Dunántúli Napló, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-16 / 219. szám

4 IV A P E fi 1956 SZEPTEMBER ft Ak afralipeti faut állapota és ielehtőségo A Dunántúli Napló JúHub '* 22-i számában helyesen foglalkozott az aballgeti bar­lang kérdésével. Valóban, so­kan jönnek a Mecsekbe az Alföldről, vagy az ország más, messzebb vidékéről és kül­földről Is, hogy megtekintsék hazánk egyik legrégebben fel­tárt barlangját. A barlangot 1768-ban fedez­ték fel, első ismertetését Kö- lesi Vince írta 1820-ban a Tu­dományos Gyűjteményben. — Első in ert felmérése 1819- ben történt. A nagyközönség számára 1884-ben nyitják meg. E körüli években Wosinszky Mór ősélettani ásatást végez benne. Az 1920-ias években Bokor Elemér részletesen fel­mérte, feldolgozta különös te­kintettel a barlang egészen sajátos állatvilágára: Azóta is kutattak a bar­langban. A Dunántúli Tudo­mányos Intézet barlangkuta­tói is, Kevi László irányítá­sává1, eredményesen vizsgál­ják a barlangot fejlődéstörté­neti és alaktani szempontból. A barlang tulajdonképpen nem cseppkőbarlang, hisz alig van benne cseppkő. Tu­dományos érdekessége főleg abban ismerhető fel, hogy mintegy 500 méter hosszúság­ban igen jól műt a Via a hegy­ség szerkezetét, kapcsolatban a barlang keletkezésével. Tu­dományos feldolgozása folya­matban van és előrelátható­lag hasznos irányelveket fog szolgáltatni a barlang megóvá­sa .továbbfejlesztése és érdek­lődő közönségünkkel való megismertetése terén. Erkölcsi kötelességünk a haranggal foglalkozni. Me­gyénkre is ugyanilyen köteles­ség hárul. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy lépten-nyomon költséges tanulmányi kirán­dulásokat szerveznek a bar- Ifns megtekintése végett, s az ohraág különböző helyeiről emberek csalódással tér­nek vissza. Akinek az első 50 métert sikerül megúsznia, az már ha kellő világítóeszközzel rendc’kezik, tovább juthat, azonban csak sárosán és vize­sen kerülhet újra napfényre. Tudomásom szerint a fel­szabadulás után, különösen 1950—52-ben a barlang felé terelődött nemcsak a mecse­ki túristák és pécsi kirándu­lás-szervező pedagógusok fi­gyelme, hanem sokfelöl ke­restek fel bennünket is táié- kozódás céljából. A barlang ekkor is igen elhanyagolt ál­lapotban volt. A megyei ta­nács illetékes szerveinek az volt a véleménye, hogy min­denekelőtt a barlangot kell Járhatóvá tenni, lehetőleg ki­világítani, ezután kerülhet sor az érdeklődő közönség egyéb szórakozását és kényelmét biztosító beruházásokra. A községi tanács akkori vélemé­nye ezzel ellentétes volt. A község mindenekelőtt vendég­lőt, és tánclehetőséget kívánt biztosítani. Ezt a felfogást helytelennek és tévesnek ke’l nyilvánítanunk. Végeredmény­ben a barlang az Országos Természetvédelmi Taná-s fel­ügyelete alatt áll és így orszá­gos jóhimevünk fűződik ah­hoz, hogy hazánk kulturáh's színvonalát dicsérő és a ma­gasabb igényeket is kielégítő módon adtuk át a barlangot az ‘érdeklődő közönségnek. De nem is lehet idegenforgalom­ra számítani addig, amíg a barlang csak búvárcsirmában és sárfogó ruhában „járható“. Számos külföMi barlangot is­merek, ezeket városi cipőben és világos színű nyári öltö­zetben is bármikor megte­kinthetjük, mert a legtökéle­tesebb módon biztosítva van a látogatók védelme. Ezt a fokot kell elérnünk! A járási tanács szervei mintegy két évvel ezelőtt jár­tak a Dunántúli Tudományos Intézetben és ugyancsak azt az álláspontot hangoztatták, hogy elsősorban látogatható pnrra van szűkéé«. Az in­tézet segítségét kériék a bar­lang helyreállítási munkálar tatnak szakmai tudományos megtervezéséhez. Intézetünk el is készítette részletes szak- véleményét. Ez . a tervezet a barlangot járhatóvá tenné és megóvná a további pusztul ás­tál: £$# meluikU taMifo&frai A Dunántúli Napló augusz­**' tus 3<M száma „Egy megvalósult javaslat tanulsá­gai“ címmel cikket közölt, amelyben bírálja a Pécsi Egyetem június 1-4 számának vezércikkét A cikk írója — egy szeren­csétlenül fogalmazott javaslat­ról írt bírálatunk után — az­zal vádol bennünket, hogy el­fojtjuk a csírázó alkotókedvet, az ifjúságnak azt a törekvését, hogy beleszóljon necsak a maga, hanem az ország dolgai­ba is. Egyetértünk a cikk író­jával abban, hogy ilyen prob­lémák vannak még nálunk, valószínű, hogy egyetemeinken és főiskoláinkon is, de ez a példa, melyet ennek bizonyí­tására felhoz, enyhén szólva sántít, és éppen ezért a belőle levont következtetés túl me­részen veti el a súlykot; A cikk hivatkozik Papp Gyula I. éves orvostanhallgató felszólalására és annak bírá­latát lapunk részéről helyte­lennek tartja. Papp Gyula hozzászólásában kifejtette: ah­hoz, hogy jobb tanulmányi eredményt érjenek el hallga­tóink, az is szükséges, hogy biztosítsanak nekik külföldi tanulmányutakat, hogy megis­merhessék más országok tudo­mányos eredményeit, hiszen „kétszeres Kossuth-díjas pro­fesszoraink is utazhatnak kül­földre“ — mondta az akkor még egysíer sem vizsgázott egyetemi hallgató. Ügy gondoljuk, nem kell bi­zonyítani azt, hogy nyelvisme­ret és alapos s mai ismeret nélkül csak elszórnánk álla- rr nk pénzét és hogy jelenlegi valutaproblémáink közepette egyelőre a komoly szaktudás­sal és nyelvismerettel rendel­kező tudományos kutatóknak kell elsősorban biztosítani a fennálló lehetőségeket: Ennek ellenére Papp Gyulát senki sem dorongolta le, sen- kisem „fojtotta el alkotóked­vét, vagy olyanirányú törek­vését, hogy beleszóljon az or­szág ügyeibe.“ Hegedűs András elvtárs nagy türelemmel magyarázta meg a javaslattevőnek, hogy elképzelése Jelenleg nem meg­valósítható, és annak ellenére, hogy e megbeszélésen résztvett valamennyi hallgatónak egy­öntetű véleménye volt, hogy a felszólalás egyáltalán nem tűnt ki szerénységével, a DISZ szervezet sem ítélte el. Barát­ságosan megbeszéltük Papp elvtárssal felszólalását, sőt 6 maga keresett fel bennünket és mondta el, hogy helytelen­nek tartja hozzászólása hang­nemét- A továbbiakban sem tett lakatot a szájára, mert az­óta is, mint lelkes DÍSZ-veze- tő, igen sokszor lényegbevágó kérdésekben bírálta például az egyetemi DISZ-szervezet mun­káját. A Napié cikke úgy állítja be a dolgokat, mintha e felszóla­lás hatására valósultak volna meg a nyári külföldi diákcse­rék. Tájékoztatnunk kell a cikk íróját arról, hogy ezeket a külföldi üdüléseket, turista- utakat, tapasztalatcseréket — és nem tanulmányutakat — a helyi párt és állami szervek támogatásával, az egyetemi DISZ-szervezetek már jóval előbb programjukba vették. El kell azonban ismernünk, hogy a felszólalóval szemben finom megkülönböztetést al­kalmaztunk. Kiváló tanulmá­nyi eredménye és DISZ mun­kája jutalmául két hétre a lengyel Tátrába küldtük nya­ralni; Végül egy tanulság: úgy lát­szik mégsem jó bármely példa egy általános tétel igazolásá­ra- ­A Pécs! E«vetem Szerkesztősége Javasolnunk kell, hogy az Országos Vízgazdálkodási Tu­dományos Kutató Intézet he­lyezze át a barlangi víz méré­sére szolgáié bukógátas be­rendezését. Ez az építmény már tönkre is ment. A víz tette tönkre. Ugyanígy a bu­kógát mögött megduzzadó barlangi patak vize megemeli a barlang bejáratának közelé­ben lévő pariókat is és azokat helyükről elmozdítva, a be- utat használhatatlanná teszi. Fontos tehát, hogy a Vízügyi Igazgatóság is foglalkozzék a barlangi víz elvezetésének kér­désével. Az eliszapolódott leg­felső mederszakaszt ld kell tisztítani, a bukógátat más­rendszerű vízhozammérő be­rendezéssel kell pótolni, mert Ilyen nasyingadozású patakon ez a rendszer úgyis használ­hatatlan. Igen fontos lenne a barlan­got villamos világítással, kel­lőképpen elhelyezett reflekto­rokkal felszerelni. Fontos len­ne még a bejárat vasajtaját megerősfteni. Természetesen, a barlang ilven kiképzése esetén egy család megélhetésén kí­vül jelentékeny jövedelmet hozna a községnek is. A bar­langot kezelő család számára a barlang beiárata közelében kellene hajlékot építeni. Ha ez nem lehetséges, a barlang bétára tát kell olyan beton­előcsarnokkal megtervezni, amely biztosítja ugyan a maximális víztömeg kiömlé­sét és egyúttal a kiömlő víz­hozam mennyiségének meg- mérhetőségét, de lehetetlenné teszi, hogy lesetleges roneá'ók a lakatot letörve, mint ma te­szik. bevonulhassanak a bar­langba. A barlang kellő kiépítése után az országos propaganda gondoskodhat arról, hogy tu­dományos alapon ismertesse, miért érdemes az abaligeti barlangot megtekinteni; to­vábbá, miért nyújt érdekes látványt a barlang állatvilá­gának helyszíni, még megal­kotásra váró gyűjteménye. Szabó Pál Zoltán S&gZtS'étyd fííWUfífc • • • Ez év januárjában Kovács Adun, a MÜDOSZ pécsi elnö­ke és Antal György, a Zene- művészeti Szakiskola igazga­tója megbeszélést tartottak. Beszélgetésük témája a Ven­déglátó Vállalatok által foglal­koztatott szórakoztató zené­szek továbbképzése és az után­pótlás nevelése volt. Ebből született meg az országos vi­szonylatban is első és jelen­leg is egyetlen olyan irányú zenei tanfolyam, amely ezzel törődik. Most, amikor elértünk első félévünk vizsgáihoz, megálla­píthatom, hogy növendékeink közül néhányan egészen kiváló eredményt produkáltak, oly­annyira, hogyha szorgalmuk­ból a továbbiakban nem ve­szítenek, a következő tanfolya­munk befejezésével nyugodtan foglalkoztathatjuk őket szóra­koztató zenekarainkban. Ez annál is jelentősebb eredmény, mert növendékeink túlnyomó része még a kottát sem ismer­te, s ma már egész szépen „megbarátkoztak" egymással. Tanfolyamunkon főleg olyan hangszerek tanításával foglal­kozunk, melyeket zeneisko­láink nem igen használnak. Ilyen például a harmonika, szakszofon, a pengetós hang­szerek stb, de emellett ütő­hangszer, nagybőgő, hegedű és zongora tanszakaink is mű­ködnek. Nehéz körülmények között, de idáig már eljutot­tunk- A továbbiakban azonban elképzelhetetlen, hogy olyan körülmények között tanít­sunk, mint eddig. Amíg szak- szervezetünk irodahelyiségé­nek egyik sarkában tanítanak, addig a szakszervezet belső adminisztrációja is ott zajlik. Ráday László a MÜDOSZ zenei tan­folyamának vezetője. A // j magyar játékfilmet mu­**' taittak be a Pécsi Szén­bányászati Tröszt kultúrter­mében a műszaki vezetőknek és a bányakerületek kultűr- feklöse-ínek, „A legokosabb ember"-L Igaz, ez a film csak huszonötperces, úgynevezett kis fi lm, — mégis érdemes ró­la külön megemlékeznünk. Bálint bácsi egyike a bánya legrégibb munkásainak, sza­vára sokat adnak, tekintélye van, — mégis: amikor egy-egy fiatalokból álló csoport máj sikerrel dolgozik a géppel (a Kóta-féle rakodógépről van szó), ő még mindig nem haj­landó megválni a régi szer­számtól, a lapáttól, mert úgy­mond: „annak való a gép, akinek nem bírja a karja.” Meg hát különben se tanítsa őt senki! A fiatalok egyik mulatságon, rigmus élére szúr­ják az öreg maradiságát. Eb­ből indul a bonyodalom. A forgatókönyvet író Halász Pé­ter törekvése az volt, hogy az öreg bányászt ne propaganda- ízű szavak agitáció iával ve­gye rá a gép használatára, ha­nem művészi eszközökkel, egy-egy kép megvillan tás ával érzékelteti: az öregnek végül miért kell megváltoztatnia a véleményét. A Bányász Filmszolgálat idén még két ilyen filmet kí­ván készíteni, ezért érdemes megjegyezni a következőket: az előbb elmondottak ellené­re Bálint bácsi „átállása" túl­ságosan hirtelen történik. — Úgy érezzük, hogy titkon, ön- macában sokat kínlódott már s csak az alkalomra várt munkamódszerét úgy megvál­toztatni, hogy azért továbbra is ő maradhasson a legoko­sabb ember. De hiszen éooen ezt a belső válságot kellett volna ábrázolni, ennek film­szerű megielenítése bizonyí­totta volna legerősebben a mondanivalót! A színészekről (Bilicsl Ti­vadar, L&lkes Annes, Pethes Ferenc. Agárdi Gábor, Kole- tár Kálmán) Haiek János bá- nvalakatos véleményét tegez­tük fél: „Nem éreztem, hogy S2(nécT<*k bártvászokst sikí­tanak. hanem valóban bánvá- szokat láttam a filmen." K. 8. Uusztrácíó Mörike „Mozart prágai utazása" c, kötetéből. J>űn-e a haldokló előtt ® megszépíteni a valósá­got, s bűnt követ-e el a ha­lálraítélt, ha hazugBág árán Igyekszik megváltani az éle­tét? Az erkölcsi dogmák ugyan mélyen elítélik azt, aki az emberek hiszékenységével, bi­zalmával visszaél, de vajon jogában áll-« a társadalom­nak ítéletet mondania afelett, akit éppen saját maga hajszol az erkölcsi törvények felrú­gására? Laura Quirost, a Visszaélés című film hősnőjét bizonnyal felmentjük bűne alól, amiért kegyes csalás árán harcolja ki a boldogságát. Mert mi mást választhatna: vagy ezt, vagy érdemtelenül a teljes erkölcsi és fizikai megsemmisülést. Még fiatal joghallgató, ami­kor teljesen magára marad, s egyedül kénytelen szembenéz­ni a nagyváros farkastörvé­nyeivel. Azt hiszi, becsületes­séggel, szorgalommal elérheti célját, megszerezheti az ügy­védi diplomát, s csak lassan döbben rá mindennek a fo­nákjára. S milyen drágán fi­zet boldogulásáért, amikor hazugságával lelki nyugalmát dobja prédául! Árnyékként kíséri cselekedetét az önvád és lelkiismeretfurdalás. Ez tör fel évek múltán^ ab­ból a zokogó védőbeszédből is, melyet már mint ügyvéd mond el a bíróságon egy fia­tal lány védelmében, akinek bűnében a sajátjára ismer. És saját lelkiismeretét igyekszik felmenteni, amikor a lány he­lyett az embertelen társadal­mi rendet szegezi vádlottak padjára: Ebben az igszsáakereséeben. nagy lelepiezőerelében rejlik a film iggzi értéke. Hét érdekes - iwidctv JUhk: Az indiánok uáía A hosszú évekig Mexikóban élt kiváló német író jól Isme­ri Mexikót s lakosait. Regé­nyében egy bátor indián kis­fiú és harcostársai küzdelme« 'étéről, az Indiánok 1910-es zabadságharca idején átélt 11 megrázó élményeiről számol be rendkívül izgalmas feje- i zetekben. (Az Ifjúsági Könyvkiadó kf­lUusztrdció Renn■ „Ae Indiándk adasa)­vára’’ c. kötetéből fttö&Uc: Hlazait píáfrai utazása Kétszeresen jubileumi ki­adásban adták közre Mörike színes elbeszélését: ebben az évben ünnepli az emberiség Mozart születésének 200. év­fordulóját, és 1856-ban, száz éve született a „Mozart prágai utazása", amely alkotóját a goethei elbeszélőművészet ma­gaslatára emelte. Mörike 1856- ban írta legérettebb művét, hogy utána élete utolsó 19 esztendejében visszavonuljon az irodalmi tevékenységtől. A Mozart-novellát irodalmi kis­plasztikának nevezhetnénk: 3- 4 meseelemre épült költe­mény prózában, melyben író­ja finom eszközökkel érzé­kelteti, hogy Mozart látszóla­gos kedélye mögött háborgó zseni lakozott, és ez a lángel­me a halál bódulatának rab­ja volt. A könyv az Uj Ma­gyar Könyvkiadó gondozásá­ban jelent meg. Az I. Uíadái UattfMHua Könyvkiadásunk legfonto­sabb kérdéseinek és feladatai­nak megvitatására a kiadói főigazgatóság háromnapos \}i$&zú íiis fiünUiäiUa Maga a téma rendkívül ér­dekes, bár társadalmi hátte­rét tekintve mai életünktől távolinak tűnik. A problémák erkölcsi vonatkozásai azonban számunkra is figyelmeztetők. Hány fiatal életet visz az em­beri közöny, vagy a szülők szeretetlensége mellékvágány­ra s a tapasztalatlanság, jóhi­szeműség milyen könnyen okozhat tragédiákat. Gondol­junk csak azokra a jelenetek­re, v melyekben egymás után tűnnek fel az egyedülálló nő útját keresztező buktatók, prédára leső férfiaknak s az élet kisebb-nagyobb vámsze­dőinek mesterkedéseiben. A nyájasmodorú főnök, ki az állást kereső nőben csak a nőt képes észrevenni; a sze­retetreméltó háziúr, aki „el­lenszolgáltatásért" még alak­bérről is kész lemondani; a sokat tapasztalt asszony a szépség kicsavart értékelmé­letével; a kolléga, aki az első ■--J-', alkalommal igyeksdk helyzetével visszaélni... Va­jon más keretben, de azonos törekvésekkel nem ismertek ezek a figurák? Laura Quiros elég erős, hogy leszámoljon velük, be­csületét azonban csak becste­lenség árán mentheti m,eg. Ezt a furcsa ellentmondást oldja meg lélektanilag szerencsésen a film. Az érvek a főhős mel­lett a cselekmény során egyre szaporodnak, tudjuk, érezzük, mást, mint amit tesz, nem te­het. öngyilkosság lenne. Vé­gül a bírósági tárgyalás emel­kedett hangulata, az átélt szí­nészi alakítás, a védőbeszéd páthosza és igazsága kivívják a néző teljes rokomszenvét. — Laura bűne parányivá törpül, azok mellett az okok mellett, amelyek azt kiváltották. Az emlékezetes jelenet mel­lett még sok gondosan meg­komponált, lírával átszőtt Je­lenetet láthatunk. Végtelenül finom például, ahogyan a vá­ratlanul apává lett ügyvéd megvallja a feleségének ifjú­kori ballépését; ahogy az olyan asszony fogadja a hírt, akinek szívében még nem fo- gamzott anyai érzés. És so­káig él bennünk a befejező kép hatása, a könnyek közötti megbocsátás is. Ezek a művé­szi részletek feledtetni tudják a film első felének felülete­sebben megalkotott jeleneteit, egy-egy futólag megrajzolt fi­gurát, mint Laura barátnőjét, a háziurat, stb. és a cselek­ményből kilógó epizódokat. A film mondanivalója mel­lett fényképezési módja is új­szerű. Sok a realitásra törek­vő ábrázolás, az olyan jelenet, ahol a hang szerepét a színé­szi játék, a fény és árny, az operatőri bravúr veszi ét. — Laura lelkiállapotát anélkül is megértjük, hogy beszélnie kellene róla. Hirtelen felrez­zenései, egy-egy riadt tekin­tet, tétova mozdulat jól érzé­keltetik belső vívódását. Nemes törekvésű nyugati filmet ismerhettünk meg, mely a kisember morális problémái mögött felfedi azok alapvető okát, a társadalom visszásságait. Megtanít arra, hogy ha bűnnel találkozunk, ne csupán annak tényét ál­lapítsuk meg, hanem nézzünk mélyebbre és keressük min­dig elkövetésének okát is. Lippenszky István konferenciát rendez- A tanács­kozás csütörtökön reggel kez­dődött meg az Országház kongresszusi termében,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents