Dunántúli Napló, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)

1956-10-18 / 246. szám

VIJ 4C PROLET4RJ 4! EGYESÜLJETEK! DUNÁNTÚLI NAPLÓ A, B AR. A NY A M C G Y E I PA'RTB IZ 0 T iS a'u f 5 AM EGYE I TA N A'CS L A P. A belgrádi tárgyalások igen komoly, konkrét, pozitív eredményre vezettek Josadp Bros Tito és Gerö Ernő nyilatkozata XIII. ÉVFOLYAM, 246. SZÁM ifi ARA 50 FILLÉR CSÜTÖRTÖK, 1956 OKTÓBER 18 lem mellékes feladat! Az év végének közeledtével az eddigi tapasztalatok alapján hasznos, ha a termelési muta­tók alakulásának állandó fi­gyelemmel kísérése mellett, Sokszor helytelenül másodren­dű kérdésként kezelt munka- védelmi beruházások megvizs­gálására is több gondot fordí­tunk. Vannak üzemek, ahol el­mondhatják: a rendelkezé­sünkre álló munkavédelmi ke­reten belül jól gazdálkodtunk. A Pécsi Szénbányászati Tröszt­nél szeptember 1-ig a meg­adott keret 70 százalékát hasz­nálták fel. Nagy összegeket ruháztak be például Pécsbá- ryán, Pécsújhegyen, Petőfi- aknán új munkásfürdők építé­sére, javult a bányákban a por és gázvédelem is. Természete­sen ezzel korántsem mondhat­ni azt, hogy a pécsi szénme­dencében a munkavédelem te­rén már semmi kívánnivaló nincsen. Ellenkezőleg! A pécsi bányák munkavédelme még nem kielégítő. De annyi bizo­nyos, hogy a tröszt tervszerű­en használja fel a munkavéde­lemre előirányzott (sajnos, •nég mindig nagyon alacsony) összeget. A rendelkezésre álló öss­zeg felhasználása azonban nem megy mindenütt tervsze­rűen. Különösen mezőgazda- sági üzemeinkben vannak je­lentős hibák ezen a téren. A szentlőrinci gépállomás pél­dául erre az évre előirányzott több, mint 180 ezer forintból a* első félév végéig alig negy­venezer forintot használt fel. Pedig lenne tennivalójuk, teert sem megfelelő szállás­helyisége, sem fürdője nincs a_ gépállomásnak. Kevésbé tö­rődnek a munkavédelmi beru­házásokkal többek között a bükkösdi, a gyulapusztai ál; lami gazdaságban, ahol az első félévi munkavédelmi tervből semmit sem teljesítettek. A munkavédelmi beruházá­sok teljesítése vagy nem tel­jesítése pedig egyik fokmérő­je annak, hogy az egyes üze- mek vezetői mennyire lelkiis- rocretesen vagy lelkiismeret­lenül veszik figyelembe a dol­gozók munkakörülményeinek állandó javítását. .. A munkavédelem terén sok özemben fennáiló hibák kija­vítása elsősorban a szakszer­vezetek feladata. A szakszer­vezeteknek az eddiginél sok­hal alaposabban kell ebben az ‘rányban is tevékenykedniök Jó példát mutatott ezen a té­ren nemrég a Szakszerveze­tek Megyei Tanácsának mun­kavédelmi csoportja» amely — nagyon helyesen — nem engedte meg a Sopiana Gép- Wár öntödéjében az új villa- niosdarú működését addig, amíg azt megfelelő munka- védelmi felszerelésekkel cl nem látják. Ehhez a példá­hoz hasonlóan a szakszerveze- tek tegyenek meg minden té­tek telhetőt és szerezzenek ér­vényt a munkavédelmi rendel­kezéseknek. A Szakszervezetek Országos fanácsa IX. ülésén új határo- zati javaslatok kerültek meg­vitatásra, amelyek többek kö- *öU utalnak a munkavédelmi kérdésekre is. Az üzemi bi­zottságoknak joguk van szót {■“telni és megkövetelni a hi­bák kijavítását. Tűzzék napi­rendre és vitassák meg a dol- f0,*ók munkakörülményeinek Jobbátétclét szolgáló munkavé- "ehni beruházások teljesítését isj Több termelőszövetkezet megváltoztatta nevét a jugoszláv határ mentén A napokban Baranya megye halár-menti járásaiban több termelőszövetkezet tagsága közgyűlésen határozta el, hogy nevét megváltoztatja. A koráb­bi években — a magyar— jugoszláv viszony megromlása következtében — ugyanis olyan neveket tukmáltak a közös gazdaságokra, amelyek a jugoszlávellenes politika ki­fejezői voltak és méltán sér­tették a határszéli dolgozók többségének önérzetét. A ter­melőszövetkezetek tagjai most úgy határoztak, hogy az új nevekkel a magyar és a jugo­szláv nép barátságának, a bé­kés együttélésnek adnak kife­jezést. A gordisai Déli Őrszem Tsz, a Béke, a mattyi Határ­széli Szabad Nép Tsz, a Kö­zös Űt, a kovácshidai Déli Bástya Tsz pedig a Béke Ütja nevet vette fel. A délszláv la­kosú Felsőszentmártonban a termelőszövetkezeti tagok úgy határoztak, Hogy közös gazda­ságuk az eddigi Dráva Őre elnevezés helyett Zrínyi Mik­lós nevét viseli; Pécsi villamosipari küldöttség utazik az ISDK-ba Az elmúlt hetekben több német villamosipari szakem­ber járt megyénkben. Megte­kintették a hálózatépítési mód­szereinket, valamint a DÉ- DÁSZ műhelyeit, berendezé­seit. A német vendégek láto­gatását még e hónap végén visszaadják a pécsiek. Előre­láthatóan október 23-án hét­tagú pécsi villamosipari kül­döttség megy Kari Marx Stadtba. az ottani áramszol­gáltató vállalat munkájának és berendezéseinek tanulmányo­zására. A pécsiek vezetője Kövesdy József, a DÉDÁSZ igazgatója. A küldöttség tag­jai: Mittinger Gyula főmér­nök, Szabó Antal, a beruhá­zási osztály vezetője, ■ Bólyi Dániel, az üzemviteli osztály vezetője, Parneczky Gcza, a kaposvári üzletigazgatóság fő­mérnöke, Rokita Nándor, az építési osztály vezetője és Fe­re nczi Elek, keszthelyi, cso­portvezető. A pécsi szakembereket kü­lönösen a németek üzemzavar- elhárítási módszere, a terve­zés, anyagellátás, beruházás Ma kezdődik a sorsolás A II. Békekölcsön kilence­dik sorsolását október 18—21 között Nagykanizsán rendezi meg az országos takarékpénz­tár. A húzásokat csütörtökön, pénteken, szombaton délután 15,30—18,30 óra között, vasár­nap pedig 10—12,30 óra között bonyolítják le. és üzemszervezés érdekli. Ér­deklődnek még a balesetelhá­rítási oktatásról, a munkaver- senyról, áramfogyasztási díjak számlázásáról, stb. Tervek szerint a németek magyarországi látogatása és a látogatás visszaadása csupán kezdeti lépése a két hasonló célú és feladatú magyar és német vállalat közötti szoros együttműködésnak. A későb­biek folyamán gyakrabban, s rendszeresebben tartanak majd tapasztalatcserét. Belgrád (MTI): Jos zip Broz Tito, a Jugosz­láv Kommunisták Szövetségének főtitkára és Gerő Ernő, a Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetőségének első titkára szerdán este a belgrádi magyar nagykövetségen nyilatko­zatot adott a Magyar Rádiónak. Tito kijelentette: — Megelégedéssel állapíthatom meg, hogy a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége és a. Magyar Dolgozók Pártja képviselői közötti megbeszélések a legjobb, a legbarátibb elv­társi szellemben folynak. Véleményem sze­rint a magyar küldöttség jugoszláviai láto­gatása és az itt folyó megbeszélések igen nagy jelentőségűek az országaink közti kapcsola­tok további elmélyítése szempontjából. Sok sikert kívánok a magyar dolgozóknak a .szó-* cializmus építésében cs boldog jövőjük érdé« kében kifejtett alkotó munkájukban. Gerő Ernő elvtárs a következőket mon» dotta: — A magam részéről csak megerősíthetem azt, amit Tito elvtárs mondott, hogy a Ma­gyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségé­nek küldöttsége és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának küldött­sége közötti tárgyalások a legszorosabb, lcg- barátibb szellemben folytak le: igen komoly» konkrét, pozitív eredményre vezettek. Ez a találkozó mindkét ország és mindkét párt szá­mára nagyjelentőségű és előremutató. Alekszandar Rankovics nyilatkozata Belgrád (Tanjug) dar Rankovics, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Köz­ponti Bizottsága Végrehajtó Bizottságának titkára, a Ma­gyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetőségének küldött­ségével folytatott tárgyaláso­kon résztvevő jugoszláv kül­döttség vezetője kijelentette a Tanjug munkatársának, hogy a megbeszélések baráti és nyilt légkörben folynak. A két országban már eddig megteremtődtek az ilyen meg­beszélésekhez szükséges felté­telek, — mondotta Rankovics, majd így folytatta: — Reméljük, hogy e megbe­szélések hozzájárulnak a két párt, valamint a magyar és a jugoszláv nép közötti együtt­működés megteremtéséhez és a kapcsolatok fejlesztéséhez. Alekszandar Rankovics a továbbiakban kijelentette, hogy a két párt képviselői az eddigi megbeszéléseken meg­vizsgálták mind a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége és a Magyar Dolgozók Pártja kö­zötti együttműködésre, mind pedig az államközi viszony és a két ország gazdasági kapcso­lataira vonatkozó egyes kér­déseket. Alekszan- Mindkét fél kívánságára — folytatta Alekszandar Ranko­vics — megvitatták a két or­szág szocialista építésében szerzett tapasztalatokat is. A magyar elvtársakat különösen a jugoszláv gazdasági rendszer, a munkás önigazgatás és a kommunális rendszer érdekel­te. A magyar pártküldöttség tagjai — mondotta Alekszan­dar Rankovics, — kifejezésre juttatták óhajukat, hogy egy küldöttséget menesszenek Ju­goszláviába, amely részlete­sebben tanulmányozná orszá­gunk gazdasági rendszerét, valamint a társadalmi szerve­zetek, de különösen a Jugo­szláv Kommunisták Szövetsé­ge és a Jugoszláv Dolgozó Nép Szocialista Szövetsége munká­ját és mechanizmusát — mon­dotta Alekszandar Rankovics. Fogadós a belgrádi magyar nagykövetségen Belgrád (MTI): Dr. Mümxich Ferenc, a Magyar Népköztár­saság belgrádi nagykövete szerdán este ünnepi fogadást adott a Magyar Dolgozók Pártja Jugoszláviában tartóz­kodó küldöttségének tisztele­tére. A fogadáson resztvettek a magyar küldöttség tagjai: Ge­rő Ernő, Hegedűs András, Ap­ró Antal, Kádár János és Ko­vács István. Jugoszláv részről megjelent a fogadáson Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetsége Központi Bizottsága Ankét a tervezés egyszerűsítéséről A Pécsi Műszaki és Termé­szettudományos Egyesületek Szövetségének Tervgazdasági Bizottsága kedden este amké- tot rendezett a tanácsi válla­latok tervezésének egyszerűsí­téséről, ahol Pál Jánosnak, a megyei tanács tervosztálya munkatársának a Dunántúli Naplóban már korábban is­mertetett javaslatát vitatták meg. A javaslat lényegesen egyszerűbbé kívánja tenni a helyiipari, tanácsi vállalatok és kisipari szövetkezetek ter­vezését, össze akarja sűríteni a tervezés nagyon is megsza­porodott mutatóit s ezzel amel­lett, hogy megkönnyebbiti az adminisztratív munkákat, na­gyobb önállóságot és érdekelt­séget akar adni a vállalatok­nak. A résztvevők valamennyien egyetértettek abban, hogy a tehetőségekhez képest minél hamarább biztosítani kell a nagyobb önállóságot a helyi­ipari vállalatoknál, de a nagy­üzemeknél ás. Uj alapokra kell helyezni az anyagi .érdekeltsé­get, mint a termelés egyik legfontosabb tényezőjét, de úgy, hogy az ne sérthesse a tervgazdálkodást Általában megegyeztek ab­ban, hogy a Pál János által javasolt öt mutató: a teljes termelési érték, a kiemelt áru­cikk mennyiségének meghatá­rozása, a lakosságnak történő szállítás megszabása, a ter­mékre jutó anyaghányad és a száz forint önköltségre jutó nyereség előírása alapvetően helyes. De ezeken a pontokon kívül többen javasolták a lét­szám és a béralap meghatáro­zását a leegyszerűsített ter­vezésben is, mert az, hogy egyes vállalatok tetszés sze­rint alakíthassák béralapju­kat, a jelenlegi szakmunkás­hiány következtében lehetősé­get adhat a csábítgatásokra és áz amúgy is nagyfokú munka­erővándorlás fokozódására. Néhány felszólalónál felme­rült az a vélemény is, hogy a helyiipari vállalatokat telje­sen ki kellene kapcsolni a népgazdasági tervezésből. Eze­ket a javaslatokat azonban, mivel megvalósításuk veszé­lyeztetné a gazdasági élet tel­jes egységét, a vitázők többsé­ge elvetette. Az ankét hozzájárult a ter­vezés újfajta módszereinek ki- alafeításáhozj Végrehajtó Bizottságának fő­titkára, továbbá Alekszandar Rankovics, Szvetozar Vukma- novics, Lazar Kolisevszki, Vla­dimir Bakancs, Ivari Gosnyak és Gyúró Szalaj, a JKSz Köz­ponti Bizottsága Végrehajtó Bizottságának tagjai, valamint M orrúi Markovics, Otmar Kreacsics, Haszan Brkics, Veljko Zekovics, a JKSz Köz­ponti Bizottságának tagjai. Résztvettek e fogadáson a jugoszláv államtitkárságok, to­vábbá a politikai és társadal­mi élet képviselői. A fogadás szívélyes légkör­ben zajlott le. A szerdai megbeszélések Belgrad (MTI): A Magyar ■ Dolgozók Pártja Bolgrádban tartózkodó küldöttsége és a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetsége Központi Bizottságá­nak képviselői szerdán dél­után négy órakor tartották ne­gyedik megbeszélésüket a JKSz székházában, A két pánt közötti tárgya­lások legfontosabb, döntő sza­kasza ezzel eredményesein le­zárult; A magyar küldöttség tagjai szerdán este tizenegy óra 20 perckor különvonattal Tuzla, keletboszniai bányavárosba I utaztak. QESZTENYESZÜRET Csapa zöld ez a falu, csu­pa fa. Már az országút men­tén a lombos akácok olyan sátrat fontak, mely alá csak imilt-amott búvik a nap­fény. S az udvarok! Mind megannyi gondosan ápolt, viruló gyümölcsöskert. Tele pirosló álmával, húsos körté­vel. A szilvafákon már csak a gyerekek böngésznek. A dióverést is elvégezték a leg­több háznál. De a borospin­cék ajtaja tárva és édeskés illat terjeng körülöttük. Szü­retelnek. Jófajta szőlő is te­rem a zengővárkonyi határ­ban a lankái, néhol még me­redeken nekiiramló dombol­dalakon. Van itt hát mindek, ami egy gyümölcsös büszkesége lehet s nem túlzás: Zengő- várkony Baranya egyik gyü­mölcsöskertje. Mégsem erről híres — pe­dig méltán lehetne, — hanem az ősi szelídgesztenyéseiről, fenn a Partosban meg a Haj­dú temető mellett. Az ősi szó itt a kornak szól, mert a zengővárkonyi határban nem ritka az ötszázéves fa sem. Hatalmas törzzsel, hogy há­rom ember is összeakaszkod­hat, mire átalérik a derekát. S a vastagtörzsü fák között is a leghíresebb a Nagygom- boséké a Högyös kút mögötti gesztenyésben. Már a földig hajolnak derékvastagságú ágai s korát a török időkre teszik. Még a törökök ültették ide a gesztenyefákat s hireszte- lik a faluban,: nem egy ma is termő fa még látott tar koponyát. Aztán, hogy kita­karodott a török, elvadult az erdő és áthatolhatatlan sűrű lett a gesztenyésből. Aprán­ként irtották, tisztogatták az őslakosok. Mindenki akkora területet fogott, amennyit bírt s amilyen nagy volt a szava az elöljáróság előtt. Legalább is igy meséli cl Sipos Lajosné s hozzáteszi: —• Azér ilyen sirkes-sar- kos, ahogy éppen irtani bír­ták ősi régeink. Siposéknak 144 saroköl ju­tott s rajta 25 fa terem. Egy­szer többet, máskor keveseb­bet. Aszerint, milyen idő járja. Idén jónak mutatko­zott eleibe a gesztenye, de a száraz ősz nem engedte ki­fejlődni a szemeket. Be»ül­tek, clseny védték. A gesztenyeszüret ideje van most. A szüret nem va­lami kellemes, mulatságos dolog. Csakúgy verik, minta diót, hosszú bottal. Aztán gondosan összegereblyézik — a levelet és a gesztenyét — s úgy válogatják. Köpüfával kiköpülik, mert megszúr ja az ember kezét. A gesztenye között is van sokfajta, akárcsak a szőlő­ben meg a borban. Siposné sorolja s mutatja is. — Ez itt a jó koppadó. Könnyen lejön a héjjá. Az­tán lelni fényeset meg feke­tét. Van, amely egészen sár­ga, mint a körte. A telelő fajtát még nem szedik. An­nak nincs itt az ideje, csak október végin. Mondják, hétköznap nincs nagy mozgás a gesztenyés­ben. De vasárnap! Minden fára jut egy ember, ki veri, ki szedi, ki köpüli. Előkerül' | a serpenyő is és egy-kettőre ^ kipattan a héjjá a kedvenc (| csemegének. Olyan ez, mintT szüretkor a mustkóstolás. De hát ez is az! Gesztenyeszü- pet GALDONYl BÉLA Ágcsemyőből üzenik Minden nap küldünk egy­két szerelvény olajat (Távbeszélő jelentés.) A nagylengyel, olajkút ei- vizesedése után a Szovjet­unió kormánya úgy határo­zott, — mint már jelentet­tük — ez évben százezer tonna kohókokszot cs hetven­ezer tonna kőolajat küld ter­ven felül hazánk megsegíté­sére. A kőolajat — mivel Záhonyban jelenleg még nem működik az átfejtő — Csehszlovákián keresztül jut­tatják el a magyar olajfino­mítóikhoz, Vcőolaj-feldolgozó vállalatokhoz, hogy onnan indulhasson tovább a gép­állomásokra, az üzemekbe, elégítse ki hazánk szükség­letét. Agcsernyő csehszlovák határállomás vállalta magá­ra a saját, nagy kapacitást és erőfeszítést igénylő fel­adata mellett, hogy a szov­jet kőolajat a lehető leg­gyorsabban eljuttatja Ma­gyarországra., Dubik Ferenc elvtárssal a csehszlovák ha­tárállomás helyettes főnöké­vel léptürúk érintkezésbe táv­beszélőn, aki a következőket mondotta: — A Szovjetunió naponta küldi állomásunkra a száz és száz olajjal megrakott ciszternát (tartályt). Allomá­--------------1 -n —r---------------■ su nk dolgozói minden lehe-(\ tőséget kihasználnak, hogy a lehető leggyorsabban fejt­sék át a hozzánk érkezett üres magyar tartályokba a szovjet olajat. Azon va­gyunk, hogy a magyar sze- 11 relvények minél hamarább 1» megérkezzenek rendeltetési 1 > helyükre. Sajnos, kevés at hozzánk érkező magyar tar- t tály. Ezért kérjük a magyar|> vasutat, hogy ne késlekedje- nek, a lehető leggyorsabban küldjék vissza a tartályokat, hogy cltudjuk szállítani az itt levő nagymennyiségű olajat. — Határállomásunk dol­gozói tisztában vannak az­zal, hogy Magyarországnak szüksége van minden tonna olajra s ezért soha nem lá­tott munkaverseny bontott t most itt szárnyakat. Minden nap küldünk egy-két szerel­vényt. Legutóbb például — I október 17-én — egy nap alatt harmincöt négytenge­lyes tartályvagont indítot­tunk útnak. Azt akarjuk, hogy Magyarországon ne Zc-J gyének bajok az olajellátás- ■ sál. KOPKA JANOS } * ************** m f% fi r*il

Next

/
Thumbnails
Contents