Dunántúli Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-21 / 171. szám

—» luo­^aiuinan a gépipari terme­lést mintegy 70 százalékkal kell növelni. A gépipar fejlesztésére mintegy három és fél milliárd forint beruházást kell fordí­tani, ennek több mint 80 százalékát a meglevő üzemek fejlesztésére kell felhasználni. A nemzetközi együttműkö­dés által nyújtott lehetőségek felhasználásával a gépiparban az ország adottságainak leg­inkább megfelelő ágakat és a kevésbé anyagigényes gyárt­mányok termelését kell fej­leszteni s olyan cikkek tömeg- termelésére kell elsősorban berendezkedni, amelyek a bel­földi szükséglet mellett magas műszaki színvonaluknál fogva a nemzetközi együttműködés­ben részvevő országok igé­nyeit is kielégítik; Be kell vezetni, Illetve ki kell ter­jeszteni a sorozatgyártást, elsősorban a Diesel-mozdony­nál, egyes mezőgazdasági nagy­gépeknél (gabona-, kukorica kombájn, traktorok) és az autóbusznál. A szerszámgépgyártás több mint kélszeresére emelkedjék, különösen a kevésbé anyag- igényes típusok (finommecha­nikai szerszámgépek), vala­mint acél és agregátgépek termelése fejlődjék. A go- lyósesapágy-gyártást több mint 2,6-szeresére kell növelni. Különösen súlyt kell he­lyezni a Diesel motoros jár­művek gyártásának fejleszté­sére. A Diesel motorral hajtott különféle teljesítőképességű, normál nyomtávú mozdonyok­ból 1960-ban háromszáznyolc­van darabot kell előállítani. A második ötéves terv időszaká­ban 90 motorvonatot és több mint kétszáz motoros hajót kell gyártani. A Diesel moto­ros traktorok termelése 1960- ban érje el az 5700 darabot, szemben az 1955. évi száz darabbal; A Diesel motorok gyártása 1960-ban, 1955-höz képest — lóerőben — mintegy hétszeresére növekedjék. A Diesel-mozdonyokon kí­vül fejleszteni kell a nagy­teljesítményű vasúti villamos­mozdonyok gyártását is, ezek­ből 1960-ban 15 darabért kell előállítani. A mezőgazdasági gépgyár­tás. öt év alatt mintegy 110 százalékkal, a traktorgyártást 112 százalékkal kell növelni. Korszerű talajmegmunkáló és betakarító gépeket kell elő­állítani; öt év alatt az ipar kb. kilencezer nagyteljesít­ményű lánctalpas traktor, mintegy tízezer Univerzális traktor, több mint tízezer gabonakombájn, mintegy 17000 kukoricakombájn és silókom­bájn gyártását biztosítsa. A vegyipar nagymértékű fej­lesztésével összhangban az eddiginél sokkal nagyobb gondot kell fordítani kor­szerű vegyipari gépek gyár­tására A vegyipari gépek termelését öt év alatt az 1955. évinek mintegy két és félszeresére, az emelő- és szállító-berende­zésekét több mint 1,6-szere- sére, a szivattyúk és kompresz- szorok gyártását több mint i,7-szeresére, a hajógyártást több mint 1,4-szeresére kell növelni. Nagymértékben kell fokozni a vízturbinák gyártását. Biztosítani kell bányagépek, sújtólégbiztos védelmi be­rendezések, valamint kor­szerű építőipari és élelmi- szeripari gépek fokozott gyártását. Pótolni kell az erős­áramú ipar viszonylagos el­maradását. Nagyfeszültségű és nagyteljesítményű beren­dezéseket vizsgáló laborató­riumot kell létesíteni. Ki kell fejleszteni a különböző teljesítményű Diesel-elektro­mos mozdonyokhoz szüksé­ges vontatómotorokat és fő­dinamókat. Ki kell alakítani a legmegfelelőbb hűtésű öt- ven mW-os turbógenerátor típust, be kell vezetni az új nagyvasúti villamos mozdo­nyok gyártását. Az erős­áramú iparnak rövid időn belül meg kell oldania az ipar és mezőgazdaság terü­letén levő automatizálási és villamosvezérlési felada­tokat. Mintegy kétszeresére kell emelni a hazánkban jelentős gyártási hagyományokkal ren­delkező gyengeáramú gépipar termelését és biztosítani kell, hogy az új, korszerű gyárt­mányok egész sorát állítsa elő. Főként a vákuum-technikai és híradástechnikai gyártási ágak fejlesztése szükséges (átvitel­technikai berendezések, tran­zisztorok). Különös súlyt kell helyezni a mikrohullámú rádió­vevők és televíziós készülé­kek, frekvenciamodulált adó- berendezések gyártására, öt év alatt mintegy 110.000 darab televíziós vevőkészüléket kell gyártani. A műszeripar termelése több mint kétszeresére növe­kedjék. Különösen az elek­tronikus műszerek, anyag- vizsgáló műszerek, az automa- tikaelemek és a komplett la­boratóriumi berendezések gyár­tását kell nagymértékben fej­leszteni. Tovább kell fejleszteni a radiológiai (nukleáris) mű­szerek gyártását, a kutatási célokon túlmenően az ipar­ban és a gyógyászatban tör­ténő fokozott alkalmazásuk érdekében. Tovább kell fej­leszteni a geofizikai mérő­műszerek sorozatgyártását Az orvosi készülékek és mű­szerek gyártásánál a fejlet­tebb készüléktípusok és a rozsdamentes acélműszerek fejlesztését kell biztosítani. Gyors ütemben kell emelni a gépipar által előállított köz­szükségleti cikkek termelését, öt év alatt legalább kétmillió- egyszázezer rádió-vevőkészü­léket, hatvanezer tonna fém- edényárut kell gyártani Meg kell kezdeni az olcsó* 50—75 köbcentiméteres be­épített motorral ellátott, pedállal Is hajtható kerék­párok (MOPED) gyártását. Rá kell térni a motorkerék­pár-motorral hajtott négy­kerekű fedett karosszcriájú járművek gyártására, öt év alatt összesen 230.000 motorkerékpárt, illetve motor­kerékpármotorral hajtott jár­művet és egymillió hétszáz­ezer kerékpárt, illetve MOPED kerékpárt kell előállítani. A háztartási villamoskészü- lékek gyártását több mint háromszorosára kell növelni. A gépiparnak meg kell ol­dania az ipar, az építőipar, a mezőgazdaság, a közlekedés és a népgazdaság többi ágában használt gépek, berendezések, járművek megfelelő minőségű alkatrészekkel való rendsze­res ellátását. A pótalkatrészgyártást je­lentősen fejleszteni kell úgy, hogy 1960-ban az 1955. évi­nek mintegy két és félszerese legyen. Különös gondot kell fordí­tani a külföldre eladott gépek alkatrészutánpótlására. Ki kell szélesíteni a szabványosított, egységesített gépalkatrészek alkalmazását. A gépek súlyának csökken­tésével, ötvözött acélanyagok alkalmazásával, az anyag­megtakarítás fokozásával 1955- höz képest 1960-ban 18—20 százalékkal kell csökkenteni a gépipar fajlagos hengereltacél felhasználását. Nagy súlyt kell helyezni a színes fémek he­lyettesítésére. Egyedül a ká­belgyártásnál 3350 tonna 61- mot és négyszáz tonna rezet kell 1960-ban alumíniummal helyettesíteni. Biztosítani kell, hogy a gép­ipar egyre több a korszerű műszaki követelményeknek megfelelő, gazdaságosan érté- kesíthetőexportcikkeket gyárt­son. A gépkivitelben fokozni kell a finommechanikai, hír­adás- és vákuumtechnikai gyártmányok. Diesel-mozdo­nyok, autóbuszok, mezőgaz­dasági gépek részarányát, a szerszámgépexportban pedig technikailag tökéletesített új típusú gépek; a nagy teljesít­ményű marógépek, esztergák és köszörűk arányát. A finom- mechanikai exportban növe­kedjék az újfajta röntgen- készülékek, textilvizsgáló és elektromos mérőműszerek ré­szesedése. A gépkivitel elő­irányzatait pontosan a mű­szaki és minőségi követelmé­nyeknek megfelelően kell tel­jesíteni és ebben fokozni kell az exporttermékeket előállító vállalatok anyagi érdekeltsé­gét. 11 A könnyűiparban őt év alatt mintegy 25 százalékkal kell emelni a ter­melést, ezen belül a textilipar­ban hozzávetőlegesen 22 száza­lékkal, a konfekcióiparban 28 százalékkal, a cipőiparban 26 százalékkal, a bútorgyártásban 37 százalékkal, a papírgyártás­ban 55 százalékkal. A könnyű­iparban őt év alatt 2.3 mil­liárd forintot kell beruházni. A könnyűipari termékek ki­sebb hányadát kell exportálni, mint az elmúlt években, ami lehetővé teszi, hogy belföldön 1960-ban 40 százalékkal több könnyűipari cikk kerüljön for­galomba, mint 1955-ben. A könnyűipari termékek minősé­gét meg kell javítani és válasz­tékát jelentősen ki kell bőví- *eni. A tartós, S7"n kivitp'íí, új könnyűipari te-^^kek egész sorát kell forgalomba hozni, Elsősorban a jó minőségű tex­tilanyagok, a jó kivitelű kon­fekcióáruk és lábbelik, vala­mint a szintétikus szálból ké­szült különféle ruházati ciV Írek gyártását kell fejleszteni. Minthogy a könnyűipar használ fel jelenleg legnagyobb mértékben külföldi nyersanya­got, jelentős erőfeszítésre van szükség a könnyűipar hazai anyagforrásainak kiszélesítése és a könnyűiparban fel­használt importanyagok rész­arányának csökkentése ér-* dekében. Üzembe kell he­lyezni új, évi 22000 tonna tel­jesítőképességű szalmacelluloz gyárat, fel kell építeni négy farost- és két forgácslemez- üzemet, 1960-ban mintegy 27500 tonna szalmacellulozt, 47500 köbméter farost- és for­gácslemezt és 22000 tonna ken­der rostot kell hazai nyers­anyagokból előállítani. 1 O A második ötéves terv időszakában az élelmiszeriparban a ter­melés 48—52 százalékkal növekedjék. A termelést hozzávetőlege­sen a húsfeldogozó iparban 47 százalékkal, a baromfifeldol­gozó iparban 70 százalékkal, a konzerviparban 45 százalékkal a tejiparban 48 százalékkal, az édesiparban 66 százalékkal 'ell növelni. Fokozni kell a • on- centrált tápanyagok, a vitamin dús készítmények gyártását, valamint a mélyhűtött főzelék- és gyümölcskészítmények ter­melését. Az élelmiszeripari beruhá­zásokra öt év alatt 2.2—2.4 milliárd forintot kell fordítani; A termelés kellő színvonalá­nak elérése szükségessé teszi, hogy 1960-ban a cukoripar mintegy napi 3200 tonnával több cukorrépát, a tejipar napi 230 000 literrel több tejet, a baromfifeldolgozó ipar évi 6000 tonnával több baromfit dol­gozzon fel. A sörgyárak telje­sítőképességét évi 775.000 v-’k-, tóliterrel kell növelni. A h; tő­házak befogadóképességét több mint 20.000 tonnával kell bővíteni. Jelentősen javítani kell az élelmiszerek és egyéb termé­kek minőségét, bővíteni kell a választékot, higiénikusabbá kell tenni az élelmiszeripari cikkek termelését és csomago­lását. Az élelmiszeripar minden ágában jelentősen csökkenteni keli a? anyag- és készáruvesz­10 Az állami helyiipari 101 vállalatok és a kisipari termelőszövetkezetek az .■eddi­ginél jeletősebb mértékben já­ruljanak hozzá a lakosság köz­szükségleti cikkekkel való el­látásához, mind jobban elégít­sék ki a javítási igén veket. A' döntően helyi anyagokkal, he­lyi szükségletek ellátására dolgozó minisztériumi iparvál­lalatokat át kell adni a taná­csoknak. Ez utóbbiakat nem számítva öt év alatt az állami és szövetkezeti helyi ipar ter- me'ére rn:-*»gy 35 százalékkal emelkedjék. Nagy súlyt kell helyezni A

Next

/
Thumbnails
Contents