Dunántúli Napló, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-24 / 199. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! mnámmi Temdiszlntkezeleink életéből Negyedmillió forint A BAR.ANYA MEGYE! PÄR7B UOT UAÜ iS A MEGYE! TAN ÁCS L-ApJA ARA 50 FILLÉR PÉNTEK» 1956 AUGUSZTUS 24 „Azt mondják nálunk a gaz­dák: tartsa meg az isten ezt a rendszert még fogy száz esz­tendeig, mert a középparasz­tok soha ilyen jól nem éltek ebben a hazában. Mit nekik a sok kedvezmény! Adójukat pontosan kifizetik, a beadás sem okoz nagy fejtörést, és egyelőre jól érzik magukat szövetkezés nélkül is.“ Aki mindezeket lemondóan lé­gy intve elsorolta, tagja faluja tsz-előkészítő bizottságának, és annak ellenére, hogy maga is parasztember, a gazdák jó­módjában találja a számszerű fejlesztés legfőbb akadályát Szóvá se tennénk ezt az ok­fejtést, ha egyedülálló lenne. Ám az elmúlt néhány év nem minden kényszer nélkül vég­rehajtott intézkedései sokak­ban oly helytelen gondolato­kat termettek, hogy a belépés önkéntes ugyan, de a szövet­kezetbe csak a paraszti terhek felsrófolásán keresztül visz az út. Most, hogy a párt nem­csak a termelőszövetkezeteket támogatja minden eddiginél jobban, hanem könnyít az egyéni gazdák terhein is, ezen­felül megtorol minden erősza­koskodást — ezek az emberek tanácstalanul tétováznak. Ér­zik, hogy az állam nyújtotta tömérdek kedvezmény felso­rakoztatása mellé más érvek is kellenének, ezeket azonban nem találják meg mindig, s így sok előkészítő bizottságunk agitáció ja gyatra, szegényes. A régi vágányokon haladva me­gint arra az állomásra jutnak, hogy mennyivel könnyebb len­ne, ha a gazdákat ki6sé meg­szorítanák ; ; ! Nekünk — s ezt soha sem szabad elfelejteni, — az egyé­nileg dolgozó parasztok is szö­vetségeseink, akiket azért ve­zetünk a szövetkezés felé, mert közös erőfeszítéssel, a nagyüzem ezernyi lehetőségé­nek kiaknázásával még akkor is összehasonlíthatatlanul jobb módot nyújt részükre a tár­sasgazdálkodás, ha adójuk, be­adásuk ugyanannyi maradna, mint egyéni gazda korukban. Az éket-ékkel kell kiütni, s a jómódú középparasztot is csak akkor bírhatjuk más belátás­ra, ha bebizonyítjuk neki: a szövetkezésben még jobb mód­ja lesz, m ;i*t még többet ter­melhet. Egyre inkább előtérbe kerül tehát az agitációnak az az oldala, amely egy-egy köz­ségben a szinte tudományos pontossággal kidolgozott prog­ram alapján mutatja be, hogy a helyi lehetőségek sokfélesé­gét hogyan tudnák a szövetke­zés kereteiben hasznosítani. Nehéz pontosan körülírni, hogy mit tartalmazzon ez' a prog­ram, mert ilyent még nem csináltunk. Véleményünk sze­rint azonban a saját erőre és az állami támogatásra számít­va el kellene dönteni, hogy ál­lattenyésztés, kertészkedés, ga­bonatermelés lenne-e a gaz­dálkodás főiránya? Hogyan he­lyeznék el s hová a közös ál­latállományt? Milyen mezőgaz­dasági segédüzemeket (tejfel- dolgozót, téglaégetőt, halasta­vat, szeszfőzdét) létesítené­nek? Egy ilyen — természete­sen az igényekkel tetszés sze­rint megváltoztatható — prog­rammal a kezükben már len­nének olyan érveik az előké­szítő bizottság tagjainak, ame­lyek gondolkodóba ejtenék a_ legjobbmódú középparasztokat is. Magától értetődő, hogy az ilyen nagy felkészültséget igénylő munka elvégzéséhez a járási tanács és a gépállomás szakembereit is fel kellene kérni. A szövetkezés így már a szervezés során bizonyos cél­irányosságot kapna, a tsz meg­alakulása után sokkal nagyobb határozottsággal foghatna munkához; így mindjárt új tartalom­mal gazdagodnának a termelő­szövetkezeti látogatások is. — Amellett, hogy csak úgy „álta­lában“ végigvezetik a látoga­tó egyéni gazdákat, előkészítő­bizottsági tagokat a majorban és a tsz-tagok portáin, főleg azt mutassák be: miként ak­názták ki a meglátogatott szö­vetkezetben a helyileg rendel­kezésükre álló lehetőségeket, így nemcsak arra adódik mód, hogy a tapasztalt dolgokkal ki­egészíthessék programjukat, hanem a látogatók szakavatott megjegyzései a meglátogatott termelőszövetkezetnek is ta­nulságul szolgálhatnak. Ide tartozik annak, felvetése is, hogy miért csak a tsz-ekbe, köznyelven szólva, a harma­dik típusú szövetkezetekbe szervezünk látogatásokat? Mi­ért nem visszük el a dolgozó parasztokat néhány alapsza­bály szerint igen jól gazdálko­dó I-es típusú termelőcsoport­ba? Adjunk módot az egyéni gazdáknak az összehasonlítás­ra, a nékik leginkább megfe­lelő szövetkezeti forma kivá­lasztásához. A Központi Vezetőség hatá­rozata nyomán egyre több in­tézkedés könnyíti meg a ter­melőszövetkezetek dolgát s ezek, hogy csak a traktorvá­sárlási lehetőséget említsük — széles s kedvező visszhangra találtak. A tsz-ek számszerű fejlesztése ennek ellenére von­tatottan halad megyénkben, mutatva, hogy az agitáció új módjaira, új érveire van szűk ség. Adjunk jól elkészítet' programot az előkészítő bízott' Ságok tagjainak kezébe, gon dolkoztassuk el az emberekei saját szövetkezetük kialakítá­sáról, s ezzel is előre lépünk £ termelőszövetkezetek fejleszté­sének, szaporításának útján. Szabadságot Németország Kommunista Pártjának! Tovább szélesedik a Németország Kommunista Pártja be- tUiá"a p’;£n indult tiltakozó mozgalom. A városi^ és falusi dol­gozók röpgyűléseket tartanak és tiltakozó távjratok tömegét küldik. E táviratok közül választottunk ki kettőt. „Mi, a Pécsi Bőrgyár dolgozói mély felháborodással érte­sültünk a Német Kommunista Párt jogtalan és törvényellenes betiltásáról. A karlsruhei per nem egyéb, mint a hitleri fasiz- rmis módszereinek felelevenítése, megmutatva, nogy az Adc- nauer-kormány Németország békés egyesítésének esküdt el­lensége... Mi innen, röpgyülésünkről nyilvánítjuk ki egységes tiltakozásunkat a fasiszta törvénytelenség ellen, és szolidari­tásunkat Németország Kommunista Pártjával,.. „Tiltakozunk a karlsruhei alkotmánybíróság felháborító döntése ellen! — írfák a Sooíanából. — Egyszer már tapasztal­tuk, hogy az ilyen felelőtlen döntések szenvedést és pusztítást '»iditottak később a népek millióira... A történelem azonban lem ismétlődbe! meg, mert ma már van erőnk ahhoz, hogy i.iiey akadály ózzuk az adenauerokat egy újabb háború kirob- lantásában... Követeljük, hogy helyezzék hatályon kívül ezt t szégyenteljes ítéletet! Szabadságot Németország Kommunista ?ár* iának!“ Korszerűsítik a 103 éves András-aknát A 103 éves pécsbányad András-akna korszerűsíté­sét ebben az évben kezdték még. Már üzembe helyeztek egy 3000 köbméteres komp­resszort, dolgoznak az akna újrafalazásán is. A korsze­rűsítés a napokban újabb állomásához érkezett: meg­kezdték az új kompresszor­ház építését, amelyben öt darab 3000 köbméteres kompresszort helyeznek majd el. eddig a harkányi Első Megyei Ta­nácskozás Terme­lőszövetkezet me­legágy! kertészeté­nek bevétele ko­rai paprikából, uborkából, para­dicsomból és kar­fiolból — de még most is szállíta­nak. Az üres ágyakat pedig elő­készítik a kései zöldségfélék alá. Úgy tervezik, hogy karácsonyra friss fejessalátát szállí­tanak majd a piacra. Már kiosztották az előleget Húsz helyen 40 méter A vasasi élüzem bányászai a bányásznap! verseny során to­vábbra is tartják a kerületek versenyében az első helyet. A jó. eredmények eléré­sében kiveszik részüket az új frontfejtéseket előkészí­tő feltáróbrigádok is. A fel­táróbrigádok között kitűnik Elter Aladár csapata, amely az augusztus hóra előirány­zott 20 méter helyett már ed­dig több, mint negyven mé­tert haladt előre; Elter Aladár feltáróbrigád-vezető a máriakéméndi Petőfi Tsz- ben. Akik jól dolgoztak, 10- 15 zsák kenyérgabonát is vit­tek haza. Danajka Lajos egy­maga 341 munkaegységet szer­zett és erre 11,93 mázsa búzát kapott. Czinege Pál szintén egymaga dolgozik a tsz-ben és 350 munkaegységre 12,25 má­zsa búzát vitt haza. Kitettek magukért az asszonyok is. Czi­nege Józsefné fejőnő akárme­lyik férfival felveszi a ver­senyt mind munkában, mind a munkaegység szerzésben. — Eddig 308 munkaegységet tar­tanak nyilván a tagkönyvében és több mint 10 mázsa kenyér- gabonát kapott csak előleg­ként. Hohmann József, már 70 felé jár és „válogatja” a mun­kát, mert nem bírná már a nehezebbjét. De így is, 395 kiló búzát szekerezett haza. Akármelyik egyéni gazda megirigyelheti a szövetkezeti tagokat Máriakéménden. Bú­csúházi Károly 15 hcjldon gaz­dálkodik, idén 30 mázsa bú­zája termett. Mire elcsépelte és leszállította a beadást, kü­löntette a vetőmagot, 8 mázsa búzája maradt. Ugyanakkor két tsz-tag: Jankovics István meg a felesége összesen 17 mázsát vitt haza s ebből se le­adás, se vetőmag, mind meg­marad a családnak. Sőt! Ami feleslegük van, azt eladják az államnak szabadáron, pedig a szövetkezet is teljesít beadást és gondoskodik vetőmagról is. Zengővárkony határában gyakran látná a földműves­szövetkezet mozgóboltját. A Zengővárkonyi tsz biztosította a szekeret a bolthoz, a föld­művesszövetkezet pedig áruval látja el. Lehet itt kapni hűsí­tő italokat, fenőkövet és sok olyan cikket, amely kint a me­zőn hamarjában szükséges. A zengővárkonyiaknak csupán az a panaszuk, hogy kevés a pa­lackozott sör, pedig ez volna a legalkalmasabb arra, hogy a mozgóbolttal a mezőre kiszál­líthassák. Új belépők Mekényesen A mekényesi Uj Alkotmány Tsz a napokban új tagokkal gyarapodott Hunyadi István» aki a tavasszal kilépett a tsz- ből, mert úgy vélte, hogy egyé­nileg jobban megtalálja szá­mításait, most újra felvételét kérte. Belátta, hogy a szövet­kezetben több jövedelemre te­het szert. Az új belépők kö­zött van Rab Sándor meké­nyesi gazda is, aki nemrégen írta alá a belépési nyilatkoza­tot. De várják a mekényesi Uj Alkotmány Tsz-be új belépő­ként Katona Jánost, Iván Jó­zsefet, Pintéréket — összesen vagy tizenkét családot huszon­öt taggal; Gondos munka A mohácsi Uj Barázda Tér* melőszövetkezetben idén 36 holdon termeltek szerződéses Viktória cukorborsót. Mielőtt a magot átadnák a Kertimag és Magtermeltető Vállalatnak, gondosan megtisztítják. Van- kovity András bácsi, a tsz egyik legidősebb tagja, kétszer is átereszti a szerződéses bor- sót a gépen, hogy kiváló minő- ségü terményt adhassanak le« Ülíst fart a városi tanács műemlékvédelmi albizottsága Pécs város tanácsának mű- cmlékbizottsága augusztus 25- én, szombaton ülést tart. Az ülésen a pécsi műemlékekkel kapcsolatos kérdéseket tár­gyalják meg. Szovjet vendégek Pécsett Szerdán a déli órákban szov­jet vendégek érkeztek váro­sunkba. A szovjet vendégek 10 tagú küldöttségét Z. P. Ljebe- gyeva elvtársnő, a Szovjetunió Helyi Ipari Minisztériumának Ural Területi főosztályvezetője vezette. A küldöttség a Szov­jetunió Helyi Ipari Minisztériu­ma, a Bjelorussz Szovjet Szocia­lista Köztársaság Helyi Ipari Minisztériuma, a Szövetkezeti Központ dolgozóiból állott. Köztük volt Usakov elvtárs, a Szibériai megyei helyi ipari igazgatóság vezetője, Ognyeva elvtársnő, a Szovjetunió Helyi Ipari Minisztériuma műszaki osztályának főmérnöke, Zsu- kovszki eivtáns, a Bjelorussz Szovjet Szocialista Köztársaság Szövetkezeti Központjának el­nöke, Haikin elvtárs, a Moszk­vai Fémtömegcikkgyár főmér­nöke. A küldöttség látogatásának célja az volt, hogy megismer­jék városunk helyi iparának es szövetkezeteinek fejlődését. Ittartózkodásuk alkalmával megtekintették a Pécsi Hang­szer- és Aszta!o6árugyárat. A küldöttséget kísérő két tol­mács alig győzte a kérdéseket "i feleleteket fordítani: Külö­nösen érdekelte a küldöttség tagjait a hulladékfa felhasz­nálása és az anyaggal való gazdálkodás. A gyárban ké- szü bútorok minőségére vo­natkozóan elismerésüket fejez­ték ki. Ellátogattak ezenkívül a Pé­csi Faipari Kisipari Szövetke­zethez is. ahol ugyancsak tet­szett a bútor minősége. Meg­csodálták a szövetkezetben dol­gozó Rein Nándor 71 éves fé­nyező munkáját, aki fiatalos fürgeséggel varázsolja a búto­rókát tükörfényessé. Megte­kintették végül a Pécsi Kesz­tyű- és Bőrkonfekció Kisipari Szövetkezetét, ahol ugyancsak elismerésüket fejezték ki az exportra készülő kesztyűk mi­nőségéről. A küldöttség tagjai csütör­tökön reggel Mohácsra indul­tak megtekinteni az ottani he­lyi jellegű ipari üzemeket és onnan tovább utaznak Bajá­ra, majd Szegedre. Törtely Károly Pjcs Városi Tanács ipari osztályának főkönyvelője. Kamatozik a hűségjutalom a pénzét. Minden különösebb kérdezősködés nélkül elébe számolták a 16 darab százast; Szinte el sem akarta hinni, hogy ismét a kezében, van a pénze; — Ekkor aztán megnyugod­tam. Másnap Ismét jelentkez­tem a takarékban és most már az egész hűségjutalmat, mind a 4800 forintot nyereménybe­tétkönyvbe tettem« így beszélte el az esetet a minap Lévárt György az akna szakszervezeti irodájában — mert most már mint szakszer­vezeti termelési felelős dolgo­zik — miközben tízóraizott; — Vettünk is az így megta­karított pénzből egy szép kis hízót — folytatta és kanyarí- tott egyet a szalonnából a ke­nyér meg a paprika mellé. ■— Tanultak itt az aknán, többen az én példámból *-< folytatta falatozás közben.; «ü Az idén sokan leszünk az ak­nán, akik takarékba tesszük a hűségjutalmat; De most nem nyereménybetétkönyvet vál­tunk, (hanem kamatozót Jó egv kis pénz, amiről nem tud az asszony! Igaza van Lévárt elvtárs­inak, hogy takarékba teszi a pénzt. Ha otthon van a pénz r— ki nem tapasztalhatta már ■— könnyebben hozzá nyúl az ember s mire fontos dologra kellene, hát éppen, hogy csak csörög valami a ládafiában. És Lévárt elvtáns nem az egyetlen, aki így is takaré­koskodik. 1954-ben több, mint négy és félmillió forintot tet­tek a hűségjutalomból taka­rékba. Bizonyos, hogy ezen a bányásznapon még többen kö­vetik azoknak példáját, akik kamatoetajáöfc hűeégjuúúimi« Kelletlenül csóválta fejét az elmúlt évben a bányásznap előtt Lévárt György, a Pécs- vasasi Petőfi-akna aknásza, amikor Czukor János, az üzem szakszervezetének elnöke arról beszélt neki, hogy jó dolog a hűségjutalmat takarékba ten­ni. — Még mit nem? — gondol­ta, hogy aztán ha szükségem .lesz rá, ne kapjam meg?! Ta­lán még vissza se adják. Úgy döntött tehát, — biztos, ami biztos — hogy a 4800 forint hűségjutalomból csak 1600 fo­rintot helyez el a takarékban; Amikor kezében volt a betét­könyvecske, még mindig nem nyugodott meg. Két nap, két éjjel gyötörte a kétség: nem veszik-e oda a pénze? Végülis nem bírta tovább a bizonyta­lanságot: Próbára teszem őket, gondolta és két nap múlva el­ment a takarékba, kérte vissza Homorúd újjáépítésének irányítását a DISZ-fiatalok vették át zal, hogy az eddigi építkezé­sektől eltérően, bevezetik az utcasoronkinti építkezést, és egyszerre négy utca építését kezdik meg. A Megyei Helyre­állítási Bizottság nevében Palkó Sándor elvtárs, a homo­rúd! tanács nevében pedig Varga Mihály tanácselnök mondott köszönetét a DISZ- fiatáloknak nagyszerű munka- felajánlásukért. Az ülésen Keresztfalvi Ar­túr főmérnök és Palkó Sándor elvtárs ismertettek az árvíz­sújtotta területek újjáépítési eredményeit. Eszerint: TJjmo- hácson 42, Sárháton 4, Homo­rúdon 44, Dnnafalván 94, Du- naszekcsőn pedig 90 házat épí­tettek fel, illetve állítottak helyre. Ezekbe a házakba a lakók már beköltöztek. A Megyei Helyreállítási Bi­zottság Palkó Sándor elvtárs elnöklésével ülést tartott Mo­hácson. Itt Hesz Károly elv­társ, a mohácsszigeti DlSZ-tá- bor parancsnoka az árvízsúj­totta területeken dolgozó fia­talok lelkes felajánlását tolmá­csolta. Bejelentette, hogy Ho­morúd újjáépítési munkálatai­nak irányítását a DlSZ-fiata- lok veszik át. November 1-ig összesen 20 ház alapját rakják le, 22 házat falegyenbe hoz­nak, gondoskodnak 25 ház helyreállításáról és 27 ház be­vakolásáról. Felajánlásuk ered­ményeként az építkezés üteme a jelenleginek a háromszorosa lesz. Homorúdon 450—480 DISZ fiatal dolgozik segédmunkás­ként az építkezéseknél. Időt és anyagot takarítanak meg az­Untassuk meg a lehetőségeket!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents