Dunántúli Napló, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)
1956-09-26 / 227. szám
2 N 4 pf rt A Biztonsági Tanács összehívásának egyiptomi sajtóvisszhangja ' Kir szerint Mahmud Favzi egyiptomi külügyminiszter Newyorkba utazik, hogy Egyiptom képvisf’-tében részt vegyen a Biztonsági Tanácsnak a szuezi kérdés megtár- gya’asára összehívott ülésén A külügyminiszter newyorkí útját nyombon a Biztonsági Taná- összehívására előterjesztett francia és angol kérelem nyilyánosságrahozatala után határozták el- Kairóban a legutóbbi napokban mér kialakult olyan általános benyomás, hogy a szeuzi kérdés az Egyesült Nemzetek elé kerül, de arra nem számítottak, hogy a nyugati országok a probléma* a Biztonsági Tanács elé viszik még a „csatornahasználók szövetségének’1 megalakítása előtt, vagy mielőtt lépéseket tenné...k az Egyiptommal folytatandó tlőzetes megbeszélésekre, amint ezt jelezték. Ezért a határoz, t meglepetésként hatott, de számítanak arra, hogy az általános vita október eleje körűi kezdődik majd, amikorra a -zó- b nforgó szövetség megalaki- ását ten ’k. Az említett francia és ango 'épés indítóoka iránt érdeklődés nyilvánul meg politi .ai körökben. E körök vélemény' sz.rint erre a lépésre az adó'* okot, hog a tizennyolc államból álló csoport egyes tagja vonakodnak csatlakozni a tervbevett szövetséghez. Az egyiptomi sajtó tág teret szentel ennek a hírnek, de egvelőre tartózkodik behatóbb -kommentároktól. A kairói lapoknak mcg^vőződésük, hog' az említett lépésre éppen 8 szövetséggel k ocsolatos kedvezőtlen kilátások miatt szánták el magukat Párizsban Nagy-Britannia és Franciaország lépéséne vonatkozóan az Ai Ahbar emlékeztet arra. hogy a nyugati hatalmak általános eredeti elgondolása sze rint a kérdést az ENSZ elé terjesztik, de csupán azután hogy a tervbevett szövetség tárgyalásokba próbál bocsátkozni Egyiptommal A lap szerint a lépésnek két oka van. először több országnak a szóba: -gó szövetséggel szemben ‘anusított tartózkodó magatartása és másodszor az a meggyőződése, hogy a szövetség nem jelentene megfelelő esz- 1. .zt a közvetlen tárgyalásokra. Az A1 Ahram az Egyesült Nemzeték Szervezetéhez történt folyamodást előzetes ié- oésnek tekinti az Egyiptom ellen irányuló fokozottabb gazdasági és politikai nyomásra Az Egyptian Gazette című lap rámutat, hogy az ENS2- hez való folyamodás mindig örömmel üdvözölhető, de utal arra a körülményre, hogy a két nyugati ország ismét valótlanságok állításához folyamodott, amidőn a Biztonsági Tanácshoz intézett levelében a-t bizonygatta, mintha az államosítás végetvetett volna a csatorna nemzetközi működési rendszerének. Az angol külügyminiszter Biztonsági Tanács összehívásáró Selwyn Lloyd brit külügyminiszter hétfőn este a BBC televíziós adása során nyilatkozott a szuezi kérdésnek a Biztonsági Tanács elé terjesztéséről. Ezzel, mint mondotta, bebizonyosodik majd, hogy az ENSZ hajlandó és képes-e fenntartani az igazságot és érvényt szerezni a nemzetközi kötelezettségeknek. „Nem szabad elfelejteni, — mondotta, — hogy az ENSZ feladata nem merül ki tisztára abban, hogy fenntartja a békét, hanem érvényt is kell szereznie a jogrend uralmának. Azért megyünk a Biztonsági Tanács elé, hogy tágabbkörű jóváhagyást nyerjünk az általunk előterjesztett tervekhez. Ugyan akkor támogatjuk a csatornát használók szövetségét Is, meri úgy hisszük, hogy hasznos szerepet fog játszani az egyiptomi hatóságokkal való tárgya- 'ásban, Illetőleg érintkezésben és abban is, hogy továbbra is nyitvatartja a csatornát az átmenő forgalom számára.” Az angol külügyminiszter azt a véleményét fejezte ki, hogy a szuezi kérdésben az angol népnek legalább három- negyedrésze szilárdan a kormány mögött áll. Volt munkáspárti hadügyminiszter a kormány felelősségrevonását sürgeti 1956 SZEPTEMBER 80 ^ ,1 Dunántúli ISapló /ogi tájékoztatóig taÉMral elsősorbin az ügy intézésére ialolf állami szenekhez Műik A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa de még Inkább a MDP július: határozatai óta örvendetesen megnövekedett a dolgozóknax a hatóságok iránti bizalma ét ez azzal járt, hogy fokozottabt mértékben fordulnak az állam szervekhez panaszaikkal. Ez így is van rendjén és az állami szervek ebbő] azt a következtetést vonják le, hogy munkájukat az állampolgárok megbecsülik. A tanácsi szervekné és a bíróságoknál egyaránt növekszik a panaszosok száma úgy, hogy egy-egy bírósági panasznapon már oly sokan vannak, hogy az érkezés rendjében való meghallgatás biztosítása végett sorszámot kei! kiosztani. A panaszosok egy része régi sérelmeire keres orvoslást, mert abban az időben amíg a törvényességet nem hangsúlyoztuk eléggé, bizony sok dolgozót ért méltánytalanság. sőt jogtalanság, és ezt a felsőbb szervek elnézték. Tapasztalat szerint a panaszosok egy része sokszor hiába vesztegeti értékes munkaidejét, esetleg óraszámra a panasziroda előtt. Ebinek az az oka, hogy nem az ügyintézésre hivatott szervhez fordul. Általában a fellebbezéseket az el.s5 fokon eljáró szervnél kell benyújtani, amd általában kitűnik az első fokú határozat rendelkező részéből is. Minden ügyben az illetékes hatósághoz kell fordulni. Ha pl. a tanács, mint lakásügyi • hatóság döntést hoz abban a tekintetben, hogy valamelyik helyiséget melyik társbérlő használhatja, a sérelmes döntés miatt ne forduljunk a bírósághoz, mert az Ilyen ügy elbírálása ez idő szerint n-m tartozik bírósági hatáskörbe. Általában «z egyik állami szerv nem bírálhatja érdemben felül a másiknak a döntését Mindegyik csak a saját jogterületén hozhat iöntést. Bírói ítélet ellen hiába adunk fellebbezést a tanácshoz. Többször előfordul, hogy a peres fé] nem az elsőfokú, hanem a fellebbezési bíróságnál adja be fellebbezését, ami azzal a következménynyel járhat hogy mire az irat az illetékes bírósághoz érkezik, a 15 napos fellebbezési határidő lejár, az elsőfokú bíróság kiállítja a végrehajtási lapot és már végrehajtási költség is merülhet fel. "ülönösen az utóbbi Időben szokásos, hogy a panaszokat mindjárt a főfelügyeletet gyakorló minisztériumokhoz, legfőbb ügyészhez, Legfelsőbb Bírósághoz, sőt igen sok esetben a pártszervekhez nyújtják be. Ezek a szervek azt általában az ügyintézésre hivatott állami szervekhez továbbítják az ügy kivizsgálása végett és a panaszos csak Időt veszít az által, hogy panaszát nem .íz elsősorban illetékes szervhez intézte. Ameddig nyitva van a rendes jogorvoslati út, ne adjunk be a felügyeleti hatósághoz* oártbizottságoíkhoz, a sérelmezett határozat elleni panaszokat. mert a fellebbezés célja Esősorban az, hogy az esetleges sérelmet az arra hivatott hatóság a jogszabályoknak megfelelően jóvátegye. Ha a panaszos nem az ügyintézésre hivatott szervhez nyújtja be panaszát, más szerveknek felesleges munkát okoz, ő maga pedig kárt szenvedhet azáltal, hogy a törvény- szerű jogorvoslatot elmulasztja. Hazaérkezett Jugoszláviából a földművesszövetkezeti küldöttség E. J. Strachey volt munkáspárti hadügyminiszter kijelentette kerületében: Felelősségre kell vonni a kormányt, amiért visszatartja a hadseregben a tartalékosok tízezreit s amiért nem bocsátja el azokat, akik már kitöltötték szolgálati idejüket. Vajon lemondott-e t kormány a fegyveres erő használatáról a szuezi-ügyben? Mivel a kor- r ny az ENSZ elé viszi az yet, miért tartja még mindig fegyverben a tartalékosokat? Nem meggyőző válasz, hogy készen kell tartani őket arra az esetre, ha az ENSZ a fegveres erő használatát határozná eh A Biztonsági Tanács szerdal Üléséről A Biztonsági Tanács Franciaország és Nagy-Britannia kérelmére szerdán magyar idő szerint 21 órakor ül össze, hogy megvitassa a szuezi kérdést. Miután időközben Egyiptom is kérte a tanács összehívását, a londoni rádió hír- magyarázója szerint a szerdai ülésen előreláthatólag hosz- szas eljárási vita lesz, hogy a szuezi kérdést milyen formában tárgyalják meg. Egyiptomban hétfőn taktikai hadgyakorlatokat tartottak Az AFP a kairói rádió alapján jelenti, hogy Egyiptomban hétfőn összetett „taktikai“ hadgyakorlatokat tartottak, amelyeken jelen volt Abdel Hakim Amer tábornok, hadügyminiszter, a fegyveres erők főparancsnoka. Szeptember 30-án megszűnik a nyári időszámítás A Minisztertanács határozata értelmében a nyári időszámítás szeptember 30-án megszűnik. Szeptember 30-án, szombatról vasárnapra virradó hajnali három órakor az órákat két órára kell vissza- igazitani. FÓRUM A Tervező Irodánál dolgozó elvtársak kérdezik: „Ml a biztosíték arra, hogy a parlament, amely eddig nem jól dolgozott, most már rövid időn belül jól fog működni?« A kérdésre előbb kérdéssel kell válaszolnunk: Mikor mondhatjuk, hogy jól dolgo zik a parlament? Akkor, ha jó törvényeket hoz, ha a kormány tevékenységét elbírálva helyes irányba tereli annak munkáját, ha egész tevékenységében helyesen juttatja kifejezésre a nép akaratát. Az Országgyűlés azért nem volt nálunk Jóidéig teljes értékű képviselője a nép hatalmának, mert működésé* gyakran a formalizmus, a demokratizmus hiánya jellemezte. Hiányoztak az építő viták, a törvények alkotását többnyire formális szavazás helyettesítette. A képviselőknek nem volt módjuk arra. hogy elmondják választóik kívánságát, véleményét mert nem élhettek az interpelláció jogával. Azt, hogy a továbbiakban jól dolgozzék a parlament, ezeknek a hibáknak a megszüntetése biztosítja. Tudjuk, hogy az interpelláció, a miniszterek beszámoltatása ma már az Országgyűlés munkájának fontos része. A törvényalkotással kapcsolatos viták szélesebb mederben, szabadabban folynak. Később pedig a választási rendszer módosítása, a személyenkénti választás biztosítja, hogy mieden országgyíí'ési képviselő valóban a választók kívánságait, akaratát képviselje, mert ezért közvetlenül vonhatják kérdőre választói, s ha nem úgy tevékenykedik, ahogy választói elvárják tőle, visszahívhatják. A demokratizmus következetes megvalósítása, a képviselő! jogok szélesítése, a néppel való kapcsolat erősítése — ez a parlament jó munkájának biztosítéka. Magyar népi ének- és tánc- együltes alakult Romániában A Román Népköztársaság Minisztertanácsának határozata értelmében ének- és táncegyüttes alakult a magyar autonóm tartományban a romániai magyarság népzenéjének és néptánc-hagyományainak ápolására. Az új művész- együttes nemsokára megkezdi az előadásokat. Vas Zoltánnak, a SZÖVOSZ igazgatósága elnökének vezetésével hazaérkezett Jugoszláviai útjáról a földművesszövetkezeti küldöttség. A küldöttség a Jugoszláv Általános Falusi Szövetkezetek, a termelőszövetkezetek és az ekomomiák szervezetét, működését, irányításuk módszereit valamint a különböző szervezetekkel kialakult kapcsolataikat és a géphasználat kérdéseit tanulmányozta. Útjukon szoros és szívélyes kapcsolatot hoztak létre a Jugoszláv szövetkezeti és gazdasági élet vezetőivel, akik rövidesen viszonozzák a magyar szövetkezeti küldöttség látogatását +ér VESSZŐFUTÁS u Itt élnek, 1« járnak közöttünk számoson olyanok, akik hibáztak egyszer az életükben, akik egyszer az élet nagy országútidnak mellékösvényére léptek. Közöttük sok olyan akad, aki ezerszer is megbánta már hirtelen tettét, elieledni és másokkal is feledtetni szeretné. Ez azonban nem könnyű, mert a tévúton járt ember mások szemében nem mindig képes levetkőzni egykori ballépését a múltja mint fekete árnyék kíséri mindenüvé. Szerencsére ilyen már kevés akad, de mert ritka, érdemes feljegyezni. A kővetkező történet kiragadott példa. Ha főszereplője életének út)ával csak ennyire is részletesen foglalkoztak volna, valószínű, sorsa másként alakul. Gyermekkora Az árvaházban nevelkedett. Jó szóban, kedveskedésben ritkán volt része. Nem nevelte ót az anyacsók, ha fájt valamije, senkisem ölelte keblére. Egy napon Geister Gyula pécsi seprükészi- tő és felesége gyermekéül fogadta őt, a vörös- hajú kisfiút. Boldogan lépkedett nevelőszülei mellett, ment haza. Aztán megint egy boldog pillanat: beíratták az iskolába, örült, hogy most már lesznek barátai, pajtásai, akikkel nevetve kerge- főzhet, játszhat, tanulhat. Az iskolában érte az első csalódás, övele tQy gyermek sem akart egy padban ülni, ha játszani készültek, őt senkisem hívta, senki- sem szólt a „vörös lelencf'-hez. Ez volt a csúfneve. Sorsa a szegény gyermekek sorsa lett. Ti- 'tenkétéves korában már dolgoznia kellett. Elvállalt minden munkát. Volt kifutó, napszámos, alkalmi munkás, maid otthon segített a teprükészitésben. Télen, nyáron későbe nyúló éjszakákig dolgozott nevelőapjával együtt. Dolgoztak és vártak. Nem értette 6 ponto- 0ni mi az, amit annyira várnak, csak ahogy az öreg mondta: a virradatot fiam, azt várjuk. Mert el kell jönnie, sokan kívánják, sokan harcolnak Is érte .., felszabadulás Es eljött. I94S-öt írtak akkor. Felszabadulást Felszabadulási Ezt ismételgették az emberek, ezzel a szóval ölelte meg az öreg is az egyik reggelen. Tizenhatéves volt ekkor. MADISZ-tag lett. Elvtársi — így szólították. Amikor először szóltak hozzá így, mintha megtántorodott volna az örömtől. Nem „vörös lelenc” — hanem elvtársi Az enyém a világ, minden az enyém — így érezte. Fiatal volt * olyan, aki nagyon megéhezett s most előtte volt az étel, hát habzsolta. Tanulhatok — gondolta, — lehetek mérnök, tanár, orvos. Minden szeretett volna tenni, mindent akart tudni. Válogatás nélkül kereste a társaságot, tanulni akart mindenkitől, akiről úgy hitte, többet tud nála. Mint falevelet a forgószél kapta fel az élet és 6 hagyta, hogy pörgesse, sodorja. Nagyot akart markolni az életből, válogatás nélkül vonzotta őt a társaság, hitt mindenkinek, igazaknak, gazembereknek egyaránt. Ez a hibája sokszor gáncsolta őt életében. Tévúton Egy ismerőse és egy elvált asszony — afcinek rokona élt Franciaországban, — megszé- ditették. Franciaország, ott az élet, az az ipa- zi — mondották. Hevülékeny fejjel nem gondolta meg a dolgot. 1949 januárjában elindultak, de nem jutottak messzire. A határon elfogták őket. öt elengedték, de társait nem. Valami „volt a fülük mögött" — úgy tudja. Azóta nem találkozott velük, de beszédük, a mese a vagy lehetőségekről az állítólagos gyors érvényesülésről ott zsongott a fülében. Nem volt nyugta, a gondolat nem hagyta pihenni. Világot látni! Ez forgott agyiban szüntelenül. Újra nekivágott a szökésnek — de most már egyedül. 1948 húsvétja már Bécsben érte. Steierbe, majd Linzbe utazott. Tájékozatlanul járt-kelt a városban, amikor magyarul megszólították: — Mi az fiatalember, nincs munkája? — Nincs. — Ha velem jön, lesz munkája, lesz pénze. Akarja? Ml történhet? — gondol a és elfogadta az idegen férfi ajánlatát. Az idegen férfi — akiről csak annyit tudott, hogy Kázmérnak hívták — megcsillantotta előtte, amire vágyott. Semmi az egész! Egy évet Franciaországban kell ledolgozni, akkor mint szabad francia állampolgárnak semmi sem lehetetlen — Unt tájékoztatta Kázmér. Franciaországba? Hát éppen odavágyottl Kész volt a megállapodás, együtt utaztak Insbruckba. Az idegenlégióban Insbruck — ez a város örökre emlékezetes marad számára. Megálltak egy ház előtt, amelynek falán „Legiontre etragé” felírás volt. Mit sem sejtve lépett be a ház kapuján. Itt a munkaközvetitő-iroda. itt kell elszerződni egy évi franciaországi munkára. Majd én eljárok, hogy a legjobb helyre kerüljön, bízza csak rám — mondotta Kázmér. Egy év nem olyan hosszú idő. Hát ha ez az érvényesülés útja, akkor... maid csak elmúlik valahogy — gondolta Aláírta a papírt, amit Kázmér elébe tett, s látta amint Kázmér az egyik ablaknál pénzt vett fel, majd zseb- regyúrte a bankókat s amikor tekintetük találkozott, úgy rémlett. mintha Kázmér arcán cinikus mosoly bujkált volna. Nem sokáig gondolkodhatott magában, mert egyszerre fegyveres katonák fogták körül. Vajon mii akarnak a katonák? „Legiontre etragé” — vil- lámlott át gondolatán a ház falán látott felirat, amelyet akkor éppen, hogy elolvasott, de nem következtetett belőle semmire. Csak nem a légióba kerültem — kérdezte önmagától. Zavartan nézett körül, de akkor már késő volt. — Eladták. Mint egy állatot a vásáron. Szemével Kázmért kereste. Megölni, megfojtani akarta ezt az embert, még a szemét is kikaparni. Hol van? Merre ment? Dühödt pillantással tekintett körül. Már csak akkor vette észre, amikor az a kapuból kezével búcsút intett feléje s nevetett. Utána akart rohanni — de lefogták. Zötyögött velük a tehervagon, Brégens, a katonai gyüjtőtábor felé. Körülötte a vagonban szófián, elcsigázott, szomorúarcú férfiak ültek. Csak a vonatkerekek egyhangú, tompa csattogása hallatszott. Menekülnil — ez volt az első gondolata. Menekülni, de hogyan? Brégensbe értek. Pár nap múlva hatan, magyarok, akik hasonló úton kerültek ide, összebeszéltek: megszöknek Svájcba. Elfogták őket. Később Kielbe, a légió elosztó táborába irányították csoportjukat. Itt már nagyon sokan voltak. 4 pokol-expressz A gyűjtőtábor mellett kis erdő húzódott, oda gördült be a vasúti szerelvény éjszakánként. Minden éjszaka vagoniroztak itt. A bdr- sonyfekete éjben csak a vasúti kocsik ütközőinek hideg csat^anása hallatszott a táborig. A pokol-expressz — igy hívták maguk kízt a vonatot. Tíz napot töltött itt, amikor hatszázad magával ő is a pokol-expressz utasa lett. Irány Marseille, ahol behajózták őket. Csendesen úszott velük a gőzhajó, mint menyasszony húzta maga után fodros vízúszályát. — Világot látni akartál? — Ugye milyen szép a tengeri naplemente? — zakatoltak a szavak agyában. Körülöttük viz, viz, mérhetetlen haragos zöld színű viz, ameddig a szem ellát. Arra nagyon messze a horizonton mintha legörbülne egy kicsit a tenger .. K^rek a föld ... Vajon merre var Magyarország? ~ (Folytatjuk)
