Dunántúli Napló, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)

1956-10-25 / 252. szám

VILÁG PROLET 4RJAI EGYESÜLJETEK! DUNÁNTÚLI UMAUl UL1 f NAPLÓ A BARANYA MCGYE 1 PA'RTBIZOTrSA'f. (S A MEGYEI TANAC5 LApj| XIII. ÉVFOLYAM, 252, SZÁM i . / ARA 50 FILLÉR CSÜTÖRTÖK, 1956 OKTÓBER 25 Statárium A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa a rögtönítélő bíráskodást a népköztársaság megdöntésére irányuló cselek­mények: lázadás, lázadásra való felbujtás, felhívás és szö­vetkezés, gyilkosság, emberölés, gyújtogatás, robbanó szerek tartása vagy ezek felhasználá­sával elkövetett bűncselekmé­nyek, a közveszélyű bűncselek­mények, hatóság elleni erő­szak, magánosok elleni erő­szak és engedély nélküli fegy­verek tartása bűntette tekin­tetében az ország egész terü­letén elrendeli a rögtön ítélő bíróság hatálya alá eső bűn- cselekményeket halállal kell büntetni. E rendelet nyomban hatályba lép. NAGY IMRE a minisztertanács elnöke Utcaneveket változtatott meg a városi tanács A Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága október 24-i ülésén elhatározta, hogy az alábbi utcák nevét megváltoztatja: a Sztálin útat Hunyadi János út­ra, Ibárruri Dolores utcát Sör­ház utcára, a Vorosilov utcát Felső-Vámház utcára, a Molo­tov utcát Déryné utcára és a Beloiannisz utcát Zsolnay Vil­mos utcára­FELHÍVÁS Pécs és Baranya lakosságához! Baranya megye munkásai, termelőszövetkezeti tagjai és egyénileg dolgozó parasztjai, értelmiségiek, fiatalok! Az ellenforradalmi erők váratlan támadása zavart okozott, de nem ingatta meg szo­cialista rendünket, a nép hatalmát. Az idejében megtett intézkedések és a megye dolgo­zói fegyelmezett magatartásának eredményeképpen a megyében, beleértve Pécset is, sehol- sem történt rendzavarás, károkozás. Most az a legfontosabb feladat, hogy mindenütt biztosítsuk a termelő munka folyto­nosságát, mindenütt rend, béke és nyugalom legyen. Folytassa mindenki zavartalanul munkáját az üzemekben és bányákban, végezzük el megyénkben a soronkövetkező őszi mezőgazdasági munkákat. Ne legyen fennakadás az élet és a termelő munka egyetlen területén sem. Dolgozzék mindenki lankadatlan szorga­lommal saját jövője, családja jóléte és egész dolgozó népünk felemelkedése érdekében. A BARANYA MEGYEI PÄRT-'VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁG. A HAZAFIAS NÉPFRONT BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA. Rend, nyugalmi, fegyelem! Nagy Imre elvtársnak, a Minisztertanács elnökének szózata Budapest népéhez! Budapest népe! Közlöm, hogy mindazok, akik további vér­ontás megszüntetése érdeké­ben ma 14 óráig beszüntetik a harcot és leteszik fegyverüket, mentesülnek a statáriális eljá­rás alól. Egyúttal kijelentem, hogy minden erőnkkel meg­valósítjuk az 1953. júniusi kor­mányprogram elvi alapján — úgy, ahogy azt annak idején a parlamentben kifejtettem — országunk következetes \ de­mokratizálását, a párt, állami, politikai és gazdasági élet minőién területén. Kövessék felhívásunkat, szüntessék be a harcot, bizto­sítsák a rend és a nyugalom helyreállítását népünk, orszá­gunk jövője érdekében. Térje­nek vissza a békés, alkotó munkához. Magyarok, dolgozók, elvtár­sak, barátaim! Felelősségtel­jes percekben szólok hozzátok. Mint tudjátok, a Magyar Dol­gozók Pártja Központi Veze­tősége és az Elnöki Tanács bi­zalmából, mint a Miniszterta­nács elnöke, átvettem a kor- üiány vezetését. Minden lehe­tősége megvan annak, hogy politikai programomat, a ma­gyar népre támaszkodva, a kommunisták vezetésével a kormány megvalósítsa. E prog­ram lényege — mint tudjátok — a magyar közélet széles­körű demokratizálása, a szo­cializmus építésében a mi nem­zeti sajátosságainknak megfe­lelő magyar út megvalósítása, nag- nemzeti céljainknak a dolgozó tömegek életkörülmé­nyeinek gyökeres megjavítása. Ahhoz azonban, hogy a mun­kához közös erővel, veletek együtt hozzáláthassunk, a leg­első dolog a rend, a fegyelem, a nyugalom megteremtése. A békésen tüntető magyar ifjúsághoz csatlakozva, ellen­séges elemek félrevezetve sok jóhiszemű dolgozót a népi de­mokrácia, a néphatalom ellen fordultak. Legelső és minde­nekelőtt . álló feladat most, hogy a helyzetet sürgősen kon­szolidáljuk. Utána minden kér­désben szótértünk, hiszen egyet akar a kormány és a magyar nép többsége. Nemzeti létünk iránti közös nagy felelősségre hivatkozva szólítalak fel benneteket, min­Vá/tozás a Politikai Bizottságban és a kormányban Nagy Imre e.vtárs a miniszfertanács elnöke A Magyar Dolgozók Párt­jának Központi Vezetősége 1956. október 24-én ülést tar­tott, amelyen új tagokat vá­lasztott a Központi Vezető­ségbe. Újjáválasztotta a Poli­tikai Bizottságot és a Központi Vezetőség titkárságát. A Központi Vezetőség tagjai sorába választotta Donáth Fe­renc, Losonczy Géza, Lukács György, Münnich Ferenc és Nagy Imre elvtánsakat. A Politikai Bizottság tagjai sorába választotta Apró Antal, Gáspár Sándor, Gerő Ernő, Hegedűs András, Kádár János, Kállai Gyula, Kiss Károly, Köböl József, Marosán György, Nagy Imre, Szántó Zoltán elv­társakat. A Politikai Bizottság Póttagjaiul Losonczy Géza és Rónai Sándor elvtársakat vá­lasztották meg. A Központi Vezetőség első titkárának megbízatásában megerősítette Gerő Ernő elv­társat. A Központi Vezetőség titkárai: Donáth Ferenc, Ká­dár János és Kállai Gyula elvtársak. A Központi Vezetőség java­solja a Népköztársaság Elnöki Tanácsának, hogy Nagy Imre elvtársat válassza meg a mi­nisztertanács elnökének és Hegedűs András elvtársat a minisztertanács elnökhelyette* sének. A Központi Vezetőség utasí­totta a Politikai Bizottságot, hogy haladéktalanul dolgozza ki a párt és az ország előtt álló feladatok megoldására vonatkozó javaslatait. (MTI) den magyar férfit, nőt, ifjút, munkásokat, parasztokat, ér­telmiségieket, hogy szilárdan álljatok helyt, őrizzétek meg nyugalmatokat, álljatok ellen a provokátoroknak, segítsétek helyreállítani a rendet, támo­gassátok rendfenntartó erőin­ket. Meg kell akadályoznunk közös erővel a vérontást, nem szabad engednünk, hogy vér szennyezze be szent nemzeti programunkat. A magyar kormány békés építömunkára készül. A kor­mány el van szánva arra, hogy nem engedi letéríteni magát a demokratizálás, a magyar nép érdekeinek meg­felelő, a nép széles rétegeivel megtárgyalt program meg­valósításának útjáról. Nem a bosszúállás, hanem a megbé­kélés politikáját akarjuk foly­tatni. Ezért a kormány elha­tározta, hogy mindazokat, akik önként és azonnal leteszik a fegyvert, abbahagyják a har­cot, nem vonja statáriálls el­járás alá, mint ahogy így járt el a magukat eddi- megadott csoportokkal szemben is. Munkások, védjétek meg a gyárakat, a gépeket, a magunk kincse ez, az egész népnek okoz kárt az, aki rabol, vagy fosztogat. Rend, nyugalom, fe­gyelem, ez most a jelszó, ez áll mindenekelőtt. Barátaim, magyarok! A kor­mány programját hamarosan részleteiben is ki fogom fej­teni és azt a rövidesen össze­ülő országgyűlés fogja megvi­tatni. JÖvőnkrőI van szó, nem­zeti létünk felemelkedésének nagy útja áll előttünk. Állja­tok a kormány mögé, biztosít­sátok a békés énitő, alkotó munka folytatását, tegyétek lehetővé, hogy hazánk minden dolgozója zavartalanul mun­kálkodhasson családja és maca lövőjén. Álljatok a párt mögé, álljatok a kormány mögé. Bíz­zatok abban, hogy a múlt hi­báin tanulva, megtaláljuk a helyes útat hazánk felvirágoz­tatására. (MTI) A pécsi enyetemi és löisto'ai hallgatók távirata A Központi Vezetőség ülé­sének, Budapest. Mi, a pécsi orvosi és jogtu­dományi egyetem és pedagó­giai főiskola hallgatói mélysé­gesen elítélünk minden olyan fasisztát és provokációs meg­mozdulást, amely fegyvere­sen, népi demokratikus rend­szerünk ellen tör. Ugyanak­kor kérjük a Központi Veze­tőséget, hogy a Lengyel Kom­munista Párt vezetőségéhez hasonlóan álljon élére a leg­következetesebb demokratiz­mus kibontakozásáért folyó harcunknak és irányítsa azt. Egyben üdvözöljük Nagy Imrét, valamint a Központi Vezetőség és a Politikai Bi­zottság új tagjait. IDEIGLENES MEFESZ BIZOTTSÁG Mi történt a Rádiónál ? A Magyar Rádió riportere. Kalmár elvtáns tegnap 20 óra 15 perckor számolt be ar­ról, hogy tulajdonképpen mi is történt a Kossuth Rádió stúdiója körül. Beszámolóját kivonatosan az alábbiakban ismertetjük: 23-án, a késő esti órákban nagy tömeg gyülekezett a Rádió épülete előtt. A tö­meg nagyrészt fiatalokból ál­lott, de nagy számban ve­gyültek közéjük fasiszta jel­szavakat kiabáló provokáto­rok is. A tömeg előbb bizo­nyos követelésekkel állt elő, amelyekre választ is akartak adni. Az e célból előjött kül­döttségeket azonban megaka­dályozták a válaszadásban. Ekkor a Rádió egyik hang­szórós autója gördült az épü­let elé, hogy hangszórón ke­resztül adja meg a választ a kérdésekre. Ezt az autót azonban elvadult slhederek megtámadták, s egy másik autót felgyújtottak. A becsületes diák- és mun­kásfiatalok ekkor csoportok­ban távoztak, helyükbe azon­ban felfegyverzett banditák csoportjai érkeztek és táma­dást intéztek a Rádió ellen. A házi őrség előbb a házi tűzoltókészülék vízsugaraival riasztotta vissza a támadókat, majd könnygázbombákat al­kalmazott, s mikor ez sem használt, az őrség a levegőbe lőtt és vaktölténnyel tüzelt. Mindent elkövettek azért, hogy fegyverhasználat nélkül tartóztassák fel a támadást, de a felfegyverzett suhancok mind gyakrabban tüzeltek és előbb egy államvédelmi őr­nagy, majd hat katona halt meg lövéseik nyomán. Az őrség ekkor még mindig nem tüzelt a tömegre, de több te­herautón újabb felfegyver­zett ellenforradalmár csapa­tok érkeztek, ezek elfoglalták a szembenlévő és szomszédos házakat, s onnan tüzeltek a Rádió épületére. Csak ekkor, több órás ostrom után kap­tak az őrök parancsot a fegy­verhasználatra. Erős tűzharc keletkezett, a támadók kézigránátokkal és géppisztolyokkal felszerelve körülvették az épületet, át­másztak a Puskin utcai vas­kerítésen is és hosszú tűz­harc utón benyomultak a Rádió épületébe. Az épület­ben folyó tűzharc ellenére, amelyben számos államvédel­mi katona vesztette életét, az adás zavartalanul folyt to­vább, s ezt nem akadályoz­hatta meg a 24-én reggeltől estig tartó újra, meg újra megerősödő támadások soro­zata sem. A Rádió dolgozói hősiesen helytálltak, nekik köszönhetjük, hogy a nap fo­lyamán lezajlott események­ről időben és pontosan érte- sülhettünk, Egységben a párt és a kormány mellett Tragikus, véres események­kel teli nap volt a tegnapi. Az ellenforradalmi fegyveres hor­dák több, mint huszonnégy órán át garázdálkodtak fővá­rosunkban. Az ifjúság békés és sok tekintetben jogos köve­teléseket hangoztató tünteté­sét nyergeitek meg, hogy vég­rehajtsák gálád tervüket. Több mint huszonnégy óráin át ro­pogott a fegyver Budapesten. Tegnap este, e sorok írásakor már szűnőben volt az ellen- forradalmárok harca, szétszórt és egymástól elszigetelt kis csoportok állottak már csak el­lent. S most már felmerül a kérdés: miért volt mindez? Mi ért volt a vérontás, miért az ártatlan emberek legyilkolása, miért az esztelen rombolás és fosztogatás? A miértre nehéz választ kapni. „Van fegyverünk, har­colunk” — ez állt röpiratai- kon. Harc önmagáért? A pusz­tító ösztönök kielégítéséért? Nem. ne legyünk ilyen naivak. Az „Amerika Hangja Európá­ból” idézi a nyugati lapokat, amelyek lelkendezve üdvözlik a „szabadságért vívott forra­dalmat.” örülnek a kísérlet­nek, amely a munkásosztály és dolgozó parasztság hatalma ellen irányult, a szocializmust építő népek egységét próbálta aláásni, a szocializmus továb­bi erősödését akarta megaka­dályozni. Voltak persze jelsza- vak, amelyek a szabadság gon­dolatát hirdették. De ezeket a jelszavakat a jószándékú, bé­kés céllal, a gyorsabb előreha­ladási sürgetve tüntető ifjúság hangoztatta. A rabolt fegyve­rekkel felszerelt „vagányok”, rovottmultú bűnözök, a kapi­talista restaurációban remény­kedő ellenforradalmi elemeik e jelszavakat csak fedezéknek, álcázásnak használták. Nem özek a jelszavak késztették őket arra, hogy ártatlan járó­kelőket, kötelességüket telje­sítő katonáira t gyilkoljanak Weg. Nem a szabadság eszmé­je hevítette öltpt, hanem az a remény, hogy orvtámadásuk eredményeként talán sikerül visszaállítani a ná'unk már ré­gen levitézlett kapitalista ren­det. Pécs dolgozói aggódva fi- Oyelték a budapesti eseménye­ket. Szerkesztőségünkbe sorra érkeztek a nyilatkozatok és táviratok az üzemekből, fal­vakból, termelőszövetkezetek­től, s mindezek a megnyilvá­nulások mélyen elítélik az el­lenforradalmi bandák orvtá- •Madását A szerdán reggel •Megalakult munkástanácsok a helyzetet józanul mérlegelve Vállalták az üzemben a rend fegyelem fenntartását, a •Munka folyamatosságának biz­tatását. Bányászaink zavar­talanul folytatták munkájukat, *zen a túlfűtött gyászos napon bebizonyították, hogy hű lá- ••kisvai ncpi demokratikus ál- 'anirendünknek, a szocializ­musnak. Elismerés illeti égue- terni ifjúságunkat, amely nyu­godtan és fegyelmezetten fi­gyelve az eseményeket, jogos követeléseinek megvalósítását, illetve a megvalósításukra iró- t'yuló szándék határozottságát látva, ba,tirft7j->t.fan ógt jgUS&dO­zás nélkül elítélte a vérontás . kezdeményezőit: , Pécs becsületes dolgozói nyugodtan és azzal a szilárd ; elhatározással fogadták az el- 1 lenforradalmi lázadás hírét, i hogy ha kell, életük árán is megvédelmezik gyáraikat, nem ' hagyják magukat eltántoríta­ni a szocializmushoz vezető 1 útról, s ha kell, életük árán is megvédelmezik szocialista for­radalmunk vívmányait. Nem mondhatjuk azonban, hogy eb- , ben a gyors ütemben növekvő ; városban nem akadtak olyan kétes elemek, akik örömmel fogadták a fővárosban kitört i fegyveres lázadás hírét, s ab­ban reménykedtek, hogy most lesz alkalmuk a zavarosban halászni. Rendbontó kísérletük azonban nem jutott tűi néhány ellenforradalmi jelszó hangoz­tatásánál. A koraesti órákban kialakult csoportosulások nem vették át a provokátorok jel­szavait, s a hangadókat a rendfenntartó karhatalom de­rék harcosai ártalmatlanná te­hették anélkül, hogy fegyver- használatra került volna sor. A Széchenyi téren és az oda­vezető utcákon türelmesen sé­táló tömegek várták lapunk különkiadását, s annak megér­kezése után fegyelmezetten, zavartkelités nélkül oszlottak ol. Diuzéret illeti Pécs lakosait fegyelmezett magatartásukért. Ma, másodnapján ennek a gyászos ellenforradalmi kísér­letnek, valószínűleg már sok­kal pontosabban, részleteseb­ben tudjuk felmérni, milyen hatalmas károkat okozott né­pünknek ez a meggondolatlan és kilátástalan provokáció. Gyászoljuk a rendszerünk vé­delmében elesett hős katoná­kat, rendőröket, s azokat az ártatlan embereket, akiknek ez az értelmetlen provokáció az életüket követelte. De gyá­szon és megdöbbenésen túl, le kell vonnunk következtetése­inket a jövőre nézve is. Ha azt akarjuk, hogy többé ilyen pro­vokáció ne veszélyeztethesse dolgozó népünk hatalmát, be­csületes dolgozók életét, szo­rosan fel kell zárkóznunk pár­tunk mellé, amely minden le­hetőséget megragad a dolgo­zók jogos követeléseinek ki­elégítésére, egész dolgozó né­pünk jólétének növelésére. Szilárd egységben kell tömö­rülnünk kormányunk körül, amely magában hordja a szo­cialista demokratizmus meg­valósításának biztosítékait éle­tünk minden területén. A párt és a kormány gyors intézkedé­sei, a dolgozó nép életkörül­ményeinek megjavítására irá­nyuló határozott és megingat­hatatlan akarata erősítse min­den becsületes dolgozóban azt a szilárd hitet, hogy bízhat az ország vezetőiben, mert azok sem akarnak mást, mint ma­ga a nép. Mindannyian a szo­cializmust akarjuk, a múlt hi­báit következetesen fel akar­juk számolni és meg akarjuk alapozni biztos és egyre nö­vekvő jólétet biztosító jövőn­ket. Egyet akarunk és bizto­sak vagyunk abban, hogy kö­zös céljainkat együttes erővel él is tudjuk érni.

Next

/
Thumbnails
Contents