Dunántúli Napló, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)
1956-09-30 / 231. szám
2 N a p r « in'ifi SZEPTEMBBR 3« A demokratizálódás útján Interpellálnak a baranyai képviselők! Ki a kispolgár? A Baranya megyei ország- gyűlési képviselőik csoportja Pécsett értekezletei tartott a Hazafias Népifront helyiségében. Az értekezleten megtárgyalták azokat a fontosabb, közérdekű problémákat, amelyeket választóik a képviselői beszámolók, vagy fogadóórák, fogadónapok alkalmával felvetettek. Az értekezleten elhatározták, hogy ezekben az ügyekben az országgyűlés legközelebbi ülésén interpellációt Jegyeznek be. Téppert Józsefné képviselő P magyarsághoz és a hazához hű német nemzetiségűek rehabilitációja ügyében Interpellál majd. Achátz Imre képviselő a községpolitikai — és általában a beruházási tervek megvalósítását akadályozó merev pénzügyi rendelkezések megváltoztatásának szükségességét teszi szóvá. Interpellálni kíván ezenkívül a lakáshiány megszüntetéséért, a kisiparosok házainak államosítása miatt, valamint az értelmiségiek rehabilitációja érdekében. Az országgyűlésen foglalkozik majd az egyetemi beiskolázással kapcsolatos problémákkal, főleg azzal a kérdéssel, hogy az iskolákban csak olyan tagozatokat létesítsenek és tartsanak fenn, amelyek elvégzése után a fiatalok elhelyezkedésére biztosíték 5s van. Molnár István képviselő a komlói lakásproblémákról, valamint a ' bányászok és özvegyeik nyugdijremdezését sürgeti. Az értekezleten kifogásolta Pécs város tisztaságát és közbiztonságát. Kérte, hogy a rendőrség vezetője a baranyai országgyűlési képviselőik csoportjának legközelebbi ér— Meződön a tervezettnél 10 735 forinttal nagyobb értékben végeztek járdaépítést. 1 000 Ft értékű könyvekkel fejlesztették a népkönyvtár könyvállományát. A község lakói piádig 2 000 forint értékű társadalmi munkával segítették a földút megjavítását. — Kisvaszaron a községfejlesztési alapból megvásároltak 300 négyzetméternyi betonjárdalapot; felszereltek a községben két közvilágítású Saját erőnkkel is»,. lámpát, az iskolához egészség- ügyi mosdókat szereztek be, a kultúrház pedig zeneszekrényt kapxxtt, és vettek új könyveket is. Mindezekre 13,400 forintot fordítottak, és 800 forint értékű társadalmi munkát végeztek a fglu lakói. — Jágónak községben a községi tanács szeptember 16- án a falu lakosságának bevonásával a dombóvári TEFU segítségével megkezdte a fel- sőegerszegi téglagyártól a járdaépítéshez biztosított több mint 25 ezer darab tégla elszállítását. — S ásd an a községi tanács a községfejlesztési terv keretében számos értékes munkát végzett. Nemrég megkezdték a Kolozsvár utcai járda építését, ahová a betonlapokat már elszállították. A napiokban társadalmi munkában megkezdik a lapok lefektetését, kásruhában vett részt a gyár részvényeseinek megbeszélésein. Nyugalombavonulása után kerékpárját — ha minden jól ment — autóval cserélte fel és kertes házában élte a Gorkij által jellemzett életet. A német kispiolgár igyekezett rangra és tetemes vagyonra szert tenni — ez volt a főtörekvése. A nálunk ismert kispolgár' függő gazdasági helyzete az egyszeri figaróhoz tette hasonlóvá, aki abban a reményben hogy máskor is hozzá mennek borotválkozni, mindig annak adott igazat, akit éppen borotvált. Ennek a kispolgárnak a tipikus alakjával találkozhattunk a „Dollárpapa“ című film tanári családjában. A mai kispiolgár már más. A kapitalista körülmények igen kivételes esetekben lehetővé tették, hogy egy-egy kls- piolgár tőkéssé váljon. (Példa erre a Ford-család). A mi társadalmunkban a kispolgárok ilyesféle vágyálmai sohasem válhatnak valóra, mégis a kispolgárt éppen az jellemzi, hogy ettől a vágytól, illúziótól nem tud megszabadulni. A mi feladatunk az, hogy segítsünk megszabadítani hamis képzeteitől, illúzióitól és az élet reális talajára állítsuk. A vita során a kispiolgár fogalmának is történelmi fejlődésének áttekintésén kívül az értelmiség több fájó problémája is felmerült. Többen rému- • tattak a közelmúltban tapiaez- talt olyan ferdeségekre, amelyek számos becsületes értelmiségi dolgozót távoltartottak vagy eltávolítottak a párt politikájától, plédig ezek az értelmiségiek tudásukkal, rátermettségükkel, jószándékukkal hasznos építői lehettek volna eddig is a szocializmusnak. A „kispolgár“’ bélyegét a múlt években különösen, de még ma is gyakran sütik becsületes dolgozó emberekre is. Ha valaki nem ölt meg senkit, nem lopta el a toronyóra láncát, nem nyilatkozott társadalmi rendünk ellen, sőt tempi- ’omjáró sem volt, még mindig tarthatott attól, hogy valaki, akinek nem tetszik az ábrázata, „kisp>olgár“-nak bélyegezheti. A legnagyobb hiba az volt, hogy párt-, állami, társadalmi és gazdasági szervek egyes vezetői a „kispolgár" jelzőt sokszor minden alap nélkül általánosították az értelmiségre is. Volt idő, amikor elég volt felvenni egy kordbársony kabátot, vagy véletlenül a káderes fülehallatára akár tulajdon édesanyjának vagy nöismerősének „kezitcsó- kolom“-ot köszönni, vagy egy színházi előadásra sötét ruhát ölteni, hogy káderlapjára kitörölhetetlenül bevésessék: „kispiolgár“. Ennek azután gyakran káro6 következményei is voltak. Például, jó munkájuk ellenére is kimaradtak a jutalmazásokból, gyermekeik esetleg kiszorultak a gimnáziumi oktatásból, mert apjuk kispiolgár és a társadalomra ennélfogva veszélyes. Egyesek — szektás nézeteik folytán — nagyjából olyan álláspontot foglaltak el, hogy a kereskedő, kisiparos, értelmiségi olyan külön osztályhoz tartozik, amelyben nem minden esetben lehet megbízni. Nem az a hiba, hogy harc folyt a kispolgárságnak az úri- világot majmoló, üres, tartalmatlan életformája, társadalmi rendünkkel egyet nem értő, múltbakfvánkozó törekvése ellen. A hiba az volt, hogy ez a harc, sokszor éppien azokat sújtotta, akik a kispolgári magatartást, állásfoglalást maguk is mélyen elítélték.. Sokgn sértődtek meg emiatt. A megsértett emberek azután be- gubóztak, a társadalmi szerepléstől visszavonultak, gyakran a „Szabad Európa’“ rádióadó leghűségesebb hallgatói lettek. (Folytatjuk) HX) EGY HONAPJA, hogy Börzsei Mihály elvtárssal, Pécs- bánya kerület igazgatójával az irodájában beszélgettem a bánya munkájáról. Amikor hazafelé készülődtem, egy tele- írt papírt nyújtott át: — Olvassa — mondotta — magának megmutatom, hogy tudjon a dolgokról. Elolvastam az írást: leváltását kérte. Meglepietten néztem rá s magyarázatot kértem. — Majd alkalomadtán — csak ennyit tett hozzá. A minap ismét úgy adódott, hogy a kerület munkájáról kellett volna írnom. Felhívtam telefonon, hogy megtudjam: mikor ér rá? Sémikor — volt a válasz lényege. Nem értettem, hiszen mindig szívélyes, udvarias volt.n — Addig nem érek rá semmire, amíg ügyemet el nem intézik — hallatszott a drót másik végéről. Most már csak kíváncsiságból Is felkerestem, mert úgy éreztem, hogy Bör- zsei Mihály elvtársnak jelentős ügye lehet, ha „addig nem ér rá, amíg ügyét el nem intézik”. * Irodájában találtam íróasztalán két szép csokor szegfű illatozott. — Csak nem születésnapi ajándék? — kérdeztem. — Névnapi. — Hányadik? — ötvenedik. — Kitől kapta? — Nem tudom — mondotta — s mint szerető anya a gyermekét, olyan dédelgetőn simogatta meg a virágokat. Alig 10 perce ültem a szobájában, de legalább öt ember nyitotta ránk az ajtót. Az egyik a délelőttös műszak termelési eredményét hozta, a másik a hiányzását akarta igazolni, egy fiatal nős bányász lakást kért.i, Amikor ismét kettesben maradtunk, nevére címzett írást mutatott. Olvastam. Tárgy: Bányavezetői beosztás alóli felmentés. A piapír végén az aláírás: Vereckei Lajos, a Pécsi Szénbányászati Tröszt igazgatója. íróasztalának fiókjába nyúlt, egy csomó iratot vett elő s ömlött belőle a keserű pianasz. Mi Is történt? Ez év május 22-én Pécsbá- nyán Matausek Károly légmozdonyvezető a VI. szinti főszállítóvágatban mozdonyával kiütött egy támfát s ez a tárnia a mozdonyvezető halálát okozta. A halálos baleset körülményeit a Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség vizsgálta meg, s a következő határozatot hozta: „...a balesettel kapcsolatban a következő személyek mulasztása állapítható meg s ezért a mulasztás súlyosságára való tekintettel Börzsei Mihály bányavezetőt 1 000 forint, Szabó Rezső főmérnököt 1000 forint, Kirschlng János bányamestert 500 forint rendbírsággal sújtja...” A határozat indoklást Is tartalmaz, amelyben többek között ez olvasható: . Egybehangzó tanúvallomások szerint a baleseti műszakon a főszállítóvágatban közlekedő mindkét mozdony 3 esetben befelé, ugyanennyi esetben kifelé haladva a baleseti helyen nem surlódott... a fentiekből következik, hogy a baleseti mozdonymenetnél a mozdony és a tárnia érintkezését vagy az idézte elő, hogy közben a támfa a vágat szelvényébe nyomódott, vagy a sin illesztésében az előző menet óta elmozdulás történt, vagy a mozdony'ezúttal gyorsabban haladva jobban kilengett, mint az addigi hat menet alatt...” A tiszta kép nyeréséhez tudni kell, hogy a bányarendészeti szabályok előírják; a vágatokban a csillék, illetve a mozdony oldala és a Siide*n támfák közti távolságnak legalább 20 centiméternek kell lenni. Ez a húsz centiméter azonban a baleset helyén nem volt meg. EGY DOLOG VITATHATATLAN: a halálos baleset megtörtént. Meg kell állapítani, hogy ki ezért a felelős. Az igazgató, a főmérnök és a bányamester? A Bányaműszaki körzeti Felügyelőség egy munkatársa, s esetenkint több is, azzal a feladattal van megbízva, hogy ezt a bányát járja, ellenőrizze. Ez a felügyelet nincs megterhelve vezetési és termelési feladatokkal, míg a bányaigazgatónak, a főmérnök és bányamesternek mindezzel foglalkozni kell. Nagyon természetes, hogy piéldául az igazgató nem ellenőrizheti naponkint minden munkahely állapotát, hiszen az üzemben csaknem 300 munkahely van. Hasonló a helyzete a főmérnöknek és a bányamestemek Is. A mulasztást a határozat mégis csak erre a három emberre korlátozza. De miért nem beszél a határozat a bejáró aknászokról, akiknek kötelességük, hogy minden nap kétszer ellenőrizzék a területet? Miért nem vonja felelősségre a határozat a körletaknászt, akinek ugyancsak kötelessége minden műszakon ellenőrizni a körletéhez tartozó munkahelyeket? DE NÉZZÜK csak tovább az esetet, boncolgassuk azt a tényt, hogy a baleset helyén az előírt 20 centiméteres távolság nem volt meg. Az Országos Bányaműsaaki Főfelügyelőség is megvizsgálta az ügyet s megállapította, hogy nemcsak a baleset színhelyén nem volt meg a 20 centiméteres távolság, hanem „ ... 25 helyen a mozdony 5 centiméternél kisebb távolságra volt a biztosító szerkezettől, vagy egyéb tárgyaktól. A mozdony több helyen elérte és súrolta a biztosító szerkezeteket, oldal- támfákat, Moll-vasakat, sűrített levegős csővezetékeket. Sok helyen csak I—3 centiméter volt a távolság a mozdony és az ácsolatak között. a főszállítóvágat fenntartását nem végezték olyan mértékben, hogy a biztonság szempontjából feltétlen szükséges vágatszelvény biztosítva lett volna...” És amikor a fenntartási munkák elnemvégzéséről beszélünk, elérünk ahhoz a dologhoz, ami „kényes ügy”, amely nagyon szorosan hozzátartozik a biztonságos bányaműveléshez. A bányák vezetőitől sokszor még most is csak a tervteljesítést követelik meg. Ha nincs tervteljesí- tés, vizsgálják, ellenőrzik a termelést, mi az elmaradás oka, felelősségre vonják az egész üzemvezetőséget. Pedig minden üzemben, de különösen egy bányaüzemben a mennyiségi termelés mellett még egy egész sor feladatot kell megoldani, amely lényegében szorosan kapcsolódik a termeléshez. Ilyen feladat a bányában a többek között a fenntartási munka is. Aki csak egy kicsit is ismeri a bányát, tudja, hogy nem egyszer a mennyiségi előirányzat teljesítéséért időszakonkint rövi- debb vagy hosszabb ideig az lővájási, feltárási vagy fenntartási munkahelyeket telepítik gyengébben, ami természetesen nagyon helytelen. De mit csináljon az üzemvezetői amikor köztudomású, hogy különösen bányáinkban kevés a munkaerő, s a tervet mégis teljesíteni akarja. Kénytelen többek között a fenntartási munkák hátrányára közvetlenül a szénfalra irányítani a munkaerőt, pedig tudja, hogy nem cselekszik helyesen. Úgy is lehetne mondani, hogy „ha z egyik újját harapja meg az is fáj, ha a másikat, az is fáj”. Ml volt a helyzet ezzel kapcsolatban Pécsbátiyán? A Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség már említett határozata erről így ír: „ i;. Az üzemben a teljesített fenntartási műszakok száma ebben az évben, leszámítva februárt, minden hónapban magasabb volt a tervezettnél..Tehát nem vontak el embereket a fenntartástól, sőt még többet telepítettek mint amennyit a terv előír, éppien a biztonságos munka betartása végett. De még ez sem volt elegendő, hogy a vágatokat mindenütt a szabályoknak megfelelően kibővítsék. Lényegében nem biztos, hogy a szűk vágat volta baleset egyetlen okozója, hanem elősegíthette az is, hogy a mozdonyvezető a megengedettnél nagyobb sebességgel vezette mozdonyát. Amikor a bizottság megvizsgálta azt a főszállítóvágatot, ahol a baleset történt, a szűk vágat miatt a szállítást leállította. Igen ám, de akkor az üzem termelése 60 százalékra csökkent. Ezt látva, ugyanazok, akik a szállítás leállításáról intézkedtek, harmadnapra már engedélyezték a szállítást, holott lényeges változás nem történt, mert nemcsak akkor, hanem még ma is 25 helyen 5 centiméternél kisebb a távolság a mozdony és a biztosító szerkezet között. Ml a biztosíték arra, i hogy ilyen körülmények között nem történik-e ismét baleset? Nem vitás, hogy erre biztosíték nincs. És akkor megint az igazgató és a másik két vezető lesz a hibás? Ennek ismeretében irta a bányavezetői beosztásától való leváltási kérelmében Börzsei Mihály elvtárs: „ .. .Hat és fél évig szívesen, becsületesen, bátran végeztem bányavezetői feladatomat. Azonban a fentiek megtörténte mellett félek a jövőtől és félni meg vezetni nem fér el egymás mellett...“ Börzsei Mihály elvtárs 30 éve bányász, elismert szakember a pécsi szénmcdencé- ben. Ha bármelyik pécsi bányaüzemben valamilyen különleges feladatot kellett megoldani, mindig kikérték véleményét, hallgattak tanácsára. Különösen a biztonságos munkára ügyelt s nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy erre bányászai figyelmét fel ne hívta volna. Most mégis halálos baleset miatt őt okozzák mulasztással. Vajon tud-e ilyen légkörben dolgozni, vajon hogyan álljon a bányászok elé s hívja fel figyelmüket a biztonságos munkára? Ez hát Börzsei Mihály elvtárs sérelme s úgy érzem, néni teljesen alaptalan. Az üeymég nem zárult le, mert a legfelsőbb Ügyészséghez fordult felülvizsgálatért, NEM TUDNI még b teaf«’- sőbb Ügyészség vé' de biztos vagyok benne he-v alapiosan megvizsná’»ák n-'-!d a történteket. Szükséges is ez. mert nagyon helytelen lenne, ha harminoévl bánvagi »Hókban hófehér hajúvá őszült egyik kiváló szakemberünk úgy érezné, hogy egy nem tárgyi'neosan hozott ‘he+ártiZ'it miatt kénytelen saját elhatározásából félreállni 6 a „tövist” viselni; Garay Ferenc ! A kispolgár mibenlétéről vitatkoztunk szerdán a Bartók (klubban. Lemle Géza elvtárf ( vezette a vitát, amely késé estig tartott, élénk érdeklődés mellett s azzal a határozatta: , ért véget, hogy — folytatni i kell. S valóban folytatni kell 1 a vitát, amelynek újszerűsége I és őszintesége ad különösen • nagy értéket. Í A vita során történelmileg áttekintettük a polgárság fej- I lődését és megállapíthattuk: • a polgárság a feudalizmusból [ a kapitalizmusba való átme- i net idején a feudális társada- i lom megdöntésében és az új | társadalmi rend kivívásában i haladó szerepet játszott, csak i később válik retrográd, vi6sza- 1 húzó, akadályozó jellegűvé. Gorkij így jellemzi a kispol- , gárt, azaz nyánspolgárt: „Ne I zavarjatok abban, hogy úgy • éljek, ahogy megszoktam.“ A szocializmusba való átmenetet i a gyakori és gyorsütemfl vál- i tozás jellemzi, s ez a kispol- • gért is a megszokott mlnden- [ napi életből való kimozdulásra i kényszeríti. A kispolgárt min- i den változás sérti, bántja, 1 hiányzik belőle a forradalmi- j ság, ezért válik tartózkodóvá, I ezért vonul vissza, i' A kispolgárság a tőkés tór- ' sadalommal együtt született. | A polgári társadalom számára (a kapitalista világ a szabad l> verseny lehetőségét jelenti: a <> gazdagodás, de ugyanakkor az f elnyomorodás lehetőségét is. A kispolgárság így válik kettős arculatúvá. Él benne a vágy a vagyonosodásra, de tömegében nincs erre lehetősége, a kizsákmányolt osztályokkal szemben viszont elzárkózik, a kettő között mintegy középső réteget alkot."» Minden ország kispolgárságát sajátos vonások jellemzik A francia kispolgár részvényekbe fektette megtakarított filléreit és — ha munkás is — részvényese a gyárnak. Kerékpárral járt a gyárba, mun\ A páitéJUt Uiui i A marxizmus-leninizmus i alapjai tanfolyamok propa- f gamdistái tanácskozást tartottak a pécsi járási pártbizottságon és megbeszélték az (•új pártoktatási év tennivalóit. {• A kesztii pártszervezet már {•megrendelte a propagandista (•és hallgatói tananyagokat. A (• propagandista, Dobos Dezső (• elvtárs az oktatási év kezde- f tén minden hallgatójával be- f szélget. A vékányi pártszervezetben , még a vezetőség tagjai sem i jelentkeztek pártoktatásra. i Propagandistájukat ugyan ■ imár kijelölték Pelle Gyula (i elvtárs személyében, de hall- (| gatókat még nem szerveztek. ^Mulasztásukat még pótolhat- (> ják, előadásos propaganda (»vagy más oktatási forma szer- (i vezésével. (• A pécsi járás területén 51 (•tanfolyam indul, de eddig csak é három alapszervezet rendelte meg a hallgatók (ananya- f gát. A mulasztást a legrövidebb Időn belül pótolni kell, f hogy az anyag időben megér- f kezhessék. • Kaposi János elvtárs a J pécsbányarendezői vasútállo- J más propagandistája eddig ^még sem anyagmegrendelőt, ' sem anyagot nem kapott, a (• vasút politikai osztályának • ' mulasztásába. J A falusi pártszervezetek f propagandistáinak többsége f úgy döntött, hogy az őszi me- 1' zőgazdasági munkák miatt f november elején kezdi meg a • | pártoktatást. A sellyei járás pártszerve- ! zetei önálló napirendi pontban , foglalkoztak, illetve foglal- V koznak taggyűléseiken a , pártoktatás előkészítésével. avxjvrxx bctJ^iw/AUctlctöi a írói: mit kíván tenni a közbiztonság megszilárdítása érdekében. Gregor Sándor képviselő a sertészsírbeadással éí a kenyérgabona vetésterülel meghatározásával kapcsolatos sérelmeket tolmácsolja. Ugyanakkor javasolja a tartalékföldek fokozottabb kihasználását Vas Zoltán elvtárs, Komié képviselője az értekezleten be- lelentette: az országgyűlésen javaslatot tesz majd, hogy a tartalékföldeket adják át a földművesszövetkezeteknek, amelyek azokat megművelik majd. Az értekezleten Parra g György képviselő kifogásolta hogy ha egy országgyűlési képviselő a beszámoló-, vagy a fogadónap alkalmával a felvetett kérdésekre őszintén válaszol, akkor a funkcionáriusok reklamálnak. Sztergár János elvtárs elmondta, hogy a Hazafias Népfront az elmúlt egy hónap alatt összesen 19 esetben nyújtott segítséget a képviselői fogadónapok megszervezéséhez. Kifogásolta, hogy az országgyűlési képviselők tevékenysége javarészt a falura korlátozódik és nem fogla lkoznak kei lóképpe n a városban lévő 'pari munkás áág problémáival. Javasolta, hogy a képviselők ne csak a fogadónapokon és beszámolók idején, hanem más alkalmakkor is többet tartózkodjanak választóik körében. Az értekezleten megjelent országgyűlési képviselők örömmel fogadták az ügyészség bejelentését, hogy a legközelebbi képviselőd értekezleten az ügyészség tájékoztatni kívánja a képviselőket a legfontosabb kérdésekről.
