Dunántúli Napló, 1956. november (13. évfolyam, 259-286. szám)

1956-11-30 / 286. szám

dunántúli _ # NAPLÓ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XHI. ÉVFOLYAM. 286. SZÁM ARA 50 FILLER FENTEK, 1356 NOV. 30. Nemcsak a bányászok ügye „Bemegyek a gyárba, hogy ott legyek — mondotta tegnap reggel egy munkásasszony az autóbuszon. — Dolgozni úgy sem lehet, nincs áram”. Ezzel a két mondattal lehet jellemezni az üzemek jelenlegi helyzetét, azt hogy már azok­nak a munkásoknak a többsé­ge is tétlenségre van kárhoz­tatva, akik dolgozni akarnak. A megrázó októberi esemé­nyek következtében megsza­kérdést, mit szólnának azok a bányászok, akik ma még meg­tagadják a széntermelést, ha azok a pékek, akiknek család­ja tüzelő hiányában otthon fázik, nem sütnének kenyeret, ha a hasonló helyzetben lévő közlekedési dolgozók nem szállítanának élelmet, ha nem kapnának ruhát, cipőt, háztar­tási cikket, mert hideg van a gyárakban, az üzletekben. De nemcsak erről van szó. A gyáraik, üzemek dolgozói ki­vívták maguknak a nagyobb üzemi önállóságot. A megvá­Doígoznok a zalai olajbányászok A nagylengyel! olajmezön — bár még energiahiánnyal küz­denek — négy fúróberendezcs dolgozik, s a fúrósok új olaj- lelőhelyet, olajat kutatnak. E héten két, új olajkutat adnak át a termelő vállalatnak. A Zalai Kőolajipari Vállalatnál elsősorban fűtő- és gázolajat állítanak elő, valamint a bri­kett gyártáshoz szükséges bitu­ment gyártják* Ismét dolgozik a ruhagyár is. amely néhány napig áramhiány miatt állt. (MTI.) 1400 bányász szállt le csütörtökön Sűfyos károk az építkezéseken Felkerestük a Pécsi Szén- bányászati Trösztöt, hogy tá­jékoztatást kérjünk a bányák munkájáról. A titkárságon a kerületek­ből beérkezett telefonjelcnté- sek alapján elmondták, hogy csütörtökön Pécsbányán 394. Béke-aknán 233, István-ak- nán 402, Vasason szintén 402 fő szállt bányába. Mennyi szenet termeltek tegnap? — Erre a kérdésre a tervosztály adott választ. Szerdán a pécsi szénmcden- cében Pécsszabolcson 200. Vasason 254 tonna szenet szállítottak külszínre. Pécs- hányán nem volt szénterme­lés. November 1-tól 29-ig a pécsi bányák az október havi tervet véve figyelembe — alig másfélnapi mennyiséget ter­meltek! A beruházási osztályon Krisztián Béla osztályvezető a legfontosabb feladatokat sorolja: — Legsürgősebben be kel­lene fejezni az újhegyi, a Széchenyi-aknai és a vasasi hány ászfürdőket. Ezek az épületek lényegében már ké­szen vannak, az utolsó simí­tások. a szakipari munkák vannak vissza. Másik felada­tunk, az István-aknai 12 la­kás befejezése. — Az újhegyi szén mosó építése is elhúzódik. A szo­kásos 200—300 munkás he­lyett most alig harmincán dolgoznak ott. A szükséges gépeknek alig valamivel több mint fele érkezett csak meg. S azok is hiányosan. — Mikorra várható, hogy az építkezéseken pótolják az elmaradást? — Két dolgot nem tudunk most biztosan — mondja az osztályvezető. — Az egyik: mikor kezdünk el rendszere­sen dolgozni, a másik: mikor fejezzük be a munkákat, Sok. felmérhetetlen az a kár, amely az elmúlt tietek­ben keletkezett. Hetekre, ta­lán hónapokra vetette vissza a pécsi szénmedence fejlődé­sét is. A szabolcsi légakná­ban például csaknem tOO méternyi viz van, amely 3600—3800 köbméternek felel meg. Igaz, szivattyúzása fo­lyik, de talán még két hét sem lesz elegendő víztelení­tésére. A bányák állapota is — különösen a pécsbányaié — megsínylette az elmúlt be­lek eseményeit. Be talán rövidesen kerék­vágásba zökken az élet a pécsi bányákban is. hiszen csütörtökön töbh mint 1400 bányász szállt le ... kadt az üzemek többségében a folyamatos termelés. Mivel az ország szénellátása már októ­ber előtt is sok nehézségbe ütközött, a széntermelés közel egyhónapos szüneteltetése a Génkészletek rohamos csök­kenését idézte elő. Hogy jelen­ig a helyzet milyen súlyos, nem kell külön bizonygatni. Nincs se Pécsett, se a megyé­ben olyan család, akit az áram- korlátozás közvetlenül vagy közvetve ne érintett volna. Za­varok vannak a vízellátással, nincs elegendő gáz, stb. Szénre azonban nemcsak a villamosenergia előállításához |van szükség. A vasúti közle­kedéshez éppúgy, mint a kór­házak, iskolák, lakóházak fű­téséhez szén kell. Szén, ami je­lenleg nincs, mert az a meny- nyiség, amely egy-egy bányá­ból mégis a felszínre kerül, ■biég életmentő szalmaszálnak 'kevés. Pedig most az életről van szó. nem egy, sem száz, hanem egy egész nemzet életéről, sor­sának jobbrafordul ásáról. Ok­tóber 23-án ezrek és ezrek kel­tek fel, s áldozták életükét, hogy ezután szabadabban, job­ban éljen népünk. A baranyai munkások, bányászok is egy sor jogos, követeléssel álltak elő. E követelések nagy részét a forradalmi munkás-paraszt koi-mány már teljesítette, de vannak olyan követelések, amelyek teljesítéséhez először a feltételeket kell megteremte­ni. Aki ma egy hónapos ter­meléskiesés után sztrájkot szít, akarva-akaratlan saját maga. a magyar nép ellen vét, a gazdasági élet teljes dezorga- nizálását, éhséget, nyomort se­gít előidézni. Tudják, hogy vannak ilye­nek, vannak a bányászok kö­zött is s - a leghangosabban kiáltanak: szenet nem adunk! Bőt fenyegetőznek, hogy meg­verik azokat, akik munkába állnak. A józanul gondolkozó bányászok száma azonban nnoról-napra nő. A vasasiak, a komlóiak, ha egyelőre keveset i.s. de termelnek. A munkára jelentkező és bányába leszálló bányászok száma mindkét trösztnél meghaladja az ezer fő' Mégis fel kell tenni a lasztott munkástanácsokon ke­resztül így akarják irányítani a termelést, hogy minél ered­ményesebben dolgozhassanak, hogy az üzemek dolgozóinak jövedelme is minél magasabb legyen. Márpedig ahol nincs munka, ott jövedelem sincs. Ahhoz, hogy a gyárakban a munka teljes kapacitással megindulhasson, hogy legyen termék, aminek árából mun­kabért fizethessenek: szükség van a gépeket meghajtó ener­giára. Tehát nemcsak a bányászok ügye, hogy termelnek-e, vagy sem. Tíz és százezrek, az or­szág népének érdekei követe­lik, hogy minél előbb teljes ütemben meginduljon a szén- termelés. A széntermelés megkezdése nem jelenti azt, hogy a bányá­szok lemondanak jogos köve teléseik teljesítéséről. De szükséges, hogy időt és mó­dot nyújtsanak azok teljesíté­séhez. „Ha termelünk, ha a kormány határozatait végre­hajtjuk, akkor joggal el is várhatjuk, hogy a kormány is támogassa, lehetővé tegye kö­veteléseink megvalósítását”. — így fogalmazta meg Hudacsek Károly a vasasi munkásta­nács és a vasasi bányászok véleményét. És ezzel egyet lehet érteni. Az ország népe azoknak a gyáraknak és üze meknek dolgozói, akik nap nap után jelentkeznek munká­ra, bizakodva várják, hogy ha­marosan lesz elegendő szén elegendő energia ahhoz, hogy megindíthassák gépeiket, meg­kezdhessék a folyamatos ter­melést. Azok a pécsvidéki és komlói bányászok, akik már múltban is olyan sok nehéz csatát vívtak meg a nagyobb darab kenyérért, a nagyobb szabadságért, most sem néz hetik tétlenül, hogy a sztrájk következtében milliárdos érté­kek pusztulnak el, s nem job bá, hanem nehezebbé válik az életünk. Reméljük, hogy azok, akik még nem értették meg, hamarosan megértik: termelni kell, mert ez az életet jelenti. Visszaállítják a vasutasípk régi kedvezményeit vezérigazgatósággal A Vasutasok Szabad SzaJt- zervezetének kezdeményezé­sére a Magyar Államvasutak­nál is eltörölték a normarend­szert. A dolgozók fizetett évi szabadságát a szolgálati évek számától függően 12 naptól 30 napig terjedő Időtartamban ál­lapították meg. Megkezdték a korábbi időszakban jogtalanul elbocsátott dolgozók ügyének felülvizsgálását. A vezérigazgatósággal tör­tént tárgyalások eredménye­ként visszaállítják a vasutasok régi kedvezményeit, így a tény­leges dolgozók részére újból évi 12 szabadjegyet és korlát­lan mennyiségű önköltségi je­gyet kell biztosítani: a család­tagok évi hat szabadjegyet, 12 önköltségi és korlátlan számú alacsonyabb kocsiosztályú fél­jegyet kapnak. Tegnap délután folytatódtak az értelmiségi megbeszélések Amint már csütörtöki szá­munkban is jeleztük, tegnap délután három órakor a TTIT helyiségében tanácskozásra jöttek össze a TTIT, a ME­RÉSZ, az írószövetség és a Pe­tőfi Kör képviselői. A tanácskozás résztvevői he­lyesnek látnák, ha a pécsi ér­telmiség csatlakozna a Ma­gyar Értelmiség Forradalmi Tanácsához. A pécsi szervezet mint a Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsának helyi szervezete működne. ter­for­A testvéruépek segítsége A szocialista országokban mindenütt nagy kampány bon­takozott ki a magyar dolgosok megsegítésére. A Dcmyec-medence dolgozói sürgős megrendeléseket telje­sítenek. a Magyar Népköztár­saság számára. A magyar dol­gozók testvéri megsegítésében számos Donyec-medencei ipar- vállalat, bánya, üzem, élelmi- szeripari gyár vesz részt. Szá­mos vállalat indított már útnak Csap felé szállítmányo­kat. Eddig több mint másfél­ezer vagon szenet, kokszot, fé­met, cementet, üveget, húst, teavajat szállítottak le. Sztáli­néból további két és félezer tonna csekély hamutartalmú szenet küldtek a magyar erő­műveknek. Csehszlovákiában, a kormány úgy döntött, hogy 90 millió korona értékű árut szállít Magyar Népköztársaságnak. Az áruk között van liszt, bur­gonya, hús, cement, üzem­anyag. textília, cipő és gyógy­szer. Prágából már elindítot­ták a magyar határ felé i liszttel és gyógyszerekkel telt vasúti szerelvényeket. Cseh­szlovákia lakossága pedig kö­rülbelül 5 millió koronát gyűj­tött a magyar népnek. „Magyarországnak segítségre van szüksége!” Ilyen felirato­kat lehetett látni a napokban Varsó utcáin. A plakátokat is­mert lengyel művészek készí­tették. Meleg visszhangja tá­madt a lengyel vöröskereszt felhívásának is: eddig már több mint 16 és-félmillió zlotyt gyűjtött, össze a lakosságtól. A vonatok élelmiszert, építő­anyagot és gyógyszert szállí­tanak mindennap Budapestre. mokra-ti-kus Köztársaságból ce­menttel és üveggel megrakott vonatok érkeznek. Jugoszlávia dolgozói 150 millió dinár értékű különféle árut küldenek. A Mongol Népköztársaságban az Ulan Bator-i ipari kombinát dolgozói felajánlották négy napi fizetésüket a magyar nép megsegítésére. A tárgyalás résztvevői vezetet állítottak össze a radaitom alatt megválasztott értelmiségi tanács névsora alapján, s elhatározták, hogy a közeljövőben valamennyi értelmiségi réteg képviselőit meghívják a további teendők megbeszélése ügyében. A tanácskozáson elhatároz­ták, hogy ha lehetséges, akkor egyelőre a TTIT kiadásában délután megjelenő, független, társadalmi és politikai napila­pot indítanak. A lap az értel­miség vitafóruma lenne, amelyben összecsaphatnának a vélemények, s egy-egy kérdés tisztázása elősegítené az or­szágépítő munkát. A lapot nem kötné a pártszempontoik min- denékfölötti érvényesítése, s szabadon, cenzúra nélkül ja­vasolhatna, bírálhatna, közöl­hetné az értelmiség és a mun­kásság véleményét. Megbízható forrásból úgy értesültünk, tiogy előrelátha­tóan ma délelőtt tárgyalja meg a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága a megindítandó új napilap ügyét. A Német Demokratikus I Köztársaság kormánya mint ismeretes, 22 millió márka értékű árut és anyagot küld hazánknak. A német dolgozók ezenfelül egymillió márka ér­tékű holmit gyűjtöttek össze és több mint háromezer magyart ] hívtak meg magukhoz pihe­nésre, amelynek költségeit tel- I jesen magukra vállalják. Sok család közölte, hogy szívesen ] befogadna magyar árvákat is. A szocializmus valamennyi I országa segít a magyar nép­nek. Romániából kőolajjal és szénnel teli szerelvények, Bul­gáriából száz és száz tonna búzarákamány és penicüinké- szítmények, a Koreai Népi De­November 4 reggelén az országházban Kocsis István, a beremendi Dózsa termelőszövetkezet elnö­ke nem sokat változott az utób bt hetekben. Most is olyan te­vékeny és fiatalos mozgású, mint volt egy hónapja. — Most folyik nálunk a zár­számadás — mondja — tavaly 38 forintot terveztünk egy m.unltaegységre. Meglesz. Én mondom, még több is lesz. ha mindent kiszámolunk. Pedig... És sorolja, mi mindent vett és épített ebben az énben a Dózsa tsz. Egy száz férőhelyes istállóval gyarapodott a vagyo­na. és egy teherautót vásárol­tak. hogy megkönnyítsék szállítást. S mégis IS forint készpénzt osztanak. Azonkívül 3,30 kiló búzát, 1,10 kiló árpát, 2,50 kiló kukoricát és két kiló 3^- Az „apraját", ahogy csts bacsi mondja, már nem Beremenden nincs kilépő Aztán a tagságra terelődik is említi. A lényeg a pénz, meg a kenyérnek való. — Prémium is lesz. A len­termés igen bevált az idén. Ta­valy azt mondtuk: megelég­szünk, ha 14 mázsa lesz holdan ként. Ennyit is írtunk a terv­be, és huszonegy mázsát taka­rítottunk be. Ez már termés... nagyon jó termés. A cukorré pa is jól fizetett: 171 mázsás termésük volt. Aztán az álla­tokról is szólni kell. Az Állat­forgalmi Vállalat a napokban vett át. huszonötöt. 47 hízott sertést pécsi vállalatoknak ad­tak el. Lehettek olyan 150-170 kilósak. — Mennyi a vagyonunk? — kérdi s válaszol is rá. —■ Még nem számítottuk fel pontosan de nem sok híja lesz a kéi mil­liónak, a szó. — Eddig egy sem jelentette be, hogy ki akar lépni a kö­zösből. Mind marad, egi/től- egyig. — S a munka? — Dolgoztak eddig is, most sem henyélnek. Ma is silóz­nak. ötszáz köbméter silót ké­szítünk. Nincs akkor hát semmi baj a beremendi Dózsa tsz-ben Osztják az egész évi munka után jogosan megjáró jövedel­met és dolgoznak a. tagok, hogy jövőre is legyen mit osztani. — Azért van baj, ha nem is nagy — veti ellent Kocsis bá­csi. — Még tavaly szerződést kötöttünk a Megtermelte tó Vállalattal Redking kukorica termesztésére. Idén aztán be­takarítás után megkezdtük a. szerződött termény leszállítá­sát az átvevőnek, a siklósi ter­ményforgalmi vállalatnak. A forradalmi események előtt már három vagonnal leszállí­tottunk. A többit a csoportban tároltuk. — A szerződött kukorica után mázsánként egy mázsa húsz kiló szokvány kukorica és ötven forint járna a Dózsa tsz-nek. Ehelyett most csak egy mázsa szokvány kukoricát akarnak adni, felrúgva szer­ződést és kötelezettséget. Igaza van Kocsis bácsinak: ha egyszer szerződést kötöttek, azt tartsák is be. Reméljük, ezt a MagtermeUetö Vállalat is meg­érti és nem keU MéaeOBKKt figyelmeztetni A Neues Deutschland bu- dapest különtudósítói érde­kes tényeket közölnek a ma­gyarországi ellenforradalmi puccs előkészítéséről. „Számos szemtanú eddig közzé nem tett nyilatkoza­tából kiderül, — olvassuk a cikkben — hogy a szovjet hadsereg a szó szoros értel­mében az utolsó percben akadályozta meg Magyar- országon a fasiszta dikta­túra létrejöttét. Az ellen- forradalmárok Nagy Imre akkori miniszterelnök eltá­volítására tervszerűen ké­szültek, hogy a kormány élére Mindszenthy herceg­prímást állítsák. Az a tény, hogy Nagy Imre a nyílt fa­siszta elemekkel szemben az engedmények - politikáját folytatta és nem hívta fel a nép figyelmét a fasizmus fe­nyegető veszélyére, az októ­ber ' 30-tól november 3-ig terjedő időszakban rendkí­vüli módon kiélezte a hely­zetet. Nagy Imre miniszterelnök úgy látszik kezdte érezni, hogy rövidesen át kell en­gednie helyét Mindszenthy hercegprímásnak, így no­vember 4-én menedéket kért a jugoszláv nagykövetsé­gen". A továbbá eseményekkel kapcsolatban a cikk szerzői ezt írják: „Rónai Sándor, a Kádár kormány minisztere novem­ber 26-án fogadta a Neues Deutschland tudósítóit és hosszas beszélgetésben be­számolt a Nagy kormány utolsó óráiról; Rónai Sán­dor Dobi Istvánnal, a Ma­gyar Népköztársaság elnöki tanácsának pártonkívüli el­nökével az utolsó pillanatig az országház épületében tar­tózkodott. November 4-én szobáikban három fegyveres egyén jelent meg, a Horthy- t-isztek egyenruhájában és megparancsolták, hogy kö­vessék őket. Dobi Istvánt és Rónai Sándort azután az ország­ház épületének földszintjére vitték, ahol akkor már sok kommunista volt. Az egyik tiszt közölte az összegyűj­tött' személyekkel, hogy va­lamennyinket az országház pincehelyiségébe helyezik át. — Tudtuk, hogy ez mit jelent — mondotta Rónai Sándor. — De amikor le akartak minket vinni a pin­cébe, abban a pillanatban heves lövöldözés kezdődött a városban, néhány másod­perccel később pedig liheg­ve rontott be a helyiségbe egy tiszt és azt ordította, hogy megjöttek az oroszok. Erre a Horthy-tisztek pá­nikszerűen megfutamodtak. Közben Nagy Imre már elhagyta az országház épü­letét és a jugoszláv nagy- követségen tartózkodott. Mindszenthy hercegprímás pedig, akinek a hatalomhoz vezető utat a Magyar Nép- köztársaság vezetőinek — köztük Dobi István elnök­nek — agyonlövésével kel­lett volna megtisztítani, kénytelen volt a melléklép­csőn távozni az országház épületéből és az amerikai nagykövetségen rpegbújni. A szovjet hadsereg nagy érdeme, — hangsúlyozzák be fej ezésül a cikk írói — hogy újíból kiütötte a fegyvert a fasiszták kezéből és biz­tosította a magyar népnek a szabadsághoz vezető utat.“

Next

/
Thumbnails
Contents