Dunántúli Napló, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)
1956-10-25 / 252. szám
Fegyelmezett felvonulás Pécsett Amerre csak néz az ember, mindenütt nemzett színű zászlót lenget a későőszi enyhe szél. A járókelők, az egyetemisták, főiskolásolt cs közép- iskolások mellén nemzeti színű kokárda, a magyar függetlenség, a magyar nemzet függetlenségének a jelképe. És a nemzeti színű szalag alatt fekete gyászszalag húzódik. Gyászolják azokat a fiatalokat, akik Budapest utcáin ezekben a sorsdöntő napokban ártatlanul ontották vérüket. Az utca csendes, csak a mindennapos ‘látványt nyújtja. Egyszeresük azonban a Bem utcából fiatalok rendezett sora tűnik elő. Nemzeti 6zínű zászlót hoznak, amelyen a Kossuth címer látható. Koszorúit, nemzeti színű zászlók, a Lengyel Népköztársaság zászlaja, ez a tömeg fegyvere. Jönnek, hosszú sorokban jönnek, hogy leróják hálájukat a magyar szabadságharc legkiemelkedőbb alakja, Kossuth Lajos szobránál Kossuth Lajos szobrán nemzeti színű szalag díszeleg. Felmennek az egyetemisták a zászlókkal és egyszerre csak felhangzik a Himnusz: „Isten, áld meg a magyart.. Most egy fiatal ugrik fel a szobor talapzatára és elszavalja versét: „Velünk, vagy ellenünk...” Szavai egyre inkább vonzzák az' embereket. Már nagy tömeg szorong a Kossuth szobornál. Másik fiú ugrik a helyére és Petőfi Nemzeti dalát szavalja el. A tömeg együtt kiáltja vele: „A magyarok istenére esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk”. Harsány taps dübörög végig a tömegen. Munkások jönnek. S^urtosan, kormosán. Látszik, hogy munkából jönnek. Piros- fehér-zöld zászlót és gyászlobogót hoznak. A tömegből kiáltások hangzanak: „Éljenek a munkások .. Éljenek a munkások...” majd a kiáltást ütemes taps követi. Egyetemista fiatal van már a talapzaton. Hangosan olvassd az egyetemisták, a fiatalok követeléseit, azokat a követeléseket, amelyek már a Dunántúli Naplóban is napvilágot láttak. Az összegyűltek minden pontot ütemes tapssal fogadnak. Amikor* a szónok a címer olymódon való megváltoztatását követelte, hogy az kifejezze nemzeti hagyományainkat, a szocializmus építését és amikor javasolta, hogy a mostani címer helyett Kossuth címer legyen, az emberek szintű egyszerre kiáltották utána „Kossuth címer, Kossuth címer”. Egy »-endőrtíszt jelent meg a talapzaton és rövid beszédében arról biztosította a fiatalokat, hogy az egyetemisták követeléseit a rendőrség is magáévá teszi és biztosítják, hogy a fiatalok békés tüntetését semmiféle rendbontó meg ne zayarhassa. A fiatalok nagy éljenzéssel fogadták ezt a bejelentést és megígérték, hogy nem engedik soraikat megbontani. Ezután a fiatalok felkérték a megjelenteket, hogy rendben, minden zavargás nélkül kövessék őket a 48-as térre. e Délután négy óra ;:: A Rákóczi úton a 21-es AKÖV Vállalat mintegy száz dolgozója menetel zárt sorokban. Ügy, ahogy abbahagyták a munkát, olajos ruhában, félrecsapott sapkában és a hátsó sorokban a vállalat értelmiségi dolgozói. Egy csoportban. Nemzetiszínű zászlókkal az élen és egy gyászlobogóval örülünk és gyászolunk * *, II felvonulók közölt Amikor ma délben — hosszú évek után egyetlen mondatos őszinte felhívás elhangzott: „Magyarok! Tűzzétek ki a nemzeti zászlót házaitokra!”, — s akkor éreziél valamit a torkodban... Ne szégyeid, sírtál! Mert magyar vagy.;, Pillanatok alatt történik minden, Futunk a negyvennyolcas térre, ott tolong többszáz főnyi tömeg. Egy ifju könnyes szemmel szavalja a „Talpra magyaf’-t... Taps, örömujjongás és könnyek, örömkönnyek .. i Alig indul meg a tömeg a belváros felé, a néhányszáz főnyi csoport a Kossuth utcán már ezres emberfolyammá válik... Egyik iskola ablakában kisdiákok kíváncsiskodnak, de amikor a felvonulók odaérnek, kitárul az iskola kapuja és fiák-lányok állnak be a sorba, odébb már az üzletek, boltok, hivatalok, dolgozói is csatlakoznak ehhez a csodálatos, izzóhangulatú felvonuláshoz... Forr a város, a házak öreg falai régr nem hallott jelszavaktól visszhangzanak: „Éljen a szabad Magyarország!” Érted, Te Pécsi Ember?! Teljesebb értelmet kapott ez a szent szó: szabadság!... Ez o szó csalt könnyeket a kispiacon tolongó asszonyok szemére.,, Ez a szó a felvonulók ezreinek szivében verte a ritmust leírhatatlan örömmel... —- Eddig nem voltunk szabadok? — kérdi tétován egy nő a Széchenyi téren, ö maga sem tudja, .mert most zúgó káoszként gyűlt össze szívében az évekig hallott jelszavak sokasága. Valóban szabadok voltunk-e? Gondolkozz! Negyvenötben az urakat el zavartuk hazánkból. Miénk leit a gyár, a föld, a művé szét és a-,-.. Nos, e pontok helyébe azt kellene írnom, hogy a hatalom is. De nem volt azóta mindig a miénk! Néhányon klsjátították m aguknak. Most élni akarunk a szabadsággal és a hatalommal, amelyet végleg a kezünkbe vettünk, n Drága áron a -. Még ezekben a percekben is talán vér folyik Budapest utcáin. Több ezer munkás, katona, diák fogott fegyvert azzal a tudattal, hogy csak ez az egyedüli út ahhoz, hogy népünk kívánsága valóra váljon... Sokan meghaltak közülük. Es sajnos — éppen most, amikor új szakasz kezdődik hazánk életében. A Kossuth téren egy percre némaságra merevedett több ezer ember. Okét gyászoltuk, kik megtévedtek. Emlékezz rájuk... S amikor újra felemelik a zászló$, a szobor előtt, ezer és ezer torokból felhangzik a kiáltás: „Éljen a szabad Ma- Qvnrnrrzán!”.... Történelmi időket . élünk ezekben a napokban. A rádióban két fáradt, de nyugodt, őszinte ember beszél: Kádár János és Nagy Imre. Két ember, kiknek kezében lüktet most hazánk sorsa. Álljunk mögéjük! Sorakozzunk fel mindnyájan, kikben igazi magyar érzés van. Bízzunk bennük, akkor is, amikor rövidesen leülnek a tárgyaló asztal mellé, Szovjetunió képviselőivel. S bízzunk bennük továbbra is! Mindketten megszenvedtek az igazságért. Kádár János tűrte a kínzást, a börtönt, Nagy Imre tűrte a megaláztatást, a koholt vádak hazug szövevényét. Most kezüket az ország ütőerén tartják. Kigyógyulunk, minden bizonnyal kigyógyulunk az emberiség legförtelmesebb betegségéből: az önkény ütötte sebekből... RAB FERENC A járdákon liokárdás fiatalok, öregek. Az utcán autók suhannak. Azokon is nemzetiszín szalagok. Egy teherautóból integet a vezető a menetelőknek. A villanyrendőrnél a csoport szétválik, egyrészük lefelé kanyarodik, a többi fölfelé, ahonnan munkás-paraszt és értelmiségi fiatalok hangáradata zúdul alá; © Délután négy óra után hatalmas tömegek gyülekeztek a Széchenyi téren. Elfoglalták a Hunyadi János út elejétől a Bajcsy Zsilinszky út közepéig, valamint a Jókai tértől a Perczel utca közepéig terjedő térséget, utcákat. Sűrű sorokban álltak az emberek a Kossuth utcán, a Színház téren, s a Széchenyi teret környező összes utcákban. Hány emberre tehető a tüntetők tömege? Legalább húszezer ember gyűlt össze a város főterén: egyetemisták, üzemi munkások, középiskolás diákok, férfiak, nők, fiatalok és öregek. Ilyen jelszavak hangzottak cl;. — Magyar uránt akarunk! — Oroszok menjetek haza! A tüntető fiatalok a Nádorszálló és a városi tanács tetejéről eltávolították a vörös csillagot. A sokezres tüntető tömeg a legnagyobb fegyelmezettséggel viselkedett. Rendzavarásra, a népi hatalorri elleni, a kormány elleni úszításra nem került sor. A fegyelmezettség legékesebb bizonyítéka, hogy a városi tanács bezárt kapuja előtt álló közbiztonsági közeget egy részeg ember provokálta. A rendbontásra törekvő ittas embert maguk a fiatalok szorították ki soraik közül, s ezzel megakadályozták,- a nyugodtan viselkedő közbiztonsági szervek és tüntető fiatalok közötti nézeteltérést, amely esetleg tettlegességig fajulhatott volna. A tüntetők hazafias dalokat énekeltek, s éltették a szabad Magyarországot, s a lengyelmagyar barátságot. A fiatalság Györkő Antal elvtárs beszéde után oszolni kezdett, ESnnyező emberek • • • Cola nem felejtem el ezt a pillanatot, az 1956-os esztendő október 25. napjának delét. Az utcákon, lakásokban, hivatalokban az unalomig hallott, agyonjátszott lemezek közlésének szünetében felhangzott a szpíker hangja: Gerő Ernőt felmentették... Kádár János és Nagy Imre beszédet mond!... Magyarok lobogózzátok fel házaitokat! Magyarok! Lobogózzátok fel házaitokat!... Forró, könnyek, örömkönnyek buggyantak ki álmatlanságtól fájó szememből, sírtam. S amikor felhangzott a Himnusz, amely soha még ilyen lélekbemarkoló nem volt, már mások is sírtak, öregek, fiatalok, nők, gyermekek, mindenki, aki magyarnak ■ érzi magát, meghatódva, levett kalappal állt tt Himnusz hangjai alatt, Pillanatok alatt ünnepi köntösbe öltözött a város. A verőfényes októberi nap piros-fehér* zöld lobogók aranyrojtjain játszadozott szívet* derítőén. Az emberek összeölelkeztek a nyílt utcán, s percek alatt kokárdák, ncmzetlszln •szalonok kerültek elő a zsebekből, szekrény* fiókokból, üzletek polcairól. A diákok hazafelá uókhói. Szemük ki* sírva, mellükön a 48-as hős ifjak hagyomá* nyos jelvénye. Felemelő, soha el nem felejt* hető pillanatok voltak ezek. A nemzeti ön* érzet feléledése, a magyar nemzet félszoba* dúlt sóhaja. TENKELY MIKLÓS Egy rádióhír visszhángja Mindennap utazom a tettyei busszal le a Széchenyi térig. De annyi felszabadult, boldog embert még egyszer sem láttam, mint csütörtökön a félegyes, visszatérő járaton. Pedig nem is utaztunk annyian, mint kora reggel, vagy estefelé. Egy rövid, félegykor bemondott rádiőhír okozta a szívet dobogtató, örömteli változást. Akivel találkoztam a buszban, útközben le a szerkesztőségig, — ismerős vagy ismeretlen emberek — szinte mindenkinek volt egy bíztató, felszabadult érzést sugárzó mosolya, 1vagy szava. A szomszédom, alig hogy kiléptem az ajtón, vidáman integetett az ablakból, és csaTé ennyit mondott: — Hallotta? Mennyivel másképp hangzott ez a „hal* lotta", mint kedden este, a Gerő-beszéd után, Ami a buszban először is feltűnt, a ka* lauznő senkivel sem veszekedett. Kedves volt és mosolygott. A Széchenyi téren már nemzetlszin zász* lók lengenek. Végigmegyek a Sallai utcám Ott most tűzik ki a lobogókat. Nénány üzlet előtt kint állnak az eladók. Ismerős és isme* rétien vevőket köszöntenek, mindenki moso* lyog, örül, valami mélységes együttérzéssel helyesléssel, (WEIDINGER) Tömörüljünk szilárdan pártunk és népünk köré Szakasits Árpád elvtárs nyilatkozata Szakasits Árpád, volt köz- társasági elnök a következő felhívással fordult az ország népéhez: Barátaim! Elvtársaim! Régi harcostársaim! Mélységes megrendüléssel élem át veletek együtt hosszú és nehéz harcokkal kivívott népi demokráciánk tragikus óráit. Ezek a szívfájdítóan nehéz órák nem alkalmasak arra, hogy arról beszéljünk, ami idáig vezetett: a politikai és gazdasági életünk területén elkövetett súlyos hibákról. Hiszen pártunk és egész dolgozó népünk készen áll arra, hogy az elkövetett hibákat jóvátegye, s ha volt is fájdalmas és néha érthetetlen huzavona a júliusi párthatározatok végrehajtása során, senki sem kételkedhetett abban, hogy ha ezeknek szelleme érvényesül életünk minden területén, dolgozó népünk a szocialista demokrácia fényes útján, a boldogabb jövőbe érkezik. Annál kétségbe- ejtőbb, hogy a keddi békésnek indult és lelkes, az ifjúság és a dolgozó nép bizakodásától sugárzó tüntetést, sikerült a régi világot visszasíró, népellenes, s felelőtlen elemeknek tulajdon szocializmusellenes céljaira felhasználni, hogy azután a méltóságteljes tüntetés vérontásba torkolják és megzavarja az amúgyis súlyos helyzetből való kibontakozást. Bizonyos, hogy pártunk és kormányunk úrrá lesz a dolgozó népet ’ aggasztó súlyos gondok, irtózatos nehézségek felett, mert hiszek és bízom a szervezett magyar munkásság hatalmas alkotóerejében, öntudatában és szocialista meggyőződésében: parasztságunk nagyszerű tulajdonságaiban', munkakészségében, s hazafias értelmiségünk tehetségében, felelősségérzetében. A régi rend visszaálmodóinak és politikai gengsztereinek minden próbálkozása hajótörést szenved a dolgozó magyar nép elszánt akaratán, hogy ezt a sokat szenvedett országot mindenek ellenére szocialista országgá, a nép országává, Szemtanú beszámolója: Mi történik Budopestén? <s,Pusztai József, a DISZ Központi Vezetőségének tagja, a pécsi városi DISZ-bi- zottság titkára ma délben jött vissza Budapestről. Röviden így számolt be az eseményekről: — Kedden délelőtt, nem sokkal azután, hogy összeült a DISZ Központi Vezetősége, jött a hír, hogy Piros László belügyminiszter, elvtárs betiltott minden csoportosulást. Mivel a DISZ Központi Vezetősége a fiatalok követeléseinek és a kívánt személyi változtatások ' nagyrészével egyetértett, elhatározta, hogy kivonul a fiatalokkal az utcára és résztvesz békés és 'néma tüntetésükön. Így is történt. Mint mát a Dunántúli Napló beszámolt róla, elmentünk a Bem-szo- borhoz, a Petőfi-szoborhoz , majd az Országház előtt gyülekeztünk. Becslésem szerint körülbelül két-háromszázcz- res lehetett a tömeg, A még mindig néma tüntetők követelték, hogy Nagy Imre elvtárs mondjon beszédet. Nagy Imre elvtárs meg is jelent és megígérte a tömegnek, hogy a megkövetelt gazdasági és személyi változások meglesznek. Az emberek nagyobb része erre megnyugodott és békésen hazaoszlott, Egy csoport azonban még a beszéd idején kivált közülünk s amint később ■hallottam ^4ö*Uött4k z Sztálin-szobrot és megtámadták a Rádiót, A felkelők megítélésem szerint két rétegből tevődtek össze. Az egyik réteg főleg fiatal suhancokból állt, akik valóban a népi hatalom megdöntésére törekedtek. A másik réteg viszont becsületes, de megtévedt és forró fejű fiatalokból, főleg diákokból és katonákból állt. En az országházi gyűlés után a DISZ Központi Vezetőséghez mentem, később pedig elindultam a Béke-szállóba. Közlekedés ekkor már nem volt és lövöldöztek a városban. Mivel a Béke szálló közel esik a Nyugati pályaudvarhoz, vagyis t a város egyik gócpontjához, annak környékén heves, utcai harcok folytak. Heves összetűzések voltak még ezenkívül a Lánchídnál a Baross téren a pártközpont környékén cs Csepelen. A felkelők között valóban vannak olyanok, akik a régi rend visszatértét kívánják. De nem lennénk hűek az igazsághoz, ha elhallgatnánk, hogy többségük becsületes, de felizgatott és forrófejű fiatal, akik a sokféle híreszteléssel ellentétben nem raboltak és nem fosztogattak. (Más a helyzet a munkakerülő és csavargdtfpusű embereknél. aulk nlan^mn i-o^asználják KJ* \J ) Sok emberrel beszélgettem és az volt a véleményük, hogy a munkások, parasztok és értelmiségiek, tehát az egész nép érdekeit szolgáló önálló nemzeti gazdaságpolitikára, lenini q\vcken nyugvó nemzetközi együttműködésre és személyi változásokra van szükség, ’ Reggel amikor eljöttünk el-elsült egy-egy puska, de a harc heve már lényegesen alábbhagyott. Biztos vagyok abban, hogy az előbb említett követelések teljesítése után minden józanul gondolkodó felkelő leteszi a fegyvert és csak azok maradhatnak esetleg hátra,'akik valóban a kapitalista restaurációt kívánják. A halottak számáról nem tudnék pontos számot mondani. Annyi biztos, hogy sok halottunk lesz- De semmiképpen sem lesznek ezrek, mint ah-gy egyes helyeken mondják. A két tragikus nap átélése után egyre kérek minden józanul gondolkodó magyar embert: őrizzék meg hidegvérüket és nyugodtságukat, fékezzék meg a romboló elemeket. A követelések egyré sze máris teljesült. Kádár János elvtárs, Nagy Imre elvtárs az újjáválasztott Központi Vezetőség és Politikai Bizottság teljes biztosítéka •'■""'tk, hogy a többi is teljesül. - / minden dolgozó ember függet* len, szabad liazájává építi. Hozzátok fordulok, dolgozó- tá-saim, elvtársaim! Segítsetek abban, hogy minél gyorsabban helyreálljon a rend és nyugalom, s a belső béke. Fontos* hogy az üzemekben forró szenvedéllyel folyjék az országépí- tő szocializmust teremtő műn* ka. Ezek a feltételek Is szükségesek ahhoz, hogy népi demokratikus rendszerünkben ne érvényesülhessen olyan politika, amely dolgozó népünk jogos kritikáját válthatja ki- Meggyőződésem, hogy erre nem Is kerülhet többé sor. Ennek biztosítéka dolgozó népünk egyre fokozódó öntudatos politikai aktivitása. Tudnunk kell azt, hogy most minden óra* ami elveszítünk kenyerünket, életlehetőségeinket kurtítja meg. Vessünk véget a véres nyugtalanságnak, országot sorvasztó belső harcoknak! Tömörüljünk szilárdan pártunk és kormányunk mögé! Bízzunk mindig amint én is bízom abban, hogy pártunk új vezetés0 és Nagy Imre elvtárs személye, akit jelenlegi posztjára a nép őszinte és elemi erővel megnyilvánuló bizalma állított* megvalósítja népünk jogos követeléseit. Bízzunk abban, hog? országunkban — ha óriási erőfeszítések és sok szenvedés árán is — de felépítjük a szocialista demokrácia segítségével a dolgozók erős, gazdag* erkölcsös államát! SZAKASITS ÁRPÁD Apart és kormány felhívása A párt és a kormány fel- liivja az egész magyar népet, hogy segítsen a rend helyreállításában, hogy mielőbb megindulhasson a békés cpitőmunka. A párt és a kormány felhív mindenkit, hogy térjen vissza munkahelyére vagy lakására, a tüntetéseket szüntesse be> így segítsen elszigetelni ff megszüntetni azok támadását, akik továbbra Is a műi»' karhatalomra, törnek. DUNÁNTÚLI NAPLÓ a Magyar Dolgozót Partja ., Baranya Megye) Bizottságának a megyei tanács lapja ,, Szerkeszti a ázerkesztóhlzottj'’/) Felelős kiadó: FARKAS LAS.> Szerkesztőség és kiadóhivatal jj Pécs, József A. u. 10. T IS-J2 Hlrdetésfelvevö Iroda Kossuth Lalos utca 32. Tel. 19-1»- , Terpeszti: a Míjgyel Pnstenwat*J Ulrlaposztálva é:: a hlrla-'-kerhéí1 Postahivatalok. Előfizetés: oos’afvatalotcnáJ és kézbesítőknél. Havi előfizetési dH: II.— Pécsi Szikra Nyomda j* Pécs, Munkácsi1 Mihály ti. 10 Tci*iren Nyomdáért f,,*lol: >o-J1 Melles ne?