Dunántúli Napló, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-19 / 196. szám

11 Magyar HéjJk3z!ársaság biztosítja a dolgozóknak a művelődéshez való jogát

...£$ m&fffoídui a s&ét

1942-ben a japánok megtámadták Ausztráliát. Az északi területet ki kellett tehát üríteni. A vállalatok és a különböző társaságok idejében hajóra rakták a mozdítható gépeket, az emberek pedig felgyújtották otthonukat, elpusztítottak maguk mögött mindent, és délre húzódtak. Maradt volna tehát a sokmilliós marhacsorda, az ausztráliai nép legfőbb kincse, mely „békében és háborúban egyaránt többet ér, mint az ágyúgolyó.“ Egy ember hősi vállalkozására megindul északról délre az első csoport. Másfélezer mérföld van előttük, számtalan természeti akadállyal, viszontagsággal, megpróbáltatással, sok nélkülözéssel járó csaknem egyéves vándorút;

Az emberi akaratnak, hősiességnek, elszánt kitartásnak izgalmas riportja ez az ausztráliai film. A csordát kísérő emberek egy pillanatra sem figyelhetnek másra, mint az őrizetükre bízott állatokra, éleslátásukra, találékonyságukra állandóan szükség van, —s ebben a szótlan feszültségben emberek, jellemek összeütközésére nyíltan nem kerülhet sor. Ha kipattanna is valami ellentét: a természeti erők elleni közös harc összefogja a legkülönbözőbb alkatúakat is. A film alkotóinak (Michael Balcon, Osmund Birradaik, John Ireland) nagy érdeme, hogy az ilyen összeütközések nélkül, a kényszerű egyetértésben is néhol árnyaltan, másutt azonban élesebben meg mutatkoznak a szereplők közötti különbségek. Ez a viszontagságos út sok ember jellemét acélozza, soknak a szemét nyitja fel. ' Nem szabad, hogy a megmentett csorda és a föld megint azoké legyen, akik csák kihasználják, hanem legyen azoké, akik dolgoznak érte.

A film alkotóinak erénye, hogy nem alkalmaznak olcsó hatástkeltő eszközöket, nem technikai trükkök sorával fokozzák az izgalmat (pedig a téma és a terep nyilván csá-<

bíthatott az ilyen megoldásokra), hanem mindig a munka, az erőfeszítés, az akarat az, ami az egyszerű hősöket az akadályokon átsegíti.

A film riportszerűségének rovására kell azonban írnunk, hogy csak a végén és csak egy bejelentésből értesülünk arról, hbgy hőseink kezdeményezésének híre befutotta az országot, s példájuk nyomán azóta egymásután verődtek össze csoportok a csordák dél- felé terelésére. Pedig rendező és operatőr egyaránt mestere a képszerű ábrázolásnak. A megforduló szél például a közeli víz szavát hozza a karaván felé. Ahogy ezt ábrázolják, — nemcsak a fűszálak és a. falevelek megmozdulásának lírai képsorával, hanem az elcsigázott emberek s az elnyúlt állatok reagálásával is, — ahogy a vizet-sejtés, az első szimattól, fokozatosan, egyetlen nekivadult rohanássá érik — ez a filmszerű láttatás legmagasabb művészi foka.

Kende Sándor

A fMtyy&i tcwtúts níptníívdési aszlátpa idetiU

— ORMÁNSÁGI napot rendez és művelődési otthont avat ma Csányoszró népe. Deleft 10 órakor ünnepi beszédet mond Achátz Imre országgyűlési képviselő. A nagygyűlés után megnyitják az ormánsági szőtteskiállítást. Délután fél négykor pedig a csányoszrói, sámodi és vajsz- lói népi együttes ad műsort. Este kilenc órakor a csányoszrói diszista színjátszók bemutatják Csíky Gergely Nagymama című vígjátékát, utána tánc következik, melyhez a zenét három zenekar: a pécsi határőrség tánczenekara, a csányoszrói népi zenekar és a csányoszrói ifjúsági zenekar szolgáltatja.

*

— MOHÁCSON a Fővárosi Népi Zenekar jutalommuzsikával jutalmazza a munkában kitűnt dolgozókat este 8 órakor.

*

— A SZIGETVÁRI JÄRAS művészeti csoportjai lépnek fel és s^-epeinek a szigetvári mulf -paraszt találkozót követő műsorban, augusztus 19-én.

*

— VÁSÁROSBÉCEN nagygyűlést tartanak, kalászos kiállítást rendeznek és aratóbállal fejezik be a napot augusztus 20-án, az alkotmány ünnepén.

*

— ÜZEMI MŰVÉSZETI CSOPORTOK szerepelnek sok

községben augusztus 20-a alkalmából. Mágocson, Bikaion, Mekényesen, Hetvehelyen, Szágyon munkás-paraszt találkozót rendeznek. Ez alkalomból a községek termelőszövetkezetei vendégül látják a patronáló üzem munkásait, vezetőit. A vendéglátást a meghívottak műsorral viszonozzák.

*

— KÁRÁSZON augusztus 19-én asszony- és leány találkozót tartanak. Az egésznapos műsorban szerepel a magyar- egregyi, vókányi, köblényt, szalatnaki és kisvaszari művészeti csoport. Műsor után a látogatók felkeresik az úttörőtábort és megtekintik a vidám vásárt.

község jutalmi irodalmi ankétot kapott. Hogy ezt éppen nyáron mi hozta a falu nyakára, az ma már kideríthetetlen. A népművelési ügyvezető mindenesetre ludas volt benne, mert minden jelentése a lírai költészet egy-egy gyöngyszeme volt és gyakran szerepelt benne a kultúrszomj, a zsuppfödeles kicsi kultúrotthon, a rozsdamarta toll, valamint az is, hogy jöjjön le végre egy igazi író, mert itt minden ember, ha véletlenül nem arat, vagy kapál, akkor irodalmi előadást kíván hallgatni.

Ugylátszik erre hatódtak meg a központban és így került le ez az értesítés, hogy Komoly János, a népszerű pesti író, i 1 vers és 7 dalszöveg és számtalan irodalmi ankét szerzője, irodalmi előadást tart ekkor és ekkor a kultúr otthonban ebből és ebből a könyvből. Reméljük, hogy ez az előadás nagy mértékben hozzájárul, stb., stb.

Az ügyvezető az első pillanatban maga sem ébredt rá, milyen óriási megtiszteltetés érte a falut és ocsmányul káromkodott. Miután kissé lehiggadt, nekiállt a közvéleménykutatásnak és megkérdezte a feleségét:

— Én nem tudom, mi az anyám kínjának küldték pont most a nyakamra?

— Látod, mindig mondtam, hogy a jelentésedbe nem kellett volna beleírni azt, hogy pesti írót kérsz — mondta a gondos hitves szemre hányóan.

— Mondtad, mondtad, de most mi az ördögöt csináljak? Ki fog nekem arra az előadásra a nyár közepén eljönni?

— Hát rázd fel a közvéleményt — gúnyolódott a felesége,

(Szatíra)

Miután más nem volt hátra, megkezdődött a közvélemény felrázása. A hivatalsegéd nagy dobszóval kihirdette:

— Holnap este 8 órakor

— mert az értesítés kissé későn érkezett — nagyszabású irodalmi előadást tart egy híres pesti író, bizonyos Komoly János nevezetű. Mindenki, aki a kultúra igaz hívének érzi magát, jelenjen meg.

A kultúra igaz hívei között erre nagy mozgolódás keletkezett. Valahoyg így:

— Te, sógor, mit dobolnak?

— A fene tudja, valami irodalmi előadás.

— Pont most. Ahelyett, hogy kimennének a mezőre segíteni.

Ezzel a lázas érdeklődés be is fejeződött.

Az ügyvezető közben megállapította, hogy ae eddig tett intézkedés még mindig kevés a léleküdvösségre, ha megkérdezik, hogy mit tett az előadás sikere érdekében. Az okokat gyorsan felsorakoztatta:

1. Az értesítés későn érkezett.

2. Ne a legnagyobb dologidőben jöjjenek.

3. Közhírré tettük a községben.

Mindez szép, de mégis kevésnek látszott. Mi hiányzik? Megvan — csapott a homlokára, az úttörőket nem mozgósítottuk.

— Hinnye, az anyját, szabadság van — mordult föl.

— Ilyenkor nem lehet őket mozgósítani. Na, majd csak lesz valahogy.

Még másnapig elkövetett négy személyes agitációt és bement az író elé a közeli városba.

Alig, ■ hogy összebotlottak és már indulni akartak az állomásra, olyan óriási felhőszakadás tört ki, hogy egy lépést sem tudtak tenni. Be kellett húzódniok egy kapu alá.

Az ügyvezető jól tudva* hogy idején jött eső, milyen áldás a mezőgazdaságra, rögtön bele is kezdett a magyarázkodásba:

— Óriási szerencsétlenség ez az eső! Mit készültünk mi erre az előadásra! Már napok óta, illetve két nap óta, illetve két nap óta, mert akkor kaptuk az értesítést —• mindenki az előadásról beszél. Ha ez nem jön közbe, milyen hatalmas közönség, lett volna.

Ezzel aggódva felnézett az égre, de örömmel állapította meg, hogy van még szép fekete felhő bőven, szó sincs az eső végéről.

Annyira el volt keseredve, hogy a végén az ífó kezdte vigasztalni:

—■ Na, nem baj elvtárs, nem magán múlott. Kár, kár, de hát mindent megtett. Az időjárást ■nem lehet kormányozni.

— Pedig, hogy várták Komoly elvtársat! r— zokogott az ügyvezető.

Erre már az (ró is meghatódott és elmondta még hálából, három nyilvánosságot nem kapott versét is. Az eső nem állt el, így kénytelenek voltak taxival kimen- ni.

Ahogy beértek a terembe, semmi váratlan látvány nem tárult a szemük elé. Ott állt a terem közepén az asztal, az asztallal szemben a padok és az ajtóban a tanító.' Az eső meg ömlött hűségesen, táplálva a kapásokat és a szőlőt és megakadályozva azt, hogy az irodalmi ankét további áldozatot szedjen a lakosság közül.

SZÖLLÖSY KÁLMÁN

V»»tTVyTTVTTTTTWTTVTfTT»7TTTTT

TJGY KEZDŐDÖTT, hogy

^ én cikket kértem tőle, ő pedig nem vállalta a megírá5>91.

— Tele vagyok munkával — szabadkozott. — Este a szabadtéri színpadra megyek, a nagygyűlésre, holnap meg kell írnom beszédemet az alkotmány ünnepére, és még előtte össze kell hozzá szednem az adatokat...

— Hát írd meg ma délután!

— javasoltam és miután telefonon beszéltünk, és nem láthattam mivel foglalatoskodik, azonnal támadásba mentem át.

— Most bizonyára semmi dolgod.

A vonal másik végéről jóízű nevetés harsogott felém, és kisvártatva, mikor szóhoz jutott kiszemelt cikkíróm, a kacagástól még mindig pi- hegve csak ennyit mondott:

— Tudod mit? Gyere el hoz- zám. ide az iskolába... Legalább meglátod, mit csinál egy országgyűlési képviselő, amikor „semmi dolga!“

Így kerültem a Közgazdasági Technikum Ipari Tagozatának Temesvár utcai bejáratán keresztül Aczhátz Imre elvtárs, országgyűlési képviselő iro- ó,; óba.

■ iroda — nem mély plüss- vkkel, fekete faragott ' "szekrényekkel, megsöté- ol aj festményekkel és

képű képviselővel be- •ett képviselői dolgozó- - Nem. Az iroda: egysze- a?os iskolaigazgatói szo- ümpzöld ajtóval, megszo- dohányzóearni túrával, s-erű de iratokkal dúsan '»'■.ott íróasztallal és — még • Egyszerűbb őszülőhajú, meg- í szot-.ott 'szemüvegét nélkülöző, hunyorgó, pirosló szemhéjú ért:bérrel, aki nemcsak ember, hanem ezen felül képviselő is, Vngy ha jobban tetszik: nem- E; 1: képviselő, hanem ezen fe- ‘i;! ‘ember.

k 'dls íróasztalánál ült, most ätv indorol a dohányzóasztal- ka rrel é és magával cipe' egy Sz' : nvű vastag dossziét. Mint tá’tömön szekrényből a ruhák csücske. úgy lógnak ki belőle akták szamárfülei Közben, [híg á'hurcolkodott és kényelembe helyezi magát, elmondja, hogy a hét elején jött meg a Szovjetunióból, liogy elé- w Je utazott, elkísérte Pestre, és 'hogy eléggé elárasztotta az út •heg a pesti szaladgálás..

— Mert az emberek azt hiszik, hogy nekem csak egy szavamba kerül, hogy csak fel kel vennem a telefont és már el is van a dolog intézve — magyarázza. — Valójában pedig a legegyszerűbb ügy is el-, fogyaszt egy negyed cipőtalpat. De te nem erre vagy kíváncsi, hanem arra, hogy itt, Pécsett mit csinál egy képviselő. Hát idenézz!

Ráteszi a kezét a dossziéra, kinyitja. Az akták, melyeket eddig egymáshozszorított a kékeszöld fedél, most szabadulni akarnak egymástól. A lakáspanasz lesiklik az adótörlési kérelemről az asztalterítőre, a rehabilitációs kérvény mellékletei is függetlenségre törekednek, kiszabadulnak a gépkapocs bilincséből és elönrik az asztalt, a fotelt, a szőnyeget ..;

Hogyan is férhetett meg ennyi iromány egyetlen doszsziéban?

T-J 9GYAN NÉZHETTEM

ezeket a lapokat egyszerűen szamárfüles aktáknak, mikor ezek egészen mások ... Ez a dosszié panaszokat, halk sóhajtásokat, gördülő asszonykönnyeket, elfojtott káromkodásokat, reményeket, vágyadat, itt-ott egy-egy álruhát öltött „fúrót” vagy „fűrészt” tartott kalickájában, csoda-e, ha a vágyak, könnyek, panaszok, remények önálló életüket akarják élni?

A képviselő valamennyit látásra ismeri. Lapoz, az egyszerűbb eseteket „kollektive“ ismerteti, a ' különösebbeket egyenkint:

— Ezek itt kérelmek ... Mit kérhetnek az emberek? Elsősorban lakást. Ezek is kérelmek ... Ilyenkor azonban, a felvételi vizsgák idején, nemcsak lakást kérnek, hanem azt is, hogy vegyék fel őket az egyetemre.

Mutatja a kérelmeket, egyiket a másik után, majd összefoglalja a tapasztaltakat:

— Ezek mellékes do.gok Az ürügy m1 \Tg az, hogy törvénytelenség történt, az esetek többségében azután kiderül, hogy nem, — csak azért jöttek, hogy a képviselő kijárjon valamit.

— És kijárod azt a valamit?

— Hát... Előttem mindenesetre könnyebben megnyílnak az ajtókjj> De vigyázni

}4 Cti & fyCk&dfrfyCt'

kell, mert az ilyen érdektelennek látszó esetek is „érdekesek“ annak, aki nyög alattuk, és ha megkaparjuk őket, akadnak köztük valóbah érdekesek is. \

Két aktát halász elő, mindkettő egyetemi felvétel iránti kérelem. Elmondja, hogy mindkettőnek utánajárt és tövéről hegyére megvizsgálta a kérvény mellé írt panaszokat. Az egyik Walter Irén ügye. Apja munkás volt, aki lánya születése idején meghalt. Anyja ezután kitanulta a gép és gyorsírást, elhelyezkedett, hogy eltartsa a lányt, ma is az igazságügyminisztériumban dolgozik. A lány mégsem a mun- kásszármazásúak kategóriájába került — mint ahogyan apja révén elvárhatta volna —, hanem az alkalmazottakéba, és nem vették fel az egyetemre. A másik: Csabafi Imre ügye. Jogász szeretne lenni, annak készült már a gimnáziumban is, megtanult két nyelvet — de nem vették fel az egyetemre. A képviselőnek az az álláspontja ^Vogy aki már előre megtanul két nyelvet, akinek bizonyítványa e mellett kitűnő, az nem lesz rossz egyetemi hallgató, sőt nem lesz rossz jogász, bíró, ügyész sem.

— Én voltam már ékmarós — mondja. — Szükségem volt nemegyszer a középiskolai matematikára a számításokhoz. De sohasem volt szükségem idegen nyelvekre. Kár ezt a gyereket esztergályosnak küldeni ... Nyelvtudását jobban felhasználhatná mint jogász...

A képviselő megtartotta a pedagógus szokásait (igaz, pedagógus akkor is, mikor tanít, akkor is, mikor a parlamentben felszólal, akkor is, mikor fogadóórát tart). Időnként ösz- szefoglalja fiz elmondottakat és leszűri a tanulságot:

A ^1>IG NEM LESZ

— -r*- REND az egyetemi

felvéte'ek körül, amíg a minisztériumok nem gondoskodnak pályaválasztási tanácsadásról, amíg a középiskolák nem adnak olyan kádert diákjaikról, melynek alapján kiválogathatják az egyetemre kerülőket .- j i Olyan kérdés ez.

amit sürgősen meg kell oldani!

Olyan gondterhelten mondja ezt, mint egy szülő, aki zseb- kendőttépegető izgalomban lesi, várja, felveszik-e fiát vagy leányát az egyetemre. Pedig hát a sajátjaira nincs gondja. Imi, a kisebbik még csak évek múltán kerülhet a gimnázium oól egyetemre, a nagyobbik, a Laci pedig éppen a hét elején jött haza a Szovjetunióból — térképész lesz.

TJ E A GOND — az ország

^ gondja — a képviselő gongja is. És nemcsak ilyen nagy ügyekben, mint az egyetemi felvételek megjavítása, hanem apró egyéni sérelmek esetében is. Itt van például egy levél, a sok közül egy, amit az Elnöki Tanács titkársága küldött le a képviselőnek, a levélben röviden az áll, hogy a mellékelt kérelmet az Elnöki Tanács titkársága azzal küldi el a t. képviselőnek, hogy azt a helyi hatóságokkal intéztesse el, illetőleg vizsgáltassa ki. A mellékelt levelet egy vasport készítő és árusító idős ember írta, aki adót nem fizetett és ezért meg akarták vonni az iparengedélyét.

Ha a képviselő dogmatikus vagy lelkiismeretlen, akkor utánanéz, hogy az öreg vasporos bácsi mennyivel adósa az államnak: Áhá! 1 463 forint adóközösségi és 879 forint forgalmi adóhátraléka van, — vonjuk csak be az iparát — jelszóval befejezi az ügyet. De ha elmegy, vagy elküld valakit az öreg lakására, hogy „végezzen ott környezettanulmányt“, akkor észreveszi, hogy az öreg feleségével és kilenc gyermekével szoroskodik egyetlen szobában. És akkor megírja az Elnöki Tanács titkárságának. hogy kéri az eddigi tartozás törlését és a körülményekre való tekintettel a jövőben az adó 20. azaz húsz forintra való mérséklését.

Achátz Imre ez utóbbit tette.

Peregnek az akták, kérelmek, levelek, beadványok, panaszok. Kevés a iavaslat. szinte nincs is javaslat, kivéve dr. T*>an íJáraHo»- beo^vánvát

amelyben részeg-ambulancia megteremtését kéri a mentő- állomás mellé. A többi csak panasz, és panasz, kérelem és kérelem. Igaz, ezek között is akadnak érdekesebbek. Például: Aohátz Imre kihúz egy levelet, megmutatja:

— Ennek az írója a Hágai Nemzetközi Bírósággal fenyegeti az Elnöki Tanácsot, ha nem intézi el az ügyét... Igen ám, de elfelejtette megírni lakcímét — így tehetetlenek vagyunk.

(Leírom a nevet, hátha Hol- czinger István az újságot olvasva pótlólag megküldi címét Achátz Imrének.)

— Aztán ez is egy érdekes eset... Volt tanítványom írja, akit Sztálinváros építésekor baleset ért, "gerinctörést szenvedett és mindkét lábára megbénult ... írja, hogy felkereste őt Mereszjev, az „igaz ember“ és tanácsokat adott néki. Most ezeknek a tanácsoknak alapján ki akarja magát tépni elszigeteltségéből és emberek közé altar menni. Menni, igen, de hogyan? Hiszen mikor munkába megy, vagy onnan jön — mert vezető tervező ma is — karban viszik, hozzák gépkocsihoz, gépkocsitól. .. Autó kellene neki. ; 5

PPEN MA olvastam a Szabad Nép-ben...

— Igen, hogy Wartburg- kocsikat hozunk be — negyvenezerért! De honnan vegyen az én emberem ennyi pénzt?! Segíteni kell rajta, megérdemli, hogy az állam kölcsönözzön neki pénzt vagy megajándékozza egy személy- kocsival. Persze, ezt én mondom, nem biztos, hogy az illetékesek is ugyanígy gondolják a dolgot és ugyanezt mondják. Előfordul, hogy semmit sem mondanak;-É

Ezt akkor mondja, mikor két egymáshozkapcsolt levélcsomó kerül a kezébe. — Az egyik Dofatics Mátyásné panaszát rejtegeti, a másik egy vasúti bakter nyugdíjkérelme. Dofaticsné panasza már július 3-a óta a siklósi járási tanács adóügyi csoportjánál alussza nyári álmát, a nyugdíjkérelmet pedig a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium vasútügyi főosztálya fekteti július 7 óta. Nem írják meg se azt,

hnrtv Jll'í -*■» *‘*•7+ DfiTR

írnak semmit, fütyülnek az 1954. évi I-es törvényre, a képviselőre, levelére, az emberek megoldatlan szorító bajára .. i Hej, ha a legközelebbi ország- gyűlésen valamelyik képviselő interpellálna ezekben az ügyekben és követelné, hogy végre vonják büntetőjogilag is felelősségre azokat, akik ..:

Javasolnám is Achátz Imrének, de ahogyan „dicséri“ a válaszadással hónapok óta adós hivatalokat, gondolom, e nélkül is megteszi. Mert egy képviselőnek ez is feladata.

Igaz, van még néhány más feladata is. Például az, hogy igazgassa az iskoláját, tanítsa, nevelje diákjait, munkálkodjék a nevelők házában, foglalkozzék művészettörténettel (ez a legkedvesebb munkája és egyben szórakozása is a tanításon kívül), tevékenykedjék a Hazafias Népfront megyei szervezetében, melynek elnöke, a népfront országos elnökségében, melynek tagja, a városi tanácsban (ugyanis tanácstag), a pénzügyi állandó bizottságban, az országgyűlés terv- és költségvetési bizottságában — belefáradtam írni, ő befáradt mondani, és így zárta a felsorolást:

*— Ez eddig, ha jól számoltam, kilenc funkció. De bizonyos, hogy van tizedik is, esek azt — elfelejtettem... És most kérdezd meg, hogyan csinálom mind a tizet... Úgy, hogy egyszer egyik, másszor másik lóra ülök. Tíz lovon még elnyargalászok, de a tizenegyediken már nem. Cikket nem írok;

A MAPPÁBA préselődnek ismét a panaszok, reménykedések — mint a növények a herbáriumba. A képviselő búcsúzik, indul haza. Ebédelni megy — délután fél öt óra tájban. Eddig két almát evett, mindössze két almát és most, hogy hazamegy, könnyen lehet, hogy otthon is várja néhány panaszos, kérvényező, bajsújtotta ember, azzal, hogy szerezzen nekik lakást, járja ki a nyugdíjat, sürgesse meg a rehabilitációt, intézze el az adómérséklést, )a- koltassa ki a társbérlőt, csinálja ezt, csinálja azt, hiszen képviselő és „úgy sincs egyéb dolga.“

Oaramf T