Dunántúli Napló, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-07 / 185. szám

' 195# AUGUSZTUS 7 NAPLÓ 3 A 309 ezer tonna terven felöli szénért Baranya bányászai ragyogó teljesítményekkel válaszolnak a Központi Vezetőség felhívására Szombaton minden komlói üzem túlteljesítette napi tervét Mintha kicserélték volna Komló bányászait, Gerő Ernő elvtárs, a Központi Vezetőség első titkárának a szénbányá­szokhoz szóló felhívása óta. Nemcsak a meg-megtorpanó és sokak szerint reménytelen­nek látszó júliusi versenyt vitték diadalra, hanem augusz­tus hónapban mégpedig mindjárt a hónap elején — olyan iramot diktálnak, amire nem volt példa még ebben az esztendőben: Az első félév 7 500 tonnás adósságából júliusban 1768 tonna szenet törlesztett a tröszt, s augusztus első négy napja eredményeképpen újabb 102,3 tonnával csök­kent a fennmaradó tartozás. Mindennél nagyobb jelentő­ségű azonban a szombati nap sikere. Ezen a napon a kom­lói tröszt minden üzeme je­lentősen túlszárnyalta tervét, s a tröszt 107,6 százalékos napi teljesítményével túltelje­sítette esedékes havi előirány­zatát is. Az üzemek versenyében a legszebb eredményt a má­zai üzem érte ed, amely 130,4 százalékos havi terv­teljesítésével 96 százalékról 104,6 százalékra növelte havi eredményét. Szászvár 122,5 százalékos napi és 113,8 százalékos havi telje­sítménye mellett kiváló ered­ményt értek el Anna-akna bá­nyászai is. Az egész évben műszaki nehézségekkel, le­küzdhetetlen akadályokkal és mindenek felett súlyos lét­számhiánnyal küzdő üzem 115,8 százalékos tervteljesítést ért el a szombati napon, s így 103,4 százalékos havi teljesít­ménye nyomán a legjobb kom­lói üzem címet vívta ki ma­gának. A siker annál inkább elismerésre méltó, mivel szom­baton a III/A szinti nyugati nyolcas telepi fejtése kigyul­ladt és a második harmadban , kiesett a termelésből. Az ak­na bányászait azonban nem törte le a csapás. Sőt inkább a többi munkahelyen még ke' ményebben markolták meg a fejtőkalapácsok nyelét, hogy a kiesett fejtés teljesítményét is pótolják. Szappan Pál csapata 191, Lukácsi Károly brigádja 181 százalékos ragyogó telje­sítménnyel járult hozzá a si­kerhez, míg Kovács Árpád frontbrigádja 58 csillével tel­jesítette túl előirányzatát. Kitettek magukért III. akna bányászai Is. Már az elmúlt hónapokban be­bizonyították, hogy nagyszerű teljesítményekre képesek, de erre mutat szombati 115,4 szá­zalékos teljesítményük is. Szinger Márton DISZ front­brigádja 162,6 százalékos, Sze- bényi József brigádja 146,5 százalékos teljesítményével mutatott példát: Béta-akna 102,6 százalékos és Kossuth-bánya 100,5 szá­zalékos, a többihez viszo­nyítottan gyengébb teljesít­ménye a termelés gyenge megszervezéséből fakadt. A Kossuth-bányai Szinger Já­nos DISZ-forigád 113 százaléka, Werb Imre csapatának 164 százaléka és a Béta-aknai Schreiber-brigád 93 csillés és a Vörös brigád 83 csillés kiváló teljesítményei a bizonyíték ar­ra, hogy a bányászok helytál­lásával, lelkesedésével, nincs baj ezekben az üzemekben sem. Mintha kicserélték volna Komló bányászait. Legalább is nyoma sincs a műszakiak kö­zötti lemondó hangulatnak, amely még július közepén is rányomta bélyegét az üzemek versenyére, s bizakodás, jó­kedv, lelkesedés jellemzi a fizikai dolgozók egész maga­tartását Komló bányáiban. „Adósság nélkül ünnepel­jük a VI. magyar bányász­napot“. „Komló méltón ki­veszi részét a háromszázezer tonna szén kitermeléséből!” — ezek a jelszavak hangza­nak ma a komlói bányászok között, erről beszélnek az üzemi hangoshíradók, és ezek ötlenek az emberek szemébe úton-útfélen plakátokról, röp­lapokról. Mindehhez nagymér­tékben járulnak hozzá a kom­lói tröszt kommunista bányá­szai, akik jólsikerült vasár­napi taggyűléseik után a DISZ-forigádok dolgozóival karöltve valóban motorjaivá váltak a komlói bányászok minden akadályt elsöprő ver- senylendületének; Szép bútorok szép lakás — ez a fiatalok ál­ma. Álom? A szép lakás meg­szerzése bizony nagyon nehéz dolog, de szép bútorhoz, — különösen ha a feleség is dol­gozik — ma már mindenki könnyebben hozzájut. A Fa. ipari KTSZ tagjai igen szép konyhabútort, hálószoba és kombináltszoba-berendezést ké­szítenek a lakosság számára. Ezév második negyedében a KTSZ 22 fényezett és festett hálószoba garnitúrája talált gazdát. Ezenkívül 50 berende­zést a kereskedelem útján ér­tékesítettek. Kombináltszoba berendezésből 15 készült a második negyedévben. Ezen­kívül sok rekamiét, fotelt, széket, dohányzó- és rádióasz­talt, festetten hármasszekrényt készítettek megrendelésre. A KTSZ munkájával elége­dettek a megrendelők. Ezt bi­zonyítja az újabb rendelések egész sora. A III. negyedévre máris 15 konyháberindezést, 10 kombináltszoba-berendezést rendeltek. Továbbra is nagy a kereslet a festetten háromajtós szekrények iránt. Sokan ren­delik a KTSZ újtípusú reka- miéját is, amely a megszokott­nál nagyobb méretű ágynemű, tartóval készül és kezelése sokkal könnyebb az eddigiek­nél. Nem érdemes a padláson tartogatni... Felsőszentmártonban az idén még ki sem dobolta a községi tanács, hogy a parasztok ad­ják el az államnak gabonafe­leslegeiket, K u s t r a András nyolcholdas gazda már meg­kérdezte Győri Pálnét, a be­gyűjtési megbízottat, hogyan lehet a felesleges gabonát ér­tékesíteni az állami begyűjtő- helyeken? Mikor megtudta, hogy idén is felvásárolja az állam a parasztok feleslegeit, s jó pénzt — 280 forintot, — fizet mázsájáért, maga is fel­pakolt egynéhány zsákot a sze­kérre. Aztán az átvevőhelyen 489 kilót adott el az államnak. Simara Pál sem várakozott sokáig. Mihelyt elcsépeltek és teljesítette beadási kötelezett­ségét is, az átvevőhöz szeke­Fnrcsa divat...! Úgy elámultam, mint a vidéki em­ber — Pesten : s: De inkább meg­döbbentem e fur­csaság láttán 111 Mert kérem, a „ja- pánujj“, meg az estélyiruhán a ki­vágás, az mégis csak más! Valami marad a ruhából, hol fönt, hol lent, de a bennelévő semmiesetre sem pucér::) Hanem itt a Ba- lokányban, itt az­tán láttam olyant, de olyant,... hogy kishíjja, majdnem mindent! E törté­netke „hőse” egy — meg kell hagy­ni : csinos — szőke hölgyecske volt; Azért mondom hogy „hőse”, mprt ahhoz már nem is szemérmetlenség, hanem bátorság kellett, hogy pará­nyi, három darab­ból álló fürdőru­hában kilebben- jen az öltözőből a férfiak elé.:: Az úszómester, Nagy Pista bátyánk a megmondhatója, miféle csődület tá­madt a nő körül egyszeriben. Az úszómester — vi­gyázva a fürdő er­kölcsi törvényeire, •— udvarias han­gon mindjárt szó­vá is tette a hölgy hiányos öltözetét. Valahogy ilyenfor­mán, hogy: „Ré­tem .;: fürödni teák fürdőruhában szabad,. amit nem helyettesíthet há­rom zsebkendő!...“ Vagyis hogy: a hölgy elejét nem sokkal nagyobb ruhadarab fedte, mint egy okmány­bélyeg, és fönt a két kis takaró mé­rete sem volt na­gyobb — mint egy díszzsebkendő. — Mindenki várta, hogy a szőkeség elpirul és menten visszafordul. De nem! Valami vég­telen fölénnyel imigyen válaszolt: „Hol él maga, em­ber?!“ Pesten már rég ez a divat! S van nekem ennél kisebb fürdő­ruhám is, csak itt vidéken nem hasz­nálom, mert ma­guk maradiak...!” S ezzel, mintha mi sem történne, to­vábblépett volna,..- Csakhogy maradi- ság ide, maradiság oda, az úszómes­ter erre mondott valamit — sajnos ezt nem írhatom le — a szőkeség szó nélkül és vég­re fülig pirosán, visszavonult az öl­tözőbe. így aztán a bemutatkozásra már nem volt al­kalom, hogy leg­alább a nevét megőrizhettem volna.:: Kifogtam ma­gamnak egy má­sik típust: az „izomembert.” Föl alá sétál a beto­non, akkora kis úszónadrágban, hogy bízisten bot­rányos, s az em­ber arra gondol, hogy ha valami hirtelen vihar ke­rekedne, lefújná róla azt a kis rongydarabot, akár a falevelet.;: No és ahogy sé­tál! Két karját tá­vol tartja testé­től, mintha mind­két kezében vízzel telt vödröt cipel­ne, de mindezt csak azért, mert az izomtól karjait nem tudja normá­lis tartásba he­lyezni. Persze ezt csak ő képzeli magáról, külön­ben merő csont­váz s így ebben az „indián öltözet­ben“ még ízléste­lenebb. De ezt nem ismerné be a világ kincséért sem, sőt, ellenke­zőleg, meg van győződve róla, hogy ő a megtes­tesült „izomem­ber“, róla mintáz­ták az olimpiai diszkoszvető atlé­tát :: s Nos hát — mon­dom, — a legény sétál a betonjár­dán, csoportosan ülő lányok előtt kétszer-háromszor is elvonul s fölé­nyesen átnéz a fe­jük fölött. S szegényke, nem is tudja, hogy te­nyérnyi úszónad­rágjával szépen belesétált ezen a délutánon a jegy- zetWhrtt mbe R. F. rezett. Harminc mázsa búzája termett s nem tartogatta a padláson a feleslegét, hanem beszállította; Tizenkét mázsa tíz kilóért több mint három­ezer forintot számolt le oda­haza az asztalra. B a r i c s Pál járási tanácstag is hasonlóan cselekedett. Nem számolgatta, mennyi a termés nyolcvan szá­zaléka, melyet feleslegként be­adhat az államnak, hanem ke­reken tíz mázsát értékesített szabadfelvásárlási áron. Ké­sőbb számolták ki, hogy hat mázsa lett volna az a mennyi­ség, amit elvárt tőle az állam. Gyuronodovics Ber­talannak három holdon har­mincnyolc mázsa búza termett. Szép termés, mégis csak 248 kilót adott el az államnak, mert kilencen vannak a csa­ládban és a sok szájnak sok kenyér kell. Balázs Berta­lan is három holdon vetett ke­nyérgabonát. S termett is szé­pen, 39 mázsa. Az államnak is jutott belőle 869 kiló, ennyit tudott nélkülözni. A faluban eddig 174 mázsa É-gafoonát szállítottak a be­gyűjtőhelyre. Hatvanegy gazda kötött értékesítési szerződést búzára és valamennyi eleget is tett a szerződésnek. Ám a fa­luban 454 gazda lakik s ha csupán a számokat nézzük, bi­zony kevesen adták el szabad gabonájukat. De a valóság az, hogy a falu gazdáinak nagy része kevés földön gazdálko­dik s inkább a környék falvai ból él. Részes aratást vállal, cséplőgépnél szerzi meg az évi kenyerét. Ezek a parasztok nem értékesítik gabonájukat az állami felvásárló helyeken mert maguk is felélik készle­teiket. Igazságos tehát ez a felvásárlási rendszer. Minden­kitől csak annyit kér, ameny- nyi a tehetségéből telik. S en­nek szívesen eleget tesznek a felsőszentmártoniak, de más községekben is. Dr. Hargitay Zoltán: fokozott tisztasággal védekezzünk a járvány ellen! Munkatársunk felkereste a Pécsi Orvostudományegye tem Közegészségtani Intézet adjunktusát, dr. Hargitay Zoltánt és megkérdezte, iga­zak-e a hírek, melyek sze­rint agyhártyagyulladás-jár­vány ütötte fel fejét Bara­nyában. Hargitay adjunktus a következőket válaszolta: — Valóban elterjedt egy, az agyhártyagyulladás kezde­ti tüneteit (nyakszírtmereve- dés, fejfájás, hányinger, stb) hordozó betegség, amely azonban nem agyhártyagyul­ladás, hanem az úgynevezett Coxsackie-virus okozta kór. Ezt a vírust csak 1948-ban fedezte fel Dallhdorf és Sick­les. A virus olyan kicsiny, hogy elektromikroszkóppal sem lehet képet felvenni ró­la. Többféle ilyen Coxsackie- virustörzs van, valamennyi más és más klinikai tünete­ket okoz, ezért többféle a betegség is, mellyel találko­zunk. Júliusban egyébként mindig volt hasonló járvány, de ilyen méreteket csak idén ért el. Baranyában és Pécsett már néhányszáz megbetege­désről tudunk, a gyermekkli­nika mintegy 60 vidéki bete­get vett fel. — A betegség tünetei — éppen a különféle virustör- zsek miatt — változatosak. A „C"-törzs például a gyermek, paralizissel együtt szokott előfordulni., A leggyakoribb megbetegedéseket azonban ez a törzs okozza, amellyel idén is szembeszállunk. Ez az úgynevezett herpangina ké­pében jelentkezik, azaz to­rokfájással kezdődik, majd a ' garativen hólyagocskák tűn­nek fel, amelyek erosioval (kimar ódás sál) folytatódnak. A tünetekkel együttjár a láz, az elesettség. Máskor fej­fájással, végtagfájdalmakkal jelentkezik a betegség. Ismét máskor gyomortünetek lép­nek fel (hasfájás), vagy olyan nagymérvű gyomorgörcs fog- ja el a beteget, hogy az or­vos — ha nem járványosán lép fel a baj — vakbélgyul­ladásra is gyanakodhat. — A betegség szerencsére jóindulatú, három-négy nap alatt lezajlik, semmiféle szö­vődményt nem okoz, utóbe­tegség nem marad visszaj Haláleset a megyében eddig nem fordult elő. Az erős jár­ványra való tekintettel vér-* és székletmintát küldtünk Budapestre a Viruskutató In­tézetbe, hogy állapítsák meg: a kórokozó virus melyik törzshöz tartozik. Ez az intéz­kedés a hathatósabb véde­kezést szolgálja. — A védekezés egyébként legfőképpen a megelőzésben rejlik. A betegség cseppfer­tőzéssel, ürülékkel terjedi Legveszélyebb terjesztője a légy. A betegek környezeté­ből kifogdosott legyek ürü­lékében kitenyészthető a vi­rus. A védekezés módja te­hát, küzdelem a légy ellen és fokozott tisztaság. Különösen fontos vidéken az ámyékszé- kek gyakori meszezése, vá­rosban a portalanítás, lépcső­házakban elhelyezett szemét­kosarak lefedése és gyako­ribb elszállítása, a nem elég­gé tisztántartott utcák foko­zott , gondozása. A Tímár utca például ebből a szem­pontból igen veszélyes, az ott elhelyezett szemétgyűjtő for­rása lehet a ragálynak* ugyancsak gondoskodni kel-- lene arról is, hogy szigorúan felelősségre vonják azokat, akik ezt a sötét, félreeső ut­cát szeméttelepnek használ­ják. — A betegség kezelése tü­neti. Egyéb kezelés éppen a járvány enyheségére váló te­kintettel nem is szükséges, hiszen igen sokan úgy esnek keresztül a betegségen, hogy nem is tudnak róla. A mezőgazdasá gfejleszlési járulékról A Minisztertanács határoza­tot hozott a mezőgazdaságfej­lesztési járulék újabb szabá­lyozásáról szóló minisztertaná­csi határozat végrehajtásának felfüggesztéséről. E szerint azokkal a mezőgazdaságfej­lesztési járulék újabb szabá- lezetekkel szemben, akiket a felülvizsgáló bizottság közép­parasztnak minősít, az említett határozat végrehajtását 1956 január 1. napjától kezdődő ha­tállyal fel kell függeszteni. Ál­talános jövedelemadójukat a földterületük nagyságának megfelelő dolgozó paraszti bir­tokcsoportra érvényes adótéte­lek alkalmazásával kell kivet­ni. Adóhátralékaikat felül kell vizsgálni, s azokból a mező­gazdaságfejlesztési járulék cí­mén fennálló hátralékot teljes egészében, az együttesen kezelt adóból fennálló hátralékot pe­dig a kulákterhelésből szárma­zó összeg ereiéig törölni kell; Szigeti mozaikok Uj-mohácsi gondok A mohácsi tanácsház eme-1 lett folyosóján megnézheti bárki a szigeten épülő Üj- \ Mohács -rakettjét. Gondos kézzel rakosgatták rá a kis házakat, ahogy az utcák for­dulnak, s beleillesztették mindjárt a tervben szereplő közintézményeket is: az isko­lát, kultúrotthont, óvodát, szövetkezeti boltot, víztornyot. my egyebeket, amelyek mind szükségesek az új településen, amelyek tulajdonképpen a kul­túrát jelentik a tanyákról be­költözött szigeti embereknek. Mert éppen azzal hívtuk be őket, hogy ott majd lesz min­den: nem kell a gyerekeknek kilométereket gyalogolniok, té­len csak átlépnek a kultúrott- honba s már könyv, folyóirat, újság, — minden a rendelke­zésükre áll, a kisebbeket meg óvodába vihetik, s nyugodtan dolgozhatnak a szülők. Az ígéretek elhangzottak, s most várnák a teljesítést. Vár­nák, de az egyetlen iskolán kívül semmi mozaolódás nincs. Az új települések ter­vének elfogadásakor az egyes tárcák b ; lentették, hogy ezt meg azt akarnak építeni, most viszont hallgatnak. S a háza­kat már elkezdték építeni, de közintézmények nem készül­nek hozzá, mert nincs keret... Hát kell keretet keríteni, mert szükséges. Itt lenne sziget alsó részének központja. Itt kellene felépíteni a kultrír- r>tthnnt. az óvodát s a többit.. De ha már ezeknél a prob lémáknál tartunk, szóba keli hozni az utak dolgát is. Friss szántásokra épültek a házak, s köztük lennének az útak. De kövezésről szó sincsen még. Hát ne is kövezzék ki, de van egy mód, amellyel igen olcsón jó útákat kaphatnának. Még­pedig szulfitlugos kezeléssel. Ez a szulfitlúg a papírgyártás mellékterméke. Most eldobják, nem használják fel. Pedig ha felgereblyézik az utakat, s be­permetezik szulfitlúggal, meg­köti a talajt, s szilárd beton­hoz hasonló útat kapnak, amely legkevesebb tíz eszten­deig jó. Az ezermester Vidonka Józsival bevonult a magyar emlékezetbe a népi ezermesterek ügyessége, tehet­sége, leleményessége. Nos, nemcsak a múlt század terem­tett ilyen talpraesett embe­reket, élnek azok ma is. Aki személyesen is akar találkozni eggyel, az tartson velem, oda megyek most éppen. Homo­rúdra, Gyafcsa Istvánhoz. Könnyű megtalálni a házát, mert ilyen nincs több a falu­ban. Elegáns kis manzardtető borul a falakra, s az ablakok meg az ajtó is merész félkör­ívvel kanyarodik felül. — Nekem csak ez tetszik, Az utolsó aratás Dúsarany búzatáblába vág az éles csengő-pengő kasza. Markos férfikéz húzza, acélos izmainak gyerekjáték a mun­ka. Felülről perzsel a nap, mintha csak minden kedves simogató melegét oda akarná adni. Idős nénike, özvegy Kecskés Mátyásné szedegeti a férfi után a markot, s búcsúzik földjétől. Ki tudja, hány esztendeig volt az övé. Ismeri minden kis szögletét. Itt tavaly zöld kukoricaszárak szuronyos se­rege állott, mellette sárgult a vígarany búza, egy kis krump­li is... Hányadik éve? övé volt, a szívéhez nőtt, a lelkét adta bele, s dolgos két keze munkáját minden évben, hogy teremjen... S most — többet nem terem rajta semmi. Házat építenek rá az egyik árvízká­rosult gazdának, a Kiss Józsi bácsinak, otthont, új házat, te­tőt a gyerekek fölé, hajlékot a nagy hajléktalanságba. Kijön az új gazda is körül­nézni. Ott áll a telek lábjában. Nézi, nézi az öregasszonyt, majd szeme átvillan a teher­autóra, amelyik már ott farai be az úton, — megrakva tég­lával, aztán lassan odaballag Kecskés nénihez: — Mama, úgy-e nem harag­szik rám, mert nekem adták a maga földjét? Kecskés néni rápillant: — Nem, nem haragszom fiam... De nézd, milyen szép a ' úza. Dúsarany szemek S ez az utolsó aratás. — mondja Gyafcsa István. —t A viz összedöntötte a régiti építettem 1 agamnak egyet. De hogyan építette? Egy fia téglát sem kért az államtól* gerenda sem kellett, meg a cserép is a régiből tellett. Az­tán egymaga építette az égé- szét. Igaz, hat hétbe beletar­tott, dehát megérte. Most már csak a közfalakat kell még felhúzni benne. — Es mennyibe került ez eddig magának? — Eddig? Egy fillérbe sem. Mert nemcsak ezermester, ue jó üzletember is. Akadtak használható, de felesleges ge­rendái, ezeket eladta, s az árá­ból vette a meszet s a cemen­tet . . ; Mennyi tehetetlen, másra­vár; ember jár-kel a szige­ten, ez az ezermester meg nem várt semmire, nem várt segítségre, egymaga elkezdte s egymaga be is fejezte rendre. Azóta már Csányl István házát építi. Szép kétszobás nagy lakást. Ezt persze szigo­rúan a tervek szerint. De a házépítés mellett ért még a mdlorszereléshez, cipőt is talpal, asztalt, szekrényt eszkábál össze, szóval attól sem kell félteni őket, hogy nem lesz bútor az új lakás­ban. Lesz s majd olyan boldo­gan élnek benne, hogy egy-két év s már nem is emlékeznek majd, hogy milyen csúnya na- nok járta1 itt feléjük. ONODY GYÜKGV

Next

/
Thumbnails
Contents