Dunántúli Napló, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)
1956-09-30 / 231. szám
1936 SZEPTEMBER 30 NAPLÓ s jR-t4> TON-t4 0 D '-rés Zoltán! Amikor belép, tétova pillan tást vet a fogasra akasztón tisztisapkára és kalapra, i háromszínű lobogóra és a népköztársasági címerre, maja az asztalnál ülőkre siklik a tekintete: a fiatal és energikus Léhmann István hadnagyra és Kónyi Dávid bácsira, az I. kerületi tanács végrehajtó bizottságának kiküldöttjére, a rendíthetetlen nyugalomma' cigarettázó öreg bányászra. — Tessék, foglaljon he lyet... Hol dolgozik ön? — A Pécsújhegyi Erőműben Villanyszerelő vagyok. — Igen? ön villamos gépipari technikumot végzet: ugy-e? No, akkor egy kérdést: mi a feszültség mértékegysége? Zoli hátrasímítja üstökét, mert mindenre várt, csak erre nem. — A Volt. Jele a „v”. — És az áramerősség? — Az Amper. — Egész jó. Most egy másikat: legyen szíves mondja meg. kik voltak a negyven nyolcas forradalom vezérei? — Kossuth, Petőfi, Táncsics ... Léhmann hadnagy szeme ösz- szevillan Kónyi bácsiéval. A kizökkenthetetlen nyugalmú filozófustermészetű öreg bányász szemhéja picit lecsukódik, cseppet bólint, jelezve: okos gyerek a Zoli! Általános műveltségből jól „vizsgázót Zoli, aki mit sem vesz észre a szemjátékból, izgatottan feszeng helyén, tekintetében ott bujkál a kérdés: így megy a sorozás? Én nem ezt vártam! — Még egy kérdés: mondja meg, hogy milyen viszonyban vagyunk a szomszédos államokkal? — Baráti viszonyban. A Szovjetunióval is, Csehszlovákiával is, Romániával is. Jugoszláviával is egyre barátibb a viszonyunk és Ausztriával iS . íj — ügy van — helyesel Léhmann hadnagy, amit Kónyi bácsi elégedett bólintással xyugtáz. — Van-e valamilyen érése? t Zoli nyel egyet, aztán kibö- f i: i — Igen, van. Már tavaly be ( ellett volna vonulnom, de ( elmentettek, hogy levizsgáz- assam. Az iskola meg is volta, csak a gyakorlati tudás evés ... Nem lehetne olyan alakulathoz kerülni, ahol folyathatnám a szakmát? — Dehogyisnem, majd in- ézkedünk, tessék csak nyugodtan lenni. Léhmann hadnagy átmegy l1 i másik terembe Szabó Istvánt1 rázadoshoz, a sorozóbizottság elnökéhez, szót váltani Zolii -rdekében. Ifjú barátunk eb- '>ől se vesz észre semmit és izgatottan nézi, hogyan mérik i1 magasságát és miként kötik át a mérőszalagot mellén. Az ősz i1 Hartha Vilmos doktor bácsit' 'zivéhez szorítja fülét és elégedetten dörmög, ami körülbe- iil annyit jelent: birkózóméi-i' ’ti, vasgyúró vagy fiam! Most a sorozóbizottság elnöke előtt mondja el kérését, amire Szabó István százados elsorolja azokat az alakulatokat, ahol gyarapíthatja tudását: repülősök, rádiólokátoro- sok, híradósok... Zoli örül s inkább vállalja a három évet, csak tanulhasson. Elégedetten pislog az orvosi műszerekkel telerakott asztalokra, ahol papírját ,,stemplizik”, a következő felírással: „Fegyveres szolgálatra alkalmas”. Deres Zoltán honvéd lett. Jelensaky Márton elvtárs, a pécsi határőrség parancsnoka nyilatkozott a határkérdésekről. A következőket mondotta: Az akma- illetve műszaki zárak eltávolítását Baranyában augusztus 10-én befejeztük s ezt emberáldozat nélkül sikerült végrehajtanunk. Az ötven méteres sáv eltörlésével még a tavasszal felszabadult mintegy 2000 hold termőföld, amit még tetéz az, hogy most már az 500 méteres sávon is lehet kultúrnövényeket (kukoricát, napraforgót) termeszteni. Amint tapasztaljuk, nagyon hálásan fizet a föld e területeken s igen jó termést ad a kukorica például Mocskán és Ivándárdán. Hasonlót mondhatnék a halászatról is: 1946 óta nagyon elszaporodtak a ha’ak, különösen a ragadozó harcsák, s most, amikor modern, elektromos felszereléssel halászik a Dráván egy budapesti vállalat, 20—30 és 40 ki’ós harcsákat is fognak. Provokációk és átlövések nincsenek. Ha áttéved valaki, akkor a jugoszláv határszervekkel történt kölcsönös megállapodásunk értelmében visz- szaadjuk az illetőket s a túlsó oldalról is visszakapjuk az át- tévedetteket. így történt például Bosnyák Márk jugoszláv állampolgár esetében is, aki a túloldalon lévő Torjácz községből lovával együtt áttévedt (gyermeke született és nagy örömében felöntött a garatra) és így volt Gróf Károly udvari tsz-tag esetében is, aki szeptember 20-ón ugyancsak pityókásan átment s akit 22-én visszakaptunk. (Megjegyzem: tréfásnak tűnik Gróf Károly átmenése, mégis az igazságügyi szervek elé került az ügy, mert tette határsértésnek számít s zavaróan hat a magyar és jugoszláv határőrség bensőséges jó viszonyának kialakítására.) A határőrség most is segít a polgári lakosságnak. A nyáron például ötven katonánk aratott a határmenti községekben. A lakosság is áldozatké szén segít. Tavasszal például, amikor a jugoszláv határszervek jelezték, hogy határsértő szökött át, a lakosság s a Mö- HOSZ-isták két nap, két éjjel segítettek bennünket s közös erővel el is fogtuk az illetőt Nagynyárád környékén. Köszönettel adózunk a lakosságnak ezért a hű segítségért, ugyanakkor kérni is szeretnénk, hogy tartsa be a határmenti szabályokat és előírásokat. Mire is gondolok? Egyes vadászok nem tartják be az előírásokat és az ötszáz méteres sávon belül vadásznak (tudott dolog, hogy nem szabad), s ebből átlövések is lehetnek. Az se jó, hogy Udvaron és Sárokon több dolgozó paraszt felügyelet nélkül kiengedte állatait s azok átcsatangolva a túloldalra, kárt okoztak a jugoszláv parasztok kultúrnövényeiben. Ugyancsak Udvaron történt meg, hogy az útőr, a határőrség figyelmeztetése ellenére tüzet rakott a határszélen s a tűz átterjedt a jugoszláv oldalra is. Általában bizonyosfokú türelmetlenséget tapasztalhatunk, egyesek átkiabálnak túloldalon lévő rokonukhoz, ami szabálysértésnek számít, mások viszont horgásznak a Dráván. Ezzel a Dicsőség csúcsára röppen a zászló, csillog a fegyver s az emlékezet. Pákozd dombjain vérrel is felírták e napot, s a honvédők ünnepe lett. E napon én is meghajtom a zászlót, fegyverem megtöltöm. Tűz! Zengjen az ét* Honvédő vagyok — Pákozd unokája! Szívéből köszöni ma minket a nép. Együtt a néppel! Szép, aranyos ősz jön és csordultig töltött mindent a nyár, Honom mezején ma új magot vetnek és zizzenő selymet csinál a gyár. Hajlékony szövőnők gyermeket várnak, szüret lesz, esküdni készül a lány. A remény csengője cseng a szíveken — ránkbíztad békédet kedves hazám. Aranyos őszben miénk ma az ünnep. Zászlók suhognak a pákozdi dombon. Évszázad óta ragyog e becsület, őrizzük, hogy mindig úgy ragyogjon! SZÉNDREI JÓZSEF Az olimpiára készülnek Faragó István őrnagy elvtárs versenylövő csapata már sok dicsőséget szerzett hazánk és városunk hírnevének. A csapat hét hadseregbajnokság és 14 országos bajnokság nyertese, hadipuskából és hadiA csapat legjava most a mel- boumei olimpiára készül. November óta gyakorolnak a má- lomi lőtéren s a legnehezebb lőszámfoan, a futószarvas lövészetben indulnak. Képünk is a gyakorlás egyik szünetében A parancsnok nyilatkozik: Mi újság «a határon? mi munkánkat U zavarják mert sose tudjuk, hogy meggondolatlan és megtévedt emberről vagy pedig hatóraértő ről van-e szó s ami még nagyobb hiba, megsértik az 1952 es bajai egyezményt, amely a . magyar és jugoszláv határszervek közötti együttműködésre' és a szabálysértések megszüntetéséről szól. A magyar és jugoszláv kormányszervek között előkészületek folynak arra, hogy a rokonlátogatások legális alapokra helyeződjenek, Barcs községnek engedélyezték, hogy jövőre a községmenti Dráva- szakaszon fürödjék s a jövőben előreláthatóan engedélyezik ezt a többi határmenti községnek is. Kormányunk s a határőrség tehát mindent e1- f követ, hogy a határznenti lakosság vágyait a lehető legteljesebben kielégítse, ezért ismét kérjük az embereket, hogy legyenek türelmesek — fejezte be nyilatkozatát Je- lenszky Márton alezredes elvtárs, pisztolyból pedig mintegy 20— 22 országos rekord birtokosa. A csapathoz tartozó Pankász János hadnagy elvtára második helyezést ért el hadipuskával az egyik lengyelországi nemzetközi lóversenyem készült a futószarvaslövő olimpiai keret három tagjáról. Balról jobbra Kocsis Miklós hadnagy elvtáreat, Faragó István őrnagy elvtársat és Kovács Miklós hadnagy elvtársat láthatjuk* cÁ leynatpiöbl) szégyen ak.ua-, illetve mű szaki zárak eltávolítását Baranyában attguMttu lű’én bejt« j&úitii < Meglehetősen régen történt. Legalább húsz éve, Előkelő saládok sarjai egzecíroztatták • szegény bakát — persze nem ■: úját kezűleg, hanem kifent bajszú, kegyetlen őrmesterurak közreműködésével. Az- időtájt volt a 3. zj. 3. szd. pk. Kenceffy Kázmér főhadnagy úr, aki csizmája különlegesen makulátlan ragyogásával tett cert hadosztályra szóló hír- 'vre. Ennek a szemkápráztató ra- jogásnak lett az áldozata. A ragyogásnak ugyanis tit- a volt. Nemcsak a pucérját .úpezte specialistává a csiz- ■natísztításban, hanem még Klajdom zsebében is hordott IV jó kapcanagyságú, puha. ■ xikos flanelldarabot, s ha ne- 'n az álnak porszem a szol- Hatkész pucér távollétébe A: nyékezte meg a tükörf• csizmái, nem nHallotta S' ját ápolt kezével elővenni * r flanelldarabot, ügyesen szél f hajtogatta, $ mesteri mozdu- éénutatts m hogy a szemtelen porszemet magukbafogadják az apró bolyhok. Történt aztán, hogy egy különösen porveszélyes napon magához hívatta Recseghe Ödön százados. — Kedves öcsém — mondta neki, miután gondosan becsukta az ajtót és meggyőződött róla, hogy senki sem hallgatózik — alighanem baj lesz. Ez a bizottság igen érdeklődik századod raktára iránt. Egyesek suttogják, hogy te, kedves öcsém, sikk... akarom mondani, a sikkre sokat adsz, de a raktár rendjére kevesebbet és izé... szóval hiány van. — Node kedves bátyám- uram! — próbált felháborodni. — Semmi jelenet, öcsém, in- ább igyekezz még a vizsgáin ~<tt helyrehozni a dolgokat Hát igyekezett is, de azét Undent nem sikerült helyre hozni. A bizottság még mindig talált némi hiányt, mert hAt rn MAm>2Í4i -tnWoL*n ti) sem volt hiánytalan a leltár, ahonnan kölcsönkérte a holmikat ... A szolgálatvezető őrmestere kapott két hét egyszerű fogságot a főőrségen, nyakába varrták a kártérítést, Kenceffy Kázmér főhadnagyot pedig három napi szobafogság letöltésére ítélték, mert akkoriban dühöngött az egyenlőség. Szigorú hangon közölték vele ezt a parancsnoki elhatározást, aztán összeültek baráti eszmecserére. Kenceffy barátunk szomorúan hallgatta a vigasztaló baráti szavakat. Mélyen eltűnődött, majdnemhogy azt mondhatnánk, gondokba merült. Nem azért, mert századában három hete nem volt fehérneműváltás... 6, nem, az í fehérneműje mindig tiszta •ott, másodnaponként váltót Nem is a szobafogság ..’'ormaság kérlek...’’ Hanem az, hogy most mit fog kezdeni két hétig mindenhez értó hirmtvm jáiWli S míg így tűnődött, tüsszentés ingerelte az orrát. Képtelen volt visszatartani, hát villámgyorsan zsebrenyúlt, h így ne puszta kézzel fogja fel a szerteröppenő apró cseppeket és sikerült. Az éktelen Haaa pci-t már az orrára borított kendő tompította. Kéjjel megtörölte, s csak akkor nézte ijedten, mi van a kezében. Csíkos, jó ka^ca- nagyságú flanelldarab... S milyen kajánul nézik azok a gazok. Az a hadnagy még mosolyogni sem restell.., Micsoda szégyen! Este, másfél liter tokajhegy- aljai után ijedten kérdezte a barátja: — Miért vagy úgy nekikeseredve? Semmi az a három nap... — Ugyan, — legyintett rá — ugyan... De micsoda blamázs, ez egész ezred rajtam fog röhögni ... a zsebkendő ... Hazament, s mellbelőtte magát, (MétzJ
