Dunántúli Napló, 1956. november (13. évfolyam, 259-286. szám)

1956-11-11 / 267. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJEIEK t DUNÁNTÚLI NAPLÓ 4 MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA Xm, ÉVFOLYAM, 369. SZÁM ARA 5# FILLÉR VASÁRNAP, 1956. NOV. 11. Új úton, új módon A kétezerével város ismét megmenekült a pusztulástól. Pécs körül már nem dörög­nek a fegyverek. Ha lassan is, ha vomitaitot- tam is, megkezdődik a mun­kás hétköznapok sora, befű- tik a gyárak kazánjait, bené­pesülnek az iskolák, a bá­nyák adják a szenet — ha keveset is —• ez azt jelenti, hogy világosak lesznek éj- szakánikint a pécsi utcák, melegek lesznek a kórházi szobák, barátságos tűz pat­toghat a családi otthonok kályháiban. Ez: az élet, a kezdődő élet. Azért kezdődő élet, mert csak egyes üzemekben fű­tötték be a kazánokat, mert Pécsbányán csak igen kevés bányász szállt le a föld alá, mert az iskolákban sok-sok pad még üresen várja, hogy a hátitáskás kisdiák, vagy a technikumi hallgató elfoglal­ja régi helyét; Mi is kell ahhoz, hogy az élet, a mindennapi dolgos élet visszatérjen régi medré­be? Először is az. hogy ne tér­jen vissza a régi! Ne térjen vissza a fasiz­mus réme, az anarchia zűr­zavara, ne fektessenek fel horthista gyilkosok kivégző- listákat, ne ölhessenek, ra­bolhassanak, fonyegethesse- . nek a forradalom jelszavával se Győrben, se Budaipesten, se Pécsett. De ne «érjen vissza a kö­zelmúlt sem, ne térjen visz- sza a rákosista törvénytelen­ség, az erőszakos szövetkeze­tesítés, ne legyen a „meggyő­zésnek“ egyetlen olyan „mód­szere“ sem, mint a transzfe­rálás, az elbocsátás, a káder­lapra való bejegyzés. A nyugalom, a békés mun­ka feltétele az is, hogy sen­kit se fenyegessen eltévedt vagy éppen jóli-rányzott pus­kagolyó, hogy a fegyveresek belássák: céltalan a küzde­lem, céltalan nemcsak azért, mert tankok ellen ugyan semmit sem ér a puskagolyó, hanem azért is, mert az ok­tóber 23-i követeléseket tel­jesíteni akarja a kormány és már teljesíti is; amint azt a rádió szombat reggeli adásá­ban részletesen közölte. A biztonságos, nyugodt, te­vékeny élet .feltétele az is, hogy a dicstelenül szerepelt vezetők eltűnjenek a közélet porondjáról. A nép bizalma és nem felsőbb rendelkezés határozza meg ezután azt, hogy ki legyen bizalmának le­téteményese — így lesz az a pártban éppen úgy, minit az állami és gazdasági élet min­den területén. Hogy ez a párt törekvése, ahhoz elég egyet­len példa: a Magyar Szocia­lista Munkáspárt megyei szervezetének élén már nem Farkas László áll, hanem egy olyan szervező bizottság, amelynek tagjai olyan kom­munisták, akiket a terror — a rákosásta terror — vetett börtönbe, kényszerített hall­gatásra, akik tehát a maguk bőrén éreznék, tapasztalták: hogyan nem szabad „vezet­ni”. Ugyanakkor a békés mun­ka feltétele az is, hogy ne tűrjük meg ezekben a sors­döntő napokban azt, hogy a munka ellen, az élet legele­mibb feltétele ellen tüzeljék az embereket, hogy ne hall­gassunk a demagógokra, akik fizetést követelnek, ke­nyeret követelnek, húst kö­vetelnek, szenet követelnek — a sztrájk fenntartása mel­lett. A kibon tokozást zavarja a v Is, ha ok nélkül zavart ke - tenek az amúgy is zaklató!' túlérzékennvé vált emberek között: Ilyen zavart keltett, hogy több jogosan letartózta­tott emberrel együtt néhány olyan becsületes embert is bevitték kihallgatás céljából államhatalmi szerveink, és több napig ott tartottak, akik a Kádár-kormány program­ja szerinti tevékenységük miatt erre egyáltalán nem szolgáltak rá. (Itt kell meg­jegyeznünk, hogy ezeket az embei^ket valóban csak ki­hallgatták, hogy semmi bán- tódásuk sem esett és, hogy az említetteket, például Zsifcó Gyulát, vagy Tomanek Nán­dort már szabadon, is bocsá­tották). Mégis városszerte nyugtalanságot és ellenérzést keltett ezeknek az emberek­nek az elvitele, sokan éppen ebben látták & rákosista res­tauráció visszatéréséi. Nem kérdéses, hogy sem most, de a jövőben még ke­vésbé, ilyen eljárást nem en­gedhet meg magának senki- sem. Nem fenyegetőzhet egyetlen ember sem, még ak­kor sem, ha rákerült neve arra a bizonyos listára, amely a feltörekvő ellenfor­radalom napjaiban a halált jelentette. Érvényt kell tehát szerezni mindenütt a munkás-paraszt kormány helyes határozatá­nak: mindazok, akik reszt­vettek az október 23-a utá­ni eseményekben, nyugodtan élhetnek, folytathatják mun Icájukat, élvezhetik követe­léseik valóraváltását, — ha­csak vér nem tapad a ke­zükhöz, hacsak be nem áll­tak a fosztogatók közé, ha­csak nem voltak az ellenfor­radalmi törekvések tudatos résztvevői. Hisszük és tud­juk, hogy a rendes élet meg­indulása után nemcsak azt vizsgálják meg erre hivatott szerveink, hogy a forradalom során ki gyilkolt vagy ra­bolt, hanem azt is, hogy a rákosista időkben kit terhel a túlkapásokért, az igaztalan bebörtönzésekért, a törvény­telenségekért felelősség. Nem szolgálja az életet, soha nem is szolgálta a bosszú. Megnyugvást kelt mindenkiben a kihallgatot- tak szabadonbocsátása, ép- penúgy mint az a parancs, amely minden ilyesfajta túl­kapást egyszersmindenkorra megtilt és büntető szankció­kat helyez kilátásba annak, aki ezt a parancsot el hagy­ja menni a füle mellett. Az elmúlt esztendők és kü lönösen az elmúlt hetek nagy nagy tanulsága, hogy min­dent meg kell hallanunk, ami a nép szava. Október 23-án eltemették azt a strucc elméletet, hogy vannak dol­gok, amelyeket „politikus” meghallgatnunk, másokat „nem politikus”. Lesznek ezután is teljesíthetetlen vá­gyak és egyelőre még nem teljesíthető követelések, de ezeket nem meghallani, ezek re nem válaszolni, ezekről nem beszélni éppen olyan hiba, mint valamennyit vá­logatás nélkül teljesíteni. A párt megyei szervezőbizott­ságának éles fülét, jó hallá­sát — és nem utolsósorban helyes politikáját —- bizo­nyítja, hogy azonnal meg­hallotta a nép zúgó hang­ját, amellyel e kihallgatáso­kat fogadta, meghallotta a hangot és intézkedett. Ez az intézkedés azonban olyan tér mészetű, hogy nemcsak meg nyitotta a fogda ajtaját né­hány ember előtt, hanem gondoskodott arról is, hogy ok nélkül, egyéni bosszú ki­elégítése kedvéért, nyomós bizonyítékok nélkül senki a világon ne lehessen e fog­dák lakója. Teljes és csorbítatlan tör­vényesség — ez az újra lük­tetni kezdő élet egyik elemi feltétele. Törvényesség — ez a sokszor eljátszott bizalom megteremtésének egyik fun­damentuma. Törvényesség — ez a teljes erővel megin­duló termelés egyik pillére. Törvényesség — ez talán ma ga a nyugodt, boldog, féle­lemmentes élet. Tíz százalékkal emelkedik a munkások fizetése A Magyar Forradalmi Mun­kás-Paraszt Kormány elren­deli, hogy 1957. január első napjával az ipari, építőipari, helyi ipari és bányavállalatok munkás valamint nem ipari és kisegítő állományú dolgozói­nak bérét fel kell emelni. Béremelésre az ipari mun­kás, valamint nem ipari és kisegítő állományú dolgozók béralapjának 10 százalékát le­het felhasználni. A béremelést az alábbi irányelvek szerint kell végre­hajtani. Az 1200 forint alatti havi kereseteket mintegy 12—15 százalékkal, az 1201 és 1500 j annak, hogy ez a rendelkezés forint közötti kereseteket mint- | csak részleges segítséget je­egy 8—10 százalékkal kell fel­emelni. Más iparágakon belül az egyes szakmák bérét a he­lyi sajátosságoknak megfele­lően a fentiektől eltérően is lehet rendezni, a rendelke­zésre bocsátott kereteken be­lül. A bérrendezéshez a minisz­tériumok a szakszervezetek­kel közösen adjanak ki részle­tes irányelveket. A bérrende­zést a vállalati munkástaná­csok az üzemi bizottságokkal hajtsák végre. A forradalmi munkás-pa­raszt kormány tudatában van lent. És, hogy a munkások és alkalmazottak életszínvonalá­nak emelése további intézke­déseket kíván. Az ország ne­héz gazdasági helyzete az utóbbi hetek során bekövetke­zett súlyos károk .jelenleg egyéb intézkedéseket nem tesznek lehetővé. Természete­sen a gazdasági helyzet meg­szilárdításával. a termelés fo­kozásával párhuzamosan a kor mány intézkedni fog a dolgo­zók további jogos igényeinek kielégítéséről. Kádár János a forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke Fizetési előleget kapnak, akik november 10-ig felvették a műnkét A pénzügyminiszter rende­letet adott ki, amelynek értel­mében valamennyi vállalat, hivatal és intézmény fizetési előleget folyósít azoknak a dolgozóiknak, akik november a m ián A forradalmi munkás-pa­raszt kormány jogosnak tart­ja a Magyar Szabad Szakszer­vezetek Országos Szövetsége és az ifjúság széles tömegének azon kívánságát, hogy a gyer- mektelenségi adót meg kell szüntetni, mert az ellentétes a családalapítás önkéntességé­nek elvével. Ezért a forradal­mi munkás-paraszt kormány a 4 százalékos gyermektelenségi adót 1957. január 1 napjával eltörik KÁDÁR JÁNOS a forradalmi munkás-paraszt i dolgozóknak folyósítható kormány elnöke lieg tárgyában. 10-ig felvették a munkát. Az előleg azonban nem ha­ladhatja meg a dolgozók szo­kásos átlagkeresetének 50 szá­zalékát. A rendelet a továbbiakban úgy intézkedik, hogy akik no­vember 10-ig termelőmunkát végeztek, illetve kórházi vagy hivatali rendszeres teendőket láttak el, azoknak ki kell fi­zetni a teljes fizetésüket. A fizetések végleges elszá­molásáról később történik in­tézkedés. Az október 24-29-i időszak­ra vonatkozó bérek fizetéséről szóló pénzügyminiszteri rende­let az ország egész területére érvényes és ezt kell alkalmaz­ni az október 30 és 31-i bérek kifizetésére is. A magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány megerő­sítette a pénzügyminiszter no­vember 7-i rendeletét, novem­ber 10-ig a munkát felvevő elő­A pénteki eredmény: 652 Ionná szén A pécsi szénmedencében pén teken a fenntartási és karban­tartási munkák mellett már tevékeny széntermelés is folyt. A tröszt jelentette, hogy pén­teken 652 tonna szenet termel­tek a bányászok. Szombaton az aknákról a kö­vetkező leszállási létszámot je­lentették: Pécsbánya 288, Ist- ván-akna 430, Béke-akna 187, Életmentő hullámhosszakon... Budapest nemcsak allegorikus értelem- bein az ország szíve: ha lüktetése nem jut el még a határmenti falvakba is, akikor sokszáz embert, sok­ezer beteget fenyeget közvetlen életveszély. Ez az igaz történet, amely pénteken dél­ben kezdődött a pé­csi rádió mikrofon­jánál, még ma sem ért véget. Arról szól, hogy az éter hullá­maiba sugárzott vész­jelek hogyan hárít­hatják el a cukorbe­tegek felől a másként elkerülhetetlen tra­gédia csontkezét. „Rádió Eszék! Rá­dió Noviszád! Itt a pécsi rádió beszél. Kéréssel fordulunk a jugoszláv Vöröske­reszthez, hogy juttas­son Baranya megyé­nek háromezer üveg, kettőszáz egységes in­suli nt. Rádió Eszék! Rádió Noviszád! Itt a pécsi rádió beszél. Kéréssel fordulunk...-' A segélykérő szó hallatán sokunk ke­zében megállt a leve- seskanál. Élnek köz­tünk százszámra em­berek, akik ha nem fecskendezhetik b naponta bőrük a- a vízszínű gyógy szer! — akkor ? lc-v- rosszabtoek néznek elébe. Vérükben egy­re emelkedik a cu­kortartalom szintje, zúgni kezd fejük, összeroppan ideg- rendszerük, daléinak és hajszálon függő életük fonala egyre gyorsabban szaka­dozni kezd. Bara­nyában havonta 2— 3000 üvegre való in­sulin fogyott el a patikákban, melyet havonta, egy tétel­ben hoztak el mindig Budapestről. Aim — október végén gvógy- szerszállítmányok he­lyett a harci szeke­rek gördültek az út­vonalakon s az insu­lin, a cukorbetegek éltető eleme nem ér­kezett meg a Mecsek aljába. Mi lesz, ha kifogynak a tartalé­kok? Mi lesz, ha az utolsó csepp imsuldnt is felszippantják a fecskendőkbe? Alig hallgattak el a fegy­verek és máris a gyógyszerhiány kez­di szedni a golyók helyett az élni akaró­kat? Az orvosok és be­tegek gondját a há­zak tetejéről ég felé nyújtózó antennák jgélytkérő kezei be- ozták otthonunkba ■s mindnyájunk ag­godalmává tették Már péntek este hí­re szaladt Pécsett, hogy egy orvos hat­száz üveggel ajánlott fel a rászorulóknak — de tévedés csú­szott a dologba. Hat­száz egységnyi insu- lint ajánlott fel — de ez mindössze ez­redrésze csak a szük­séges mennyiségnek. Mindegy — ez a há­rom gumidugó» kis ampulla már azt jel­zi, hogy a pécsi rádió kérése belföldön sem talált süket fülekre. Péntek reggel azu­tán dőlni kezdett az insulin. A megyei ta­nácselnöknél megje­lent egy magát meg­nevezni nem óhajtó öreg kommunista, és 94 üveg gyógyszer! tett le asztalára. Kirrt az utcán kínál­ta neki eladásra egy gyógyszerüzér, aki­nek volt lelkiismere- te pénzt, csinálni még az embereik szenve­déseiből is. Az öreg szó nélkül benyúlt a zsebébe —- és mos! i«t a majd száz üveg insulin. Ezen a meg­rendítő segítőikészsé­gen még az sem vál­toztat semmit, hogy a syógyszersiber be­csapta az öreget, mert a 94 üvegből már csak 18 használható — a többi mind meg­romlott dughelyén a hosszú tárolás során. Egy szeretetházi gon­dozott örökségében 14 üveggel maradt fent — ezt is behozta egy emberbarát. Gyűltek-gyűltek elő az éjjeliszekrény fiókokból az insulin üvegcsék, mint ho­mokszemcsék az át­szakadó gát megerő' síléséhez. És szomba­ton délelőtt választ hozott az éter déli ba­rátunk, Jugoszlávia felől. A jugoszláv Vöröskereszt nem egészen egy nap le forgása alatt előte­remtette a rádión kért mennyiséget. A történethez még hozzátartozna az is, hogy szombaton már külön gépkocsi indult a határon túlra a gyógyszerért és azis, hogy hosszú sorok­ban ezen keresztül is méltányoljuk a ma­gyar—jugoszláv ba­rátság e 3000 ampulla insulinban is jelent­kező szép szimbólu mát. Feleslegesnek tartjuk. A pécsi rá­dió a szeretet hul­lámhosszán továbbí­totta kérését és ezt mindenütt felfogták a kölcsönös megbecsü- 'ésre, örök barátság­ra hangolt, testvéri •ádiók. j Oroszlán Imre Vasas 295 fő. A termelés egy­harmados volt: A komlói szénmedencében — értesülésünk szerint — szom­baton több mint 1500 bányász szállt le a bányába. A Sopiana Gépgyár nnt 11 k ás tanácsának javaslata Hétiíín kezdjék meg a airtat A Sopiana Gépgyár munkás- tanácsa szombaton reggel röp- gyűlésre hívta az üzem dolgo­zóit. A munkástanács ismer­tette a dolgozók előtt javasla­tát, amely szerint hétfőn reggel a munkát részlegesen kezdjék meg. Mi újság az országban? A Zalamegyei Olajbányák munkásainak 70 százaléka fel­vette a munkát; * Egyes bányák megkezdték a széntermelést; A mátravidéki bányászok például tegnap 120 vagon szenet termeltek; * Helyreáll a rend Borsod me­gyében is, mely termelési ka­pacitását illetően Magyaror­szágon a második helyen áll Szegedről, Délmagyarország legnagyobb városából közük, hogy a gyárakban és üzemek­ben megkezdődött a termelés. Valamennyi ipari üzemben munkástanácsok létesültek. JCürJÉta rßie±eM A Pécsi Rádió szerkesztő­ségében megalakult a szer­kesztőbizottság, a rádió, az író­szövetség és a Dunántúli Napló munkatársaiból. A. szerkesztő bizottság terveket dolgozott ki a rádió jövőbeni műsorát illetően. Megyénk dolgozói­nak már régi jogos követe­lése a rádió műsorának meg­hosszabbítása. A bizottság el­határozta, hogy a körülmé­nyekhez mérten napi két és fél órás műsort adnak, majd később a műsoridőt négy-öt- órás tartamra emelik. A Pécsi Rádió — különösen az utóbbi napokban — csak híreket és közleményeket su­gározott. Ezután már színe­sebb, nívósabb műsorral kí­vánják szórakoztatni a hall­gatókat. A szerkesztőbizottság elképzelése szerint irodalmi és ze. zi műsor sugárzását is rö­videsen megkezdik. Remélhe­tően rádiójátékok közvetítésére is sor kerül, sőt, amikor majd a rend és a nyugalom helyre áll megyénkben, „Szív-küldi” és jutalom műsor is szerepel a Pécsi Rádió programjában. A szerkesztőbizottság elha­tározta, hogy a rádióban el­hangzott bármilyen műsor­szám vagy közlemény, minde­ne kf ele tt őszinte és az igazság nak megfelelő lesz. Reméljük, ezt a célt nem is tévesztik szemelől... A megyei tanács elnökhe­lyettesétől, Palkó elvtárstól hallottuk: — Jugoszláviából 4 mázsa élesztőt kapunk a megye sü­tőipari üzemei részére. A ju­goszláv határmenti községek pedig ugyancsak élesztőt ad­nak át a magyar határmenti közinek lakosságának. Ezek a szállítmányok nagymérték­ben elősegítik megyénk ke­nyérellátását. A baráti Ju­goszláviától gyógyszert is ka­punk, amelyet a napokban ve­szünk át. • A pécsi egyetemisták a kö­zelmúltban kérték a pártbi­zottságot, hogy részükre adja át a Bajcsy Zsilinszky út és a Rákóczi-út sarkán lévő épüle­tet. Ebben az épületben tudva- valévő, hogy a városi és a já­rási pártbizottság van. Az MSZMP Intéző Bizottsága ha­tározatot hozott, amelynek ér­telmében az egyetemisták megkapják az épületet. Hétfő­től kezdve sor kerül a köl­tözködésre. • Mihály Lajos t— a. Bizomá­nyi Áruház zálogfiókjának ve zetője !— nyilatkozott az új kormányrendelettel kapcso­latosan, —i Ilyen forgalom még nem volt, mióta létezik a zálogház. E rendelet életbelépésének el­ső napján körülbelül ezer te­teit adtunk ki a kölcsön visz- szafizetése nélkül. Ez annyit jelent, hogy az első napon kö­rülbelül 200 ezer forint köl­csön maradt a feleknél, ame­lyet soha nem kell visszafi­zetniük az államnak. Előrelát­hatólag még négyezer téte­lünk van, amelyekre a felveti k csőn összege egyenként nem haladja meg az ötszáz forin­tot. Természetesen ez csak a ruhaneműre és a lábbelire vo­natkozik. A zálogház dolgozol igyekeznek a lehető leggyor­sabban kiadni a tételeket. Bő­vített létszámmal dolgozunk, heg"j a határidőig túladjunk „"••d Jr> \Ayan elzálogosított — .' -- '.elvre a kedvet­\oz>k.

Next

/
Thumbnails
Contents