Dunántúli Napló, 1956. november (13. évfolyam, 259-286. szám)
1956-11-30 / 286. szám
NAP í; rt 193« NOVEMBER 3» n VILÁGHÍR ADÓ mSliir íanos’ a. forradalmi munkas-paraszi kormány el- e interjút adott a Pravda Ja Komszom°Isaka J'a Pravda osftóinak. Elmondotta, hogy t„Üür5'J*t «“M**«* * magyar XTa,?y.és az országgyűlés tál jóváhagyott szerződések t*rtl!!?segyezéf*'k értelmében tartózkodtak Magyarország te- , ten> valamint, hogy a szov- a maevar kor- "»ny kérésére segítettek az enentorradalom leverésében. elvtárs a továbbiakban U™Ut?ínti’ h°ey » magyar Kormány alapos megfontolás “tan határozta el magát erre l'^src’ amelynek a szovjet t„„,,a"y is csak hosszas meg- ■°nto)ás után tett eleget. * A Reuter hírügynökség meg em erősített hírek alapján " hogy Vas Zoltán. Lukács «yorgy és Szántó Zoltán kö- Komái?' |^asy Imre csoportot * SüH°r*a’. a Ksyel,r. Munkáspárt első titkár» Jelentette, hogy véleménye a magyar-lengyel kap- hasonló alapelvek -érint fognak alakulni, mint szovjet-lengyel kapcsolatok. *7 Lengyel Egyesült Munkás- V- mélységes fájdalommal tudomásul, hogy a ma- t helyzet olyan irányban Jiodött, amely a szovjet csa- Utrt'i beavatkozásához vezért, V. ,— folytatta Gomulka, hozzátette: a Szovjetunió om törekszik Magyarország sazoasági elnyomására. * Pineati francia külügymi- “sztcr és iMenderesz török ^«mtero.nök tárgyalásokat Selwyn Lloyd angol “mgymlniszterrel a közép- keleti helyzetről. * Az ENSZ karhatalmi erők Jugoszláv egységei tegnap megfőztek Port Sa.idba. * Ali Sabri, az egyiptomi köz- «tsssági elnök politikai habiba, iek Ugi* a kairói rádióin: i. be,e.,*ntette: Az egyiptomi kormány kérte az ENSZ-t, h»gy határozza meg az angol, •randa és izraeli erők kivonásának határidejét. A követést Sabri már eljuttatta Hammarksjöld főtitkárhoz. * Ben Gurion izraeli miniszterelnök az egyik délafrikai aPnak kijelentette, hogy Iz- 861 • mihelyt megérkeznek a nemzetközi karhatalmi erők, gyónja csapatait a Sinai félCsőn En-laj kínai miniszterelnök tegnap az indiai Parla- mentben kijelentette: India es Kína elhatározta, hogy együttes erőfeszítéseket tesz, hogy az idegen csapatokat Egyiptom területéről kivonják. Csou En- laj hangsúlyozta, hogy kormánya teljes egészében támogatja az Egyiptommal kapcsolatos indiai álláspontot. * Az algériai felkelők tegnap általános támadást indítottak a franciák ellen. A támadás^ nak eddig mér több mint 150_. francia halottja és sebesült je J van. S * i Wladislav Oomulka, a Een-; gyei Egyesült Munkáspárt első: titkára tegnap kijelentette,; hogv a küszöbönálló választ a-; sokon a I/EMP az egyesült: néppárttal és a demokrata nép-: párttal közös programmal lep: fel. A lengyelországi demokra-; tlzálási folyamat új tartalmat- kölcsönzött a politikai pártok együttműködésének. * India moszkvai nagykövete tegnap átadta Bulganyiin szovjet miniszterelnöknek Nehru indiai miniszterelnök válaszát a leszerelésre és a nemzetközi feszültség enyhítésére vonatkozó november 17-4 szovjet javaslatra. Nehru válaszában hangoztatja, hogy India hajlandó résztvennd a leszerelés’ megbeszéléseken, ha a többi* ország is kívánatosnak tartja 1 azokat. _ i * A nyugatnémet képviselő*! ház tegnap jóváhagyta a Saar-j vidékről szóló francia-nyugat-: nérnet egyezményt. * ! Haiilé Szel assisié etiópiaa csá-j szór tegnap Rangunba érke | zetb # Árleszállítás volt Csehszto | vákiában. Főleg az élelmiszer-; árak csökkentek. * A Christien Sience Monitor című amerikai lap „Az afrikai válság kimeríti Franciaország kasszáját” címmel foglalkozik Franciaország súlyos pénzügyi nehézségeivel, amelyet az algériai háború idézett elő. „A jelentős devizakészletek veszélyesen csökkentek — írja a lap. — Csupán az elmúlt kilenc hónap Franciaországnak 500 millió dollárba került”. A lap megjegyzi, hogy Francia- ország, amely a múltban belföldi termelésből fedezte élelmiszerszükségletét, most kénytelen nagymennyiségű gabonái és más élelmiszert valuta ellenében importálni. A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmából a belgrádi nemzeti színházban ünnepi hangversenyt tartottak. Jelen voltak: Mose Pijade, a szövetségi népi gyűlés elnöke, Csolakovics. a szövetségi végrehajtó tanács alelnöke, Iván Gosnyák hadseregtábornok, honvédelmi államtitkár és más hivatalos személyiségek, továbbá a diplomáciai testület tagjai. Kéthly Anna a magyarországi ellenforradalomról ■ ‘ - I .. • ..U 1 * .— . t 1 — I — — 1 A _ I nhl «tAjÜKlt-alr ls/\d\f Irőimiiniia Mint az österreichische dksstimme írja, Herbert .Vehrier, a nyugatnémet Szociáldemokrata párt vezetőcégének tagja, a napokban beszédet tartott Hamburgban, a nyugatnémet szociáldemokrata párt funkcionáriusai előtt. Wehner részt vett a Szocialista Tnternacionale bécsi vezetőségi ülésén és hamburgi beszédében részletesen Ismertette Kéthly Annának november 2-i bécsi beszámolóját a magyar helyzetről. Az Österreichische Volksstimme a következőket Idézi Wehner beszédéből: „Amikor Kéthly Anna beszámolóját tartotta Becsben, már megállapította, hogy a magyar népmozgalmaf az a veszély fenyegeti, hogy más erők befolyása alá kerül. Az.t mondotta, az ÁVO ellent gyűlöletből tömegőrület lett. amelyben mindenkit meg akartak semmisíteni, akit azTompa Mihály Levél egy kibujdosott barátom után Ki messze, messze vagy, kinek hajója már A zúgó tengeren remélve, küzdve jár. Vagy a boldog világ előtt horgonyt vetett: Egy hét szót, jó barát, hadd szóljak még veled: Nem is érlek be tán. mint madárt a haraszl Amelyet a szellő azon fáról szakaszt, Hol vesztett fészke állt s kisded családja benn S a távozó után lebbenti csendesen. Lelked mit érzett, hogy elhagyód e hont midőn úgy hagyta., el, hogy sohse lásd viszont? Nem állított meg a határnál valami? Itónszeretet, ha azt ki tudnók mondani! Égnek fejed felett nagy fényes csillagok, A gazdag föld ezer virágtól mosolyog; Ah, de azok neked mint ösmeretlenek! 8 nem ezek közt valál futkározó gyerek. Mert a boldogságra kevés csak a jelen A matton épül az s az emlékezeten; Örömeinkre szint s derűt titkon az ád. Mint a gyök adja a virág színét, szagát. Szó nélkül távozál, — nem vádollak, hiszen Hogy kínos lett volna búcsúznod, elhiszem! A daru is búsan kláltózik, pedig Egész nemzetével útra kerekedik. Mégis, mégis minek hagytál bennünket el? Meglásd, ha itthon fájt, ott is fáj a kebel: I Bizony, ha lelked fáj, ha rajta seb vagyon: : Könnyebben begyógynl a honi hantokon. ! S ha vígan lépted át a háznak küszöbét. ! Honnan vidám zene s pohár csengett eléd: Nincs lelked, hogy meleg részvéttel hágjad át, Midőn nagy bú miatt gyászt öltött a csatád? Ha aki fölnevelt, a kedves jó anya, Betegen, rongyosan elédbe állana: Karjába omlanál, ölelve melegen, Azért, hogy rajta már nincs bársony és selyem. Mégis szülő honod*, a legszentebb anyát, ; Nehéz óráiban, rossz gyermek, elhagyód! • Mert úgy szerelted, hogy tovább nem ftézhetéd • Sápadt arculatát és könnyező szemét. ■ • Mert akit szeretünk, míg ajka mosolyog: • Búbánatában is legyünk osztályosok! • Vegyük el a csapást, mikép a jó napot, : S egymást ne hagyjak el, ha a sors elhagyott! Nines-e elég sebed, oh népem, ami táj. Hogy elszéledsz, mint a pásztor nélküli nyáj.... Itthon még nemzet vagy, bár gyászba öltözöl!: Koldus földönfutó más nemzetek között. S te mit mívelsz? Mi sors kíséri életed? Megadta a remény, mivel kecsegtetett? Ha hallanád szavam, tudom mit érzenél: Szivet cseréljen az, aki hazát cserél! Hol annyiszor vígan baráti-ozál velünk: A kerti hárs alatt úgy e!-emlegetünk! És a szokott helyen szemünk gyakran keres. De széked örökre üres maradt... üres...! S ha koccan a pohár, — míg a meleg szavak A bujdosók nevét éltetve hangzanak, —• Nem hangzik össze jól, — csengése oly siket... Oh hogy ne volna az? — hiányzik a tied! Miért is nem vagy köztünk elbújdosott barát!? Minden szó és emlék búsan utal reád...! Bejárom a mezőt, a zúgó patakot, Hol ábrándos lelked gyakorta mulatott. Megnézem elhagyott kerted, s szilvásodat, hol ápoló kezed nem nyes, nem oltogat; Minden úgy elvadult, úgy elhagyatva van, Csak a vad természet munkál szabálytalan. Ledőlt gyeppamlagod’ befútta a szeder, Virágos ágyaid mohar, gaz verte fel, Öreg szüléd szegény, mitsem gondol vele Te voltál szivének virága.. > öröme...! Befordulék hozzá: már sokkal csendesebb. Mélyen talált szívén beljebb vonult a seb: Mint a láng elsőben felcsap, s ha ellobog: Hamu fedi el az élő zsarátnokot.,« Részel ereit fink ... ő is szólott, de keveset, — Kíméltem fájdalmát s nem emlitém neved; S mellette a bánat keserűn meghatott, Hógy úgy kell tartanunk, mint aki már halott! Pedig te élsz. Élj is, barátom, boldogan! Erős légy, ha mégis a bánat megrohan; Mert hosszú hervadás emészti azt a fát, Melyet nagy korában tesznek más földbe át. S midőn hazánk felé a vándor madarak. Hazádnak partiról majd visszaszállanak: Távol más világból, nagy tengerek felett. Küldd vissza nékiink e szíves üdvözletét! zal vádoltak, hogy kommunista párttag és funkcionárius. Nemcsak ezeket, hanem gyerekeiket és feleségeiket is üldözték, megölték és nemcsak megölték, hanem olyan módon gyilkolták lé, hogy azt le sem lehet Írni. Kéthly Anna azt mondta, hogy ezeket az eseményeket csak azokhoz a borzalmas időkhöz lehet hasonlítani, melyeket á magyarok 1919- ben a magyar tanácsköztársaság megdöntése után a Horthy Iratom idején éltek át. Kéthly kijelentette, hogy Ytindszenthy bíboros. akit .vekben a napokban bocsá- ottak szabadon, lett ezeknek a — mint mondotta — fehér elemeknek a zászlaja. Magának Mindszenthjmek -em volt fontosabb dolga, -nin’hogy beszédeiben a régi ötdbirtok-viszonyok helyre- dlítását és a katolikus egy- 1áz, javainak visszaadását követelje. Október 31-én a budapesti felkelő diákok felszólították a bíborost, — mondotta Kéthly —1 hogy szün- esse be aláaknázó tevékenységét“ — idézi az osztrák lap Vehner beszédét. Haza tel építési ,ihpontok működnek Aí Október 23-At követé események során szárhos magyar állampolgár hagyta el az országot. Az utóbbi napokban azonban mind több azoknak a száma, akik visszatérnek Magyar- országra. A hazatérők ólmeneti gondozása és lakóhelyükre Való mielőbbi továbbítása érdekében Győrött, Szombathelyen és Zalaegerszegen az Országos Rendőrkapitányság hazatelepítési központot állított fel A központokban a hazatértek díjmentes étkezést és szállást kapnak. A hazatérteket igazolással látják el és gondoskodnál: lakóhelyükig történő dijinehles hazaszállításukról. Á központok a beérkezéstől számított 48 órán belül mindenkit útba indítanák lakóhelyére. A Pécsett működő délszláv nyelvű iskolában e hét elején megkezdődött a tanítás. A tanulók javarésze vidéken lakik, ezért jelenleg csak a növendékek huszonöt százaléka vesz részt az oktatásban. Most már biztosított az iskola tüzelőeüá- tása is. EGY KŐPADON ültem Rio de Jeneiróban, éppen a Cukor- ‘üveg-heggyel átellenben, és *Őtéten néztem magam elé. Kezemben tompa ceruzát tar- toltam, melynek fája már rég ránött a grafitra, és ákombá- ffomokat firkáltam noteszembe. Mindennap felírtam magam- üdk pénzügyeim folyását — ez ö szokás még apámról maradt rám _ s römd vázlatban a bdpi eseményeket is. „Rio de eiró elragadó város — ezt btani be tegnap. — Bevétel: vajas sütemény, kiadás: ,la!száz reis”. Ma azonban nem v°!t semmi feljegyezni valóm. E9y csemegekereskedés ki- rükatát nézegettem az imént, °zért. volt olyan komor a han- Qülatorti. A szájamban össze- ‘ütött a nyál, de a kezem aka- ’’ütlanul is ökölbe szorult e dús di'akat láttán, melynek gúlába rakott gyümölcsei úgy motyogtak, pirultak, mint az Előkelő hölgyek arca az aveni- an Vettem a noteszemet és ®:! írtam belé: „Mit ér a szép- ha üres a bendő! Gyűlö- t mindenkit!” Azt a kövér urat például, ebben a pillanatban a paelé gurult vadonatúj autó- határozottan te tudtam ijTJ“ ütni egyetlen csapással ör“tó csilingelt az autóban. hnvn rtodAlatósan finom és bangón, amilyent talán j ' tonyos törpék templo- 'ehet. hallani ünnep’ d0í , vagy ■seppköhnrian ú, ha me all törteti az em tehet "'1,náy. barna cseppkő~~ Her^elinth - krnkom « Potaky Dezsői £ X Qy kövér ember, s felnézett a fejem fölé. — Two minutes, my darling — epeden vissza egy női hang a balkontól — csak két perc, szivecském! A kövér úr elégedetten és szótlanul hallgatta tovább a törpék zenéjét, pillantást sem vetett rám., nyilván az sem érdekelte, hogy én is megosztom. vele a muzsika élvezését. Legfeljebb, hogy több szerencséd volt, mint nekem, te hízott birkócslia — gondoltam sötéten — miben vagy különb nálam?... En ts tudom, mit jelent az: two minutes, my darling... Megnéztem magamat az autó oldalának fekete tükrében: csapzott haj, beesett orcák, égő szemek néztek vissza felém. Azt a Hermelindát nem fogom megvárni, semmi esetre sem — gondoltam magamban, és máris felkeltem, hogy menjek a dolgom után. —Halló fiatalember — mosolygott felém a kövér atyafi — nem vinné el feladni ezt a levelet? — De nem ám, uram, nekem is van kettő a zsebemben, ez- idelg még nem állott módomban feladni őket — válaszol iám vissza angolul olyan vá- '(isiiékoran és ékesen, hogy 'hág a halott Byron is száját (isuesorltolta volna ennek hallatára. S miközben tovavitt elképzeltem, hogyan megy dt arcának gömbölyű mosolya ijedt hök- kenésbe. A VILLANEGYEDBEN jártam, késő este volt már, gyé- rült a forgalom. Csend volt. köröskörül, csak a leeresztett függönyök mögött zongoráztak finom kisasszonyok. Jó lelt volna bebámubti az ablakuk mögé. Lám, a finom kisász- asszonyoknak jól megy a soruk! Drága süteményekét esznek vacsorára, lebegtetik fehér kezeiket a billentyűk felett, mint ahogyan a pillangók szállnak egyik virágról a másikra, és nem okoz nekik gondot hol hajtsák le álomra fejüket. Mi lenne, ha betörnék hozzájuk, kifosztanám kamráikat, vagy felmászva egy fára, meglesném őket, amint éppen vetkőznek, és rabolnék szépségükből? Kerékpáros rendőrök árnya tűnt fel a sötét fasor torkában, karjukat egymás vállán tartották, mint a boldog szerelmések, az arcomba néztek für- Icészőn, aztán mentek tovább. Amint surrant kerékpárjuk, olyan hangot hallatott, mint a szálló szitukötő. Éji szállásom /elől hamarosan döntöttem. Ismertem egy kellemes kis parkot az XJrca- hegy oldalában, aludtam már ott egyszer. Bár akkor telihold sütött, ami kockázatossá telte az ottalvást, s amellett az éhség meg valami rossz emlék is ktm.íolly mégiaemíetaép aefá uz éjszaka. Álmodni is olyan szépeket lehet ott, mert köny- nyú fuvallat legyezgeti az ember arcát, mikor átsuhannak rajta a felhők árnyai. Ma azonban nem fekszem le addig, amíg meg nem ettem a magam Vacsoráját. Így, miután határoztam az éji szállás dolgában, egy kicsit frissebben indultam a kikötő felé. Hátha jön be valami hajó az éjszaka, és be tudok férkőzni valamelyik segédszakács kegyeibe. A CINELAND1ÁBAN, ahol káprázatos mozik sorakoznak egymás mellé, és transzperen- selkket, mint a nagy gyártü- zek pirosra festik az égboltot, csavargók flangéroztak. Mint a pillangók melengették magukat a fényben, szájtátva bámulták az autón érkező tündéreket, akik könnyű mozdulatokkal lebegtek a mozik bejárata felé: Egyszerre csak szembejön velem a tarháló Gerö. — Kolléga úr — mondja, miközben gyengéden belémka- rol — ismer engem, és tudhatja, hogy nem vagyok lumen, huszonnégy karátos ember sem vagyok. De ha egyszer becsületszavamat adom, akkor arra mindenki mérget vehet. -., — Sajnálom, Gerő úr — szakítom félbe a beszédét — még ha huszonnégy karátos volna, akkor sem' tudnék kölcsönadni. Egyszerűen azért, mert nincsem, Egy fillérem smcs.r, S tudja, súgok magának valamit, Késő este van már, de én ma még csak nem is reggeliztem — Az baj !— mondta eltűnődve, és megállt az út közepén. —■ Hallgasson ide — kiáltott fel aztán lelkesülten — ismeri maga a vörös Kalte- neckert? — Igen, ismerem látásból. — Nos, hát én éppen ma találkoztam vele. Azt mondja, van itt egy étterem a Rua do Café és a General Ozorio sarkán. Annak egy nagyon derék, jószívű pernambucói ember a tulajdonosa. Kövér és kékszemű. Próbálja meg nála. Mi baj történhetik? Ha egyszer már bevacsorázott, ezt többé senki el nem veheti magától. Csöndes és sötét volt már minden a kikötőben, a kapukban Őrök állottak, állig burkolózva köpenyeikben. Csak néhány világítótorony keverte, forgatta a fényt. Kéklnges angol matrózok sétáltak a kocsmák között és megvertek mindenkit, aki nem fogadta el meghívásukat, hogy együtt tgyék velük. Két ilyen részeg összetalálkozott, egy alacsony portugál s egy létra angol. Beszéltek egymáshoz, mindegyik a maga nyelvén, számtalanszor kezet fogtak, közben hajladoztak szakadatlanul. Ügy látszik ezek összebarátkoztak gondoltam, de ebben a pillanatban már elcsattant az első n&e&i Az angoLMr pos tenyérrel társának kopasz fejére ütött. Bőmbölcs, ordítás rázta meg egyszeribe a levegőt, mintha oroszlánok haldokolná* nak a szomszédságban. Máris ott termettek a rendőrök, akik nécfyesével-ötösével állandóan itt cirkálnak a lebujok közelében. Én is szaladtam. A RUA DO CAFÉ egészen kihalt volt már, amikor odaértem. Hallgató, sötét házak, melyek mögül szinte hallani lehetett az alvó emberek nehéz lélekzetét. A vendéglőből még fény vetődött ki az utcára, de már odabent is kezdtek készülődni a zárásra. Egyetlen- egy vendég ült csak az étteremben, s az asztalokról kezdték már lehúzni a térítőt. Az ételek látása egyszerre felébresztette szunnyadó éhségemet. Megrémülve a gondolattól, hogy elkésem s megint éhesen kell lefeküdnöm, habozás nélkül beléptem. f— Jő estét, Zárnak már? —■ Nem uram, van még egy félóránk, tessék csak nyugodtan letelepedni. Az utolsó vendég mindig a legkedvesebb —t mondta a tulajdonos. Azonnal ráismertem hatalmas, kövér termetéről és kék szeméről, mely jóindulattal mosolygott felém. Valószínűt- lenül világoskék szinü szeme volt, olyan mint a berlini kék sok vízzel keverve. — Mivel szolgálhatok? **i kérdezte s meghajolt. — Egy menüt szeretnék enni — mondtam a legóvatosabb feltételes módban, amely cs&k iltet éhhez a helyzethez. — Lehet, uram. Máris auek értés 1 (folytatjuk)
