Dunántúli Napló, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-19 / 196. szám

II Magyar Népköztársaság védi a dolgozók egészségét és segiti a dolgozókat munkaképtelenségük esetén Nagygyűlés Pécsett a szabadtéri színpadon (Folytatás az 1. oldalról.) szágoean fogadták. írásban és közvetlen hozzászólás formájá­ban több mint 30 ezer állás- foglalás történt a vita során. Horváth elvtárs ezután az első ötéves terv hatalmas ered­ményeiről, hibáiról beszélt, majd így folytatta: — A második ötéves terv nemcsak azért nagyjelentő­ségű, mert a szocializmus illapiainak megteremtésére hivatott s nemcsak azért, mert reálisan az életszínvo­nalnak egy egyáltalán nem túlzott, inkább azt lehetne mondani, nagyon is szerény, 25 százalékos emelését Irá­nyozta elő, hanem azért Is leientős, mert lényegében kliavítja népgazdaságunk nak azokat a hiányosságait, amelyeket örökül kaptunk az első ötéves ^érvtől. . — Mi az oka annak, hogy a 30 ezres hozzászólás ellenére nem tapasztalható olyan lelke­sedés, — egyelőre — az ötéves tervvel kapcsolatban, mint amilyen annak idején a hároméves terv idején töltötte el a dolgozókat. Azért, mert az első ötéves tervvel nemcsak pozitív, hanem negatív tapasz­talataink is vannak. Meg­mondom őszintén, sokan így vetik fel ezt a kérdést. Az első ötéves tervben 50 száza­lékos életszínvonal emelkedést ígértünk. Alig valamilyen életszínvonal emelkedés kö­vetkezett be, vagyis ezt az ígéretet nem teljesítettük. Hol a biztosíték arra, hogy a má­sodik ötéves tervben, amikor 25 százalékos életszínvonal­emelést ígérünk, hogy azt tel­jesítjük. Az a biztosítéka, hogy mi nemcsak az eredménye­inkből, hanem hibáinkból ts tanulunk. A Központi Veze­tőség ülése a választóvíz sze­repét töltötte be, a hibák nagy tömegével való leszámolás sze­repét. Soha többé nem szabad megismétlődniük a hibáknak, sem a gazdaságpolitikában, sem a demokratikus fejlődés­ben, sem a törvényesség kérdé­sében. Az ötéves terv vitájá­nak az volt a célja, hogy a szakemberek, a széles dolgozó tömegek zömét bevonva, min­den lényeges kérdéssel számol­va a lehető legjobb tervet tud­juk kidolgozni. Milyen fontos tényezőket kell figyelembe venni ennél a munkánál? Az üzemekben dol­gozók nagyon jól tudják, hogy a legtöbb üzemben a legna­gyobb nehézség az anyagel­látás kérdése. Ez az, ami fékezi a munka fej­lődését és előbbrejutását. Ez az, aminek következtében a rohammunka elterjedt az el­múlt évek során. Ez az, ami fékezi a keresetek növekedését is a legtöbb üzemben. Az egyik legfontosabb feladat tehát, hogy az új tervben megszün­tessük a sok aránytalanságot népgazdaságunkban, ami a feldolgozó ipari a nyers- és alapanyagok között megvan. Az előadó a beruházási poli­tikáról, többek között a követ­kezőket mondotta: — Az első ötéves tervben a nemzeti jövedelem 25—26 szá­zalékát fordítottuk beruházá­sokra. A tapasztalatok szerint ez soknak bizonyult. sokkal jobb textiláruval lássa el a lakosságot. Az új ötéves tervben az élet- színvonal emelése az egyik legközpontibb kérdés, amihez a többi számokat igazítani kell. Nem szabad mégegyszer előfordulnia, hogy ha a végre­hajtás során nehézségek van­nak, akkor az életszínvonal emelés számai legyenek azok a tartalékok, ahonnan csökkentés útján más lukakat be lehet tömni. Ezután Horváth elvtárs a párt és kormány ezévben tett népszerű intézkedéseiről be­szélt, majd a demokratizmus­ról, az igazgatók megnöveke­dett szerepéről, feladatainkról a következőket mondotta: lósága, ezzel együtt az üze­mek önálló élete, munkája biztosítva legyen. • Elvtársak! Nem akarok rész­letesen végigmenni az állami élet egész területén, hogy be­mutassam, hogyan halad a de­mokratizálódás. Folyik ez, s máris egész sor intézkedés lá­tott napvilágot. A tanácsok már messzemenő önállósággal készítik pénzügyi költségvetési terveiket. Az állam lead a ta­nácsoknak egy egész sor üze­met, vállalatot, amiket eddig központilag irányítottak. Az oktatás, az egészségügy, a kul­turális kérdések, az ellátás messzemenően a tanácsokra van bízva. Eddig is felvetet­tük azt, hogy ne formálisak le­gyenek a tanácsülések, tényle­ges viták legyenek, de ahhoz, hogy tényleges viták legyenek, kell hogy legyen miről dönte­ni. Most, illetve a jövő év ja­nuárjától kezdve, amikor élet­belépnek ezek az intézkedé­sek, amikor a költségvetés, a helyi beruházás kérdése, a he­lyi lehetőségek feltárásának kérdése a tanácsra van bízva, már van miről vitatkozni, már tényleges döntési szerepe és joga van a tanácsoknak. Horváth Márton elvtárs ez­után a törvényesség ellen el­követett hibákról szólt, majd így fejezte be beszédét: Elvtársak! Nem akarok to­vábbi részletekbe menni, be­széltem valami keveset a nemzetközi helyzetről, beszél­tem az ötéves tervről, beszél­tem a szocialista demokrácia fejlésztésének néhány problé­májáról. Ezek a kérdések ösz- szefüggő kérdések. Remélhet­jük azt, sőt biztosak lehetünk abban, hogy a párt nemcsak az elmúlt 10 év győzelmeiből ta­nult, hanem tanult azokból a hibákból is, amelyeket bátran a széles tömegek elé tárt. Olyan célok elérésére törek­szünk, amelyekért párttagok és pártonkívüliek a legszoro­sabb összefogásban együtt tud­nak és együtt fognak dolgoz­ni. Olyan célok ezek, amelye­ket nyugodtan nemzeti ügynek tekinthetünk, amelyek minden hazafi szívügyének kell, hogy legyenek. Olyan célok ezek, amelyekben meg kell találnia egymást a munkásnak, az ér­telmiséginek, a tisztviselőnek, a parasztnak, minden dolgozó embernek, mert minden dolgo­zó ember érezni, tapasztalni fogja, hogyha megvalósítjuk együttes erőfeszítéssel ezeket a feladatokat, akkor jobb lesz, szabadabb lesz az élet ebben az országban. De nemcsak úgy lehet meg­sérteni a népgazdaság ér- . dekeit, hogy túlzottak a be­ruházások, hanem úgy is, hogy alacsonyak a beruházá­sok. 1955 folyamán a nemzeti jöve­delemnek mindössze 14 száza­léka került beruházásra. Nem lehet ezt sem kedvező arány­nak tekinteni, egyszerűen azért, mert megfelelő arányú beruházás nélkül nem tudnak belépni a termelésbe, azok a döntőfontosságú üzemek, me­lyek végső fokon a jólétnek, ország, fejlődésének forrásai. N^rn volt kedvező jelenség az sem, hogy az utolsó három évben nagy alkotások alig léptek be a népgazdaságba. Csak egy példát mondok: az, hogy két évvel ezelőtt abba­hagytak a váci cementgyár építését, ez visszahat jelenleg az építőanyagellátásra, s ez fékezi a lakásellátás megjaví­tását. Tehát az alacsony be­ruházás ugyanúgy sértheti a dolgozók érdekelt, ugyanúgy akadályozhatja az életszínvo­nal egyenletes, megfelelő fej­lődését, mint a túlhajtott ütem. Az első ötéves terv idején a nemzetközi helyzet feszült­sége miatt óriási összegeket kellett honvédelem céljaira fordítani. A jelen helyzetben a párt és a kormány nagymér­tékben csökkenthétté és csök­kentheti az ilyen jellegű be­ruházásokat. Ez lehetővé teszi, hogy a beruházások sokkal közvetlenebbül szolgálják az életszínvonal emelését. Egy példát mondjak. Az új ötéves terv legjelentősebb beruházá­sa a tlszapalkonyai vegyimű­vek. Ez hivatott többek között arra, hogy műszálakkal lássa el az egyébként nagy és erős textiliparunkat, ami lehetővé teszi, hogy a magyar textil­ipar korszerűen, az eddiginél | — Elvtársak! Gondoljunk vissza arra, hogy a kapitalista üzemekben hogyan ment a dolog. Az üzem élén álló ka­pitalista igazgató nagyon gyak­ran nem a gyár tulajdonosa volt, hanem egy jó szakember, egy kiváló mérnök, vagy egy kiváló szervező, akit a kapita­lista természetesen jól megfi­zetett. Csak egyet kérdezett tő­le: mennyi profitot tudsz szá­momra biztosítani. Ha biztosí­tod a profitot, ha megkapom részvényeim után a megfelelő osztalékot, a többi engem nem érdekel, én rád bízom ennek a gyárnak a vezetését. így viszonylott a tőkés a saját igazgatójához, az érdekelte csak, hogy mennyi profitot tud biztosítani számára. A mi munkás igazgatóink, akik az életüket ott töltötték az üze­mekben és Ismerik annak csínját-binját az elmúlt 6—7 évben megtanulták az üzem­vezetésnek számtalan forté­lyát. Miért kell őket pórázon vezetni, miért kell őket min­denben megkötni, akár a bér­alappal, akár a tervvel kapcso­latban. Miért nem tekintjük őket a párt, a kormány, a nép megbízottjainak, akik vagy rá­termettek a feladatok elvégzé­sére — akkor pedig önállóan és felelősséggel el tudják mun­kájukat végezni, vagy nem rá­termettek, és akkor semmiféle alátámasztással, instrukciók­kal, megkötésekkel sem tud­ják feladatukat elvégezni. Bíz­zunk mi annyira a mi kommu­nista igazgatóinkban, mint ahogy a kapitalista megbízott az ő igazgatóiban. Ennek megfelelően nagyon komoly és nagyon lényeges rendszabályok, intézkedések vannak kidolgozás alatt, amelyek biztosítják, hogy az igazgató egyszemélyi felelős vezetése az igazgatók önál­DOSLER MARK (1897—1956) A Megyei Tanács V. B. Mezőgazdasági Igazgatóságá­nak Termelőszövetkezeti Osztálya és a nagyharsányi Ság- vári Endre Termelőszövetkezet mély fájdalommal jelenti, hogy Dosier Márk elvtárs, a tsz elnöke augusztus 15-én váratlanul elhúnyt. Dosier Márk elvtárs 1918 óta vett részt a munkásmoz­galomban. A fehér terror idején letartóztatták, majd az állandó üldöztetés elől Jugoszláviába emigrált. Amikor Horthy bevonult a Délvidékre* újra internálták s családja hat tagját a fasiszták meggyilkolták. Újvidéken az üldöz­tetés évei alatt újra bekapcsolódott a munkásmozgalomba. Résztvett a jugoszláv Népfront szervezésében és népita- nács-elnök volt. Hazajövetele után főleg a szövetkezeti mozgalomban dolgozott, bár volt a Terményforgalmi és a Borforgalmi Vállalat vezető munkatársa is. 1955-ben a párt felhívására hajlott kora ellenére is jelentkezett falusi mun­kára. A nagyharsányi Ságvári Endre Termelőszövetkezet elnökének választották meg. Dosier elvtársat augusztus 21-én, délelőtt fél tizen­kettőkor temetik a pécsi temetőben. Ünnepi nagygyűlések Baranyában Augusztus 19-én és 20-án Alkotmányunk ünnepén a kö­vetkező helyeken ünnepi nagy­gyűléseket tartanak. 19-én délelőtt 9 órakor Szen- tegáton Právicz Lajos a ME- DOSZ munkatársa. Nagydob­szán dr. Hldvéghy Tivadar, a pécsi városi bíróság elnöke. — Szabadszentkirályon 19-én dél­előtt 10 órakor Majzik Jere­miás a megyei tanács elnök- helyettese, Szentlőrincen Ti­hanyi János, pártiskolai elő­adó, Hosszúhetényben Heve- nyesi Lajos pártiskolai előadó, Kárászon Szétesik Imréné, a Hazafias Népfront megyei bi­zottsága nőtanácsának elnöke. Bolyban Sztergár János, a Ha­zafias Népfront megyei bi­zottságának titkára, Duna- szekcsőn Lemle Géza, a me­gyei párt-végrehajtó bizottság munkatársa, Sásdon Palkó Sándor, a megyei tanács el­nökhelyettese, Bikaion Pető- v,ázi Gábor, a Baranya Megyei Állami Gazdaságok igazgatója. Kaposszekcsőn Schaffhauser István, megyei ügyész. Király- egyházán Zákány! József, a Termelőszövetkezeti Tanár« Baranya megyei megbízottja. Csányoszrón Achátz Imre, a Hazafias Népfront Baranya megyei elnöke, országgyűlés5 képviselő, Szentlászlón Czé- gény József, a Mezőgazdasági Igazgatóság tsz-osztályánák vezetője, Mecseknjidasdon Czárt Ferenc, a Pécsi Városi Pártbizottság első titkára, Hi­dason Puga Józáef, a Pécsi Városi Pártbiz. negyedik tit­kára, Pécsváradon Szabó Re­zső, országgyűlési képviselő. 19-én délelőtt 11 órakor Bá­ron Becz Imre, a Központi ve­zetőség instruktora, Liptódon Gódor Ferenc, a megyei párt- bizottság második titkára. Ba­barcon Szathmáry Sándor, a megyei tanács v. b.-titkára, Magyarmecskén Hegyes Fe­renc a megyei begyűjtési hiva­tal munkatársa, Majson Papp Imre, a megyei pártbizottság adminisztratív osztályának ve­zetője. 19-én délután 15 órakor Té- senyben Czégény Józsefné. a Hazafias Népfront megyei bi­zottságának munkatársa. Na"v kozáron Vörös Pál a DISZ megyei, bizottságának osztó'y- vezetője. 19-én este 19 órakor Bewe­inenden Józsa István, a gép­állomások megyei igazgat’a. 19-én este 20 órakor Vil­lányban Dési János a BM Ba­ranya megyei Főosztálya párt- bizottságának titkára. Nagy- harsányban Kardos László, a Bar Főosztályának beosztotta. V-ugusztus 20-án délelőtt 10 órakor Véménden Mónus Ist­ván pártiskolai előadó, Fe'«ő- szentmártonban Jelenszki Márton, a határőrség parancs­noka, Mozsgón Seres István, a MÉSZÖV főkönyvelője, .Szász­váron Sziklai József a mérvéi nártbizottság harmadik titká­ra, Mágoc^an Szőke Mátvás, a földművelésügyi minis7*er helyettese. Szigetváron Parra- gi György újságíró, országwíí- >ési képviselő a Magyar Nem­zet főszerkesztője. Augusztus 20-án dé'ntán Kétújfalun Reisz Lajos, a me­gyei pártbizottság gazdasági osztályának vezetője. GONDOLATBAN végigla­pozzuk a görcsönyi Augusztus 20. Termelőszövetkezet törté­netét. Hat évvel ezelőtt, 1950. augusztus 20-án néhány gör­csönyi gazda úgy határozott, hogy termelőszövetkezetet ala­ttit. Az új tsz-nek az „Augusz­tus 20” nevet adják. $Az első évről a krónika csak ájt jegyzi fel: „Hat ló, 11 szarvasmarha, 500 hold föld, sertés semmi”. Szűkszavú je­lentés. De fényénél szemléle­tesebben vizsgálhatjuk meg az Augusztus 20 Termelőszövet­kezet fejlődését. Jelenleg 38 fejőstehenük, ugyanennyi növendékól latuk, több mint 500 sertésük van. 130 sertést most állítottak hí­zóba. Ebből 10 beadásra, a többi szabadpiacra megy. (Lesz pénz zárszámadáskor!) 1300 holdon gazdálkodnak és a ta­gok száma 150 (Sajnos, a csa­ládtagokat még nem igen sike­rült bevonni a munkába). ötödször kapálják k cukorré­pát. a takarmányrépa ötödik kapálását már befejezték és a jó termést ígérő kukoricájuk­ban is a harmadik kapálás után hamarosan megkezdik a fattyazást.; s Ez az első, amit észrevesz az ember, mert itt is — mint mindenütt — a jól, vagy rosz- szul végzett munka dönti el: milyen lesz az osztalék. De dolgozni, gazdálkodni is kétfé­leképpen lehet, ök az ésszerű gazdálkodást választották. Ta­valy még nem volt tejfeldol­gozójuk. Most látják csak, mennyit veszítettek ezzel: leg­kevesebb 35—40 ezer forintot. Hizlalással, húsbikaneveléssel Mm igen foglalkoztak, pedig *— mint az idei eredmények tnutatják — érdemes? Több Hatéves a görcsönyi termelőszövetkezet mint 100 ezer forintot kaptak eddig sertésekért és 34 338 fo­rintot a két húsbikáért. Idén nagyobb gondot fordítottak az ipari növények, az aprómag­vak termesztésére is, ami nem­csak nagy jövedelmet jelent, hanem a beadási kötelezettsé­get is jelentősen csökkentette. Vörösheréből, fűmagból, étke­zési borsóból közel 100 ezer forint megy a tsz kasszájába. Dughagymát is termesztettek: tíz nagy kocsival vittek haza az 1900 négyszögöl földről. Ezen az 1900 négyszögölön nemcsak dughagymát, hanem salátát is termesztettek, vagy­is egy rókáról két bőrt nyúz­tak le. De ők nem elégedtek meg még a két bőrrel sem, kellett a harmadik is. A fő vetemény a dughagyma volt, a mellékvetemény a saláta. A tavasszal 5 000 forintot árul­tak salátából és most a hagy­ma kiszedése után hamarosan betakarítják a salátamagot is, amiből megintcsak néhány ezres áll a házhoz. De nemcsak a hat évvel ez­előtti helyzetet, hanem a ta­valyit is érdemes összehason­lítani az ideivel. Tavaly 10.60 mázsa volt a búza átlagtermése, a zabé 13, a rozsé 15, az ősziárpáé 14.25 mázsa. Az idén hatvan hold búzájukat ki kellett szánta­niuk, mert tönkre tette a fagy. A ' tavasszal azt gondolták, hogy nem lesz termés, de a műtrágyázás helyrehozta egy kicsit a vetéseket. Az Árokhá­ton egy harmincholdas táblán 622 mázsa búza termett. Több mint 20 mázsás holdanként! átlag! Természetesen nem mind ilyen, de a tagok, va ve­zetők véleménye szerint meg­lesz az idén is a 10 mázsás átlaguk búzából. Általában nemigen maradnak el az átla­gok a tavalyiaktól. De nézzük meg azt is, ho­gyan alakult fáz egy munka­egységre eső jövedelem. Milyen tavaly és milyen lesz az idén? Itt van például Mo­hai János. Takarmányos. Hár­man dolgoznak a termelőszö­vetkezetben, de végeredmény­ben állandó munkásnak csak ő számít. Tavaly 59.45 mázsa búzát, 14.85 árpát és zabot, 34.29 mázsa morzsolt kukori­cát és 5.569 forintot vitt haza. Idén kevesebb munkaegységük van. Tavaly 1143 volt, az idén körülbelül 950 lesz. És ha ez meglesz, akkor jövedelmük a következőképpen alakul. 37 mázsa fbúzát, 13 mázsa árpát és zabot, 26 mázsa morzsolt kukoricát és 12 000 forintot kapnak. Vegyük most Husinger Lő- rincné példáját, ö a növény- termesztő brigádban dolgozik. Tavaly egyedül 11.28 mázsa búzáig 2.82 mázsa árpát és za­bot, 6.51 mázsa morzsolt ku­koricát és 1 056 forint kész­pénzt kapott. Idén a számítá­sok szerint —< kevesebb mun­kaegységre — 6.40 mázsa bú­za, 2.33 árpa és zab, 3.92 má­zsa morzsolt kukorica és 2 080 forint lesz a jövedelme. Tehát, amint láthatjuk az idén a kedvezőtlenebb időjá­rás ellenére sem lesz rossz az osztás. Az igaz ugyan, hogy egyes termény félebégekből ke­vesebbet kapnak, viszont — nagyon helyesen — emelkedik a készpénz jövedelmük. Ezek után nem csoda, ha Mohai János ezt mondja: — Nincs az országban olyan ember, akivel cserélnék! A GÖRCSÖNYI TERMELŐ- SZÖVETKEZETBEN tavaly egy munkaegység értéke 34 fo­rint volt, az idén előrelátható­lag eléri a negyvennyolc fo­rintot. Tizennégy forintos nö­vekedés egy év alatt igen nagy dolog. Ehhez hozzá kell tenni azt is. hogy tavaly nem ❖olt előleg, az idén minden hónap­ban 3 forintot osztanak mun­kaegységenként. A tagok azt mondják: ez az új elnöknek, Korpás Sándornak köszönhető, aki februárban jött a termelő- szövetkezetbe a Földművelés- ügyi Minisztériumból. A nagyobb jövedelem, a munkaegység magasabb értéke nagy ösztönző erő! Nézzünk csak bele egy-két tagkönyvbe! Németh Jenőné munkacsapa­tában az átlagéletkor a hatvan körül mozog. Mégis a júliusi munkaegységek száma egyen­ként eléri a negyvenet. Nincs ebben munkaegységhigítás, mert ez ellen keményen fel­veszik a harcot. Komoly mun­ka van emögött csakúgy, mint Sasvári József 84,7 munkaegy­sége mögött is. Sasvári József nem tartotta fárasztónak, hogy júliusban szinte éjjel-nappal dolgozott. . De lássunk csak egy-két új belépőt is, mert az ősz óta 25 egyénileg dolgozó paraszt vá­lasztotta Görcsönyben a közös gazdálkodás útját! Perl Adám — kocsis. Júliusban 75 mun­kaegységet írtak be neki, míg az ugyancsak új taghak szá­mító Dékány József 87 mun­kaegységet teljesített/ Jól dol­goznak? Igen! Megtalálták szá­mításukat? . Meg! Próbáljuk csak beszorozni Dékány József 87 munkaegységét 48 forinttal — ennyi lesz egy munkaegy­ség értéke, — és akkor meg­látjuk, milyen nagy összeg jön ki! Szólni kell még a másik jö­vedelemforrásról is — a ház­táji gazdaságról. A görcsönyi Augusztus 20. Termelőszövet­kezetben a tagok hetvenöt szá­zalékának van tehene amely­nek tejéből a háztartási szük­ségleten kívül eladásra is jut. Olyan tsz-tag nincs, akinek a háztáji gazdaságban ne lenne egy-két sertése, de van olyan, ahol több is — természetesen csak annyi, amennyit az alap­szabály megenged. Ifjú Cáré Kálmán például csütörtökön adott el két hízót, de jónéhámy tag hizlal még a háztájiban eladásra. Ide kívánkozik a következő egynéhány adat is, amelyek szintén a termelőszövetkezeti tagok egyre növekvő jólétének a bizonyítékai. A tsz-tagok közül az elmúlt évben négyen — állami hitellel — új házat építettek, Flódung Adám há­zát — saját erőből, kölcsön nél­kül — most építik. Szép, mo­dern lesz, háromszoba-konyhás fürdőszobás, Herlch György brigádvezető a múltban nap- számoskodott, házjzérben la­kott. Hat éve termelőszövet­kezeti tag. 1955-ben házat vett. 1956-ban több ezer forintért rendbehozatta. S ebben az év­ben még arra is jutott erejé­ből. hogy régi bútorok helyett újat: egy konyha- és egy szo­babútort vegyen, özv. Gwen Nándorné egyedül dolgozik a termelőszövetkezetben. Távly férjhez adta az egyik lányát, az idén a másikat és idén mindkettőnek megvette a bú­tort. Röviden: az elmúlt év - n és az’ idén a tagok 35 száza­léka vett új bútort. — És a tervek? — Tervünk? —• A tagok Jö­vedelmének növelése — mond­ja az elnök. Korpás Sándor. -- Jövőre ötven férőbe’ szarvasmarha istállót építünk, mert az eddigi harmincnyo’e helyett legalább 45 fejösteh.e net akarunk beállítani. Dtho'. das halastó, sertésszabádszá’- lás, sertésfiaztató, mert eze’"e akarjuk növelni a sertésállo­mányt. így 300 állandóan hí­zóban lesz. Ebben az évben még megépítünk egy 10 vano- nos górét saját erőből és a jö­vő évi tervünkben szerepel egy kocsiszín is... A növény- termesztésben? 200 hold őszi­árpát vetünk, mert kell a ser­téseknek. Ezenkívül 150 hold szerződött növényünk is le z. Ez beadá&mentes. így nem­csak, hogy jobb jövedelemhez jutunk, de megmarad körül­belül két vagon búzánk is. SZÖVIK A JÖVÖ ÉVI TER­VEKET, amelyben a legelő füvesítésétől, az univerzál traktorokon keresztül a fűrész­telepig minden szerepel. Spekulálnak: hogyan tudnák még jövedelmezőbbé tenni a gazdaságukat. Igazuk van! Törjék a fejüket, mert ennek nemcsak a tagok, hanem az ország is hasznát látja. Ehhez sok sikert, jó munkát és ió mulatást kívánunk a ha­todik születésnapot ünneplő tagságnak. Szalai János*

Next

/
Thumbnails
Contents