Dunántúli Napló, 1956. november (13. évfolyam, 259-286. szám)

1956-11-30 / 286. szám

NAP í; rt 193« NOVEMBER 3» n VILÁGHÍR ADÓ mSliir íanos’ a. forradalmi munkas-paraszi kormány el- e interjút adott a Pravda Ja Komszom°Isaka J'a Pravda osftóinak. Elmondotta, hogy t„Üür5'J*t «“M**«* * magyar XTa,?y.és az országgyűlés tál jóváhagyott szerződések t*rtl!!?segyezéf*'k értelmében tartózkodtak Magyarország te- , ten> valamint, hogy a szov- a maevar kor- "»ny kérésére segítettek az enentorradalom leverésében. elvtárs a továbbiakban U™Ut?ínti’ h°ey » magyar Kormány alapos megfontolás “tan határozta el magát erre l'^src’ amelynek a szovjet t„„,,a"y is csak hosszas meg- ■°nto)ás után tett eleget. * A Reuter hírügynökség meg em erősített hírek alapján " hogy Vas Zoltán. Lukács «yorgy és Szántó Zoltán kö- Komái?' |^asy Imre csoportot * SüH°r*a’. a Ksye­l,r. Munkáspárt első titkár» Jelentette, hogy véleménye a magyar-lengyel kap- hasonló alapelvek -érint fognak alakulni, mint szovjet-lengyel kapcsolatok. *7 Lengyel Egyesült Munkás- V- mélységes fájdalommal tudomásul, hogy a ma- t helyzet olyan irányban Jiodött, amely a szovjet csa- Utrt'i beavatkozásához vezé­rt, V. ,— folytatta Gomulka, hozzátette: a Szovjetunió om törekszik Magyarország sazoasági elnyomására. * Pineati francia külügymi- “sztcr és iMenderesz török ^«mtero.nök tárgyalásokat Selwyn Lloyd angol “mgymlniszterrel a közép- keleti helyzetről. * Az ENSZ karhatalmi erők Jugoszláv egységei tegnap meg­főztek Port Sa.idba. * Ali Sabri, az egyiptomi köz- «tsssági elnök politikai habi­ba, iek Ugi* a kairói rádió­in: i. be,e.,*ntette: Az egyipto­mi kormány kérte az ENSZ-t, h»gy határozza meg az angol, •randa és izraeli erők kivo­násának határidejét. A köve­tést Sabri már eljuttatta Hammarksjöld főtitkárhoz. * Ben Gurion izraeli minisz­terelnök az egyik délafrikai aPnak kijelentette, hogy Iz- 861 • mihelyt megérkeznek a nemzetközi karhatalmi erők, gyónja csapatait a Sinai fél­Csőn En-laj kínai miniszter­elnök tegnap az indiai Parla- mentben kijelentette: India es Kína elhatározta, hogy együt­tes erőfeszítéseket tesz, hogy az idegen csapatokat Egyiptom területéről kivonják. Csou En- laj hangsúlyozta, hogy kormá­nya teljes egészében támogat­ja az Egyiptommal kapcsolatos indiai álláspontot. * Az algériai felkelők tegnap általános támadást indítottak a franciák ellen. A támadás^ nak eddig mér több mint 150_. francia halottja és sebesült je J van. S * i Wladislav Oomulka, a Een-; gyei Egyesült Munkáspárt első: titkára tegnap kijelentette,; hogv a küszöbönálló választ a-; sokon a I/EMP az egyesült: néppárttal és a demokrata nép-: párttal közös programmal lep: fel. A lengyelországi demokra-; tlzálási folyamat új tartalmat- kölcsönzött a politikai pártok együttműködésének. * India moszkvai nagykövete tegnap átadta Bulganyiin szov­jet miniszterelnöknek Nehru indiai miniszterelnök válaszát a leszerelésre és a nemzetközi feszültség enyhítésére vonat­kozó november 17-4 szovjet javaslatra. Nehru válaszában hangoztatja, hogy India haj­landó résztvennd a leszerelés’ megbeszéléseken, ha a többi* ország is kívánatosnak tartja 1 azokat. _ i * A nyugatnémet képviselő*! ház tegnap jóváhagyta a Saar-j vidékről szóló francia-nyugat-: nérnet egyezményt. * ! Haiilé Szel assisié etiópiaa csá-j szór tegnap Rangunba érke | zetb # Árleszállítás volt Csehszto | vákiában. Főleg az élelmiszer-; árak csökkentek. * A Christien Sience Monitor című amerikai lap „Az afrikai válság kimeríti Franciaország kasszáját” címmel foglalko­zik Franciaország súlyos pénz­ügyi nehézségeivel, amelyet az algériai háború idézett elő. „A jelentős devizakészletek veszé­lyesen csökkentek — írja a lap. — Csupán az elmúlt ki­lenc hónap Franciaországnak 500 millió dollárba került”. A lap megjegyzi, hogy Francia- ország, amely a múltban bel­földi termelésből fedezte élel­miszerszükségletét, most kény­telen nagymennyiségű gabonái és más élelmiszert valuta el­lenében importálni. A Jugoszláv Szövetségi Nép­köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából a belgrádi nemze­ti színházban ünnepi hangver­senyt tartottak. Jelen voltak: Mose Pijade, a szövetségi né­pi gyűlés elnöke, Csolakovics. a szövetségi végrehajtó tanács alelnöke, Iván Gosnyák hadse­regtábornok, honvédelmi ál­lamtitkár és más hivatalos sze­mélyiségek, továbbá a diplo­máciai testület tagjai. Kéthly Anna a magyarországi ellenforradalomról ■ ‘ - I .. • ..U 1 * .— . t 1 — I — — 1 A _ I nhl «tAjÜKlt-alr ls/\d\f Irőimiiniia Mint az österreichische dksstimme írja, Herbert .Vehrier, a nyugatnémet Szo­ciáldemokrata párt vezető­cégének tagja, a napokban be­szédet tartott Hamburgban, a nyugatnémet szociáldemokrata párt funkcionáriusai előtt. Wehner részt vett a Szocialis­ta Tnternacionale bécsi veze­tőségi ülésén és hamburgi be­szédében részletesen Ismer­tette Kéthly Annának novem­ber 2-i bécsi beszámolóját a magyar helyzetről. Az Öster­reichische Volksstimme a kö­vetkezőket Idézi Wehner be­szédéből: „Amikor Kéthly Anna be­számolóját tartotta Becsben, már megállapította, hogy a magyar népmozgalmaf az a veszély fenyegeti, hogy más erők befolyása alá kerül. Az.t mondotta, az ÁVO ellent gyű­löletből tömegőrület lett. amelyben mindenkit meg akartak semmisíteni, akit az­Tompa Mihály Levél egy kibujdosott barátom után Ki messze, messze vagy, kinek hajója már A zúgó tengeren remélve, küzdve jár. Vagy a boldog világ előtt horgonyt vetett: Egy hét szót, jó barát, hadd szóljak még veled: Nem is érlek be tán. mint madárt a haraszl Amelyet a szellő azon fáról szakaszt, Hol vesztett fészke állt s kisded családja benn S a távozó után lebbenti csendesen. Lelked mit érzett, hogy elhagyód e hont midőn úgy hagyta., el, hogy sohse lásd viszont? Nem állított meg a határnál valami? Itónszeretet, ha azt ki tudnók mondani! Égnek fejed felett nagy fényes csillagok, A gazdag föld ezer virágtól mosolyog; Ah, de azok neked mint ösmeretlenek! 8 nem ezek közt valál futkározó gyerek. Mert a boldogságra kevés csak a jelen A matton épül az s az emlékezeten; Örömeinkre szint s derűt titkon az ád. Mint a gyök adja a virág színét, szagát. Szó nélkül távozál, — nem vádollak, hiszen Hogy kínos lett volna búcsúznod, elhiszem! A daru is búsan kláltózik, pedig Egész nemzetével útra kerekedik. Mégis, mégis minek hagytál bennünket el? Meglásd, ha itthon fájt, ott is fáj a kebel: I Bizony, ha lelked fáj, ha rajta seb vagyon: : Könnyebben begyógynl a honi hantokon. ! S ha vígan lépted át a háznak küszöbét. ! Honnan vidám zene s pohár csengett eléd: Nincs lelked, hogy meleg részvéttel hágjad át, Midőn nagy bú miatt gyászt öltött a csatád? Ha aki fölnevelt, a kedves jó anya, Betegen, rongyosan elédbe állana: Karjába omlanál, ölelve melegen, Azért, hogy rajta már nincs bársony és selyem. Mégis szülő honod*, a legszentebb anyát, ; Nehéz óráiban, rossz gyermek, elhagyód! • Mert úgy szerelted, hogy tovább nem ftézhetéd • Sápadt arculatát és könnyező szemét. ■ • Mert akit szeretünk, míg ajka mosolyog: • Búbánatában is legyünk osztályosok! • Vegyük el a csapást, mikép a jó napot, : S egymást ne hagyjak el, ha a sors elhagyott! Nines-e elég sebed, oh népem, ami táj. Hogy elszéledsz, mint a pásztor nélküli nyáj.... Itthon még nemzet vagy, bár gyászba öltözöl!: Koldus földönfutó más nemzetek között. S te mit mívelsz? Mi sors kíséri életed? Megadta a remény, mivel kecsegtetett? Ha hallanád szavam, tudom mit érzenél: Szivet cseréljen az, aki hazát cserél! Hol annyiszor vígan baráti-ozál velünk: A kerti hárs alatt úgy e!-emlegetünk! És a szokott helyen szemünk gyakran keres. De széked örökre üres maradt... üres...! S ha koccan a pohár, — míg a meleg szavak A bujdosók nevét éltetve hangzanak, —• Nem hangzik össze jól, — csengése oly siket... Oh hogy ne volna az? — hiányzik a tied! Miért is nem vagy köztünk elbújdosott barát!? Minden szó és emlék búsan utal reád...! Bejárom a mezőt, a zúgó patakot, Hol ábrándos lelked gyakorta mulatott. Megnézem elhagyott kerted, s szilvásodat, hol ápoló kezed nem nyes, nem oltogat; Minden úgy elvadult, úgy elhagyatva van, Csak a vad természet munkál szabálytalan. Ledőlt gyeppamlagod’ befútta a szeder, Virágos ágyaid mohar, gaz verte fel, Öreg szüléd szegény, mitsem gondol vele Te voltál szivének virága.. > öröme...! Befordulék hozzá: már sokkal csendesebb. Mélyen talált szívén beljebb vonult a seb: Mint a láng elsőben felcsap, s ha ellobog: Hamu fedi el az élő zsarátnokot.,« Részel ereit fink ... ő is szólott, de keveset, — Kíméltem fájdalmát s nem emlitém neved; S mellette a bánat keserűn meghatott, Hógy úgy kell tartanunk, mint aki már halott! Pedig te élsz. Élj is, barátom, boldogan! Erős légy, ha mégis a bánat megrohan; Mert hosszú hervadás emészti azt a fát, Melyet nagy korában tesznek más földbe át. S midőn hazánk felé a vándor madarak. Hazádnak partiról majd visszaszállanak: Távol más világból, nagy tengerek felett. Küldd vissza nékiink e szíves üdvözletét! zal vádoltak, hogy kommu­nista párttag és funkcionárius. Nemcsak ezeket, hanem gye­rekeiket és feleségeiket is ül­dözték, megölték és nemcsak megölték, hanem olyan mó­don gyilkolták lé, hogy azt le sem lehet Írni. Kéthly Anna azt mondta, hogy ezeket az eseményeket csak azokhoz a borzalmas időkhöz lehet hasonlítani, melyeket á magyarok 1919- ben a magyar tanácsköztársa­ság megdöntése után a Horthy Iratom idején éltek át. Kéthly kijelentette, hogy Ytindszenthy bíboros. akit .vekben a napokban bocsá- ottak szabadon, lett ezek­nek a — mint mondotta — fehér elemeknek a zászlaja. Magának Mindszenthjmek -em volt fontosabb dolga, -nin’hogy beszédeiben a régi ötdbirtok-viszonyok helyre- dlítását és a katolikus egy- 1áz, javainak visszaadását kö­vetelje. Október 31-én a bu­dapesti felkelő diákok fel­szólították a bíborost, — mon­dotta Kéthly —1 hogy szün- esse be aláaknázó tevékeny­ségét“ — idézi az osztrák lap Vehner beszédét. Haza tel építési ,ihpontok működnek Aí Október 23-At követé események során szárhos magyar állampolgár hagyta el az országot. Az utóbbi napokban azonban mind több azoknak a száma, akik visszatérnek Magyar- országra. A hazatérők ól­meneti gondozása és lakó­helyükre Való mielőbbi to­vábbítása érdekében Győ­rött, Szombathelyen és Za­laegerszegen az Országos Rendőrkapitányság hazate­lepítési központot állított fel A központokban a hazatér­tek díjmentes étkezést és szállást kapnak. A haza­térteket igazolással látják el és gondoskodnál: lakó­helyükig történő dijinehles hazaszállításukról. Á köz­pontok a beérkezéstől számí­tott 48 órán belül minden­kit útba indítanák lakó­helyére. A Pécsett működő délszláv nyelvű iskolában e hét elején megkezdődött a tanítás. A ta­nulók javarésze vidéken lakik, ezért jelenleg csak a növendé­kek huszonöt százaléka vesz részt az oktatásban. Most már biztosított az iskola tüzelőeüá- tása is. EGY KŐPADON ültem Rio de Jeneiróban, éppen a Cukor- ‘üveg-heggyel átellenben, és *Őtéten néztem magam elé. Kezemben tompa ceruzát tar- toltam, melynek fája már rég ránött a grafitra, és ákombá- ffomokat firkáltam noteszem­be. Mindennap felírtam magam- üdk pénzügyeim folyását — ez ö szokás még apámról maradt rám _ s römd vázlatban a bdpi eseményeket is. „Rio de eiró elragadó város — ezt btani be tegnap. — Bevétel: vajas sütemény, kiadás: ,la!száz reis”. Ma azonban nem v°!t semmi feljegyezni valóm. E9y csemegekereskedés ki- rükatát nézegettem az imént, °zért. volt olyan komor a han- Qülatorti. A szájamban össze- ‘ütött a nyál, de a kezem aka- ’’ütlanul is ökölbe szorult e dús di'akat láttán, melynek gúlá­ba rakott gyümölcsei úgy mo­tyogtak, pirultak, mint az Előkelő hölgyek arca az aveni- an Vettem a noteszemet és ®:! írtam belé: „Mit ér a szép- ha üres a bendő! Gyűlö- t mindenkit!” Azt a kövér urat például, ebben a pillanatban a pa­elé gurult vadonatúj autó- határozottan te tudtam ijTJ“ ütni egyetlen csapással ör“tó csilingelt az autóban. hnvn rtodAlatósan finom és bangón, amilyent talán j ' tonyos törpék templo- 'ehet. hallani ünnep’ d0í , vagy ■seppköhnrian ú, ha me all törteti az em tehet "'1,náy. barna cseppkő­~~ Her^elinth - krnkom « Potaky Dezsői £ X Qy kövér ember, s felnézett a fe­jem fölé. — Two minutes, my dar­ling — epeden vissza egy női hang a balkontól — csak két perc, szivecském! A kövér úr elégedetten és szótlanul hallgatta tovább a törpék zenéjét, pillantást sem vetett rám., nyilván az sem érdekelte, hogy én is megosz­tom. vele a muzsika élvezését. Legfeljebb, hogy több sze­rencséd volt, mint nekem, te hízott birkócslia — gondoltam sötéten — miben vagy különb nálam?... En ts tudom, mit jelent az: two minutes, my darling... Megnéztem magamat az autó oldalának fekete tükré­ben: csapzott haj, beesett or­cák, égő szemek néztek vissza felém. Azt a Hermelindát nem fo­gom megvárni, semmi esetre sem — gondoltam magamban, és máris felkeltem, hogy men­jek a dolgom után. —Halló fiatalember — mo­solygott felém a kövér atyafi — nem vinné el feladni ezt a levelet? — De nem ám, uram, nekem is van kettő a zsebemben, ez- idelg még nem állott módom­ban feladni őket — válaszol iám vissza angolul olyan vá- '(isiiékoran és ékesen, hogy 'hág a halott Byron is száját (isuesorltolta volna ennek hal­latára. S miközben tovavitt elképzel­tem, hogyan megy dt arcának gömbölyű mosolya ijedt hök- kenésbe. A VILLANEGYEDBEN jár­tam, késő este volt már, gyé- rült a forgalom. Csend volt. köröskörül, csak a leeresztett függönyök mögött zongoráztak finom kisasszonyok. Jó lelt volna bebámubti az ablakuk mögé. Lám, a finom kisász- asszonyoknak jól megy a so­ruk! Drága süteményekét esz­nek vacsorára, lebegtetik fehér kezeiket a billentyűk felett, mint ahogyan a pillangók szállnak egyik virágról a má­sikra, és nem okoz nekik gon­dot hol hajtsák le álomra fe­jüket. Mi lenne, ha betörnék hozzájuk, kifosztanám kamrái­kat, vagy felmászva egy fára, meglesném őket, amint éppen vetkőznek, és rabolnék szépsé­gükből? Kerékpáros rendőrök árnya tűnt fel a sötét fasor torká­ban, karjukat egymás vállán tartották, mint a boldog szerel­mések, az arcomba néztek für- Icészőn, aztán mentek tovább. Amint surrant kerékpárjuk, olyan hangot hallatott, mint a szálló szitukötő. Éji szállásom /elől hamaro­san döntöttem. Ismertem egy kellemes kis parkot az XJrca- hegy oldalában, aludtam már ott egyszer. Bár akkor telihold sütött, ami kockázatossá telte az ottalvást, s amellett az éh­ség meg valami rossz emlék is ktm.íolly mégiaemíetaép aefá uz éjszaka. Álmodni is olyan szépeket lehet ott, mert köny- nyú fuvallat legyezgeti az em­ber arcát, mikor átsuhannak rajta a felhők árnyai. Ma azonban nem fekszem le ad­dig, amíg meg nem ettem a magam Vacsoráját. Így, miután határoztam az éji szállás dolgában, egy kicsit frissebben indultam a kikötő felé. Hátha jön be valami ha­jó az éjszaka, és be tudok fér­kőzni valamelyik segédszakács kegyeibe. A CINELAND1ÁBAN, ahol káprázatos mozik sorakoznak egymás mellé, és transzperen- selkket, mint a nagy gyártü- zek pirosra festik az égboltot, csavargók flangéroztak. Mint a pillangók melengették ma­gukat a fényben, szájtátva bá­multák az autón érkező tün­déreket, akik könnyű mozdu­latokkal lebegtek a mozik be­járata felé: Egyszerre csak szembejön velem a tarháló Gerö. — Kolléga úr — mondja, miközben gyengéden belémka- rol — ismer engem, és tudhat­ja, hogy nem vagyok lumen, huszonnégy karátos ember sem vagyok. De ha egyszer becsü­letszavamat adom, akkor arra mindenki mérget vehet. -., — Sajnálom, Gerő úr — sza­kítom félbe a beszédét — még ha huszonnégy karátos volna, akkor sem' tudnék kölcsönad­ni. Egyszerűen azért, mert nin­csem, Egy fillérem smcs.r, S tudja, súgok magának valamit, Késő este van már, de én ma még csak nem is reggeliztem — Az baj !— mondta eltű­nődve, és megállt az út köze­pén. —■ Hallgasson ide — kiál­tott fel aztán lelkesülten — ismeri maga a vörös Kalte- neckert? — Igen, ismerem látásból. — Nos, hát én éppen ma ta­lálkoztam vele. Azt mondja, van itt egy étterem a Rua do Café és a General Ozorio sar­kán. Annak egy nagyon de­rék, jószívű pernambucói em­ber a tulajdonosa. Kövér és kékszemű. Próbálja meg nála. Mi baj történhetik? Ha egy­szer már bevacsorázott, ezt többé senki el nem veheti ma­gától. Csöndes és sötét volt már minden a kikötőben, a kapuk­ban Őrök állottak, állig burko­lózva köpenyeikben. Csak né­hány világítótorony keverte, forgatta a fényt. Kéklnges an­gol matrózok sétáltak a kocs­mák között és megvertek min­denkit, aki nem fogadta el meghívásukat, hogy együtt tgyék velük. Két ilyen részeg összetalálkozott, egy alacsony portugál s egy létra angol. Be­széltek egymáshoz, mindegyik a maga nyelvén, számtalan­szor kezet fogtak, közben haj­ladoztak szakadatlanul. Ügy látszik ezek összebarát­koztak gondoltam, de eb­ben a pillanatban már elcsat­tant az első n&e&i Az angoLMr pos tenyérrel társának kopasz fejére ütött. Bőmbölcs, ordítás rázta meg egyszeribe a levegőt, mintha oroszlánok haldokolná* nak a szomszédságban. Máris ott termettek a rendőrök, akik nécfyesével-ötösével állandóan itt cirkálnak a lebujok közelé­ben. Én is szaladtam. A RUA DO CAFÉ egészen kihalt volt már, amikor oda­értem. Hallgató, sötét házak, melyek mögül szinte hallani lehetett az alvó emberek ne­héz lélekzetét. A vendéglőből még fény vetődött ki az utcára, de már odabent is kezdtek ké­szülődni a zárásra. Egyetlen- egy vendég ült csak az étte­remben, s az asztalokról kezd­ték már lehúzni a térítőt. Az ételek látása egyszerre feléb­resztette szunnyadó éhsége­met. Megrémülve a gondolat­tól, hogy elkésem s megint éhesen kell lefeküdnöm, habo­zás nélkül beléptem. f— Jő estét, Zárnak már? —■ Nem uram, van még egy félóránk, tessék csak nyugod­tan letelepedni. Az utolsó ven­dég mindig a legkedvesebb —t mondta a tulajdonos. Azonnal ráismertem hatal­mas, kövér termetéről és kék szeméről, mely jóindulattal mosolygott felém. Valószínűt- lenül világoskék szinü szeme volt, olyan mint a berlini kék sok vízzel keverve. — Mivel szolgálhatok? **i kérdezte s meghajolt. — Egy menüt szeretnék en­ni — mondtam a legóvatosabb feltételes módban, amely cs&k iltet éhhez a helyzethez. — Lehet, uram. Máris auek értés 1 (folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents