Dunántúli Napló, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-07 / 185. szám

2 N A P L ő 1956 ATJGTTSZTTTS T ’l Hozzászólások a megyei pártaktira értekezleten A szuezi kérdés (Folytatás az 1. oldalról) mimikájában való felhasználá­sával. Pedig erre nagy szük­ség van. Az elmúlt évek hibái, ellentmondásai, sajnos sok és jó alkalmat adtak pártunk el­lenségeinek arra, hogy ezeket a hibákat felhasználják elle­nünk. A XX. kongresszus szel­leme, az azóta hozott intézke­dések és a Központi Vezetőség mostani határozata azt igazol­ja, hogy új utakon járunk. Ne szégyeljük ezt elmondani, saj­tóban és a népnevelőmunká­ban egyaránt konkrétan ma­gyarázzuk meg a párt és a kor­mány intézkedéseit. Vizi elvtáns hangoztatta, hogy a komlói trösztnél az el­múlt félévben is igen nagy volt a munkásvándorlás, a munkáslétszám mintegy 36 százaléka távozott el. Ennek egyik oka, a lakásprobléma. Az építőipari vállalat biztosítja, hogy az idén átadják a 340 la­kást, jövőre azonban 800 la­kást kell építeniük. Ez komoly munkát igényel és véleménye szerint nem látja biztosítottnak e feladat megoldását. Elmon­dotta még, hogy egy esztendő­be került, amíg sikerült meg­győzni a dolgozókat: a korsze­rű vágatbiztosítás a bányák ál­lapota megjavításának egyet­len útja. — Vállalatunkra a lakásépí­tés rója a legnagyobb felada­tot — mondotta Nemeskéri László elvtárs, a Baranya Me­gyei Építőipari Vállalat igaz­gatója. Jelenleg azonban von­tatott az anyagellátás, különö­sen a magánakcióból épülő la­kások nincsenek ellátva anyag­gal. Kevés a szakmunkásunk, az utóbbi években elhanyagol­tuk a szakmunkásképzést. — Nincs megfelelő állványanyag, ezért az épületeket nem tudjuk befejezni. A vállalatnak az idén #00 lakást kell átadnia. Nemeskéri elvtárs azt kérte a pártaktívá­tól: segítsenek abban, hogy a mezőgazdasági munkák befe­jezése után minél több mun­kás jöjjön az építőiparba dol- gc-ni. ^ Zsirmann István: Mindent megteszünk, hogy a termelőszövetkezet jói dolgozzék Zsirmann István elvtárs a párt felhívására jelentkezett falusi munkára és az ellendi termelőszövetkezet elnöke lett. — Nehéz helyzetet találtam a termelőszövetkezetben, — mondotta — fél liter tejet fej­tek egy tehéntől. Azóta 5,6 li­teres átlagot értünk el. A ter­melőszövetkezet idei árpater­mése 16, búzája pedig 10 má­zsa volt. A tagok szorgalma­sabban jártak munkába, mint azelőtt. Nem csoda, hisz a 107 tag az elmúlt évben 15 ezer fo­rint készpénz, ezenkívül egy- egy munkaegységre 1 kiló búzát, 1 kiló árpát kapott. Az idén mintegy 76 ezer forintot osztunk ki a tagságnak s már előlegként 4 kiló búzát kaptak munkaegységenként Bírálta a gépállomás mun­káját, mert későn küldte hoz­zájuk a kombájnt, viszont ka­szával nem engedték aratni őket. A gépek nincsenek meg­felelően kijavítva, a traktoro­sok gondatlanul kezelik azo­kat. A gépállomásnak az ara­tás után három napon belül el kellett volna végeznie á tarló­hántást, hogy ezzel a jövő évi termés alapját vessék meg, azonban a gépállomás eddig nem biztosított traktort. — Minden erőnkkel azon le­szünk, hogy elősegítsük a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezését, s hogy a termelőszö­vetkezet jól dolgozzék, mert ez a további belépések alapja. Vadon Antal elvtárs, a sásdi járási tanács elnöke a törvé­nyesség megszilárdításáról be­szélt. Elmondotta, hogy az el­múlt években sok törvénysér­tést követtek el a járásban. A járási pártibizottság és a járási tanács intézkedései következ­tében befejezés előtt áll a re­habilitált dolgozó parasztok ügyeinek rendezése, a leggyor­sabban befejezik az adófizetés­nél felmerült panaszokat. A járási szervek éberen őrköd­nek azon, hogy betartsák és a községi szervekkel is betartas­sák a törvényeket. Koritár Ferenc: Sok a hnza-vona a kisebb vállalatok átadása körül Koritár Ferenc elvtárs, a siklósi járási pártbizottság tit­kára elmondotta, hogy még mindig neon tájékoztatják megfelelően a pártapparátus tagjait. Gyakran előfordul, hogy a dolgozók olyan tények­kel, kérdésekkel fordulnák hozzájuk, amelyeket velük még nem közöltek. Ebből visz- szás helyzetek születnek, de a legfőbb hiba az, hogy a párt­munkások nem tudnak rá vá­laszolni és eloszlatni az eset­leges kételyeket, vagy vissza­verni az esetleges híresztelé­seket; Bírálta a megyei tanácsot, amiért sok a huza-vona a ha­táskörükbe tartozó, de az ő já­rásukban lévő vállalatok le­adása körül. Többek között kérték a harkányi gyógyfür­dőt is, a megyei tanács vezetői azonban nem támogatják ezt. Arra kérte a megyei tanácsot, hogy az ilyen kérdésben legyen tárgyilagos és gyors intézkedé­seivel segítse elő az alsóbb szervek önállóságának megnö­velését, mert ez a népgazdaság hasznára válik. Károly Mihály elvtárs, a bezedeki termelőszövetkezet elnöke felszólalásában több javaslatot tett, amelyek előse­gítik a termelőszövetkezetek megszilárdulását. Véleménye szerint helyesebb lenne, ha a holdszámok helyett mázsában szabnák meg a termelőszövet­kezet kötelező gabonavetését és ezen belül a termelőszövet­kezet közgyűlése határozna. A földművesszövetkezet mel­lett tegyék lehetővé, hogy a termelőszövetkezet a piacra közvetlenül is eljuttathassa áruit. Ezzel nemcsak gyor­sabbá válna az áruellátás, ha­nem olcsóbb is lenne, mert ki­küszöbölné a közvetítő szerve­ket. Helyes lenne, ha a ter­melőszövetkezet feldolgozhat­ná a tejet és a mellékterméket saját gazdaságában használ­hatná fel, Katona Lajos: Minden lehetőséget hasz­náljunk ki, hogy az egyé­niek megismerjék a ter­melőszövetkezeteket A következő felszólaló Ka­tona Lajos elvtárs, a megyei párt-végrehajtó bizottság tag­ja, a megyei tanács végrehaj­tó bizottságának elnöke volt. Többek között arról beszélt, hogy a megyében az elmúlt évben számos termelőszövet­kezet jól zárt. Ennek, valamint a politikai felvilágosítás nyo­mán az elmúlt fél évben sokan léptek be a termelőszövetke­zetbe vagy alakítottak új ter­melőszövetkezetet. Komoly eredménynek számíthatjuk, hogy a belépők között sok középparaszt van. — A Központi Vezetőség is­mételten hangsúlyozta a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezésének szükségességét és meghatározta a tennivalókat is — mondotta ezután. — Most az a feladat, hogy az egyhely­ben topogás helyett minden módot, minden lehetőséget használjunk fel, hogy az egyé­nileg dolgozó parasztok megis­merkedjenek a termelőszövet­kezeti gazdálkodás fölényével. Ismét szervezni kell termelő­szövetkezeti látogatásokat. A népnevelő munkában elsősor­ban a termelőszövetkezeti ta­gok járjanak az élen és támo­gassák őket a helyi tanácsok. Széleskörben népszerűsítsék a termelőszövetkezeti gazdasá­gok növénytermelésben és ál­lattenyésztésben elért ered­ményeit. Ehhez a munkához szorosan hozzátartozik a ko­rábbi törvénysértések gyors és következetes megszüntetése is. Ezután részletes jelentésben számolt be a mohácsszigeti helyreállításról: Hangsúlyoz­ta, hogy az anyagellátás időn­kénti nehézsége mellett lassít­ja az építkezés ütemét a szak­munkás hiány. A megyei párt­végrehajtó bizottság és a me­gyei tanács közös felhívásban fordult a megye üzemeihez, vállalataihoz, intézményeihez, hogy segítsék a helyreállítást. Sokan jelentkeztek is, bár ko­rántsem vagyunk megeléged­ve. A pártaktíva arra kérte az üzemeket és a vállalatokat, hogy ígéretüknek mielőbb te­gyenek eleget s küldjenek minél több szakmunkást Mo­hács-sziget újjáépítéséhez; Nemes elvtárs, a B. M. Ba­ranya Megyei Főosztályának helyettes vezetője a rendőrség és az államvédelmi szervek munkájáról szólva elmondotta, hogy a párt határozata értel­mében máris jelentős eredmé­nyeket értek el a törvényesség betartásában. Abban a mun­kában, amely a továbbiakban vár rájuk, csak a dolgozók támogatásával tudnak sikere­ket elérni. Ezután Wolf József elvtáns, a nagyhairsányi községi MDP vezetőség titkaira szólalt fel, majd Sziklai elvtárs zárszavá­val ért véget a kommunista pártaktíva tanácskozása; A Hindustan Times azt írja, hogy India „nem tenné oko­san, ha részt venne a londoni értekezleten, amennyiben az értekezletnek az a célja, hogy nemzetközi támogatást bizto­sítson az Egyiptomra gyakor- landó nyomáshoz“; A kairói rádió közölte, hogy az egyiptomi kormány, tekin­tettel a nyugati hatalmak magatartására, tartalékosokat hív be. Ezen kívül fiatalokat képeznek ki, hogy előkészítsék őket a fegyveres ellenállásra. A fiatalok kiképzését külön e célra létesített táborokban folytatják; A szíriai kőolajmunkások szakszervezetének elnöke — londoni rádió értesülése sze­rint — kijelentette, hogy ha az imperialista államok bár­milyen lépést tesznek Egyip­tom ellen, a szíriai szervezett munkások azonnal el fogják zárni az olajvezetéket; Nasszer elnök vasárnap este tanácskozott az egyiptomi kül­ügyminiszterrel és a forradal­mi tanács volt tisztjeivel, a kormány tagjaival. Az értekez­leten kidolgozták a londoni háromhatalmi nyilatkozatra adandó egyiptomi válasz főbb pontjait; Ahmed Izmail, az államosí­tott Szuezi-csatorna társaság új igazgatója nyilatkozott a kairói rádióban; Mint az AFP írja, mindenekelőtt rámutatott hogy a társaság ötszázhetven­hat tisztviselőjének ötvenhá­rom százaléka egyiptomi állam polgár. A társaság által foglal­koztatott négyezer munkás többsége szintén egyiptomi; Jemen igényt tart a brit igazgatás alatt álló Kamran szigetre Damaszkusz (MTI) Damasz- kuszban vasárnap jelentették, hogy Jemen a hágai nemzet­közi törvényszék elé terjeszti a Vörös-tengeren lévő brit igazgatás alatt álló Kamran- szigetre vonatkozó igényét — közli az AFP. A helybeli hír- ügynökség idézte Jemen kairói követének nyilatkozatát, amely szerint a sziget jemeni vizeken belül fekszik. A követ hozzáfűzte, hogy Nagy-Britan- nia a Kamran-sziget annektá- lásával megsértette az 1949- ben kötött szerződést; Jemen teljes erejével szem­beszáll mindazokkal a brit kísérletekkel, amelyek célja különválasztani Jementől az őt megillető területeket ■— je­lentette ki a követ: A szuezi viszállyal kapcso- latban a francia polgári saj- tón az előző napok harcias hangulata után némi bizonyta- lanság vett erőt: A Combat közli Philippe d'Argenlieu köztársasági szo­cialista kijelentését, amely szerint mihelyt tárgyalásokra kerül sor, Nasszer megnyerte a játszmát; Ugyanezt a véleményt feje« i ki a Franc-Tireur is. A lap hangoztatja, hogy Nasszernek két biztos szövetségese van, az egyik az idő, amely neki dolgozik, a másik két nagy­hatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió semlegessé­ge. Washington azon elhatá­rozása, hogy megengedi ame­rikai hajóknak, fizessék az egyiptomi társaságnak a Szue- zi-csatornán való átkelés ille­tékét, az első szakadás a lon­doni háromhatalmi frontban; Az illetékek fizetése tárgyában elfoglalt amerikai álláspont a fenntartások ellenére lényegé­ben Nasszer erőszakos lépé­sének de facto elismerése. A kairói rádió szerint El Badr jemeni trónörökös, az egyiptomi fővárosba érkezve kijelentette: „Jemen királya, kormánya és népe Egyiptomot támogatja és egyetért mind­azokkal az intézkedésekkel, amelyeket Kairóban foganato­sítanak“; A trónörökös előzőleg rövid látogatást tett Damaszkuszban; Kairóba érkezve közölte azt is, hogy a szíriai fővárosban találkozott Sukri Kuatli köz- társasági elnökkel, akivel meg beszélést folytatott a legutób­bi fejleményekről; „A szíriaiak lelkesen fogadták a Szuezi- csatorna államosításának hí­rét” m* hangoztatta; • A Bulwark, az angol hadi­tengerészet alig két éve el­készült 22 000 tormás repülő^ gépanyahajója, hétfőn a Ports­mouth} kikötőből a Földközi­tengerre indult, hogy „készen álljon, ha a Szuezi-csatorna államosítása ügyében kenyér­törésre kerülne sor Anglia és Egyiptom között“ — jelenti az AP. Mint ismeretes, Anglia már tett néhány katonai in­tézkedést, behívott bizonyos számú tartalékost és vasárnap egy ejtőernyős dandárt vezé­nyelt a Földközi-tengerre. A A szocialista törvényessé» útján (Néhány gondolat az osztályharcról) AE alábbiakban közöljük Ká­szon József elvtársuak, a megyei pártbizottság ágit. prop. oszt. vezetőjének a me­gyei kommunista pártaktíván elmondott beszédét. Gerő Ernő elvtáirs mondotta a Központi Vezetőség ülésén: ... „Le kell szögeznünk, hogy a kulákoknak minden jogot meg kell adni, amely a Magyar Népköztársaság polgárait meg­illeti, semmiféle törvénytelen­séget nem szabad velük szem­ben megtűrni, de politikailag a kulákságot el kell szigetelni, s nem szabad megtűrni, hogy törvényes utat megszegve, me­zőgazdasági termelőszövetke­zeteink, állami intézményeink, stb. ellen aknamunkát folytas­son.“ Igen sok elvtárs nem érti, hogy mit jelent a kulákság számára az állampolgári jogok biztosítása. Számosán — hely­telenül — mintegy a szabad érvényesülés lehetőségét vélik e mögött, hogy hazánk a ku- lákok számára a „korlátlan lehetőségek“ országa lett. A politikai korlátozást többen úgy értelmezik, hogy a gazda­sági korlátozás ezzel megszűnt és általában nem értik a kulák politikai korlátozásának, illet­ve elszigetelésének fogalmát, miután államipolgári jogokat biztosítunk számukra; Először tehát azt kell tisz­tázni, milyen téren kell bizto­sítani a kulákok számára az állampolgári jogokat? E kér­dés megértéséhez vissza kell nyúlnunk a közelmúlt néhány évére; Köztudomású, hogy Igen sok helyen a kulákok korlátozása helyett likvidálás történt. En­nek voltak különböző kísérő jelenségei. A legkülönfélébb ürügyekkel pénzbírságra ítél­ték a kulákot. Egyik faluban azért büntették meg 200 forint­tal, mert este olyan vizet adott lovának inni, amit délben hú­zott a kútból. Másutt azért, mert kifolyt az utcára a trá­gyáié, vagy szemetes volt az udvara. Előfordult, hogy azért kapott büntetést, mert a be­gyűjtésben elkövetett túlkapá­sokból fakadó terheket nem akarta teljesíteni. Amikor bí­róságra került a kulák ügye — ott ugyancsak ritkán volt iga­za, még akkor is, ha valóban igazat szólt. Az egyes esetek­ben kapott büntetés mértéke nem egyszer jóval több volt, mint amennyit egy másik, nem kulák, hasonló bűntettet elköve­tőre szabtak volna. Előfordult, hogy egy bányába került ku­taknak, — aki különben jól dolgozott — nem akarták kifi­zetni törvényes járandóságát, azzal a megokolással, hogy kutak. Ha elköltözött a falu­ból, sikerült elhelyezkednie és később rájöttek, hogy kulák, akkor hamar kiadták az útját. Ment a másik helyre, ahol ha­sonló sors érte. Nagyon sokan vándoroltak egyik állami gaz­daságból a másikba, egyik üzemből a másikba. Később ez a folyamat csökkent ugyan, mert céltalannak látszott: ugyanis egyik oldalon állt a munkaerőhiány, a másikon a munkaerőn való túladás, s ha egyik helyről elküldték, helyet kapott másutt, mert kellett a munkaerő; A Magyar Népköztársaság alkotmánya biztosítja minden­kinek a munkához való jogát, sőt a munka lehetőségét is. Megfelelt ez az eljárás az al­kotmány szellemének? Aligha. Nem akarom azt mondani, hogy minden ilyen állami gaz­daságba. üzembe került kulák, vagy más deklasszált elem pél­dás magaviseletét tanúsított, jó munkát végzett. Minden bi­zonnyal emlékeznek még a li­getpusztai állami gazdaság glasszékesztyűs brigádjára, amelynek tagjai végül is ma­guk állapították meg normá­jukat, napi munkaidejüket, a gazdaság akkori vezetőségének legnagyobb „dicséretére“. Volt más ilyen és ehhez hasonló eset Is. De ezek az esetek sem indokolták, hogy akadályozzuk ezeknek az embereknek mun­kához való jogát, lehetőségét. Ha egy fiatal szülei kulákok voltak — amiről mellesleg ő maga tehetett a legkevésbé — akikor szinte elzártuk előtte a legkisebb lehetőségeket is. A DISZ nem foglalkozott vele, ha belépett a kultúrcsoportba, ki kellett lépnie. Ez előfordult még olyan áron is, hogy a kultúrcsoport is felbomlott. Ezek és ehhez hasonló maga­tartás számos még velünk szimpatizáló embereknek sem tetszett. Csináltuk ezeket a dol­gokat, mert azt hittük, hogy jó. hogy ennek így kell lennie. Mint már kiderült, — nem volt helyes az ilyen módsze­rek meghonosítása, most sza­kítani kell ezzel és nagyrészt szakítottunk is. Tehát: biztosítani kell a ku­láknak az állampolgári jogo­kat; a törvény előtti egyenlő­séget; a munkához való jogot és lehetőséget, hogy ne indul­hasson ellene eljárás, ha sem­miféle törvénysértést nem kö­vetett el; hogy gyermekeit ne­veljék a társadalmi szervek is, — általában azokat a jogokat, amelyek a többi magyar állam­polgárt megilletik. Módot kell adnunk, hogy lojálisabbak le­gyenek a népi demokrácia iránt, hogy megtalálhassák megélhetésüket, hogy — indo­kolatlanul — ne legyenek ki­téve zaklatásnak. Magatartá­sunkat velük szemben elsősor­ban az döntse el, hogy milyen magatartást tanúsítanak a né­pi demokrácia rendje, törvé­nyei iránt. A kutaknak a jö­vőben is teljesítenie kell a megállapított adó- és beadási kötelezettséget. Ha ennek nem tesz eleget saját hibájából fa­kadóan, törvényesen eljárunk vele szemben. Mindez azonban nem je­lenti, hogy itt van a „korlát­lan lehetőségek” hazája. Szó sincs róla! Mi a hatalom kér­désében nem játszunk baba- ruhásdit és általában más kér­désekben sem. Mi továbbra is korlátozzuk a kutókokat gaz­daságilag is. Tehát nemcsak politikaitag. Nem engedjük meg, hogy kizsákmányoljon, hogy mások rovására gazda­godjon, hogy a még meglévő gazdasági erejét helyi hatal­maskodásra használja fel. — Ugyanakkor módot biztosí­tunk, hogy meglévő gazdasá­gát jól hasznosítsa, többet ter­meljen. Politikailag el kell szigetel­nünk a kulákot. Mit jelent ez? Továbbra sem lesz belőle ta­nácselnök, népfront elnöke, ál­talában vezető. Nem kérjük ki véleményüket országos vagy megyei, járási kérdésekben. —* Nem engedjük meg, hogy a népi demokratikus kormány­zatunk politikájával ellentétes véleményét, vagy rémhíreket terjesszen. Nem adunk neki fórumot ellenséges nézetei ter­jesztéséhez. Nem vesszük be a kulákot a termelőszövetkezet­be. Nem tűrjük, hogy a termelő­szövetkezeti mozgalom ellen agitáljon, vagy a termelőszö­vetkezet feloszlatásáért akna­munkát végezzen. Erre nagyon figyeljünk, mert tapasztalunk ilyen irányú tevékenységet. — Finomulnak politikai módsze­reik. Ma már nehezen képzel­hető eh az az otromba mód­szer, hogy kiáll a nyilvánosság elé egy kulák, vagy más lecsú­szott elem és nyíltan kezdi hir­detni, hogy „lépjenek ki a ter­melőszövetkezetből”, — „osz­lassák fel a termelőszövetkeze­tet.” Ezt ma nem tehetik, mert a szövetkezeti tagok többsége nem tűrné, az ilyen nyílt ak­namunka hamar leleplezhető, nyakon csípik az illetőt és megjár érte néhány hónap. Más módszerhez nyúlnak. Olyan híreket költenek, mond­juk a sásdi járásban, hogy a mohácsi járásban ez és ez* a termelőszövetkezet feloszlott. Az utóbbi hetekben ilyen je­lek voltak. A sellyei járásbeli Adorjás községből telefonálják a járási székhelyre, hogy olyan hír van, ami szerint a harká­nyi termelőszövetkezet felbom­lik, mert az előtte való napon rendezett gyűlés után már az állatokat is elvitték. Irány Harkányba! — Igaz ez a hír? — kérdez­zük a tsz elnöknőjétől. Elcso­dálkozik egy pillanatra és ak­kor mondja; „Egy szó sem igaz,” Férje látja el magyarázattal az esetet; — Ugyan! Annyi minden zagyvaságot elhisznek újabban az emberek, hogy az már cso­dálatos. A napokban egyik szomszéd községünk elnöke jött hozzánk és azt kérdezte: „Igaz, hogy az egész kertészet tönkrement?” Ilyen jelenség nagyon veszé­lyes. Nehezebben ellenőrizhető a híresztelés, mintha mondjuk a szomszéd község tsz-éről költené ezt valami okos alak. Dezorganizálja ‘a szövetkezeti tagokat, megingatja biztonság- érzetüket. Ez csak egy példa arra, hogy ne húnyjuk be szemünket. Mi nem akarjuk élezni az osztály­harcot, de ne feledjük el, hogy az osztályharc nem olyan, mint a mesében a terülj-terülj asztalkám, hogy amikor ki­mondjuk a varázsszót, akkor tele az asztal, vagyis van osz­tályharc, amikor pedig nem, akkor nincs tele asztal, illet­ve nincs osztályharc. Lehet, hogy vannak elvtár­sak, akik azt mondják, hogy „kár* ennyi szót vesztegetni a kulákokra." Én azt mondom, hogy nem kár. Ha mi a szo­cialista demokráciát akarjuk erősíteni, szélesíteni, — mert ezt akarjuk, — akkor annak útjából el kell távolítani a leg­kisebb akadályt is. Az elmon­dottak pedig ilyen akadályt je­lentenek és nem is túlságosan kicsit; Beszéljünk tehát nyíltan ezekről a dolgokról. Ez nem csorbítja senkinek sem a te­kintélyét. de az csorbítja, ha ragaszkodunk a régi hibákhoz, ha azokkal nem merünk bát­ran leszámolni, 9-4

Next

/
Thumbnails
Contents