Dunántúli Napló, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)

1956-10-14 / 243. szám

1958 OKTOBER 14

NAPI«

s

Gyorsítsuk meg a vetést!

Mi a helyzet

Évek óta kedvezőtlen az ősz a vetésre. Tavaly 18 napos októberi esőzés jelentette az akadályt, most pedig a már három hónap óta tartó szárazság állítja igen nehéz feladat elé termelőszövetkezeteinket, de még inkább az egyéni gazdákat. Ezt mutatják a statisztikai jelentések is. Addig, amíg a termelőszövetkezetek az őszi árpát már 7781 kát. holdon, vagyis tervüknek 94 százalékán elvetettöt az egyéni termelők csupán 23 százaléknál tartanak. A búzavetés is lassabban halad az egyénieknél.

Az őszi munkák legjobban a sellyei, legrosszabban a pécsi járásban mennek.

Kétségtelen a termelőszövetkezetek jobb vetés helyzetében döntő szerepük van a gépállomásainknak, bár a traktorosok nehéz harcot vívnak a sokszor kőkemény talajjal, az üzem- anyaghiánnyal, az ekevas élesítés! és egyéb problémákkal.

Fontos és szükséges az őszi árpa vetésének minél gyorsabb befejezése, de a legtöbb figyelmet most már a búza elvetésére kell fordítani, a tsz- ekre és egyénekre lebontott kenyérgabona terület bevetéséhez ragaszkodnunk kell, hogy az ország zavartalan kenyérellátása, a vetőmag, a szükséges tartalék és az export biztosítva legyen. (Ez az export különben a megtermelt gabona 3.6 százaléka, a felszabadulás előtti 12.5 százalékkal szemben).

A másik kérdés az ország

kenyerének biztosítása érdekében — a terméshozam emelése. Nem könnyű erről a jelenlegi rossz talajmunka lehetőség, a fennálló műtrágya problémák között beszélni. Vannak azonban most is olyan lehetőségek, amelyekkel a mostohább körülmények között is megvethetjük a magasabb terméshozam alapjait,

A korai vetés ma már

senki előtt sem lehet üres

Hat itt a tayika ?

A Pécsi Sütőipari Vállalat jelenti, hogy havonként 10 vagon tésztát készít tésztaüzemében. Ez a mennyiség bőven elég lenne Baranya megyének, mégis Pestről kapjuk az üzletekben árult száraztészta zömét, mert a Pécsett készült tésztát felsőbb utasításra a vállalat Somogy, Tolna, Fejér, Győr, Komárom és Zala megyébe küldi.

Kérdezzük a Belkereskedelmi Minisztériumot, hol Itt a logika, és a józan ész?

szólam. A tavalyi év jól megmutatta, hogy azok a búzavetések adták a legjobb termést, amelyeket még októberben, az esőzés beállta előtt vetettek el. A későbbi, novemberi, decemberi vetések ritkák maradtak, a tél folyamán sok mag kipusztult és hiába volt a szép kalász, a vetések ritkák voltak és nem tudtunk 7.5 mázsánál magasabb megyei átlag termést elérni. A búzának 50 —55 napra van szüksége ahhoz, hogy a decemberi fagyokig, amikor a búza már működését beszünteti, megerősödjék. Leghelyesebb tehát a búzavetést októberben befejezni.

A korai vetés is csak akkor sikerülhet, ha megfelelő magágyat tudtunk készíteni. A körülmények különbözők, de sehol sem a legkedvezőbbek. Magának a gazdának, a tsz- nek, agronómusnak együttesen kell eldöntenie, hogy a jelenlegi száraz körülmények között milyen talajmunkát kell adni. Nem egyedül az eke az üdvözítő talajművelő eszköz, különösen répa, burgonya és tiszta kukoricaföldeken nem. Kétirányú dupla e tárcsával gyűrűshengerrel, majd — ha szükséges —> újra tárcsával sokkal jobb vetőágy készíthető. Jobb lesz a vetés, kedvezőbb a talajélet, mint ekével mélyen szántva. A száraz talajnak mély fölfeszegetése ekével erősen hantos, üreges, tévé- I

Ismeretes a falu lakossága előtt, hogy a Minisztertanács rendelehet hozott a kukorica- értékesítés szerződéses rendszeréről. őszintén meg kell mondani, hogy több községben nem jól fogadták ezt az intézkedést. A legtöbb zavar a rendelet félremagyarázásából adódott. Villánykövesdről például Kulcsár Szabó Árpád másféloldalas levélben írt arról, hogy az állatállománya fenntartása mellett nem képes kukoricát szabadon is eladni az államnak.

A zavar forrása tehát az, hogy sok helyen úgy ismerik a Minisztertanács rendeletét, hogy __ a kukoricaértékesítési

szerződéses rendszerben csak kukoricát adhatnak el az államnak. Szükséges ezért, hogy ismételten megmagyarázzuk a Minisztertanács rendeletének egyes irányelveit.

A kukoricaértékesítési szerződéses rendszerben az előketlen és még jobban kiszárított talajt eredményez, nem beszélve arról, hogy az utána következő munka háromnégyszeres lesz és ugyaneny- nyivel drágul a termelési költség is. Állami gazdaságokban (Bogádmindszent) már ' több helyen sikeresen alkalmazzák a tárcsás talajelőkészítő módszert. Bátrabban fogjanak ehhez a tsz-ek, gépállomás! ag- ronómusok is. Ekével ilyen szárazságban kétségtelenül a sekélyszántésos módszer a legalkalmasabb. így még kettes ekével is legtöbb helyen boldogulni tudnak a gazdák. A vetésnél nagyon ügyeljünk arra, hogy a csoroszlyákra szerelt súlyokkal, vagy egyéb nehezékekkel biztosítsuk a 4—5 centiméteres vetési mélységet. A száraz idő miatt 10—15 százalékkal több magot vessünk holdanként a szokásosnál.

Felhívjuk a figyelmet arra Is, hogy ilyen száraz körülmények között feltétlenül előnyösebb és biztonságosabb a búza vetőmagnak száraz csávázása. (Germisán a föld- művesazövetkezetnél kapható), így nem csírázik ki a száraz talajban a mag és nem kell a szárazság miatt a kicsirázott magvak elpusztulásától tartairányzott mennyiségre a termelők szabad választásuk szerint kukoricaértékesítési, sertéshizlalási és baromfihizlalá- si (liba, kacsa, pulyka, csirke) szerződést köthetnek. Kukorica helyett árpát és zabot is adhatnak át

A kukoricát, árpát és zabot mázsánként 230 forintos árban, a szerződött sertéseket 17—22 forintos kilónkénti árban, kukorica beadási kedvezmény igénybevétele esetén 16—19 forintos kilogramonkénti árban, a hízottlibát és kacsát 24 forintos, a pulykát 17,50—18 forintos, a csirkét 20 forintos kilónkénti árban fizetik ki.

A sertéshizlalási szerződés- kötésnél mennyiségi (falkásí- tási) prémium is jár, mégpedig öt sertéstől kilónként 80 fillér, 21 sertéstől kilónként 1 forint. Az egyéni dolgozó parasztok erre a célra társulhatnak. Két termelő 10 sertésig társulhat, de már öt után fizetik ki a prémiumot és tíz

a itrápe?

Érdeklődésünkre a Műtrágya és Növényvédőszer Értékesítő Szövetkezeti Vállalat pécsi ki- rendeltsége tájékoztatást adott megyénk műtrágya ellátásának hely2etérőL

Ezek szerint a nitrogénműtrágyák szállítását már szeptemberben megkezdték és azóta folyamatosan végzik. Elsősorban azok kapnak műtrágyát, akik terményeladási utalványokkal rendelkeznek, majd a termelőszövetkezetek szükségleteit elégítik ki. Végül pedig az egyéni gazdák vásárolhatnak műtrágyát.

Sima — szuperfoszfát — ellátás nem éppen zavartalan, mivel a gyárból gyakran késnek a szállítások. Ugyanakkor a szemcsés szuperfoszfát és bioszuperellátás teljesen kielégítő.

Kálisóból a vállalat minden igényt kielégít.

Az őszi szezonhoz szükséges növényvédőszereket olyan menyiségben készletezték a raktárakban, hogy bármely megrendelést 8 napon belül tudnak teljesíteni. A készletek már a következő évre is biztosítják a megye ellátását. Rendelkeznék Hygosánnal, Germisánnal, egérirtó Árváimnál.

sertésen félül négy termelő társulhat. A fenti árak előnyösek a termelőknek, mert a piacon kialakult árak ennél általában alacsonyabbak.

Sok függ attól, hogy az értékesítési szerződéssel foglalkozó szervek alaposan magyarázzák meg a Minisztertanács intézkedését, úgy ahogy Buzási József, az óllatforgalmi dolgozója magyarázta meg a termelőknek és melynek eredményeként eddig 537 sertésre kötött szerződést. A dunaszekcsői 'és a királyegyház! földműves- szövetkezet már az akció elején 2150, illetve 1080 darab hízott libára és kacsára kötött szerződést

Az állam az értékesítési szerződések kötését elősegíti azzal is, hogy előleget fizet a termelőknek: kukoricánál mázsánként 120, sertésnél darabonként 400, a tsz-eknek 600, a libánál darabonként 100, kacsánál pedig 50 forintot

Garami Rudolf

ni.

Baracs József

megyei főagronómus

A kukoricaértékesítés szerződéses

rendszere

ges illat szállott be hozzá a nyitott ablakszámyom keresztül.

— Azt hiszem, megjött végre a tavasz, •— szólt az óriás, és kiugrott az ágyból és kitekintett.

Mit látott vajon?

Csodás látvány tárult eléje: Egy kié lyukon keresztül átbújtak a gyermekek a falon és odafönt ültek a fák ágain. Minden fán, amelyet láthatott az ablakból, egy kis gyermek volt. És a fák úgy megörültek újra a gyermekeknek, hogy kivirultak és gyöngéden lengették karjaikat a gyermekek feje fölött. A madarak ide-oda röpdöstok és gyönyörűségesen csicseregtek, és a virágok ki- kandikáltak a zöld fűből és mosolyogtak. Bájos jelenet volt, csak az egyik sarokban volt még mindig tél. A kert legtávolabbi sarka volt, és egy kis fiúcska állt ott a sarokban. Olyan kicsike volt, hogy nem bírta elérni a fa ágait, s ott tipegett, keservesen sirdo- gálva, a fa körül. A szegény fát fel a tetejéig dér és hó borította, és az északi szél ott fújt és ott bömbölt körülötte.

— Kapaszkodjál fel kás fiacskám! — szólt a fa és lehajtotta mélyen ágait, amennyire csak bírta; de a fiúcska még kisebb volt.

És az óriás szív» ellágyult, amikor

kitekintett.

— Milyen önző is voltam! — szólt — most már tudom, miért nem akart idejönni a tavasz. Fölteszem majd azt a szegény kis fiúcskát a fa tetejére, és aztán ledöntöm a falat, hadd játszhassanak örökkön-örötóké kertemben a

gyermekek.

Igazán nagyon sajnálta, amit tett.

Leosont hát a lépcsőn, kinyitotta egészen csendesen a főkaput és kiment a kertbe. De amikor a gyermekek megpillantották, úgy megijedtek, hogy mind elszaladtak, és csupa tél lett a kert megint. Csak a kis fiúcska nem szaladt el, mert úgy tele volt könnyel a szeme, hogy nem látta a közelgő óriást, az óriás odalopódzott a háta mögé,

gyengéden a kezébe vette a kis fiúcskát és föltette a ía tetejére. És a fa azon nyomban kivirágzott és a madarak ellepték a fát és énekeltek, és a kis fiúcska kinyújtotta mind a két karját, és átölelte az óriás nyakát, és megcsókolta az óriást. És a többi gyermek, mikor látta, hogy az óriás nem bántja többé, futva mind visszajött és velők együtt megjött a tavasz.

— Nektek adom a kertet, kicsinyeim — szólt az óriás és fogott egy nagy fejszét és lebontotta a falat. És mikor az emberek déli tizenkét órakor a piacra mentek, látták, hogy az óriás ott Játszik a gyermekekkel a leggyönyörűbb kertben, amelynél gyönyörűbbet még sohasem láttak. Naphosszat ott játszottak és mikor beesteledett, a gyermekek odamentek az óriáshoz, hogy búcsúzzanak tóle. *

— Hát a kis pajtástok hol van? — szólt az óriás — a kis legény, akit föltettem a fa tetejére?

Az óriás ezt a fiúcskát szerette legjobban, azért, mert ez megcsókolta őt.

— Nem tudjuk — felelték a gyermekek — elment már.

— El ne felejtsétek megmondani neki, hogy holnap minden bizonnyal itt legyen megint — szólt az óriás. De a gyermekek azt mondták, hogy nem tudják, hol lakik, és nein is látták őt azelőtt soha. És az óriás nagyon elszomorodott.

Minden délután, amint vége volt az iskolának, a gyermekek eljöttek és Játszottak az óriással. De a kis fiúcska, akit az óriás úgy szeretett, nem jött el soha többé. Az óriás nagyon nyájasan bánt valamennyi gyermekkel, de sóvárgott legelső kis barátja után, és gyakran emlegette.

— Hogy szeretném látni őt! — mondogatta.

Teltek az évek és az óriás nagyon megöregedett és nagyon gyönge lett. Nem ugrándozhatott már többet a gyermekekkel, így hát ott ült egy rengeteg

nagy karosszékben, és onnan vigyázott a játszadozó gyermekekre, és csodálta a kertjét.

— Sok szép virágom van, — mondotta — de a gyermekek a legszebb virág- szálak a földön.

Egy téli reggel Jdtetóntétt ablakán öltözködés közben. Nem gyűlölte már a telet, mert tudta, hogy a tavasz s2uny- nyad csupán, és hogy a virágok pihennek.

Egyszerre csak elcsodálkozva megdörzsölte a szemét és kimeresztette, hogy jobban lásson. Mondhatom, csodás látvány tárult eléje. A kert legtávolabbi Barkában az egyik fa telísdedteli volt gyönyörű fehér virággal. Az ágai aranyosak voltak és ezüstös gyümölcs lógott rajtuk, és a fa alatt ott állt a kis fiúcska, akit úgy szeretett;

Az óriás nagy örömmel rohant le a lépcsőn, és ki a kertbe. Keresztülsietett a füvön, és közeledett a gyermekhez. És mikor egészen odaért hozzá, az arca elvörösödött haragjában és így szólt:

— Ki mert téged megsebezni? *— Mert a gyermek két tenyerén két szög nyoma látszott és, két szög nyoma látszott két kis lábacskáján is.

— Ki mert téged megsebezni? — kiáltott az óriás — Hamar mondd meg, hadd fogjam a nagy kardomat, és hadd vágjam le vele.

— Nem, — felelt a gyermek — hiszen ezek a szeretet sebei.

— Ki vagy te? — szólt az óriás, és különös félelem fogta el, és térdre hullt a kis gyermek előtt

És a gyermek rámosolyodott az óriásra, és így szólt hozzá:

— Egyszer régen megengedted nekem, hogy itt játszam a kertedben; ma pedig te jössz el hozzám, az én kertembe, amely a paradicsom. *

És mikor a gyermekek aznap délután beszaladtak a leértbe, ott találták az óriást holtan a fa alatt, amely teÜ6- dedteli volt fehér virággal;

Interpellálunk i

Rendet a házak körül

a német-lakta

Ne szépítsük a dolgot. Az elmúlt tíz évben ís éltek itt emberek, akik nem lelték honjukat e hazában. S közülük sokan mostanában be nem gyógyult sebeket tépnek fel csendes szavakkal, hátha hosszú évek után mégis találnak gyógyírt.

Ebben reménykedik élte utolsó éveiben a 86 esztendős Schaffer Pálné is. Vé- ménden. Halkan beszél, belefáradt már a sok szóba.

— Nem engednek meghalni a házamban. 1946. június

9-én mind a nyolcunkat, öregeket, gyerekeket hitettek otthonunkból. A falu végén egy kis viskóban húzódtunk meg, minden nélkül...

Nem folytatom az emlékezést, következzenek a tények!

Schüfferéknél negyvenöt után az öregek kítelepitési listára kerültek. De nem fértek már be a vagonba, sigv ők is itt maradtak. Házukat Recés Sándorné, patacsi újgazda foglalta el, aki jelenleg Pécsett lakik és dolgozik. A házban Récésné édesanyja maradt, és a tanács odaköltőztetett még egy általános iskolai tanárt.

Schaff érék pedig szétszakítva egymástól, két távoleső ház egyik-egyik lakrészében húzták meg magukat. Négyen az egyik helyen, öten a másikon.

Hogy mit szeretnének? —

Együtt lakni a.saját házukban. Récésné anyja és a tanár bele is egyezett a cserébe, de a tanácson hallani sem akarnak róla. Azt mondja a tanácselnök:

. — Rendelet tiltja, hogy a sváb háborús bűnösök, akik kitelepítés alá estek, elfoglalják a saját házukat.

(Ugyan miféle háborús bűnös lehetett az öreg Schaffer és felesége, akik egész életükben a földet túrták, bajlódtak a gyerekekkel és ösz- szespóroltak egy házrava- löt!?)

De nézzünk előbb Vésnéfielen túl, mielőtt rátérnénk a rendelet paragrafusaira! Palkonya, t,

A német kérdésről beszél a tanácselnök, Varga Géza:

— Én tudom mi az, ha valakit csak úgy egyszerűen kiraknak a házából. A Felvidékről jöttem ide. Amit emberileg meg lehet tenni, azt mi itt megtesszük.

És mond példákat Tifan Józsefnek és Stangl Lőrincnek elkobozták a házát. Mindketten alakulástól kezdve tagjai a Mao Ce-tung Tsz-nek. Stangl Tifan házában lakott, Tifan egy Németországba kitelepített gazda házában, Stangl házában pedig Vass János, beremen- di iparos volt. A tsz tavaly javasolta a hármas cserét. Ehhez hozzájárult a tanács is. Vass János beköltözött a németországi kitelepített házába, Tifan és Stangl pedig elfoglalta a saját házát. így az épületek sem rongálódnák tovább és a két tsz-tag még szorgalmasabban dolgozik. Egy másik pa!konyái eset: Ugyancsak tsz-tag az illető. A saját házából annakidején egy OFA-épületbe költöztették. Tavasszal az OFA-házban a tsz-hez kihelyezett miniszteri megbízott talált otthonra és az addig ottlévö Stangl Adám visszament a saját házába, amelyet Csike József újgazda még korábban elhagyott, — Kátolyba költözött. A visszatért lakó első dolga volt, hogy az udvarán lévő kutat rendbehozta.

Villány.-.,

Itt lakik Teppert Józsefné, németajkú országgyűlési képviselő. Asztala tele van kérvényekkel, ötven kérvényt egy hónapja már felküldött Budapestre a Német Szövetséghez. Választ még nem kapott. Most készül az országgyűlési interpellációra.

Őnála olvastam a következő kérvényt, amelyet a bérc mendi Bender Ferenc írt: „Mint német anyanyelvű, a kitelepítendők listájára kerültem. Villányból azonban visszajöhettem, mert betegfalvakban !

ség miatt mentesítettek. Házamba visszaköltözhettem és ingóságaimat is visszakaptam. Rá egy évre azonban egy aláírás, bélyegző és szám nélküli határozattal erőszak- Ical kilakoltattak, és egy konyhába raktak be. Ma is ott lakom. Hetven éves öregember vagyok. Vénségemre meg kellett érnem, hogy abból a házból, amelybe« születtem, nevelkedtem és megöregedtem, erőszakos úton ki kellett mennem. Ezt elfelejteni nem tudom. A házamba akkor felvidéki áttelepített költözött, de ő eltávozott Beremendről. A községi tanács hasznosítja most a házat bérbeadás útján. A visz- szaadásnak így semmi tárgyi akadálya nem lehet.'’

Hát akkor miért nem adják vissza?! Miért nem cselekednek úgy, mint Palko- nyán?!

Ujpetre ...

Síróshangú lány szalad be arcára köviilt mosollyal a tanácstitkár íróasztala elé:

— Titkár elvtárs . . . Hát én, én sem vehetem meg a házunkat?

Benne van ebben a kérelemben minden: az elutasítás félelme, a remény szikrája, várakozás egy csipetnyi biztatásra.

A titkárnak a törvény betűje parancsol. A 4/1954-es. Még abban az esetben sem veheti meg (pénzért sem!) a házat, ha az most teljesen kiürül

— Szó sem lehet róla...

Ez a paragrafus okozza tehát azt, hogy a németlakta falvakban rohamosan mennek tönkre a házak. Van úgy, hogy két család — akiktől elkobozták a házukat. — most egymás házában laknak. Egyik sem gondozza, mert nem az övé. Szívesen cserélnének? Persze. Kinek lenne ez jó? Nemcsak nekik, akik visszajutnának saját házukba, rendbehoznák és rendben tartanák azt, hanem végső soron az államnak Is.

Vagy szóljunk a többi, ezzel a kérdéssel kapcsolatos 1945 óta kibocsátott rendelethalmazról. Végtelenül bonyolult, nem egyszer egymásnak ellentmondó paragrafusokat találnánk benne; De különben is, ezeket a rendeleteket évekkel ezelőtt hozták. Az akkori idők indokolttá tették őket De mi Indokolja, hogy ezeket a rendeleteket ma is fenntartsuk? Mi indokolja azt a rendeletet, amely megtiltja, hogy két németajkú dolgozó házat cserélhessen egymással, hogy visszaköltözhessen volt háziba a németajkú paraszt, ha az ott- lakóvai « cserében meg tud egyezni? Miért kell megtiltani, hogy az államtól azt a házat megvehesse, amely valamikor a sajátja volt?

S egyáltalán, szükség van-e arra, hogy megvásárolja?

De Itt határozottan és félreérthetetlenül meg kell mondanunk: az újgazdák tulajdonjogát nem érheti semmiféle sérelem!

Nem könnyű dolog az igazságtevés. Ez esetben különösképpen bonyolult. De meg kell tenni. Amíg új, méltá- nyosabb rendelet erre útmutatást nem ad, addig kölcsönös megegyezés alapján szülessen igazság,

Mt reméljük, hogy Tep- pertné interpellációja nyomán ezt az elavult rendeletét véglegesen eltörlik.

Mert mináltmfc nincsenek már sváb háborús bűnösök/ Az itt élő németajkúnk megbecsült tagjai egy-egy falu, termelőszövetkezet vagy állami gazdaság közösségének. Jó munkájukkal szerezték ezt a megbecsülést. Sokszor igen nehéz, embertelen körülmények között. Nem siránkoztak, hanem dolgoztak: Most sem siránkoznak. Csak nagyobb megértést, emberséget és teljes Jogot kérnek..-,