Dunántúli Napló, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)
1956-09-09 / 213. szám
Í958 SZEPTEMBER 9 *V ^ Pf. rt 3 U\ sútxdatc&okat tanulnak, szabadUű színpadot ipítentlt, köntyv&Uei kéznek és uátyáU a pécsi színészeket a csánposztóiak Csányoszróban még mindig az augusztus 20-án megrendezett, nagy ormánsági napról beszélnek. Nem csoda, hiszen a község lakói napról-napra elhaladnak az új kultúr ,az előtt, amelyet azon a napon avattak. Jelenleg Nagy József, és öry József, a pécsi Doktor Sándor kultúrotthon dekorációs szakkörének iparművészei dolgoznak bent — festik a díszleteket. A község kulturális életének vezetői még alig pihenték ki a nagy ünnep fáradalmait, máris a jövő terveinek elkészítésén fáradoznak. Bene Mária, a kultúrotthon vezetője, a termelőszövetkezetben dolgozik. Délben hazaszalad ebédelni, — ekkor sikerül vele beszélnünk. — Augusztus 20-a óta már Sellyén is voltunk, a „Nagymamáit adtuk elő, a begyűjtésben élenjáró dolgozók jutalmazására rendezett előadáson — mondja. — Szívesen fogadták Sely- lyén a csányoszróiakat? — Hát a fogadtatás nem volt a legfényesebb. A világítás rossz volt. Dani Sándor kultúrotthonigazgató nem várt bennünket és amikor nagy nehezen előkerült, ez volt a véleménye: „Engem már nem érdekel semmi, úgyis itthagyom az egészet.’* Ez bizony nem tetszett nekünk, akik a legjobb szándékkal mentünk Sellvére. A különböző rendezési nehézségek későre tolták a kezdést, úgy gondolom, ez nem tetszett a termet zsúfolásig megtöltő közönségnek sem. Erről a sérelemről beszél dr. Hasitz Henrikné és Sumoni János bácsi is, akiknek igen nagy részük van a kulturális élet csányoszrói felvirágzásában. Tenni kell itt valamit, hogy ilyen a jövőben ne forduljon elő! Mit terveznék a csányoszrói kul túrósok?! • - legelőször is új kultúr- bizottságot választunk, — adja meg a felvilágosítást Bene Mária. Három színdarabot mutatunk be, a „Pettyes“-t, a „Mágnás Miská*’-t és „A kőszívű ember fiai“-t. Alakítunk egy negyventagu állandó kultúrcsoportot és egy zenekart. — Nem nagy feladat ez a három színdarab? — Nem, mind a három menni fog — válaszol Bene Mária, — ha a kultúrházat sikerült felépítenünk, illetve alaposan átalakítanunk, a három darabot is megtanuljuk. Első pillanatra úgy tűnik, hogy egy színdarabot jól előadni és kultúrházat átalaki- tan; nem egy és ugyanaz. Csányoszrón azonban helytálló ez a hasonlat. Itt ugyanis a pártszervezet, a tanács, a kultúrotthon, népfront bizottság, értelmiség és parasztság — egyéni és tsz-tag — között olyan nagy az összhang és az egyetértés, hogy minden feladat megoldására képesek: — Arról nem beszélhetünk, hogy mit épített külön a népfrontbizottság, külön a kultúr- otthon-vezetőség. Itt mindany- nyian együtt dolgoztunk. Mindent a falu csinált — vélekedik Sumoni János bácsi. Elképzelhető, hogy ha Bene Máriának és dr. Hasitz Hen- riknének — ők tanítják be a színdarabokat — ilyen segítőtársaik vannak, valóban menni fog a három színmű. Természetesen a nagyobb, szebb kultúrházzal kapcsolatban nőttek a gondok is. — Sajnos, többen panaszkodtak már — mondja Bene Mária, hogy a könyvtár minden könyvét olvasták. Űj olvasótermünk is lesz, jó könyvek is kellenének. A kultúrházban hiányoznak a függönyök, kevés a szék..: A hiányt részben pótolja a Megyei Tanács népművelési oszt«.,ya. A színpadhoz is mintegy kilenc ezer forintot adott, székeket is ígért. A függönyöket megszövi Bene Mária. Ormánsági szőttes díszíti majd a négy hatalmas ablakot. Vajon a megnövekedett feladatok elvégzéséhez, van-e ideje Bene Máriának? A termelőszövetkezetben dolgozik, családját ellátja, édesanyja beteg — a kultúrcsoporttal foglalkozik, könyvek után jár, és még sok apró-cseprő ujlga van, amelyek egyenként nem, de csoportosan sok időt vesznek el. Függetleníteni kellene őt, annál is inkább, mert bár a falu népe elvégzett csaknem 100 000 forint értékű munkát, a kultúrház átalakításakor, még azt is vállalja, hogy szabadtéri színpadot épít és a kultúrház udvarán lévő kis épülhet óvodává alakítja át. A kultúrház dísztermében nézzük az iparművészek munkáját. Nagy a színpad, nagyobb, mint a sellyei kultúr- házé. — Eljöhetnének ide is a pécsi színház művészei — mondja Bene Mária. Nem vallunk szégyent a színpaddal és a kultúrházzal! Reméljük a színház igazgatója, Katona Ferenc elvtárs méltányolja a csányoszróiak kérését és a művészek ellátogatnak a községbe. A csányoszróiak szeretettel várják őket: (Papp Eta) JutatotnkUándulás a Balatonon Kellemes meglepetés érte a drávaszerdahelyi művelődési otthon színjátszóit, amikor a járási tanács népművelési csoportjának vezetője közölte: jutalomkirándulásra mehetnek négy napra Balatonlellére. Megérkezésünkkor vihar húzott át a Balatonon — gyönyö„iAz uttäiok j'ét élezték magukat" Hatvan úttörő nevében mondók köszönetét a DISZ pécsi járási bizottságának, a járási tanácsnak és a községi tanácsoknak, hogy elősegítették a járás úttihőinek fonyódi táborozását. Az úttörők jól érezték magukat, kipihenve kezdhetnek hozzá a tanuláshoz. Galambos Ferenc táborvezető. rű volt. Ma is szeretettel gondolunk vissza a jól eltöltött napokra. „Nagyon szép volt a Balaton! Érdemes volt dolgozni ...” — mondják a művészeti csoport tagjai. Vass Zoltán tanító. Úpászeiueztük tánusopoht unkát A táncosokat a legnagyobb dologidőben is sikerült mozgósítaná. Pécsi István már ötven éves, de a napi munka után is szívesen járta a helyi „Keszüi lakodalmas“-^ Táncszámainkkal a szentlőrinci Vidám Vásáron is felléptünk. (Keszthelyi Lajos, kultúrotthon igazgató leveléből.) Megalakult a fétQüggeH&úiett Bécsi Szím-^ohíUusicHckai J elentős állomásihoz ért szeptember elején a Pécsi Szimfonikus Zenekar. Amit régen vártunk, amiért szóban írásban de legfőképpen művészi tettekkel harcoltunk, valóság lett; a zenekart félfüggetlenítették. Mielőtt a félfüggetlemítés lényegét ismertetném, köteles- ségszerűen, de egyben jóleső érzéssel emlékszem vissza az elmúlt évek hősies munkájára, A magunk mögött hagyott évek ma már hősi múltnak számítanak, az eredmények ma is élnek, hisz ezekre építünk a megváltozott, lényegesen jobb körülmények között is. Csak kevesen tudták, hogy a Pécsi Szimfonikus Zenekar 6 évvel ezelőtt először kapott havi 1.500.— Ft-os támogatást a Népművelési Minisztériumtól. Aztán megkétszerezték a támogatás összegét, de alig múltak el az emlékezetes Kodály- iinnepségek (1953 januárjában) amikor megtudtuk, hogy egy volt népművelési bürokrata úgy takarékoskodott, hogy kihúzta az egy éves támogatás teljes összegét. De a zenekar így is dolgozott. Még ugyanez év őszén jelentős sorozat első hangversenyét dirigálta — Pécsett először — Rozsnyai Zoltán (aki ettől kezdve 2 és fél év alatt 11 alkalommal vezényelt Pécsett) a Nemzeti Színházban. S ettől kezdve jelentős munka eredményeivel jelentkezett zenekarunk a pécsi zenekedvelők tábora előtt. Csak mint éves határokat emelem ki az egymást követő zenei heteket,- amelyek műsorán a vállalt s megvalósított feladatok mindig nagy összefoglalóknak, de komoly előrelépésnek is számítottak. 15 szimfonikus mű, ugyanannyi nyitány s ugyancsak 15 szvit, 12 versenymű, s számos más mű és kíséret került az elmúlt 6 év alatt előadásra. S közben egységessé vált a különböző korú, felkészültségű, de lelkes társaság, amely sokszor hihetetlen feladatokat oldott meg a pódiumon. Egységes lett, s ugyanakkor tagjai is jelentősen fejlődtek, belenőtték a zenekarba, s ma már oszlopos tagok azok a rövidszoknyás, rövidnadrágos növendékek, akik néhány éve félve ültek az utolsó pultok mögé. Nem egy közülük szólamvezetővé fejlődött a közösség nevelőerejének hatására, no meg a céllal végzett egyéni tanulás eredményeként. A most lezárult szakasz eredménye az is, hogy akikért mindez történt; a pécsi zenekedvelők megismerték és meg becsülték zenekarukat. Ezekre az eredményekre érdemes visszatekinteni, mert ezek nélkül nem lenne a jövő feladatait vállalni tudó egységes zenekar, de nem lenne oly széleskörű az igazi zene barátainak tábora sem. Mit is jelent a félfüggetlení- tés? Átmenet az amatőr és a teljesen függetlenített együttes között. A tagok különböző munkahelyen mint főhivatá- súak dolgoznak, a zenekarban végzett meghatározott számú rendszeres szolgálatukért szerződésben meghatározott tiszteletdíjat kapnak. Bár ez az összeg még így sem nagy, de mégis többszöröse az eddigi juttatásnak. Hiszen a havi 3.000 Ft helyett 25.000 Ft jut most erre a célra. Bár a zenekar lényegében a már működő tagokra épül, mégis kiegészíti önmagát a városban lakó jóképességű muzsikusokkal. Természetesen megfelelő próbajáték után, hiszen egy ilyen zenekar nem kis tudást és zenekari rutint tételez fel minden egyes tagja részéről. Tagságunk létszáma 55—60 között mozog már eddig is. A félfüggetlenítés első eredménye, hogy az idén egy teljes esztendőre elkészíthettük a hangversenyévad részletes tervét és műsorát. Itt csak vázlatosan számolhatunk be a tervekről, de talán így sem érdektelen néhány szót szólni. , A zenei hetek és a szabadtéri hangversenyek alkalmait nem számítva, 9 szimfonikus, 3 opera, 4 oratórium hangversenyt terveztünk erre az évadra. De ez nem minden. Az idei évadban két új fronton kezdünk jelentős úttörő munkát. Sokan és sokszor beszéltünk az ifjúság zenei neveléséről, amiről mindnyájan tudjuk, hogy éppen hatásában több, mint zenei nevelés, hiszen egész magatartásukat megváltoztathatja a sokirányú, rendszeres esztétikai hatás. Ezért 10 hangversenyből álló ifjúsági sorozatot indítunk. Ebből hat műsor zenetörténeti jellegű, 4 pedig a nagy hangversenyek megismertetése az ifjúság számára. Ügy gondoljuk, helyes, ha ezekre a hangversenyekre a szülőket is meghívjuk, s számítunk is arra, hogy az évi 30 Ft-os bérletárak mellett többször megtelik a Liszt Ferenc Hangvei* senyterem a zene iránt érdeklődő fiatalokkal. Külön gondunk a dolgozók zenei igényének felkeltése, nevelése. Ezért kétszer négyes bérletet állítottunk össze, amelynek műsorán közkedvelt zenekari számokat, h'1 es reszteteket és opera-műsjrt látszunk. (Esy-egy Verdi és Puc- cini-est áll a négyes sorozatban.) Ezt az ún. „Szakszervezeti sorozat“-ot az SZMT kul- túrosztályával közösen rendezzük, ha lehet egy-egy területi bizottság, vagy rokonszakmák dolgozói részére. Itt is a szokottnál lényegesen olcsóbb helyárakat javasoltunk az Országos Filharmóniánál, hogy minél többen tölthessék egy- egy estéjüket a nemes szórakozást, művelődési lehetőséget nyújtó hangversenyteremben. Az idén változott körülmények között kezdi a Liszt Kórus munkáját is. A múltévi eredmények hatására tagjaink száma 1/3-dal nőtt, úgyhogy legközelebbi oratóriumelőadá- sunkon már 150 tagú énekkar lép fel. Az évi munka gerincét a felújítások mellett Kodály nagy műveinek előadása teszi, így akarjuk megünnepelni legnagyobb élő zeneszerzőnk 75. születésnapját előkészítő Ko- dály-évet. A kórus hétfőn kezdi meg a mester világhírű művének az ízig-vérig magyar Budavári Te Deum-nak tanulását : Végül néhány szót a társadalmi összefogás szükségességéről. A zene csak úgy töltheti be feladatát, ha a társadalom minél szélesebb tömegeire hat. A muzsikusok elsősorban muzsikálnak de, ilyen megvilágításban kultúrpolitikusok is; Szerte az országban új formában, új életre kelnek a zenekedvelők táborának társulásai: A közeli napokban mi is " megalakítjuk a Pécsi Filharmóniai Társaságot, amely megvalósíthatja az erők társadalmi összefogását s ugyanakkor egyre bővülő önkéntes tömegszervezete lehet a zenekedvelők táborának. A társaság megalakulása után műsorfüzetet fogunk kibocsátani, mely részletesen tájékoztat az egész évi programról. Az a véleményünk, hogy minden eddiginél gazdagabb, színesebb hangverse..yévad áll előttünk. ANTAL GYÖRGY Hódító tikiak A PÉCS—BUDAPESTI VONATRA Dombóváron száll fel. Minden szem rászegeződik, ahogy a termeskocsiba lép. Sőt! Legtöbb pillantás megbűvölten kíséri, míg felrakja a bőröndjét, dudorászva cigarettára gyújt, leül s keresztberakott lábát türelmetlenül kezdi re- zegtetni a másikon. A cigarettafüst védelmében lapos hunyoritáséal nyugtázza a megnyilvánuló érdeklődést, de megszokhatta már, mert elnéz a fejek felett. Szája szegletében ferde kis mosoly, mintha mindig azt mondaná: — Mit nekem, ti?..i Szó ami szó — hódító látvány. Kétséges ugyan, hogy néhai való Toldi Miklós az ő láttán sóhajtott volna fel így: „Szép magyar vitézek, aranyos leventék!” — mert útitársunk bizony nem magasabb 150 centiméternél és aligha súlyosabb negyvenöt kilónál. De tizenhétévesnél sem több, arca egészen rózsás. Ehhez a nagy fiatalsághoz sárga szandált, élénk rózsaszínű inget és világoskék női kuligánt visel. Nem csoda hát, ha magára bűvöli a tekinteteket, melyeknek hatására öntudata hatalmas fejlődést mutat. Hamarosan többen úgy érezzük a közelében: semmi keresnivalónk ebben a kocsiban, tolakodó módon zavarjuk csak az ő utazását, melyre pedig küllőn szalonkocsit rendelt. Szinte megdöbbenünk, mikor jön a kalauz s rászól, hogy ne dohányozzék, ez a kdesi „nem dohányzó." A fiú — mintha nem is hallotta volna, — fújja tovább a füstöt. A kalauz öreg és fáradt. — Magához beszélek — mordul a fiatalemberre. — Miért nem szállt másik kocsiba, ha dohányozni akar? A fiú közönyösen felsandít rá a cigaretta- füstben: — Mi köze hozzá? — Sok közöm van hozza> Dobja el azt a cigarettát: A ferde mosoly elmélyül. — Parancsolgasson az öreganyjának, tata... Az öreg elpirul a méregtől. — Meg fogom tüntetni! —■ Engem? Szeretném látni! Nem vagyok Mjedős, tata, érti? — Közben a cigaretta kicsivé fogyott s egy mély szippantás után kirepül az ablakxm. A kalauz, aki fáradt a veszeke- detxin saint* megörül s lagyintéssel, morogva távozik. A fiú diadalmas, lenéző hangon most a becsukódó ajtó után vág egy megjegyzést — Miért nem mondja meg inkább, hogy egy féldeci kell? Senkire sem nézve az ablakhoz lép, kitekint, de ott nem láthat semmi érdekeset. Előhúzza féltenyérnyi tükrét s inkább magát nézegeti. Nem tudja, hogy rossz az a tükör. A világot kicsinek, jelentéktelennek mutatja, őt magát pedig hatalmasnak, hódítónak... Éppen fordítva, mint a valóságban. m A MOZIPÉNZTÁR ELŐTT kettős sorban állnak a várakozók. Középtájon szürkeruhás, jóvágású fiatalember, mellette pirosruhás, szőke lány, aki a várakozás unalmát olvasással űzi el. Ügyet sem vet a szomszédjára, csak a könyv érdekli. A fiatalember kezdetben még valamivel hátrébb állt, csak a szeme sarkából figyel- gette a pirosruhást. Aztán ügyesen úgy oldalazott, hogy melléje kerüljön. Most vár kicsit, majd megszólal: — Legyen szíves megmondani, hány óra? A lány felkapja a fejét. Most látni csak, milyen csinos! De a tekintete nem sok jót ígér a fiatalembernek. — Láthatja kérem, nincs órám — mutatja- csupasz karját, majd a pénztárablak fölé Int: — Ott van ni! Valóban ott kerekedik, háromnegyed hármat mutat, a fiatalember minden bizonnyal látta is, dehát... A pirosruhás már olvas ismét A pú azonban tudja magáról, hogy jóképű, jó ruhája van, jó állása van, volt már egy-két sikere, tehát újrakezdi: — Szeret moziba járni? A kislány most szikrázó szemmel néz fel, aztán valahogy megszelídül a tekintete. Ez a fiú nem látszik aszfaltbetyárnak nem látszik olyannak... A kislánynak mi kedve unalmas közhelyeket váltani egy ismeretlen ismerőssel, ahelyett, hogy halálosan izgalmas könyvét olvasná, de azért nem akarja megsérteni sem a fiút. — Szeretek — válaszol röviden és a könyvre hajol. — Színházba is? — Oda is. — Dolgozik valahol? — Igen. — Most szabadságon van? — Igen!!! Ez már elég barátságtalanul hangzott, többen oda is fordulnak, de a fiú nagyon tudja, hogy jóképű, jó ruhája van, jó állása van, wolt már egy-két sikere, eszébe sincs visszavonulni. — Hol dolgozik? A kislány egy percig elengedi a füle mellett az újabb kérdést, aztán mégis odamondja: — Hagyjon kérem olvasni! — Igen, látom, hogy nagyon szeret olvasni... Mit olvas? Egész csöndes a válasz: — Nem érti, hogy nem kívánok magával szórakozni? A fiatalember pirulás nélkül, könnyedén vállatvon, kilép a sorból. Körülnéz, majd hátrébb észrevesz egy másik lányt. Mintha csak véletlen lenne, odalép. Előbb a sor mellé, de nemsokára már bent fog állni a sorban, éppen az új lány mellett ...Ha egyáltalán gondol még az előbbi esetre, bizonyosan ilyenformán: — Bolond leszek törődni egy buta fruskával, aki engem nem métányol?! Csak azoknak hisz, akik „méltányolják".^ FIATAL PAR áll az autóbusz peronján, mikor felszáll a kopasz férfi a feleségével. Leülnek a kerék fölötti két helyre, a fiatalok feltűnés nélkül nézhetik őket. A kopaszon, a cipőjén és nadrágján kívül minden nylon, a cipője talpa kétujjnyi vastag gumi, karján pompás aranyóra, pecsétgyűrű a kisujján, Előveszi a pénztárcáját, hogy je* gyet váltson, a szétnyíló rekeszből kivörös lenek a százasok. Mindezt jobbára csak a fiú veszi észre, a lány nem tudja levenni szemét az asszonyról. Az asszony fiatal és szép ...De milyen szép! Egy szál kartonruhában is szép lenne, hát még ilyen selyemben, ilyen frizurával, ékszerekkel?! — A lány csak második gondolatával sajnálja a kopasz, öregedő férje miatt, első gondolata az ijedelem, hogy: „óh, menynyivel szebb, mint én! Biztosan észreveszi a Feri is... észre kell, hogy vegye... Most láthatja, milyen színtelen vagyok, milyen semmi.. . ez az asszony meg ...” Rémülten néz a fiúra. Az nyugodtan szemléli a házaspárt A lány nagyot nyel, hirtelen elhatározással feltűnő könnyedén azt mondja: — Nézd milyen szép asszony! — ügy érzi szegényke, valahogy javára szolgál, ha nagylelkűen maga hívja fel a fiú figyelmét a másikra. A fiú elég közönyösen dürmyög valamit, hogy: — Uhum, szép hát. > Hamarosan végállomás következik. A kopasz az első, aki felugrik, nagy léptekkel csörtet az ajtóhoz, az asszony a nyomában. A megállónál nagy várakozó tömegen kell keresztüi- nyomakodni a leszállóknak. A kopasz gyors pillantással végigkutatja a sokaságot, talál egy szép női szempárt, belefúrja a tekintetét, aztán úgy látja, — mégsem olyan szépek azok a szemek, s megvetően elfordul... .4 felesége szeme is szép, azt is nézhetné, de nem nézi. A fiatalok is leszállta^ más irányba indultak el Néhány lépés után a lány utánanéz a házaspárnak, felsóhajt. — Ferikém, milyen szerencsés ez a férfi, hogy meghódította ezt a gyönyörű nőt! — Ugyan szívem — fogja meg a karját a fiú, — a pénze hódította meg. Nem látod? A lány hirtelen maga sem érti, hogy nem látta eddig. Pedig mindenki látja tu • ETTŐL FÜGGETLENÜL készséggel elismerem, hogy vannak igazán hódító férfink is.-.i FUTA&Y HAJNA
