Dunántúli Napló, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-29 / 203. szám

N a p r «

1956 AUGUSZTUS »

2

Feltárják Baranya megye munkásmozgalmának történetét

i,Hosszul emlékeznek a múltra, tehát rosszul sejtik a jövőt«.

(Anatole France)

i,A történelem az élet tanítómestere“ — mondja egy régi latin közmondás. S es valóban Így is van. A történelemkönyv lapjairól nagyszerű hőstettek, nehéz harcok, kiemelkedő egyéniségek és egyszerű harcosok emlékei elevenednek fel. E harcok emlékei apáról fiúra szállva nemzedékeknek válnak nevelőivé, mintegy figyelmeztetve az utódokat: valósítsátok meg, vigyétek tovább mindazt, amiért fhi harcoltunk;

A nagy és hößi emlékek közt szívünkhöz legközelebb állók, legdrágábbak azok a harcok, melyeket a munkásosztály, a kommunista párt vívott- Ez érthető is, hiszen

a munkásosztály megjelenésével, a munkásmozgalom kibontakozásával új korszak kezdődött népünk társadalmi és szabadságharcában.

E gondolat vezérelte a pécsi történészeket, mikor hozzáfogtak városuk, megyéjük munkásmozgalma történetének felkutatásához, feldolgozásához.

Magyarországon aránylag fiatal tudomány a munkás- mozgalom történetének feltárása és feldolgozása. Tulajdonképpen csak a fordulat éve

után —• a Magyar Munkásmozgalmi Intézet —- azóta Párttörténeti Intézet létrehozásával — kezdődött meg e téren a tudományos és szervező munka. A Párttörténeti Intézet az elmúlt évek során figyelemreméltó eredményeket ért el e téren. Ezt bizonyítja a megjelent számos dokumentumgyűjtemény, monográfia, a három állandó múzeum és több alkalmi kiállítás stb. — Mindezek a munkák legfontosabb feltételei voltak annak, hogy széles körben megkezdődhessék a magyar párttörténet oktatása;

A magyar munkásmozgalom történetének feltárásában, feldolgozásában a legnagyobb eredményeket eddig a budapesti (központi) mozgalmak terén értük el. Ez érthető és természetes is, hiszen Budapest — az ország fővárosa, — volt mindig a magyar forradalmi munkásmozgalom középpontja, szíve.

Természetesen helytelen lenne ebből azt a következtetést levonni, hogy csak Budapesten vannak jelentős hagyományai a magyar proletariátus osztályharcának, a kommunista mozgalomnak;

A budapesti (központi) mozgalom mellett — sokszor éppen annak hatására — vidéki városokban is jelentős harcok, tüntetések, sztrájkok folytak. Minden megyének, városnak, járásnak megvannak a maga munkásmozgalmi hagyományai,

melyekre jogosan büszkék dolgozói, s amely elengedhetetlen szerves része az egész ma- ; gyár munkásmozgalom történetének;

E hagyományok feltárása és feldolgozása terén már értünk el némi eredményt az elmúlt években. A Budapesten is fellelhető vidéki sajtóanyag, levéltári anyag nem csekély segítséget jelent. Több megyei pártbizottság tett már lépéseket a munkásmozgalom helyi történetének feldolgozása terén. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a vidéki munkásmozgalom történetének kutatása és feldolgozása messze elmaradt a szükséglet és a lehetőség mögött. Ezért határozta el az MDP KV Párttörténeti Intézetének vezetősége, hogy a közeljövőben közvetlenül segítséget kíván nyújtani e munkában;

Ennek az elgondolásnak az alapján született meg az a terv, hogy az Intézet küldjön egy kísérleti expedíciót egy megyei székvárosba. E tervet gyorsan követte a végrehajtás és november elején megkezdődött Pécsett, illetve Baranya megyében a munka;

Nem véletlen, hogy éppen Pécsre, illetve Baranya megyére esett elsőként a választás. A megyei munkás- mozgalom sokévtizedes hagyományai és a megye mai adottságai egyaránt alátámasztják ezt a választást.

Baranya az ország egyik legnagyobb megyéje, székhelye Pécs, egyike legnagyobb városainknak. Munkásosztálya meglehetősen nagylétszámú, különösen sok a bányász köztük, akiknek tekintélyes része sok éve, évtizede dolgozik a megye bányáiban. Ugyanakkor sok a volt szegényparaszt, agrárproletár, s a megye ■ lakosságának jelentős része nemzetiségi: élnek itt horvá- tok, szerbek, németek, stb. Tehát különös érdekessége volt az itteni, munkának e sokfajta, gazdag összetételű megye munkás- és parasztmozgalmainak megvizsgálása;

Ezt a választást húzta alá az a tény is, — sőt elsősorban ez, — hogy a megye gazdag munkásmozgalmi, s nem utolsósorban kommunista hagyományokban. Már az 1905-ös oroszországi forradalom hatására fellendülő mozgalmak során a pécskömyéki bányászoknak csaknem 100 százaléka közel két hónapig sztrájkolt. A Horthy-fasizmus éveiben jelentős kommunista szervezkedések voltak a megyében. Különösen Pécs városában.

(Folytatása következik)

<yi liatkcuuji if4űiági talál közévéi

A DISZ mégyei bizottsága

/

és a siklósi járási DISZ bizottság ifjúsági találkozót rendezett vasárnap Harkányban. A találkozón harkányi, pécsi és siklósi járásbeli fiatalok vettek részt, de voltak még zengóaljaiak is.

Délelőtt 11 óra tájban még minden biztató képet mutatott. A harkányi park öreg fái alatt vagy harminc Ikarusz, Csepel és ZISZ autóbusz illetve teherautó hü- sölt s vagy félszáznyi motor- kerékpár és nagy szekértábor bizonyította, hogy sokan érkeztek. A thermálfürdő medencéje mellett ugyanekkor boxmeccset vívott egy bizonyos Szöszt és egy bizonyos Barna (Szöszi szőke, Barna pedig barna), amelyet a pécsi Szöszi nyert meg Ot- tornyú városunk szurkolóinak örömére, a komlóiak szíve fájdalmára.

A baj tizennégy óra tájban kezdődött, amikor a szemétkosárba gyűlt csontok, vajaspapirok, paprika és kukoricacsutkák, tojás, diny- nye és kenyérhéjak tanúsága szerint már megebédeltek a fiatalok. A megyei és járási DISZ bizottság tervei alapján ekkor szépségversenynek, lepényevésnek, kötélhúzásnak, zsákbanfutásnak és más tréfás versenyeknek kellett

volna kezdődniük. A „Szö- szi“-k meg a „Barná”-k valószínű benne is lettek volna a dologban, csakhogy az egész szervezést a hangszóróra bízták, az pedig kiabálhatott annyit, amennyit akart... A legtöbben haragudtak az egész nap szóló, gyakran recsegő jószágra és oda se figyeltek lepényevésre szólító hívásaira. Mások viszont figyeltek volna, ha hallottak volna valamit. De képzeljük csak el: 3 128 ember fürdött vasárnap •abban a kicsi medencében — milyen hangzavar, magyarán ricsaj lehetett ott, hányán érthettek értelmes szót?

A szépségversenyből, kötélhúzásból és a többiből tehát nem lett semmi, főképpen a rendezők hanyagsága miatt. Hátra volt még a műsor. A megyei és járási DISZ bizottság elképzelései szerint felléptek volna a csányosz- rői, őcsárdl, kásádl és siklósi kultúrcsoport tagjai, a pécsi Nevelők Háza énekesei. Nos, a csányoszróiak egyszerűen nem jöttek el, a kásádiakért elment a teherautó, de délután öt órára, amikor érkezniük kellett, se teherautó, se művészeti csoport nem volt. A siklósiak a hírek szerint összegyűltek, de nem küldtek értük kocsit. Mltzki elvtárs,

a megyei DISZ bizottság ágit. prop. titkára a megyei tanács v. b. népművelési osztályát okolta, mert azoknak kellett volna a szállításról gondoskodniuk. Nem is akarunk Mitzki elvtárssal vitába szállni, csak annyit jegyzünk meg: ha az osztály hanyag volt, miért nem segített magán a DISZ azzal, hogy az ott állomásozó vagy harminc autóbusz illetve teherautó harminc sofőrje közül egyet felkér a siklósiak elhozásá- ra?

Az ócsárdi lányok és a pécsi pedagógusok megjelentek. Nekik köszönhető, hogy a délutáni programból mégis csak lett valami. A fiatal közönség rendkívül hálás v U, szinte mindenki kijött a medencéből és odatódult a szabadtéri színpadhoz, h/ygy a „Patakparti mosótánc"-ot, a „suszterpolká“-t láthassa és Verdi Nabucco című operájának gyönyörű szabadság dalát meghallgathassa. Szóval: a közönség, vagyis a fiatalok örültek ennek a rövid műsornak is és remélik, hogy a következő évben egyszer már valóban sikeres találkozót rendez a megyei és a siklósi járási DISZ bizottság.

M. L.

Nasszer válasza a Menzies-féle bizottságnak

Kairo (MTI): A Reuter jelentése szerint Nasszer egyiptomi el nőik a szuezi értekezlet öttagú bizottságának a következő szövegű választ adta: „Elismerem Excellendád 1956 augusztus 24-i keltezésű üzenetének átvételét, amelyben ön tájékoztat engem az ön elnöksége alatt Ausztrália, Etiópia, Irán, Svédország és az Egyesült Államok kormányának képviselőiből alakult bizottságnak arról a kéréséről, hogy velem találkozva elém terjessze és kifejtse nekem az ön üzenetében említett kormányoknak a Szuezi- csatornára vonatkozó nézeteit. Beleegyezem a bizottság által kért találkozó létrejö'téoe.“

A Kulturális Kapcsolatok Intézete elnökének kinevezése

A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Szántó Zoitán rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet felmentette a varsói nagykövetség vezetésére kapott megbízása alól;

A Népköztársaság Minisztertanácsa Szántó Zoltán rendkívüli és meghatalmazott nagy követet, rangjának meghagyása mellett kinevezte a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnökévé.

430 esztendeje

1 au§usztus 29-én, ezelőtt 430 esztendeje, ezen

XUau« a napon ütközött meg a hódító Szulejmán szultán seregeivel a II. Lajos által vezetett magyar sereg* A csata alig egy óra hosszat tartott, és délután már a Nagynyárád és a Duna között elterülő síkságon elesett ma- gyarok ezred feküdtek. A Buda felé vezető úton fejveszetten menekült a törökkel szembeszálló sereg maradéka és nyomában gyilkolva, égetve száguldottak az üldöző török martalócok. A csata alig egy óra hosszat tartott, de évszázadok nyomorúsága követte. 150 évig taposta földünket a török és 400 esztendeig folyt a harc nemzeti függetlenségünkért.

Mindez egy óra alatt dőlt volna el? Mindezt pusztán a 430 esztendővel ezelőtti csatavesztés okozta’ Nem. Egy velejéig rothadt főúri osztály hajszolta ebbe a tragédiába népünket, azt a népet, amely néhány évtizede Hunyadi János vezérlete alatt Európa bámulatára diadalt diadalra aratva szállt szembe és harcolt a törökkel. Nem egy óra alatt nyí- lottak meg a kapuk a 150 éves török rabság felé.

Ili a három dénárt kéne fizetni azért, hogy Magyar99 ország megmeneküljön a töröktől, nem akadna olyan ember, aki megfizetné“, — így jellemezte az akkori állapotokat Burgio, a pápa követe. A tekintélyét eljátszó király egymással torzsalkodó főúri csoportok játékszereként hányódott az egyre veszedelmesebbé váló viharban és hiába volt Nándorfehérvár 1521-es elestének figyelmeztető jele az ország nem készült, az urak nem törődtek azzal, hogy mi következik, ha ismét megjelenik a török a legfőbb végváraitól megfosztott ország határán.

A török nem késett. 1526. koratavaszán már egymásután érkeztek a jelentések a szultán készülődéséről. A király segítségkérő levelek özönével árasztotta el a pápát és a környező országok fejedelmeit; De süket fülekre találtak ezek a levelek. A közvetlen veszedelmet nem érző országok mit sem törődtek a távoli dunaparti ország halálos szo- rongatottságával. Csak. a pápa küldött némi pénzt és engedélyezte az egyházi javak, kincsek egy részének áruba bocsátását, a hadjárat céljaira;

Közelgett az óriási török sereg; A veszélyeztetett országban alig néhányezer zsoldos élén indult meg elébe a király; Tolnán kellett volna találkozniuk a főurak csapataival, de az ímmel-ámmal szedelőző nemesi hadak alíg-alig érkeztek. Tömöri alig kétezer főnyi seregén kívül senki- sem szállt szembe a törökkel. A dunaparti erősségek Péter- várad, Újlak egymásután estek el, és a magyar sereg a szultán átkelését sem tudta megakadályozni Eszéknél. A fegyelmezett török seregek rendben keltek át a Drávám

A magyar sereg létszáma ékkor alig haladta meg a 20 ezret, a király sürgető levelekkel próbálta táborába parancsolni a még mindig késlekedő bandériumokat. Talán a korszakra legjellemzőbbek azok a sorok, amelyek közvetlenül a csata előtti napokban keltek és amelyeket „Citő, ellő, citál“ jelzéssel küldött a horvát rendekhez a király;

Szinte könyörög már és nem parancsol, minden sorából a rémület árad, úgy beszél, mint áld tudja; itt már csak a csoda segít;

He csodák nem történnek. Előbb, talán éppen 12 esztendővel előbb, 1514-ben még történhetett volna csoda. A keresztes háborúra gyülekező parasztok, Dózsa vezetésével még megakadályozhatták volna a török terjeszkedésének előkészítését. De akkor véres gyilkolásba fulladt a keresztesháború és ugyanazok a főurak, akik Mohácsnál meg sem jelentek, pusztítottak el 40 ezer olyan parasztot, aki fegyverrel a kézben kis földje, háza, családja védelmében Hunyadi harcosaihoz hasonlóan állhatott volna Mohácsnál a töröknek ellent.

A hadtörténészek egybehangzó véleménye szerint körülbelül 15 ezer főre tehető a Mohácsnál elesett magyarok száma. Még fele sincs annak, mint amennyi Temesvárnál pusztult el 1514-ben. Nem az egy órás csatán és a 15 ezer halotton múlott a középkori magyar nagyhatalom megdőlése, és a Mátyás alatt négy milliónyi magyarság 1 200 000-re apadása azalatt a 150 év alatt, ami alatt a szintén 4 milliós Anglia 8 millióra növekedett.

Még 1526. augusztus 29-e után sem veszett el az ország, még akkor is megmenthető lett volna, de ahol mindenki a maga ügyeivel törődik, ott a közösség vallja kárát és az egyének csak akkor döbbennek rá a közösség pusztulásából fakadó veszedelmekre, amikor már nincs segítség, amikor az elszabadult áradat senkit sem válogatva sodor és pusztít.

430 esztendő telt el azóta, hogy a mohácsi sikon egy vesztes csata nyomán másfél évszázados rabság és 400 éves küzdelem szakadt hazánkra. Alig néhány évtized választotta el ezt a napot Mátyás uralkodásától, országunk fénykorától, de ez a néhány évtized a nemzeti züllés korszaka volt, amelyet az 1526. augusztus 29-én történt események csak betetőztek.

TV ekünk, akik közel négy és fél század (Ivóiéból etn- . lékezünk ezekre az eseményekre, örök Intő példát kell látnunk a mohácsi tragédiában.

örsi Ferenc

A szűzföldi szovhozban

Két évvel ezelőtt több ezer

fiatal lelkes elhatározás.ól telve érkezett meg az altáji

sztyeppére. Ezek a szovjet emberek már a második nyarat töltik a végeláthatatlan altáji

szűzföldön. Két év alatt 3 millió hektár földet törtek fel s tettek termékennyé.

Az elmúlt két év alatt az altáji sztyeppén alakult húsz új gabonatermesztő szovhoz közé tartozik az „Urozsajnij“ szovhoz is. A szovhoz 1956 elején újtipusú traktorokat, burgonyaültető gépeket kapott, — ezév tavaszán a szovhoz dolgozói 16 000 hektárt szántottak fel. A búzaföldet kizárólag nemesített vetőmaggal vetették be, aminek eredményeképpen a hektáronkénti hozam 3—4 mázsás növekedésével számolnak.

Az „Urozsajnij“ szovhoz

földjein a nyári időszakban is lüktető élet folyik. A mezei szállásokon rendszeresen megjelenik a mozgó-bolt, hogy a szovhoz dolgozói kényelmesen beszerezhessék szükségleteiket

jyartcsak rendszeresein érkeznek újságok, folyóiratok, levelek a szovhoz-földekre. Igen látogatott szovhoz étkezd^ ahol ftw-»—’'•'szolpalásba

Rögtönzött „borbélyműhely“ a szabad ég alatt az „UrozsaJ- nij“ szovhoz mezei szállásán, (Fotó A, Agapov)

s Ízletes ebédekben van a dolgozóknak rész«*

Első alkalommal adott át százezer forinton felüli újítási díjat a könnyűipari miniszter

Visszaérkezett a Román Népköztársaságból az országgyűlés küldöttsége

Kedden délben repülőgéppel visszaérkezett Budapestre a magyar országgyűlés küldöttsége, amely Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, az MDP Politikai Bizottsága póttagjának vezetésével kéthetes látogatást tett a Román Nép- köztársaságban.

A küldöttség fogadására a ferihegyi repülőtéren megjelent Kristóf István, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának titkára, Szarka Károly külügyminiszterhelyettes, továbbá az országgyűlés tisztikarának több tagja. Jelen volt Ion Popescu, a Román Nép- köztársaság budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete.

Rónai Sándor beszámolt a küldöttség útjáról a sajtó kép viselőinek.

Nagy Józsefné, könnyűipari miniszter kedden délelőtt bőripari szakembereket látott vendégül és újítási díjat adott át nekik. A meghívottak Vajda György, Sesták Ferenc, Keskeny Ferenc és Szíkora Sándor közösen dolgozták ki a vlxos bőrök kombinált cserzését. Céljuk az volt, hogy a bőrök tartósságát, minőségét javítsák. Ez a törekvésük azért Is dícséretreméltó — hangsúlyozta a miniszter, — mert kísérleteiket 1950-ben kezdték el, amikor még a minőségi követelmény háttérbe szorult és elsősorban a menynyiségi termelést tartották szem előtt.

Az újítás nagy gazdasági eredményeket hozott. Ásványi cserzés után megfelelő mű- cserző-anyagot alkalmaznak, s ezzel tíz százalékkal növelik a vixos bőr tartósságát, szakító szilárdságát, vízhatlansága pedig 10—15-szörösére nő és nem kifogástalan kezelés után is végig megtartja puha fogását.

Az újítást már valamennyi bőrgyárunk alkalmazza. 1954- ben ötmillió 657 ezer forint megtakarítást értek el vele s így 120 ezer forint újítási díjat állapítottak meg: A könv- nyűiparban ez volt az első alkalom, hogy százezer forintnál nagyobb újítási dijat fizették ki.

A miniszter az újítási díj ‘o'só részletének átadása után hosszasan elbeszélgetett az újítókkal;

Mintegy másfélmillió diák van az országban — jelenti a Központi Statisztikai Hivatal

eredményeit. A Jelentés sze rint az elmúlt tanévben csaknem másfélmillió diák volt az országban*

A Központi S’a^s/.Hka: Hi v-:tal augusztusban Kiadott jelentése részletesen ismerteti az 1955—5ö, tanév oktatási