telhető volt. Nem ezrekért dolgoz­tam. Fizetésem sohasem volt magasabb, mint nálatok az utóbbi időben egy közepesen ke­reső csillésé; És mégis elsősorban az töltött el megelégedéssel, hogy örökre letűnt a csend- őrsortüzek, az éhségsztrájkok ideje, hogy a mai búnyászgyerekek már nem járnak már­ciusban és novemberben mezítláb, mint. ahogy én és Ti is jártatok: Csak rossz emlék volt 1931—33, amikor apám hetenkirrt 5 napon ke­resztül tétlenségre kárhoztatva, tépelődve és kínlódva ült otthon, mert csak két napot dol­gozhatott. Hittem, hogy Hitlerrel és Szálasival együtt végleg elmúlt a bőrkabátos Szabó Im­rék ideje is. Tévedtem? Attól tartok, hogy ezt igazolja a második találkozás: Október végén vállalatunk munkástanácsa gyűlést hívott össze, ahol szó volt a politikai és gazdasági követelésekről, a sztrájkról. Köz­ben gépkocsin egy esőkabáté* férfi érkezett, aki a Baranya megyei fegyveres erők ellen­őreként és az összes Baranya megyei szénbá­nyászok vezetőjeként mutatkozott be. Előbb meghallgatta a felszólalásokat, majd utána egy jó félóráig beszél t. Igazat adott annak, aki sztrájkot »kart, de annak is, aki nem akart. A követelésekkel egyet is értett, meg nem is. Beszélt, hogy hallja saját hangját. Hangoskodott, hogy mindenki tudomásul ve­gye, hogy ő a pécsi bányászok teljhatalmú vezetője. És ekkor bejött a terembe vállalatunk egyik dolgozója, Dobrovics Emilné, született Jagorináez Anna, Nagyharsány, Kossuth Lajos u. 236. szám alatti lakos, és kb. ezeket mondta: „Ne higyjenek neki. Én ismerem, ma is törvényes férjem. A világ szélhámosa ... stb.” Annak ellenére, hogy az önéletrajzok ideje az elmúlt nyolc év súlyos hibái miatt lejárt, a jelen volt becsületes dolgozók határozottan követelték, hogy Dobrovics Emil mondja el életrajzát, válaszul felesége — enyhén szólva — vádjaira. Elmodta, (de jó lett volna magne­tofon szalagra venni, hogy TI is halljátok) hogy két év alatt vegyész-technikusi, vagy mérnöki oklevelet szerzett (nem tudta meg­mutatni). Munkahelyeit saját maga szerint is úgy váltogatta, mint más az ingét. De mégis 6 év óta Pécsbányatelepen dolgozik ..; Ti megtudhatjátok, bár személyi igazolványa nem ezt igazolja. Családját félévenként hagyja ott:; és még ehhez hasonlók. Először láttuk őt, de senki nem, hitte el egy szavát sem. A hevülékenyebbek ajtót mutattak néki, hogy saját lábán távozhasson. Nem hittem mindaddig, hogy öt-hatezer becsületes bányász nem talált megfelelőbb vezetőt, amíg pár nap múlva a Kossuth adó bemondójától ^zeket hallottam: „Most Dobro­vics Emil, a Báránya megyei bányászók mun­kástanácsának vezetője szól a bányászokhoz és az ország dolgozóihoz.” > Hogy mit mondott, nem tudom, mert a megdöbbenés még gondolkodóképességemtöl is megfosztott. De még mindig azt hittem, hogy mindez az utóbbi hetekben megviselt agyain rémszüleménye. A múlt héten azonban a Pécsi Rádió minden kételyt szétoszlatott, amikor közölte, hogy Dobrovics Emilt és két társát a rendőrség őrizetbe vette. Tegnap hallottam, hogy a pécsi bányászok nagyrésze még ma is sztrájkol, — amikor az országban már csaknem mindenütt, így vál­lalatunknál is mindenki dolgozik, — csak azért, mert Dobrovics Emil a rendőrség őrize­tében van; És ekkor jutott eszembe a bőrkabátos Szabó Imre, az a nevezetes sztrájk és az azt követő évek. Bányász elvtáreak! Mi dolgozni akarunk. Cementet, akarunk termelni, hogy eltüntethes­sük az utóbbi hetek tragikus eseményeinek budapesti nyomait, s hogy később Meszesen, Vasason és Pécsbányatelepen az eddiginél sokkal több lakást építhessetek. Ehhez szén kell, a Ti szenetek. Nézzétek meg Dobrovics Emil múltját, te­vékenységét, személyi igazolványát, munka­könyvét. De necsak az övét, hanem a hozzá hasonlókét is, és döntsetek! Büszke voltam és vagyok ma is arra, hogy az éhségsztrájkok, a csertetői harcok fiának valíhatom magam, mert tudom, mégha ideig- óráig a Szabó Imrék, Dobrovics Emilek felül is tudtak kerekedni, soraitokban meg van, és él az az erő, amely el tudja őket söpörni. Jószerencsét! Beremend, 1956. november 27: Vokó Ferenc, a Beremendi Cement- és Mész­művek dolgozója« Mintegy 800 tagja van már az MSZMP-iiak Komlón A komlói tanácshóza egyik szobájában dolgozik az MSZ MP ideiglenes intéző bizott­sága. Elnöke fiatalember, Ke­lemen László elvtárs. Meg­kértük, tájékoztassa olvasó­inkat a komlói pártszérvezés helyzetéről. — A pártszervezést az ide­iglenes intéző bizottság veze­ti. A nagyobb üzemekben — mint például Kossuth-bányán — ugyancsak ideiglenes inté­ző bizottságokat alakítottunk, amelyek a helyi munkát irá­nyítják. A régi függetlenített titkári tisztségeket megszün­tettük, ezek az elvtársak már szakmájukban dolgoznak. — Elképzeléseink szerint a párlszervezés fő elve: egyéni beszélgetés. Mi nagyon jól tudjuk, hogy a Rákosi-Gerő- féle vezetés bűneiért, hibái­ért nem bélyegezhetünk meg minden volt párttagot. Kom­lón, különösen a bányákban, sokszáz becsületes párttag van, akiket felkeresünk és beszélgetünk velük. Hason­lóan vélekedünk a volt funk­cionáriusokról is. Természe­tesen nem tartjuk méltónak a párttagságra — ez a mi vé­leményünk, egyébként a dön­tést a taggyűlésekre bízzuk, de nekik is ezt tanácsoljuk — azokat, akik visszaéltek funkciójukkal, karrieristák voltak. Tapasztalataink sze­rint a kommunisták már most el is tanácsolják őket. A volt MDP-tagokon kívül sok pár- totlkívüli keresi fel a párt­szervező aktivistákat és kéri vegyék fel őket az új pártba. Rövidesen felülvizsgáljuk a korábban kizártak ügyét is. — Az elmúlt hetekben so­kat beszélgettünk arról, hol, milyen alapszervezetek legye­nek. Ügy véljük — s így is dolgozunk — hogy szükség van üzemi alapszervezetek re, amelyek egybe tömörítik az üzemben dolgozó kommu­nistákat. Az első napokban ugyan néhol rossz szemmel néztek ránk, sőt hallottunk olyan véleményeket is, hogy „itt ugyan nem szerveznek”. Határozottan és világosan megmondottuk: a kommu­nista pártnak mindig volt a nagyobb üzemekben alapszer vezete és ma is lenni kell. Persze, nem ragaszkodunk a régi sémákhoz, nem akarunk minden áron pártszervezetet alakítani. Csak ott hozunk létre alapszervezetet, ahol az élet, a párttagok száma ezt megkívánja. Terveinkben sze­repel, hogy a városban lévő kisebb vállalatok, intézmé­nyek kommunistáit — ahol Vasúti kocsiban, pa’lában laknak az Ausztriába menekült magyarok A nyugat-berlini lapok I felháborodással foglalkoz­nak a Magyarországról el­menekült személyek nyomo­rúságos helyzetével. A nyu­gat-berlini BZ beszámol ar­ról, hogy a menekülttáboro­kat nyugat-németországi ka­landorok keresik fel, akik fűt-fát ígérnek a mene­külteknek és a csinos fia­tal lányokat bárhölgyeknek, bártáncosnőknek és hason­lóknak szerződtetik; „Megjelentek a patká­nyok, előbújtak odvaiteból” — jegyzi meg ezzel kapcso­latban a nyugat-berlini lap. Ugyanez a láp beszámol arról, hogy a menekülttábo­rokban megjelennek a fran­cia idegenlégió toborzó ügy­nökei is. Az osztrák sajtó Is közöl adatokat az Ausztriába ér­kezett magyar menekültek nyomorúságos helyzetéről. A Bild Telegraf leírja a magyar menekültek auszt­riai életkörülményeit. A lap elmondja, hogy sok mene­kült vasúti kocsiban, paj­tában és egyéb, télen lak­hatatlan helyiségben lakik. A lap rámutat, hogy a me­nekültek „hálásak egy tá­nyér bablevesért, egy meleg zugért,“ Gyakorivá vált, hogy a menekültek elhagyják a tá­borokat, amelyekben az osztrák hatóságok elhelye­zik őket. így például az osztrák közigazgatás kép­viselője egy salzburgi saj­tóértekezletén kijelentette, hogy a sitzenheimi táborban tartózkodó 40 magyar kö­zölte, hogy haza kíván térni. Huszonnyolc menekült el­hagyta a tábort. korábban is csak nég1 párttag volt — területi pí szervezetekbe vonjuk. — Erőnkből és idői még csak Komlóra futott külső üzemeket a jövő ten keressük fel. Komlód dig mintegy 800 tagja vaí új pártnak. Olyan ember8 akikben bíznak a dolgof Most választották meg suth-bányán a végleges 0 káslanácsot. Az egyik kör ben, ahol mintegy 150-en tek részt, öt munkástai» tagot választottak: mind öt kommunista. A dolgj jelölték s azt mondták: .,® a mi embereink, bízunk & nük ..Máftutt is hasd* kát észlelünk és ez biztat* jövőre nézve. — Az intéző bizottság páftszervezés mellett a pf munka megindításával Is * lalkozik. Az események *■ mán a kommunisták & visszahúzódlak, de most mind többen lépnek a df vánosság elé, hallatják kát, elsősorban a murtkR nácsokban. Ezt a véteni megerősítette Bertus Imi-« a Kossuth-bánya idei!?'6’ intéző bizottságának je is, A kommunisták a rd1 ka teljes felvételéről be** getnek a bányászokkal #1 igyekeznek megértetni denkivel, hogy a sztrájk de érdeke a munkásoknak. ®j teljesen követelik, hogy j ben a kérdésben is ne dj sok, hanem a maguk feje V» menjenek a komlóiak. — Befejezésül azt szé# ném mondani: a párt ve# szerve ideiglenes. Most ' szülünk kommunista ákv értekezletre, ahol vél intéző bizottságot valas# Komló legjobb, tisztelj álló kommunistáiból s itt tározunk a további tenni* lókról is. Mi is költöznénk A sajtó tájékoztatása alap­ján értesültünk arról a min­denképpen fontos ténykedés rőt, amellyel a pécsi hatósá­gok minden eszközt meg­ragadva gyorsan igyekeznek enyhíteni a lakáshiányon. Ezt a magunk részéröl öröm­mel vesszük tudomásul. Ugyanakkor azonban idő­szerűnek tartjuk felvetni a Zeneművészeti Szakiskola el­helyezésének problémáját is. Nem azért, hogy hátráltas suk a fent említett fontos akció gyors és hathatós le HA EMLÉKEZETEM nem csal, október harmadika le­hetett* amikor betoppant a Nádorba és egyenesen felém tartott. Leroskadt a székre, homlokát törölgette s kifa­kadt: — Hát most mit szólsz? Az emberek — már úgy értem, hogy a tömegek kispolgári rétege — töri magát az új­ságárus előtt. Mindenkinek Irodalmi Újság kell. Falják azt a szennylapot. Hát hová jutottunk?! Idegesen megrendelte feke­téjét, felöltőiét csak kigom­bolta, mert Safranek a szóra­kozóhelyeken az istennek sem veti le a nagykabátot, nehogy valaki megvádolja: „Lám, a Safraneknek, a sze­mélyzetinek, kispolgári be­ütései vannak* mert kávé­házba jár -.: .** Szóval ezért. Ugyanis Safranek egy pi­tiáner kis vállalat személyze­ti előadója. Volt. Amikor kifújta magát, elö- rehajolt s előrántott egy Iro­dalmi Újságot) — Látod? A kezemben összegyűrték, Ot forintot kí­náltak érte, de annyit nekem ie megér m No de nem is ez a lényeg — folytatta emelt hangom, — hanem az, hogy az írók lázttanak, Ebben a számban ts. A Háy Gyula, meg ezek, hiszen ismered őket. Ezeknek m párt semmi, ezeknek a dolgozó tömeg semmit esu* «w* *m#míják A „pittance" Safautck már Rákosi elvtársat is, pedig öregem — nem azért mon­dom, mert én párttag va­gyok, nem akarok hazabe­szélni, de — az öregnek, Rá­kosinak vannak érdemei. S most így félreállítani! Meg hát ez a Déry is! Mit akar? Hol voltak ezek, amikor én már negyvenötben, meg negy­venhatban falujáráson. , » n,És Safranek immár ki tudja hányadszor, újra bele kezdett a mesébe, amelyből 6 úgy emelkedett ki, mint az ország egyik legharcosabb agitátora, falujárója, mun­kásmozgalmi harcosa, i c * Azután elrohant. Még a feketéjét is elfelejtette kifi­zetni . , 4 MIT TESZ ISTEN, itt a ftyrradalom, a városi tanács előtt tömeg, a nagyteremben ülésezik a bizottság s az egyik padsorban valaki ór­áit em Polgártársakul Uraim ! Nincs itt helye a sok dumá­nak! Akár nyugatról, akár keletről jön az ellenség, mi megvédjük a várost! Elv .. ■ polgártársak! Fegyvert kell szereznünk, merit»« S nagy hevületében kigom­bolta feöltójét. hogy lássák a derekára kötött otromba nagy revolvert. Ez az ember* Safranek volt, a hajdani sze­mélyzetis, amit ugyan csodá­latosan titokban tartott. Saf­ranek tehát ordított, — az ülésezők értetlenül néztek egymásra, — de hagyták be­szélni, elvégre ehhez joga van. Safranek ezután észrevett engem az ajtónál, úgy hogy lelkesedése még nagyobbra nőtt, s ezzel a felkiáltással: „Éljenek az írók és az új­ságírók ...!” — be is fejezte a felszólalását. Nem vártam meg a tap­sot , * i Kimentem a folyósora. hogy elszívjak egy cigarettát. Az ülésteremben csend lett, egy valaki beszélt csak, hogy mit azt nem tudom. Csupán szófoszlányok szűrődtek ki az ajtó mögül: „Mert polgártár­sak ...! i ..Ez az ember. ,■, személyzeti..» elfűrészelt... az anyja uriste.. .” Szóval valahogy így. De mire e sza­vak értelmét megfejtettem volna, kitárult az ajtó és ki­penderült a folyósora Safra­nek. Tapintatosan elfordultam. Safranek kényszeredetten mosolygott, nyakkendőjét igazgatta, majd elbúcsúzott: — öregem, látod, alig akar­nak elengedni! De hiába, sietnem kell. Rámbízták a nemzetőrség egyik csoportját, ma éjszaka összeszedjük az ávósokat meg a fejeseket, Lesz itt ne mulass, ne félj! Föl a fejjel, öreg fiú! S elvágtatott. S VAGY KÉT HETE újra láttam a Nádor kávéházban. A mögöttem lévő zöld plüs­sel borított boxban két ember beszélget. Arcukat nem lá­tom, csak a hangjukat hal- lórii. — Szóval... elvtársam, le » váltani ezt az egész bo­il — Kiket? — kérdezi a másik. — Kiket! Hát az újságíró­kat! Ellenforradalmi banda. Öregem, ezek a forradalom alatt ágáltak, hogy így, meg úgy, pedig hát..» Ha én nem megyek föl a városi ta­nácsra, a bizottság ülésére, akkor öregem itt vérfürdő teszi Fegyvert akart a tömeg. Fegyvert,..! Érted? Alig tudtam lecsillapítani őket.,a Félórás beszédet mondtam a bizottságon, mire belátták, hogy nem megy az csak úgy! Mondom neked, a firkászok ellenforradalmárók. Legalább is a szekerüket tolják.,, — S veled mi van? — Mi lenne7 Ott vagyok az üzemben, öregem, én már az első napon bementem, mert tudom, hogy termelés nélkül nincs élet. Dehát egyedül nem dolgozhatok. Igaz, hogy most a munkásta­nácsba akarnak választani. Gondoltam, nem fogadom el, tudod, a pozíciót mindig utáltam. Személyzetisnek is erőszakkal tettek oda annak­idején, hiába mondják, hogy én a Hanákot megfúrtam! De most azért kivételesen el­fogadom a muhkástanácsl be­osztást. Ne félj, akik a for radalom alatt üvöltöttek, azokat most el kapjuk. Majd én is jobban körülnézek az üzemben. Lesz itt ne mu­lass, ne félj1 Föl a fejjel, öregfiú! Hátranéztem. Safranek volt. NÉHÁNY NAP MÚLVA a Kossuth utcán megdöbbenve torpanok meg a járdaszélen. Két rendőr kisér egy férfit. Nagyon ismerősnek tűnt a felöltő, a gyűrött „kádersap­ka”, a csámpás félcipő Te jó ég! Hát ez a Safranek! Eléjük vágok, hogy megbizo­nyosodjam a férfi kilétéről. Közelebb érnek. Nagy kő esett le a szivem­ről. Nem a Safranek volt. Hálistcnnek! Hogyan le gon­dolhattam volna! Hiszen a Safranek csupán csak egy pitiáner kis karrierista. Ez pedka meets veszélyes, igazi RABF-ERÉNC bonyolítását, turném kötelességünknek taríu hogy javaslatunkkal feli* juh problémánkra az m kesék figyelmét. Iskolánk, amely közép főiskolai funlcciát tölt egyszerre, jelenleg a MM király utcai általános épületének kevesebb negyed részében műim Helyszűke miatt azonban Deák utcai üzlethelyiség is tanítunk. Ez az ám nemcsak méltánytalany . tarthatatlan is egy m múltú (170 éves) és a vú, kulturális életében eW1*; munkát végző intézményt, letően. Hiszen elemi fém lek hiányoznak, s neh#“, gelnket csak tetőzi a K osztottság. A társbérlő a*, lános iskola viszont mdrj gén várja, hogy elköltöző mert 6 új tanteremmel £ vülve jelentős segítség jutna, és egyben az általános iskolai lerem-W lémán is segítene. Az 1959—60-ra tervezn i 1953-ról eltolt építkezés még távöt van. Kérésünk a következő- j, Illetékes hatóság adßj részünkre a pécsi kiégni parancsnokságnak a PefC'(- utcában lévő épületét (% Iparkamara), amelyet Ú<; kitás nélkül tudnánk nálni. Ml átadnánk főéPfe részünket a Mátyás Mjl utcai általános iskoláé^ (legkevesebb hat tant*1' és mellékhelyiségek). « Irodai célokra felája1>j nánk a Deák utca 3. ^ alatti 5 szobánkat. „ > Ez a megoldás nemere*^ mi iskolánk problémájú t daná meg, de segítené \ megnyugtató általános épfy rendezési ie. Ugitaruő;K még a majdnem bekövú\) átalakításaikat is figyelj véve, jelentős Ősszeget h haditana fel: tervezett kezés előirányzatából, **) Ivet. akkor fontosabb néw\ disági vagy kultúráin húzásra, pl. általános H’V '<ére lehetne tordHá*‘\ Zeneművé* aeti Szakis^ j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents